Budapesti Hírlap, 1887. október(7. évfolyam, 270-300. szám)

1887-10-01 / 270. szám

BUDAPESTI HÍRLAP. (270. sz.) 1887. ék 1 1.­­--­­ ben, melyek szerint az 1885. év február havában megtartott képviselői értekezleten elfogadott pro­gramot a jelenlegi országgyűlés tartama alatt is föntartassék, illetőleg a szerb egyház és iskola autonómiáján érdeklő min­den ügyben valamennyi szerb kép­viselő között a szolidáris eljárás megállapittassék. Rövid vita után, me­lyen Stojacskovics és Popovics képvi­selők vettek részt, elhatározták, hogy az értekezle­tet holnap délelőtt folytatják. A bányakerületi ág. hitv. ev. egyházkerület közgyűlése. Ma délelőtt kezdődött meg a bányakerü­leti áff. hitv. ev. egyházkerület közgyűlése, melyen a világi elnök helyét, Fabiny Teofil miniszter távol­létében, Sembery Imre legidősb esperességi felügyelő foglalta el; egyházi elnök Sz­eb­erényi Gusztáv püspök volt. Élesen voltak egyházi részről : Szeberényi Gusztáv, püspök, Belohorszky Gábor bács-szerémi, Aehim Ádám békési, Raáb Károly barsi, Herencsik Károly honti, Swehla János nógrádi, Moczkovcsák János Zólyomi, Baphát Dániel budapesti espere­sek és több lelkész; a világiak részéről Szon­tagh Pál, Földváry Mihály, Sembery­ Imre, Da­csó Pál, Jeszenszky Dáné, Szontagh Tivadar, Skvdtéthy Ede, Cséry Lajos, Breznyik János, Tatár István, Bebka Gyula, Zsilinszky Mihály és mások. Sembery Imre néhány szóval üdvözölvén a jelen voltakat, a gyűlést megnyitotta. Utána Sze­berényi Gusztáv püspök tette meg jelentését a kerület múlt évi egyházi életéről s a bánáti espe­­rességben tett kánoni látogatásáról s végül örven­detes jelenségül említette fel, hogy magyar pro­testáns tudományos társaság van alakulóban s megindult a mozgalom az iránt, hogy felsőbb leányiskolák alapíttassanak. A püspöki jelentés után a napirend tárgyaira került a sor. Több adófelügyelőség a tisztán kulturális cé­lokra tett alapítványokra tőkekamat adót rótt. Ezt a kerületi közgyűlés sérelmesnek találja s azoknak a módozatoknak megállapítása céljából, a­melyekkel e sérelmek orvosolva lesznek, bizottságot küldött ki, a­mely, Szontagh Pál elnöklete alatt H­a­v­­­á­r Dániel, K­r­á­j­ni­k Lajos, M­o­s­z­k­o­v­­c­s­á­k János, Achim Ádám és Cséry Lajos tagokból áll. A felsőbb leányiskolák ügye ke­rülvén tárgyalás alá, a közgyűlés örömmel járult hozzá Szeberényi püspök amaz indítványához, hogy a kerület ez intézetek felállítá­sát szükségesnek és halasztha­tatlannak tartja s bizottságot küld ki, a­mely a jövő kerületi gyűlésen fogja jelentését be­terjeszteni. Időközben a bizottság megküldi dolgo­zatát az esperességeknek, a­melyek a­ javaslatot ta­nt­ó ismeretes modorában festett arckép lát­ható a kiállításon. Skutezky Döme, a ve­lencei magyar művész, két szeretetreméltó zsanért küldött, Tölgyessy Arthur pedig három munkával örvendeztette meg művészete számos barátját. T­e­­­e­p­y Károlytól is látunk néhány kellemes, igénytelen képet. Maszák Hugóné asszony pedig Szerdahelyi Kálmán és Prielle Kornélia régibb arcképeit állította ki, a­melyek a jó öreg Barabás puha, sima mo­dorára vallanak. C­s­á­n­y­i Gizella kisasszony­tól több csinos pasztell látható, közöttük Bér­czik Árpád arcképe. Benczúr tanítványai kö­zül kitűnnek: Szirmai Antal („A kakas tekintélye“ ügyes, élénk zsánerrel) Tolnai Ákos, Koroknyai Ottó (arcképek és egy sekrestye­­jelenet), Burger Lajos (Ghyczy tábornok arcképe) stb­ É­b­n­e­r Lajos Páris­n­él nagyobb művet küldött: „Vásári baleset“ cím alatt , mozgalmas jelenet, az alföld sárgás porában, a tehetséges művész nem rokonszen­­vetlen sajátosságaival. B­ö­h­m Pál vén cigány muzsikusa pompás humor szülötte. Figyelemre méltók Nadler Róbert szerény, lelkiismeretes utazási vázlatai Dél-Tirolból és Velencéből. Szembeötlik egy W­eimarban tanuló fiatal magyar kezdő Knopp Imre foltozó csizmadiája is. Míg a kiállításra visszatérve, Aggházy, Spányi, Hargi­­t­a­y, B­a 11­ó, Greguss stb. képéről rész­letesen szólnánk, azzal fejezzük be e katalógus­­k­ést, hogy a fiatal művészek között leginkább Temple János lepett meg a termeket seb­­ten végig járó utunkban. Ez az ifjú magyar festő sokat ígért már évek előtt is, de a­meny­nyit „Párbaj-jelenet“ című kompozíciójával most beváltott, az igazán váratlan. Nagy képe­­egy magtárban lefolyt vivótör-párbaj, mikor az "egyik fél átszűrt mellel rogy le, mig ellene nulmányozni ingják s véleményüket és ajánlatukat, a legközelebbi kerületi­­gyűlésen terjesztik elő. A bizottság tagjaiul megválasztották : Szeberényi Gusz­táv püspök elnöklete alatt, Földváry Mihályt, Kra­­isne­r Bélát, Bud­ját, Dánielt, Zsilinszky Mihályt, és Falvasy Istvánt. A kerületet Szász Károly ref. püspök fölszólította, hogy lépjen be a ma­gyar protestáns tudományos t­á­r­­s­a­s­á­g­b­a. A közgyűlés üdvözli az esz­mét , 1 500 írttal alapító tag gyanánt lép be, ugyanez alkalommal a békési esperesség is bejelenti, hogy szintén 500 forinttal lép be az alapítók sorába. A kerületi pénztár megvizsgálására kiküldték, Skultézky Ede elnöklete alatt: Moravcsik Mihályt, Rexhert Benjámint, Bulykovszky Lajost és Vladár Viktort.­­ A pénzügyi bizottság elnök­ségéről Fabiny Theofil miniszter leköszönvén, he­lyébe a közgyűlés Sárkány József kir. táblai tanácselnököt s esperességi felügyelőt választotta meg. A tanügyi bizottságba megválasztották: Zsi­linszky Mihály elnöknek, Doleschall Sándort, Raáb Károlyt, Tatay Istvánt, Schranzt Jánost és Sze­be­­rényi Istvánt tagoknak. A Baldácsy-alap ezidei jö­vedelmére nézve elhatározta a közgyűlés, hogy Sze­berényi püspök elnöklete alatt az espereseket és esperességi felügyelőket fölkéri, tegyenek javaslatot az ez évre esedékes 2500 forint felosztása iránt. A Baldácsy-alap bizottságának tagjaivá megválasztot­ták Földváry Mihály elnöklete alatt, Achim Ádá­­mot, Barkát Dánielt, Vladár Viktort, Halasy Gyu­lát, Sárkány Gyulát, Roth Károly. Megválasztották még az október hó 5-én kezdődő egyetemes gyű­lésre a kerületi képviselőket, s ezzel, néhány kisebb jelentőségű ügy elintézése után, az ülést holnapra halasztották. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, szept. 80. A főváros és a kormány. A főváros törvényhatóságának működése, mert hisz a törvényhatóság is emberekből állt bizonyára nincsen árnyoldalak nélkül, így p­ szemrehányás illeti működésének las­súságáért, de ez a baj feltalálható min­den alkotmányos szervezetben. A legkisebb községi képviselőtestülettől, föl a törvényhozó testületig, mind nehézkesen mozog. Az abszo­lút kormányzat és a közigazgatás nem szenved abban a hibában, mert abban csak egy-két embernek kell valamely dologra nézve megál­lapodni, hogy az rögtön végrehajtható legyen. Alkotmányos szervezeteknél ellenben nagyobb köröket kell hosszasabb tárgyalások útján egy nézetre terelni. Annak az az előnye, hogy gyorsan, ennek, hogy inkább a nagy közönség észjárása szerint dolgozik s ennélfogva na­gyobb megnyugvást kelt. Az erős támadá­sokra azonban, melyek újabb időben a főváros döbbenve áll s a­ segédeken, orvosokon a leg­különbözőbb lélekmozgalmak fejeződnek ki­ fényes tehetségének, realisztikus erejének ör­vendetes bizonyítéka. Még csak a kiállított szobrok közül soro­lunk föl néhányat. L­orántfi Antal Huszár Adolf márvány mellszobrát készít­i el, mely portrénak kitűnő . Kiss György két apróbb jelentéktelen munkával van képviselve, az ifjabb V­a­s­t­a­g­h György egy ügyes szere­­csenfő-tanulmányt állított ki, Gerenday Béla pedig egy abcugot kiáltó kis utcagyere­ket mintázott meg, hibás anatómiával, de nem humor nélkül. Charlier brüsszeli művész­nek a Pán szobrához simuló Dam­isz a legérté­kesebb e sorban.­­ A folyosón láthatók a „Se­gítség“ album eredeti rajzainak gyűjteménye, melyet a tű­zkárosultak javára fognak kisorsolni. A kiállítást ma délután négy óra felé meglátogatta J­ó­z­s­e­f főherceg egész család­jával. Klotild főherceg és két leánya egyszerű őszi öltözékeket viseltek. József főherceg az előcsarnokba lépve, a portáshoz azt a kér­dést intézte, hogy szabad-e a kiállítást meglá­togatnia, minthogy holnap már elutazik. Az erről értesített T­e­­­e­p­y Károly műtoros elő­sietett, hogy fogadja és kalauzolja a vendége­ket. Egy óránál tovább időztek a műcsarnok­ban s különösen Firle, Verhas, Verstraete és Telepy festményei előtt nyilvánították tet­­szésöket. A kis főhercegek azonnal felismerték Ghyczy altábornagynak Burger által festett arcképét és Molnár Józsefnek a csorbas tavat ábrázoló tájképét. József főherceg azt a szán­dékát nyilvánította, hogy Mészöly Gézának egyik kisebb táj­festményét meg fogja vásá­rolni. A műcsarnok előtt összegyűlt nép élén­ken megéljenezte az öt óra után távozott ma­gyar főhercegcsaládot, törvényhatóságának működése ellen intéztet­­tek, az aligha szolgált rá, mert ha e támadá­sok tényleg jogosultak volnának, abban az esetben hivatásának további betöltésére érde­­metlen volna. Vannak esetek, még­pedig nem is igen ritkán, midőn a sok bizottság miatt egyik­­másik ügy késik­ az egyes fórumoknak, ha nem is szándékos késése okozza ezt, a­miért azután a felelősséget a hatóságra hárítják. Itt van pl. az úgynevezett végleges vízvezeték kérdése. Évek során át tartott a csendes harcjáték a fővárosi törvény­­hatósági bizottság és a közmunkatanács kivá­lasztott lovagjai közt, éveken át döngették kül- és belföldi szaktudósok segélyével egy­más pajzsait, melyekre egyrészről „természetes szűrők“, másrészt a „mesterséges szűrők“ va­­lának jelmondatkép fölírva. Midőn elvégre né­hány héttel ezelőtt a „természetesek“ a „mes­terségesek“ fölött diadalt arattak, annyira, hogyha egyelőre még nem is a szűrt víz­nek, de legalább a gyakorlati munkának megkezdését rövid időn re­mélni lehetett: jön egy leirat, a­mely a végnélküli fúrások, vegyelemzések és megfigyelések sorát egy újabbal, a tatai források tanulmányo­zásával rendeli megtoldatni; természetesen min­den ebből netalán eredhető újabb késedelem jogo­sultságát előre is határozottan kizárván, és a főváros hatóságára bízva annak kieszelését, miképen lehessen oly számos forrás vizének az egészségre való hatását, bőségét és állandósá­gát megfigyelni, a létesítendő vezeték terüle­tének tulajdonjogi és lejtszini viszonyait ta­nulmányozni, valamint az óriási mű­ kiépítésé­nek csak hozzávetőlegesen is alapos költség­vetését elkészíteni s a többi tervekkel szem­ben mutatkozó előnyeit vagy hátrányait meg­állapítani a nélkül, hogy az ügy újabb halasz­tást szenvedjen. Egy másik és egy harmadik példa a s­t­á­­c­i­ó-u­tcai és köztemetői gőzvasut kérdése. A főváros, leküzdve amaz akadályokat, melyeket két egymással versenyző társulat hu­zakodása s a bizottsági retorták ez ügyek elé gördítettek, e vasutak létesítését elhatározta a határozatát fölküldötte hozzájárulás végett­­a közmunkák tanácsához. A közmunkák tanácsa azzal felelt, hogy a stáció­ utcai vasút kérdését külön tárgyalni nem kívánja, hanem igen­is kívánja a főváros területén létesítendő összes vonalaknak egyidejű megállapítását, vagyis egy tökéletes és kimerítő közlekedési programmal a főváros területére s csak ennek elkészülte után fog a stáció-utcai vasút tárgyalásába bo­csátkozni. A köztemetői vasútnak a Lindheim- Balázs-féle konzorcium által való kiépítését pedig ugyancsak a t. közmunkatanács döntő körei az által akarták — akaratlanul — tehe­tetlenné tenni, hogy a lóvonatu vasút kőbá­nyai vonalának a köztemetőig való meghosz­­szabbitását indítványozták és pedig a nélkül, hogy e vállalat a halottszállitásra magát kö­telezni hajlandó lett volna. Midőn végre mind e nehézségek a dolog természetéből folyó egyéb hátráltató körülményekkel együtt le voltak küzdve , fölbolygat a t. miniszter úr egy elvi kérdést az által, hogy megtagadja a főváros törvényhatóságának eddig tényleg gyakorolt jogát a közúti vasutaknak saját te­rületén való engedélyezésére nézve. A törvény, melyre ez esetben a miniszter úr hivatkozik, kétségkívül csak országos vas­utak és oly helyi érdekű közlekedési vonalak létesítése felől intézkedik, melyek több község, illetve törvényhatóság területén futván keresz­tül, csakis a kormány és törvényhozás által engedélyezhetek, minden jogosult érdeknek kellő figyelembe vétele és megóvása mellett. Iia nem így volna, ha a törvény egyúttal a városok, s különösen a főváros területén léte­sítendő közúti vasutak engedélyezését is a kormánynak kívánta volna föntartani, ebben az esetben alig maradt volna el ennek külön fölemlítése a törvény szövegéből. Végre is ha a törvény nem e­l­é­g v­i­l­á­g­o­s azt magyarázni, nem áll a kor­mánynak, hanem csakis a tör­­vényhozásnak j­ogában. A hatóság pedig nem ócsárolandó azért,­ ha jogaihoz ragaszkodik , mert e jogok nem hasonlítanak a léghajó homokos zsákjaihoz, melyekből minél többet kell kidobni, hogy a hajó emelkedjék. Ellenkezőleg, a főváros "tör­­­vényhatósága biztosan sülyedni fog, ha ma a.” 3

Next