Budapesti Hírlap, 1887. október(7. évfolyam, 270-300. szám)
1887-10-18 / 287. szám
Budapest, 1887, VII. évfolyam 287. sz. Kedd,október 18 Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Felelős szerkesztő: Megjelenik mindennap, hétfőn és finnep után való napon is. Csukászi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Ellenzéki feliratok. Budapest, okt. 17. Ellenzéknek lenni rossz dolog, mert hiábavaló. A kormánypárti képviselőnek törni sem kell az eszét s meg lehet róla győződve, hogy minden igenlő szavazatából törvény válik, az egész hont boldogító, migten az ellenzéki kapacitások legfényesebb eszméi is elvesznek a levegőben s a legnagyobb igazságokat siket füleknek prédikálják, nem lesz az ellenzéki igéből test soha. Öt év a politikában örökkévalóság s a kiátkozott ellenzéknek sorsa meddő küzdelem, Madách tragikus emberének végzete: „küzdj és bízva bízzál“; a magyar ellenzéki férfiak sorsa gonoszabb ennél, mert igy szól: „küzdj bizalom nélkül, reménytelenül. Kötelességed.“ E desperátus kötelességérzet jellemzi az ellenzéki pártok felirati javaslatait, melyek rendeltetése, hogy a királyhoz címezve, soha a király színe elé ne kerüljenek. Az eredeti példány a képviselőház irattárába temettetik, a másolatok kávéházi olvasmányul szolgálnak unatkozó hazafiaknak. Ap ponyi Albert melankólikus felirata jobb sorsot érdemlett volna annál, hogy hírlapírói tollamat hegyezzem rajta. Még szánandóbb jövő vár reá, ha kezdő szabadelvű képviselők megbírálják, vagy ha ellenzéki újoncok megvédik. A király, ha mást is meghallgatna, mint Tisza Kálmánt, ha Apponyi előadását is végig olvasná magában és fél óráig egyedül elgondolkoznék fölötte, bizony nem rossz fél órát töltött volna el, úgyis ritkaság most, hogy államiratok vagy memorandumok kerülnek felséges színe elé, azok is kimentek már a divatból s helyüket referádák és táviratok foglalták el. Hajdan művészet volt a politika, azután tudomány lett belőle, jelenleg üzem, így fogja fel Tisza, s ezért fölényben van Apponyi felett, kinek esztétikai műveltsége és érzékeny kedélye mindig alkotni vágják s művet teremt egy feliratból. Apponyi felirata keserves panasz, gyászos ének Magyarország sorsáról és állapotáról, hogy „romlásnak indult hajdan erős magyar.“ „Az állam az uralkodó párt és az ennek szolgálatába állott befolyásos körök kegyeltjeinek ellátására alkalmas közintézetnek tekintetik; a nép szivéből kiösik mindazon erényeket, melyek a politikai szabadság gyakorlásához szükségesek.“ Romlott erkölcs, romlott pénzügyek, válságos gazdasági helyzet, gyarló igazságszolgáltatás és infamis közigazgatás — ezt nevezik Tiszáék húsz éves haladásnak, ezt hívják magyar államnak s hogy szilárd, állítják, mert a miniszterelnök állása szilárd a hatalom birtokában. Apponyi másként képzeli a magyar államot s leírja hogyan, mint „európai államot, szakszerű pártatlan, erkölcsileg kifogástalan, a szabadsági jogok tiszteletétől áthatott állami közigazgatással és a helyi ügyek terén szabadon mozgó önkormányzattal.“ Apponyi fejtegeti, hogy e célra mit kellene tenni kormánynak, országgyűlésnek. Hagyjuk el a jövő század regényét s nemes íróját, Irányit hallgassuk. Az ő felirata is csak papírból készült s a papírkosár számára íratott. Nem írójának, pártjának érdeme, hogy tüzesebb. Szépségben nem versenyezhet a nagy ellenzék műve a kis ellenzék művével, súlyra igen. Apponyi feliratában több a rendszer, a gondolat és a forma, Iványiéban nagyobb az erély. Amaz busul, ez vádol, az panaszt tesz, emet követel. Nem igaz, hogy a többség, többség, így szól Irányi, s a parlament nem törvényes. Nincs szabadon választva. Mintha a karosszéket rúgták volna meg alatta, ugrott fel Tisza. Igaz-e, amit Irányi mond, hogy a választások hamisak, hogy a visszaélések sokasága miatt maga a képviselőház is hamis ? Tisza azzal védekezett, hogy maga a nemzet is hamis, ha igaz amit Iványi beszél. Ez nem cáfolat, hanem csak parírozás. Akármelyiknek van igaza, a helyzeten nem változtat semmit. A többség, ha hamis is, többség, menjünk tovább. A függetlenségi párt felirati javaslatában az a nevezetes, hogy nem ad függetlenségi programmot. Elveit fentartja ugyan fentartással, de a meny & BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA, a Bakony rossz hire. Elbeszéli: Eötvös Károly. —A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A Bakony megint rossz hírbe jött. Megint azt hiszik országszerte, hogy a Bakony tele van haramiával, emberirtó rablókkal, gyilkosokkal, gyujtogatókkal. A lapok pár hét óta minden nap tudnak valamit Benkó bandájáról, útonálló cigányokról, szökevény foglyokról, kik mind a Bakony rengetegeiben tanyáznak s nyúzzák a szegény utasokat. Pedig hát a Bakonynak régen kiirtották rengetegeit, Luczenbacher fejszései régen keresztül-kasul járnak rajta s a moóri völgytől Zala-Egerszegig s a Balatontól Pannonhalmáig hiába keresne az ember négy-öt ezer holdnyi szálas erdőt egy darabban. A gyönyörű bükkösöket és tölgyeseket szántóföldek, nyires legelők s fiatal vágások váltották fel; tömérdek helyen nyilvános az erdőpusztitás s most már Veszprémtől Pápáig, Zirctől Csesznekig, Nagy-Vásonyközölbe Zalába sehol se boritja sűrű lombok árnyéka a j el kavicsozott országutakat. A „szegény egények“ is megfogytak egészen, csak a „szegény emberek“ szaporodtak el rettentően. Hanem az igaz, hogy a Bakonynak félelmes ro^z hire van. Mikor W indischTTT gritz ránk rontott 1848 decemberben, táborának szélsőjobb szárnya Pápán ment keresztül: egy osztrák ezredes egész komolyság,gal monda: — Csak a Bakonyon tudjunk átmenni szerencsésen, azután már kardcsapás nélkül foglaljuk el Magyarországot. — S kitől félnek a Bakonyban ? — kérdé Bezerédy prefektus. — Hát itt vannak a csikósok, kanászok, pandúrok, betyárok és a hires Sobri vezér. Bezerédy minden komolysága dacára is elnevette magát. A jó német szentül azt hitte, hogy csikós, kanász, pandúr, betyár mind különböző fegyvernem és hadosztály, Sobri pedig valami híres generális. Sobri akkor már tizenkét év óta porladozott a lápafői határ erdős domboldalán. De az igaz, hogy a Bakony félelmes hirét Sobri Jóska alapította meg. Hiszen előtte is voltak már e században hires haramiák, még sokkal veszélyesebbek, mint ő. Zöld Marci, Becskereki, Palatinszki, Angyal Bandi, de ezekről nem írtak még akkor a lapok, miután lapok nem is léteztek s különösen nem írtak az osztrák lapok. Sobri föllépése abban az időben, a harmincas évek közepén történt, a mikor már volt bizonyos hírlapirodalom nálunk is s a mikor a bécsi kormány és bécsi sajtó mindent elkövetett, hogy nemzetünket rossz hírbe keverje a műveit világ közvéleménye előtt. A legkisebb kihágásból is rablóhistóriát csinált és Sobrit oly híressé tette, mint Rinaldo Rinaldinit. Sobrinak egyébiránt itthon is nagy reklámot csináltak, noha ő arról alig tudott valamit. Kezdetleges lapjaink sokat írtak róla, a népdalok felkapták nevét, népszínműben is felhasználták nevét, alakját s képzelet keltötte hőstetteit. Eredetének homályos volta s örökre eltűnésének villámszerüsége is alkalmas volt arra, hogy nevéhez a népies mesék és legendák egész sorát kössék. A Duna-Tisza közén sokáig hitték és sokan hiszik ma is, hogy egyik Vay gróf volt Sobri voltaképen. Túl a Dunán pedig szentül meg voltak sokan győződve, hogy Sobri senki se volt más, mint a becsehelyi Csúzy hires vagyonos családnak egyik tagja, kinek nagy nemesi telkét ma is Csúzy-háznak hívják Pápán. Betyáros modorú délceg, bátor, nagyúri alak volt ez. Mint ifjú nem tűrte az apai ház fegyelmét, a harmincas évek elején eltűnt hazulról. Sok csavargás után — mint maga mondogatta — csikóssá lett a Bácskában s tiz évi bujdosás után a negyvenes évek elején jelent meg Pápán s élvezte és érvényesité nemesi nevét, jogárt s nagybirtokát. S miután eltűnése Sobri szereplésével esett össze , jó barátai és ellenségei egyaránt azt suttogták, hogy ő volt Sobri, senki más. Vay Józsi gróf pedig szándékosan tréfálta meg a világot azzal, mintha maga is hinné a róla költött meséket, melyek épen azért határozott alakban képződtek ki s maradtak fenn róla. Sobri Jóska pedig nem volt se Vay, se Csuzy, hanem egyedüli csak Sobri, sőt még ez sem voltaképen. És én most elbe- mai számunk 16 oldalra terjed.