Budapesti Hírlap, 1887. október(7. évfolyam, 270-300. szám)
1887-10-01 / 270. szám
a közúti vasutak engedélyezésének, holnap a csatornázásnak, holnapután a vízvezeték, azután pedig a közegészség, közoktatás stb. ügyének terheit emelik le róla, amint ezekre nézve ismételve mutatkozott hajlandóság. Alkotmányos kormányunk van, ennek törvényes befolyását nem akarhatja gáncsolni józan magyar ember; de viszont ne akarja a kormány se a törvényhatóságok jogainak megszorításával azok teendőit is végezni, mert ezáltal megfosztja azokat a kezdeményezésre való hajlandóságtól, amelylyel eddig se valami túlságos mértékben dicsekedhettek , s rászoktatja arra, amire a nélkül is nagyon hajlandók : mindent felülről várni. Sokkal visszásabb oly törvényhatóság, mely helyett a kormány épít csatornát, vízvezetéket és közúti vasutat még akarata ellenére is, mint az olyan, amely mindezeket maga építi magának a saját zsebére oda is úgy, amint akarja, föntartván a kormánynak a jóakaratai útbaigazítás és helybehagyás jogát. Az ország sokat áldozott fővárosáért; a kormány érdemei is nagyok, de a főváros törvényhatósága se mutatta magát méltatlannak. Megnyugvással s talán némi önérzettel tekinthet működésére vissza , mert sokat alkotott és jól, anélkül, hogy a főváros háztartásának egyensúlyát megzavarta volna. Terjeszkedési hajlamai e hatóságnak épen nincsenek , sőt ha figyelembe veszszük, hogy legközelebb egy iskolaszéki választás ellen beadott panasz megvizsgálására se érezte magát jogosítva, inkább annak ellenkezőjétől kell tartani, ke igyekezzék a kormány túlságos és nem kellő helyen alkalmazott tettvágyból a törvényhatóságot a saját jogukról való lemondás lejtőjére terelni. Csepreghy János: A főváros közgyűlése. II. nap. A villamos vasút ügyében érkezett közlekedésügyi miniszteri leirat képezte a mai közgyűlés egyetlen fontos tárgyát. Azt hitte mindenki, hogy ez a leirat, melyben a miniszter magának vindikálja a géperejű közúti vasutak engedélyezési jogát, heves vitát fog provokálni, hogy a főváros az autonómiája ellen intézett eme merénylet ellen erélyes hangon fog tiltakozni s elégtételt fog kérni a leirat sértőt megleckéztető hangja miatt. Erre azonban ma nem került a sor, mivel a tanács indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy meghallgatja a jogügyi bizottság véleményét, mielőtt a kérdéshez hozzászólana. Csupán Vas Imre nem várhatta be a jogügyi bizottság véleményét s már ma elmondta védőbeszédét a miniszter leirata mellett, Rácz Géza pedig egy se hideg, se meleg szentenciával untatta a közgyűlést. Tudósításunk a közgyűlésről a következő: A mai folytatólagos közgyűlésen mindenekelőtt elrendelték a hátralékos házi pénztári követelések közül behajthatatlan öszszegek törlését. A pozsonyhegyi pavilon helyreállítására szükséges 1000 frtot megszavazták. Az artézi fürdő volt felügyelője, néhai Fegyveres Ádám özvegye részére 300 írt kegydíjat szavaztak meg. Több pénztár vizsgálatának eredményét tudomásul vették. A marhavásártéri korcsma bérletét jóváhagyták. Vita keletkezett a villamos vasút ügyében érkezett miniszteri leiratoknál. A tanács a nagykörúti próbavasútra vonatkozó miniszteri leiratokat az ügyészségnek és jogi bizottságnak kívánja kiadni, hogy a géperejű közúti vasutakra nézve a főváros engedélyezési jogának megvédése iránt adjanak véleményt. Vissi Imrének nincs észrevétele az ellen, hogy a jogi bizottság véleménye meghallgattassék, mert óhajtandó, hogy e kérdésben végre világos kép álljon előttünk. De az engedélyezési jog körül a kormány és főváros közt kifejlett konfliktus csak az ügy végtelenig való elhúzódására vezet s az igazság azok részén van, akik a főváros eljárását nem helyeslik. Része van a konfliktusnak a köztemetői és stáció utcai vasutak ügyének elhúzódozásában is. S a hangulat ma olyan, hogy bárki gyakorolja az engedélyezés jogát, ha az nem is a város, csak gyors intézkedések történjenek. Rácz Károly szerint nem vonja kétségbe senki a közlekedési miniszter jogát a vasútépítés engedélyezésére, de viszont a városnak szintén elidegenítletlen joga a területhasználat fölött rendelkezni. Ha a kormánynak nem tetszik az „engedély“ szó, használjuk a „megengedését. A kérdést a főváros érdekében tüzetesen meg kell vitatni. Kun Gyula kéri, hogy a közgyűlés forduljon a köztek, minisztériumhoz, hogy a géperejű közúti vasutakra tervezett szabályrendeleti tárgyalását tartsa e tanácskozások befejeztéig függőben. Toldy József főügyész szükségesnek látja Visi érvelése ellenében fölhozni, hogy a főváros ép úgy vindikálhatja magának a jogot, mint a kormány, mert nincs a vasúti jogot szabályozó törvény. Visi nem tudna egye-t se idézni törvényeinkből, ami a kormány álláspontját támogatná. Ellenben a főváros álláspontja önként foly már a város önkormányzati jogából, foly az eddigi gyakorlatból s lehet támogatni az 1870. X. t.-c. 17. §-ával s az 1881. 41. t.-c. némely szakaszaival. (Helyeslés.) A közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát a Kun-féle függelékkel együtt. Ezután megengedték, hogy a Ruszkabánya község tűzkárosultjai részére megszavazott 500 frt segélyben más krassó-szörénymegyei község is részesülhessen. Az Erzsébet szegényházba négy új ápolónői állást szerveztek. A Vécsey-féle lerenc-alapítványra vonatkozó alapítványi okiratot elfogadták. A krisztinavárosi paplak építése alkalmával elért megtakarítást örvendetes tudomásul vették. Az új tűzoltói ma szóház építésénél fölmerült csekély tfjkiadást, jóváhagyták. Az iparostanulók magánvizsgálati díja rendezése ügyében készült javaslatot többek hozzászólása után elfogadták. Néhány tanító és tanítónő szabadságolása után elhatározták, hogy az V. és VI. kültelki kerület részére ideiglenes hatósági orvosi állást szerveznek évi 600 frt tiszteletdíjjal. Aladári tudományos akadémia Leitner V. Gottlieb hazánkfia érdemeinek elismeréséül feliratot küldött a fővároshoz Leitner V. G. mellszobrával. Az irat a levéltárban helyeztetik el, a szobor alkalmas elhelyezésével pedig megbízták a tanácsot. Ezzel a közgyűlés befejeztetett. — A józsefvárosi III. sz. iskolaszéki választás ügyében hozott közgyűlési határozat ellen a kerület több választója felebbezést nyújtott be a belügyminisztériumhoz. A felebbezésben kérik a minisztert, hogy semmisítse meg a közgyűlés határozatát s utasítsa a közgyűlést, hogy érdemlegesen tárgyalja az ügyet, a sérelmek vizsgálatát bízza egy kiküldendő bizottságra vagy, a központi választmányra s annak utána hozzon újabb határozatot. BUDAPESTI HÍRLAP. (270. sss 1687. október 1. A hálátlan Fiume. — Saját levelezőnktől. — Fiume, szept. 29. Hogy a magyar tengerparton hova fajultak pár év alatt a viszonyok s a fiumei törvényhatóság termében mily ellenséges izgatott a hangulat Magyarország ellen, annak példátlanul botrányos eseteit tapasztalhattuk a muiicipio tegnapelőtti közgyűlésén. Arról volt szó, hogy Fiume városa küldöttség által képviseltesse magát Reák Ferenc szobrának fölavatásánál s már a közgyűlés vitája jellemző a hatóság rideg, elzárkózott, indulatokat rejtő hangulatára. Még jellemzőbb a tény maga, hogy a küldöttség nem volt megalakítható, mert egy embert kivéve, valamennyi városi képviselő, Ciotta podesztával együtt, osztentative betegnek s a budapesti útra alkalmatlannak jelenté magát, mikor „olasz parlamenti szokás“ szerint sorshúzással akarták eldönteni, hogy ki utazzék s a sors rájuk esett. Az ülés további folyamán az államvasutak számára bizonyos városi terület átengedése ügyében megeredt vita kinyitotta a magyarellenes hangulat zsilipjeit s a t. municipio oly hangot tűrt meg falai közt, mely a hírhedt zágrábi botrányokra emlékeztet. Szidták a magyar államvasutakat és Baross minisztert. Egyes szónokok kijelentek, hogy a törvényhozáshoz nem hajlandók fordulni jogorvoslatért, mert több a bizalmuk a fiumei törvényszék, minta magyar parlament iránt. Egyik képviselő , Adamich, odáig ragadtatta magát, hogy indítványozta : törölje ki a vásáros Baross miniszter nevét díszpolgárainak sorából, hova egy gyenge pillanatban, humoros, hangulatban, iktatta be, mert e kitüntetésre a miniszter érdemetlenné vált. S e kifakadást az elő ülő podeszta nem tartá szükségesnek megróni. Nem tudom, mit vél a miniszter önérzetében ily eset után díszpolgári oklevelével teendőnek. Annyi bizonyos, hogy az itteni közhangulat fölötte kritikus s főleg a fiumei magyarság érzi, hogy egy erős iniciáló lépésnek kell mihamarabb Budapestről történni. A közgyűlésnek a Deák-szoborra vonatkozó részéről a hivatalos jegyzőkönyv így hangzik : Csotta János polgármester közölvén a Deák-szobor leleplezéséről szóló meghívót, annak meghatározására szólította föl a közgyűlést, hogy Fiume város miképen képviseltessék az ünnepen. Rögtön hozzátette azt is, hogy ő maga egészségi állapota miatt nem vállalkozhatik a Budapestre való utazásra. Walluschnig azt indítványozta, hogy bízzák e tisztséget Fiume országgyűlési képviselőjére, mire Giacici kijelentette, hogy ez nem volna helyes, mert az illető képviselő nem fiumei benszülött. A d a m i ch azt szeretné, ha a küldöttség a polgármesteren kívül annyi városi képviselőből állana, amennyi saját költségén Budapestre utazni hajlandó; ha pedig a város pénzén küldenek deputációt, úgy a tagok sorshúzás útján jelöltessenek ki, mint ez az olasz parlamentben szokás. Walluschnig csatlakozik az előtte szóló javaslatának első részéhez, de költségkímélés végett mégis csak jobb volna a tisztséget Fiume országgyűlési képviselőjére bízni. Ciotta polgármester megjegyzi, hogy az ilyen küldetésekkel, ha a polgármester akadályozva van, az alpolgármestert szokták fölruházni. Cherry lovag alpolgármester köszöni a bizalmat, de egészségi állapota miatt ő sem utazhatik. Adamich látva, hogy javaslatának első része nem tetszik, ajánlja a második részt. A közgyűlés elfogadja és tíz név kihúzását határozza el a végből, hogy ha az első három — amennyi a küldöttek száma — nem akarna Budapestre utazni, pótolni lehessen a többi közül. A polgármester kihúzza e tíz nevet: Descovich, Adamich, Bolf, Mohovich Emidio, Poschich, Cante , Milcenich Kucich, de Peretti, Gregorich. — Adamich elfogadja a küldetést; Bolf, Mohovich, Milcenich és Gregorich kijelentik, hogy nem élhetnek vele. — A közgyűlés ezután kimondta, hogy ha máskép nem lehetséges, a küldöttség álljon két, avagy csak egy tagból.* A botrányos vasúti vitának főjelenetéről a jegyzőkönyvből a következő epizódot közlöm : „Adamich a miniszter úr leiratát követelőnek, dölyfösnek, arrogánsnak, meggondolatlannak (pretenzioso, altero, arrogante, ineauto) nevezi, a minőnek bélyegezte már a 11 ti s ch n i g, ami az egész közgyűlés helyeslésével találkozott, legalább ezt lehet következtetni abból, hogy senki sem kelt föl a miniszter védelmére. A szóló azt hiszi, hogy az olyan in camera charitatis tüntetések, minőket a tanács javasol, nagyon is plátóiak és semmi praktikus hatásuk nincs; tehát azt javasolja, hogy a miniszter által használt sértő szavak utasíttassanak vissza, s egyszersmind hozassék tudomására a miniszter úrnak, hogy már csak e város politikai helyzetére való tekintetből is több regarddal tartozik inni. (Viharos taps.) Mivel pedig a miniszter úr azok közé tartozik, kiket a közgyűlés egy jókedvű pillanatában (in un momento di buonumore) Fiume díszpolgáraiul választott, terültessék ki a fiumei polgárok névsorából, mert a municipiummal szemben tanúsított viselkedésével méltatlannak mutatta magát e megtiszteltetésre. Ciotta polgármester pár gyönge szóval megjegyezte, hogy az „arrogáns“ kifejezést nem tartja alkotmányosnak, mire Adamich kijelentette, hogy hát az arrogáns szót visszavonja, de a többit fen tartja. (Nagy derültség.) A közgyűlés ezután elhatározta, hogy az or-