Budapesti Hírlap, 1887. október(7. évfolyam, 270-300. szám)

1887-10-01 / 270. szám

a közúti vasutak engedélyezésének, h­olnap a csatornázásnak, holnapután a vízvezeték, azután pedig a közegészség, közoktatás stb. ügyének terheit emelik le róla, a­mint ezekre nézve is­mételve mutatkozott hajlandóság. Alkotmányos kormányunk van, ennek törvényes befolyását nem akarhatja gáncsolni józan magyar ember; de viszont ne akarja a kormány se a törvényhatóságok jogainak meg­szorításával azok teendőit is végezni, mert ez­által megfosztja azokat a kezdeménye­zésre v­a­l­ó hajlandóságtól, a­melylyel eddig se valami túlságos mértékben dicsekedhettek , s rászoktatja arra, a­mire a nélkül is nagyon hajlandók : mindent fe­lülről várn­i. Sokkal visszásabb oly törvényhatóság, mely helyett a kormány épít csatornát, vízvezetéket és közúti vasutat még akarata ellenére is, mint az olyan, a­mely mindezeket maga építi ma­gának a saját zsebére oda is úgy, a­mint akarja, föntartván a kormánynak a jóakaratai útbaigazítás és helybehagyás jogát. Az ország sokat áldozott fővárosáért; a kormány érdemei is nagyok, de a főváros tör­vényhatósága se mutatta magát méltatlannak. Megnyugvással s talán némi önérzettel tekint­het működésére vissza , mert sokat alkotott és jól, a­nélkül, hogy a főváros háztartásának egyensúlyát megzavarta volna. Terjeszkedési hajlamai e hatóságnak épen nincsenek , sőt ha figyelembe veszszük, hogy legközelebb egy is­kolaszéki választás ellen beadott panasz meg­vizsgálására se érezte magát jogosítva, inkább annak ellenkezőjétől kell tartani, k­e igyekez­zék a kormány túlságos és nem kellő helyen alkalmazott tettvágyból a törvényhatóságot a saját jogukról való lemondás lej­tőjére terelni. Csepreghy János: A főváros közgyűlése. II. nap. A villamos vasút ügyében érkezett közlekedés­­ügyi miniszteri leirat képezte a mai közgyűlés egyet­len fontos tárgyát. Azt hitte mindenki, hogy ez a leirat, melyben a miniszter magának vindikálja a géperejű közúti vasutak engedélyezési jogát, heves vitát fog provokálni, hogy a főváros az autonómiája ellen intézett eme merénylet ellen erélyes hangon fog tiltakozni s elégtételt fog kérni a leirat sértőt megleckéztető hangja miatt. Erre azonban ma nem került a sor, mivel a tanács indítványára elhatá­rozta a közgyűlés, hogy meghallgatja a jogügyi bi­zottság véleményét, mielőtt a kérdéshez h­ozzászó­­lana. Csupán V­a­s­­ Imre nem várhatta be a jog­ügyi bizottság véleményét s már ma elmondta védő­­beszédét a miniszter leirata mellett, Rácz Géza pedig egy se hideg, se meleg szentenciával untatta a közgyűlést. Tudósításunk a közgyűlésről a következő: A mai folytatólagos közgyűlésen mindenek­előtt elrendelték a hátralékos házi pénz­tári követelések közül behajthatatlan ösz­­szegek törlését. A pozsonyhegyi pavi­lon helyreállí­tására szükséges 1000 frtot megszavazták. Az a­r­­t­é­z­i fürdő volt felügyelője, néhai Fegyveres Ádám özvegye részére 300 írt kegydíjat szavaztak meg. Több pénztár vizsgálatának eredményét tudo­másul vették. A marhavásártéri korcsma bérletét jóváhagyták. Vita keletkezett a villamos vasút ügyében érkezett miniszteri leiratoknál. A tanács a nagykörút­i próbavasútra vonatkozó­­ miniszteri le­iratokat az ügyészségnek és jogi bizottságnak kí­vánja kiadni, hogy a géperejű közúti vasutakra nézve a főváros engedélyezési jogának megvédése iránt adjanak véleményt. Vissi Imrének nincs észrevétele az ellen, hogy a jogi bizottság véleménye megh­allgattassék, mert óhajtandó, hogy e kérdésben végre világos kép álljon előttünk. De az engedélyezési jog körül a kormány és főváros közt kifejlett konfliktus csak az ügy végtelenig való elhúzódására vezet s az igazság azok részén van, a­kik a főváros eljárását nem helyeslik. R­észe van a konfliktusnak a közte­metői és stáció­ utcai vasutak ügyének elhúzódozá­­sában is. S a hangulat ma olyan, hogy bárki gya­korolja az engedélyezés jogát, ha az nem is a város, csak gyors intézkedések történjenek. Rácz Károly szerint nem vonja kétségbe senki a közlekedési miniszter jogát a vasútépítés engedélyezésére, de viszont a városnak szintén el­­idegenítletlen joga a területhasználat fölött rendel­kezni. Ha a kormánynak nem tetszik az „engedély“ szó, használjuk a „megengedését. A kérdést a fő­város érdekében tüzetesen meg kell vitatni. Kun Gyula kéri, hogy a közgyűlés forduljon a köztek, minisztériumhoz, hogy a géperejű közúti vasutakra tervezett szabályrendeleti tárgyalását tartsa e tanácskozások befejeztéig függőben. Toldy József főügyész szükségesnek látja Visi érvelése ellenében fölhozni, hogy a főváros ép úgy vindikálhatja magának a jogot, mint a kor­mány, mert nincs a vasúti jogot szabályozó törvény. Visi nem tudna egy­e-t se idézni törvényeinkből, a­mi a kormány álláspontját támogatná. Ellenben a főváros álláspontja önként foly már a város önkor­mányzati jogából, foly az eddigi gyakorlatból s le­het támogatni az 1870. X. t.-c. 17. §-ával s az 1881. 41. t.-c. némely szakaszaival. (Helyeslés.) A közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát a Kun-féle függelék­kel együtt. Ezután megengedték, hogy a Ruszkabánya község tűzkárosultj­ai részére megszavazott 500 frt segélyben más krassó-szörénymegyei község is részesülhessen. Az Erzsébet szegény­házba négy új ápolónői állást szerveztek. A V­é­c­s­e­y-féle lerenc-alapítványra vonat­kozó alapítványi okiratot elfogadták. A krisztinavárosi paplak építése alkalmával elért megtakarítást örvendetes tudomá­sul vették. Az új tűzoltói ma szóház épí­tésénél fölmerült csekély t­fjkiadást, jóváhagyták. Az iparostanulók magánvizsgálati díja rendezése ügyében készült javaslatot többek hozzászólása után elfogadták. Néhány tanító és tanítónő szabadságolása után elhatározták, hogy az V. és VI. kültelki kerület ré­szére ideiglenes hatósági orvosi állást szerveznek évi 600 frt tisztelet­díjjal. Aladári tudományos akadémia Leitner V. Gottlieb hazánkfia érdemeinek elismeré­séül feliratot küldött a fővároshoz Leitner V. G. mellszobrával. Az irat a levéltárban helyeztetik el, a szobor alkalmas elhelyezésével pedig megbízták a tanácsot. Ezzel a közgyűlés befejeztetett. — A józsefvárosi III. sz. iskolaszéki vá­lasztás ügyében hozott közgyűlési határozat ellen a kerület több választója felebbezést­ nyújtott be a belügyminisztériumhoz. A felebbezésben kérik a minisztert, hogy semmisítse meg a közgyűlés hatá­rozatát s utasítsa a közgyűlést, hogy érdemlegesen tárgyalja az ügyet, a sérelmek vizsgálatát bízza egy kiküldendő bizottságra vagy, a központi választ­mányra s annak utána hozzon újabb határozatot. BUDAPESTI HÍRLAP. (270. sss 1687. október 1. A hálátlan Fiume. — Saját levelezőnktől. — Fiume, szept. 29. Hogy a magyar tengerparton hova fajul­tak pár év alatt a viszonyok s a fiumei tör­­­vényhatóság termében mily ellenséges izgatott a hangulat Magyarország ellen, annak példát­lanul botrányos eseteit tapasztalhattuk a mu­­­i­icipio tegnapelőtti közgyűlésén. Arról volt szó, hogy Fiume városa küldöttség által képviseltesse magát Reák Ferenc szobrának fölava­tásánál s már a közgyűlés vitája jellemző a hatóság rideg, elzárkózott, indulatokat rejtő hangulatára. Még jellemzőbb a tény maga, hogy a küldöttség nem volt megalakít­ható, mert egy embert kivéve, valamennyi városi képviselő, Ciotta podesztával együtt, oszten­­t­ative betegnek s a budapesti útra alkalmatlannak jelenté magát, mikor „olasz parlamenti szokás“­­ szerint sorshúzással akarták eldönteni,­­ hogy ki utazzék s a sors rájuk esett. Az ülés további folyamán az­ állam­vasutak számára bizonyos városi terület átengedése ügyében megeredt vita kinyitotta a magyarellenes hangulat zsil­ip­­j­e­i­t s a t. municipio oly hangot tűrt meg falai közt, mely a hírhedt zágrábi botrá­nyokra emlékeztet. Szidták a magyar államvasutakat és Ba­ross minisztert. Egyes szónokok kijelentek, hogy a törvényhozáshoz nem hajlandók for­dulni jogorvoslatért, mert több a b­i­z­al­muk a fiumei törvényszék, mint­­a magyar parlament iránt. Egyik képviselő , A­d­a­m­i­c­h, odáig ragadtatta ma­­­­gát, hogy indítványozta : törölje ki a vás­ár­o­s Baross miniszter nevét d­í­s­z­­polgárainak sorából, hova egy gyenge pillanatban, humoros, hangulatban, ik­tatta be, mert e kitüntetésre a miniszter é­r­­demetlenné­ vált. S e kifakadást az elő ülő podeszta nem tartá szük­ségesnek megróni. Nem tudom, mit vél a miniszter önérze­tében ily eset után díszpolgári oklevelével teendőnek. Annyi bizonyos, hogy az itteni közhangulat fölötte kritikus s főleg a fiumei magyarság érzi, h­ogy egy erős iniciáló lépésnek kell mihamarabb Budapestről történni. A közgyűlésnek a D­e­á­k-s­z­o­b­o­r­r­a vonatkozó részéről a hivatalos jegyzőkönyv így hangzik : Csotta János polgármester közölvén a Deák-szobor leleplezéséről szóló meghívót, annak meghatározására szólította föl a közgyűlést, hogy Fiume város miképen képviseltessék az ünnepen. Rögtön hozzátette azt is, hogy ő maga egészségi állapota miatt nem vállalkozhatik a Budapestre való utazásra.­­ Walluschnig azt indítványozta, hogy bízzák e tisztséget Fiume országgyűlési kép­viselőjére, mire Giacici kijelentette, hogy ez nem volna helyes, mert az illető képviselő nem fiumei benszülött. A d a m i c­h azt szeretné, ha a küldöttség a polgármesteren kívül annyi városi kép­viselőből állana, a­mennyi saját költségén Buda­pestre utazni hajlandó; ha pedig a város pénzén küldenek deputációt, úgy a tagok sorshúzás útján jelöltessenek ki, mint ez az olasz parlamentben szo­kás. Walluschnig csatlakozik az előtte szóló javaslatának első részéhez, de költségkímélés vé­gett mégis csak jobb volna a tisztséget Fiume or­szággyűlési képviselőjére bízni. Ciotta polgármes­ter megjegyzi, hogy az ilyen küldetésekkel, ha a pol­gármester akadályozva van, az alpolgármestert szokták fölruházni. C­h­­­e­r­r­y lovag alpolgármester köszöni a bizalmat, de egészségi állapota miatt ő sem utaz­­hatik. Ad­am­ich látva, hogy javaslatának első ré­sze nem tetszik, ajánlja a második részt. A közgyű­lés elfogadja és tíz név kihúzását határozza el a végből, hogy ha az első három — a­mennyi a kül­döttek száma — nem akarna Budapestre utazni, pótolni lehessen a többi közül. A polgármester ki­húzza e tíz nevet: Descovich, Adamich, Bolf, Mohovich Emidio, Poschich, Cante , Milcenich­ Kucich, de Peretti, Gregorich. — Adamich elfo­gadja a küldetést; Bolf, Mohovich, Milcenich és Gregorich kijelentik, hogy nem élhetnek vele. — A közgyűlés ezután kimondta, hogy ha máskép nem lehetséges, a küldöttség álljon két, avagy csak egy tagból.* A botrányos vasúti vitának fője­­lenetéről a jegyzőkönyvből a következő epizó­dot közlöm : „Adamich a miniszter úr leiratát köve­telőnek, dölyfösnek, arrogánsnak, meggondolatlannak (pretenzioso, altero, arrogante, ineauto) nevezi, a minőnek bélyegezte már­­ a 11 ti s c­h n i g, ami az egész közgyűlés he­lyeslésével találkozott, legalább ezt lehet következ­tetni abból, hogy senki sem kelt föl a miniszter vé­delmére. A szóló azt hiszi, hogy az olyan in camera charitatis tüntetések, minőket a tanács javasol, nagyon is plátóiak és semmi praktikus hatásuk nincs; tehát azt javasolja, hogy a miniszter által használt sértő szavak utasíttassanak vissza, s egyszersmind hozassék tu­domására a miniszter úrnak, hogy már csak e vá­ros politikai helyzetére való tekintetből is több regarddal tartozik inni. (Viharos taps.) Mivel pedig a miniszter úr azok közé tartozik, kiket a köz­gyűlés egy jókedvű pillanatában (in un momento di buonumore) Fiume díszpolgáraiul választott, terül­­tessék ki a fiumei polgárok névso­rából, mert a municipiummal szemben tanúsított viselkedésével méltatlannak mutatta magát e megtiszteltetésre. Ciotta polgármester pár gyönge szóval megjegyezte, hogy az „arrogáns“ kifejezést nem tartja alkotmányosnak, mire Adamich kijelentette, hogy hát az arrogáns szót visszavonja, de a többit fen tartja. (Nagy de­rültség.) A közgyűlés ezután elhatározta, hogy az or-

Next