Budapesti Hírlap, 1887. október(7. évfolyam, 270-300. szám)

1887-10-10 / 279. szám

Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. zsffias* Budapest, 1987. VII. évfolyam 279. Si Budapesti Hírlap Hétfő, október 10. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Á. kongresszus, elnöke. .. if Budapest, okt. 9. Tisza Lajos hajója kifeszített s dagadó vitorlákkal úszik a magyar köz­hangulat áramló vizein. Kellemes feltű­nést keltett már a szellemes beszéd, melyet Deák szobra leleplezésekor mon­dott; mai elnöki beszéde, a közművelődési egyesületek kongresz­­s­z­u­s­á­n könnyűsége, folyékonysága, természetessége, világossága és emellett hazafias komolysága által tündördik. Az egyesületeknek specifikus köz­művelődési feladatát fejtegette, nagy hivatásukat az állam szolgálatában, jo­gosultságukat, szükségességüket és ál­dásos voltukat. A társadalom erőinek nézi, melyek az állami szervezetnek szövetséges társai és kiegészítők az államnak munkájában, melyet céljai­ért teljesit. Létezésüket a hivatására megérett nemzet kritériumának nevezi. Keletkezésüket a társadalom politikai fejlődése következményeinek tekinti s szükségképinek mondja. A mozgalom ellenségeivel kegyetlen fordulattal vé­gez : Semmi nemzetiség, melynek ra­jongásból vagy kenyérkeresetből támadt izgatói hadat viselnek a magyar állam­eszme és a kultur-egyesületek civiliza­­tórius törekvése ellen, ott, a­hol fala­­belies államot alkottak, azt a szabadsá­got, melyet Magyarországon élvez, föl nem találja. És tekintsenek Póten sor­sára vagy Elzászéra, ha tudni akarják, mint fogja fel korunk legünnepeltebb s leghatalmasabb államférfia a nemzeti­ségi kérdést. Valóban rosszul illik a né­met tudós világhoz, a mi szászaink sorsa fölött jajveszékelni, ellenben meg­szavazni a törvényt a pozeni lengyel birtokosok kisajátítására és a lengyelül irni és olvasni tanulástól a pozeni elemi iskolákat eltiltani. Tisza Lajos gróf beszéde szép, elő­kelő, tartalmas és lélekkel teli beszéd volt. Méltó kinyilatkoztatás a nagy al­kalomhoz, melyen Magyarország nem­zeti kultúrái törekvéseit kellett prokla­­málni; méltó volt az alkalomhoz, méltó az eszméhez és méltó az auditóriumhoz, melyet művelődési mozgalmaink kori­feusai alkottak. Tisza Lajos ez alkalom­mal minden hazafi szívéhez közel lépett, beszéde folytán minden szív feléje dobbant. Beszéde jelentőségét kiváló formá­ján és megkapó tartalmán kívül nyilván emeli a szónok személye és állása is. Ha információink nem tévednek, a sze­gedi gróf jelöltje e pillanatban a bel­ügyi tárcának. A mai lelkes szónoktól méltán remélhetjük, hogy a kongresszusi elnököt magával viendi oda, a­hol mér­hetetlen szolgálatokat tehetnek ketten az ügynek, melyért ma oly szépen be­ i­s széltek. Egy belügyminiszter, a ki nem I felejti el, mit beszélt kongresszusi el­ s nők korában, uj korszakot deríthet föl a magyar állam és társadalom nem­zeti s kultúrás törekvéseire. Különben a gyülekezetben oly hisze volt együtt társadalmunknak, hogy ez magában ke­csegtető színbe borítja az egyesületek jövőjét. Ha e nemes társaság összevéve és egyenként magáévá teszi az ügyet, s a ma tárgyalt javaslatokat beülteti az eleven életbe,­­ lehetetlen, hogy minden további kongresszus megannyi diadal­­­ünnepe ne legyen nemzeti ügyünknek. Az előző értekezlet egy epizódja a kongresszustól távol tartotta a sárosia­­kat, az elsők elsőjét és jeles vezérférfiát, ki önzetlen, s hazafias buzgósággal te­téz a maga körében érdemre érdemet. E helyen aposztrofáljuk szent ügyünk nemes harcosait: lehetetlen, hogy félre­értések, apró súrlódások, kellemetlensé­gek ne támadjanak a hév hevében, az égő tüzek közötti szolgálatban. De Bánó József kipróbált lelkessége és önzetlen­sége kezessége annak, hogy minden föl­merülhető viszály csak az óra műve, a mely létrehozza, s a rá következő óra eltemeti oly értelemben, hogy az ügy­nek se része, se egésze kárát ne vall­hassa. A nagyherceg toasztja. Budapest, okt. 9. In vino veritas. Poharazás közben egy orosz nagyhercegen is megeshetik, hogy túlságosan fölhevül és nem tudja, mit beszél. Kivált a pezsgőnek igen oldó hatása van a nyelvekre, így jár­hatott, sőt bizonynyal igy is járt a cár unokatestvére Miklós nagyherceg, midőn minapában francia tisztekkel ivott a hajón Dunquerque városában s elkezdte szidni a németet s dicsérni a franciát, hogy csak csinálja a háborút, készítse elő a revanchet, majd ha ideje itt lesz, az oroszok sem maradnak tétlen oda­haza, hanem eljönnek segíteni a fran­ciáknak németet verni. Persze, hogy nagy volt a lelkese­dés a csengő poharak közt s a­kik hal­lották, rögtön megírták Párisba, hol a lapok ki is nyomatták. A hivatalos de­menti rögtön jött utána, hogy nem igaz, nem mondta, ha mondta nem így mondta. De azért mindenki hiszi, hogy megtör­tént s Bismarck nem is veszi rossz né­ven, hogy ha az orosz szint vall, annál könnyebben szavazzák meg a németek a hadi költségeket. Miklós nagyherceg utoljára sem nagy politikus. Legény ember és tenge­rész , az igaz hogy 87 éves múlt, de abból nem következik, hogy sok az­­ esze, vagy hogy a bor nem erősebb an­nál, ha sok. Ámde mégis a nyilatkozat érdekes. Mutatja a hangulatot az orosz udvarnál és az orosz seregben. "? Miklós nagyherceg a cári család nevében szólt, mondván, hogy az orosz dinasztia „szereti Franciaországot.“ Ő, tudhatja s nyilván úgy is van. Mi több, ez ép oly természetes, mint az,, hogy Németországot nem szereti. Csakhogy a politika nem érez, hanem számol s azok a politikusok, a­kik Szent-Péter­­várott számolnak, leginkább a német barátság előnyeit s a francia szövetség veszélyeit látják. Azért nem megy e­­ szövetség előre azóta, hogy Thiers meg­pendítette Corcsakovnak. Ők mindket­ten rég meghaltak, Skobelev és Gam­­betta szintén, Katkov és Boulanger ba­rátja s a francia-orosz szövetség még mindig platonikus s nem verik agyon a németeket. Sőt a német befolyás az orosz ud­varnál még most is oly erős, hogy az őszinte nagyherceg a mindenható cárt is úgy festi, mint a­ki nem képes ma­gát az alól emancipálni, ámbár „min­den erőlködése arra irányul, hogy a német befolyást csökkentse.“ Tehát foly­tonos háború a pártok közt az orosz udvarnál, s a cár nem föltétlen ura el­határozásainak, neki is számolni kell az emberekkel és körülményekkel, sőt eről­ködnie, hogy saját politikájának pártját erősítse. De e párt és a cár maga Fran­ciaország mellett van és Miklós herceg jóslata szerint Giers bukni fog, s „nem­sokára“ az egész orosz kormány a né­metek ellenségeiből fog állani. Addig csak várjon Franciaország, csak „addig ne ingereltesse föl magát“, még egy kis türelem és az orosz francia támadó szövetség megköttetik, s a háború ideje elérkezik. S ekkor az orosz hadipárt, mely-­ nek hívéül vallja magát Miklós nagy­herceg, ellenállhatlan erővel fogja meg­, ostromolni a cárt és az orosz kor­mányt, hogy ő is támadjon s „minden, akadály eltűnik.“ Így szól az ígéret, a jóslat. „Nem­sokára.“ Bismarck békeligája gondoskodott róla, hogy a háború még sokára legyen. De ha francia és orosz elkezdik, Közép- Európa államai készen várják. Mai számnak 8 oldalra terjed. Budapest, okt. 9. Új képviselőválasztások lesznek nemsokára és pedig az ország számos kerületében, melyek üre­sedésbe jönnek, részint azért, mert a két helyen megválasztott képviselők az egyik kerületről lemon­danak, részint pedig halálozás miatt vagy más ok­ból. Baross miniszter a pozsonyi mandá­tumról mond le s ott hárman is lépnek fel, Pri­le­s­z­k­y Tádé, Széchenyi miniszter és M­o- r­e­c pozsonyi ügyvéd. Wekerle a nagy­b­á­­nyairól s ott Beniczky államtitkár lesz a j­elölt. Kemény Gábor helyén M­a­g­y­a­r-I­genben Ke­mény Géza b. lép föl. Hely Szen­t-G­o­tt­h­á­r­d­­r­ó­l mond le s ott a függetlenségi párt részéről

Next