Budapesti Hírlap, 1887. október(7. évfolyam, 270-300. szám)
1887-10-10 / 279. szám
Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. zsffias* Budapest, 1987. VII. évfolyam 279. Si Budapesti Hírlap Hétfő, október 10. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Á. kongresszus, elnöke. .. if Budapest, okt. 9. Tisza Lajos hajója kifeszített s dagadó vitorlákkal úszik a magyar közhangulat áramló vizein. Kellemes feltűnést keltett már a szellemes beszéd, melyet Deák szobra leleplezésekor mondott; mai elnöki beszéde, a közművelődési egyesületek kongreszszusán könnyűsége, folyékonysága, természetessége, világossága és emellett hazafias komolysága által tündördik. Az egyesületeknek specifikus közművelődési feladatát fejtegette, nagy hivatásukat az állam szolgálatában, jogosultságukat, szükségességüket és áldásos voltukat. A társadalom erőinek nézi, melyek az állami szervezetnek szövetséges társai és kiegészítők az államnak munkájában, melyet céljaiért teljesit. Létezésüket a hivatására megérett nemzet kritériumának nevezi. Keletkezésüket a társadalom politikai fejlődése következményeinek tekinti s szükségképinek mondja. A mozgalom ellenségeivel kegyetlen fordulattal végez : Semmi nemzetiség, melynek rajongásból vagy kenyérkeresetből támadt izgatói hadat viselnek a magyar állameszme és a kultur-egyesületek civilizatórius törekvése ellen, ott, ahol falabelies államot alkottak, azt a szabadságot, melyet Magyarországon élvez, föl nem találja. És tekintsenek Póten sorsára vagy Elzászéra, ha tudni akarják, mint fogja fel korunk legünnepeltebb s leghatalmasabb államférfia a nemzetiségi kérdést. Valóban rosszul illik a német tudós világhoz, a mi szászaink sorsa fölött jajveszékelni, ellenben megszavazni a törvényt a pozeni lengyel birtokosok kisajátítására és a lengyelül irni és olvasni tanulástól a pozeni elemi iskolákat eltiltani. Tisza Lajos gróf beszéde szép, előkelő, tartalmas és lélekkel teli beszéd volt. Méltó kinyilatkoztatás a nagy alkalomhoz, melyen Magyarország nemzeti kultúrái törekvéseit kellett proklamálni; méltó volt az alkalomhoz, méltó az eszméhez és méltó az auditóriumhoz, melyet művelődési mozgalmaink korifeusai alkottak. Tisza Lajos ez alkalommal minden hazafi szívéhez közel lépett, beszéde folytán minden szív feléje dobbant. Beszéde jelentőségét kiváló formáján és megkapó tartalmán kívül nyilván emeli a szónok személye és állása is. Ha információink nem tévednek, a szegedi gróf jelöltje e pillanatban a belügyi tárcának. A mai lelkes szónoktól méltán remélhetjük, hogy a kongresszusi elnököt magával viendi oda, ahol mérhetetlen szolgálatokat tehetnek ketten az ügynek, melyért ma oly szépen be is széltek. Egy belügyminiszter, a ki nem I felejti el, mit beszélt kongresszusi el s nők korában, uj korszakot deríthet föl a magyar állam és társadalom nemzeti s kultúrás törekvéseire. Különben a gyülekezetben oly hisze volt együtt társadalmunknak, hogy ez magában kecsegtető színbe borítja az egyesületek jövőjét. Ha e nemes társaság összevéve és egyenként magáévá teszi az ügyet, s a ma tárgyalt javaslatokat beülteti az eleven életbe, lehetetlen, hogy minden további kongresszus megannyi diadalünnepe ne legyen nemzeti ügyünknek. Az előző értekezlet egy epizódja a kongresszustól távol tartotta a sárosiakat, az elsők elsőjét és jeles vezérférfiát, ki önzetlen, s hazafias buzgósággal tetéz a maga körében érdemre érdemet. E helyen aposztrofáljuk szent ügyünk nemes harcosait: lehetetlen, hogy félreértések, apró súrlódások, kellemetlenségek ne támadjanak a hév hevében, az égő tüzek közötti szolgálatban. De Bánó József kipróbált lelkessége és önzetlensége kezessége annak, hogy minden fölmerülhető viszály csak az óra műve, a mely létrehozza, s a rá következő óra eltemeti oly értelemben, hogy az ügynek se része, se egésze kárát ne vallhassa. A nagyherceg toasztja. Budapest, okt. 9. In vino veritas. Poharazás közben egy orosz nagyhercegen is megeshetik, hogy túlságosan fölhevül és nem tudja, mit beszél. Kivált a pezsgőnek igen oldó hatása van a nyelvekre, így járhatott, sőt bizonynyal igy is járt a cár unokatestvére Miklós nagyherceg, midőn minapában francia tisztekkel ivott a hajón Dunquerque városában s elkezdte szidni a németet s dicsérni a franciát, hogy csak csinálja a háborút, készítse elő a revanchet, majd ha ideje itt lesz, az oroszok sem maradnak tétlen odahaza, hanem eljönnek segíteni a franciáknak németet verni. Persze, hogy nagy volt a lelkesedés a csengő poharak közt s akik hallották, rögtön megírták Párisba, hol a lapok ki is nyomatták. A hivatalos dementi rögtön jött utána, hogy nem igaz, nem mondta, ha mondta nem így mondta. De azért mindenki hiszi, hogy megtörtént s Bismarck nem is veszi rossz néven, hogy ha az orosz szint vall, annál könnyebben szavazzák meg a németek a hadi költségeket. Miklós nagyherceg utoljára sem nagy politikus. Legény ember és tengerész , az igaz hogy 87 éves múlt, de abból nem következik, hogy sok az esze, vagy hogy a bor nem erősebb annál, ha sok. Ámde mégis a nyilatkozat érdekes. Mutatja a hangulatot az orosz udvarnál és az orosz seregben. "? Miklós nagyherceg a cári család nevében szólt, mondván, hogy az orosz dinasztia „szereti Franciaországot.“ Ő, tudhatja s nyilván úgy is van. Mi több, ez ép oly természetes, mint az,, hogy Németországot nem szereti. Csakhogy a politika nem érez, hanem számol s azok a politikusok, akik Szent-Pétervárott számolnak, leginkább a német barátság előnyeit s a francia szövetség veszélyeit látják. Azért nem megy e szövetség előre azóta, hogy Thiers megpendítette Corcsakovnak. Ők mindketten rég meghaltak, Skobelev és Gambetta szintén, Katkov és Boulanger barátja s a francia-orosz szövetség még mindig platonikus s nem verik agyon a németeket. Sőt a német befolyás az orosz udvarnál még most is oly erős, hogy az őszinte nagyherceg a mindenható cárt is úgy festi, mint aki nem képes magát az alól emancipálni, ámbár „minden erőlködése arra irányul, hogy a német befolyást csökkentse.“ Tehát folytonos háború a pártok közt az orosz udvarnál, s a cár nem föltétlen ura elhatározásainak, neki is számolni kell az emberekkel és körülményekkel, sőt erőlködnie, hogy saját politikájának pártját erősítse. De e párt és a cár maga Franciaország mellett van és Miklós herceg jóslata szerint Giers bukni fog, s „nemsokára“ az egész orosz kormány a németek ellenségeiből fog állani. Addig csak várjon Franciaország, csak „addig ne ingereltesse föl magát“, még egy kis türelem és az orosz francia támadó szövetség megköttetik, s a háború ideje elérkezik. S ekkor az orosz hadipárt, mely- nek hívéül vallja magát Miklós nagyherceg, ellenállhatlan erővel fogja meg, ostromolni a cárt és az orosz kormányt, hogy ő is támadjon s „minden, akadály eltűnik.“ Így szól az ígéret, a jóslat. „Nemsokára.“ Bismarck békeligája gondoskodott róla, hogy a háború még sokára legyen. De ha francia és orosz elkezdik, Közép- Európa államai készen várják. Mai számnak 8 oldalra terjed. Budapest, okt. 9. Új képviselőválasztások lesznek nemsokára és pedig az ország számos kerületében, melyek üresedésbe jönnek, részint azért, mert a két helyen megválasztott képviselők az egyik kerületről lemondanak, részint pedig halálozás miatt vagy más okból. Baross miniszter a pozsonyi mandátumról mond le s ott hárman is lépnek fel, Prileszky Tádé, Széchenyi miniszter és Mo- rec pozsonyi ügyvéd. Wekerle a nagybányairól s ott Beniczky államtitkár lesz a jelölt. Kemény Gábor helyén Magyar-Igenben Kemény Géza b. lép föl. Hely Szent-Gotthárdról mond le s ott a függetlenségi párt részéről