Budapesti Hírlap, 1887. november (7. évfolyam, 301-330. szám)

1887-11-01 / 301. szám

2 pénzügyeink fölött magunk rendelke­zünk: behoznánk a cukorra nézve a fo­gyasztási adó zárvonalat — mint van a sörre nézve Bajorország és Poroszország közt közös vámterületen — s keletkez­nének cukor­gyáraink, lenne iparunk s belőle szép jövedelme nem csak a vál­lalkozó gyárosnak, de az egész vidék­nek, a mezőgazdaságnak és az állam­nak is. Ez esetben volna értelme az adóemelésnek a magyar budget javára, így lesz Ausztriának a cukoradóból húsz millió jövedelme, Magyarországnak kettő. Ez az aulikus politika számokban. A magyar delegációból — Távirati tudósítás. — Bécs, okt. 81. A tengerészeti albizottság ülése. Dániel Ernő reflektálva az adott felvilágosí­tásokra, nem helyesli, hogy a mi ten­geri haderőnk összeálltállításá­­nál más hatalmakkal lépést tar­tani iparkodunk. Kubinyi napád azt a kérdést intézi e tenge­részet igazgatósághoz, mi által magyarázható meg ez a körülmény, hogy a magyar ifjak kö­zül az utolsó időkben oly keve­sen vétetnek föl a tengerészeti akadémiába. Sterneck b. altábornagy kijelenti, hogy a haditengerészeti akadémiába fölvett 125 növendék közü­l 25 magyar. A fölvételnél az, hogy melyik nemzetiséghez tartozik valamely növendék, különb­séget nem tesz. Kubinyi a választ tudomásul veszi. Zichy Ágost gr. a tavaszszal ülésezett dele­gáció által megszavazott 1.500.000 frtnyi hitel hova­­fordítására nézve intéz rövid kérdést. Sterneck b. altengernagy erre vonatkozólag részletes fölvilágosításokat nyújtván, a rendes szükséglet általánosságban elfo­gadtatott. A részletes vitánál Zichy Ágost gróf a cím b) alcíménél a „tengerészeti akadémiá­nál azt kérdezi, hogy mily okból változik oly gyak­ran a tengerészeti akadémia összes növendékeinek száma ? Sterneck b. szakszerű fölvilágosításai a fel­szólalót megnyugtatták. A VI. cím c) alcímének 3. tételénél egy 360 tonna belterjedelmű őrjárati torpedóhajó építésére a „Curtatone“ nevű kerekesgözös pótlására 260.000 fit. Bethlen gróf előadó azt kérdezi, hogy előre­láthatólag hány ilyen új típusú hajót szándékoznak a legközelebbi években építeni ? Steineck b. alten­gernagy azt válaszolja, hogy előreláthatólag 7 ilyen hajóra lesz szükség. Kubinyi e tétel törlését indít­ványozza. A bizottság az indítvány mellőzésével a té­telt elfogadta. A VI. cim c) alcímének 4 tétele. Egy döfő­­cirkáló hajó építésére a „Kaiser“ pótlására 2 mil­lió frt szükséges és ennek első részleteként 250,000 írt. van felvéve. Bethlen gróf előadó a tétel törlését indítványozza, a többség azonban a megszavazást fogja javas­latba hozni. Ezután az albizottság a rendes szükséglet to­vábbi tételeit is letárgyalván, az ülés 7 órakor vé­akkor sem, mikor a broncöntő-iigényről kisült, hogy meg tud mintázni egy köpenyredőt, s hogy magának is van egy köpönyege. Kezdték róla jóakarón suttogni, hogy ő csak a lelket­len tőke , hogy tönkrement, elzüllött nagy mű­vészeket tart atelierje rejtett zugában, a­kik éjjel lámpafénynél, lappal dolgozzák meg, a­mit ő nem tud. És esküdtek erre nekem is, a­ki láttam, hogyan teremnek alkotásai széles tenyere alatt, az első kisujjnyi viasz­vázlattól a padmalyt érő óriás mintáig. Szidták, gúnyol­ták, gyűlölték , rámondták a legiszonyúbb ha­­zugságot, azt hogy rossz ember. Bossz, ó, az a nagy, ,bohó jó szív ! És miért bántották? A mi gyarló természetünknek egy go­nosz törvényében van az ok. — Az operában egy ideig nem messze tőlem ült egy itt meg­jelenő lapnak a zenekritikusa, a­ki — nem mese, a­mit mondok — született siketnéma volt. Ez a boldogtalan estékkint elnézte, ho­gyan nyüzsög a színpad férfiaktól és asszo­nyoktól, a­kik a szájukat mozgatják, míg alantabb egy komoly úr kis pálcával hadonáz magában, körülte pedig egy csomó ember fut, reszel és üt mindenféle instrumentokat. Ez a szegény kuka nem hallotta volna, ha millióm ágyút sütnek el mellette, mert olyan két fület hozott magával a világra, a­melynek kívül ugyan meg volt a formája, de belseje nem volt képes felfogni semmi hangot e földön. Siketnéma-oktatók tudománya és türelme mégis meg bírta e szerencsétlent tanítani írásra, olvasásra, a mindenségben létező dol­gok alapfogalmaira, sőt arra is, hogy szólni tudjon pár szót hangtalan hangon és leolvassa a beszédet a más ajkáról. Alig lehetett érteni, a­mit mond, ezért inkább teszűzőkönyvecskéjébe get ért. A legközelebbi ülés, melyen a rendkívüli szükséglet fog tárgyaltatni, nov. 1-én déli 12 órára tűzetett ki. Budapest, okt. 31. Miniszterek tanácskozásai. Fejérváry Géza dr. honvédelmi miniszter, a­ki tegnapelőtt B­é­c­s­b­e utazott, mint onnan jelentik, tegnap és ma hosszabb ideig tárgyalt Bylandt-Rheidt gr. kö­­zös hadügyminiszterrel s ma este Orczy br. mi­niszterrel együtt visszaérkezett Budapestre. — T­i­­s­z­a Kálmán miniszterelnök, ki ma reggel Bécsből ide érkezett, csak a folyó hét végén szándékozik ismét oda visszatérni. A vámháború Romániával, Bukares­t­­b­el­­ jelentik a félhivatalos „Pol. Corr.“ Jól érte­sült körökben valószínűnek tartják, hogy az Ausztria- Magyarországgal kereskedelmi szerződés és állat­egészségügyi egyezmény megkötésére vonatkozólag folyamatba tett, de megszakadt tárgyalások n­o­­­v­ember hóban Bécsben ismét fel fognak vétetni. Reményük, hogy a tárgyalá­sok ezúttal eredményre vezetnek. Pótválasztások: Mezőtúron november 7-én lesz az új választás Hetl Ödön és S­z­e­n­t­­k­i­r­á­l­y­i Albert között. A kerület választói két bizottságnál fogják beadni szavazataikat, az elsőnél Mezőtúr város, a másodiknál pedig Turkeve város és Dévaványa község választói. — Kemény Géza b., a magyar-igeni kerület jelöltje tegnap tar­totta meg programmbeszédét. — A pozsonyi választási mozgalom, mint levelezőnk jelenti, mind nagyobb élénkséget ölt. Vasárnap az akad­émiai ifjúság fáklyásmenetet fog rendezni Szilágyi Dezső tiszteletére. Hire jár, hogy maga T­­ S 3­fi Kálmán kívánja Szilágyi megválasztását. Sztratégiai építkezések. A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium jövő évi költségvetési előirányzatában a „beruházások“ fejezetének 5-ik címe alatt a közlekedési miniszter 350.000 irtot vett föl a honvédelem szempontjá­ból egyes törvényhatósági utakon sürgősen szükségelt hiánypótlá­sokra. Ez összegből — mint a „Bud. Corr.“ értesül — a miniszter a következő munkálatokat tervezi : A debrecen-nyíregyháza-csap-ungvári út­vonal s az ungvár-csapi után Szürtke mellett levő Latorcahíd építését 190.000 forint, a sel­­m­ecbánya-kömöcbánya-prickopai út Körmöc város szélétől Zólyom megye határáig vezető útvonal befe­­jezését 30.000 irt; a galgóc-tapolcsány-alsókubini út. gáborhegyi meredek szakaszának átalakítását 80.000 frt; a nyén-krasznabodzai út építését 20.000 írt; a kanusfalva-girálti útvonal kiépítését 30.000 irt s végi­e a tisza­füred-poroszlói úton a tiszafüredi híd kiépítését 50.000 írt költséggel, írott sorokkal szokott nyilatkozni. Ez az ember egyszer a „Leono­ra“-uvertár után a villámra kopogtat és szemem elé tartja a jegyző­­könyvecskéjét. Ez volt beleírva: „Beethoven szamár.“ Én értettem ezt az embert. Ez a. v.ikon­született, a­ki káromolja a napot, mert nem eléggé világít. Az ötig olvasni nem tudó idióta, a­ki gonoszul kacag a csillagvizsgálón, mikor az egy szelet papiroson méri a világokat. A céda, a­ki csúfolja az erényt. A rossz, a­ki megveti a jót. A béna törpe, a­­ki egy kanál vízbe fojtaná az ép óriást. A tehetetlenség, az ostobaság, átkozó az erőt és az észt. Törvény az , kinek mije nincs, gyűlöli azt, a­kinek van. Ez a természet nagy irigy kommunizmusa. Ez szenvedteti meg a lángelméket, a becsületese­ket, a hatalmasokat. Velők szemben küzdő se­reggé állnak össze a lelki szegények, a gono­szok, s a gyöngék. Többen, tömérdeken van­nak ; hogy ki győz, az a buta véletlen dolga. Ez az élet, ez a pihenéstelen, keserű, sá­ros dulakodás. Fönt világít a halhatatlanság­­napja, lent alávon a fekete hínár. Érdemes huzakodni benne ? Vagy okosabb itt hagyni ez egész bolondságot ? Te már tudod, egyet­len barátom, melyik az igazi. Én úgy képze­lem, hogy látsz mindnyájunkat és letekintesz szobraid ércfejeire is, a­melyeket megdobáltak csatornaiszappal, mintha még mindig leledze­­nél abban a súlyos bűnben, hogy élsz ! Né­­zesz oly derülten, oly jóságosan, mint mikor itt voltál közöttünk , de nyájas szemedben nincs többé köny, becsületes szivedben nincs többé fájdalom. E. A magyar delegáció tengerészeti albizottsága ma délután 4 órakor ülést tartott. Elnök E­r­d­ö­d­y Károly gróf, előadó Bethlen Ödön gróf. Az ülésen jesen voltak a közös kormány részéről: K­á­ll­a­y közös pénzügyminiszter, Steineck báró altengernagy , K­r­e­m­a­n­n főintendáns, Brudl és Hinke sorhajó kapitányok és Dell­ A­d­á­m­­ sorhajóhadnagy. Az albizottság összes tagjain kívül más bizottsági tagok is szép számmal jelentek meg. Az elnök megnyitja az ülést, röviden üdvö­zölve a tagokat... Bethlen gróf előadó, az előirányzat általánosság­ban való elfogadását ama feltételtől teszi függővé, hogy a tengerészeti igazgatóság képviselője a kért hitelek elkerülhetetlen szük­ségességéről teljesen megnyugtató és meg­győző felvilágosításokat fog adni. A már megkez­dett építkezéseket beszüntetni nem kívánja, de a mellett van, hogy az előirányzat­ban új hajók építésére első ízben szereplő tétel­ek — tekintettel főleg a ked­vezőtlen pénzügyi helyzetre — töröltes­senek. Sterneck­e. altengernagy válaszában kiemeli, hogy az előirányzatban a legszükségesebbekre szorít­kozott s nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a mi tengerészetünk más tengeri államok tengerészetének fejlődésével nem tartott lépést, szirttévált nászmenetét látnám. Tegnap még élt itt minden , az agyag, a kő várni látszott, hogy gondolatkifejezésre mozduljon, hogy ma­tériája megelevenedjék az alkotó akarat érin­tése alatt. És most nagy, merev sorhalottak reménytelen sora nehezkedik itt, föltámadás hite nélkül, legfölebb azt a napot várva, mi­kor jönnek mások, mikor jönnek idegenek s fintorogva mondják : „És ezt nem igy kell!“ s aztán feldolgozzák őket a maguk módja sze­rint, mint a hogyan Egyiptom régi lakóit ki­vonszolják sziklasirjaikból és — szegény öre­gek, hiába vágytak testük örökkévalósá­gára ! — betüzelnek velük a gyári kazánok alá. — Meghaltak ezek a szobrok a mesterrel együtt. Gyászoló halottak. Nagy filozófus volt az én jó barátom, sőt furfangos elme. Este még gyúrta a halhatat­lanság sarát, aztán mikor belefáradt, teli pohár mellett elhegedült magának egy szép magyar nótát. Azzal letette a vonót, kiürítette a poha­rat, lefeküdt, befordult, elaludt és nem volt bolond, hogy többet fölébredjen. Szóval pom­pásan megtréfálta a világot és az ő kedves, jóindulatú ellenségeit. Egyszerűen megszökött előlük. Azok a derék, jó emberek először na­gyon megörültek a halálának , aztán boszan­­kodni kezdtek, hogy most már nincs kit bán­tani, mert nincs több ilyen félelmesen nagy talentum. Ép jókor ment el az én bölcs bará­tom. A bécsi broncöntő-legényből első művész lett, fejedelmek jártak a műtermébe, tehetsége óriás sikereket ígért neki. Ha ezek a sikerek csakugyan bekövetkeznek, akkor igazán nem lett volna neki maradása ezen a földön. Azok a becsületes emberek agyonnyilazták volna őt bosszantásuk szálkáival. Nem maradhattak már BUDAPESTI HÍRLAP, (301. sz), 1887. november 1.

Next