Budapesti Hírlap, 1887. november (7. évfolyam, 301-330. szám)

1887-11-01 / 301. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP, (301. sz). 1887. november 1, pénzügyeink fölött magunk rendelke­zünk: behoznánk a cukorra nézve a fo­gyasztási adó zárvonalat — mint van a sörre nézve Bajorország és Poroszország közt közös vámterületen — s keletkez­nének cukor-gyáraink, lenne iparunk s belőle szép jövedelme nem csak a vál­lalkozó gyárosnak, de az egész vidék­nek, a mezőgazdaságnak és az állam­nak is. Ez esetben volna értelme az adóemelésnek a magyar budget javára, így lesz Ausztriának a cukoradóból húsz millió jövedelme, Magyarországnak kettő. Ez az aulikus politika számokban. A magyar delegációból — Távirati tudósítás. — Bécs, okt. 81. A tengerészeti albizottság ülése. A magyar delegáció tengerészeti albizottsága ma délután 4 órakor ülést tartott. Elnök E r d ö d y Károly gróf, előadó Bethlen Ödön gróf. Az ülésen leien voltak a közös kormány részéről: K á 11 a y közös pénzügyminiszter, Sterneck báró altengemagy , K 1 e m a n n főintendáns, Brudl és Hinke sorhajó kapitányok és Dell- A d á m i sorhajóhadnagy. Az albizottság összes tagjain kívül más bizottsági tagok is szép számmal jelentek meg. Az elnök megnyitja az ülést, röviden üdvö­zölve a tagokat... Bethlen gróf előadó, az előirányzat általánosság­ban való elfogadását ama feltételtől teszi függővé) hogy a tengerészeti igazgatóság képviselője a kért hitelek elkerülhetetlen szük­ségességéről teljesen megnyugtató és meg­győző felvilágosításokat fog adni. A már megkez­dett építkezéseket beszüntetni nem kiváDja, de a mellett van, hogy az előirányzat­ban uj hajók építésére első Ízben szereplő tétel ek — tekintettel főleg a ked­vezőtlen pénzügyi helyzetre — töröltes­senek. Sterneok b, altengernagy válaszában kiemeli, nogy az előirányzatban a legszükségesebbekre szorít­kozott s nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a mi tengerészetünk más tengeri államok tengerészeiének fejlődésével nem tartott lépést. szirttévált nászmenetét látnám. Tegnap még élt itt minden ; az agyag, a kő várni látszott, hogy gondolatkifejezésre mozduljon, hogy ma­tériája megelevenedjék az alkotó akarat érin­tése alatt. És most nagy, merev sárhalottak reménytelen sora nehezkedik itt, föltámadás hite nélkül, legfölebb azt a napot várva, mi­kor jönnek mások, mikor jönnek idegenek s fintorogva mondják : „Ej ezt nem igy kell!“ s aztán feldolgozzák őket a maguk módja sze­rint, mint a hogyan Egyiptom régi lakóit ki­vonszolják sziklasirjaikból és — szegény öre­gek, hiába vágytak testük örökkévalósá­gára ! — betüzelnek velők a gyári kazánok alá. — Meghaltak ezek a szobrok a mesterrel együtt. Gyászoló halottak. Nagy filozófus volt az én jó barátom, sőt furfangos elme. Este még gyúrta a balhatat­lanság sarát, aztán mikor belefáradt, teli pohár mellett elhegedült magának egy szép magyar nótát. Azzal letette a vonót, kiürítette a poha­rat, lefeküdt, befordult, elaludt és nem volt bolond, hogy többet fölébredjen. Szóval pom­pásan megtréfálta a világot és az ő kedves, jóindulatú ellenségeit. Egyszerűen megszökött előlük. Azok a derék, jó emberek először na­gyon megörültek a halálának ; aztán boszan- kodni kezdtek, hogy most már nincs kit bán­tani, mert nincs több ilyen félelmesen nagy talentum. Ép jókor ment el az én bölcs bará­tom. A bécsi broncöntő-legényböl első művész lett, fejedelmek jártak a műtermébe, tehetsége óriás sikereket Ígért neki. Ha ezek a sikerek csakugyan bekövetkeznek, akkor igazán nem lett volna neki maradása ezen a földön. Azok a becsületes emberek agyonnyilazták volna öt bosszantásuk szálkáival. Nem maradhattak már Dániel Ernő reflektálva az adott felvilágosí­tásokra, nem helyesli, hogy a mi ten­geri haderőnk összeálliállitásá- nál más hatalmakkal lépést tar­tani iparkodunk. Kubinyi napád azt a kérdést intézi e tenge­részet igazgatósághoz, mi által magyarázható meg ez a körülmány, hogy a magyar ifjak kö­zül az utolsó időkben oly keve­sen vétetnek föl a tengerészeti akadémiába. Sterneck b. altábornagy kijelenti, hogy a haditengerészeti akadémiába fölvett 125 növendék közjil 25 magyar. A fölvételnél az, hogy melyik nemzetiséghez tartozik valamely növendék, különb­séget nem tesz. Kubinyi a választ tudomásul veszi. Ziohy Ágost gr. a tavaszszal ülésezett dele­gáció által megszavazott 1,500.000 frtnyi hitel hova- forditására nézve intéz rövid kérdést. Sterneok b. altengernagy erre vonatkozólag részletes fölvilágositásokat nyújtván, a rendes szükséglet általánosságban elfo­gadtatott. A részletes vitánál Zichy Ágost gróf a cim b) alcíménél a „tengerészeti akadémiá­nál azt kérdezi, hogy mily okból változik oly gyak­ran a tengerészeti akadémia összes növendékeinek száma ? Sterneck b. szakszerű fölvilágositásai a fel­szólalót megnyugtatták. A VI. cim c) alcímének 3. tételénél egy 360 tonna belterjedelmü örjárati torpedóhajó épitésére a „Curtatone“ nevű kerekesgözös pótlására 260.000 fit. Bethlen gróf előadó azt kérdezi, hogy előre­láthatólag hány ilyen uj tipusu hajót szándékoznak a legközelebbi években építeni ? Sterneck b. alten­gernagy azt válaszolja, hogy előreláthatólag 7 ilyen hajóra lesz szükség. Kubinyi e tétel törlését indít­ványozza. A bizottság az indítvány mellőzésével a té­telt elfogadta. A VI. cim c) alcímének 4 tétele. Egy döíő- cirkáló hajó építésére a „Kaiser“ pótlására 2 mil­lió fit szükséges és ennek első részleteként 250,000 írt: van felvéve. Bethlen gróf előadó a tétel törlését indítványozza, a többség azonban a megszavazást fogja javas­latba hozni. Ezután az albizottság a rendes szükséglet to­vábbi tételeit is letárgyalván, az ülés 7 órakor vé­akkor sem, mikor a broncöntő-kgényről kisült, hogy meg tud mintázni egy köpenyredőt, s hogy magának is van egy köpönyege. Kezdték róla jóakarón suttogni, hogy Ő csak a lelket­len tőke ; hogy tönkrement, elzüllött nagy mű­vészeket tart atelierje rejtett zugában, a kik éjjel lámpafényné], loppal dolgozzák meg, a mit ő nem tud. És esküdtek erre nekem is, a ki láttam, hogyan teremnek alkotásai széles tenyere alatt, az első kisujjnyi viasz-vázlattól a padmalyt érő óriás mintáig, Szidták, gúnyol­ták, gyűlölték ; rámondták a legiszonyúbb ha- zudságot, azt hogy rossz ember. Bossz, ö, az a nagy, ,bohó jó szív ! És miért bántották? A mi gyarló természetünknek egy go­nosz törvényében van az ok. — Az operában egy ideig nem messze tőlem ült egy itt meg­jelenő lapnak a zenekritikusa, a ki — nem mese, a mit mondok — született siketnéma volt. Ez a boldogtalan estéhkint elnézte, ho­gyan nyüzsög a színpad férfiaktól és asszo­nyoktól, a kik a szájukat mozgatják, mig alantabb egy komoly ur kis pálcával hadonáz magában, körülte pedig egy csomó ember fuj, reszel és üt mindenféle instrumentokat. Ez a szegény kuka nem hallotta volna, ha millióm ágyút sütnek el mellette, mert olyan két fület hozott magával a világra, a melynek kívül ugyan meg volt a formája, de belseje nem volt képes felfogni semmi hangot e földön. Siketnéma-oktatók tudománya és türelme mégis meg birta e szerencsétlent tanítani írásra, olvasásra, a mindenségben létező dol­gok alapfogalmaira, sőt arra is, hogy szólni tudjon pár szót hangtalan hangon és leolvassa a beszédet a más ajkáról. Alig lehetett érteni, a mit mond: ezért inkább ieszvzököuyvecskéjébe get ért. A legközelebbi ülés, melyen a rendkivüli szükséglet fog tárgyaltatni, nov. 1-én déli 12 órára tűzetett ki. Budapest, okt. 31. Miniszterek tanácskozásai. Fejérváry Géza br. honvédelmi miniszter, a ki tegnapelőtt B é c s b e utazott, mint onnan jelentik, tegnap és ma hosszabb ideig tárgyalt Bylandt-Rheidt gr. kö* zös hadügyminiszterrel s ma este Orczy br. mi­niszterrel együtt visszaérkezett Budapestre. — T i- s z a Kálmán miniszterelnök, ki ma reggel Béesből ide érkezett, csak a folyó bét végén szándékozik ismét oda visszatérni. A vámháboru Romániával. Bukares t- b ei 1 jelentik a félhivatalos „Pöl. Corr.“ Jól érte­sült körökbeu valószínűnek tartják, hogy az Ausztria- Magyarországgal kereskedelmi szerződés és állat­egészségügyi egyezmény megkötésére vonatkozólag folyamatba tett, de megszakadt tárgyalások u o- -v ember hóban Bócsben ismét fel fognak vétetni. Reményük, hogy a tárgyalá­sok ezúttal eredményre vezetnek. Pótválasztások. Mezőtúron november 7-éu lesz az uj választás Heti Ödön és S Z e n t- k i r á 1 y i Albert között. A kerület választói két bizottságnál fogják beadni szavazataikat, az elsőnél Mezőtúr város, a másodiknál pedig Turkéve város és Dévaványa község választói. — Kemény Géza b., a magyar-igeni kerület jelöltje tegnap tar­totta meg programmbeszédét. — A pozsonyi választási mozgalom, mint levelezőnk jelönti, miud nagyobb élénkséget ölt. Vasárnap az akaiiemiai ifjúság fáklyásmenetet fog rendezni Szilágyi Dezső tiszteletére. Hire jár, hogy maga T i S 3 fi Kálmán kívánja Szilágyi megválasztását. Sztratéglai építkezések. A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium jövő évi költségvetési előirányzatában a „beruházások“ fejezetének 5-ik eime alatt a közlekedési miniszter 350,000 irtot vettföla honvédelem szempontjá­ból egyes törvényhatósági utakon sürgősen szükségelt hiánypótlá­sokra. Ez összegből — mint a „Búd. Corr.“ értesül — a miniszter a következő munkálatokat tervezi : A debreoen-nyiregybáza-csap-uugvári út­vonal s az ungvár-csapi utón Szürtbe mellett levő Latorcahid építését 190,000 forint, a sel- niecbánya-kömöcbáuya-prickopai ut Körmöc város szélétől Zólyommegye határáig vezető útvonal beíe- jezését 30.000 irt; a galgóc-tapolcsány-alsókubini üt. gáborhegyi meredek szakaszának átalakítását 80.000 fit; a nyén-krasznabodzai nt építését 20.000 írt, a kanusfalva-girálti útvonal kiépítését 30.000 irt s vógi'e a tisza-füred-poroszlói utón a tiszafüredi híd kiépítését 50.000 írt költséggel. írott sorokkal szokott nyilatkozni. Ez az ember egyszer a „LeonO'rá“-uvertür után a villámra kopogtat és szemem elé tartja a jegyző- könyvecskéjét. Ez volt beleírva: „Beethoven szamár.“ Én értettem ezt az embert. Ez a. v.ikon­született, a ki káromolja a napot, mert nem eléggé világit. Az ötig olvasni nem tudó idióta, a ki gonoszul kacag a csillagvizsgálón, mikor az egy szelet papiroson méli a világokat. A céda, a ki csúfolja az erényt. A rossz, a ki megveti a jót. A béna törpe, a, ki egy kanál vízbe fojtaná az ép óriást. A tehetetlenség, az ostobaság, átkozó az erőt és az észt. Törvény az : kinek mije nincs, gyűlöli azt, a kinek van. Ez a természet nagy irigy kommunizmusa. Ez szenvedteti meg a lángelméket, a becsületese­ket, a hatalmasokat. Velők szemben küzdő se­reggé állnak össze a lelki szegények, a gono­szok, s a gyöngék. Többen, tömérdeken van­nak ; hogy ki győz, az a buta véletlen dolga. Ez az élet, ez a pihenéstelen, keserű, sá­ros dulakodás. Fönt világit a halhatatlanság- napja, lent alávon a fekete hínár. Érdemes huzakodni benne ? Vagy okosabb itt hagyni ez egész bolondságot ? Te már tudod, egyet­len barátom, melyik az igazi. En úgy képze­lem, hogy látsz mindnyájunkat és letekintesz szobraid ércfejeire is, a melyeket megdobáltak csatornaiszappal, mintha még mindig leledze- nél abban a súlyos bűnben, hogy élsz ! Né- zesz oly derülten, oly jóságosán, mint mikor itt voltál közöttünk : de nyájas szemedben nincs többé köny, becsületes szivedben nincs többé fájdalom. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék