Budapesti Hírlap, 1887. november (7. évfolyam, 301-330. szám)

1887-11-01 / 301. szám

1887. november 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (801. sz.) A kaposvári mandátum. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 31. Már két héttel ezelőtt tárgyalás alá vette a képviselőház HI-ik biráló bizottsága Széchenyi Pál gróf mandátumát, de akkor a bizottság nem juthatott tovább a kérvény és mellékleteinek felol­vasásánál s mára halasztotta el az érdemleges tár­gyalást, miután a védő­ügyvédek akkor még nem voltak elkészülve védelmükkel, az­nap kapván a megbízást. El kell ismernünk, hogy a megtámadott mandátum védői: ifj. Csorba Ede kaposvári és Sz­a­r­v­a­i Fü­löp dr. budapesti ügyvéd, ugyancsak fölhasználták a nyert két hetet s összeszedtek min­dent, a mivel csak gyengíteni lehet a kérvényezők súlyos vádjait s ezenfelü­l gondjuk volt arra is, hogy lehetőleg ép oly alaposan bekenjék a Körmendy­­pártot, a mint ez bekente a Széchenyiét. Olvasóink emlékezhetnek még, hogy a Ma­­tolcsy kaposvári ügyvéd és társai által beadott kér­vény különösen két súlyos vádat emel és ezek alapján kéri Széchenyi mandátumának a megsemmi­sítését ; nevezetesen: a Széchenyi-párt hallatlan vesztegetést űzött, s mikor állítólag ez sem használt, a választási jegyzőkönyvet hamisították meg, így többek közt 19 ta­­szári szavazatot írtak be a Széchenyi nevére, jól­lehet ez a Körmendy-é volt. A Híd bíráló-bizottság V­a­r­g­i­t­s Imre el­nöklete alatt, ma d. e. 10 órakor ült össze ismét, s tárgyalt d. u. 2 óráig, maj­d d. u. 4 órától fél 8-ig, s ez időt a kérvényre készített válasz és har­minchat mellékletének felolvasása, s négy ü­g­y­v­é­d beszéde emésztette föl, a kimerült bi­zottság kénytelen volt az ítélethozáshoz szükséges zárt ülést holnap d. e. 10 órára, az ítélet ki­hirdetését pedig déli 12 ór­ára tűzni ki. A kérvényre adott válasz mindenekelőtt t­a­­g­a­d­j­a, hogy a 19 taszári szavazó Széchenyi gr. nevére íratott volna. Bakonyi Ferenc, a szavazatszedő küldöttség elnöke elismeri ugyan, hogy ő maga is vett észre némi különbséget a szavazás befejezésekor a küldöttségi jegyzőkönyvek közt, de a szavazati rovatos íveknek ama példányát, melyet közvetlen a mellette vezettek, az összes bizalmi fér­fiak hozzájárulásával jelentette ki hiteles okmány­nak. Ebben pedig a 19 taszári szavazat Körmendy nevére van írva s Széchenyinek mégis megvan a 20 szavazattöbbsége. E válaszszal kapcsolatosan Hannibál József előadó felolvasta a 36 okmányt, melyeknek egy ré­szét azok az emberek állították ki, kiket a Kör­­mendy-pártiak megvesztegetéssel vádolnak s kik a vádat visszautasítják; a másik része meg viszont a Körmendy-pártot vádolja vesztegetéssel s a Szé­­chenyi-pártbeliek terrorizálásával. Vádolják Körmen­­dyt, hogy ő maga osztogatott pénzt a szavazóknak, etetett, itatott, egy faluban hatvan kiflit vett a lányoknak, azután programmbe­­szédében azzal rágalmazta volna Széchenyit, hogy a kereskedelmi minisztérium palotáját az előirányzott egymillió százezer forint helyett egymillió hatszázezer forintért építtette föl s egy pallérnak 50.000 forint borravalót adott, hogy a hatszázezer forintot elszá­molni segítse. Továbbá Körmendy azzal izgatott volna, hogy ha Széchenyi győz, újra lesz robot, míg ha ő győz, földosztás meg adóleszállítás lesz. Jön aztán minden­­féle gyújtogatás, rétek lekaszálása, szőlők rongálása. Széchenyi-pártbeliek fejének a bevetése, miáltal úgy megfélemlítettek sok Széchenyi-pártbelit, hogy Körö­snendyre szavaztak. A legsúlyosabb vád azonban, mely Körmendy személyét illeti, M­á­r­f­f­y Emil bükki földbirtokos és Széchenyi gr. fökortesének nyilatkozata, melyre mint más helyen olvasható, Körmendy viszont nyilatkozik is. M­á­r­f­f­y Emil, ugyanaz, kit a kér­vényezők legtöbbet emlegetnek a vesztegetésre szánt pénzek faluról-falura hordásával, azt állítja becsüle­tére, hogy jóval a választások előtt Körmendy egy Fuchs József nevű egyént küldött hozzá alku­dozás végett, hajlandónak nyilatkozván a jelöltség­től való visszalépésre, ha neki a kormány­párt 5000 forintot fizet. Ez esetben föl­lépne Szalay Károly ellen Csurgón (a jelenlevő Szalay Károly meglepetten néz föl az asztalról, me­lyen javában jegyezte a tárgyalás menetét Mada­rász Józseffel együtt), sőt érvényesítené is befo­lyását a Széchenyi érdekében. M­á­r­f­f­y, illetőleg a kormánypárt az ajánlatot nem fogadta el. A vá­­lasztás után Körmendy újra ajánlatot tett Márffynak, hogy visszalép a kérvénye­zé­s­­­ő­l, ha a kormánypárt megtéríti neki a választáson elköltött hat­ezer forintját. A váratlan nyilatkozat, melynek egyéb hiteles­sége nincs, mint Márffynak vele adott becsületszava, nagy meglepetést szült a hallgatóság körében, ha­bár világos volt, hogy sem ezen, sem a kölcsönös vesztegetéseken fordul meg a mandátum sorsa, ha­nem azon, hogy csakugyan többsége van-e Szé­chenyinek s ha van, igaz után jutott-e hozzá a párt. Mert P­r­e­y­e­r Hugó fővárosi ügyvéd, a kér­vényezők egyik képviselője, a mellett, hogy a Szé­chenyi-párt által űzött nagymérvű vesztegetésekkel is részletesen foglalkozott, főként a mandátum meg­hamisítására hívta föl a bíráló bizott­ság figyelmét. Három szavazó lajstromot vezettek s a három, háromféle számbeli eredményt mutat föl. Határozottan kijelenti, hogy a m­a­n­d­á­­tu­m megvan hamisítva s Széchenyinek csak a neki átadott szavazó lajstromban van több­sége, a más kettőben Körmendy-é a többség. Már ezen az alapon is kéri a vizsgálat elrendelé­sét. Hosszasan foglalkozott az általános korrupció­val, miközben oly erős kifejezéseket is használt hogy az elnök egy ízben rendreutasította. Többek közt élesen kelt ki Széchenyi ellen, a­ki mint miniszter könnyen kapott volna kerületet a felvidé­ken vagy Erdélyben s Kaposvárra megy kierősza­kolni egy mandátumot, mely igazságosan mást il­let meg. Utána a védő ügyvédek egyike ifj. Csorba Ede emelt szót, ki a mandátum hamisítatlan voltát igyekezett bebizonyítani. Elismerte, hogy a szavazó lajstromok különböző eredményt mutatnak föl, de megmaradt a mellett, hogy az a hiteles, a melyet az elnök közvetlen felügyelete mellett vezettek s melyben jóllehet a 19 taszári szavazat Körmendy nevére van írva, mégis Széchenyié a többség. A névjegyzékek közt való eltérést az írnokok gondat­lanságának rója fel, kik hatszor is váltakoztak s nem tartaná méltányosnak, hogy írnokok hibája miatt megsemmisittessék egy választás, mely eddig oly nagy felfordulást okozott Somogyban s még hosszabb időre lehetetlenné tenné a kedélyek nyugal­mának helyreállitását. Kéri Széchenyi gróf igazolását. Itt félbe szakadt a tárgyalás, melyet d. u. 4 órakor tovább folytattak. Most D­a­r­v­a­y Fülöp dr., a mandátum másik védője emelt szót, ki főként a Körmendy-párt terrorizmusával, izgatásaival fog­lalkozott. Fel is olvasott egy proklamációt, melyet az ellenzék még jóval a választási mozgalmak álta­lános megindulása előtt ragasztott ki s mely nagy­ban befolyt a kedélyek elmérgesítésére s nevezete­sen eredményezte a több rendbeli vagyon- és sze­­mélybiztosság ellen való kihágást. Beszédében fel­használta M­á­r­f­f­y Emil nyilatkozatát is s ebből és a proklamációból kiindulva azt fejtegette, hogy a kaposvári kerületben nem a negyvennyolcas elvek és a kormánypárt, de személyes aspirációk és a kormány­párt közt folyt a küzdelem. Szintén a kaposvári kerület érdekében kéri a mandátum igazolását. P­r­e­y­e­r Hugó emelt szót most ism­ét és kü­lönösen M­á­r­f­f­y Emil nyilatkozata ellen intézett erős támadást. Mindenekfölött nem tartja gentle­­mane-hez méltónak, hogy közzé tegyen négyszem­közt folyt alkudozásokat, a­mit nem bizonyíthat más emberrel, csak a saját személyes becsületével, melylyel szemben még mindig ott áll a gyanúsított, ki ép úgy hivatkozhat)­: saját becsületére. Beszéde folyamán szenzációs fölfedezéssel lepte meg a bíráló bizottságot, nem különben az egész hallgatóságot. Nevezetesen kisütötte időköz­ben, hogy a Széchenyinek átadott név­­lajstrom is meg van,hamisítva, a­mennyiben 26 szennai szavazó neve a Kör­­mendyé helyett a Széchenyi nevére van írva. A választási elnök egyszerűen k­i­t­ö­r­ö­lt­e a Körmendy nevét, helyébe a Szé­chenyiét írta. Általában az egész lajstrom­ban sűrűn fordulnak elő javítások. Mindezek alap­ján föltétlenül kéri a választás me­g­semmisítését. Matolcsy ügyvéd, a kérvényezők másik ügyvédje is beszélt röviden, magyarázgatván, hogyan történt a 26 szennai szavazónak a Széchenyi javára való írása. Erre újra felálltak ifj. Csorba Ede 6s D­a­r­v­a­s Fülöp dr. Az első nem akarja tudomásul venni a hirtelenében előkapott szennai szavazókat, mikor az egész kérvény úgyszólván a taszári szava­zatokra van alapítva. Egyszerű állításnak nevezi P­r­e­y­e­r fölfedezését, melyet nem bizonyít, s mi­után a tárgyalás folyamán szedte elő, a házszabá­lyok 63. §-ára való hivatkozással kéri, hogy a bi­zottság azt hagyja figyelmen kívül s igazolja a mandátumot. Ugyanily értelemben beszél Dárvai is, ki P­r­e­y­e­r­r­e­l szemben kijelenti, hogy M­á­r­f­f­y Emil, ki mint gentleman em­ber, bárhol jót áll nyilatkozatá­ért, csak kötelességét teljesítette, midőn nyilvá­nosságra hozta a Körmendy ajánlatait. Még a bíráló bizottság tagjai, nevezetesen Eötvös Károly és Horánszky Nándor in­téztek kérdéseket a védő ügyvédekhez a szavazó lajstromokat illetőleg, így Eötvös pl. hogy a különböző lajstromok folyószám­lái miért eltérők egymástól, mire Csorba is­mét az írnokok gondatlanságát hozta föl — s ezzel a tárgyalás véget ért. Az elnök az idő előrehaladottsága következté­ben — mint már jeleztük — holnap (kedd) déli 12 órára tűzte ki az ítélet kihirdetését. * Ez ügyben a következő sorok közlésére kérettünk föl : Nyilatkozat. A „Nemzet“ ma esti számának a kaposvári mandátum tárgyalása alkalmából megjelent tudó­sításában alálírottra vonatkozó személyes vesztege­tési, etetési, itatási s egyéb képtelen ígéreteket és kortes-nyilatkozatokat involváló állításokat egytől­­egyig ráfogásoknak nyilvánítva, egyúttal ki­jelentem, hogy a Széchenyi gróf főkortese, M­á­r­f­f­y E. ur által ellenemben tett ama kijelen­tése, mintha én tőle azért, hogy a választástól visszalépjek, vagy a petíciót be ne adjam, 5—6000 frtot — mint költségeim megtérítését — kértem volna, rágalomnak nyilvánítom. Ellenben kijelentem, hogy ő keresett meg állítólagos megbízottjával ez irányban engem, kérve szemé­lyes találkozást és azt szintén megtagadtam. És hogy ez az igaz, hivatkozom Matolcsy József kaposvári ügyvéd úrra, a­ki előtt Márffy megbízottja megerősítette a fentiek valóságát. Egyúttal, kijelentem azt is, hogy Márffy E. ellen a rágalmazás­érti bűnföljelentést is meg fogom indítani. Körmendy S. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, okt. 31. — A pénzügyi és gazdasági bizottság ma tartott ülésén fölolvasták a kiküldött bizottságnak jelentését, a­mely a lótenyésztésre alakult rész­vénytársasággal a lóvásártér rendezése iránt kö­tendő szerződés szövegének megállapításával volt megbízva. A jelentést a pénzügyi és gazdasági bi­zottság helyeslőleg vette tudomásul. A mezőgazda­ság és mezei rendőrség szabályozása ügyében alko­tott törvényjavaslatot Havas Sándor mutatta be. W­o­d­i­a­n­e­r Béla teljesen elhibázottnak tartja a javaslatot s azt kívánja, hogy a bizottság­­ egysze­rűen térjen fölötte napirendre, mert tulajdonképi mezőgazdaságról a főváros területén szó sem lehet. — Havas Sándor már csak azért sem tartja javaslatot mellőzhetőnek, mert a fővárosnak is szerveznie kell a mezei rendőrséget. A bizottság végre is elfogadta az erdészeti és kültelki albizott­ság ama javaslatát, hogy a fővárosra vonatkozó némi pótlással s javítással, a tanács útján kérje a javaslatnak törvénynyé emelését.­­ Az üllői­ úton építendő pénzszedő és pénzügyőrségi épület költsé­geire szükséges 2498 írt 20 kr. s a X. ker. elöljá­róság helyiségeinek átalakítására szükséges 455 írt 41 kr. fedezetét kijelölte a bizottság. Az új vízve­zetéki raktár és terepépület építésére és a régi rak­tár átköltöztetésére szükséges 20.000 frtot a 2 és fél milliós kölcsönre utalta a bizottság. A fővárosi bud­get tárgyalását a jövő hétfőn kezdi meg a pénzügyi és gazdasági bizottság s kedden folytatja, rendkí­vüli ülésben.­­ Az éhező iskolás gyermekek ügyében értekezlet volt ma az új városházán Horváti János tanácsos elnöklete alatt. Azon­ tanácskoztak, hogy miképen lehetne a kérdést a legsikeresebben megoldani. Horváth tanácsosnak az a véleménye, hogy az éhező iskolás gyermekek a népkony­hákba járhatnának ebédre. A­mely kerületben nincs népkonyha, ott az e célból alakított választ­mány a gyermekeknek másutt adatna ebédet. Az 3

Next