Budapesti Hírlap, 1887. november (7. évfolyam, 301-330. szám)

1887-11-20 / 320. szám

é­ ten rövid időre látható is volt mindkettejük aján­déka ; a­ főhercegnőé egy bokréta, melynek közepén nagy csillag volt tea­rózsából, szélein teljes ibolya, a hercegnéé pedig egy bőségszaru rózsaszín atlasz­ból, tele jácinttal és ibolyával. Budapest szokott módon ülte meg a királyné nevenapját. Lobogódíszt öltöttek a középületek, a nyilvános intézetek palotái, a konzulátusok és egyes magánházak is. A dunai kis gőzösökön és a part mellett álló nagy hajókon egyaránt lengtek a zászlók. A főváros s az egész ország minden templomában, melyben istentiszteletet tartottak, megemlékeztek ma a királynéról is. Budapest, mint minden évben, ma is a budavári helyőrségi templomban ülte meg az ünnepet. A templom hajójában harminc piros ruhás alabárdos vitéz , a koronaőrök állottak sorfalat. E sorfalon át vonult be az a fényes közönség, mely az ünnepi mise meghallgatására összegyülekezett. A kormány részéről ott voltak : T­r­e­f­o­r­t, F­a­b­i­n­y és Fejérváry br. miniszterek, továbbá Beniczky Ferenc államtitkár, S­z­a­­p­á­r­y István gr. főispán, Szabó Miklós kúriai alelnök, Pejacsevich gróf hadtestparancsnok, G­ö­n­c­z­y Pál, a főváros küldöttsége Ráth Károly főpolgármesterrel az élén. Az eyetem rektora és dékánjai is megjelentek az ünnepen. A közös had­sereg és honvédség díszbe öltözött tisztjei nagy számmal voltak jelen. Az ünnepi misét B­o­g­­­s­­­ek Mihály­ apátplébános mondta fényes segédlet mellett. Az isteni tisztelet alatt előadták V­avrinecz Mór karnagy Es-dur miséjét, a­melynek magánszóla­mát Vavrinec Mórné Farkas Ilona énekelte. A várpalotai Szent Zsigmond kápolnában reggel 8 óra­kor szintén ünnepi mise volt, melyet Maszlag­hy Ferenc udvari prépost-plébános mondott.­­ A fő­városnak a királyné nevét viselő jótékony intézetei­ben ,az Erzsébet-szegény házban, s az Er­zsébet-leányárvaházban is meg­ölték a mai napot Istentisztelettel, ajándékosztás­sal és nagy ozsonnával. Az árvaház üdvözlő táviratot is küldött. A vidék minden nagyobb városából érkeznek táviratok az­ ünnepről. — Zágrábban a bán, a hadtestparancsnok s az összes polgári és katonai hatóságok jelen voltak az ünnepi istentiszteleten. — Pozsonyban minden nyilvános és sok ma­­gánház is fel van lobogózva. — Kassán a sze­mináriumi templomban tartották az ünnepi misét, a város fel van diszitve. — Aradon a minorita­­templomban ,T­á­n­o­s­s­y plébános mondott misét, melyen jelen volt a főispán, a városi hatóság s az összes iskolák. — Nagyváradon, úgy a latin szertartásu, mint a gör. kát. székesegyházban Isten­tisztelet tartatott.­­ Ünnepi Istentisztelet volt még Marosvásárhelyen, Fiumében vala­mint Szegeden a belvárosi templomban is. Istentisztelet után a vöröskereszt-egyesület választ­mánya tisztelgett P­álffy polgármesternél, fölkér­vén, hogy a királyasszony­nak az egyesület fő­véd­asszonyának tudomására hozza a szegedi fiókegye­­sület hódolatát. Ugyancsak Szegeden Benke József birtokos és ügyvéd­ az 1600 főnyi közös hadseregbeli és honvédségi legénységet, valamint a 48-as honvédeket saját termésű borával megven­dégelte. Egy bécsi távirat szerint ott szintén vala­mennyi templomban fényes istentisztelet tartatott. Soubeyran és Baudry-Dasson az el­napolás mellett szólalnak fel. Ezután megtör­tént a szavazás. A kamara 328 szóval 242 ellenében elvetette a minisz­terelnök indítványát, hogy az­­ interpelláció elnapol­tassék. — Erre Rouvier kijelentette, hogy a kabi­net beadja lemondását. A jobboldal a kormány ellen szavazott. A kamara üléseit hétfőig elnapolta. * Beszélik, hogy midőn Souvier a ka­marából távozott , találkozott Clemen­­c­e­a­u-val és igy szólt hozzá : — Ön nagy tehertől szabadí­tott meg és most csak az a feladatom van még, hogy Gré­v­y-nek azt tanácsoljam, hogy önt hívj­a meg a kormányba. Goblet a folyosókon állítólag kijelen­tette, hogy nem fogadja el a felszólítást az újabb kabinet megalakítására. A kamara ülése­­ után a miniszterek az elnökhöz mentek, hogy átadják neki lemondá­sukat. G­­r­é­v­y elnök elfogadta a mi­niszterek lemondását és fölkérte őket, hogy a folyó ügyeket egyelőre tovább vezessék. B­o­u­vier tanácsára Fro­yci­­n­e­t és a­mint halátozik, más személyiségek is meghivattak Grévyhez. Páris, nov. 19. (Saját tudósítónk távirata.) Este a Hotel Louvre előtt, a­hol B­oulanger lakik és az elnöki palota előtt is nagy néptömegek csoportosul­tak , tüntetések azonban nem voltak. Paris, nov. 19. A helyzet, igen bonyolódott. A republikánuspárti kép­viselők általános pártgyűlést akarnak összehívni, hogy ennlek segélyével erős és a republikánuspártiak részéről kifogás alá nem vehető kormányhatalmat teremtsenek. Paris, nov. 19. A „Journal des Débats“ Írja: Grévy kijelentette szilárd elhatározását, hogy állásán megmarad, mert nem tartja meg­engedhetőnek, hogy a parlament tagjai­nak pressziója a köztársaság el­nökének lemondását idézhesse elő. Ez az alkotmány megsemmisítése volna, mely pedig ■az államfő hatalmát hét évre állapítja meg és ez idő alatt az elnök személyét a párt­­küzdelmekből kivonja. Ha az elnök ma lemondana, veszélyes precedenst alkotna. A köztársaság elnöke ez által majdnem el­mozdítható hivatalnokká válnék és minden utóda abba a helyzetbe jutna, hogy le kellene mondania,­­mihelyt a közvélemény áramlata személye ellen irá­nyulna, vagy pedig más személyiség felé fordulna. Ezek a nézetek, melyeket Grévy egész határozott­sággal kifejtett. Fázis, nov. 19. A­t­h­a­l­i­n vizsgálóbíró teg­nap hallgatta ki W­i­l­s­o­n­t, a kihallgatás azonban­­határozott eredményre nem vezetett. Wilson kije­lente, hogy később bővebb felvilágosításokat fog adni. Mondják, hogy Athalin befejezte a­­vizsgálatot és most átküldi az iratokat az ügyésznek. Azt hiszik, hogy Gragnon és Wil­son egyedül részesek a levelek kicserélésében. Berlin, nov. 19. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Ideérkezett hitek szerint Grévy intézkedéseket tesz, hogy a Rue Jénán levő m­a­­gánlakása rendbe hozassák. Paris, nov. 19. (A „Bp. H.“ eredeti táv­irata.) Rochefort követeli, hogy szembe­sítsék az ankét-bizottság előtt Trevere vi­­komteszszel, a­ki azt állította, hogy Wilsont a férje ellen indított válóper alkalmából nem veszte­gette meg. Gyújtotta át a fekete sasrendet­ S­u v a­­­o v grófnak. Ugyanekkor a császár kívánságára a cár Kutusov gróf orosz katonai attasét ki­nevezte a német császár szolgálatába beosztott tábornoknak. A trónörökös és fivére meglátogat­ták nemcsak Bismarckot, hanem M­o 11 k­e tű­­tábornokot is. Vilmos császár tréfálózva kö­szönte meg a cárnőnak, hogy dacára rövid lá­togatásának, olyan ragyogó szép toalettet csi­nált.­­ A lapok ma is igen hidegen nyilat­koznak a cárlátogatásról. A „Post“ gonosz iróniával emlegeti, hogy igenis nemsokára mutatkoznak majd a tegnapi találkozás eredményei; a teljes eredménytelenség az lesz a legjelen­tékenyebb eredmény. Egy hivatalosan sugal­mazott hang pedig a bank­rendszabályt úgy indokolja, hogy ennek épen most kellett meg­történnie , mert különben úgy értelmezték volna a német kormány eljárását, hogy nem egyéb ez, mint bosszúság a császártalálkozás sikertelensége fölött. Pétervár, nov. 19. (S­a­j­á­t tudósí­tónk távirata.) A berlini császártalál­kozásról a lapoknak semmiféle kommen­tárt nem szabad közölniük. Berlin, nov. 19. Su­valov nagy­követ még tegnap este megkapta a fe­kete sasrendet. Az udvari ebéden a cár pohara emelt Bismarck hercegre. Ma délelőtt Vilmos herceg meglátogatta Bismarck herceget. Barim, nov. 19. (A „Bp. H.“ e­r­e­­d­e­t­i távirata.) Azt az embert, a­ki teg­nap a cárnak kérvényt akart átadni, a rend­őrség szabadlábra helyezte, miután az illető kijelentette, hogy orosz szokás szerint járt el. Egy másik kérvényezőtől a cár maga vette át a folyamodást. Berlin, nov. 19. A „Nórád. Alig. Ztg.“ határozottan visszautasítja a „Times“ bécsi le­velezőjének azt az állítását, hogy a berlini kabinet arra nézve, hogy Oroszországgal a jövőben jó viszony tartassák fenn, elkerülhe­tetlennek tartja Visnigradszky orosz pénzügyminiszter elmozdítását és hogy Tolsz­­toj és Pobj­edonojev hagyják abba a franc­i­a r­e­vans - politikusok bujtogatását. Oroszországnak belügyei függet­lenek a Németországgal és Ausztria-Magy­a­r­­országgal létrejövendő megegyezéstől. Téves a „T­imes“-nek az a föltevése is, hogy a Visni­­gradsky által képviselt közgazdasági kérdések döntők volnának a külügyi politikában. A közgazdasági ellentétek Orosz­országgal szemben e század eleje óta már több ízben mutattak föl oly éles fordulatokat, mint a mos­ta­n­i­a­k, a­nélkül azonban, hogy a politikai egyetértést meg­zavarták volna. A közgazdaság terén a nemzet jólétét minden kormány úgy moz­dítja elő, a­mint tudja , és az a nehézség, mely a közgazdasági érdekek összhangba ho­zatalát meggátolja, a barátságban álló kormá­nyokat egymástól bizonyára nem idege­­n­­i­t­h­e­t­i el. A franc a válság.­­ — Saját tudósítónk távirata.— Paris, nov. 19. A kormány bukása. A kamara mai ülésében a radikálisok be­nyújtották interpellációjukat, melynek célja az, hogy G­r­é­v­y elnököt nyilatkozásra provo­kálja. Roi­vier miniszterelnök , hogy a rente árfolyamának további rohamos csökke­nését megakadályozza, arra kéri a kamarát, hogy halaszsza el e hó 24-ig az interpelláció tárgyalását és fölveti a bizalmi kérdést. Clemenceau, viharos tetszés közt, a követ­kezőket mondja : Nem nevetséges dolog az, a­mit a kormány művel ? Azt mondják a tőkepénzeseknek : Aludjatok nyugodtan szer­dáig, de csütörtökön beüt a válság. (Derült­ség.) Egész Franciaország mulat bizonyos dol­gokon, a köztársaságot kigúnyolják, nincs többé kormány, a monarchista jobboldal tartja kézé­­s ben az uralmat, az igazságszolgáltatás és a­­ közigazgatás hajba kaptak. (Nagy mozgás.) A forradalom nagy szónokának szavaival végzem beszédemet : „Ti halasztást a­k­a­r­tok, de a szerencsétlenség nem tűr halasztást.“ (Tetszés balról.) BUDAPESTI HÍRLAP. (320. sa 1856. november 20 TÁVIRATOK. A berlini császártalálkozás. Berlin, nov. 19. (Saját tudósí­tónk távirata.) Bismarck látoga­tása a cárnál egy és egynegyed óráig tartott, azután a kancellár a császárhoz ment. Rögtön az udvari ebéd után a császár v­átka.‘’zv1“g A német trónörökös betegsége. San­ Stémó, nov. 19. (Saját tudósítónk távirata.) Az utolsó napokban a trónörökös­­kedélyállapota nagyon megválto­zott. Izgatottsága folyt­on növeke­­d­e­tt, a­mi igen káros befolyással van állapotára. A trónörökös mélyen fájlalja, hogy betegsége miatt oly súlyos bánat nehezedik agg szüleire és aggódik a miatt, várjon Vilmos herceg elég erős lesz-e a reá várakozó terhes feladatok elviselésére. A trónörökös leányai előtt titkolják a betegség súlyos voltát. Három hét óta a trónörökös nem olvas újságot, mert Mackenzie sürgősen aján­­lotta neki, hogy tartózkodjék a hírlapok olvasásától. A legújabb hírek szerint Mackenzie már hónapok előtt kijelentette, hogy a betegség kedvezőtlen for­dulatot vehet. San-Rémo, nov. 19. (Saját tudósí­tónk távirata.) Bramen dr. ideérkezett. Henrik herceg hétfőn jön. Natália szerb ki­rályné látogatását is várják. Berlin, nov. 19. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) San­ Remóból érkező hírekből a rák terjedésére lehet következni. Arról, hogy Bismarck herceg meglátogatja a trónörököst, itt semmit nem tudnak.

Next