Budapesti Hírlap, 1887. december (7. évfolyam, 331-361. szám)
1887-12-03 / 333. szám
2 Budapest, dec. 2. Megsemmisített választás. Zágrábi levele. Zonk jelenti táviratban: A városi képviselőválasztás megsemmisíttetett, mert a tegnapi választás alkalmával, a harmadik szavazatszedő bizottság elnöke, K a 11 a b er, a szavazás berekesztése után, a szavazócédulákat elégette( dacára annak, hogy a kormánybiztos Sieber főpolgármester ez ellen tiltakozott s ellenőrzés végett követelte, hogy a szavazócédulák a választási ■jegyzőkönyvhöz csatoltassanak. Sieber ma konferenciára hívta meg a többi választási bizottságok elnökeit és azt a kérdést intézte hozzájuk, vájjon biztosíthatják-e őt, hogy a hasonló törvénytelenségek a többi bizottságoknál nem fordultak elő. Miután Radovinac (a felfüggesztett polgármester) elnöktársai nevében kijelentette, hogy erre nézve garanciát nem nyújthat, Sieber a választást megsemmisítettnek jelentette ki. A képviselőház pénzügyi bizottsága e hónap 3-án délután 6 órakor a képviselőházban szokott helyiségében ülést tart. Tárgy : a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium 1888. évi állami költségvetése tárgyalásának folytatása. A főrendiház pénzügyi bizottsága e hónap 6-án délelőtt 11 órakor ülést tart. A képviselőház közgazdasági bizottsága Falk Miksa elnöklete alatt ma délután tartott ülésében tárgyalta a kereskedelmi viszonyoknak Olaszországgal és Németországgal 1888. június 80-ig leendő ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Mu d ro ny felvilágosítást kér a kormánytól a két állammal folytatott szerződési tárgyalások iránt. Széchenyi dr. miniszter azt válaszolja, hogy a tárgyalások még nincsenek befejezve, remény van azonban rá, hogy még ez év vége előtt meg fognak köttetni a szerződések Németországgal a jelenlegi szerződés meghosszabbítása iránt, Olaszországgal pedig a teljes tarifaszerződés, állategészségi konvencióval összekötve. Wahrmann kérdi, hogy tekintettel a németországi gabnabeviteli zárrendeletre, tett-e a kormány valamely lépést. Széchenyi gr. miniszter kijelenti, hogy úgy a magyar kormány, mint a külügyminisztérium részéről egyidejűleg megtétettek a szükséges lépések a német kormánynál. A bizottság ezúttal átalánosságban és részleteiben elfogadta a töörvényjavaslatot. Ezzel az ülés végett ért. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután értekezletet tartott, melynek tárgyát a bélyeg és illetékekről szóló törvényjavaslat képezte. A törvényjavaslatot egy átalánosságban mint részleteiben elfogadták, ciós hatással fog berontani, atyja védelmére. Az igazgatóság elismerésre méltó ízlésére vall, hogy a scenáriumon változtatott, P. Márkus asszony pedig a jelenetet diszkrétül, minden tüntetést kerülve ábrázolta. A művésznőnek érdemül tudjuk be, hogy e jelenet kínos intermezzo nélkül folyhatott le s az a zajos taps, melylyel a közönség rokonszenveit első megjelenésekor fogadta, nem lett e jelenetben szükségtelen részvétnyilatkozattá minősitve. A darab befejezése az, hogy Kleinnak a leleplezés nem sikerül, a képviselők biztosítják Nagy Istvánt becsülésükről s a gróf beleegyezik fia házasságába a rabvisett ember leányával. Bercsényi ismét nagy anyagot markolt, de mélyebb költői felfogás nélkül. A komoly moralistát akarta megszólaltatni darabjában, de e törekvéseit megnehezítek a meseszövés kínjai s a színpadi külső hatások feltűnő erőszakolása. A külső hatás a darab kétharmadán át nem is hiányzott, de a végén elapadt. Az előadók mindent megtettek a mű érdekében, játékuk erőteljes, eleven volt, s csak ott homályosult el, hol a színpadi dialektika a szövegben nagyon is banálissá válik. Különös dicséret illeti Újházit a rabtárs epizód szerepében, melyből ismét életteljes alakot formált. A közönség az első felvonások végén sűrűn hívta aszerzőt, de a rendező mondott helyette köszönetet. A Pulszky-ügy. — Saját tudósítóinktól. — Budapest, dec. 2. A nemzeti múzeum és országos képtár ügyében kiküldött bizottság ma egész délelőtt abban fáradott, hogy kiderítse ama kompromittáló hírek eredetét, melyek annyira fölzaklatták az egész országot. A múzeumbeli régiségtár roppant anyagának megvizsgálása helyett azt a könnyebb feladatot választotta a bizottság, hogy meghallgatva „a névtelen közvádlók“-at, kiválaszsza előadásaikból a netalán kínálkozó konkrét vádakat s ezek alapján kezdje meg a múzeum és országos képtár vizsgálatát. A mai kihallgatások egyáltalán nem szolgáltattak konkrét adatokat, mert a meghívottak, jobbára szerkesztők és hírlapírók, mindössze csak azt mondhatták meg, hogy ki volt a száz között az első ember, akitől a rendetlenségek hírét hallották. A bizottság mai ülésén részt vett a kultuszminiszter meghívására Polónyi Géza országgyűlési képviselő is, aki tegnap kihallgatása előtt megkérdezte Berzeviczy Albert államtitkártól, azonkét elnökétől, hogy milyen hatásköre van a bizottságnak, milyen szerepük lesz a bizottsággal szemben a meghívottaknak s különösen minő szerepe lesz neki, mint interpellálónak, aki az országgyűlésen mondottakért senkinek sem tartozik felelősséggel. Az elnök kijelentette, hogy a miniszter ad hoc alakította meg a bizottságot, mely ha nem is pontos adatokat, de legalább olyan nyilatkozatokat vár a meghívottaktól, amelyeknek hasznát veheti a vizsgálat. E kijelentés után előadta Polónyi képviselő, hogy honnan tudja azokat a híreket, melyeket interpellációjában felsorolt. Említette, hogy a nemzeti múzeum és országos képtár dolgairól városszerte beszéltek. Óráról-órára növekvő határozottsággal terjesztették a rendetlenségekről szóló híreket, melyeket ő először magánkörben hallott. Kedden este, az interpellációt megelőző napom ellátogatott bővebb értesítésért egy szerkesztőségbe, ahol ugyanazokat a híreket mondták neki. Első értesülésével teljesen egybevágóan beszélték a múzeum és képtár dolgait Csávolszky Lajos, Grecsik Károly és Kenedi Géza szerkesztők, Havas kir. táblai biró, Ladányi dr., Forgó János fővárosi bizottsági tag és több hirlapíró. A bizottság jegyzőkönyvbe foglalta Polónyi képviselő előadását s elhatározta, hogy meghívja és kihallgatja azokat, akiket ő megnevezett. A mai ülésen, mely reggeli tíz órától délután két óráig tartott, elsőül Csávolszky Lajos országgyűlési képviselőt, az „Egyetértés“ szerkesztőjét hallgatta meg a bizottság. Csávolszky előadta, hogy a visszaélések hírét körülbelül tíz nappal ezelőtt hallotta egy dolgozótársától s ilyenformán nyilatkoztak Grecsák Károly és Kenedi Géza szerkesztők is. A hírlapírók közül Szatmári Mórt, az „Egyetértés“ segédszerkesztőjét hallgatták meg legelőbb, aki Várkonyi Dezsőre, lapjuk dolgozótársára hivatkozott, mint akitől először hallotta a múzeumra vonatkozó híreket, ez pedig kijelentette, hogy Füssy Tamás Szent-István-társulati igazgató utján értesült róluk egy hírlapírótársa közvetítésével s hallotta, hogy Téfy Iván egyetemi tanár és P. Szathmáry Károly is hozzájárult terjesztésükhöz. A vizsgáló bizottság elhatározta, hogy meg fogja hívni az imént említett urakat s elfogadta egyúttal Irányi Dánielnek azt az indítványát, hogy falragaszok útján szólítsák föl jelentkezésre mindazokat, akik a múzeum és országos képtár dolgában netalán konkrét vádakkal állhatnak elő. A bizottság fölhívása, melyet már holnap közrebocsátanak, így hangzik : A magyar nemzeti múzeum és országos képtár ügyében ülésező bizottság felszólít mindenkit, aki akár a nemzeti múzeum, akár az országos képtár kezelése körül állítólag előfordult visszaélések iránt valamely konkrét adat birtokában van, hogy azt az igazság teljes felderítése céljából a bizottság rendelkezésére bocsátani szíveskedjék. Névtelen nyilatkozatok tekintetbe nem vétetnek; minden értesítés Berzeviczy Albert államtitkár, bizottsági elnökhöz (Andrássy ut 50. sz. a.) intézendő. A bizottság megbízásából Budapest, 1887. dec. 2. Berzeviczy Albert, elnök. Pár percnyi szünet után Vadnay Károly országgyűlési képviselő, a „Fővárosi Lapok“ szerkesztője állott a bizottság előtt, tiltakozván mindenekelőtt az ellen, hogy őt a sajnos dologban hírforrásnak tekintsék, ő — úgymond — csak a becsületes alkusz szerepét játszotta, s amikor tudomására jutott, hogy Polónyi képviselő interpellációra készül, megkérte őt a képviselőház folyosóján, hogy az ország reputációja érdekében ne vigyen a ház elé hamis híreket, s ha már mindenáron interpellálni akar, Pulszky Ferencet hagyja ki a dologból, s említse csupán az országos képtárat, ahol hír szerint a pontos felügyelet hiányában csakugyan fordultak elő rendetlenségek. Következett Szvoboda Lajos, a „Pester Lloyd“ dolgozótársa, kit szintén hírforrás gyanánt emlegettek, kijelente a bizottság előtt, hogy ő Pulszky Ferenc lemondásának első hírét a rendőri sajtóirodában hallotta, s illetékes helyen meggyőződött alaptalan voltáról. Meghívta a bizottság Barna Izidort, a „Budapesti Hírlap“ dolgozótársát is, aki úgy nyilatkozott, hogy a múzeum ellen megindított vizsgálat hírét, melyet később oly sok részlettel toldottak meg, Adamovics Bálinttól, a „Fonciére“ biztosítótársaság hivatalnokától hallotta először. Tőle tudta meg azt is, hogy az állítólagos vizsgálatról már napokkal előbb beszélt egy magánkörben Füssy Tamás szentbenedekrendi áldozópap, a Szent István-társulat igazgatója. Ez értesítés nyomán azonnal fölkereste lakásán Füssy Tamást, aki készséggel jelentette ki előtte, hogy csakugyan hallott a vizsgálatról, valamint arról is, hogy Pulszky Ferencet, a múzeum igazgatóját fölmentik állásától s utódja Szalay Imre miniszteri osztálytanácsos lesz. ígérte egyúttal, hogy másnap, ha módját ejtheti, bővebb felvitágosítással is szolgál, mert hamarjában nem tudja, hogy kitől hallotta a hírt, de azt hiszi, hogy Kisfaludy egyetemi tanár mondotta. Újabb, pozitívebb hírrel azonban másnap sem szolgálhatott. Mikor már városszerte kolportálták a visszaélések hírét, meglátogatta Barna a múzeum etnográfiai osztályának őrét, Xantus Jánost, aki alaptalan rágalomnak és mendemondának bélyegezte a múzeumról terjesztett hirt s ennélfogva nem is törődött többé az egész dologgal sem, sa a lap, melyet képvisel. Nem szolgálhatott konkrét adatokkal Fenyő Sándor, a „Pesti Napló“ dolgozótársa sem s csak azt mondhatta, a mit másoktól hallott. Azt beszélte neki szavahihető ember, hogy P. Szathmáry Károly a képviselőház folyosóján többekhallatára tudatta Trefort miniszterrel azt a hírt, hogy a múzeumban visszaélések történtek. Az utolsó meghívott, Freund József, a „Budapester Tagblatt“ dolgozótársa egy hírlapírótársától hallotta a vizsgálatról keringő hírt, utóbb száz más embertől az ezzel összefüggésbe hozott vádakat, de mivel Xantus János, az etnográfiai osztály őre megnyugtatta e hírek alaptalan voltáról, nem érdeklődött tovább a dolog iránt. A kihallgatások délután két órakor végződtek. A vizsgálóbizottság holnap délelőtt tiz órakor tartja harmadik ülését. Előbb kihallgat még néhány meghívottat s aztán szemlét tart a nemzeti muzeum régiségtárában. E vizsgálathoz a miniszter szakértők és Link Fülöp és Zitterbarth Károly aranyműveseket hívta meg. A bizottság a régiségtár négyszázezer műtárgya közül az értékesebbeket mind meg fogja vizsgálni. A vizsgálat megkönnyítése végett , hogy összehasonlításokat is lehessen tenni, Radisics Jenő iparművészeti múzeumi igazgató a felügyelete alatt működő galvanoplasztikai intézet összes eddigi készítményeiből egyegy példányt a múzeumba küldött. Haa vizsgákt úgy kívánja, esetleg a múzeum többi osztályaiban is szemlét tartanak. Holnapután az orsz. képtárban s a budai várbazárban elhelyezett magyar történelmi arcképcsarnokban lesz szakértői szemle, melyhez meghivattak.Keleti Gusztáv az orsz. képzőművészeti társulat igazgatója, Perlaky Kálmán a képzőművészeti társulat volt igazgatója és Doby Jenő, az iparművészeti acélmetszés tanára. BUDAFESTI HÍRLAP, (333. sz.) 1887. december 3