Budapesti Hírlap, 1887. december (7. évfolyam, 331-361. szám)

1887-12-03 / 333. szám

2 Budapest, dec. 2. Megsemmisített választás. Zágrábi levele. Zonk jelenti táviratban: A városi képviselőválasztás megsemmisíttetett, mert a tegnapi vá­­lasztás alkalmával, a harmadik szavazatszedő bi­zottság elnöke, K a 11 a b e­r, a szavazás berekesz­tése után, a szavazócédulákat elégette( dacára annak, hogy a kormánybiztos Sieber fő­polgármester ez ellen tiltakozott s ellenőrzés vé­gett követelte, hogy a szavazó­cédulák a választási ■jegyzőkönyvhöz csatoltassanak. Sieber ma konfe­renciára hívta meg a többi választási bizottságok el­nökeit és azt a kérdést intézte hozzájuk, vájjon biztosíthatják-e őt, hogy a hasonló törvénytelensé­gek a többi bizottságoknál nem fordultak elő. Miután Radovinac (a felfüggesztett polgár­­mester) elnöktársai nevében kijelentette, hogy erre nézve garanciát nem nyújthat, Sieber a választást megsemmisítettnek jelentette ki. A képviselőház pénzügyi bizottsága e hónap 3-án délután 6 órakor a képviselőházban szokott helyiségében ülést tart. Tárgy : a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium 1888. évi állami költségvetése tárgyalásának folytatása. A főrendiház pénzügyi bizottsága e hónap 6-án délelőtt 11 órakor ülést tart. A képviselőház közgazdasági bizottsága F­a­l­k Miksa elnöklete alatt ma délután tartott ülésében tárgyalta a kereskedelmi viszo­nyoknak Olaszországgal és Német­országgal 1888. j­ú­n­i­u­s 80-ig leendő ideiglenes rendezéséről szóló tör­vényjavaslatot. M­u d r­o n­y felvilágosítást kér a kormánytól a két állammal folytatott szerződési tár­gyalások iránt. Széchenyi dr. miniszter azt válaszolja, hogy a tárgyalások még nincsenek be­fejezve, remény van azonban rá, hogy még ez év vége előtt meg fognak köttetni a szerződések Né­metországgal a jelenlegi szerződés meg­hosszabbítása iránt, Olaszországgal pedig a teljes tarifa­szerződés, állategész­ségi konvencióval összekötve. Wahrmann kérdi, hogy tekintettel a németországi gabna­­beviteli zárrendeletre, tett-e a kor­mány valamely lépést. Széchenyi gr. miniszter kijelenti, hogy úgy a magyar kormány, mint a kül­ügyminisztérium részéről egyidejűleg megtétet­tek a szükséges lépések a német kor­mánynál. A bizottság ezúttal átalánosságban és rész­leteiben elfogadta a töörvényjavaslatot. Ezzel az ülés végett ért. Az országgyűlési szabadelvű párt ma dél­után értekezletet tartott, melynek tárgyát a bé­lyeg és illetékekről szóló törvény­­j­avaslat képezte. A törvényjavaslatot egy áta­lánosságban mint részleteiben elfogadták, ciós hatással fog berontani, atyja védelmére. Az igazgatóság elismerésre méltó ízlésére vall, hogy a scenáriumon változtatott, P. Márkus asszony pedig a jelenetet diszkrétül, minden tüntetést kerülve ábrázolta. A művésznőnek érdemül tudjuk­ be, hogy e jelenet kínos inter­mezzo nélkül folyhatott le s az a zajos taps, melylyel a közönség rokonszenve­it első meg­jelenésekor fogadta, nem lett e jelenetben szük­ségtelen részvétnyilatkozattá minősitve. A darab befejezése az, hogy Kleinnak a leleplezés nem sikerül, a képviselők­ biztosít­ják Nagy Istvánt becsülésükről s a gróf bele­egyezik fia házasságába a rabvisett ember leányával. Bercsényi ismét nagy anyagot markolt, de mélyebb költői felfogás nélkül. A komoly moralistát akarta megszólaltatni darabjában, de e törekvéseit megnehezítek a meseszövés kínjai s a színpadi külső hatások feltűnő erő­szakolása. A külső hatás a darab kétharmadán át nem is hiányzott, de a végén elapadt. Az elő­adók mindent megtettek a mű­ érdekében, já­tékuk erőteljes, eleven volt, s csak ott homá­­lyosult el, hol a színpadi dialektika a szöveg­ben nagyon is banálissá válik. Különös dicsé­ret illeti Újházit a rabtárs epizód­ szerepé­ben, melyből ismét életteljes alakot formált. A közönség az első felvonások végén sű­rűn hívta a­­szerzőt, de a rendező mondott he­lyette köszönetet. A Pulszky-ügy. — Saját tudósítóinktól. — Budapest, dec. 2. A nemzeti múzeum és országos képtár ügyé­ben kiküldött bizottság ma egész délelőtt abban fá­radott, hogy kiderítse ama kompromittáló hírek eredetét, melyek annyira fölzaklatták az egész or­szágot. A múzeumbeli régiségtár roppant anyagá­nak megvizsgálása helyett azt a könnyebb feladatot választotta a bizottság, hogy meghallgatva „a név­telen közvádlók“-at, kiválaszsza előadásaikból a ne­talán kínálkozó konkrét vádakat s ezek alapján kezdje meg a múzeum és országos képtár vizsgála­tát. A mai kihallgatások egyáltalán nem szolgáltat­tak konkrét adatokat, mert a meghívottak, jobbára szerkesztők és hírlapírók, mindössze csak azt mond­hatták meg, hogy ki volt a száz között az első ember, a­kitől a rendetlenségek hírét hallották. A bizottság mai ülésén részt vett a kultusz­­miniszter meghívására P­o­l­ó­n­y­i Géza ország­­gyűlési képviselő is, a­ki tegnap kihallgatása előtt megkérdezte Berzeviczy Albert államtitkár­tól, az­onkét elnökétől, hogy milyen hatásköre van a bizottságnak, milyen szerepük lesz a bizottsággal szemben a meghívottaknak s különösen minő sze­repe lesz neki, mint interpellálónak, a­ki az ország­gyűlésen mondottakért senkinek sem tartozik felelős­séggel. Az elnök kijelentette, hogy a miniszter ad hoc alakította meg a bizottságot, mely ha nem is pontos adatokat, de legalább olyan nyilatkozatokat vár a meghívottaktól, a­melyeknek hasznát veheti a vizsgálat. E kijelentés után előadta Polónyi kép­viselő, hogy honnan tudja azokat a híreket, me­lyeket interpellációjában felsorolt. Említette, hogy a nemzeti múzeum és országos képtár dolgai­ról városszerte beszéltek. Óráról-órára növekvő ha­tározottsággal terjesztették a rendetlenségekről szóló híreket, melyeket ő először magánkörben hal­lott. Kedden este, az interpellációt megelőző napom ellátogatott bővebb értesítésért egy szerkesztőségbe, a­hol ugyanazokat a híreket mondták neki. Első értesülésével teljesen egybevágóan be­szélték a múzeum és képtár dolgait Csávolszky Lajos, Grecs­ik Károly és Kenedi Géza szerkesz­tők, Havas kir. táblai biró, Ladányi dr., Forgó Já­nos fővárosi bizottsági tag és több hirlapíró. A bizottság jegyzőkönyvbe foglalta Polónyi képviselő előadását s elhatározta, hogy meghívja és kihallgatja azokat, a­kiket ő megnevezett. A mai ülésen, mely reggeli tíz órától délután két óráig tartott, elsőül Csávolszky Lajos or­szággyűlési képviselőt, az „Egyetértés“ szerkesztő­jét hallgatta meg a bizottság. Csávolszky előadta, hogy a visszaélések hírét körülbelül tíz nappal ez­előtt hallotta egy dolgozótársától s ilyenformán nyi­latkoztak Grecsák Károly és Kenedi Géza szerkesztők is. A hírlapírók közül Szatmári Mórt, az „Egyetértés“ segédszerkesztőjét hallgatták meg leg­előbb, aki Várkonyi Dezsőre, lapjuk dolgozó­társára hivatkozott, mint a­kitől először hallotta a múzeumra vonatkozó híreket, ez pedig kijelentette, hogy F­ü­s­s­y Tamás Szent-István-társulati igazgató utján értesült róluk egy h­írlapírótársa közvetítésével s hallotta, hogy T­é­­­f­y Iván egyetemi tanár és P. Szathmáry Károly is hozzájárult terjesz­tésükhöz. A vizsgáló bizottság elhatározta, hogy meg fogja hívni az imént említett urakat s elfogadta egyúttal Irányi Dánielnek azt az indítványát, hogy falragaszok útján szólítsák föl jelentkezésre mindazokat, a­kik a múzeum és országos képtár dolgában netalán konkrét vádakkal állhatnak elő. A bizottság fölhívása, melyet már holnap közrebocsá­tanak, így hangzik : A magyar nemzeti múzeum és országos kép­tár ügyében ülésező bizottság felszólít mindenkit, a­ki akár a nemzeti múzeum, akár az országos képtár kezelése körül állítólag előfordult visszaélések iránt valamely konkrét adat birtokában van, hogy azt az igazság teljes felderítése céljából a bizottság ren­delkezésére bocsátani szíveskedjék. Névtelen nyilat­kozatok tekintetbe nem vétetnek; minden értesítés Berzeviczy Albert államtitkár, bizottsági elnökhöz­­ (Andrássy­ ut 50. sz. a.) intézendő. A bizottság meg­bízásából Budapest, 1887. dec. 2. Berzeviczy Albert, elnök. Pár percnyi szünet után Vadnay Károly országgyűlési képviselő, a „Fővárosi Lapok“ szer­kesztője állott a bizottság előtt, tiltakozván min­denekelőtt az ellen, hogy őt a sajnos dologban hír­forrásnak tekintsék, ő — úgymond — csak a be­csületes alkusz szerepét játszotta, s a­mikor tudo­mására jutott, hogy Polónyi képviselő interpellációra készül, megkérte őt a képviselőház folyosóján, hogy az ország reputációja érdekében ne vigyen a ház elé hamis híreket, s ha már mindenáron interpellálni akar, Pulszky Ferencet hagyja ki a dologból, s em­­lítse csupán az országos képtárat, a­hol hír szerint a pontos felügyelet hiányában csakugyan fordultak elő rendetlenségek. Következett Szvoboda Lajos, a „Pester Lloyd“ dolgozótársa, kit szintén hírforrás gyanánt emlegettek, kijelente a bizottság előtt, hogy ő Pulszky Ferenc lemondásának első hírét a rendőri sajtóirodában hallotta, s illetékes helyen meggyőző­dött alaptalan voltáról. Meghívta a bizottság Barna Izidort, a „Budapesti Hírlap“ dolgozótársát is, a­ki úgy nyi­latkozott, hogy a múzeum ellen megindított vizsgá­lat hírét, melyet később oly sok részlettel toldottak meg, Adamovics Bálinttól, a „Fonciére“ bizto­sító­társaság hivatalnokától hallotta először. Tőle tudta meg azt is, hogy az állítólagos vizsgálatról már napokkal előbb beszélt egy magánkörben F­ü­s­s­y Tamás szentbenedekrendi áldozó­pap, a Szent­ István-társulat igazgatója. Ez értesítés nyo­mán azonnal fölkereste lakásán Füssy Tamást, a­ki készséggel jelentette ki előtte, hogy csakugyan hallott a vizsgálatról, valamint arról is, hogy Pulszky Fe­rencet, a múzeum igazgatóját fölmentik állásától s utódja S­z­a­l­a­y Imre miniszteri osztálytanácsos lesz. ígérte egyúttal, hogy másnap, ha módját ejt­heti, bővebb felvitágosítással is szolgál, mert hamar­jában nem tudja, hogy kitől hallotta a hírt, de azt hiszi, hogy Kisfaludy egyetemi tanár mon­dotta. Újabb, pozitívebb hírrel azonban másnap sem szolgálhatott. Mikor már városszerte kolportálták a visszaélések hírét, meglátogatta Barna a múzeum etnográfiai osztályának őrét, X­a­n­t­u­s Jánost, a­ki alaptalan rágalomnak és mende­mondának bélye­gezte a múzeumról terjesztett hirt s ennélfogva nem is törődött többé az egész dologgal sem­­, sa a lap, melyet képvisel. Nem szolgálhatott konkrét adatokkal Fenyő Sándor, a „Pesti Napló“ dolgozótársa sem s csak azt mondhatta, a mit másoktól hallott. Azt beszélte neki szavahihető ember, hogy P. Szathmáry Károly a képviselőház folyosóján többek­­hallatára tudatta Trefort miniszterrel azt a hírt, hogy a mú­zeumban visszaélések történtek. Az utolsó meghívott, Freund József, a „Budapester Tagblatt“ dolgozótársa egy hírlapíró­­társától hallotta a vizsgálatról keringő hírt, utóbb száz más embertől az ezzel összefüggésbe hozott vádakat, de mivel X­a­n­t­u­s János, az etnográfiai osztály őre megnyugtatta e hírek alaptalan voltáról, nem érdeklődött tovább a dolog iránt. A kihallgatások délután két órakor végződtek. A vizsgáló­bizottság holnap délelőtt tiz órakor tartja harmadik ülését. Előbb kihallgat még néhány meg­hívottat s aztán szemlét tart a nemzeti muzeum régiségtárában. E vizsgálathoz a miniszter szakér­tők és Link Fülöp és Zitterbarth Károly aranyműveseket hívta meg. A bizottság a régiség­­tár négyszázezer műtárgya közül az értékesebbeket mind meg fogja vizsgálni. A vizsgálat megkönnyí­tése végett , hogy összehasonlításokat is lehessen tenni, Radisics Jenő iparművészeti múzeumi igazgató a felügyelete alatt működő galvano­plasztikai intézet összes eddigi készítményeiből egy­­egy példányt a múzeumba küldött. Ha­­a vizsgákt­ úgy kívánja, esetleg a múzeum többi osztályaiban is szemlét tartanak. Holnapután az orsz. képtárban s a budai várbazárban elhelyezett magyar törté­nelmi arcképcsarnokban lesz szakértői szemle, mely­hez meghivattak­­.Keleti Gusztáv az orsz. kép­zőművészeti társulat igazgatója, P­e­r­l­a­k­y Kálmán a képzőművészeti társulat volt igazgatója és Doby Jenő, az iparművészeti acélmetszés tanára. BUDAFESTI HÍRLAP, (333. sz.) 1887. december 3

Next