Budapesti Hirlap, 1888. május (8. évfolyam, 121-150. szám)

1888-05-01 / 121. szám

Xouer, CEXCEJ ttus X« BUDAPESTI HÍRLAP. (121. sz.) mely alatt a tagoknak fizetés nem jár. A tiz hóna­pos előadási évad alatt azonban a kazszemélyzet és az alsóbbrendű tagok fizetéséből két százalékot a főpénztár visszatartott, hogy a szünidő alatt utalvá­nyozza ki ismét számukra.­­Ezenkívül E­r­v­a Lajos igazgató megengedte, hogy a karszemélyzet, zenekar és technikai személyzet javára előadások rendeztes­­senek, és pedig a szünidő kezdete utáni három na­pon , június 16., 17. és 18-án. Az előadásokat ren­dező bizottság a következő darabokat tűzte ki : „A suhanc“ a címszerepben P­á­­­in­a­y Ilkával, „A mikádó“ a címszerepben Szilágyi Bélával, „Viola az alföldi haramia“ a címszerepben O­d­r­y Lehel operaházi taggal. Az előadásokban a nemzeti színház tagjai közül is többen fognak közremű­ködni. — Holnap egy vidéki artistáné lép fel a népszínházban mint vendég a „Cigánybáró“ Cipra szerepében, melynek főszerepeit E. Hegyi Aranka, Zsolnai Ilona, C­s­a­t­a­i Zsófi, Dár­dai Gyula, Makó és Gyöngyi játszszák. — A „Dorottya“, melynek egy keringője olyan p­opuláris, hogy a fővárosban is mindenfelé játszszák, londonban már túl van a hatszázadik előadásán s még mindig adják. A népszínház számára Badó Antal és Gunst Bertalan fordították le. Három női főszerep van benne, egyiket P. H­e­g­y­i Aranka, a másikat Ligeti Irma, a harmadikat pedig A­n­d­a­i Erna játszsza, az utóbbi mint vendég lép fel. * (Fodor Fruzsina) tegnap utoljára lépett föl a népszínházban a „Két pisztolyában s holnap megválik az intézettől. * (Hangverseny.) A nemzeti zeneiskola igaz­gatósága a „Jó szív“-vel együttérezve, a Vigadóban ma este hangversenyt rendezett az árvízkárosultak javára, azonban sem a jótékony cél, sem a jóműsor nem vonzott valami nagy közönséget. Különös di­csérettel kell megemlékeznünk az intézet zenekari osztályából alakított zenekarról, mely Gobbi Ala­jos vezetése alatt folyvást izmosodik és bátran vál­­lalkozhatik nehezebb feladatokra. M­o­­­r­y Lenke és B­u­c­h­s Etel kisasszonyok előrehaladott zongora­­játékukkal, D­e­c­k­n­e­r Rikárd hegedűjátékával Spitzer Matild k. a. pedig erőteljes hangjával szereztek elismerést. * (P. Szárkus Emilia asszony) egészségé­nek helyreállítása végett már a közelebbi napokban hosszabb időre külföldi fürdőre utazik s a tavaszi évad alatt még csak egyszer fog fellépni, még pedig Beniczkyné Bajza Lenke „Edith“ című drámájában. Megemlítjük még, hogy Márkus Emí­liát hosszabb betegsége után történt első fellépése alkalmával barátai igen értékes gyémánt-gyűrűvel lepték meg e felírással „Emlékül a közönség.“ * (Az újpesti színházban) tegnap S­z­a­­­fi­m­­á­r­y Árpád, a népszínház tagja, vendégszerepelt a „Tolonc“ Mravcsákjában. A közönség több ízben adózott elismerésével a vendégművésznek. Mellette Kárpáthyné, Kovacsics Erzsébet és Kárpáthy tűntek ki. — Szerdán, máj. 2-án, N­y­á­r­y Róza kisasszony, Sellei karmester tanítvá­nya, lép fel a „V­örös sapk­á“-ban. * (Feld Zsigmond,) a városligeti nyári szín­­ház igazgatója, a „Fővárosi szegény gyermekkert­első emeletére még a boldogabb időkre emlé­keztető falépcső vezet ma is fel. Ha a lépcsőn felhaladunk, a feljárattal szemben egy vén kopott fekete tábla tűnik szemünkbe, melyen már csak elmosódva látszik e két szó : „V­i­v­ó iskol­a“. A külső ajtón belül egy üveg reteszre bukkanunk. Ez elővi­­gyázatból van, nehogy az elfáradt s felhevült vívókra valaki egyszerűen rányithassa a külső ajtót. Ez az első ugyanis a vetkőző szoba. Ezen belül van a vívóterem. A falak tele aggatva kardokkal, vitözökkel, — s mindenféle szükséges szerszámokkal. Felül a nagy haza­fiak arcképei, a kik itt megfordultak, s izzad­tak az öreg úr keze alatt. Balra céltábla, a padozatról tornaszerek lógnak alá. Az első szoba nemcsak öltözésre s vétke­zésre alkalmas. Az egyúttal a társalgó is. A­mikor az „öregek társasága“ elvégzi a vívást, kezdődött ott az eszmecsere. Szilágyi és We­­ckerle Sándor politikai vitái, Komjáthy Béla és Kiss Sándor élces, kisbanri Kiss Ferenc atyai tanácsai és az öreg mester visszaemléke­zései közben hűlnek le a vivők, é­s oszolnak szét oly rendben, a­mint a vívást végezték. Ebben a szobában volt az ajtóval szem­közt az öreg úr családi címere, néhány acél­­metszet és fénykép, s a mi minket főleg érde­kel, az öreg urnak a vivómesteri oklevelei. Legjobban meglepett, hogy ez oklevél magyar nyelven van fogalmazva. Az eredeti szerint így hangzik : „Tisztelet a fegyvereknek ! Alólírott vivómesterek jelentjük, hogy Ke­­resztessy József úr a vívás gyakorlatában és tanr­egyesületi növendékei számára május hó ötödikén délután díjtalan gyermek-előadást rendez. * (A művésznő kegyelete.) J­á­s­z­a­y Mari, a nemzeti színház tragikája, a napokban Aradon vendégszerepeit. Szombaton Hunyady Margit és Peterdy Sándor kiséretében kiment a vértanuk sír­emlékéhez s azt a szép koszorút, melyet a Medea­­előadáson kapott, Peterdy Sándorral feltétette az emlékre kegyelete jeléül. * (A Petőfi-társaság) tagjai tegnap rendkí­vüli ülést tartottak az írói és művészi kör társalgó­termében és megállapították a pünkösdi ünnepeken Nagyvárad­on és Debrecenben tar­tandó jótékonycélú felolvasások tárgysorozatát. Nagyváradról Sál polgármester, Debrecenből S­i­­m­o­n­f­f­y polgármester hívta meg a társaságot előzékeny levélben. A társaságnak körülbelül 12 tagja vesz részt a kirándulásban s a felolvasások műsora rendkívül érdekesnek ígérkezik. Humoros rajzot, kisebb prózai elbeszélést Tolnai Lajos, V­értessy Arnold, P. Szathmáry Károly, Gyar­math­y Zsigáné és R­eniczkyné B­ajza Lenke, a költeményeket Ábrányi Emil, E­n­­drődy Sándor, Zichy Géza gróf, Reviczky Gyula és Szász Gerő olvasnának fel. A felsorol­tak legnagyobb része már biztos kilátásba helyezte közreműködését. * (As akadémia) L­t­o­c­z­e­k József elnök­lete alatt ma délután összes ülést tartott, Tóth Lőrinc r. tag Tanárky Gedeon fölött mondott em­lékbeszédet. Ismertette Tanárky működését az egy­ház, iskola és nevelés terén. Az emlékbeszéd legér­dekesebb helyei közé tartozik Tanárky férfias, ne­mes egyéniségének jellemzése. Ezután Gyulai Pál tett jelentést a Farkas—Raskó-féle pályázatról. A Farkas—Raskó-jutalmat tudvalevőleg hazafias költeményre tűzték ki. Leginkább dalt, ódát, elé­giát stb. küldtek be s egyetlenegy szatíra és tan­költemény sem pályázott. 32 pályamű érkezett be, ezek közül 30 ballada, a­melyeknek azonban semmi közük a hazafisághoz. A bíráló bizottság kijelenti, hogy a pályázat sikertelen s a jutalom ki nem adását ajánlja. Az összes ülés elfogadván a bíráló bizottság javaslatát, Fraknói Vilmos főtitkár tett jelentést a folyó ügyekről.­­ A Péczely Jó­­zsef-féle pályakérdésre, melyre ez év március ha­váig megjelent történelmi színművek pályázhatnak, (jutalom 1000 frt) hárman pályáztak, u. m­. B­a­r­­t­ó­k Lajos „Turán Anna“, Szabó Sándor „Női fur­­fang“ és Névtelen „Páter Laurencius“ című mű­veikkel. Szerényi Lajos tápió­szelei földbirtokos az akadémiának végrendeletileg 5000 forintot ha­gyományozott. Néhány lényegtelen ügy elintézése után az összes ülés véget ért. * (A budapesti filológiai társaság) május hó 2-kán (szerdán) délután 5 órakor az akadémia egyik termében felolvasó gyűlést tart, melynek tár­gyai : 1. Weisz Rezső „A homéroszi ház néhány alkatrészéről.“ 2. Hegedűs István dr. „Mutatvá­nyok latin Petőfijéből.“ 3. Lázár Béla „Kölcsey Csokonai bírálata.“ 4. Cserhalmi H. Irén „A francia romanticizmus befolyása történelmi drá­máink alakjaira.“ A felolvasó gyűlést választmányi zárt ülés követi. * (A magyar történelmi társulat) május hó 2-án (szerdán) d. u. 5 órakor az akadémia első eme­leti kis termében választmányi ülést tart. Tárgyal­­tásában ügyességének nyilván és magános intéze­teknél előttünk elegendő jeleit adta, azon módszer­rel, melyet mi a legsikerültebbnek tartunk. Ezért adjuk számára ezen bizonyítványunkat, melyet szük­ség esetében használhasson, ajánlva öt minden mű­­társainknak tán szükséges kegyeszközlés végett. Pest Februarius 4-ik 1842. Friedrich Ferencz vivómester ; Gaetán Biasini; Ignátz Clair, fecht­­meister und professor der gymnastik ; Louis Chap­­pon, professor der fechtkunst ; Nicolaus Fosse, Maitre d’armes ; ifj. Friedrich Ferencz vivómester ; Bartolomeo Bertolini, ex capitano de dragoni, maes­tro accademio in Trieste approvo, Calvelli Adorno, proffesore al Reale colliggio di Torino. Ott van azután a másik diploma is, a mi­dőn Józsi bácsi felment Bécsbe s ott verekedett. Sajátságos és jellemző, hogy ez a „viaskodást tanítói adománylevél“ szintén magyar nyel­ven van kiállítva. Ez következőleg hangzik : Tisztelet az Istennek, becsület a fegyvernek. Viaskodást tanítói adománylevél. Én viaskodást tanítója, bizonyítom és erősítem, hogy Keresztessy József ur több mesterekhez, meg hozzám is alálirotthoz, Bécs városában viaskodást tanítóhoz járt és mesterségében a próbát becsület­tel s mindennek megelégedése szerint kiállotta, melynek nagyobb bizonyságára adom e jelenlevő mesteri adománylevelet s kérek minden viaskodást tanító társakat, hogy őt ismerjék el ilyennek s tör­ténhető szükségben segitsék. Költ Bécsben augustus 2-án 1856. Franz Friedrich fechtmeister. Ifj. Friedrich Ferencz vivó­mester. Bartolomeo Bertolini ex capitano de dragoni, maestro accademio in Trieste approvo . Georg Her­­barek landstendischer fechtm. Franz Eisenberg k. k. Theresianisch accademischer fechtmeister. Ignaz Hartl fechtmeister Calvelli adorno. Izgalmas ülés a rajzzatbam — Saját tudósitónk távirata. — Bécs, április 30. Az osztrák képviselőház mai ülésén folytatta a közoktatásügyi minisztérium költségvetésének tárgyalását. Az első szónok Krzepek csehországi német képviselő volt, a­ki a felekezeti iskolák ellen tartott hosszabb beszé­det. A Liechtenstei­n- féle javaslat, mondá, csak arra irányul, hogy a népet e­l­­butítsa. Eddig a csehországi német pa­rasztok csak azért panaszkodtak, mert a kor­mánytól semmi jót nem várhattak, most attól is kell tartaniuk, hogy e kormány alatt meg­fosztják őket szabad népiskoláiktól. A harc az iskoláért komoly és kemény küzdelem lesz. (Élénk tetszés a baloldalon.) Ez é 1 e t-h a 1 á 1­harc. (Tetszés balról.) Nagy szégyen, hogy még ilyen küzdel­met is kell folytatnunk. Szégyeljék magukat azok, a­kik el akarják rabolni a nép jogait. De kik akarják ezt? A nagy urak, her­cegek és fejedelmek. Mit törődnek ezek a nagy urak a népiskolákkal ? (Tet­szés balról.) Mit szólnának hozzá, ha egy szép napon a nép az ő jo­gaikon akarna csorbát ejteni? (Helyes­ ügy van­ balról.) Ezek az urak azok, a­kiknek ősei a régi időkben erőszakkal nyom­ták el a népet. Páncél és sisak eltűntek, de a sarkantyúk még meg vannak. (E megjegyzés célzás arra, hogy Liechten­stein gyakran sarkantyús cipővel jelenik meg a házban.) Panaszkodnak a korrupció és különösen a zsidókorrupció miatt, pedig, a­mit ők el akarnak követni, az a tudomány korrupciój­a. (Viharos tetszés balról. Türk antiszemita képviselő: Nem igaz!).. Krzepek (Tür­k-re mutatva): Ön is közéjük való! Türk: Mikor támogattuk mi a klerikális iskolát ? Krzepek : Majd megválik. Türk: Ez szemtelenség! (Nagy zaj balról.) Ssud­ka elnök: Kérem, ne tessék párbe­szédeket folytatni, a karzatot pedig arra kérem, hogy csöndesen viselje magát. Krzepek: A klerikálisok összetett ke­zekkel nézik e botrányokat. Az uraknak arra kellene törekedniök, hogy a népet fölemeljék magukhoz. Vannak itt régi 48-asok, közöttük , hogy „Józsi bácsi“ nemcsak tompa karddal, marokban és kettyűs kézben szeretett verekedni, az látszik a kakukkos óra melletti rámában levő elsárgult papirosról, mely igy hangzik: „Geleitschein für den Herrn Josef Keresztessy, welcher von hier, ungehindert in seinen Heimathort Pest, Comitat Pest zurückkehren kann, und als zur Garnison von Komorn gehörig, der derselben gewährten Begün­stigungen rücksichtlich der sicherh­eit der Person und des Eigenthums­theilhaftig ist. Komorn am 1. Oktober 1849. B­a­y­e­r­s f­e­­­d. kk. Feldkriegs­­kommisär.“ Keresztessy József a 60-ik honvédzászló­­aljban szolgálta végig a szabadságharcot. A fentebbi G­eleitschein alatt egy darabka „rongy“ van , ráütve a 60-ik zászlóalj pecsétje. — Mi nem adtuk át a németnek a zász­lót, — mondá Józsi bácsi. Szétvágtuk s fel­osztottuk magunk közt. Komáromból haza kerülve, — 1850-ben kezdte meg itt „a tanítást, — mint már fen­tebb említem. Ő képezte ki Vizner és Vilmers aradi és temesvári vivómestereket. A kitűnőbb tanítványai voltak a régibb időben : Károlyi Ede, Hutflesz Samu, Pap László, Thaisz Elek, Szemző István, Jókay Mór, Szemere Miklós s főleg a szerencsétlen véget ért Bartha Endre szatmári ügyvéd. Adja Isten, hogy új fészkében még sokáig taníthasson az öreg úr. 3­ ­. Csontosi János : Egy hamisított Korvin-kódex külföldi könyvpiacon. 2. Téglás Gábor dr.: Honnan vette kezdetét a hazai nemes­fémbányászat ? 3. Fo­lyó ügyek. Hentaller Lajos.

Next