Budapesti Hirlap, 1888. május (8. évfolyam, 121-150. szám)

1888-05-01 / 121. szám

6 BUDAPESTI HÍRLAP. (121. sz.) 1888. május 1 . (A Bánffyak gyásza.) Kolozsvárról jelentik, hogy B­á­n­f­f­y Dániel báró ma délben meghalt végelgyengülésben 76 éves korában. Bánffy Dániel báró 1840-ben kezdte közpályáját Szolnok- Dobokamegyében, mely 1848-ban első alispánjává választotta. 1861-től 1875-ig főispánja volt a megyé­nek s nemsokára a főispánságtól való visszavonulása után megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot. A közügyek intézésében tevékeny részt vett azontúl is az öreg báró, eleinte mint főrendi­házi tag, 1881-től fogva pedig, mint a nagy­ iklódi kerület országgyűlési képviselője, melyet szabadelvű párti programmal képviselt a parlamentben. A leg­utóbbi választás alkalmával azonban, érezve erői hanyatlását, már nem lépett fel jelöltül. A báró már huzamosabb idő óta gyengélkedett s hetek óta nem hagyhatta el lakását. Temetése valószínűleg kedden lesz. A Bánffy-családnak ebben az esztendőben Dá­niel báró már a második halottja.­­ (Orvosnövendékek haja.) Fodor József orvosegyetemi prodékáinak az a rendelete, hogy az idei tanévben csak azok az orvostan­hallgatók kap­nak terminust az első szigorlatra, a­kik alapvizsgá­lataikat kitüntetéssel tették le, nagy mozgalmat keltett az érdeklett ötödéves hallgatók körében. Küldöttséget menesztettek a dékánhoz, kérelmezve a rendelet visszavonását. A dékán nem teljesítette a küldöttség kérését. Az illető orvostan-hallgatók, hír szerint, most még magasabb fórumhoz akarnak felebbezni. A (Doda Traján) tábornok, a híres dakóro­­mán, ki csak nemrég, képviselői mandátumának meg­semmisítése alkalmával, beszéltetett magáról sokat, karánsebesi jelentések szerint, nagyon beteg. Teg­napelőtt lett állapota válságossá, szélütés érte s életéhez nincs remény.­­ (Lelkiismeretes regényírónő.) Egy ame­rikai dakotai tanítónő, kellemes Cora Bella, azzal igyekezett magát érdekessé tenni, hogy nejévé lett egy Campbell Sam vagy Chaska nevű indián­nak, ki a szin-indiánok törzséből származott. Az es­­ketési szertartást egy protestáns lelkész végezte: a menyasszony állítólag igen meg volt hatva, míg a vőlegény önmagát bámulta a szokatlan európai ru­hában. A tanítónő férjének egy gyűrűt ajándéko­zott, melybe ez volt vésve : „Gora, Chaskának“; ennek a vörösbora igen örült, mert a gyűrű szépen csillogott. Campbell asszony továbbra is megmaradt pályáján, de most mint irónő akar a világ elé lépni. A da­kotai rossz nyelvek azt beszélik, hogy a Chaskával való házasság célja nem volt egyéb, mint hogy a tanítónő ezzel reklámot csináljon leendő regényei­nek, melyek az indiánok szokásait, lelki világát, örömeit, szerelmét fogják tárgyalni — eredeti ta­pasztalatok alapján. — (A magyar nem­esek kora.) Mulatságos esetet írnak az „Arad és Vidékeinek egy aradme­­gyei kis községből. Történt ottan nemrég, hogy az orvos tokaji bort rendelt egy szegény beteg nőnek- Ez elment a községi elöljárósághoz, hogy a szegé­nyek pénztáránál megerősíttesse a rendelést. Az illető hivatalnok azonban kijelentette, hogy községi beteg­­pénztár csak igazi orvosságot fizet, de nem fizet tokaji bort. A szegény asszony kétségbeesve jutott az orvoshoz, a ki csakhamar segített is a bajon. Más rendelést irt és az asszony ezt vitte el a hiva­talnokhoz. Ez el is olvasta, hogy : „Bp. Vini, quod nobiles Hungari hibere solent 1000 gr.“ (Bor, mely­­lyel a magyar nemesek szoktak élni.) Az illető hi­vatalnok, ki úgy látszik nem áll egészen bizalmas lábon Cicero nyelvével, most már szentül meg volt győződve, hogy kapott valami „komoly“ orvosságot a szegény asszony s kiutalványozta a tokaji árát.­­ (Katasztrófa Amerikában.) Ohio állam Bushsylvania városában, a­hol most kiállítás van, valami bankett volt tegnap. Mint egy new-yorki távirat jelenti, a bankett alatt beszakadt az illető terem padlója s 400 ember lezuhant a pincébe. Sokan odavesztek, hatvanan súlyosan, köztük többen életveszélyesen, megsebesültek.­­ (A csütörtöki vihar.) A múlt csütörtökön úgy látszik országszerte nagy viharok jártak. Nagy­vár­a­d­i levelezőnk a következőket jelenti róla Délután öt órakor Nagyváradon rettenetes szélvész kerekedett, mely felkavarta a város porát és sötét felleggel borította el a látóhatárt. Majd megeredt az eső s jéggel vegyest oly erővel zúdult alá, hogy az utcák rövid idő alatt patakokká változtak. A villám­lás és dörgés egyre tartott. A vihar tetemes káro­kat okozott, nem is számítva a betört ablakokat, kirántott kapukat s leütött cégtáblák nagy számát. Sok ház tetejét egészen elhordta a szél, a tornyok­ról leszedte a keresztet, gömböt, így a gör. köl. templom tornyán lévő holdas gömböt szintén kisza­kította. A vihar elvonulása után negyven hatalmas szálfa hevert tőből kicsavarva, a távíró- és telefon­­vezetékek használhatatlanokká váltak. A jégverés a szőlőben és a szántóföldön sok kárt okozott. A vá­ros környékén szintén óriási vihar dúlt. Több falusi templom tornyát megrongálta a nagy szél és az út­ban levő embereket a szó szoros értelmében magá­val ragadta. A kár, melyet a vihar Nagyváradon s környékén okozott, több ezer forintra rúg.­­ (A tavaszi világkiállítást) ma is igen sokan látogatták meg, köztük B­a­b­i­n­y, B­e­cs­e­­kovich és Trefort miniszterek is. Holnap, május 1-én, már reggeli 6 órakor nyitják meg a ki­­állítást és pedig katonazene mellett, mely játszani fog holnap egész nap. A városliget hagyományos májust ünneplő közönségéből bizonyosan sok láto­gatója telik holnap a kiállításnak is.­­ (Vizbefult babonások.) Életüket vesztet­ték Bereg megyében egy jómódú boszinai gaz­daember és nővére egy utazásuk közben, melyre babonás hitük vitte őket. Három vármegyében hite van mint javasasszonynak a „zak­csói Anikának,“ aki nem messze lakik Duszinától. Mint levelezőnk írja, egy 70 esztendős parasztasszony ez, akiről intelli­­gens, szavahihető emberek is érdekes dolgokat be­­szélnek. Az asszony gyakran magnetikus álomba merül is ilyenkor néha a gondolatkitalálás is sikerül neki. így terjedt el a nép között nagy jövendőmondó híre s sokan mennek el tanácsot kérni a vénasszony­­hoz, ki rozzant háza padlásán, letakart arccal, fekve fogadja vendégeit. Éhez a híres asszonyhoz vitte el a duszinai gazdaember nővérét, ki már régóta va­lami gyógyíthatatlan betegségben sínylődött, a ja­vasasszonytól reméltek gyógylást. Útközben egy rendszerint sekély, de most hatalmasan megdagadt patakon kellett áthajtani az utasoknak. A kocsis vigyázatlanul nekivágott a viznek ott, ahol rendsze­rint a gázló szokott lenni, de a következő pillanat­ban ló, kocsi egyszerre elmerült. A kocsisnak volt anny­i lélekjelenléte, hogy a ló farkába kapaszkodott s igy meg is menekült. A kasban ülök azonban nem tudtak kikeveredni a sok ruha közül s elmerültek a kassal együtt. A javasasszony mind akét zarándoka ott lelte halálát a megdagadt patakban. A holttes­­teket elsodorta a víz, a férfi holttestét messze, Sztrojna falunál fogták ki, a nőét máig se talál­ták meg.­­ (Boulanger-mondák.) Ezzel a kérdéssel foglalkozik most folytonosan a párisi munkások lapja a „Le Parti Ouvier“. Azt szeretné kideríteni, hogy Boulanger honnan szerzi azt a temérdek pénzt, a­melyet a választási mozgalmak elnyeltek. A pá­risi fényűző­ életre magára 150—200.000 frank sem elég, a lap szerint, a tábornok évi jövedelme pedig csak 10.000 frank. A pénzbőség okait kutatók be­szélnek egy konzorciumról, melynek célja Boulan­­gert „megalapítani“, épp úgy, mint a­mikor egy bank alapításáról, vagy valami más nagy vállalat­nak létesítéséről van szó. Ez az üzlet persze igen merész, de ha Boulanger uralomra jut, jól fog fizetni a részvényeseknek. Az „Echo de Paris“ is a pénzkérdést feszegeti, csak a személyekre vonatkozó­lag jár más nyomon. Az „Echo“ megtudta állítólag egy volt alállamtitkártól azt, hogy több előkelő bank­háznak azt az ajánlatot tették, bocsátana ki 200 frank névértékű hat százalékkal kamatozó „Boulan­­ger-bon“-okat. A Boulanger pénzéről egyáltalán már egész mondakör keletkezett Párisban s az egészből bizonyos csak az, hogy a tábornok pénzes­ládája kifogyhatatlannak látszik.­­ (Nagy ékszerlopás.) A müncheni rendőrigazgatóság táviró útján jelentette ma az európai fővárosok rendőrségeinek, hogy tegnap éj­szaka tolvajok törtek be ott a T­h­o­m­a­s-féle elő­kelő ékszerüzletbe s elloptak vagy ötvenezer frank értékű drágaságot. A betörést nagy vak­merőséggel hajtották végre. Keresztül fúrták az első emelet plafondját s kötéllétrán ereszkedtek le az aranyműves-boltba. Sokáig vesződhettek, mert egyenkint kellett kifeszíteniök az ékszeres vasszek­rényeket. A kötéllétrán mentek vissza az emeletre s úgy vitték el az üzlet legszebb gyémántjait. A kárvallott ezer márkát ígér jutalmul annak, a­ki a tolvajokat fölfedezi. A budapesti főkapitányság is gondoskodott róla, hogy kézrekerüljenek, ha erre veszik útjukat.­­ (Megszökött őrült.) A békés­gyulai kór­házba a napokban egy Szilágyi Károly nevű őrült embert hoztak Orosházáról. A beteg a békés­csabai vasúti állomásig nyugodtan viselte magát, de itt, mihelyt a vonat megállóit, kiugrott a kocsi­ból és futásnak eredt. A rendőrök nem bírták nyo­mon követni az őrültet, ki egy Csabán lakó isme­rőse családjához menekült. A rendőrök kicsalták a házból és elvitték a városházára, hol egy cel­lába zárták el. Itt a szerencsétlen dühöngeni kez­dett s összetört-zúzott mindent, a mi keze ágyéba került. A dühöngöt alig tudta négy rendőr meg­fékezni és megkötözni; igy megkötözve vitték el azután kocsin Békés­ Gyulára.­­ (Szent János a bíróság előtt.) Haragos Szabadka városában alighanem szegény szent Já­nosnak is meggyűlik a baja a bíróságokkal. R­á­­d­i­­­s Dusán földbirtokos ugyanis a főtéren levő düledező háza helyére új házat akarván építeni, a régi épületet most bontogatja. Ez alkalommal fel­hívta Mamuzsich Mátyás prépostot, hogy az épület fülkéjében levő szt. János-szobor elszállítása iránt intézkedjék. A prépost Ráditsnak azt vála­szolta, hogy a szt. János-szobor azon a helyen már 81 éve áll, e szerint ahhoz a fundushoz szt. János­nak jussa van, ha azonban Rádits úr biztosítja őt, hogy az újonan építendő házában a szobor részére megfelelő fülkét épit, akkor gondoskodni fog annak elszállításáról, illetőleg jövőben való gondozásáról is, de nem engedi a szobrot arról a helyről vég­­leg eltávolíttatni. Rádits most biróság elé vitte az ügyet.­­ (Szeszélyes villám.) Hódmezővá­sárhely vidékén csütörtökön nagy vihar vonult el. A vihar alatt egy Faragó Mihályné nevű asszony kis gyermekével karján lakása ablakában állott, midőn hirtelen villám csapott le s az asszony eszmélet nélkül elesett. A villám lábát érte s ott mintegy öt centiméternyi sebet ejtve, az asszony testén fölszaladt a bal mell mellett a jobb mellre s azt megperzselte, majd a jobb karján futott végig. Onnan átugrott a falra az egy ölnyi távolságban függő falióra láncát összefüstölve s csengetyüjét megolvasztva, a földbe fúródott. Sem az asszony­nak, sem gyermekének komoly baja nem lett. Az asszony néhány percig a jobb karját nem bírta a cifra villámcsapás után, de nemsokára már teljesen jól érezte magát. — (Meggyilkolta az anyját.) A­­­s­ó-V­erec­k­é­n (Bereg-m.) — mint levelezőnk írja — Z­a­­­ácz András parasztlegény összeszólalkozott lánytestvérével egy föld felszántása miatt s kegyetlenül összeverte a leányt. Édes anyjuk látva leánya ártatlanságát, nagyon felindult fia kegyetlenségén s meghagyta a leánynak, hogy menjen tüstént a járásbírósághoz följelenteni durva bátyját. Alig lépett ki a leány a szobából a fiú vad dühvel öreg anyjára rohant, földre teperte s fejsze fokával úgy összezúzta az egész koponyáját, hogy a szegény asszony egy órai szenvedés után meghalt. A fiú azonnal anyja halála után jelentkezett a járásbirónál, elbeszélte a gyil­kosságot s csak azt kérte, hogy jelen lehessen ő is az anyja temetésén. Rögtön letartóztatták.­­ (Egyesületi hírek.) A VII. ker. e­r­­zsébetvárosi körnek az árvízkárosultak javára hangverseny és táncmulatság rendezésére kiküldött bizottsága, e hó 29-én, Morzsányi Károly dr. elnöklete alatt ülést tartott, melyben Ehrlich G. Gusztáv indítványára elhatározták, hogy­­a hang­versenyt és táncmulatságot május 12-én tartják meg a VI. ker. erzsébetvárosi kör helyiségeiben.­­ A nép­nevelők budapesti egyesülete május 19-én az Eötvös-nyaraló újonnan tatarozott helyiségeiben majálist rendez. A résztvevők déli 1 órakor a társasebédnél találkoznak s este tartják meg táncmulatságukat. A soktagú rendező-bizottság élén W­éhner Gyula igazgató áll.­­ Az „Orsz. n­y k­é­p­z­ő-e­g­y­e­s­ül­­­e­t“ tanintézeti épületei­nek felavatási ünnepét, közbejött akadályok miatt május 16-án délelőtt 11 órakor tartják meg. — A központi magyar ifjúsági egyesü­let május 2-án este 8 órakor stáció-utca 6 sz. a. helyiségében rendkívüli közgyűlést tart. — (Rövid hírek.) Temetőavatás. A buda­­pest-ó-budai ev. ref. gyülekezet, a fővárosi törvény­­hatóság által kijelölt s május 1-én a közhasználat­nak átadandó felekezeti temetőjét május 6-án fogja ünnepi egyházi szertartással felavatni. Az ünnep délután 3 órakor az ó-temetőben kezdődik, honnan a résztvevő gyülekezet az uj temetőbe vonul ki. Az ünnepen a budapesti ev. ref. teológiai ifjúság ének­kara is közre fog működni.­­ A Gönczy jubi­leumra már nagyban folynak az előkészületek. A résztvevők számára a magyarországi vasutak igaz­gatóságai mérsékelt árú jegyeket bocsátanak ki. Eddig mintegy 450-en jelentették be részvételüket. A vigadóban tartandó díszebédre jegyeket május 3-áig Tóth József pestmegyei tanfelügyelőnél le­het kapni. — Egyesített hivatalok. A budapest­­üllői-uti postahivatalt az üllői-uti táviróhivatallal , a soroksári-utcai postahivatalt a soroksári-utcai táv­iróhivatallal május 1-én az utóbbi postahivatal ed­digi helyiségében (Soroksári­ u. 57.) egyesitik. — Megmentett öngyilkos. Cs. makói lakos csütörtö­kön háza padlásán felakasztotta magát. Neje azon­ban észrevette férje szándékát s a szomszédok se­gítségével még idejekorán elvágta a kötelet. Az öngyilkosjelölt magához tért s első dolga volt a keze ügyébe eső doronggal mondani köszönetét az

Next