Budapesti Hirlap, 1888. június (8. évfolyam, 151-180. szám)

1888-06-01 / 151. szám

1888. Junius 1. BUDAPESTI HÍRLAP, (151- sz.) IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, május 31. Jó sziv-eleu a nemzeti színházban. A „Jó szív“ szinügyi bizottsága ma estére a nemzeti színházba hívta a közönséget, az árvízkáro­sultak javára mulatni. A szinlap ígért vigjátékujdon­­ságot Jókaitól, ígért előkelő hangversenyt és ám a nézőtérnek mégis csak alig harmadrésze telt meg. A nézőség e kis száma új kár a kárvallottaknak, de a mai este családias karakteréhez tagadhatlanul nagyon jól illett. El sem igen tudnók képzelni ezt a bizalmas pongyolaságot ünnepiesen teli, nagy ház előtt, így meg egymás között igazán mulattunk és tapsoltunk a jószű tréfának, melyet Jókai magából és belőlünk csinált „A j­ó s­z i v­ü ember“ című bohóságával. Ez a bohóság egészen új nyomon jár ; ilyen műfaj nem koptatta meg sem a görög színházak kő­­kockáit, sem a modern deszkákat. Drámai líra. Ta­lán így lehetne leginkább nevezni, mert Jókai a sa­ját szubjektivitását játszatja el benne ; az ő humoros bajait, mikor alkalmatlan látogatók nem hagyják őt dolgozni, pedig a „jó szív“ számára kellene darabot írnia. Játszik pedig először is maga Jókai, az író­­asztala mellett, a dolgozószobájában. E dolgozószo­bát igen jól másolták le a nemzeti színház diszijói, megvannak benne a csigabigás szekrények, a szob­rok, az ezüst koszorúk, meg az országos kiállí­tásról ismeretes nagy könyvesszekrény, a­melyre egészen fölösleges volt ráirni akkora betűkkel, hogy: „Jókai Mór műve­i.“ Hiszen mind­nyájan láttuk az iparcsarnok kupolája alatt. Még hivebb és még kitünőbb másolat volt az Újházi úr Jó­kai Mórja. A színházi törvények ez este szögre akasztódván, a derék művésznek szabad volt (a szerző utasításai szerint) festék, szokál, paróka és öltözet segítségével meg mozdulat- és hangutánzás­sal olyan Jókai Mórt babonázni a színpadra, hogy szinte ijeszt ez a doppelgengerség, ha nincs benne annyi humor és szeretetreméltó móka. A közönség meglátván a színpadon a második Jókait, zajosan tapsolt, mintha azt akarta volna kifejezni, hogy egy csakugyan nem elég nekünk ebből a nagy poétából. Jókai az Íróasztalnál ül, darabot írni a „Jó szív“ előadására, mikor bepattan Zsuzska, a tót szobaleány (Vizváriné asszony) és látogatót jelent be , egy rokkant gavallért, a­ki régi ismerős az 1848-iki Pilvaxból, most örökös képviselőjelölt és megújítani jött a barátságot. Ez a gavallér (Náday úr) ki se megy többet a színpadiból és a második­nak betoppanó mérges kritikussal együtt sikeresen munkálkodik azon, hogy Jókai ne dolgozhassák. A kritikus (Vízvári úr) folyton szidja a most lejátszódó darabot, epéskedik, izeg-mozog, rosszalkodik, de ismeri a színházi törvényeket, mert minden célza­tosság nélkül indifferens vörös parókát visel. A tót Zsuzska még vagy tizenötször fordul be, vendé­get jelenteni. Egymásnak adják a kilincset az aspi­ráns, a­ki a váci államfogház felügyelője szeretne lenni; a szerelmes ifjú, a­ki bájos ismeretlenjét akarja Jókai révén fölfedezni; a titkos drámaíró „Lucanus“ tragédiájával, a­melynek átdolgozásra van szüksége; egy boldog apa három leánya: az énekesnő, hárfásnő és gondolatolvasónő kíséreté­ben ; egy honleány, a ki legyezőjére akar egy em­lékmondatot ; bukovinai csángó-deputáció ; a foto­gráfus meg a régi ideál, a kit Jókai 1840-ben le­­festett s most szabaddá lett, szivét jó kinálni; a repülőgép-feltaláló stb. Ez a sok boldog és boldogtalan mind zaklatja a szegény Jókait. De a jó szívű embert nem hagyja el csöndes humora ; a vőlegényjelöltet összeboro­­nálja az imádottjával, az aspiránsnak állást szerez, a drámaírót jámborul hitegeti, a csángókat szép szó. Val, pálinkával és cipóval tartja, az énekesnőnek meghallgatja a nótáját, gondolatot olvastat magá­ból, a fotográfusnak pózol. Nem haragszik meg sen­kire, a­miért nem hagyják őt dolgozni, szóval az a kedves, csókolni való Jókai, a­ki az életben. Való­ban irigyelni lehet a szereplőket, kiknek alkalmuk van egy jelenetben tömeges megrohanással összecsó­kolni őt. A szeretetreméltó bohóskodásnak, az ezer­nyi ötletnek a repülőgép-feltaláló vet véget, a­ki felbocsátja dinamitos léghajómintáját, a­mire min­denek sikítva menekülnek el. Csak Jókai marad és az epés kritikus. E pillanatban lép be a színház­igazgató és kéri a „Jó szív“ darab kéziratát. „Ez volt a darab !“ mondja Jókai., „Megbukott !“ pattog a kritikus. A közönség, a­ki másfél óráig Jókai otthoná­ban, Jókai vendége volt, igazán sajnálta, mikor a függöny eltakarta azt a kedves szobát s azt a ked­ves embert. Aztán zajos tapssal követelte a kárpót­lást, hogy meglássa az igazi Jókait. A kárpit előtt megjelent háromszor — az Újházi-Jókai. Első kijö­vetelekor azt hittük, hogy ez már nem is színját­szás többé : oly kitűnően tanulta el Újházi úr még azt a szerény, félszeg meghajlást is, a­melylyel Jókai a tapsokat meg szokta köszönni. Csak mikor egy emeleti páholyból kihajolt az igazi, az egyetlen, akkor lett vége a szemfényvesztésnek. A bohóság sok tarka alakját különben kitűnő kedvvel játszot­ták a már említetteken kívül G. Csillag Teréz, Rákosi Szidi, Helvey L., P­el­ek­in­a asz­­szonyok, Mihályfi, Benedek, Sziget, Imre, Szacsvay, Gabányi, Hetén­y­i, Gyenes, Kőrösmezei urak. Asztaller Irma kisasszony külön is kapott tapsot csinos énekéért. Az est második szakasza hangverseny volt, melyet Popper Dávid gordonkajátéka és H­u­­b­a­y Jenő hegedű-előadása tett művészi érdekűvé. A zeneakadémia műkedvelőkkel kibővült kara Koessler János vezetése alatt hét kórust éne­kelt, szokott össztanultságával. A karok közt volt Mihalovics Ödön egy szerzeménye és Kapy Gyula kórusa Gyulai Pál „Vidd el fecske“ ver­sére. A vers szerzője ott volt a közönség közt és láthatóan mulatott Jókai tréfáján, a­melynek kriti­kusra nincsen szüksége. * (Az operának) ma búcsúestéje volt. A kormánybiztosság megállapítása szerint az operának holnaptól kezdve négy havi szünete lesz, melyet csak néhány rendkívüli előadás fog megszakítani augusztus havában, a király születése és Szent István napjain. „Sába királynőjé“-nek ma esti kapu­záró előadása alkalmával Bellincioni Gemma kisasszony és B­r­o u­­­i­k Ferenc úr is elbúcsúzott a budapesti közönségtől. Bellincioni a milánói skála-színházhoz szerződött, Broulik pedig Prágába. Bellincioni nehezen tudott megküzdeni Turolla em­lékezetével, mindazáltal beleénekelte magát a kö­zönség kegyeibe és szívesen fogunk rá visszaemlé­kezni, mert szorgalmas, tehetséges és sokoldalú énekesnő. Broulik nemcsak a finom ízlésű énekévé­ nyerte meg a közönség rokonszenvét, hanem azzal is, hogy szerepeinek nagy részét megtanulta magya­rul énekelni. A közönség a távozóktól rokonszenves ovációval vett búcsút. Broulik — mint halljuk — pár nap múlva a prágai német színházban, melynek ősztől kezdve szerződött tagja négy évig, mint ven­dég fogja bemutatni magát. * (A népszínházban) holnap, pénteken, dél­után 6 órakor tartják meg a „Sztrogoff Mi­hály u­t­j­a“ főpróbáját. * (Pálmai Ilka), a népszínház primadonnája, június 8-án Nyíregyházára utazik, hol V­a­­lentin Lajos színtársulatánál ötször lép föl és pedig június 9-én „Kapitány kisasszony“, 10-én és 11-én „Csókon szerzett vőlegény“, 10-én „Nebánts­­virág és 13-án a „Szép Heléna“ darabokban. * (Saint-Saens) visszatért Algírból Párisba és magával hozta „Benvenuto Cellini“ című új ope­rájának kész partitúráját. A szöveg Meurice drámája után készült és hét képre oszlik. Van benne egy nagy ballet is. * (Az opera férfikarának) néhány tagja meghívás folytán Berlinbe utazik és ott a Belle- Alliance színházban néhányszor fellép, kórusokat adva elő. Az első előadás június 9-én lesz. * (Az első magyar színigazgató sírem­léke.) Az első magyar színigazgató , Kelemen László csanádpalotai sírja fölé emléket fognak emelni. Cs.­Palotán R­á­t­z Károly kanonok, Makón pedig M­e­s­k­ó Sándor dr. alispán elnöksége alatt bizottság alakult e célra, s elhatároztatott, hogy az ünnep védnökéül a főispán nejét, Lonovitsné H­o 1t­ó­s­y Kornélia urhölgyet, az egykori ünne­pelt művésznőt kérik föl s meghívják az összes tu­dományos, irodalmi és művészi köröket. Az ünnepet szeptember 7-ikére tervezik s ez alkalommal Ara­don és Makón színi előadás lenne fővárosi művé­szek közreműködésével. * (Tábori Róbert) a lapokban megjelent el­beszéléseiből „K­u 11 u­r-k­épek“ címmel egy kö­tetet ad ki. A kötet 12 ívre fog terjedni, szép kiál­lításban jelen meg, legkésőbb szeptember elsején. Előfizetés : 1 frt 50 kr. Az előfizetések a szerzőhöz küldendők: „Délmagyarországi Közlöny“ szerkesz­tőségébe, Temesvárra. * („Keleti utam emlékei“) című kötet jelent meg Szegzárdon Wosinsky Mór apari plébános­tól. A szerző tavaly egy utazótársasággal járt Egyip­tomban, a Szentföldön, Konstantinápolyban és Athénében. A­mit e pár hét alatt tapasztalt, érde­kes közvetlenséggel, a mostani szócifrázó divat kö­zepeit jóleső egyszerűséggel írja le. Könyvét olvas­ván, akár csak egy élénk elbeszélőt hallanánk, a­ki természetes hangon, rendkívüliségek hajhászása nél­kül elmondja utazása viszontagságait és örömeit. Legszebb a kötetben Jeruzsálem leírása. A szegs­zárdiújfalusy-féle nyomda jó munkáját dicsérő kötet ára másfél forint. A jövedelem a keleti missziók ja­vára esik. * (Az Útmutatóból,) a magyar és közös köz­lekedési vállalatok hivatalos menetrend-könyvéből, megjelent a júniusi füzet. A vasutak és gőzhajók legújabb menetrendein kívül adja az összes mérsé­kelt áru fürdőjegyek sorozatát, mely jelentékeny kedvezménynyel jár. Az idegen, nyelvű, külföldről importált utazási könyvek az utazót tévútra vezetik, mert sem a fürdőjegyekről, sem a nagy számban fennálló mérsékelt áru menettérti jegyekre nézve nincs bennük felvilágosítás. Az „Útmutató“ ára 50 kr, postán 60 kr. Kapható minden könyvkeres­kedés útján. TÁVIRATOK. A keleti válság. Szófia, máj. 31. (Saját tudósí­­tónk távirata.) A fejedelem nevenapját ma nagy ünnepiességgel ülték meg. A hivata­los személyeken kívül a polgárság is gratulált. A­u­s­z­t­r­i­a-M­agyarország és Anglia diplomáciai képviselője névjegyet kül­dö­tt, a­mi újabb bizonyíték arra nézve, hogy Ausztria-Magyarország és Anglia a bolgár kérdésben együttesen járnak el. Szófia, máj. 31. Ferdinánd fejedelem nevenapja alkalmából nagy csapatszemle volt s a lakosság lelkesült ovációkban részesíte a fejedelmet és Klementina hercegasszonyt. A csapat­szemle és az egyházi szertartás után Ferdi­­n­á­n­d a fejedelmi palotában a minisztereket, a közigazgatási hatóságok fejeit és a papságot fo­gadta. Ezután villásreggeli volt a herceg nevét vi­selő 1. tüzér­ezred laktanyájában. A város fel van lobogózva. Este a fejedelmi palotában diszebéd volt s később a várost kivilágították. Bécs, május 31. (Saját tudósí­tónk távirata.) A montenegrói kormány azon van, hogy a Hercegovi­nába történt rablóbetörések jelentőségét alászállítsa. Cettinjéből ma érkezett távirat szerint a rablók albán eredetűek, a négy kolompost elfogták és erről a montenegrói kormány az osztrák-magyar monarchia cettinjei képviselőjét is értesítette. Koholmány, hogy Montenegro háború esetére szerződést kötött Oroszországgal. Varsó, máj. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Vladimir nagyherceg nemsokára ideérkezik, hogy inspi­rálja a varsói és modlini erő­dítéseket és részt vegyen a Mediin környékén tar­­tandó júliusi nagy hadgyakorlatokon. Zimony, máj. 31. (Saját tudósí­­tónk távirata.) Belgrádból érkező hí­rek szerint Garasanin athéni szerb kö­vetnek van kiszemelve, amiből azt következ­tetik, hogy a Krisztics-kabinetnek alig lesz a kormányon sokáig maradása. A Vatikánból. Róma, máj. 31. A holnapi konzisztoriu­­mon a pápa a lesinai, cattarói, veszprémi és egeri püspököket fogja prekonizálni. Közgazdasági táviratok. Bécs, máj. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Tegnap éjjel a Triesting melletti Weissenbachban Mitterer gőzmalma leégett. A kár 40.000 frt. Trieszt, máj. 31. A „Minerva“ Lloyd-gözös Konstantinápolyból ma reggel háromnegyed 8 óra­kor ide érkezett. Berlin, máj. 31. Minthogy a kereskedelmi társulat és a szeszgyárosok egyesülete elállottak a szeszbank alapításának tervétől; e terv elejtettnek tekinthető. Konstantinápoly, máj. 31. (Saját tu­dósítónk távirata.) A porta és az ottomán­­bank közt újra megkezdődtek a tárgyalások az 57 millió franknyi kölcsön ügyében. Az ottomán­ bank elhatározta, hogy az árfolyamot 55-re emeli. A porta pénzszüksége nagy. 9

Next