Budapesti Hirlap, 1888. június (8. évfolyam, 151-180. szám)
1888-06-03 / 153. szám
Budapest, 1888. Wtl. évfolyam 153,82. Vasárnap, június 3. *mn I Jt^gwTin imn Ijrarw* *n Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 7 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. ■Sm A megoperált opera. Budapest, jan. 2. Már régebben megismertettük olvasóinkkal a munkálatot, melyet a belügyminiszter a képviselőház elé törlesztett az opera ügyében. Az egy munka, amelyet a bürokrácia egy az ő világától teljesen eltérő világon véghez visz. A hivatal szempotjából alkalmasint teljesen kifogástalan, a művészetéből teljesen értéktelen. Nem vártunk mást, nem is voltunk rá kiváncsiak. A mi bennünket érdekelt, az volt, hogy mit szól hozzá a döntő fórum : a miniszterelnök és mit a beszélő fórum: a ház. Lapunk mai számában volt olvasható a pénzügyi bizottság tanácskozásának keretében a miniszterelnök úr véleménye. Ez a vélemény, hogy kereken kimondjuk : lesújtó. Nem panaszoljuk fel, nem fogunk jajveszékelni , hiába minden. Tisza Kálmán előtt egy szempont áll, ugyanaz, amely a kormánybiztosságot és a belügyminisztériumot vezette : a költség kérdése. E három fórum közül egyik sem oka annak, hogy más menekvést nem lát, mint a redukciót. Közülök soha egyik se volt se igazgató, se hivatalnok, se vállalkozó színházak közül, tehát nincsen is sejtelmük egy színház ügyeinek természete felül. Ők tudják ezt az alapigazságot: ahol több a kiadás, mint a bevétel, ott rossz a gazdálkodás. Minthogy pedig a színházba járást adóképpen kivetni nem lehet, annál fogva az egyensúly helyreállítására csak egy mód van : leszállítani a kiadást és ehhez a legradikálisabb módon fognak hozzá. Nyakazással gyógyítják a fejfájást. Ország-világ tudja, hogy minden színház igazgatója, ha a bukás veszedelme megközelíti, vagyonának, hitelének és svádájának utolsó, tán emberfölötti megfeszítésével iparkodik a közönség illúzióit, várakozását, kíváncsiságát és érdeklődését felcsigázni; ígér eget-földet, „se fáradságot, se költséget“, se görögtüzet nem kímél és — akárhányszor meg is fordítja vele a közönséget és a maga sorsát. Arra nincsen példa, csak a mienk, hogy nyilvánosan hirdettessék hatóságilag a színházi előadások érdekességének, fényének, vonzó erejének és értékének rovására tervezett redukciók hosszú sorozata. Az énekesek becse hivatalos kommünikékben leszállíttatik, hogy meg legyen okolva fizetések leszállítása. És így tovább. De ismétlem, mindebből, vádat nem emelek a kormánybiztosság ellen, amely becsülettel, ritka erkölcsi bátorsággal és fényes eredménynyel végzi a munkát, amely rábizatott: redukálni, ami redukálható. A begyökeresedett visszásságokkal, visszaélésekkel, szokásokkal és tehetetlenségekkel szemben ez a munka eddig még üdvös is. Szükséges szinte, hogy tabula rasát csináljanak ott s ehhez Beniczky Ferenc államtitkár jó kézzel fogott hozzá. Tisztítja a kertet a kertész számára. Elhordja a rengeteg szemetet az építőtelekről. Szörnyű munka, kényelmetlen is és kényes is, szerencse, ha van valaki, aki férfiasan elvégzi. A kérdés csak az, hogy mi jön azután és erre vártuk a feleletet, amelyet ma a miniszterelnök úrtól megkaptunk. Leszállítani — annyi leszállítás után — az előadások számát a nemzeti színházban is az opera előadásainak számára. E nélkül nem lehet megakadályozni a túlköltekezést: ez a miniszterelnök úr nézete. Hova jutottunk ! Budapestnek 401 ezer lakosánál több van s Budapest nem képes egy mű-intezetet, melynek tetemes szubvenciója is van, fontolian . Való-e ez ? Ez nem való. Ha a miniszterelnök urat ez a kérdés komolyan érdekelte volna, hónapok óta nem nap tanácskoztatná embereit, hogy mikép© lehet kevesebb kiadással vezetni a ssi? • házakat, hanem azon, hogy másképen lehet úgy vezetetni, hogy a színházak többet jövedelmezzenek. Ez a kérdés lényege. A minisztériumok reorganizációjánál takarékosság okáért vált - ban az a helyes szempont, hogy a nélkülözhető rész elcsapatván, minden ?, BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA A király-koldus. — Keleti mese. — — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A nap már leszállt a gizói pálmaberkek mögé, de a buláki hídfőnél még mindig ott kuporgott Abu Hasszán, a kairói koldus-céh érdemekben megőszült atyamestere. A szorgalmatos munkás napestig dolgozik. Az öreg a világért, nem emelte volna fel pillantását a kókuszdió-tányérról, melynek fenekén egyetlen egy réz-fillér pironkodott. Amint elhaladt arra egy-egy igazhivő, megcsördült az árva fillér: párját vetettek mellé, de aztán megint csak maga maradt a tányérban, mert a derék Abu Hasszán mindjárt kikörmölta a jövevényt és eltüntette az öve mögött. Egész fényesre kopott már az a szegény fillér, minden nap öthatszáz pajtása koccant hozzá teljes negyven esztendő óta. Ezért meglehetősen érthető dolog, hogy a jámbor Abu Hasszán esténkint saját kis emeletes házában pihentette ki napi munkája fáradalmait Három tevéje húzta a Nílus vizét jókora kertecskéjébe, a szomjas vetemények számára. Négy bivalya járt az eke előtt a kövér iszapos szántóföldön. A kerevet alatt meg egy pár termetes zacskó volt hizlalóban; az öreg időnkint szép fehér Mária- Terézia-tallérokkal tömte őket, amitől aztán a hasuk egyre gömbölyűbb lett. Szóval megáldotta a mindenható a derék öreg Abu' Hasszán munkáját. Meg is érdemelte a becsületes koldus-atyamester, mert igazhitű emberhez illő példás életet folytatott. Pénteki napon, mikor a jámbor ember nem dolgozik, a buláki híd kövén csak az a tükörnél fényesebb folt látszott, amelyet negyven év óta csiszolt ilyenre az Abu Hasszán rongyos bugyogója. Ilyenkor az öreg, módos kék kaftánban a kávéház előtt üldögélt és maga a vizespipa füstjében találva örömét, szép mesemondással gyönyörködtette a körülte fülelő figyelmetes hallgatókat. Nagy Kairó városában nem akadt különb mesemondó Hasszán apónál. Mindig tele volt a kávéház, ahol jeles történeteit hallani lehetett. fogyott a kávé, serbet és dohány, nem csoda hát, ha esténkint a kávés jókora ezüstpénzt csúsztatott, a derék üreg tenyerébe, nehogy jövő pénteken az irigy szomszéd gyékényére telepedjék mesét mondani. Végesvégig tudta Abu Hasszán az Ezeregy éjszaka meséit. De mindig csak azokat tálalta föl, amelyek neki magának is tetszettek. Főképp gyönyörűsége tellett azokban a mulatságos históriákban , mikor Harun-al- Rasid koldusruhába öltözik és bejárja gazdag és szegény hajlékát, megtudni, milyen ott az igazi élet, mit beszélnek az emberek, mikor nem a khalifa trónja előtt csúsznak és hazudnak. Kint a hídfőnél is sokat forgatta elméjében, micsoda bölcs uralkodó volt az a néhai Harun-al-Rasid, hogy ilyen könnyű módját eszelte ki az igazság megismerésének. De egy dologra mégis haragudott az öreg. Ha már ilyen szép meséket tudott kigondolni az a tulipántermetű Sekerezáde, miért mindig csak a khalifát járatja koldusruhába® ? Miért mindig csak a khalifa láthatja meg igazán, mi történik az alatta lévők között? Miért nem akad az egész Ezeregy éjszakában egy jóravaló koldus, aki egyszer felöltözködik szultánnak és megnézi szintél szimu, hogy milyen a világ ott fűnt a királyoknál Csakugyan olyan fényes-e a palota fala belli , mint itt kint? Boldogabb ember-e ő fenségekhedive, mint az utca porában a szegények ? Hát igazán fenékig tejfel volna az a fejedelmi élet ? Bolond koldusok laknak a Leher ez adó meseországában, hogy erre nem kiváncsi is . Ha a királyoknak szabad esténkint belekontakodni a koldusmesterségbe, miért ne lenne szabad egyszer a koldusoknak is megkóstoln : milyen a fejedelmek sora? Ez a hite, mutasuk meg, hogy nagy Kairóban nem olyan tölkel ütött fickók a koldusok, mint a Bagdéd városbeliek.* — Hallod-e te, Ibrahim, monda egy este, munkából jövet Abu Hasszán, egy nagy darab koromfekete szerecsennek, a ki csak a minak szabadult fel a koldusmesterségben, mert igen nehezen tanulta meg, hogy fatörzsnyi ép ki , lábával siralmasan tudjon sántítani. Hallod , Ibrahim fiam, szeretnél királyfi lenni? A szerecsen fényes kordován képe már kétfelé repedt a boldog mosolygástól. M. , hogyne szeretne! Csupa nagyuraság lenne ! is, ha megtennék koldusmesternek, merd ilyen vén suhanó létére szégyen a legénykedés, meg jövedelmet sem igen hajt. Hát még király ! Mai számunk 16 oldal.