Budapesti Hirlap, 1888. június (8. évfolyam, 151-180. szám)

1888-06-01 / 151. szám

1888. Junius 1, BUDAPESTI HÍRLAP. (151. sí* gyünk. Mindenki el fogja ismerni, hogy e politika Franciaország méltóságának és ér­dekeinek egyaránt megfelel. (Elénk tetszés.) Ezzel az incidens véget ért. „Budapesti HirLap.44 Junius hó 1-ével uj előfizetést nyi­tunk. Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizető­ket, kiknek előfizetésük e hó végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedje­nek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Az előfizetési árak lapunk homlokán olvashatók. Az előfizetés megújítására a beküldött postautalvány leginkább alkalmas. Különösen figyelmeztetjük tisztelt előfize­tőinket, hogy úgy az előfizetés megújításánál, valamint minden reklamáció, lakhelyváltozás és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb fel­szólalásnál, egy címszalagot mellékelni szíves­kedjenek. ESP A fővárosi nyaralókban lapunk kora reggel kézbesittetik, az egész f­ü­r­d­ő­i v­a­d alatt pedig előfizetőink kívánságára a lapot bárhová utánuk k­ü­l­d­j­ü­k, még akkor is, ha a nyáron át többször változtatnak tartózkodási helyet. NAPI HÍREK Budapest, május 31. — (Személyi hírek.) Daruváry Alajos kúriai tanácselnöknek a kúria másodelnökévé történt kinevezését, melyet már közöltünk, a hivatalos lap mai száma jelenti.­­ (A német császárról.) Berlinből kedvező hírek érkeznek a német császár állapotáról. Az el­múlt évet igen jól töltötte és ma több hivatalos elő­terjesztést hallgatott meg. Leyden tanár fölol­vasást tartott a császár egészségi állapotáról és azt tartósan kedvezőnek tüntette föl. A császár most többet nyom, mint az elmúlt hónapokban, ez is ked­vező jel, mert rákbetegeknél nem tapasztalható. Mackenzie ma reggel meglátogatta Leyden tanárt a charité-kórházban ; a tanulók nagy ová­cióval fogadták. Szórványosan pissze­gést is lehetett hallani, de zajos el­lentüntetéssel nyomták el. A császár holnap, ked­vező idő esetére, Potsdamba költözik. Sétakocsizása az eső miatt ma elmaradt. A rendőrség intézkedé­seket tett annak megakadályozására, hogy a csá­szár kocsijába virágokat és kérvényeket szórjanak.­­ (H­atália királyné fürdőn.) Natália, Szerbia fürdőző királynéja, Wiesbadenben, mint „Comtesse de Takowo“ szerepel, legalább a hivata­los fürdőjegyzéken ezt az inkognitót használja s francia nevét beszédével sem igyekszik megcáfolni, mert mindig franciául beszél, folyékonyan, tisztán, menten minden idegen kiejtéstől. A királyné, alig hogy megérkezett a fürdőhelyre, bejárta a boltokat s különösen sok mindenfélét vett össze fia, a kis ..Sándor trónörökös számára. A tizenkétéves trón­örökös s egy udvarhölgy kisérik rendesen a király­nét. A fürdő közönsége mindenütt tiszteletteljesen köszönti a királynét, ki, úgy látszik, hosszú időre lesz a fürdő vendége; már kibérelte a „Klemen­­tina“-nyaralót. — (Úrnapján,­ mint időjóslással foglalkozni szerető öreg urak mondják, mennydörgésnek kell lenni minden esztendőben. Délután rendesen hatal­mas zivatar támad a rekkenő hőségből s a „zöld“ gyönyöreit élvező közönségnek megtoldja az örö­meit egy-egy átázott háttal, tönkrement toalettel. Ma azonban meggyőződhettek róla azok a föntemlí­­tett legidősebb emberek, hogy a podagra se mindig csalhatatlan időjós. Úrnapja dacára gyönyörű ideje volt a fővárosi közönségnek. A katolikus hívek dél­­előtt a templomokat töltötték meg szorongásig, sűrű tömeg jelölte az utcákat, a­melyeken a kör­­meneteknek el kellett vonulni. Nagy csoportokban gyülekeztek az iskolásfiúk, ünneplőben, a kis leá­nyok, fehér ruhában, kik szintén részt vettek a kör­menetekben. Legfényesebb a várban volt az ünnep, a­hol a hivatalos világ ülte Úrnapját. A helyőrségi templomban Fejérváry br. és Bedekovics miniszte­rek, Beniczky államtitkár, Winterhalter br. altábor­nagy, Ripp br., Christianovics, Bulyovszky táborno­kok, számos fő- és törzstiszt, Jekelfalusy Lajos mi­niszteri tanácsos, az egyetemi tanács, a főváros küldöttsége, Ráth Károly főpolgármesterrel élén, Török főkapitány stb. foglalták el az első padsoro­kat. Hornig báró, a ma kinevezett veszprémi püspök, mondta a misét. Körmenet indult innét is, m­eg a belvárosi főplébánia templomból is; a külvá­rosokban rendes szokás szerint vasárnap tartják az úrnapi körmeneteket. Déltájban befellegzett egy kicsit, de ez nem volt akadály arra, hogy a város ne öntse folyvást a közönséget, minden útvonalán, a­mely valami kirán­duló hely felé vezet. A lóvasutakon természetesen ismétlődtek az elkeseredett ünnepi csaták, a­melyek­ben különben egy vonalon, a városliget-százházi vo­nalon, hétköznapon is gyönyörködhetni. A dunai ha­jók fedélzetéből nem látszott ki egy talpalattnyi sem, csak úgy raktározta be magát rájuk a margit­szigeti, császárfürdői közönség, a­ki csak vala­melyik végtagjával földet érhetett, az mind rájuk szállott. Az elegáns közönség sem hiányzott az ün­nepi mulatók keretéből s a „Jó szív“ korzónak nem volt még olyan jó napja, mint a mai. Az egész li­getet pedig ellepte az ünnepnapok hagyományos kiránduló közönsége : minden bokorból verkli szólt, avagy egy szerelmes szakácsnő képzelte magát fü­­lemilének. A városligeti tavon népies atléták egész flottákat indítottak és fordítottak fel. Nem hiány­zott sehonnan a jókedv, csak itt-ott sétálgatott kö­zepette egy búsképű alak, szájában gyászfátyolos trabukkóval, avagy britannikával. Ezek a szenvedé­lyes szivarozók voltak, a­kiknek már megzavarta az ünnepét az a nagy csapás, a­mely holnap sújtja az ő szerelmüket , a legnépszerűbb szivarokat. Az ün­nepi krónikához két dolog hiányzik még : az ünnepi forgalom és az ünnepi veszekedések statisztikája; ezekből lehetne megtudni legjobban, jól mulatott-e ma délután Budapest ? — (A 48-as honvédek nevével) temérdeken követnek el visszaélést ; gyakran megesik, hogy 48-as honvédek gyanánt szerepelnek olyan emberek, a­kik még meg se születtek a szabadságharc idejé­ben. Éppen ezért nagyon bölcs dolog az alábbi nyilatkozat, a­melyet a honvédegyesületek közp. bizottságának elnöksége közzétesz : „Budapesten csak három hon­véd e­g­y­e­s­ü­l­e­t létezik, u. m. : a) „Az 1848 9-es honvédegyesületek országos egyesülete“ Tisza László országgyűlési képviselő s 1848 9-es honvédhuszárkapitány, — b) a „Budapesti honvéd­egyesület“ V. K­o­v­á­c­h László országgy. képviselő s 1848 9- es honvédszázados, — és c) a „Buda-óbudai honvédegyesület“ H­u­n­y­a­d­y László gróf főrendi tag s 1848 9-es honvédőrnagy elnöklete alatt. Csakis az itt nevezett három egyesület jogosult a főváros­ban az 1818­­-es honvédeket képviselni s ezek ér­dekében bármily irányban a közönséghez fordulni; bárki más részéről kiséreltetnék meg ez, vissza­élés volna a honvéd névvel s a t. c. közönségnek e név iránti rokonszenvével. Budapest, 1888. május 28. Tisza László elnök, M­i­k­á­r Zsigmond, jegyző. — (Léghajóval az óceánon át.) Csak nem­­rég veszett a tengerbe két vakmerő francia lég­hajós, kik át akartak kelni a La Manche csatornán Angliába. De ez, úgy látszik, nem rémített el egy másik párisi léghajóst, Jovi­s-t, ki tudvalevőleg néhány hónappal ezelőtt tett tudományos célú utat a „Horla“ léghajóval. Párisi levelezőnk már akkor jelezte, hogy Jovis nagy, vakmerő tervvel foglalko­zik : át akar kelni léghajóval az atlanti óceánon Amerikába. Ez a terv — mint ma nekünk Parisból táviratozzák — csakugyan megvalósul : Jovis egy 25 ezer köbméter térfogatú gömböt készített s az új léghajó csónakja egy különös szerkezetű bizto­sító készülékkel lesz ellátva, arra az esetre, ha a léghajó a tengerbe zuhanna. Ezzel a léghajóval akarja megpróbálni Jovis az átkelést az óceánon. Az ut, véleménye szerint, három napig tarthat. Úti­­társai: Paul A­r­o­n­e, az ismert párisi író, Char­­pentier mérnök és egy matróz lesznek.­­ (A brazíliai császárról.) Milánóból jelentik : A beteg brazíliai császár két nőtestvére , a j­oin villéi és aquilai hercegnők, megér­keztek Milanóba. A császár eleinte nem ismerte meg őket, de kis idő múlva kezét nyújtotta feléjük. Az orvosok a császár állapotát most is igen bizony­talannak tartják s kinyilatkoztatták a császárné előtt is, hogy férje állapota válságos. A császárné igen levert s a minap is úgy kellett kivezetni férje betegágyától. A napokban a császárné távirati után megkérte a pápát, hogy küldje áldását férjének s legyen gondolatban nála. Egy ma este érkezett sür­göny szerint a braziliai császár állapota folyton javul s ezért nem adnak ki többé orvosi jelentést. A császár elutazását Aix-les-Bainsbe jún. 2-ára tűzték ki, föltéve, hogy az időjárás ked­vező lesz.­­ (Hunyady János kontra Hunyady Jó­zsef.) Említettük, hogy Saxlehner András, a „Hunyady János“ keserűvíz forrás tulajdonosa, véd­jegyutánzás miatt bepörölte Hirschter Mórt, a „Ferenc József“ s a „Hunyady József”” keserűvíz­forrás tulajdonosát s hogy úgy az első, mint a másodfokú iparhatóság Hirschlert a Hunyady név használatától eltiltotta. Hirschler felebbezé­­sére a kereskedelmi minisztériumhoz, mint harmad­fokú iparhatósághoz került a per. A minisztérium ebben az ügyben megszüntette az el­járást, mert eltekintve attól, hogy a panasztott­­nak eddigi védjegyéről való önkéntes lemondása folytán a panasz tárgytalanná vált, a tilalmat azért sem lehetett helyben hagyni, mivel védjegyután­zásnál az e részben fennálló szabályok 16. §-a sze­rint a védjegyek hasonlóságának megbírálásánál nem a különös figyelmet igénybe vevő egyes ré­szek, hanem az összbenyomás mérvadó. Ami azonban különösen a Hunyady név használatát illeti, a fennálló védjegy az áru elnevezésére csak annyi­ban terjed ki, hogy annak 6. §-a szerint más bel­földi iparosnak vagy termelőnek nevét, cégét, cimét vagy üzlettelepének elnevezését elsajátítani tilos, mely tilalom azonban természetesen a Hunyady névre ki nem terjedhet. — (Meghiúsult szökés.) A IV.—X. ker. fe­nyitei járásbíróságnál, az üllői után, szökési kísérle­tet tett ma délután egy S­o­p­k­a István nevű rab kit lopás miatt másfélévi fogságra ítéltek. Valaho­­gyan kiszabadult a börtönudvarból s a lépcsőkön felment az egyemeletes épület padlására, hogy on­nét a szabadba jusson. Az őrök hamar észrevették eltűnését s körülfogták az épületet. Sopka látván, hogy nem menekülhet, öngyilkosságra szánta el magát. A padlásról leugrott az udvarra, de egy kis lábficamodáson kívül egyéb baja nem esett. Ezért a kis exkurzióért a büntetését valószínüleg megtold­­ják néhány nappal.­­ (A golyószóró puska.) Írtunk már arról a nagy tökéletességű gyilkoló szerszámról, mely Hiram Maxim, amerikai mérnök találmánya s a­melyet most vásárolt meg a hadügyminisztérium. Kiegészítésül szolgáljanak még az alábbi adatok a fegyver szerkezetéről. Hiram Maxim egy olyan kérdés megoldásához fogott hozzá e fegyver felta­lálásakor, melyet egy időben, különösen Franciaor­szágban nagyon felkaptak s azután rövid idő múlva egészen elejtettek: a kézi golyószóró, mitrailleuse kérdése ez. Az amerikai mérnök találmánya nem egyéb kézi golyószórónál: egy ember kezelheti egy kis kerék forgatásával. Lényegét az uj fegyver el­vének az képezi, hogy az elsütött töltés visszaható ereje van felhasználva a kilőtt töltéshüvely eltávo­lítására, az uj töltés betolására és elsütésére. Egyik töltés így a másikat segíti elsütni s ez teszi lehet­ségessé a fegyver rendkívüli gyorsaságát. Automa­tikus szerkezet útján történik az átmelegedett cső lehűtése is, a­mennyiben minden lövés után egy kis vízzel telt hűtőkészülék csúszik végig a fegyver csövén. — (Végzetes szivarvágók.) Á­r­v­a­y András komáromi napszámos ember hét éves kis fia — írja levelezőnk — egy szegény ember számára a szivar­végeket szokta az utcán felszedegetni, melyekért attól néha-néha egy krajcárt kapott. A napokban is felvett egy szivarvéget és zsebébe dugta ; azzal az iskola felé ballagott. Mikor az udvarba ért, érezte, hogy zsebe ég.­ A helyett, hogy segítségért kiáltott volna, valószínüleg büntetéstől való féltében elrej­tőzött. Mikor egy félreeső helyen megtalálták, ak­korra már testéről a ruha leégett és a hasa egé­szen összeégett. A szegény kis­fiú aligha épül fel.­­ (Montenegrói hercegnők Moszkvában.) Milica és Anasztázia montenegrói herceg­nők e hó 23-án Moszkvába érkeztek s ott D­o­l­­g­o­r n­c­k­i herceg kormányzó fogadta őket a vas­útnál. A pályaudvarból a hercegnők a Kremlbe haj­tattak, hol Orlov gróf udvari főfelügyelő óriási bokrétákat nyújtott át nekik. A tea után a herceg­nők végigjárták a Kremlt, a régi igazi orosz dicső­ség színhelyét. Ez talán tanulságos látvány is volt, különösen a szép Milica hercegnőnek, kiről tudva­levőleg régóta beszélik, hogy valamikor a legszebb ábrándot fogja megvalósíthatni, a­melyről a kis Montenegró hercegkisasszonya, álmodozhatik: az orosz trónra jut egykor, mint a fiatal trónörökös felesége.­­ (Dráma egy fürészgyárban.) Az új­szeg­e­d­i Löwy H. és társai cég tulajdonát ké­pező gőzfürésztelep munkásait tegnap reggel véres eset zavarta ki a gyári munka rendes kerékvágá­­sából. Farkas József és Virág Sándor mun­kások már jóideje dolgoztak együtt egy gépterem­ben. Virág mint nős ember és négy gyermek apja, régóta irigykedett társára, ki mint legényember mindig jobban győzte pénzzel, vigabban élt, szebb volt az ünneplő ruhája, mint neki. A két ember te­hát barátságot sohasem kötött, de ellenségeskedés sem volt közöttük, csak néha-néha fakadt ki Virág s keserűségében elmondta baját, családja és a maga nyomorúságát. Tegnap reggel azonban teljesen nyu­godt volt; senki sem gondolta, milyen borzasztó tervet forgat fejében. Ő és társa is együtt reggeliz­­tek a többi munkásokkal, azután mindenki dolga után látott. Farkas, ki mint gépápoló volt alkalmazva, tisz­togatni kezdte a gépet. Virág is ott volt a gép körül. 5

Next