Budapesti Hírlap, 1888. szeptember (8. évfolyam, 242-270. szám)
1888-09-12 / 252. szám
Vili. évfolyam 252. sz. Budapest, 1888. Kedd, szeptember 12. Budapesti Hírlap Előfizetési Arak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és Ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Natália. Budapest, szept. 11. (*) A v villámos drót meghozta a múlt este olvasóink számára a hiteles védőirat szövegét, melyben „az ortodox egyháznak hű és alázatos leánya“ előadta a belgrádi szerb konzisztórium előtt válaszát Milán király periratára. Az okiratot hitelesnek kell tekintenünk, mert a királyné védő ügyvédje, Pirocsanác, volt miniszterelnök küldte szét a szláv lapok néhányának s onnét került Bécsen át hozzánk. Az ügyvéd egyúttal nyilatkozatot is mellékelt a szöveghez, kijelentve abban, hogy a „Times“ nyomán nemrég Európaszerte közölt ismertetése a királyné védő iratának „közönséges hazugság“ volt. Mi is átvettük annak idején a Citylap közleményét s ma könnyű konstatálnunk, hogyy az akkor hozott ismertető kivonat nem felel meg a jelen védőiratnak se tartalomban, se szellemben. Mily forrás juttatta a „Times“-t ez apokrif tudósításhoz, nem tudjuk. De azt lehetetlen észre nem vennünk, hogy ama „közönséges hazugság“ igen kapós alkalom a királyné ügyvédjének az igazi perirat közlésére, melyet nagy örömmel használ föl, hogy igy az alperes is szóhoz juthasson a nagy nyilvánosság előtt. A királyt talán politikai felelőssége késztette, hogy válóperéről a közvéleményt alaposan tájékoztassa. A királyné most siet férjét ugyan e térre követni s mert politikai felelősség neki ehhez jogcímet nem ad, szüksége volt a „Times“ apokrif periratára. Szinte hajlandó az ember föltenni, hogy azt a hamis okmányt az angol lap bizonyos pánszláv gyárból kapta, melyet Németországban már jól ismernek. A közlés tényleg senkinek sem állhatott inkább érdekében, mint a pánszlávizmussal összeköttetésben álló szerb királynénak, ürügyet szolgáltatva neki arra, hogy hiteles védelmét annál tüntetőbb zajjal, az egész világ hallatára mondhassa oda királyi férje szemébe. Ez a törekvés éppen nem nőies, ez a hatásvadászat éppen nem rokonszenves. De a szerb királyné és tanácsadói nem látszanak ezt észre venni. Ők csak mentül nagyobb feltűnést, mentül nagyobb botrányt akarnak kelteni, s céljuk a szerb lakosság izgalmát fokozni s a szerb királynak mentül jobban ártani. A múltkori apokrif védekezés se volt rokonszenves, de legalább szánalmat keltett egy boldogtalan idegbajos asszony lekiállapota, helyrehozhatatlan hibáiért való vezeklése iránt. A jelen hiteles szövegben egy vonást se látunk a Magdolnából, sőt a nőből se. Ennek offenzív, követelő tartalma, következetlenségei s főleg szivtelensége a legviszszataszítóbb olvasmányok egyike. Oly arcképet kap benne „hitelesen“ a világ, melynek minden vonala jellemrajz, melynek minden szava érthetővé, bebizonyítottá teszi, miért volt kénytelen Szerbia királya törvényes módját ejteni, hogy ettől a feleségtől szabaduljon. Többet vall be ez a „hiteles“ szöveg, mely a király vádjait tagadja, mint a múltkori apokrif védelem, mely a vádakat pontról pontra beismerte. A megtagadott Magdolna helyébe most a fúria lép, akinek a vádak ellenében fenyegetései vannak s a ki el van tökélve, hogy fenyegetéseit valósitni fogja, „írásbeli bizonyitékokat“ említ férje ellen, melyekkel a királyt leleplezheti; tanult, magasállásu személyek bizonyságáról tesz említést, a kiket a válóper tárgyalásához megidéztethet. Szóval botrányt fest a falra, mely meg fog elevenedni, ha a per csakugyan tárgyalásra kerülne. Mert a védőirat konklúziója az, hogy ő nem akar férjétől elválni, képzelhetőnek hisz ily elvadult házi viszonyok, ily előzmények után kibékülést, házas életet s az engeszteléshez alkalmas módszernek tartja a fenyegetőzést, melylyel királyi férjét sérti, gyanúsítja a legnagyobb nyilvánossággal s elzárja előle a kiegyezésnek útját, mert a megalázás célzatával kínálja azt neki, lehetetlen föltétel alatt. De nemcsak a királylyal szemben offenziv a védőirat : „a szent ortodox A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A tiszteletes ur. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Az aranyszegélyü, vastag kártyalap a tiszteletes ur családja körében kézröl-kézre jár. Elolvassa a tiszteletes ur, a tiszteletes asszony, elolvassa a három eladóleány és elolvassa az egyetlen ficsemete is, a ki a családban a legfiatalabb s a kit a kártyalap aranyszegélye leginkább érdekel. A tiszteletes úr kijelenti, hogy ő szabadelvű férfi és mint református pap, igen jól tudja, hogy a világ előrehalad. Elmondja, hogy a vallási türelmetlenség véget ért s a különböző egyházak vezetői és tagjai között nincs gyűlölködés. És mikor a kis arányú magyarázatot bevégezi, erősen hangsúlyozza, hogy ő, mint egyházának feje, a katolikus püspök meghívását elfogadja. A diszebéden, a mit a püspök ad, megjelen, a mint megjelent a vasútnál fogadtatása alkalmával és a mint a főgondnokkal együtt tisztelgett is nála a megérkezés napján. Az ő részéről az aranyszegélyű meghívóra személyes megjelenése lesz a felelet. A tiszteletes asszony a dolog elvi részével igen keveset gondol. A meghívás elfogadását természetesnek tartja és éppen ezért támadnak aggodalni. Aggodalmak, a melyek leolvashatók még mindig szép arcáról, aggodalmak, a melyeknek kifejezést is ad. Aggodalmak, a melyek ráragadnak a család tagjaira, a melyekben osztakoznak mindannyian. És a tiszteletes asszony, a mint a tiszteletes ur sovány arcát nézi, kissé szomorúan konstatál egyetmást. Elmondja — érintésével a sovány lelkészi javadalmazásnak — hogy a tiszteletes ur tiz év óta, mióta a családtagok szükségletei erősen növekedtek, igen visszavonultan élt s a ruhatár a régi maradt. A hajdan fényes talárok megkoptak, megfényesedtek, amint a széles rojtú nyakkendőkön is meglátszik az idő nyoma. A hosszú díszöltöny sok helyen pecsétet hord magán, azt nem is számítva, hogy színe már kétszer is változott. A cipők mindegyikét többé-kevésbbé nagy folt borítja s a kalap karimáján fehér pontocskák képződtek, nyomán az izzadtságnak. A tiszteletes asszony komor leleplezései kellemetlen hatást szülnek és pedig annyival is inkább, mert teljesen nyilvánvaló, hogy a püspök ebédjén előkelő urak lesznek jelen. Diszmagyarba öltözött urak, frakkos hivatalfőnökök, akik között erős feltűnést keltene egy elviselt, pecsétes kabát. A remény azonban ott ólálkodik a szegényes lelkészi lakban s nem könnyen adja meg magát. A leányok azon nézetüknek adnak kifejezést, hogy hátha rendbe lehetne hozni mindent. A pecséteket ki lehet venni , a kopás a nedvesség által elveszti veszélyes jellegét, a szinvegyülékre pedig rá, lehet fogni, hogy divatos. És mert remény terjeng közöttük minndenütt, hát elhatározzák a kisérletezést. Az ósdi holmik előkerülnek s benzinszag terjed szét. Moslak, dörzsölnek, vasalnak, hogy némileg új tetszetős szint nyerjen a régi ruhadarab. A kitartó, csüggedést nem ismerő munkát némi siker koronázza. A nyakkendőn kívül megmentenek mindent, használhatóvá tudnak tenni, úgy ahogy. A kalap ugyan a régi marad, de ez nem sokat tesz, mert a tiszteletes úr azonnal egy fogasra fogja helyezni; a foltozott cipő is foltozott marad ugyan, de mert a jobb cipő baloldalán van a keskeny folt, hát nem fog látszani. Hanem persze, a kiadás azért nem kerülhető el s a gondosan kiszámított előirányzatot a konyha pár hétig meg fogja érteni. A költségvetésbe föl van véve a nyakkendő ára, az egy lovas bérkocsi dija a rezidenciáig vezető útért (visszafelé már gyalogolni is lehet) s a borravaló. Úgy van megállapítva minden, hogy a tiszteletes ur tekintélyén csorba ne essék s annak rendje és módja, szerint menjen végbe minden. És a díszebéd ideje felé az öreg tiszteletes urat a kopottas tükör teljes díszben mutatja vissza. Visszamutatja az uj nyakkendőt, a melynek rojtjai mellét érintik, a kitisztított talárt és hosszú kabátot, valamint az aggodalmas arcot, amely elárulja, hogy az ebédre menőnek egy csöpp étvágya sincs. Az egyfogatu bérkocsi előáll, a tiszteletes ur benne helyet foglal s a kikisérő családnak a kezével int. Ám a mint kezével szeretetten, barátságosan intredős, öreg arca oly kifejezést ölt, mintha nem diszebédre, hanem valami igen veszedelmes helyre indulna, ahonnan talán többé vissza sem tér. A sovány, szomorú gebe elég gyorsan húzza a kopott kocsit s néhány perc múlva magas, bolthajtásos kapu alatt áll meg, megelőzve és követve úri fogatok által, amelyek bakján liberiás inas ül a kocsis mellett. A kocsi rozoga ajtaját fehérkeztyűs portás nyitja ki és lesegíti a tiszteletes urat, aki megzavarodva néz szét és két lábát lehetőleg össze ££ri számunk 12 oldal.