Budapesti Hírlap, 1888. szeptember (8. évfolyam, 242-270. szám)
1888-09-25 / 265. szám
Melléklet a „BUDAPESTI HÍRLAP“ 265-iső számához. (Kedd, szeptember 25.) Visegrád fénykora. Egy bécsi német újság csak az idén tette közzé, hogy ő felsége, Magyarország koronás fejedelme, 1848-tól 1884-ig harminchat évre terjedő időköz alatt összesen 43.138 darab vadat ejtett el, ami 1570 darab zergéből, 1279 darab vaddisznóból, 807 darab szarvasból és 39.482 darab más vadból, bölény, medve, nyúl és szárnyas stb. állott. Arról, hogy ez összegben mennyi az, amit a király hazánk vadászterületein ejtett el — a statisztikus nagy bölcsen hallgat. A király a múlt napokban épp a Visegrád mellett fekvő pilismaróti kincstári erdőségben mulatott. Évek óta nem szerencséltette a király Visegrádot, ámbátor minden nyáron voltak előjelek arra, hogy ő felsége el fog jönni s csak a múlt napok valamelyikén történt az eset, hogy a „Minerva“ gőzhajó 127 darab bútordarabot szállitott oda a budai kir. palotából s a vendéglőtől nem messze eső magas földszintes épületet rendezték be a magas vendégek számára, a melyet azok e hó 18-án este hat órakor foglaltak el. Érdekesek a visegrádi fogadtatás apró részletei. Csakhogy Visegrád vára hajdan más napokat is látott. Valódi tündöklő kora a vegyes házból származott királyaink idejére vezethető vissza, midőn a fejedelem ottan diplomáciai udvart tartott s csak a kenyerek száma 2500 darab volt, a mit a kiséret elfogyasztott s a bor 108 hordó naponta, amit felhörpintettek. Nem árt, azt hiszszük, ez érdekes időszakot a mostani királylátogatás alkalmával emlegetés tárgyává tennünk. A Fejér György „Codex Dini.“ I. kötetében föl van sorolva, hogy ama fekvőségek között, melyekkel 1009-ben szent István a veszprémi püspökséget megajándékozta, Visegrád vára is ott volt és pedig „civita su elnevezés alatt, ami azt bizonyítja, hogy a község már akkor a városok sorában foglalt helyet. 1056-ban I. András az óhitű bazilikus barátokat telepítette oda, akik zárdájukat később, a következő évszázad elején, a latin szertartású szerzetek valamelyikének engedték át. A széliben-hosszában elterülő rengeteg erdőket ez időtájban különféle szerzetesek lakták, akiknek javai itt annyira elszaporodtak, hogy a pápának kellett a tilalmat felállítani az elidegenítés ellen, viszont másrészről IV. Orbán pápa volt az, aki Mária királynénak, IV. Béla hitvesének, szent buzgalomból megerődített védvonalait nemcsak helybenhagyása által tüntette ki, hanem egyszersmind arra is engedélyt adott, hogy a roppant nagy költséggel teljesített munkálatokat, egyszóval a várat a király magának a királynénak adományozhatta s beleegyezett, hogy azt, mint menhelyet, a király vagy királyné szabadosai bár, melyikének odaajándékozhassa. A várat ugyanis Mária királyné az apai háztól magával hozott aranyékszerek és drágakövek árán erősítette meg, hogy abban a a betörő vad mongol csordák ellen vívott ütközetekből szerencsésen életben maradt özvegy asszonyok, gyámoltalan árvák és a nyulszigeti apácák biztos menedékhelyre találjanak s valóban nem kevesebb, mint száz ilyen szűz gyülekezett benne össze, és hogy szent helynek kellett lennie, bizonyítja, hogy már a XIV. század elején hatvan napi bucsúr, élvezték a hívek, hogy ha szent ájtatosságaikat Visegrádon a keresztelő szent Jánosról címzett kápolnában végezték el. Sokan azt az adatot, hogy Salamon király a róla elnevezett csonka toronyban lett volna elcsukva, a legendák sorába számítják. Maga Robert Károly, aki alatt Visegrád hajnala felderült, kezdetben Temesvárott rendezte be királyi udvartartását. Buda polgárságának nem kellett az olasz származású fejedelem, akit négyszer kellett megkoronázni . Visegrád várát Csák Máté tartotta megszállva, akinek Gentilis bíboros főpap hiába üzente, hogy e vár ő reá csak ideiglenesen volt bízva ; Robert Károly azért csak azután, midőn második nejét is elvesztette s Erzsébettel, a Lokietek Ulászló lengyel herceg ritka szépségű leányával akart frigyre lépni, 1320-ban restauráltatta Visegrádot, amelynek pazar termeiben folyt le a szerencsétlen Zách Klára tragédiáj. Erzsébet királyné hírnevét a róla elnevezett szépítőszerek mai napig is fentartották, róla beszélik, hogy a szapora lengyel táncot még nyolcvan esztendős korában is bámulatos ügyességgel sejtette. A Robert Károly harmadszori házassága alatt csakhamar ide vándorolt a szent korona és vele ide vándoroltak a királyi klenodiumok is, melyeket még II. Ulászló korában is itt őriztek. Körülbelül 1350-ig lakhattak Visegrádon az Anjouk, I. Lajos, úgy tudjuk, innen vezette hadait Nápolyba s csak Zsigmond tartózkodott Budán, a ki már 1412-ben kénytelen volt szigorú rendeletet kibocsátani, a tulajdonjog elvesztése mellett parancsolva meg a visegrádi polgároknak, hogy épületeiket tatarozzák ki s külső csin tekintetében állítsanak mindent helyre. A város maga két részre volt osztva: német és magyar városrészre. Amaz kelet felé feküdt s erős falakkal volt bekerítve; emez a falakon kívül terült el napnyugatnak. A német városrészben volt a bőld. szűz Mária tiszteletére emelt góth ízlésű szentegyház és plébánia ; a magyar városrészben ellenben az esztergomi érsek díszes lakóháza. Oláh Miklós a következő szavakkal írja le Visegrád fénykorát Hunyady Mátyás idejéből: „Az udvar a város élén, kelet felé van építve, a mely, valamint fekvésénél fogva kimondhatatlan szépségű, úgy pazar költségekkel csakugyan királyi palotákkal s más épületekkel nagyszerű ; miután, a mint állítják, negyedfélszáz épülete, azaz csarnoka s terme stb. van, melynek kapuja a tőle mintegy kétszáz lépésnyire folyó Dunára nyílik. A keleti udvar másik oldalán szőlőkkel és gyümölcsfákkal díszlő bájos kert találtatik. A kapun belépők szemei előtt azonnal minden oldalról zöldelő réti virágokkal hímzett udvar van. A kaputól több mint száz lépésnyire négyszögletű kövekből lépcsőzet kezdődik 7—8 fős szélességben és mintegy 46 főf magasságban. A lépcső a királyi udvartartáshoz képest tágas s nagyszerű boltozatok meg boros pincéken nyugodó négyszögletű függő térre vezet, melynek kellőközepén vörös márványból ritka művészettel faragott kőkút emelkedik a Múzsák vésett alakjaival, a melynek tetejéről egy márványtömlőn ülő Cupido-szobor nyomja ki a vizet s ez innen csövecskéken márványtálba ömlik, majd pedig gömbölyű medencébe hull. Befelé a tér oldalán a hegy tövében igen díszes mozaikműves kápolna találtatik, a melyben nagybecsű, néhány ezüstsíppal ékesített hangszer látható, melyet a nép orgonának nevez. Szentségháza, három oltára alabástromból való, a legtisztább aranyozással, művészileg készített ékítményekkel és lemezekkel díszítve. Kelet felé jobbra és balra aranyozott mennyezetű királyi termek. A másik lépcsőn a hosszúkás palotába jut az ember, a mely magának a hegynek fekszik. Az itt lévő udvar közepén is alabástromból készült kút van, a mely körül márványoszlopokon nyugvó sétahely terül el.“ Ott, a hol a várban II. Ulászló idejében a koronát őrizték, egy márvány tábla örökítette meg e szent helyet, Magyarország címerét ábrázolva , egy angyal s a kétfarkú csehországi oroszlán társaságában, amelyet egyfelől a Dóczy Orbán egri püspök, másfelül pedig a Báthory István erdélyi vajda címerei vettek körül. A feliratot Mednyánszky Alajos b. ekként egészítette ki: VRBANO. FON (sifíci) AGRIENSI. EX (Posoniensi vico) NAGI LVCII. OIJIVNDO. ET ST (ephano Valvo) De. TRANSILVANO. POST. REGIS (Vladislai) (Coronationem delectis Coronae custodibus) etc. etc. Magyarország horai és rendei Visegrád várat soha se engedték a magyar szent korona birtoklása alól kivonni s azonnal Mátyás király halála után az 1490. évi egyezség 18. pontja értelmében kikötötték, hogy János herceg a várat csupán az uj király megérkezéséig bírhatja. Az 1659—1767. évi időközben Visegrádot a gr. Zichy-család bírta, hanem a királyi fiszkusnak mégis sikerült a birtoklási jogot perrel támadni meg, úgy hogy az egész proceszszus a koronára nézve szerencsésen végződött s a várat a szent koronának adták ki, a mely azt mindez ideig bírja. A visegrádi vár ősrégiségének legkézzelfoghatóbb tanulta.nnosága maga a Salamon tornya, amely épületnek a legalsó része bizanti stílben épült. Az épület középső része a XII. század modorára vall, a torony felső csipkézete ellenben határozottan I. Mátyás idejéből való. Visegrád ma a budapesti lakosság igen kedvelt nyári kirándulási helye, ahová minden vasút-- és ünnepnapon olcsó pénzért társas összejöveteleket rendez a dunagőzhajózási társaság. Ismeretesebb nyaralók Visegrádon az úgynevezett Lichtenstein-féle villa (most Breyer grófé), az id. Görgey István villája, amelyben Görgey Archin tábornok lakik és még több nyaraló. A telkek ára Visegrádon az által, hogy ott ő felsége megjelent, azonnal 40—50 százalékkal szökkent fel s a visegrádiak bizton remélik, hogy ha a király a helyet megkedveli — a mihez kétség alig férhet — úgy ott állandó vadászkastélyt rendez be magának s ismétlődnek a XIV. és XV. század dicső napjai, a mikor Mátyás király vadászkisérete csörtetett az őserdő rengetegeiben. Fradika Imre: VIDÉK. — A felvidéki magyar közművelődési egyesület zólyommegyei választmánya, mely Csipkay Károly alispán buzgó vezetése mellett oly tevékeny működést fejt ki, ismét gyűlést tartott e hó 22-én Beszterczebányán. A gyűlés legfontosabb tárgyát az egyesületi óvó intézetek ügye képezte. A libetbányai óvó intézet megüresedett óvónői állásra Bauczik Ilona jelöltetett ki. Az elnök bejelentette, hogy Breznóbánya egy 5000 frtba került díszes épületet emelt az egyesületi óvóintézet számára; ez óvoda még ez év folyamán fog megnyittatni. Elhatározta a választmány, hogy Tót- Pelsőcz, Radvány, Pojnik s Dobronya községekkel tárgyalásokat indít egy-egy óvóintézet létesítése tárgyában. Továbbá, hogy a megye területén öszszesen 10 helyen fog magyar tanfolyamokat rendezni a téli hónapokban. A tanfolyamok október 15-én kezdődnek. Ezenkívül — mint levelezőnk írja — 30 gyűjtő perselynek felállítását határozták el.* — Trefort emléke. A kaposvári állami főgimnázium tanári kara Trefort Ágost emlékére szept. 22-én gyászünnepet rendezett, amelyen Lenner Emil igazgató kegyelettel ismertette az ifjúság előtt a megboldogult miniszter tanulságos életét s hazánk kulturális életében szerzett halhatatlan érdemeit, hálásan említvén fel azt a körülményt, hogy az intézetet is ő emelte 1884-ben a főgimnáziumok sorába. Az iskolai ünnepélyt követő gyász-istentiszteleten Ujváry Ferenc apát celebrált fényes segédlettel; megjelentek az összes tanintézetek testületei és növendékei, valamint a polgári és katonai hatóságok küldöttjei. A soproni m. kir. állami felsőbb leányiskola e hó 23-án rótta le kegyeletének adóját néhai Trefort Ágoston emléke iránt egy gyászünneppel, melyen a tanfelügyelő, Sopron város polgármestere, tanácsosai, az intézetek képviselői, nagy számú és előkelő közönség, valamint az összes növendékek jelenlétében Bründ Ödönné, az intézet tanítónője, mondott emelkedett emlékbeszédet. Az alsó-kubini állami polgári és középkereskedelmi iskola tantestülete e hó 22-én Trefort emlékére gyászünnepet rendezett A kat. plébániai templomban ünnepies requiem tartatott, a misebetéteket egy külön ez alkalomra szervezkedett vegyeskar énekelte. Ennek lefolyása után Kemény Ignác tanár a polgári iskola egyik tantermében emlékbeszédet tartott, melyben az elhunyt miniszter életrajzának főbb adatait és irodalmi működését előadván, részletesen foglalkozott Trefort miniszterségének ideje alatt a közoktatás terén létrejött újításokkal, érintette nemzetgazdasági elveit és a képzőművészetek vívmányait hazánkban az utolsó évtizedben. A tantestületi tagokon kivül jelei voltak a megyei tisztviselők és az iskolai gondnokság. — Az újpesti olvasókör rendkívüli közgyűlésén Uhik Lajost jegyzőnek, Tárnok Mártont ellenőrnek választották meg. A kör legközelebb házi mulatságot rendez. — Október hatodika, Aradon. A tizenhárom hős tábornok vértanúhalála 39-ik évfordulóján az aradi 1818—49-iki honvédegyesület, együttesen Arad város ifjúságával október hó 6-án gyászünnepet rendez. Az évforduló napján délelőtt 10 órakor gyászistentisztelet lesz az aradi minorita atyák templomában, mely után kivonulás a kivégzés helyére. A fővárosi és vidéki meghívottak Aradon leendő megjelenésüket az ifjúsági rendező-bizottság elnökével Barabás Béla dr.-ral, október hó 2-ig tudassák. — A magyarhoni egyet. gv. egyházi gyámintézet Pécsett, okt. hó 13. és 14. napjár