Budapesti Hírlap, 1888. szeptember (8. évfolyam, 242-270. szám)

1888-09-01 / 242. szám

4 a gyárban bizonytalan ideig szü­netelni fog.­­ Dacára a munkások csodává határos megmenekülésének, Zurány népe kö­zött­ ó­r­i­á­si az izgatottság. Ismere­tes, hogy a nép milyen nehezen tudott úgyis hozzá­szokni a gyár szomszédságához. A s­zolgabíróság már megindí­totta a vizsgálatot; mint mondják, a gyár berendezése, dacára a múltkori katasztrófának, több tekintetben hiányos volt. A vizsgálat fogja csak ki­deríteni, hogy miképen fogott lángot a nitroglicerin, mert erre most még nincs semmi magyarázat. A bolgár trón titkai. — Saját tudósítónk távirata. — Pária, aug. 31. (Ch.) A d­a­m­n­é asszony folyó­irata, a Nou­voile Revue holnap megje­lenő számában „Az elmaradt prettini találkozás“ cím alatt okmányokkal hazudtolja meg a Nord­­­deutsche Allgemeine Zeitung amaz állítását mely szerint a cár nem utasította visz­­sza az öreg Vilmos császárnak a stettini hadgyakorlatokra szóló meghí­vását. A cikk kifejti, hogy Bismarck herceg politikája épp attól a pillanat­tól változott meg, mikor a cár nem akart Stettinbe menni s egyszersmind bizonyítgatja, hogy a cár azért utasí­totta kereken vissza a meghívást, mert tudomására jutott a Bismarck herceg és Koburg Ferdinánd között folyt titkos jegyzékváltás. A leleplezés szerint Vilmos császárt bán­totta, Bismarck keleti politikája. A Nouvelle Revue előadja a Reuss herceg jegyzékének történetét is, kivo­­natban közli Bismarck hercegnek Ko­­burg Ferdinándhoz intézett titkos jegy­zékét, a­melyet a bécsi német nagykö­vet közvetített. A titkos jegyzék így szól:­­ „Semmi tanácsot nem adhatok Fensé­gednek. A hivatalos Németország nem­­­ ajánlja, hogy elfoglalja a bolgár trónt, d­e Németország bensőleg (inti­mement) helyesli e lépést.“ Közli a Revue Koburg Ferdinánd­­nak a flandriai grófné­hoz intézett levelét, melyben a bolgár feje­delem azt mondja, hogy az okmá­nyokat kénytelen demon­­tálni, mert háborúval fe­nyegetik.­­ Hazug hallgatásának egyedüli oka az, hogy Bismarck érdek­lődését nem akarja elveszíteni. Kitűnik e levélből, hogy Koburg F­e­r­d­i­­nánd föltétlenül Bismarck titkos b­i­z­t­a­t­á­s­á­r­a foglalta el a bolgár trónt. A fejedelem ismétli levelében, hogy az összes eltagadott ok­mányok hitelesek. A befejező mondat ez : „K­én­y­telen va­gyok megcáfolni a ténye­ket, hazug hallgatásom Bismarck érdek­e.“ A nyolc nyomtatott oldalra ter­jedő cikk végül elmondja, hogy a cár mikép értesült a titkos jegyzékekről és mikép utasította vissza a stettini találkozást. BUDAPESTI HÍRLAP, (242 sz.) 1888 szeptember 1. TÁVIRATOK. A király látogatása a cárnénál. Bécs, aug. 31. (Saját tudós­i­­t­ó­n­k távirata.) A király holnap reggel a cárné látogatására Gmundenbe utazik s még aznap délután Bécsbe visszatér. Este Bello­­várba utazik a király a hadgyakorlatokhoz, melyeken a király meghívására a velszi herceg is részt fog venni, a ki néhány napra a gö­döllői kastély vendége is lesz. Osztrák feljajdulás. Bécs, aug. 31.(Saját tudósítónk távirata.) A bécsi kereskedelmi kamara ma megjelent és az osztrák keresk. miniszté­riumhoz intézett jelentése, mely Alsó-Ausztria ipar-, kereskedelmi- és közlekedési viszonyai­ról szól, bevezetésében sajátságos politikai és nemzetgazdasági reflexiókba bocsátkozik. A jelentés tudniillik a nemzetiségi eszme által a kereskedelemre gyakorolt káros hatásról szól. Egyre szaporodik — úgymond — ama különböző kereskedések és iparágak száma, melyek e káros befolyásról panaszkodnak, a mely Bécs iparán a legsúlyosabb sebeket üti. Legelőször is a monarchia ma­gyar fele lépett föl a nemzeti eszmével és az ipar terén való teljes külön­válással. Ez eszmék teljesítésében Magyarország odáig ment, hogy Ausztriát jóformán teljesen kiszorította a ma­gyar piacokról. A Magyarországon törvénybe vett ama követelés, hogy a versenymunkáknál nem­csak az anyag legyen magyarországi, hanem a gyáros is kimutassa magyar honosságát, majd­nem teljesen kizárja az osztrák konkurenseket. Ez a szűkkeblű lokális patriotizmus — úgymond a jelentés — már Ausztriában is terjed. A keresk. kamara Bécs megmentésére ellenrend­szabályokat kér. I. Vilmos császár 1866-ról és 1871-ről. Berlin, aug. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Reichsanzeiger a császárnak következő rendeletét teszi közzé: Az I. Vilmos császár által hátrahagyott feljegyzések remek tanúságot tesznek a boldo­gult magasztos lelkinagyságáról, nemes és is­tenfélő­ érzületéről, melynek megismerésétől nem akarom népemet megfosztani és ennél­fogva elhatároztam, hogy a mai napon, mely házamra nézve nagyjelentőségű, ama feljegy­zések egy kivonata, a boldogult emlékének tiszteletére és követendő például házam és né­pem részére, közzététessék. I. Vilmos császár naplójegyzetei a követ­kezők: 1866. Szilveszter napján ezeket irta az öreg uralkodó : „Megbocsátok mindazoknak, a­kik tudva, vagy nem tudva ellene szegültek a haza javát akaró, lelkiismeretes meggyőződés­ből eredeti szándékaimnak. De utódaim ne fe­ledjék el, hogy lehettek olyan idők, mint 1861-től 1866-ig. Alázatosan ismerem el az is­teni kegyelmet, mely engem választott ki haj­lott koromban, hogy ily fordulatot hozhassak létre a szűkebb és tágabb haza javára. Ily na­gyot csak a hadsereggel lehetett elérni. Fo­gadja köszönetemet az esztendő ez utolsó órá­jában.“ 1871 december 31-én ezt írta Vilmos csá­szár : „1866 végén azt hittem, hogy az Isten által rám bízott munka immár befejeztetett és azt boldog örökségül fiamra hagyom, gondol­ván, hogy ő lesz hivatva Észak-és Délnémetországot egyesíteni. Mindazáltal Isten kifürkészhetetlen akaratából még magamnak kellett véghez vinnem az egye­sítést. Csodálatosan mutatkozott Isten ujja az 1­866-iki, 1870-iki és 1871-iki háborúban, mely mint villám a derült égből, úgy csapott ránk. Isten akarata férfiakat állított mellém, hogy befejezhessem e hatalmas művet. Adassák ne­künk béke, hogy a véresen szerzett javakat alázattal élvezhessük.“ A német gárda ünnepe. Berlin, aug. 31. Ma délután egynegyed 6 órakor a „hársfák alatt“ az egyetem előtt ment végbe a zászló­szalagok át­adása az első gárda-ezred első százada, valamint a 2. és 4. gárda-ezred és a gárda­­lövész-ezred részére, melyeknek a császár trónralépte előtt parancsnoka volt. Vilmos császár lóháton jelent­ meg a csapatok által képezett négyszögben s ellova­golva a csapatok arcvonala előtt, beszédet in­tézett hozzájuk, melyben körülbelül a követke­zőket monda: A zászló­szalagok adományozásával külö­nös megtiszteltetésben akarja részesíteni azo­kat a csapatokat, melyeknek vezényletével di­­cső nagyatyja uralkodása alatt bízatott meg. „Egyedül ti, az itt levő csapatok, voltatok azok, — folytatta beszédét a császár, — me­lyeket atyám mint császár látott. Mindnyájan fájdalomteli szív­vel emlékszünk vissza arra a napra, midőn e dandár abban a megtisztelte­tésben részesült, hogy Frigyes császár elé ve­zényeltetek. Ennek emlékére szentelem ez ez­­redeknek e szalagokat és remélem, hogy az ezredek meg fogják tudni őrizni a zászlók be­csületét“. Erre a Vilmos császár palotájából hozott s új szalagokkal feldíszített zászlókat kiosztották az ezredek között. Falken­­s­­­e­­­n tábornok, a második gárda-gyalog­­dandár parancsnoka, rövid szavakban köszö­netet mondott a csapatoknak osztályrészül ju­tott nagy kitüntetésért, mire a katonák leg­felsőbb hadurukat háromszoros hurrá­ kiál­tással köszöntötték és azután diszmenetben elvonultak a császár előtt. A császár vendégei az ünnepet a megboldogult Frigyes császár palotájának erkélyéről nézték. Fejedelmi vendégek Berlinben. Berlin, aug. 31. A mai d­í­s­z e­b­é­de­n é­l, melyre 170 meghívót bocsátottak ki, a szász királyné, a svéd király, Károly Lajos főherceg és a m­e­c­k­­lenburgi nagyherceg a császártól jobbra , Mária Terézia főhercegasz­­szony, a szász király és a m­e­­c­he­lenbu­­rgi nagyhercegné a császár­tól balra sfitek. Oszkár svéd király felkö­­szöntötte az újszülött csecsemőt. — A svéd király Vilmos császárral délután három­negyed 5 órakor Berlinbe jött. Kiel, aug. 31. Vilmos császár a svéd királyt a német tengerészeihez á la suite tenger­nagygyá nevezvén ki, elfogadta ugyanez állást a svéd tengerészeinél. Berlin, aug. 31. K­á­r­o­l­y L­a­j­o­s fő­herceg és Mária Terézia főhercegasszony délelőtt 11 órakor a potsdami vonattal Babels­­bergbe utaztak Auguszta császárné láto­gatására s onnan Potsdamba mentek. A száműzött királyné. Páris, aug. 31. Natália királyné B­u­­karestbe utazott. Bécs, aug. 31. (A Bp. H. eredeti távirata.) Natália királyné Bogisevics kisasszony kíséretében ma este 10 órakor át­utazott. A királyné a hálókocsiban volt s nem mutatta magát. Belgrád, aug. 31. (Saját tudósí­tónk távirata.) Pirosanác magával hozza a királyné nyilatkozatát, mely igen békülékeny hangon van tartva, a­mit a nyilatkozat következő mondata is bizo­nyít: „Felséges férjem méltányolni fogja bé­külékeny előzékenységemet.“ — Itt tegnap az a hír volt elterjedve, hogy a király és királyné találkoztak Tirolban, ez azonban nem igaz. Belgrád, aug. 31. (Saját tudósí­tónk távirata.) A király és ki­rályné kibékülése érdekében meg­indult mozgalom mind szélesebb körre terjed

Next