Budapesti Hírlap, 1888. szeptember (8. évfolyam, 242-270. szám)

1888-09-06 / 247. szám

1888. szeptember 6. BUDAPESTI HÍRLAP. (217. sz.) a virilisták listájának összeállítása végett a taná­csot megkeresi s egyúttal felhívást fog közzétenni, hogy a kik adóiknak kétszeres számitására jogosul­tak, erre való jogosultságukat az illető bizottságnál személyesen vagy írásban jelentsék be. — A terjeszkedő városháza. A Tököli­ Intézet felügyelő bizottsága és a Tökölianum el­adására kiküldött bizottság, Nikolich Feodor dr. elnöklete alatt ülést tartott. A kormány részéről Bon­cz Ferenc közoktatásügyi miniszteri taná­csos és közalapítványi felügyelő volt jelen. Az el­ök bejelentette, hogy előkerült az az alapító le­él, melyet 1838-ban állított ki Tököli Száva r., aradi földbirtokos. Ez oklevél értelmében az itézeti ház el nem adható, mert az hivatva van rra, hogy örök menedékhelyül szolgáljon a Buda­­estre feljövő és tanulmányaikat folytatni akaró ■zevb egyetemi ifjaknak. De tekintetbe véve, hogy k­öhet az az idő, hogy a főváros kisajátítási jogát é' ""'esíthetné, ennek kikerülése végett elhatároz­ták, hogy az e hó 16-án tartandó pesti görög keleti szerb egyház nagygyűlésén javaslatba fogják hozni, hogy a ház adassák el a fővárosnak 230.000 f­o­­r­i­n­t­é­r­t. Ha a főváros még ez évben megvenné az intézeti házat, föltételül kitűznék, hogy azt csak az 1889/90-ik iskolai év befejeztével vehesse át, hogy addig megfelelő intézeti házról gondoskodhas­sanak. A bizottság a gyűlés határozatáról értesíteni fogja a fővárost.­­ — A tisztviselői­ egyesületének egy kül­döttsége járt ma Gerlóczy alpolgármesternél s átadtak neki egy kérvényt, melyben az egyesület az újabban átengedett kilencven teleknek s a raj­tuk­ épült házaknak átíratását kéri. Gerlóczy meg­ígérte hogy a kérést támogatni fogja. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, szept. 5. * (A nemzeti színház) ma este felújította S c r i b e-nek „A pajtáskodás“ című vígjá­tékét, melyre a régibb színházlátogatók mindenkor kellemesen emlékeztek. A darab címében jelzett té,ma sohasem avul el ; a reklámnak, valamint a hírnév és állás kölcsönbiztosító intézményének sze­­rzpköre idővel jelentékenyen kibővült és így a víg­­játék aktualitása inkább növekedett, mint csökkent. A darab mai élénk hatásának ez a magyará­zata , ezért volt hálás és jogosult a fölele­­venítése. A szereposztás majdnem egészen új volt és mindenki nagy kedvvel segítette elő est sikerét. Egy-két szereplő sötétebb és patetikusabb tónust használt, mint a vígjáték kerete megengedi, a hangulatot mindazáltal megmentették a jól elcsattantott főbb jelenetek. Összjáték dolgá­ban legjobban sikerült a harmadik felvonás, mely­ben R­á­k­o­s­i Szidi asszony nyílt jelenetben is kapott tapsokat. Césarinet — azelőtt Prielle Kor­nélia szerepét — adta, szerencsés érzékkel, okos számítással aknázva ki komplikált, nehéz, de érdekes szerepét. Ha jól emlékszünk, N­á­­d­a­i volt az egyedüli, ki régi szerepét — Oszkárt — játszotta. Csak a maszkja volt itj és ha lehet, sikerültebb, mint a régi. A közön­ség pompásan mulatott a mókáin, melyek nem egy ízben érintették a bohózat határait. Újházi Mire­­mont gróf kis szerepébe öntött nagy művészetet. Alszegi J. asszony Agatha szerepében, M­i­­h­á­l­y­f­i pedig Edmund szerepében értékesítették rokonszenves tulajdonságaikat. A többi szerepet L­á­n­c­z­y Ilka asszonytól, Bercsényi, Víz­vári, Gabányi, Latabár és Kőrösme­zei uraktól láttuk. Közönség elég számmal volt. * (M. kir. operaház.) Maleczkyné asszony üdülés végett még szabadságon lévén, a „Don Juan“ pénteki előadásában Elvira szerepét Kordin Mariska k. a. fogja helyette énekelni. E szerep tulajdonkép nem tartozik a kisasszony sze­repkörébe, mindazáltal szives volt azt átvenni, hogy az előadás megtartását lehetővé tegye. Z­e­r­­­i­n­a szerepét ezúttal Ábrányiné W. Margit asszony énekli. * (Kupini József) olasz operaénekes, ki már e hó 1-je óta fővárosunkban időzik, hogy mint ven­dég fellépjen az operában, Maleczkyné betegsége miatt kénytelen volt első felléptét pár nappal elha­lasztani. * (A népszínház) ma megjubilálta a „R­i­p van Winkle“ századik előadását. A nagyszámú közönség Planquett pompás operettjének népszerű­ségét demonstrálta. A jubiláris előadást érdekessé tette, hogy a harmadik felvonásban, a francia át­dolgozást követve, húsz gyerek szerepelt, mint Ka­tarina gyermekei. Katarina szerepét Bácskai Julcsa játszotta és igen jól bevált. Pálmai (Lis­­bet) épp oly érdekes és kitűnő volt a századik elő­adásban, mint az elsőben. Vidor a címszerepben jeleskedett, Kassai, Borán­d, Gyöngyi, Újvári a többi szerepben tette emlékezetessé a jubiláris előadást. * (A népszínház) e heti műsora közbejött akadályok miatt így változott: csütörtökön „Szép H­e­l­é­n­a“, pénteken „Sztrogoff Mihály ú­t­j­a“ utoljára, szombaton „R­i­p van Winkle“ 101-edszer, vasárnap „A tót leány“ B­l­a­h­a Lujza asszony felléptével és Szathmáry Árpád búcsújául. * (A „Sztrogoff Mihály útja“) holnapután, pénteken kerül utoljára ebben a szezonban a nép­színház deszkáira. Az elpusztíthatatlan látványosság az idén is, összesen huszonegyszer került színre s igy a holnapi előadással megéri a 126-dikat. * (Mészöly Géza,) a múlt télen elhunyt jeles tájképfestőnk sírjára a kerepesi-úti temetőben fe­kete gránitból díszes emléket emeltek. A kövön a név, a születés s a halál ideje olvasható. Ezek fö­lött egy bronzból készült paletta jelképezi az el­hunyt hivatását. * (A budai színkörben) Feld Zsigmond, a városligeti színkör igazgatója, holnap, csütörtökön, lép fel „A kirchfeldi pap“ címszerepében, melyet magyar nyelven fog eljátszani. Ez érdekes előadásra újólag felhívjuk a közönség figyelmét. Holnapután, pénteken ,­A z igmundi k­i­s­p­a­p“ fél helyárakkal kerül szinre. * (Kelemen Lászlóról,) a legelső magyar színigazgatóról, alapos kis könyv jelent meg V­á­r­i Béla úrtól, a ki a szinészeti szakirodalomban szor­­galmatoskodik s e téren már több alapos, jó mun­kát produkált. A munka kétszeres érdeket nyer most a Kelemen-ünnep küszöbén, ezen előadások is, legtöbbnyire csak oly cse­kélységet jövedelmezett, hogy a napi költsé­geket sem fedezhetik belőle. Súlyosító hely­zetüket az, hogy Szentkirályi László pest megyei főjegyző, ki több ízben gyűjtött könyöradományokat számukra ismerősei, ba­rátai és az előkelők körében, e válságos idő­ben távol volt a fővárostól. A társulat tehát megbízta pénztárosát, hogy személyesen kö­nyörögjön a városban heti bérletért avagy kö­­nyöradományért. E határozat értelmében a pénztáros koldusbotot vett kezébe s megin­dult alamizsnát kérni — de kevés kivétellel könyörtelenül elutasították. Egy napon azonban a könyöradományokat gyűjtő pénztáros kijelenté, hogy társait, kik közt több jóbarátja van, saját családját is in­kább éhen halni látja, sőt ő maga is örömest hal meg éhhalállal, mintsem hogy többé kol­dulni menjen, mi őt és küldőit méltatlanná teszi azon pályához, a melynek apostolaivá szegődtek. Társai átérezték e nyilatkozat je­lentőségét s többé magyar színész a főváros­ban nem ment könyöradományt koldulni. Fü­­tetlen teremben, földre hintilt szalmán didereg­tek hónapokig , eladták vagy elzálogossták legutolsó nélkülözhető ruhadarabjaikat is, csak­hogy kenyérhez juthassanak. Éheztek, fáztak, de nem koldultak. Eljött a tavasz s a­mit éhezve, dideregve betanultak, előadhatták, nyomortól sáppadt orcáikat pirosra mázolva. Előadásaik tökéletes­sége után ki sem sejthette azt, hogy mily nagy nyomor jutott nekik osztályrészül. Helyzetük javulni kezdett s a legjobb reménynyel teltek el jövőjük iránt. Végzetük másképen volt meg­írva ! A­mint ugyanis a társulatban némi jobblét állott be, a Seby által előidézett zavar­gások ismételve megrendíték a társulat szépen f­elfedező ügyeit. Kelemen László és a társulat jövőjén féltékenyen munkálkodó jóindulatú színészek többször tettek ellene a helytartó­­tanácsnál jelentést, ott azonban hízelgéseivel és nyomorúságának emlegetése által mindenkor sikerült neki kieszközölnie a feljelentések mel­lőzését. Sehy garázdálkodásainak sem az öntu­datra ébredt társulat jelentékeny része, sem Kelemen, sem pedig Kelemen igazságos eljá­rásának hű támasza, Szentkirályi László, nem tudta véget vetni, miután pedig a botrányok a nyílt színpadon kezdtek jelentkezni, Szent­­királyi László Kelemennel egyesülten végre­hajtott utolsó kísérletét sikertelennek látva, feloszlatá 1796 tavaszán "a társulatot. Kelemen László a társulat töredékével megkisérte a szerencsét a magyar alföldön, ama remény által kecsegtetve, hogy Nagyvá­radon a kilátásba helyezett segélylyel megron­tott terveit megvalósíthatja, Kecskemétnél azonban nem ért tovább. Részvétlenség fo­gadta és kísérte mindenütt útjában s ennek folytán kénytelen volt végignézni társulata romjainak szertekallódását. Néhány év múltán némi örökséghez jutván neje részéről, megki­sérte újra 1801-ben Nagyváradon egy újabb színtársulat szervezését, pártfogás hiányában azonban mihamar ez irént táplált reményei is szertefoszlottak. Pestre visszatérni sem akart, nehogy pi­rulnia kellessen ismerősei előtt vállalata siker­telensége miatt. A nagyváradi eredménytelen kísérlet után nejével, Lipcsei Máriává, Ráckevén telepedett le, hol mint kántortan­tó lelt alkalmazást. Ráckeve leégése után Fakóra költözködött át, a­hol 1814-ben elhunyt,szinigazgatósági tervei és áldozatai sikertelen ágából sarjadt bána­tában. Vali Béla: Veszprém ünnepe. — Saját tudósítónktól. — Veszprém, szept. S. Hornig Károly báró, a veszprémi egyház­­megye uj főpásztora, ma délelőtt 11 órakor érkezett a megye székvárosába. Az egész város ünnepi szint öltött. A város épületein és a középületeken nemzeti lobogók lengenek, az úgynevezett „tüzértorony“-ra vörös zászlók vannak kitűzve. A városház erkélye, a kaszinó, dísznövények­kel, maga a püspöki palota ízléses déli növényekkel van feldíszítve. A mai fogadtatás Hornig bárónak az alis­pánhoz írt kívánságához képest nem nagyszabású, de azért mégis impozáns volt. R­é­d­e­y Gyula püspöki titkár, R­a­d­a István szentszéki jegyző, a reggeli vonattal Székesfehér­várig a püspök elé utaztak. Odáig Hornig b. egye­dül jött egy második osztályú kupéban. Kr­éczár Ferenc, a veszprémi járás főszolgabírója, a vármegye nevében Várpalotán fogadta és üdvözölte- Innen együtt jöttek Veszprémbe, hol az állomásnál már szépszámú, díszes közönség gyülekezett. A váróterem szépen felcicomázva, az állomás nemzeti lobogódiszben várta az új főpásztort. Közel félszáz diszfogaton jött a vasúti állo­­másra az egyház, város és megye küldöttsége. Jelen volt a káptalan, élén Pribék István fölszentelt püspökkel, a vármegye tisztviselősége V­é­g­h­e­l­y Dezső kir. tan. alispánnal, a városi tisztviselőség és tanács, élén Kovács Imre pol­gármesterrel. Pontos időben, 11 órakor érkezett meg a vo­nat Székesfehérvárról. A fogadó bizottság sorfalat képezve, hosszan tartó éljenzéssel fogadta a vasúti kocsiból kilépő új püspököt. A váróterem ajtajánál Kovács Imre polgár­­mester tartott a város közönsége nevében rövid üdvözlő beszédet, melyet háromszoros dörgő éljen­zés követett. Az üdvözlet után Hornig Károly báró rö­viden válaszolt: „Vegyék őszinte köszönetemet — mondá — azon szives fáradságukért, melylyel engem e helyen megtisztelni méltóztattak. Zálogául veszem azt an­nak, hogy a­mint én örömmel és szeretettel jöttem önök közé, úgy önök is örömmel látnak maguk kö­zött és szeretettel fogadnak engem. Az öröm pilla­natnyi és múló, de a szeretetnek maradandónak kell lennie s hogy az legyen : ezt kérem önöktől e kedves pillanatban. Részemről mindig azon leszek, hogy szeretetöket kiérdemeljem , s legyenek meg­győződve, hogy e perctől fogva, a­mikor veszprémi polgárrá lettem , az önök öröme az én örömöm, az önök aggodalma az én aggodalmam, osztozkodom a szerencsében és bánatban egyaránt önökkel, kik szép egyházmegyém területén laknak, a kik velem együtt egy azon drága hazának egyenjogú fiai és örömteli szivemnek egyformán szerettei. S ezért, a­mikor teljes szívből üdvözlöm önöket, mindnyájokra — különbség nélkül — Isten áldását esdem és ma­gamat kedves szeretetökbe ajánlom.“ (Hosszantartó éljenzés.) Ezután a menet megindult a város felé. Az első kocsin a polgármester ült, utána jött négyes fogaton Hornig Károly báró, oldalánál Pri­bék István felszentelt püspökkel. A fellobogózott utcákon, harangok zúgása kö­zött a menet egyenesen a várba vonult, a­hol a püspöki székház van. Ott sorfalat képezett a főgim­­náziumi ifjúság, élén Takács József igazgatóval

Next