Budapesti Hírlap, 1888. szeptember (8. évfolyam, 242-270. szám)
1888-09-06 / 247. szám
1888. szeptember 6. BUDAPESTI HÍRLAP. (217. sz.) a virilisták listájának összeállítása végett a tanácsot megkeresi s egyúttal felhívást fog közzétenni, hogy a kik adóiknak kétszeres számitására jogosultak, erre való jogosultságukat az illető bizottságnál személyesen vagy írásban jelentsék be. — A terjeszkedő városháza. A Tököli Intézet felügyelő bizottsága és a Tökölianum eladására kiküldött bizottság, Nikolich Feodor dr. elnöklete alatt ülést tartott. A kormány részéről Boncz Ferenc közoktatásügyi miniszteri tanácsos és közalapítványi felügyelő volt jelen. Az elök bejelentette, hogy előkerült az az alapító leél, melyet 1838-ban állított ki Tököli Száva r., aradi földbirtokos. Ez oklevél értelmében az itézeti ház el nem adható, mert az hivatva van rra, hogy örök menedékhelyül szolgáljon a Budaestre feljövő és tanulmányaikat folytatni akaró ■zevb egyetemi ifjaknak. De tekintetbe véve, hogy köhet az az idő, hogy a főváros kisajátítási jogát é' ""'esíthetné, ennek kikerülése végett elhatározták, hogy az e hó 16-án tartandó pesti görög keleti szerb egyház nagygyűlésén javaslatba fogják hozni, hogy a ház adassák el a fővárosnak 230.000 forintért. Ha a főváros még ez évben megvenné az intézeti házat, föltételül kitűznék, hogy azt csak az 1889/90-ik iskolai év befejeztével vehesse át, hogy addig megfelelő intézeti házról gondoskodhassanak. A bizottság a gyűlés határozatáról értesíteni fogja a fővárost. — A tisztviselői egyesületének egy küldöttsége járt ma Gerlóczy alpolgármesternél s átadtak neki egy kérvényt, melyben az egyesület az újabban átengedett kilencven teleknek s a rajtuk épült házaknak átíratását kéri. Gerlóczy megígérte hogy a kérést támogatni fogja. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, szept. 5. * (A nemzeti színház) ma este felújította S c r i b e-nek „A pajtáskodás“ című vígjátékét, melyre a régibb színházlátogatók mindenkor kellemesen emlékeztek. A darab címében jelzett té,ma sohasem avul el ; a reklámnak, valamint a hírnév és állás kölcsönbiztosító intézményének szerzpköre idővel jelentékenyen kibővült és így a vígjáték aktualitása inkább növekedett, mint csökkent. A darab mai élénk hatásának ez a magyarázata , ezért volt hálás és jogosult a fölelevenítése. A szereposztás majdnem egészen új volt és mindenki nagy kedvvel segítette elő est sikerét. Egy-két szereplő sötétebb és patetikusabb tónust használt, mint a vígjáték kerete megengedi, a hangulatot mindazáltal megmentették a jól elcsattantott főbb jelenetek. Összjáték dolgában legjobban sikerült a harmadik felvonás, melyben Rákosi Szidi asszony nyílt jelenetben is kapott tapsokat. Césarinet — azelőtt Prielle Kornélia szerepét — adta, szerencsés érzékkel, okos számítással aknázva ki komplikált, nehéz, de érdekes szerepét. Ha jól emlékszünk, Nádai volt az egyedüli, ki régi szerepét — Oszkárt — játszotta. Csak a maszkja volt itj és ha lehet, sikerültebb, mint a régi. A közönség pompásan mulatott a mókáin, melyek nem egy ízben érintették a bohózat határait. Újházi Miremont gróf kis szerepébe öntött nagy művészetet. Alszegi J. asszony Agatha szerepében, Mihályfi pedig Edmund szerepében értékesítették rokonszenves tulajdonságaikat. A többi szerepet Lánczy Ilka asszonytól, Bercsényi, Vízvári, Gabányi, Latabár és Kőrösmezei uraktól láttuk. Közönség elég számmal volt. * (M. kir. operaház.) Maleczkyné asszony üdülés végett még szabadságon lévén, a „Don Juan“ pénteki előadásában Elvira szerepét Kordin Mariska k. a. fogja helyette énekelni. E szerep tulajdonkép nem tartozik a kisasszony szerepkörébe, mindazáltal szives volt azt átvenni, hogy az előadás megtartását lehetővé tegye. Zerina szerepét ezúttal Ábrányiné W. Margit asszony énekli. * (Kupini József) olasz operaénekes, ki már e hó 1-je óta fővárosunkban időzik, hogy mint vendég fellépjen az operában, Maleczkyné betegsége miatt kénytelen volt első felléptét pár nappal elhalasztani. * (A népszínház) ma megjubilálta a „Rip van Winkle“ századik előadását. A nagyszámú közönség Planquett pompás operettjének népszerűségét demonstrálta. A jubiláris előadást érdekessé tette, hogy a harmadik felvonásban, a francia átdolgozást követve, húsz gyerek szerepelt, mint Katarina gyermekei. Katarina szerepét Bácskai Julcsa játszotta és igen jól bevált. Pálmai (Lisbet) épp oly érdekes és kitűnő volt a századik előadásban, mint az elsőben. Vidor a címszerepben jeleskedett, Kassai, Boránd, Gyöngyi, Újvári a többi szerepben tette emlékezetessé a jubiláris előadást. * (A népszínház) e heti műsora közbejött akadályok miatt így változott: csütörtökön „Szép Heléna“, pénteken „Sztrogoff Mihály útja“ utoljára, szombaton „Rip van Winkle“ 101-edszer, vasárnap „A tót leány“ Blaha Lujza asszony felléptével és Szathmáry Árpád búcsújául. * (A „Sztrogoff Mihály útja“) holnapután, pénteken kerül utoljára ebben a szezonban a népszínház deszkáira. Az elpusztíthatatlan látványosság az idén is, összesen huszonegyszer került színre s igy a holnapi előadással megéri a 126-dikat. * (Mészöly Géza,) a múlt télen elhunyt jeles tájképfestőnk sírjára a kerepesi-úti temetőben fekete gránitból díszes emléket emeltek. A kövön a név, a születés s a halál ideje olvasható. Ezek fölött egy bronzból készült paletta jelképezi az elhunyt hivatását. * (A budai színkörben) Feld Zsigmond, a városligeti színkör igazgatója, holnap, csütörtökön, lép fel „A kirchfeldi pap“ címszerepében, melyet magyar nyelven fog eljátszani. Ez érdekes előadásra újólag felhívjuk a közönség figyelmét. Holnapután, pénteken ,A z igmundi kispap“ fél helyárakkal kerül szinre. * (Kelemen Lászlóról,) a legelső magyar színigazgatóról, alapos kis könyv jelent meg Vári Béla úrtól, a ki a szinészeti szakirodalomban szorgalmatoskodik s e téren már több alapos, jó munkát produkált. A munka kétszeres érdeket nyer most a Kelemen-ünnep küszöbén, ezen előadások is, legtöbbnyire csak oly csekélységet jövedelmezett, hogy a napi költségeket sem fedezhetik belőle. Súlyosító helyzetüket az, hogy Szentkirályi László pest megyei főjegyző, ki több ízben gyűjtött könyöradományokat számukra ismerősei, barátai és az előkelők körében, e válságos időben távol volt a fővárostól. A társulat tehát megbízta pénztárosát, hogy személyesen könyörögjön a városban heti bérletért avagy könyöradományért. E határozat értelmében a pénztáros koldusbotot vett kezébe s megindult alamizsnát kérni — de kevés kivétellel könyörtelenül elutasították. Egy napon azonban a könyöradományokat gyűjtő pénztáros kijelenté, hogy társait, kik közt több jóbarátja van, saját családját is inkább éhen halni látja, sőt ő maga is örömest hal meg éhhalállal, mintsem hogy többé koldulni menjen, mi őt és küldőit méltatlanná teszi azon pályához, a melynek apostolaivá szegődtek. Társai átérezték e nyilatkozat jelentőségét s többé magyar színész a fővárosban nem ment könyöradományt koldulni. Fütetlen teremben, földre hintilt szalmán dideregtek hónapokig , eladták vagy elzálogossták legutolsó nélkülözhető ruhadarabjaikat is, csakhogy kenyérhez juthassanak. Éheztek, fáztak, de nem koldultak. Eljött a tavasz s amit éhezve, dideregve betanultak, előadhatták, nyomortól sáppadt orcáikat pirosra mázolva. Előadásaik tökéletessége után ki sem sejthette azt, hogy mily nagy nyomor jutott nekik osztályrészül. Helyzetük javulni kezdett s a legjobb reménynyel teltek el jövőjük iránt. Végzetük másképen volt megírva ! Amint ugyanis a társulatban némi jobblét állott be, a Seby által előidézett zavargások ismételve megrendíték a társulat szépen felfedező ügyeit. Kelemen László és a társulat jövőjén féltékenyen munkálkodó jóindulatú színészek többször tettek ellene a helytartótanácsnál jelentést, ott azonban hízelgéseivel és nyomorúságának emlegetése által mindenkor sikerült neki kieszközölnie a feljelentések mellőzését. Sehy garázdálkodásainak sem az öntudatra ébredt társulat jelentékeny része, sem Kelemen, sem pedig Kelemen igazságos eljárásának hű támasza, Szentkirályi László, nem tudta véget vetni, miután pedig a botrányok a nyílt színpadon kezdtek jelentkezni, Szentkirályi László Kelemennel egyesülten végrehajtott utolsó kísérletét sikertelennek látva, feloszlatá 1796 tavaszán "a társulatot. Kelemen László a társulat töredékével megkisérte a szerencsét a magyar alföldön, ama remény által kecsegtetve, hogy Nagyváradon a kilátásba helyezett segélylyel megrontott terveit megvalósíthatja, Kecskemétnél azonban nem ért tovább. Részvétlenség fogadta és kísérte mindenütt útjában s ennek folytán kénytelen volt végignézni társulata romjainak szertekallódását. Néhány év múltán némi örökséghez jutván neje részéről, megkisérte újra 1801-ben Nagyváradon egy újabb színtársulat szervezését, pártfogás hiányában azonban mihamar ez irént táplált reményei is szertefoszlottak. Pestre visszatérni sem akart, nehogy pirulnia kellessen ismerősei előtt vállalata sikertelensége miatt. A nagyváradi eredménytelen kísérlet után nejével, Lipcsei Máriává, Ráckevén telepedett le, hol mint kántortantó lelt alkalmazást. Ráckeve leégése után Fakóra költözködött át, ahol 1814-ben elhunyt,szinigazgatósági tervei és áldozatai sikertelen ágából sarjadt bánatában. Vali Béla: Veszprém ünnepe. — Saját tudósítónktól. — Veszprém, szept. S. Hornig Károly báró, a veszprémi egyházmegye uj főpásztora, ma délelőtt 11 órakor érkezett a megye székvárosába. Az egész város ünnepi szint öltött. A város épületein és a középületeken nemzeti lobogók lengenek, az úgynevezett „tüzértorony“-ra vörös zászlók vannak kitűzve. A városház erkélye, a kaszinó, dísznövényekkel, maga a püspöki palota ízléses déli növényekkel van feldíszítve. A mai fogadtatás Hornig bárónak az alispánhoz írt kívánságához képest nem nagyszabású, de azért mégis impozáns volt. Rédey Gyula püspöki titkár, Rada István szentszéki jegyző, a reggeli vonattal Székesfehérvárig a püspök elé utaztak. Odáig Hornig b. egyedül jött egy második osztályú kupéban. Kréczár Ferenc, a veszprémi járás főszolgabírója, a vármegye nevében Várpalotán fogadta és üdvözölte- Innen együtt jöttek Veszprémbe, hol az állomásnál már szépszámú, díszes közönség gyülekezett. A váróterem szépen felcicomázva, az állomás nemzeti lobogódiszben várta az új főpásztort. Közel félszáz diszfogaton jött a vasúti állomásra az egyház, város és megye küldöttsége. Jelen volt a káptalan, élén Pribék István fölszentelt püspökkel, a vármegye tisztviselősége Véghely Dezső kir. tan. alispánnal, a városi tisztviselőség és tanács, élén Kovács Imre polgármesterrel. Pontos időben, 11 órakor érkezett meg a vonat Székesfehérvárról. A fogadó bizottság sorfalat képezve, hosszan tartó éljenzéssel fogadta a vasúti kocsiból kilépő új püspököt. A váróterem ajtajánál Kovács Imre polgármester tartott a város közönsége nevében rövid üdvözlő beszédet, melyet háromszoros dörgő éljenzés követett. Az üdvözlet után Hornig Károly báró röviden válaszolt: „Vegyék őszinte köszönetemet — mondá — azon szives fáradságukért, melylyel engem e helyen megtisztelni méltóztattak. Zálogául veszem azt annak, hogy amint én örömmel és szeretettel jöttem önök közé, úgy önök is örömmel látnak maguk között és szeretettel fogadnak engem. Az öröm pillanatnyi és múló, de a szeretetnek maradandónak kell lennie s hogy az legyen : ezt kérem önöktől e kedves pillanatban. Részemről mindig azon leszek, hogy szeretetöket kiérdemeljem , s legyenek meggyőződve, hogy e perctől fogva, amikor veszprémi polgárrá lettem , az önök öröme az én örömöm, az önök aggodalma az én aggodalmam, osztozkodom a szerencsében és bánatban egyaránt önökkel, kik szép egyházmegyém területén laknak, a kik velem együtt egy azon drága hazának egyenjogú fiai és örömteli szivemnek egyformán szerettei. S ezért, amikor teljes szívből üdvözlöm önöket, mindnyájokra — különbség nélkül — Isten áldását esdem és magamat kedves szeretetökbe ajánlom.“ (Hosszantartó éljenzés.) Ezután a menet megindult a város felé. Az első kocsin a polgármester ült, utána jött négyes fogaton Hornig Károly báró, oldalánál Pribék István felszentelt püspökkel. A fellobogózott utcákon, harangok zúgása között a menet egyenesen a várba vonult, ahol a püspöki székház van. Ott sorfalat képezett a főgimnáziumi ifjúság, élén Takács József igazgatóval