Budapesti Hírlap, 1888. október(8. évfolyam, 271-301. szám)

1888-10-01 / 271. szám

Budapest, 1888. Vili, évfolyam 271. sz. Hétfő, október I. Budapesti Hírlap Előfizetési Arak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy bóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep ntáu való napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Titszeletel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. A. honvédség újjászervezése. Budapest, szept. 80. (bp.) Nagy és korszakalkotó refor­mot igér a honvédségnek a félhivatalos jelentés, melyet mai számunkban ismer­tettünk. Valabára meg fogja kapni a modern katonai szervezetet, melyet oly régóta megérdemelt s eddig is oly saj­nosán nélkülözött, az intézmény és a monarhia védelme kárára. Eddigi szer­vezete merő ideiglenesség volt s csak annyi értékkel birt, hogy az adminisz­trálást és az újoncok kiképzését nem akadályozta. De háború s általános mozgósítás esetén zavarba jött volna miatta a vezérkar, mert a honvéddan­dárok s a honvédhuszárság közt semmi taktikai összefüggés nem létezett, hon­védségünk nagyobb csapattestekbe ala­kulni nem bírt, nagyobb harci feladatot megoldani kisszerű szervezkedésének békói közt képtelen volt. E bajokon távolról se segítettek volna az által, hogy a honvéddandárokat a szükséghez képest beosztják a közös sereg had­testjeibe. Az ily tarkán kombinált had­testek, kivált vegyes vezérszóval, össze nem szokott és tanult legénységgel, egy­máshoz idegen tisztikarral tömérdek ingadozásnak, zavaroknak vannak ki­téve, nehézkes mozdulataikkal megne­hezítik a legfőbb vezetést, megannyi terhei a hadseregnek s károsan befolyá­solhatják a hadjárat sorsát. Nem talál­hatni ilyen módon alkotott hadi rendet a világ semmi egyéb hadseregében, — nálunk is csak a bosszú békeéra alatt tarthatták fönn ily sokáig. S bizonynyal csak azért tűrték meg a monarhia katonai érdekei és a honvédség becsvágya ellenére, mert az irányadó katonai körök megokölatlan bizalmatlansággal viseltettek a honvé­dek iránt, csak közös hadseregbeli csa­patok ellensúlya mellett engedték őket működni még a gyakorlótéren is, s bor­zadtak a gondolattól, hogy létezzenek külön honvédhadtestek, együtt legyen modern szervezetben, egységes vezér­szó alatt 20—30 ezer honvéd. Azt akar­ták, hogy honvédségünket a közös se­reg magába szívja, apró dandárokban, — ez megnyugvásukra szolgált s érte elviselték az egész hadsereg kevert hadi rendjének minden nyűgét s taktikai hátrányait. De mióta a monarhia határait sűrűn fenyegetik nagy veszedelmek s a kato­nai körök a hadi erőnek mentül moz­gékonyabbá, harcképesebbé tételével komolyan voltak kénytelenek foglal­kozni, — be kellett látniuk, hogy a honvédség szervezete nem felel meg a modern katonai igényeknek, s az erő, melyet e kiképzett, derék csapatok más szervezetben képviselnének, így csak töredékeiben áll a monarhia s a trón védelmére. A közös sereg újabb területi beosztása, taktikai tagozata a honvéd­séget nem bírja magába fölszivni, s úgy a helyes hadi rend, a gyors moz­gósítás, mint a modern vezérlet érdeke kívánja, hogy a honvédség mai nehéz áttekintésü, a rendelkezésekben csak zavart és ingadozásokat okozó dandár- szervezetéből a honvédhadosztályokhoz és hadtest-kapcsokhoz az átszervezke- dés már most, béke idején megtörténjék. Ezért áll most, a véderő-törvény re­vízióin alkalmából, a honvédség orga- nizációia napirenden. S ha sikerült a magyar kormánynak döntő helyen ér- vényesitni a honvédség igényét, bog}’ önálló hadtestekbe legyen osztva s ön­álló taktikai föladatok megoldására te­gyék képessé, — akkor első sorban a monarhia védelmének tett egy nag3’ szolgálatot. A honvédség pedig egy nagy lépéssel előbbre jut fejlődésében, megszűnik a közös hadsereg alárendelt része, kiegészítője lenni, a minek kis­dedkorában, nem bízva jövőjében, elö- itóletböl vagy politikai babonából szán­ták s lesz belőle a közös hadsereg mellé rendelt, vele egyenrangú tagja a monarhia védő erejének, mely csak a közös legfőbb vezetésnek van szubor- dinálva. A kormány javaslata, mint a félhi­vatalos jelentés vallja, nem tesz a hon­védség ez uj rangfokának mindenben eleget. A gyalog féldandárok nehézkes szervezetéből áttér az ezred-rendszerre, a mi a nagyobb seregrészek alakí­tásánál a legtermészetesb egységet szolgáltatja s a zászlóaljak nehézkes számsorát fölöslegessé teszi. A hon­védlovasságot az uj javaslat a nagyobb honvédcsapatok alakítása céljából sza­porítja 20 századdal, vagyis öt uj lovas­ezreddel, mert a mostani 10 honvéd- huszárezredből a honvédgyalogsági nagy csapattestekhez a lovas fegyvernemből nem telnék elég. De óvakodik h o lá­vád tüzérséget fölállítani. A hon­véd hadtestek ágyuszükségletén a kor­mány a közös sereg ütegeivel segít, műszaki csapatokról meg éppen nem intézkedik. . Sájnáljuk e félrendszabályt. Meg vagyunk győződve, hogy a gyakorlati élet kényszere ezt a két engedményt mielőbb kiköveteli a magas katonai in­téző köröktől. Ha beismerték, hogy a honvédségnek csak önálló csapattes­tekbe alakulva veszi igazán hasznát a monarhia védő ereje, be kell ismer­niük azt is, hogy a honvédhadtestek mű­szaki csapat és ütegek nélkül meg nem élhetnek, a területi hadtest-formáció pe­dig nem fogja megtűrni, hogy a homo­gén csapatok közt e két fegyvernem ide­gen legyen. Egy ideig erőszakolhatják, kísérletezhetnek, aztán majd kitudódik, hogy a mi sehol a világon nem vált be, Ausztria-Magyarország területén se bizonyulhat jónak, s a mit minden mo­dern hadsereg elfogadott, azt a közös hadsereg se mellőzheti. Polgártársaim és barátaimhoz. Mélyen tisztelt nraim ! Budapest belváros választó polgárainak kegyes bizalma felküldött engem az ország­gyűlésre. E fényes kitüntetést mélyen érzett hálával s a hazafiul kötelesség tudatában elfo­gadtam. Minden egyes választó polgárnak, ki szavazatával megtisztelt, forró köszönetét mon­dok. Győzelmük váljék hazánk üdvére ! A rokonszenv lelkes kifejezéséért megha­tott kebellel adok hálát mindenkinek. Oly so­kan nyitották meg sziveiket s fejezték ki sze- rencsekivánataikat nekem, hogy határtalan bol­dogságom alig képes ennyi szeretetet felölelni. S hogy volna lehetséges azt megköszönni ? Nem is felelhetek a fővárosból és az egész or­szágból hozzám érkezett szives üdvözletekre egyenkint, mint tenni óhajtottam. Bocsánatot kell kérnem. Fogadják kegyesen igen tisztelt bará­taim rokonszenvükért és bizalmukért szives köszönetéin ezen nyilvánitását és kijelentését annak, vajha tehetném hazámnak és nemze­temnek azt a szolgálatot, melyet elvárnak tőlem ! Isten minden áldását kivánva önöknek és drága hazánknak, maradok alázatos szolgájuk Kaas Xvor. Újságírók lakomája. — Saját tudósitónktól. — Budapest, szept. 30. A fővárosi sajtó munkásai, kicsinyek és na­gyok, kedélyes lakomával ünnepelték meg ma Kaas Ivor báró diadalát, a legnagyobb tisztességet, mely magyar ujságirót valaha ért. A Vigadó emeleti ebédlőjében gyűltek egybe, hatvanhétén a budapesti napilapok szerkesztői és dolgozótársai sül, ellenzékiek és kormánypártiak vegyesen s a szeretet lelkesedésével vették körül a belváros uj képviselőiét, a ki dicsőségét híven megosztja mind­nyájukkal. Ott voltak az ünnepeken kívül: Her mán Ottó, Rákosi Jenő, K e n e d i Géza dr.» Bolgár Ferenc, A b r á n y i Kornél, Bartók Lajos, Ábrányi Emil, Mezei Ernő, G r e c s ák Károly dr., a bécsi lapok budapesti levelezői közül többen és a „névtelenek.“ A belváros képviselőjét lelkes éljenzés fogadta, mikor belépett a terembe s köréje gyűlt az egész társaság, hogy meleg kézszoritásokkal üdvözölje a dicsőségért, melyet a sajtónak szerzett. A második fogás titán maga Kaas Ivor báró nyitotta meg a felköszöntök sorát a következő szavakkal: Családi körben gyűltünk össze, mint édes testvérek, ügy is üdvözöllek benneteket, mert egész pályámon az újságírókban találtam édes testvérei­M&i as auraiak 10 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék