Budapesti Hírlap, 1888. október(8. évfolyam, 271-301. szám)
1888-10-10 / 280. szám
. Van tehát a magyar pénz- és hitelviszonyokban lendület, igyekezet, takarékosság, tőkegyűjtés és emelkedés, de vannak nagy hiányok és bajok. Nem kell reményt veszteni; a nemzet erős, hogy pénzügyi gazdálkodását is jóra fordítsa, ha a kormány nem nyomná, s az államférfiak iparkodnának jó törvényekkel a népet segíteni. Budapest, okt. 9. Uj főispán. A hivatalos lap mai száma a következő két királyi kéziratot közö: I. A belügyminisztériem ideiglenes vezetésével megbízott személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére Baranyi Ágostont, Szilágy vármegye főispánját, ez állásától — nyugdíjigényének utólagos érvényesithetése mellett — saját kérelmére fölmentem s helyébe Szilágy vármegye főispánjává Wesselényi Miklós bárót nevezem ki. Kelt Bécsben, 1888. évi okt. délén. Ferenc ,József, s. k. Orczy Béla br. s. k. — II. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán Baranyi Ágoston Szilágyvármegye főispánjának, ez állásától saját kérelmére lett fölmentése alkalmából, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül. Lipót -rendem lovag keresztjét díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1888. évi okt. hó 3-án. Ferenc József, s. k. Orczy Béla br., s. k. Nemzetiségi harcok Ausztriában. Két érdekes távirat érkezett ma Prágából és Krakóból. A kormányválság kiréve az ifjú csehek vezérei gyűlést hívtak egybe, tanácskozandó a fölött, váljon az ifjú csehek ezentúl is oly heves oppozíciót fejtsenek-e ki vagy sem. öreg ! és Tischer felszólalásai után elhatározták, hogy folytatják az eddigi taktikát és minden rendelkezésre álló eszközzel fognak küzdeni az ó-csehek ellen, mert különben az oly szélső reakcionáriusok, mint Thun Ferenc gróf, nagy veszélybe sodorhatnák a cseh népet. A csehek és lengyelek viszonyában esetleg bekövetkezhető változásokról ad hírt a következő krakói távirat : Illetékes lengyel körökben figyelemreméltó mozgalom indult meg és úgy látszik, hogy a Strossmayer-ügynek nagy befolyása lesz a nemzetiségi viszonyokra. Az ifjú cseheknek mind leplezetlenebből nyilvánuló pánszláv hajlamai és a csehek ismert ellenszenve az osztrák-magyarnémet szövetség iránt, fontos elhatározásokra bízták a lengyel arisztokráciát és a rajxrát lengyel klubja már legközelebb felhívást fog intézni a csehiekhez, hogy változtassák meg politikájukat, ha azt akarják, hogy a lengyelek és csehek eddigi viszonya változatlan maradjon. A lengyelek követelései a következők : Az ifjúcsehek által űzött pánszláv propaganda teljes elnyomása , a dualizmus őszinte elismerése, télren magyarázhatatlan állásfoglalás az osztrák-magyar-német szövetség előnyére és végül a nemzeti követelések korlátozása. Francia kormányválság. Közöltük azt a párisi táviratot, mely Floquet francia kormányelnök visszalépésének hírét újságolja. Floquet azért akar lemondani, mert belátta, hogy az alkotmányrevízióval nem boldogulhat, másrészt azonban régebben tett ígéretei kötelezik őt arra, hogy a revíziót napirendre hozza. Hogy tehát a dilemmából kijusson , az egész minisztériumot válságba ne sodorja, most önként vissza akar lépni s külügyminiszterének, Gobletnek engedi át az elnökséget, ki ez irányban nem tett ígéretet s egyszerűen elejtheti a revíziót. Mi igaz e hírekből és mi nem, az még nem tudható. Csak annyi kétségtelen, hogy a revízió eszméje Franciaország összes józanabb köztársasági köreiben a legnagyobb idegenséget kelti. Csupán a monarchisták és boulangisták lelkesednek ez eszméért, de minél nagyobb az ő lelkesedésük, annál ridegebben fordulnak el tőle a köztársaság igazi hívei. A republikánus lapok méltán utalnak arra, hogy Carnot mostani nagy körútja alkalmával sehol egyetlen hang sem emelkedett a revízió érdekében. A közvélemény egészen más irányú tevékenységet vár a parlamenttől, mint a törvényes közjogi alap megbontását s ha Floquet nem hallgat a józan politikai körök óhajára, hanem napirendre hozza a revíziót, akkor olyan válságba viszi az országot, mely elsősorban öt magát fogja elsodorni. Nem valószínű különben, hogy Floquet lemondása esetén Góbiét legyen az utódja, mert Góbiét ellen már akkor merüdtek fel aggodalmak, mikor a külügyminiszteri tárcát elvállalta. A hadsereg fölszerelése. Az orsz. iparegyesület ipartestületi szakosztálya tegnap ülést tartott, melynek főtárgya a magyar kisiparnak a hadsereg fölszerelésében való nagyobb részesítése volt. Hoszszabb vita után a szakosztály egyhangúlag elhatározta fölhívni az igazgatóságot, hogy sürgősen tegye magát érintkezésbe a közös hadügyi kormánynyal a magyar delegáció utasításai folytán tervbe vett intézkedések felől nyerendő hiteles értesülések céljából. Az egyesület elnöke, Zichy Jenő gr. felkéretett az illető fölterjesztés személyes átnyújtására. Amennyiben a tervezett orsz. szövetség ideiglenes bizottsága ez iránt az egyesülethez felkopogtattam adósomnak a hivatalába. Egy elegáns fiatal ember ült ott , sárga kabát, piros nyakkendő és pepita nadrág, —no, ez nem fog fizetni, gondolom szomorún. — uram, én az ön hitelezője vagyok — szólitam meg nagyon bátortalanul. Hiába, csak per mopsz vagyok hitelező s ez a dolog kissé nyugtalanított. — Szabó, vagy suszter ? — szólt ő végig nézve rajtam. — Odondász. — A Kán, Jónás ? Már megint ? — Kérem, én csak először vagyok itt. Megvettem a Jónás úr követelését. — Szép. Jöjjön a lóversenyek után, akkorra nyerni fogok a totalizatőrön. — Hátba veszteni tetszik ? — Akkor majd az őszi lóversenyekre halaszszuk. Azt már nem mertem megkérdezni, hogy hátha akkor is veszteni fog. Illedelmesen köszöntem s haza mentem. Bizony nehéz a kenyere a szegény magyar írónak ! A szent istvánnapi futtatások ujtán azonnal beállítottam hozzá. — Mit akar, az Isten áldja meg? — ezzel fogadott, — nem elég, hogy „Fidelity" elbukott, „Talpra magyar“ beteg lett, „Lisbeth“ pedig levetette a lovasát, még ön is zaklat? Őszszel, édes barátom, őszszel. — Uram,, nekem Jónás úr csak tiz forinttal tartozik. Én is elengedek önnek ötöt, ha azt a tizet, rögtön megadja. Nagylelkű kézmozdulattal felelt: — Ön az egészet meg fogja kapni, csak legyen türelemmel. Ezennel vegye örvendetes tudomásul, hogy a jövő hónapban házasodom, még pedig gazdagon. — Szaics ne házasodjék meg, hanem adja A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A névjegy. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Régóta összeköttetésben vagyok már Jónás antikváriussal, aki, mivel sokszor adtam el nála könyvet, azt hiszi rólam, hogy én foglalkozom irodalommal. Egyszer aztán megkért, hogy állítsak össze az ő könyvraktáráról egy katalógust, melyet ő ki fog nyomtatni. Én egy kitűnő rendszert találtam föl a katalogizálásban : az összes könyveket két főcsoportra osztottam. 1. A melyek darabszám és 2. a melyek mázsaszám kerülnek eladásra. Ennek köszönheti Jónás, hogy rövid idő alatt az egész könyvesboltot eladta a mázsaszám. A munkáért iói honoráriumkép húsz pengő járt. Tizet rögtön le is fizetett, a másik tiz helyett pedig adott egy névjegyet, mondván, hogy hajtsam be. A névjegyen egy szép nevű úr arra kötelezi magát, hogy ezekért, meg ezekért a könyvekért 1888. február 1-én lefizet 15 forintot. Megjegyzem, hogy ekkor éppen július közepén voltunk. Azután nagyon gyanúsnak tetszett, hogy az én 10 forintomért Jónás úr 15 irtot enged át. De azért elfogadtam. — Mikor jelentkezhetek ott a pénzemért ? — kérdem. — Minden hó elsején — felelt Jónás úr. Jól vagyunk. Ő úgy látszik már február elseje óta próbálgatja. Augusztus elsején beBudapest, okt. 9. — A VII. ker. elöljáróságnál még mindig tarthatatlan állapotok uralkodnak, mivel Schön József elöljáró és Zachár Antal h. elöljáró eljárnak a hivatalba, sőt hivatalos funkciókat is végeznek, s ami még ennél is elszomorítóbb, az esküdtek egy része nem tud magyarul. A VII. kerület polgárait különben most egy másik affaire is foglalkoztatja, mely Kamermayer Károly polgármester és Braun Ignác esküdt között merült fel. Ez ellen az úr ellen ugyanis feljelentést tettek a polgármesternél, hogy egy rovott múltú ember számára kávéházi iparengedélyt eszközölt ki. A polgármester ezért keményen megleckéztette az esküdt urat, aki egy beadványban mentegette eljárását, mondván, hogy jóhiszeműleg járt el, s kérte a polgármester határozatának visszavonását. E kérésével meg a pénzemet. Az én tíz forintomért igazán nem is érdemes megházasodnia. — Ajánlom magamat, — szólt ő röviden s eltávozott. Mint a hivatalszolga monda, a Margit-szigetre egy nyári mulatságra. Nekem is szerzett mulatságot, egész nyárra. El is panaszoltam Jónásnak, aki azt tanácsolta, hogy pöröljem be. Egy darabig haboztam, de aztán eszembe jutott, hogy nagyon sárga kabátja és nagyon vörös nyakkendője van, amiből következik, hogy sok párbaja szokott lenni, hátha véletlenül agyonlövik. Ez a gondolat azonnal elkergetett a járásbírósághoz, hol az ilyen bagatelle-ügyeket intézik. Bepereltem. S képzeljék, mi történt ? Adósom megházasodott s a tárgyalásra elküldte az anyósát. El voltam veszve. Az anyós egyszerűen uzsorásnak kiáltott ki, s mielőtt, szóhoz juthattam és a névjegyet megmutathattam volna, úgy rám ijesztett, hogy bocsánatot kértem és eltávoztam. Az egyetlen mód, mely immár számomra fenmarad, ez : meg kell házasodnom s elküldeném az anyósomat, per nyitani. A két anyós ott a járásbíróság előtt fölfalja egymást, az már bizonyos. Ennek adósom annyira meg fog örülni, hogy rögtön megfizeti a 15 pengőt; én is annyira megörülök az esetnek, hogy tüstént elengedem neki a 15 pengőt. Így' duplán kvittek leszünk. Tehát : kerestetik feleségül egy fiatal leány, akinek jó mérges, epés édesanyja van. Az esetleges apa elnézésben részesül, de nem föltétlenül szükséges. Lipcdlass. BUDAPESTI HÍRLAP, (280. sz., 1888. október 10. dúl, az készséggel fog vele az egyetértelmű eljárás érdekében érintkezésbe lépni. Mihelyt a hadügyi kormányzattól nyerendő értesülések alapot nyújtanak az országos szövetkezésre, a hadfelszerelési vállalkozások céljából szervezendő orsz. szövetkezet tervezetét a kereskedettől jog alapján ki fogja dolgozni egy bizottság. A szerb válság. Szerbiából napról-napra oly hírek érkeznek, melyekből mélyreható válságra lehet következtetést vonni, bármennyire takargatják is azt. Ma már alig van ember Szerbiában, akit ne gyanúsítanának és vádolnának azzal, hogy összeesküvő s hogy a király ellenségeinek táborába ment át. Szinte megdöbbentő, midőn azt halljuk, hogy a királyhoz mindig hű és ragaszkodó Garasanin és pártjának, az egyedül lojális haladópártnak, több tagja is ki van téve ily gyanúsításoknak és a király még azt sem akarja megengedni, hogy védhessék magukat. Garasaninnak a kormány tudvalevőleg azt az ajánlatot, tette, hogy menjen Rómába követnek. Ez ajánlatnak nem volt más célja, minthogy Garasanint Belgráditól eltávolítsák. Mondják, hogy ezt a király maga óhajtotta és a Gleichenbergből visszatért Mijatovics külügyminiszter vitte meg az üzenetet Garasaninnak. Az ex-miniszterelnök azonban még mindig Belgrádban van és nem követi a szabadságon levő konstantinápolyi követ, Novakovics példáját, aki a kormány parancsára 24 óra alatt utazott el Belgrádból a vidékre. Rendkívül szomorú állapotok ezek és a kormány tagjain kívül ma már alig van Szerbiában számbavehető politikus, aki ne állana a konspirálás gyanúja alatt. Ily körülmények között nem csodálható, ha a kormány ki akarja hirdetni az ostromállapotot. FŐVÁROSI ÜGYEK.