Budapesti Hírlap, 1888. október(8. évfolyam, 271-301. szám)

1888-10-10 / 280. szám

. Van tehát a magyar pénz- és hi­telviszonyokban lendület, igyekezet, ta­karékosság, tőkegyűjtés és emelkedés, de vannak nagy hiányok és bajok. Nem kell reményt veszteni; a nemzet erős, hogy pénzügyi gazdálkodását is jóra fordítsa, ha a kormány nem nyomná, s az államférfiak iparkodnának jó tör­vényekkel a népet segíteni. Budapest, okt. 9. Uj főispán. A hivatalos lap mai száma a kö­vetkező két királyi kéziratot közö: I. A belügyminisztériem ideiglenes vezetésével megbízott személyem körüli magyar miniszterem elő­terjesztésére B­a­r­a­n­y­i Ágostont, Szilágy vármegye főispánját, ez állásától — nyugdíjigényének utólagos érvényesithetése mellett — saját kérelmére fölmentem s helyébe Szilágy vármegye főispán­jává W­esselényi Miklós bárót nevezem ki. Kelt Bécsben, 1888. évi okt. délén. Ferenc ,J­ó­z­s­e­f, s. k. Orczy Béla br. s. k. — II. Sze­mélyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán B­aranyi Ágoston Szilágyvármegye főis­pánjának, ez állásától saját kérelmére lett fölmen­tése alkalmából, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül. Li­pót -rendem lovag ke­resztjét díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1888. évi okt. hó 3-án. Ferenc Jó­zsef, s. k. Orczy Béla br., s. k. Nemzetiségi harcok Ausztriában. Két ér­dekes távirat érkezett ma Prágából és K­ra­kó­b­ó­l. A kormányválság kiréve az ifjú csehek vezérei gyűlést hívtak egybe, tanácskozandó a fölött, váljon az ifjú csehek ezentúl is oly heves oppozíciót fejtsenek-e ki vagy sem. öreg ! és T­i­­­s­c­h­e­r felszólalásai után elhatározták, hogy folytatják az eddigi taktikát és minden re­n­­delkezésre álló eszközzel fognak küzdeni az ó-c­sehek ellen, mert külön­ben az oly szélső reakcionáriusok, mint­ Thun Ferenc gróf, nagy veszélybe sodorhatnák a cseh népet. A csehek és lengyelek viszonyában esetleg bekövetkezhető változásokról ad hírt a kö­vetkező krakói távirat : Illetékes lengyel körökben figyelemreméltó mozgalom indult meg és úgy látszik, hogy a Stross­­m­a­y­e­r-ügynek nagy befolyása lesz a nemzetiségi viszonyokra. Az ifjú cseheknek mind leplezetlenebből nyilvánuló pánszláv hajlamai és a csehek ismert ellenszenve az oszt­rá­k-m­agyar­német szövetség iránt, fontos elhatáro­zásokra bízták a lengyel arisztokráciát és a rajxrát lengyel klubja már legközelebb felhívást fog in­tézni a csehiekhez, hogy változtassák meg politiká­jukat, ha azt akarják, hogy a lengyelek és csehek eddigi viszonya változatlan maradjon. A lengyelek követelései a következők : Az ifjúcsehek által űzött pánszláv propaganda teljes elnyomása , a dualizmus őszinte elismerése, télren magyará­zhatatlan állásfogla­lás az osztrák-magyar-német szövetség előnyére és végül a nemzeti követelések korlátozása. Francia kormányválság. Közöltük azt a párisi táviratot, mely Floquet francia kormány­elnök visszalépésének hírét újságolja. Floquet azért akar lemondani, mert belátta, hogy az alkotmányre­­vízióval nem boldogulhat, másrészt azonban régeb­ben tett ígéretei kötelezik őt arra, hogy a revíziót napirendre hozza. Hogy tehát a dilemmából kijusson , az egész minisztériumot válságba ne sodorja, most önként vissza akar lépni s külügyminiszterének, Gobletnek engedi át az elnökséget, ki ez irányban nem tett ígéretet s egyszerűen elejtheti a revíziót. Mi igaz e hírekből és mi nem, az még nem tudható. Csak annyi kétségtelen, hogy a revízió eszméje Franciaország összes józanabb köztársasági köreiben a legnagyobb idegenséget kelti. Csupán a monar­­chisták és boulangisták lelkesednek ez eszméért, de minél nagyobb az ő lelkesedésük, annál ridegebben fordulnak el tőle a köztársaság igazi h­ívei. A re­publikánus lapok méltán utalnak arra, hogy Carnot mostani nagy körútja alkalmával sehol egyetlen hang sem emelkedett a revízió érdekében. A köz­vélemény egészen más irányú tevékenységet vár a parlamenttől, mint a törvényes közjogi alap meg­bontását s ha Floquet nem hallgat a józan politikai körök óhajára, hanem napirendre hozza a revíziót, akkor olyan válságba viszi az országot, mely első­sorban öt magát fogja elsodorni.­­ Nem valószínű különben, hogy Floquet lemondása esetén Góbiét legyen az utódja, mert Góbiét ellen már akkor me­rüdtek fel aggodalmak, mikor a külügyminiszteri tárcát elvállalta. A hadsereg fölszerelése. Az orsz. iparegye­sület ipartestületi szakosztálya tegnap ülést tartott, melynek főtárgya a magyar kisiparnak a hadsereg fölszerelésében való nagyobb részesítése volt. Hosz­­szabb vita után a szakosztály egyhangúlag elhatá­rozta fölhívni az igazgatóságot, hogy­ sürgősen te­gye magát érintkezésbe a közös hadügyi kormány­nyal a magyar delegáció utasításai folytán tervbe vett intézkedések felől nyerendő hiteles értesülések céljából. Az egyesület elnöke, Zichy Jenő gr. felkéretett az illető fölterjesztés személyes átnyúj­­tására. Amennyiben a tervezett orsz. szövetség ideiglenes bizottsága ez iránt az egyesülethez fel­kopogtattam adósomnak a­ hivatalába. Egy elegáns fiatal ember ült ott , sárga kabát, piros nyakkendő és pepita nadrág, —no, ez nem fog fizetni, gondolom­ szomorún. — uram, én az ön hitelezője vagyok — szólitam meg nagyon bátortalanul. Hiába, csak per m­opsz vagyok hitelező s ez a dolog kissé nyugtalanított. — Szabó, vagy suszter ? — szólt ő végig nézve rajtam. — Odondász. — A Kán, Jónás ? Már megint ? — Kérem, én csak először vagyok itt. Megvettem a Jónás úr követelését. — Szép. Jöjjön a lóversenyek után, akkorra nyerni fogok a­ totalizatőrön. — Hátba veszteni tetszik ? — Akkor majd az őszi lóversenyekre ha­­laszszuk. Azt már nem mertem megkérdezni, hogy hátha akkor is veszteni fog. Illedelmesen köszön­tem s haza mentem. Bizony nehéz a kenyere a szegény magyar írónak ! A szent istvánnapi futtatások ujtán azon­nal beállítottam hozzá. — Mit akar, az Isten áldja meg? — ez­zel fogadott, — nem elég, hogy „Fidelity" el­bukott, „Talpra magyar“ beteg lett, „Lisbeth“ pedig levetette a lovasát, még ön is zaklat? Őszszel, édes barátom, őszszel. — Uram,, nekem Jónás úr csak tiz forint­tal tartozik. Én is elengedek önnek ötöt, ha azt a­ tizet, rögtön megadja. Nagylelkű kézmozdulattal felelt: — Ön az egészet meg fogja kapni, csak legyen türelemmel. Ezennel vegye örvendetes tudomásul, hogy a jövő hónapban házasodom, még pedig gazdagon. — Szaics ne házasodjék meg, hanem adja A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A névjegy. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Régóta összeköttetésben vagyok már Jó­nás antikváriussal, a­ki, mivel sokszor adtam el nála könyvet, azt hiszi rólam, hogy én fog­lalkozom irodalommal. Egyszer aztán megkért, hogy állítsak össze az ő könyvraktáráról egy katalógust, melyet ő ki fog nyomtatni. Én egy kitűnő rendszert találtam föl a katalogizálásban : az összes könyveket két főcsoportra osztottam. 1. A melyek darabszám és 2. a melyek mázsa­­szám kerülnek eladásra. Ennek köszönheti Jónás, hogy rövid idő alatt az egész könyves­boltot eladta a mázsaszám. A munkáért i­ói honoráriumkép húsz pengő járt. Tizet rögtön le is fizetett, a másik tiz helyett pedig adott egy névjegyet, mond­ván, hogy hajtsam be. A névjegyen egy szép nevű úr arra kö­telezi magát, hogy ezekért, meg ezekért a­ könyvekért 1888. február 1-én lefizet 15 fo­rintot. Megjegyzem, hogy ekkor éppen július kö­zepén voltunk. Azután nagyon gyanúsnak tetszett, hogy az én 10 forintomért Jónás úr 15 irtot enged át. De azért elfogadtam. — Mikor jelentkezhetek­ ott a pénzemért ? — kérdem. — Minden hó elsején — felelt Jó­nás úr. Jól vagyunk. Ő úgy látszik már február elseje óta próbálgatja. Augusztus elsején be­Budapest, okt. 9. —­ A VII. ker. elöljáróságnál még mindig tarthatatlan állapotok uralkodnak, mivel S­c­h­ö­n József elöljár­ó és Z­a­c­h­á­r Antal h. elöljáró el­járnak a hivatalba, sőt hivatalos funkciókat is vé­geznek, s a­mi­ még ennél is elszomorítóbb, az es­küdtek egy része nem tud magyarul. A VII. kerület polgárait különben most egy másik affaire is foglal­koztatja, mely­ Kamermayer Károly polgár­­mester és Braun Ignác esküdt között merült fel. Ez ellen az úr ellen ugyanis feljelentést tettek a polgármesternél, hogy egy rovott múltú ember szá­mára kávéházi iparengedélyt eszközölt ki. A polgár­­mester ezért keményen megleckéztette az esküdt urat, a­ki egy beadványban mentegette eljárását, mondván, hogy jóhiszeműleg járt el, s kérte a pol­gármester határozatának visszavonását. E kérésével meg a pénzemet. Az én tíz forintomért igazán nem is érdemes megházasodnia. — Ajánlom magamat, — szólt ő röviden s eltávozott. Mint a hivatalszolga monda, a Margit-szigetre egy nyári mulatságra. Nekem is szerzett mulatságot, egész nyárra. El is pa­naszoltam Jónásnak, a­ki azt tanácsolta, hogy pöröljem be. Egy darabig haboztam, de aztán eszembe jutott, hogy nagyon sárga kabátja és nagyon vörös nyakkendője van, a­miből kö­vetkezik, hogy sok párbaja szokott lenni, hátha véletlenül agyon­lövik. Ez a gondolat azonnal elkergetett a járásbírósághoz, hol az ilyen bagatelle-ügyeket intézik. Bepereltem. S képzeljék, mi történt ? Adósom megházasodott s a tárgyalásra elküldte az anyósát. El voltam veszve. Az anyós egyszerűen uzsorásnak kiáltott ki, s mielőtt, szóhoz jut­hattam és a névjegyet megmutathattam volna, úgy rám ijesztett, hogy bocsánatot kértem és eltávoztam. Az egyetlen mód, mely immár számomra fenmarad, ez : meg kell házasodnom s elkül­deném az anyósomat, p­e­r n­y­i­t­a­n­i. A két anyós ott a járásbíróság előtt föl­falja egymást, az már bizonyos. Ennek adósom annyira meg fog örülni, hogy rögtön megfizeti a 15 pengőt; én is annyira megörülök az esetnek, hogy tüstént elengedem neki a 15 pengőt. Így' duplán kvittek leszünk. Tehát : kerestetik feleségül egy fiatal leány, a­kinek jó mérges, epés édesanyja van. Az esetleges apa elnézésben részesül, de nem föltétlenül szükséges. Lipcdlass. BUDAPESTI HÍRLAP, (280. sz., 1888. október 10. dúl, az készséggel fog vele az egyetértelmű eljárás érdekében érintkezésbe lépni. Mihelyt a hadügyi kormányzattól nyerendő értesülések alapot nyújta­nak az országos szövetkezésre, a hadfelszerelési vállalkozások céljából szervezendő orsz. szövetkezet tervezetét a kereskedettől jog alapján ki fogja dol­gozni egy bizottság. A szerb válság. Szerbiából napról-napra oly hírek érkeznek, melyekből mélyreható válságra le­het következtetést vonni, bármennyire takargatják is azt. Ma már alig van ember Szerbiában, a­­kit ne gyanúsítanának és vádolnának azzal, hogy összees­küvő s hogy a király ellenségeinek táborába ment át. Szinte megdöbbentő, midőn azt halljuk, hogy a királyhoz mindig hű és ragaszkodó Garasanin és pártjának, az egyedül lojális haladópártnak, több tagja is ki van téve ily gyanúsításoknak és a király még azt sem akarja megengedni, hogy védhessék magukat. Garasaninnak a kormány­ tudvalevőleg azt az ajánlatot, tette, hogy menjen Rómába követnek. Ez ajánlatnak nem volt más célja, minthogy­ Gara­­sanint Belgráditól eltávolítsák. Mondják, hogy ezt a király maga óhajtotta és a Gleichenbergből vissza­tért Mijatovics külügyminiszter vitte meg az üzene­tet Garasaninnak. Az ex-miniszterelnök azonban még mindig Belgrádban van és nem követi a sza­badságon levő konstantinápolyi követ,­ Novakovics példáját, a­ki a kormány parancsára 24 óra alatt utazott el Belgrádból a vidékre. Rendkívül szomorú állapotok ezek és a kormány tagjain kívül ma már alig van Szerbiában számbavehető politikus, a­ki­ ne állana a konspirálás gyanúja alatt. Ily­ körülmények között nem csodálható, h­a a kormány ki akarja hir­detni az ostromállapotot. FŐVÁROSI ÜGYEK.

Next