Budapesti Hírlap, 1888. október(8. évfolyam, 271-301. szám)
1888-10-29 / 299. szám
10 A regále megváltása. — A képviselőhöz 21-es bizottságából. — Budapest, okt. 27. A regálebizottság ma egy paragrafussal haladt tovább a kártalanitásról szóló javaslat tárgyalásában. Mindenekelőtt Tisza Lajos gróf elnök bemutatta a bizottságokhoz utasított törvényjavaslatokra vonatkozólag Szeghalom, Érsekújvár, Torda-Aranyos megye s a törvényhatósági joggal felruházott városok küldöttjei s a Bács községi nemes közbirtokosság s korcsmajog-tulajdonosok által benyújtott kérvényeket. Láng előadó pedig előterjesztő a bizottság előző ülésén bemutatott kérvények tartalmát.Ezután folytatta a bizottság a kártalanítási törvényjavaslat részletes tárgyalását. A harmadik szakasz hátralevő pontjai Smiadlovszky, Pulszky A., Wekerle államtitkár, Bokros, Wahrmann, Szivák és Horváth Gy. felszólalásai után elfogadtattak, ama, Tisza miniszterelnök által javasolt megtoldással, hogy a midőn a jogosult az államtól 1882. óta szerezte meg a jogot, a vételár képezi a kártalanítás összegét, de csak akkor, ha a vételár csak a jogért, nem egyúttal a hasznosítására szolgáló épületekért is adatott: „az utóbbi esetben az épületek értéke becslés útján állapítandó meg s megegyezés esetén az épületek a tulajdonos birtokában maradnak, értékük a kártalanítás összegéből levonatván, ellenkező esetben az épületek is a kincstár tulajdonába mennek át s az egész vételár képezi a megváltási alapot.“ Ezután áttért a bizottság a törvényjavaslat negyedik szakaszára, mely meghatározza, mely további esetekben van helye az eltérésnek attól, hogy az adójövedelem vézessék a kártalanítás alapjául. A szakasz első pontjából, mely amaz esetről intézkedik, ha az adókivetés alapjául szolgált vagy a bevallás ama kételyt ébresztené a pénzügyi közegben, hogy a jövedelem félrevezetési szándékból túlságos nagynak tüntettetett elő , Unger indítványára kihagyatott a „félrevezetési szándékból“. A második pontnál, mely szerint ha a jogosult 1886 vége előtti időből való hitelt érdemlő adatokkal igazolja, hogy 1882—1886 közt megadóztatott joga után tényleg nagyobb jövedelmet húzott, mint a mennyi után adót fizetett, a kártalanítás a tényleges tiszta jövedelem s a szomszédos viszonyok tekintetbe vételével egyezség útján, ha pedig létre nem jön, az illetékes hatóság becslése útján állapítandó meg, de csak ha az adóalapul vett vallomást nem a jogosult állította ki , vagy vallomás beadására, vagy az adó megállapítására szükséges adatok kiszolgáltatására hivatalból felszólítva nem lett. Láng előadó előterjeszti Kolozsmegye ama kérését, hogy midőn az illető bejelenti, hogy hibásan történt a megadóztatás, a kártalanítás hivatalból beszerzendő adatok alapján állapíttassék meg. Szóló ezzel szemben a törvényjavaslat eredeti szövegét ajánlja elfogadásra. Huszár Károly és Szentiványi hozzászólása után, Tisza miniszterelnök kijelenti, hogy a törvény létesülése érdekében hajlandó hozzájárulni a kérdéses pont végső tételének kihagyásához, de csakis oly feltétel alatt, hogy legalább a fennálló törvényekben megállapított büntetés teljes szigora alkalmazhassék ; t. i. ott, hol a hibás bevallást nem az illető maga követte el, 4-szeres, hol maga tette ezt, 8-szoros bírság, így legalább az etikai szempontnak elég lesz téve. Bujanovics nem tartja elvileg helyesnek, hogy véglegesen ily kérdésekben a pénzügyminisztérium döntsön, mely maga is érdekelt fél. Helyesebb lenne ezt a pénzügyi bíróságra, vagy ha ez nehézségekbe ütköznék, egy e célra alakítandó országos bizottságra ruházni. Tisza miniszterelnök ama meggyőződésben van, hogy bárki legyen is akkor pénzügyminiszter, midőn a törvény végrehajtatik, e törvényt az államkincstár szempontjából nem fogadhatná el, ha a fórumok nem állapíttatnának meg úgy, ahogy e törvényjavaslatban karatemplálva vannak. Többek hozzászólása után Tisza miniszterelnök a fórumok megállapítása iránt hallottakra megjegyzi, hogy annak alapján is, amire ma mint szélső határra késznek nyilatkozott, inkább aziránt támad benne aggály, hogy nem képviselte eléggé az állam érdekét; azt, hogy a magánosok érdekeire ne lett volna tekintettel, ugyan senki sem vetheti szemére. Bokros megjegyzi, hogy a birság kiterjesztése a községi adókra is a legnagyobb bonyodalmakat vonná maga után. Tisza miniszterelnök elismeri, hogy méltányos és igazságos lenne e kiterjesztés, de amaz állásponttal, hogy e birság a fennálló törvényeknek feleljen meg, ellenkeznék, mert azok csakis az állami adóról szólanak. Az elnök konstatálja, hogy a bizottság többsége törlendőnek határozta a tárgyalás alatt levő pont rendelkezését azzal, hogyha valaki maga állította ki az adó alapjául vett vallomást, reá nyolcszoros bírság alkalmaztassák, továbbá, hogy e fórumokra nézve elfogadtattak e törvényjavaslat rendelkezései s hogy az érdekelteknek esküre bocsátása mellőztetett. A felmerült többi indítvány nem fogadtatott el. A tárgyalást hétfőn d. e. fél 11 órakor folytatják. BUDAPESTI HÍRLAP. (298. sz. 1888. október 28. Könyvesház. Költők meg életrajzírók. Annyi nagy költőt temetett el ez a század, hogy nincs mit csodálkozni a temérdek életrajzon, mely manapság megjelenik. A nagy poéták meghaltak, uj nagyok nem igen jelentkeznek s még mindig a régen kelt hangok rezegnek végig az emberek szívén. E hangok magyarázatát, illusztrációját, okát keresni és megadni nagyon szívesen indul el a publikum az életrajzíró esztétikussal. Ima nálunk, a kritikai irodalom mostoha földjén, eddig négy könyv jelent meg Byron életéről, kettő fordítás, — a Maculay híres essayje és Castelar Emil még híresebb könyve — és kettő eredeti. És most megjelent az ötödik eredeti is, még pedig terjedelmesebb, mint az eddigiek. Szerzője : M e gye ry István dr., balassa gyarmati alügyész, akinek, ha jól tudjuk, ez az első ilynemű munkája. Megyery dr. a jó ügyész rendszerével fogott ez életirásba , átvizsgálva mind ama dokumentumokat, melyek Byronról pro és kontra szólanak s igy rekonstruálja azt a nagy alakot, a kiről annyi ellentétes képet festettek még akkor is, a mikor ereje már benn pezsgett a század vérereiben. Az uj magyar életíró jórészt Moorenak, a nagy költő barátjának könyvéből szedi adatait és Byronnak, mint embernek, erkölcsi karakterét. Maculayval egybehangzóan — talán annak a nyomán is — ítéli meg. De azért nem lelkesül még bűneiért is, mint Castelar, akit Megyery még külfóképen sem említ, bár nagy lelkiismeretességgel beírta könyvébe mindama könyveket, melyekből merített. E munkák jegyzékéből, tehát Megyery könyvéből is hiányzik a Guiccioli grófné ismert életírása, mely akármilyen unalmas legyen is, Byron utolsó éveiről sok érdekes adatot tartalmaz. Minden hiányosságai dacára megvannak az új magyar életrajznak a maga érdekességei ; elsősorban a tárgy olyan érdekfeszítő, mint egy jó regény meséje, de jól is van elmondva, keresettség, fontoskodás, unalmas részletek nélkül. Megyery a részletes „műbírálat“ mesterségétől is tartózkodik, rövidre fogott életiratot akar adni és ez sikerül is neki. Könyvének végére egy pár ismert Byron fordítást csatol, verseket és naplórészleteket a javából. A „Pallas“ szépen állította ki a nyolcéves essayt, melynek kiadója maga a szerző és ára 1 írt 20 kr.* Petőfiről egy kis essay jelent meg a napokban. Zsánerre nézve olyan, mint amilyenekben Macaulay alkotott kicsiny remekműveket. A kis Petőfi-tanulmány szerzője, Palágyi Menyhért, a Petőfi társaság r. tagja, nincs abban a kellemes helyzetben, mint nagy angol mintája, aki korszakalkotó poétáról írván, mindég egy arról megjelent terjedelmes életírásra támaszkodhatik. A mi Petőfi-életrajzunkat — Gyulaitól — négy esztendeje Ígérgeti az akadémia könyvkiadó vállalata és valószínüleg ugyanennyi ideje Ígérgeti a könyvkiadó vállalatnak Gyulai. Sőt vannak szórakozott könyvvásárlók, akik azt hiszik, hogy e könyv már könyvtárukban is van. A tény azonban az, hogy Palágyi Menyhért, Petőfiről írván, csak a hivatalos kritikára támaszkodhatott. Kik a Petőfi hivatalos kritikusai, azt nem mondja meg a rövid tanulmány szerzője, de ugyancsak rájuk cáfol s ebből a cáfolásokból az tűnik ki, hogy az a hivatalos kritika inkább korlátolt, mint hivatalos. Ezeken kívül legjobban haragszik Palágyi az irodalom-történetírókra, akik Petőfit az új, népies iskola keretén belül és másokkal együtt tárgyalják, holott az egy és egyetlen, a miben igaza is van. De nincs igaza akkor, a midőn „mania Bothvellianá“-ba esik, — ahogy angol mintája nevezi a dicsérő kórt — és Petőfi mellől és körül ki akar pusztítani minden nagyságot. Különös hevességgel szállítja, alább Arany értékét, akit Petőfi tanítványának tart. Úgy hiszi, János vitéz nélkül nem exisztál ma Toldi és amíg Arany megmarad kora kitűnőségének, addig Petőfi minden időknek szól. Amikor eszthetikusok jósolni kezdenek, ott nem lehet többé vitázni. Az azonban egyszerűen nem áll, hogy Arany Jánosnak erősebb lyrai érzésre, emelkedettebb elmélkedésre nem volt szive és lantjának ereje. Az „Óra lüktet lassú percegéssel“ kezdésű versnél mélyebb és egyszersmind magasabb, merészebb szárnyalású ódája aligha van a magyar irodalomnak, hogy csak ezt a nagy ellentéteket magába záró költeményt idézzük. — Az egyébként jó ötletek híján nem szűkölködő, „Petőfi“ cimű füzet ára 30 kr. Kereskedelmi és politikai számtan. II. része megjelent. Szerzője Havas Miksa, a pozsonyi kereskedelmi akadémia tanára. E kötetben találjuk a határidő-számitást, a folyószámlák tanát, az arany- ezüst-számítást, az éremszámítást, a külföldi váltók tanát, 18 piac váltóárfolyamjegyzékével, az osztrákmagyar értékpapíroknak a külföldi tőzsdéken való jegyzését, a 6 legfőbb tőzsde jegyzékével, az értékpapírokkal való számítást a külföldi tőzsdék fsanceai értelmében, az értékpapírok jövedelmezőségének számítását és végül a részletiv ügyletek tárgyalását. A könyv Stampfel kiadása. Dante politikája a címe egy kis füzetnek, melyet Csicsáky Imre írt, aki első s egyetlen fordítója a Dante Divina Commediája harmadik részének, a Paradicsomnak. A fiatal pap e füzetben Dante-nak a Monarchiáról írt művét magyarázza sok tudással, élénk és élvezhető modorban. A Magyar Szalon novemberi számában sok érdekes aktuális közlemény és kép van. Ilyen Berzeviczy államtitkár cikke az új kultuszminiszterről, a Justh Zsigmond interviewja Sarah Bernhardtnál, Szana Tamás tanulmánya, Vértesi Arnoldról, ifj. Ábrányi Kornél Bartók Lajost méltató dolgozata és a jubiláló Náday jellemzése, melyet valaki névtelenül, de ügyesen irt meg. Mind e közleményeket jó kivitelű arcképek illusztrálják. A füzet egyéb tartalmából kiválnak : a Jókai „Csatavér“ című dramatizált elbeszélésének vége, Vértesi Arnoldnak „Az ezredik novellá“-ja, Radó Antal szép költeménye, Kempner Miklós és Acsády Ignác ismertető cikke, a Tábori Róbert és Bródy Sándor apró novellája. A képek közül különösen szép : a Pataky László „Tildás“-a és a Stróbl Alajos Aranyszobor emlékének reprodukciója. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, okt. 27. — A kúria büntető tanácsai okt. 28-tól december végéig a következőképen lesznek megalakítva: I. tanács (egyúttal sajtótanács): Elnök Daruváry Alajos, a kir. kúria másodelnöke; bírák: Baló Mihály, Barthodeiszky Gyula, Keömley Pál, Lacza József, Sebestyén Mihály, Sélley Sándor (sajtóügyi referens); jegyzők: Gebhardt Ferenc, Kanyó Lajos. — II. tanács: Elnök Csemegi Károly, szabadság ideje alatt Suhay Imre dr., bírák: Tomcsányi Mór, Kelemen Mór dr., Szeyffert Ede, Losonczy Ödön, Sánta Gábor, Nádasdy Márk; jegyző Saárossy Károly. — Hl. tanács: elnök Szentgyörgyi Imre; bírák : Suhay Imre dr., Andrásovics Béla, Perencz Károly, Popovics Jenő, Steer Ferenc, Balogh József ; jegyző Schindler Jenő. — IV. tanács: elnök Tóth Lőrinc ; birák : Dózsa Dániel, Mattyasovszky Lipót, Veszprémy János, Hajdú Lajos, Papanek Sándor, Tutschner Ágoston, Majovszky Vilmos ; jegyző Tőkés Ferenc. — V. tanács: elnök Osztrovszky József; birák : Hertzeg Sándor, Horváth László, Décsey Zsigmond dr., Bömbes Gyula, Frenreisz István ; jegyzők : Vajdafy Emil, Vasdényey Géza. — Lónyay Menyhértné grófné hagyatéka. A múlt héten elhunyt özvegy Lónyay Menyhértné grófné végrendeletét, mely Tokaji Nagy Lajos kir. közjegyzőnél volt letéve, ma hirdették ki a budapesti kir. törvényszéknél. A végrendelet felsorolja a grófné ingatlanait, a budai villát, az Albrecht-úti háromemeletes bérházat, több pesti háztelket, a 60 holdas mádi szőlőt, az ezer holdas szentlőrinci, az ezer holdas bátyút, a hétezer holdas tuzséri és a tizennégyezer holdas farkadini birtokokat, melyek a hagyományozó végakarata szerint négy egyenlő arányú részben három fiára: János, Béla és Gábor grófokra s az elhunyt ifj. Lónyay Menyhért gróf gyermekeire szállanak. A grófné a családi hitbizományról nem gondoskodott. — Elitélt ékszerész. A budapesti kir. törvényszék sikkasztás miatt két havi fogházra ítélte Hoffmann Adolf kerepesi uti ékszerészt. Azzal vádolták, hogy özv. Pavik Jánosné fülbevalóiból kivette a drágaköveket és hamisakat rakott a helyükbe. Az elitélt fölebbezést jelentett be. — Szélhámos nagykereskedő. Közöltük annak idején, hogy Spronz Márk budapesti nagykereskedő, aki 100,OCX) frt passzívával jutott csődbe, Budapestről megszökött, hátrahagyva egy alig 2000 frtnyi értékű áruraktárt. A hitelezők nyomára jöttek annak, hogy Spronz áruinak egy részét elrejtette s néhány nappal távozása előtt egy több ezer forint értékű kávéküldeményről szóló fuvarlevelet adott át B. budapesti lakosnak. A kávé a közraktárakba vándorolt és Spronz arra kölcsönt vett fel. Ugyanez időben érkezett három fuvarlevél nagyobb mennyiségű rizsszállítmányról, melyek nyomtalanul eltűntek. A hitelezők Spronz ellen csődöt kértek, amit a törvényszék el is rendelt. Megjegyezzük, hogy Sprorz Márk nem volt bejegyzett kereskedő, s mégis hitell volt az összes budapesti bankoknál. — Világlátott tolvaj, Bánfi, azelőtt Brudermann Sámuelt tavaly három évi fegyházra ítélte a budapesti büntető törvényszék egy Stockholmban elkövetett lopás miatt. E jeles hazánkfia a „Krisztiania“ nevű gőzösön együtt utazott egy angol ügyvéddel s útközben ellopta ennek pár ezer dollárt tartalmazó tárcáját. A tolvaj úgy fogott ki a