Budapesti Hírlap, 1888. október(8. évfolyam, 271-301. szám)

1888-10-05 / 275. szám

6 A vidéken. Újvidéken istentisztelet volt az összes templomokban. A belvárosi plébánia-templomban Kopper apát mondott misét s az énekkar szép egyházi dalokat énekelt. Rózsahegyen a pol­gári és katonai hatóságok részvételével istentiszteletet tartottak a katolikus templomban. Szabadkán a főtemplomban volt istenisztelet, melyre a város egész intelligenciája egybegyült. Fiuméban föl­lobogózták a város és konzulságok épületeit s a pol­gári és katonai hatóságok teljes díszben jelentek meg a székesegyházban tartott ünnepi misén. A király nevenapját megünnepelték még Kolozs­várott, Maro­s-V­ás­árhelyen, Nagyvá­radon, Pécsett, Székesfehérvárott, Brassóban és több más városban. — (Mai számunkkal) háromnegyed iv mel­lékletet adunk. A II. (negyediv) mellékleten közöl­tük a Regénycsarnokot és a börzetáblázatot. — (A király és az esztergomiak.) Jelen­tettük, hogy Esztergom város polgárai kivilágítást rendeztek arra a hírre, hogy a király a felixdorfi tüzérségi gyakorlótéren halálos veszedelemtől me­nekült meg. Ez tudvalevőleg csak kósza hír volt: mint már jelentettük, ő felsége nem forgott semmi­féle veszedelemben. A király figyelmét azért nem kerülte el az esztergomiak lojalitása s a királyi ka­binet-irodától a következő átiratot kapta az eszter­gomi polgármester: „H­ele Antal dr. úrhoz, Esztergom szab. kir. város polgármesteréhez. Ő császári és apostoli kirá­lyi felsége legfelsőbb meghagyásából, arra kérem uraságodat, szíveskedjék Esztergom szab. kir. város lakosságának a lojális érzület ama kifejezéséért, me­lyet ama feltevésben nyilvánítottak, hogy ő felsége veszélyben forgott, a legfelsőbb köszö­netét tudomására hozni, azzal a meg­jegyzéssel, hogy a felixdorfi tüzérségi gyakorlatok­nál, az ismert esetben semmiféle életveszélyről nem lehetett szó­. — A polgármester az átiratot falra­gaszokon tudatta Esztergom város lakosságával. — (Rudolf trónörökös Erdélyben.) G­ö­r­­gény-Szent-Imréről táviratban jelentik, hogy a trónörökös ehó 8-án reggel érkezik­ oda. A vadászatra meghívott erdélyi urak előtte való napon Radnótfáján és Görgényben összegyülekezve, a radnótfájai udvari állomáson fo­gadják a trónörököst. Villásreggeli után megint vadászni mennek az adorjáni erdőségbe, hol a vad­­őrzők medvéket jeleznek. A lakosztályok berendezé­sére több udvari hivatalnok érkezett Görgénybe. A trónörökös rendelkezésére a nagyszebeni posta- és táviró-igazgatóság Görgénybe berendezte a távíró­­hivatalt, mely holnap nyílik meg. Berkes ban­dáját Budapestről Görgénybe rendelték. — (Személyi hírek.) Mint Vladikavkaszból jelentik, a cári pár, a trónörökös és György nagyherceg tegnapelőtt Iskaterinoszlávba utaztak. — György görög király és Frigyes dán trónörökös tegnap este, a legszorosabb inkognitó­ban, Bécsből Velencébe érkeztek. — C­r­i­s­p­i olasz miniszterelnök Felső-Olaszországba utazott a haldokló Correnti szenátor látogatására. — (Batthyány Lajos gróf özvegye) még a dákai kápolnában pihen. A mauzóleumba való el­szállításáról még nem intézkedett a család. Eddig úgy volt, hogy október 8-án hozzák Budapestre a megboldogult özvegy hamvait, de e megállapodás alkalmasint változást szenved, mert aznap tartják a ferencrendiek templomában a gyászmisét.­­ (Tisztelgés az új miniszternél.) C­s­á­k­y Albin közoktatási miniszternél holnapután, szomba­ton, délelőtt 11 órakor fog testületileg tisztelegni a közoktatási tanács és a tanítók árvaházának egyesü­lete. A tisztelgő küldöttséget Stoczek József dr. vezeti. A tudomány­egyetem tanácsa, — mint je­leztük — ma délelőtt akart tisztelegni C­s­á­k­y Albin gróf vallás- és közoktatásügyi miniszternél. A fogadtatás azonban elm­ara­dt, mert a mi­niszternek váratlanul haza kellett utaznia Mind­szentre, a­honnan csak szombaton reggel tér vissza a fővárosba. Az egyetemi tanács ennek követ­keztében más alkalmas időre halasztotta tisztel­gését.­­ (Az angol trónörökös és a csárdás.) Zimonyból írják nekünk : Albert velszi her­ceg rövid zimonyi tartózkodása alatt még egyszer látott magyar táncot, mielőtt az országot elhagyta. A trónörökös a pályaudvaron C­h­a­v­r­á­k Levin és M­o­r­p­h­i Panajot vezetése alatt a városi kül­döttség által fogadtatván, egyenesen hajóra szállott a vasúti állomás előtt rögtönzött kikötőben. A rög­tönzött kikötőt képező teherhajón volt felállítva a zimonyi cigánybanda, mely a Rákóczy-indulóval fo­gadta a hajóra lépő herceget. Mialatt a herceg a dunai gőzhajós-társaság felügyelőjének és ügynöké­nek üdvözlését fogadta s kíséretével elhelyezkedett a hajó belsejében, a cigánybanda odakinn a szebb­nél-szebb magyar nótákat húzta. A magyar nóta csakhamar kicsalta a trónörököst a hajó fedélzetére, egy ideig gyönyörűséggel hallgatta a muzsikát, az­után abbeli óhajtásának adott kifejezést, hogy sze­retne csárdást látni. Erre a jelenlevő úri közönség közül kivált Horváth Gyula vasúti tiszt T­o­b­e­r Emilia kisasszonynyal és Jakubicz János L­a­c­z­k­ó Izabella úrnővel s táncra kerekedtek. A velszi herceg sokáig nézte őket és végül igen szívesen mondott köszönetet a két táncos párnak.­­ (A konynia rendezése ügyében H­a­y­­n­a­­­d Lajos bíboros-érsek levélben felkérte Pest­megye főispánját, hogy a solti felső-, közép- és alsójárásban fekvő plébániák jövedelmi bevallási íveit az illető szolgabirák által plébániánként s a helyszínen hitelesíttesse. Az érsek a hitelesítéssel a maga részéről a solti felső járásban Tóth Mi­hály akasztói plébánost, a középjárásban S­z­ol­lós­s­y János vadkerti esperes-plébánost, az alsó járásban pedig C­s­á­p­e­k Károly foktói esperes­plébánost bízta meg. — Pestmegye alispánja, kinek a főispán a biboros-érsek levelét megküldte, erre a célra Halász Sándort, G­a­j­á­r­y Antal és E­ö­t­­v­ö­s Géza szolgabirákat küldte ki. — (A hivatal szegényei.) Méltán nevezhetik magukat igy a napidijasok, akiknek bizony az egész országban nyomorúsággal teljes a sorsa. Annyi idő óta, annyi kérelem után is még mindig csak várják az országgyűléstől s a kormánytól ügyüknek orszá­gos rendezését, a mitől sorsuk jobbra fordultát remélik. De eddig is a napidíjasok — igen helye­sen — úgy okoskodnak, hogy „segíts magadon s az Isten is megsegít, segítenek magukon, annyira, a­mennyire tudnak, azokkal a csekély eszközökkel, a­melyek most rendelkezésükre állanak, így az országos napdíjas (díj nők) segély­­egyesület a napokban tartott választmányi ülésében igen életrevaló eszmét valósított meg ha­tározataival. Elhatározták, hogy ezentúl az egyesü­let kedvezményeiben részesülhet az ország minden napidíjasa, aki egyszer s mindenkorra 1 frtot — 50 éven felül lévők 2 frtot — befizet, minden egyéb tagsági díj nélkül. Az elengedett 7 frt 20 kvnyi tagsági díj fejében a belépők csak arra vannak kö­telezve, hogy pártolóktól — bár krajcárjával is — havonkint 2 forintot gyűjtsenek s azt az egyesület elnökségéhez (Budapest, I. kereszt­ utca 6.) beküld­­jék. Ily módon az egyesület hatásköre okvetlenül tágulni fog, s általa könnyű szerrel tehet szert ol­csó kölcsönre betegség, munkaképtelenség esetén segítségre, halála esetén temetési költségre sok olyan szegény napidíjas, aki eddig nem állhatott be az egyesületbe, mert nem volt képes fizetni a tag­sági díjat. Szaporodni fog ezen az úton az egyesü­let alaptőkéje is, a­mire nagy szükség is van, mert a mostani vagyon — 5230 forint — bizony kevés pénz egy országos ügy szolgálatára. — (A kibékült fiatalság.) A tudomány és műegyetemi olvasókör új tisztikara szerencsésen kezdi működését. A műegyetemi fiatalság a múlt évben különböző súrlódások következtében tudvale­vőleg tömegesen kilépett az olvasókörből. Ez idén azonban a választás után az olvasókörben a győz­tes D­e­g­r­é-párt elhatározta, hogy küldöttségileg kéri fel a műegyetem ifjúságát a visszacsatlako­­zásra. Ez ügyben két küldöttség járt legutóbb a műegyetemen, az egyik az olvasóköri elnök veze­tése alatt a műegyetem rektoránál, a másik a tit­kárral élén a segély egyesületben. Mindkét helyen sikerrel járt el a két küldöttség. A műegye­temi ifjúság közgyűlést tartott s minden vita nélkül elhatározta, hogy csatlakozik újra az olvasó­körhöz.­­ (Jókai szüretje.) Jókai Mórnak teg­nap nagy napja volt. Tudvalevőleg ritkaság az olyan eset, a­mikor a nagy regényíró el nem vé­gezné a maga leckéjét. Körülbelül egy nyomtatott ívnyit egy-egy új regényből; megírja azt még akkor is, mikor a trónörökösnél van vendégségben. De a tegnapi nappal mégis kivételt tett: tegnap a re­gényírót elnyomta a szüretelő gazda. A nagy re­gényíró svábhegyi nyári lakásához tartozó szöllőben szüretet tartott, még pedig ugyancsak ingat. Az in­kább falusi úrilakáshoz, mint fővárosi villához ha­sonlatos nyári lak poétikus csendjét szüretelők vi­dámsága verte fel. Este hat órától ma reggeli hatig húzta R­á­c­z Pali azokat a régi nótákat, me­lyek még a Jókai ifjúkorában jártak, úgy hogy maga a regényíró se állhatta meg, hogy oda ne álljon a táncosok közé eljárni a csárdást, úgy a hogy rajta kívül kevés­­ fiatal ember tudja. Haj­nali három óráig mulatott együtt Jókai a társaság­gal, mely együtt maradt még akkor is, a mikor a „Velencei éj“ lampionjaiból kiégett a gyertya és a reggeli nap oda tűzött a Svábhegy oldalába. A szüretelők között ott volt a J­ó­k­a­i család, Jókai Róza, F­e­s­z­t­y Árpádné — a háziasszony tisztjét is viselve, — Fesz­ty Árpád a költő veje is. To­vábbá Hegedűs Sándor és családja, Beniczky Ferenc államtitkár és neje, J­u­s­t­h Zsigmond stb. — (Egy ellenségről.) Az 1849-ben Erdély­ben elesett hires orosz tábornokról Skam­atin Györgyről, érdekes adatokat közöl egy bécsi lap. Atyjáról csak az bizonyos, hogy ő is részt vett I. Pál cár detronizálásában. Ránk nézve azonban inkább azért érdekes, mert ereiben magyarországi szerb vér is folyt. Anyja egy Magyarországból Oroszországba kivándorlott családból származott. 1750-ben nagy számmal vándoroltak ki Arad vidé­kéről Déloroszországba a szerbek, a­kik különösen a múlt században szorosan ragaszkodtak szláv faj­rokonaikhoz. A kivándorlottak közt, kik új lakhe­lyeiknek a magyar haza emlékére Arad, Lippa, Szabadka, Temesvár stb. neveket adtak, sok ősrégi magyar család volt köztük Tököliek, Csernovicsok stb. Az utóbbi családból származik anyai részről Skariatin tábornok, kinek már az apja is orosz gene­rális volt. Az 1849. júl. 31-iki ütközetben, melylyel Bem tábornok az oroszokra oly nagy csapást mért, Skariatin is részt vett; itt esett el. A mondott na­pon Skariatin, miután jól megreggelizett, Segesvár­ról a csatatérre lovagolt. Buzdította a csapatokat, melyek a harcvonalba érkeztek. „Előre vitézeim“ szólt a gyalogosokhoz. „Előre sasaim“ szólt a kozá­kokhoz. Legjobb kedvében volt. Csapatai felvonulá­sát az országút egy kanyarulatáról szemlélte, alig ötszáz lépésnyire a magyar tüzérségtől. Sokáig és élesen vizsgálta távcsövén keresztül a magyarok ál­lását. Majd így szólt a mellette álló Nekopolcsicsky őrnagyhoz: „Je crois voir le général­­em, et il semble, que lui aussi nous a apercu.“ Csakugyan Bem tábornok volt az, ki a tüzérségnél osztotta ren­deleteit. Az osztrák tisztek seregeiben megpillantotta az orosz tábornokot és rögtön üdvözölni akarta egy lövéssel a társaságot. „Magam fogok lőni“ mondá Bem az ágyút igazítva, és a következő pil­lanatban Skariatin tábornok holtan rogyott össze. Ott, ahol elesett, egy emlékkő áll, melyen oroszul és németül a következő olvas­ható : „Jakovlewits Skariatin Györgynek, a hős­nek ! Orosz császári tábornok, ő felsége az orosz cár szolgálatában, az ötödik hadtest vezérkarának főnöke. Elesett a forradalmi harcban Segesvár mel­lett 1849. július 31-én egy ellenséges ágyúgolyótól találva.­ Az emlékkövet 1850-ben állították fel. Sír­ját lombos fák árnyékolják, mintha el akarnák fedni ezt a fájó emléket a hazafiak elöl. — (Nagy tűz) volt kedden éjjel V­e­r­e­g­e­n (Fejér megye). Mint székesfehérvári levelezőnk táv­­iratozza, egy negyed óra alatt tiz ház égett le hat pajtával s megfelelő gabonával. 13 család ment tönkre. A jegyzői lak is leégett. Azt hiszik, hogy a tűz gyújtogatásból támadt, a vizsgálat folyik.­­ (A francia-német rokonságból) úgy lát­szik mégse lesz semmi. Több athénei lap nemrég azt a meglepő hírt jelentette, hogy Vilmos császár leendő sógora, György görög herceg, eljegyezte a chartresi herceg leányát. A párisi Gaulois mai számában kijelenti, hogy illetékes helyről felhatal­mazták e hír megcáfolására.­­ (Csonka Bálint üzenetei.) Csonka Bálint, a szabadkai negyedmilliós lopás ügyébe be­lekeveredett vén betyár, mióta megszökött, nagy gyönyörűségét találja a levelezésben. A napokban egy cimborájához irt levelet, hogy meleg ruhára van szüksége; a ruhát ugyan nem kapta meg, a címzettet azonban rögtön befogták. A martonosiak­­nak azt üzente, hogy felgyújtja a községet mind a négy sarkán, a fogház­felügyelőnek pedig egy leve­lezőlapon fejezte ki megelégedését, hogy el hagyta őt szökni. A­mint látszik, Csonka Bálint igen hu­moros kedélyű ember.­­ (A londoni asszonygyilkosságok) ügyé­ben mindig akad valami, a­mi újra meg újra feliz­gatja a közönséget. Múlt hó 29-én megtalálták egy darabját annak a köténynek, melyet a Mitre Squa­­reban talált asszony viselt, néhány nap múlva pedig egy rendőr a környéken egy beretvaélességűre kö­szörült kést talált, mintegy tíz hüvelyk hosszú pen­gével. A múlt vasárnap a rendőrség „J­a­c­k, a hasfelvágó“ aláírással levelet kapott, a­mely­nek írója gúnyos szavakkal ócsárolja a rendőrség tehetetlenségét és kijelenti, hogy a legközelebbi al­kalommal áldozatának füleit is le fogja vágni. A levelet mindenki ostoba él­nek gondolhatná, ha ko­­molylyá nem tenné az a körülmény, hogy a Mitre Squaren megyilkolt asszonynak a f­en­­ei csakugyan le voltak vágva, és ha a levél írójának be nem teljesedett volna az az állítása, hogy a legközelebbi napokban ismét gyil­kosságok lesznek. Nem lehetetlen tehát, hogy csak­ugyan a gyilkos írta a levelet. — Egy éjjel érke­zett távirat jelenti: London keleti részében az izga­tottság nőttön nő. A lapok éles tudósításokat kö­zölnek, új gyilkosságokról keringe­nek a legrémitőbb hirek a város­ba­n. A rendőrség s a nép hiába kutatja a gyilkost. BUDAFESTI HÍRLAP, (275. sz.) 1888. október 5.

Next