Budapesti Hírlap, 1888. október(8. évfolyam, 271-301. szám)
1888-10-05 / 275. szám
6 A vidéken. Újvidéken istentisztelet volt az összes templomokban. A belvárosi plébánia-templomban Kopper apát mondott misét s az énekkar szép egyházi dalokat énekelt. Rózsahegyen a polgári és katonai hatóságok részvételével istentiszteletet tartottak a katolikus templomban. Szabadkán a főtemplomban volt istenisztelet, melyre a város egész intelligenciája egybegyült. Fiuméban föllobogózták a város és konzulságok épületeit s a polgári és katonai hatóságok teljes díszben jelentek meg a székesegyházban tartott ünnepi misén. A király nevenapját megünnepelték még Kolozsvárott, Maros-Vásárhelyen, Nagyváradon, Pécsett, Székesfehérvárott, Brassóban és több más városban. — (Mai számunkkal) háromnegyed iv mellékletet adunk. A II. (negyediv) mellékleten közöltük a Regénycsarnokot és a börzetáblázatot. — (A király és az esztergomiak.) Jelentettük, hogy Esztergom város polgárai kivilágítást rendeztek arra a hírre, hogy a király a felixdorfi tüzérségi gyakorlótéren halálos veszedelemtől menekült meg. Ez tudvalevőleg csak kósza hír volt: mint már jelentettük, ő felsége nem forgott semmiféle veszedelemben. A király figyelmét azért nem kerülte el az esztergomiak lojalitása s a királyi kabinet-irodától a következő átiratot kapta az esztergomi polgármester: „Hele Antal dr. úrhoz, Esztergom szab. kir. város polgármesteréhez. Ő császári és apostoli királyi felsége legfelsőbb meghagyásából, arra kérem uraságodat, szíveskedjék Esztergom szab. kir. város lakosságának a lojális érzület ama kifejezéséért, melyet ama feltevésben nyilvánítottak, hogy ő felsége veszélyben forgott, a legfelsőbb köszönetét tudomására hozni, azzal a megjegyzéssel, hogy a felixdorfi tüzérségi gyakorlatoknál, az ismert esetben semmiféle életveszélyről nem lehetett szó. — A polgármester az átiratot falragaszokon tudatta Esztergom város lakosságával. — (Rudolf trónörökös Erdélyben.) Görgény-Szent-Imréről táviratban jelentik, hogy a trónörökös ehó 8-án reggel érkezik oda. A vadászatra meghívott erdélyi urak előtte való napon Radnótfáján és Görgényben összegyülekezve, a radnótfájai udvari állomáson fogadják a trónörököst. Villásreggeli után megint vadászni mennek az adorjáni erdőségbe, hol a vadőrzők medvéket jeleznek. A lakosztályok berendezésére több udvari hivatalnok érkezett Görgénybe. A trónörökös rendelkezésére a nagyszebeni posta- és táviró-igazgatóság Görgénybe berendezte a távíróhivatalt, mely holnap nyílik meg. Berkes bandáját Budapestről Görgénybe rendelték. — (Személyi hírek.) Mint Vladikavkaszból jelentik, a cári pár, a trónörökös és György nagyherceg tegnapelőtt Iskaterinoszlávba utaztak. — György görög király és Frigyes dán trónörökös tegnap este, a legszorosabb inkognitóban, Bécsből Velencébe érkeztek. — Crispi olasz miniszterelnök Felső-Olaszországba utazott a haldokló Correnti szenátor látogatására. — (Batthyány Lajos gróf özvegye) még a dákai kápolnában pihen. A mauzóleumba való elszállításáról még nem intézkedett a család. Eddig úgy volt, hogy október 8-án hozzák Budapestre a megboldogult özvegy hamvait, de e megállapodás alkalmasint változást szenved, mert aznap tartják a ferencrendiek templomában a gyászmisét. (Tisztelgés az új miniszternél.) Csáky Albin közoktatási miniszternél holnapután, szombaton, délelőtt 11 órakor fog testületileg tisztelegni a közoktatási tanács és a tanítók árvaházának egyesülete. A tisztelgő küldöttséget Stoczek József dr. vezeti. A tudományegyetem tanácsa, — mint jeleztük — ma délelőtt akart tisztelegni Csáky Albin gróf vallás- és közoktatásügyi miniszternél. A fogadtatás azonban elmaradt, mert a miniszternek váratlanul haza kellett utaznia Mindszentre, ahonnan csak szombaton reggel tér vissza a fővárosba. Az egyetemi tanács ennek következtében más alkalmas időre halasztotta tisztelgését. (Az angol trónörökös és a csárdás.) Zimonyból írják nekünk : Albert velszi herceg rövid zimonyi tartózkodása alatt még egyszer látott magyar táncot, mielőtt az országot elhagyta. A trónörökös a pályaudvaron Chavrák Levin és Morphi Panajot vezetése alatt a városi küldöttség által fogadtatván, egyenesen hajóra szállott a vasúti állomás előtt rögtönzött kikötőben. A rögtönzött kikötőt képező teherhajón volt felállítva a zimonyi cigánybanda, mely a Rákóczy-indulóval fogadta a hajóra lépő herceget. Mialatt a herceg a dunai gőzhajós-társaság felügyelőjének és ügynökének üdvözlését fogadta s kíséretével elhelyezkedett a hajó belsejében, a cigánybanda odakinn a szebbnél-szebb magyar nótákat húzta. A magyar nóta csakhamar kicsalta a trónörököst a hajó fedélzetére, egy ideig gyönyörűséggel hallgatta a muzsikát, azután abbeli óhajtásának adott kifejezést, hogy szeretne csárdást látni. Erre a jelenlevő úri közönség közül kivált Horváth Gyula vasúti tiszt Tober Emilia kisasszonynyal és Jakubicz János Laczkó Izabella úrnővel s táncra kerekedtek. A velszi herceg sokáig nézte őket és végül igen szívesen mondott köszönetet a két táncos párnak. (A konynia rendezése ügyében Haynad Lajos bíboros-érsek levélben felkérte Pestmegye főispánját, hogy a solti felső-, közép- és alsójárásban fekvő plébániák jövedelmi bevallási íveit az illető szolgabirák által plébániánként s a helyszínen hitelesíttesse. Az érsek a hitelesítéssel a maga részéről a solti felső járásban Tóth Mihály akasztói plébánost, a középjárásban Szollóssy János vadkerti esperes-plébánost, az alsó járásban pedig Csápek Károly foktói esperesplébánost bízta meg. — Pestmegye alispánja, kinek a főispán a biboros-érsek levelét megküldte, erre a célra Halász Sándort, Gajáry Antal és Eötvös Géza szolgabirákat küldte ki. — (A hivatal szegényei.) Méltán nevezhetik magukat igy a napidijasok, akiknek bizony az egész országban nyomorúsággal teljes a sorsa. Annyi idő óta, annyi kérelem után is még mindig csak várják az országgyűléstől s a kormánytól ügyüknek országos rendezését, a mitől sorsuk jobbra fordultát remélik. De eddig is a napidíjasok — igen helyesen — úgy okoskodnak, hogy „segíts magadon s az Isten is megsegít, segítenek magukon, annyira, amennyire tudnak, azokkal a csekély eszközökkel, amelyek most rendelkezésükre állanak, így az országos napdíjas (díj nők) segélyegyesület a napokban tartott választmányi ülésében igen életrevaló eszmét valósított meg határozataival. Elhatározták, hogy ezentúl az egyesület kedvezményeiben részesülhet az ország minden napidíjasa, aki egyszer s mindenkorra 1 frtot — 50 éven felül lévők 2 frtot — befizet, minden egyéb tagsági díj nélkül. Az elengedett 7 frt 20 kvnyi tagsági díj fejében a belépők csak arra vannak kötelezve, hogy pártolóktól — bár krajcárjával is — havonkint 2 forintot gyűjtsenek s azt az egyesület elnökségéhez (Budapest, I. kereszt utca 6.) beküldjék. Ily módon az egyesület hatásköre okvetlenül tágulni fog, s általa könnyű szerrel tehet szert olcsó kölcsönre betegség, munkaképtelenség esetén segítségre, halála esetén temetési költségre sok olyan szegény napidíjas, aki eddig nem állhatott be az egyesületbe, mert nem volt képes fizetni a tagsági díjat. Szaporodni fog ezen az úton az egyesület alaptőkéje is, amire nagy szükség is van, mert a mostani vagyon — 5230 forint — bizony kevés pénz egy országos ügy szolgálatára. — (A kibékült fiatalság.) A tudomány és műegyetemi olvasókör új tisztikara szerencsésen kezdi működését. A műegyetemi fiatalság a múlt évben különböző súrlódások következtében tudvalevőleg tömegesen kilépett az olvasókörből. Ez idén azonban a választás után az olvasókörben a győztes Degré-párt elhatározta, hogy küldöttségileg kéri fel a műegyetem ifjúságát a visszacsatlakozásra. Ez ügyben két küldöttség járt legutóbb a műegyetemen, az egyik az olvasóköri elnök vezetése alatt a műegyetem rektoránál, a másik a titkárral élén a segély egyesületben. Mindkét helyen sikerrel járt el a két küldöttség. A műegyetemi ifjúság közgyűlést tartott s minden vita nélkül elhatározta, hogy csatlakozik újra az olvasókörhöz. (Jókai szüretje.) Jókai Mórnak tegnap nagy napja volt. Tudvalevőleg ritkaság az olyan eset, amikor a nagy regényíró el nem végezné a maga leckéjét. Körülbelül egy nyomtatott ívnyit egy-egy új regényből; megírja azt még akkor is, mikor a trónörökösnél van vendégségben. De a tegnapi nappal mégis kivételt tett: tegnap a regényírót elnyomta a szüretelő gazda. A nagy regényíró svábhegyi nyári lakásához tartozó szöllőben szüretet tartott, még pedig ugyancsak ingat. Az inkább falusi úrilakáshoz, mint fővárosi villához hasonlatos nyári lak poétikus csendjét szüretelők vidámsága verte fel. Este hat órától ma reggeli hatig húzta Rácz Pali azokat a régi nótákat, melyek még a Jókai ifjúkorában jártak, úgy hogy maga a regényíró se állhatta meg, hogy oda ne álljon a táncosok közé eljárni a csárdást, úgy a hogy rajta kívül kevés fiatal ember tudja. Hajnali három óráig mulatott együtt Jókai a társasággal, mely együtt maradt még akkor is, a mikor a „Velencei éj“ lampionjaiból kiégett a gyertya és a reggeli nap oda tűzött a Svábhegy oldalába. A szüretelők között ott volt a Jókai család, Jókai Róza, Feszty Árpádné — a háziasszony tisztjét is viselve, — Feszty Árpád a költő veje is. Továbbá Hegedűs Sándor és családja, Beniczky Ferenc államtitkár és neje, Justh Zsigmond stb. — (Egy ellenségről.) Az 1849-ben Erdélyben elesett hires orosz tábornokról Skamatin Györgyről, érdekes adatokat közöl egy bécsi lap. Atyjáról csak az bizonyos, hogy ő is részt vett I. Pál cár detronizálásában. Ránk nézve azonban inkább azért érdekes, mert ereiben magyarországi szerb vér is folyt. Anyja egy Magyarországból Oroszországba kivándorlott családból származott. 1750-ben nagy számmal vándoroltak ki Arad vidékéről Déloroszországba a szerbek, akik különösen a múlt században szorosan ragaszkodtak szláv fajrokonaikhoz. A kivándorlottak közt, kik új lakhelyeiknek a magyar haza emlékére Arad, Lippa, Szabadka, Temesvár stb. neveket adtak, sok ősrégi magyar család volt köztük Tököliek, Csernovicsok stb. Az utóbbi családból származik anyai részről Skariatin tábornok, kinek már az apja is orosz generális volt. Az 1849. júl. 31-iki ütközetben, melylyel Bem tábornok az oroszokra oly nagy csapást mért, Skariatin is részt vett; itt esett el. A mondott napon Skariatin, miután jól megreggelizett, Segesvárról a csatatérre lovagolt. Buzdította a csapatokat, melyek a harcvonalba érkeztek. „Előre vitézeim“ szólt a gyalogosokhoz. „Előre sasaim“ szólt a kozákokhoz. Legjobb kedvében volt. Csapatai felvonulását az országút egy kanyarulatáról szemlélte, alig ötszáz lépésnyire a magyar tüzérségtől. Sokáig és élesen vizsgálta távcsövén keresztül a magyarok állását. Majd így szólt a mellette álló Nekopolcsicsky őrnagyhoz: „Je crois voir le généralem, et il semble, que lui aussi nous a apercu.“ Csakugyan Bem tábornok volt az, ki a tüzérségnél osztotta rendeleteit. Az osztrák tisztek seregeiben megpillantotta az orosz tábornokot és rögtön üdvözölni akarta egy lövéssel a társaságot. „Magam fogok lőni“ mondá Bem az ágyút igazítva, és a következő pillanatban Skariatin tábornok holtan rogyott össze. Ott, ahol elesett, egy emlékkő áll, melyen oroszul és németül a következő olvasható : „Jakovlewits Skariatin Györgynek, a hősnek ! Orosz császári tábornok, ő felsége az orosz cár szolgálatában, az ötödik hadtest vezérkarának főnöke. Elesett a forradalmi harcban Segesvár mellett 1849. július 31-én egy ellenséges ágyúgolyótól találva. Az emlékkövet 1850-ben állították fel. Sírját lombos fák árnyékolják, mintha el akarnák fedni ezt a fájó emléket a hazafiak elöl. — (Nagy tűz) volt kedden éjjel Veregen (Fejér megye). Mint székesfehérvári levelezőnk táviratozza, egy negyed óra alatt tiz ház égett le hat pajtával s megfelelő gabonával. 13 család ment tönkre. A jegyzői lak is leégett. Azt hiszik, hogy a tűz gyújtogatásból támadt, a vizsgálat folyik. (A francia-német rokonságból) úgy látszik mégse lesz semmi. Több athénei lap nemrég azt a meglepő hírt jelentette, hogy Vilmos császár leendő sógora, György görög herceg, eljegyezte a chartresi herceg leányát. A párisi Gaulois mai számában kijelenti, hogy illetékes helyről felhatalmazták e hír megcáfolására. (Csonka Bálint üzenetei.) Csonka Bálint, a szabadkai negyedmilliós lopás ügyébe belekeveredett vén betyár, mióta megszökött, nagy gyönyörűségét találja a levelezésben. A napokban egy cimborájához irt levelet, hogy meleg ruhára van szüksége; a ruhát ugyan nem kapta meg, a címzettet azonban rögtön befogták. A martonosiaknak azt üzente, hogy felgyújtja a községet mind a négy sarkán, a fogházfelügyelőnek pedig egy levelezőlapon fejezte ki megelégedését, hogy el hagyta őt szökni. Amint látszik, Csonka Bálint igen humoros kedélyű ember. (A londoni asszonygyilkosságok) ügyében mindig akad valami, ami újra meg újra felizgatja a közönséget. Múlt hó 29-én megtalálták egy darabját annak a köténynek, melyet a Mitre Squareban talált asszony viselt, néhány nap múlva pedig egy rendőr a környéken egy beretvaélességűre köszörült kést talált, mintegy tíz hüvelyk hosszú pengével. A múlt vasárnap a rendőrség „Jack, a hasfelvágó“ aláírással levelet kapott, amelynek írója gúnyos szavakkal ócsárolja a rendőrség tehetetlenségét és kijelenti, hogy a legközelebbi alkalommal áldozatának füleit is le fogja vágni. A levelet mindenki ostoba élnek gondolhatná, ha komolylyá nem tenné az a körülmény, hogy a Mitre Squaren megyilkolt asszonynak a fenei csakugyan le voltak vágva, és ha a levél írójának be nem teljesedett volna az az állítása, hogy a legközelebbi napokban ismét gyilkosságok lesznek. Nem lehetetlen tehát, hogy csakugyan a gyilkos írta a levelet. — Egy éjjel érkezett távirat jelenti: London keleti részében az izgatottság nőttön nő. A lapok éles tudósításokat közölnek, új gyilkosságokról keringenek a legrémitőbb hirek a városban. A rendőrség s a nép hiába kutatja a gyilkost. BUDAFESTI HÍRLAP, (275. sz.) 1888. október 5.