Budapesti Hírlap, 1888. december (8. évfolyam, 332-360. szám)

1888-12-01 / 332. szám

. (A fiumei kormányzó Portorében.) Né­hány nap előtt Portore község küldöttsége járt a fiumei kormányzónál, azzal a kérelemmel, hogy a tervezett nagy áruraktárakat a portorei hajótelepen építsék. Zichy Ágost gróf kormányzó megígérte, hogy a kérdés tanulmányozása céljából ellátogat Porterébe. A látogatás tegnap történt meg. A kor­mányzót, ki a Béli gőzösön érkezett meg, a polgár­­mester rövid beszéddel üdvözölte, megemlítve, hogy a VI. Károly által alapított kikötő újjáalkotását a kormányzó közvetítésével a mostani kormánytól re­ményük. Zichy Ágost gróf szakférfiak kíséretében megtekintette a hajótelepet és kilátásba helyezte, hogy behatóbban is tanulmányoztatni fogja a por­toréi kérdést. Késő este lett, midőn a kormányzó visszatért Fiuméba. — (A pápa mint örökös.) Egy nemrég el­hunyt olasz ügyvéd összes vagyonát, — körülbelül egy millió lírát, — XIV. Leó pápának hagyta, a saját testvérének pedig havi öt líra járadékot tű­zött ki végrendeletében. A nővér perrel támadta meg a végrendeletet. — (Hirsch báró alapítványa.) H­i­r­s­c­h báró bécsi ügyvéde, Weichsberg dr., ma bo­csátotta közre a császári jubileum alkalmából tett tizenkét milliós alapítvány feltételeit. Mint bécsi levelezőnk táviratozza, az alapító­levél kiköti, hogy a galíciai és bukovinai iskolákban, a­melyek az alapítvány kamatait élvezik, a lengyel nyelv legyen az oktatás nyelve s a német csak kötelező tantárgy. A keresztény növendékek az alapítvány terhére részesülnek vallás­oktatásban. A földmívesek és kisiparosok évenként összesen százezer forintig terjedhető apró kölcsönöket kaphatnak kamat nélkül. Ha öt év alatt a galíciai és bukovinai zsidó lakosság akadályokat gördít az alapító szándékainak végrehajtása elé, az alapítványt ki lehet terjeszteni egész Ausztriára.­­ (A magyar nők dicsérete.) V­i­s­c­h­e­r Tivadar, a németek legnagyobb élő esztétikusa, így magasztalja egy barátjához írt levelében a magyar nők szépségét: „Mégis csak más dolog olyan nép földjén bolyongani, a­hol a szépség nem fukarom hanem dúsan, két kézzel van szétosztva. A világért se legyünk igazságtalanok a német nőkkel szemben, íz ő csöndesebb, szendébb kellemük és szellemi há­láik iránt, melyek hosszabb, tartalmasabb csere alatt szerényen föltárják a belső értéket , de legjobb ba­rátjuk sem tagadhatja, hogy százat, sok százat kell látni közülök, a­míg olyat talál az ember, a­kit azok a szerencsésen és tisztán fejlődött idomok éke­sítenek, a­melyeket fajbelieknek nevezünk ; itt Bu­dapesten megfordítva van, épp úgy, mint Olaszor­szágban. A­ki ott volt, a­ki elszokott attól, hogy csak viruló színeket lásson, a­ki tudja, hogy a tö­kéletesen rajzolt arcél, a nagy asszonyszem, a len­dületes szemöldök, a telt nyak és a hatalmasan domborodó kebel micsoda, az nem fog eégem félre­érteni. Szeretném tudni, hogy fajtánknak mindig ilyen behorpadt, csontos keble volt-e, vagy csak a századokon át való szobaérzés, varrás és hímzés szántotta, horpasztatotta össze s nyomta, szorította szét az idomokat ?“ — (Bihari Péter dr. temetésű) ma délután volt számos tisztelője, kartársai és a budapesti ev. ref. teológiai ifjúság részvétele mellett. A ko­porsónál, melyre a reform, teológia és gimnázium tanári kara, valamint a ref. teológusok is helyeztek koszorúkat, L­a­k­y Dániel ref. főgimnáziumi tanár tartott az elhunyt érdemeihez méltó beszédet, mely után megindult a menet a németvölgyi temetőbe. A sírnál Szabó Aladár, ref. teol. tanár, az el­hunytnak egykor legkedvesebb tanítványa, most hi­vatalbeli utóda, vett búcsút, szép beszédben a ha­lottól. Már az esti szürkület kezdődött, mikor a ref. teológusok énekkara rázendítette az utolsó éneket.­­ (Uj kenyér.) Az angol pékek szövetkeze­tének legutóbbi közgyűlésén egy angol orvos új fajta kenyeret mutatott be, mely saját találmánya. Elmondta a receptjét is. A tudományos kenyér kö­zönséges fehér liszt s pirított búzaszemekből őrölt liszt keverékéből készül. A pirított buzaszemekből készült lisztet nem őrlik túlságos erősen s akkor — mondja a feltaláló — megvan a lisztben minden, a­mire az emberi testnek a csont- és izomképződés­­nél szüksége van. A mostani kenyér az angol orvos szerint igen nehezen emészthető s ezért nem ve­hetni igazán hasznát. Miután az új kenyér készítése nem jár semmiféle különös nehézséggel, valószínű­leg akad is rá vállalkozó pék, a­ki megcsinálja.­­ (A bérkocsisok sérelmei.) A bérkocsis ipartársulat ma délután a régi lövőházban igen lá­togatott közgyűlést tartott. A rendőrség részéről Szabó Jenő fogalmazó volt jelen. Minthogy Lu­­binger elnök, a­ki minap leköszönt, nem jött el, korelnököt választottak id. H­o­lt­o­v­i József sze­mélyében. A közgyűlés célja volt új elnököt és vá­lasztmányt választani. A korelnök mindjárt fel is vetette a kérdést, hogy a választandó elnök fizetése mekkora legyen ? A közgyűlés az összeget 800 írt­ban állapította meg. Azután azt a kérdést hányták­­vetették meg, hogy az alakulandó egyfogatu bér­kocsis ipartársulatba kötelese belépni minden egyfogatu bérkocsis ? Erre azt felelték, hogy a most közgyűlést tartó bérkocsi ipartársulat tagjai nem kötelesek az új egyfogatú bérkocsis társulatba lépni, hanem maradhatnak továbbra is ennek tag­jai. Ezután a választásokat ejtették meg. Elnökké id. H­o­lt­o­vi József, pesti alelnökké Boldog Sándor, budai alelnökké C­z­i­g­­­e­r Ferenc, pénz­tárossá H­a­r­t­m­a­n Ábrahám választatott. Végül alakítottak egy 24 rendes és 12 póttagból álló vá­lasztmányt. A gy-filés végén ifj. T­o­tt­m­á­r Antal több sérelmet hozott fel , hogy a ferencvárosi pályaháznál semmi személyforgalom nem lévén, oda ok nélkül küldi ki a rendőrség a bérkocsikat, szólt a vasúti állomásokon a bérkocsik versenye ellen stb., de Szabó rendőrfogalmazó félbeszakította, a választmányhoz utasítván­yt e panaszokkal. Ezzel a közgyűlés véget ért.­­ (Kuruzslás gyufaoldattal.)Temesvárott a napokban B­o­z­s­o­r hivatalszolga felesége majdnem áldozata lett a kuruzslásnak. Gyufaoldatot ivott, de nem öngyilkossági szándékból, hanem hogy a láz­­betegségétől megszabaduljon. Szerencsére, még ideje­korán ellenszereket alkalmaztak s az asszony csak­hamar túl volt a veszélyen. Ekkor azután elmon­dotta, hogy őt már régebb idő óta gyötri a láz. Tizenöt éves korában, mikor szintén váltóláza volt, egy öreg asszony azt tanácsolta neki, hogy gyufa­oldatot igyék és — így mondja — annak ivása után elmaradt a láz. Most is próbálni akarta ezt a szert: két csomó gyufát oldott fel egy pohár vízben és az oldatot kiitta. Kicsibe múlt, hogy rajta nem veszí­tett a kuruzsló asszony orvosságán.­­ (Tűz a Quirinálban.) Mint Rómából jelen­tik, a királyi palotában ismét tűz ütött ki és pedig ezúttal a trónörökös lakosztályában. A tüzet elfoj­tották, még mielőbb nagyobb kárt okozhatott volna.­­ (A menyasszony-ruha halottja.) Megható esetet írnak Szegzárdról. Sághy Mihály ottani iparosnak szép leánya nemrég ment férjhez a a lakodalom után, fölhevülve, menyasszonyi ruhájá­ban utazott Dunaföldvárra, férje lakóhelyére. A könnyű ruhában úgy meghalt, hogy mihelyt meg­érkeztek, ágyba dőlt s két heti betegség után meghalt.­­ (A közegészségügyi tanács köréből.) A király a belügyminiszter előterjesztésére Lum­­n­i­t­z­e­r Sándor dr.-t az országos közegészségügyi tanács elnökévé nevezte ki. A belügyminiszter ugyan a tanács másodelnökévé Korányi Frigyes dr. egyetemi tanárt nevezte ki. A hivatalos lap mai száma közli egyszersmind, hogy a közegészség­ügyi tanács Csatár­­ Lajos dr.-t jegyzővé vá­lasztotta meg.­­ (Gyilkos Író.) Madridban a napok­ban, egy ismert spanyol író, Armentero Vsigo­nejét az utcán agyonlőtte. Az asszony egy Ritter-Martis Cecília nevű elzászi nő. Öt évvel volt idősebb férjénél, ki most még csak harmincöt éves. Armentero Vega igen hóbortos természetű ember, kit csak nemrég bocsátották ki mint felgyó­­gyultat az őrültek házából. Nejét a mondott na­pon rábeszélte, hogy jöjjön el vele sétálni és séta­közben hátulról lőtte le. Maga is öngyilkossá akart lenne, de ebben meggátolták.­­ (Százhuszonnyolcszor a rendőrségnél.) Ilyen sokszor rendőrség előtt állani sok egy gonosz­tevésben megoszlilt embernek is, hát még egy nyolcéves gyereknek. Pedig ennyiszer fordult már meg a bécsi rendőrség előtt egy M­e­i­x­n­e­r Ignác nevű nyolcéves fiú, ki nyugtalan természetével nem csekély gondot szerez szüleinek, kik Neupenzingben laknak. A fiú minduntalan megszökik hazulról és a szomszéd helységekben kószál addig, a­míg a csendőrök valami ládában, kutyaólban, kunyhóban meg nem találják és vissza nem viszik szüleihez. A fiú gyakran cipő és kalap nélkül szalad el hazulról, de cipősen, kalaposan jön vissza ; a rendőrségnél rendesen ellátják őt a hiányzó ruhadarabokkal. Tegnapelőtt éjszaka a kis Meixner Ignácot Penzing és Breitensee között egy szántóföldön találta meg egy csendőr, kinek a gyerek arról panaszkodott, hogy szomjas. A csendőr vigasztalta, hogy majd az állomáson kap vizet. „Csak vizet ne, ne !“ kiáltott a fiú. „Itt van egy korcsma, csendőr úr, összekol­dultam tizenkét krajcárt, azon ihatunk egy liter sört.“ A csendőr persze visszautasította ezt az aján­latot és százhuszonnyolcadszor vezette a rendőr­ségre és onnan haza a kósza fiút. — (Pörös atyafiak.) Kossuthon (Po­­zsony megyében), mint nekünk írják, véres merény­lettel végződött teena f előtt egy régi családi per. Egy Haas Ignác nevű ember közös bérletet vál­lalt sógorával, Messinger Mórral, de mivel nem tudott vele megegyezni, visszakövetelte a ré­szét. A dolog per útjára került, de Haas nem várta meg a bíróság ítéletét. Boszut forralt sógora ellen s tegnapelőtt este rálesett háza kapujában. Este nyolc óra tájban tért haza Messinger s a­mint be­­fordult a kapun, Haas eléje ugrott s kétszer rálőtt, de csak az ujjait sebesitette meg. A merénylő ez­után saját halántékához szorította a revolvert s a lövés után holtan rogyott össze.­­ (Növényvilág a távíród­rótokon.) A táv­író drótja, azt hinné az ember, az utolsó hely, a­hol valami növény tenyészni tudna, pedig hát csalódik az, a­ki így gondolkodik. Azok az utasok, a­kik Braziliában vasutaztak, beszélik, hogy Rio de Ja­neiro mellett a táviródrótokon véges-végig hosszú, szakállszerűen lelógó növényzet látható, mit első pillanatban hajlandó lenne az utas gyökérrostoknak nézni, melyet a víz vagy a szél sodort föl oda a magasba. Pedig a magva madarak beléből kerül a drótra és kikel abban a trágyában, a melyet a madár maga rak oda. Ez a furcsa növényzet igen sajátsá­gos külsőt ad az egész vasúti vonalnak.­­ (Szerelmes gyerek.) Mocz Kálmán szen­tesi üvegesnél szolgált egy Balog Gyula nevű 16 esztendős fiú. Beleszeretett a fiú egy igen szép 15 esztendős lányba, Forgács Juliskába, a ki ott szolgált mint cseléd a háznál. A kis leány min­dig kinevette s ez annyira elkeserítette a fiút, hogy eladta az üvegvágó gyémántját, azon revolvert vett s vasárnap este az üvegablakon keresztül főbelőtte Juliskát. Önmagát is meglőtte, de a golyó meg­akadt a koponyacsontban. A szegény leány halva maradt.­­ (Borzasztó vallomás.) A prágai tér­parancsnokság már régebb ideje köröztetett egy Gärtner József nevű újoncot, ki a T­u­r­n­a ut­ban fekvő helyőrségtől már másodszor szökött meg. A katonaszökevényt elfogták másodszor is s ekkor a katonai hatóság előtt borzasztó vallomást tett. Elmondotta, hogy tizennégy éves korában fel­gyújtotta szülei házát, 1876-ban pedig megfoj­totta az apját és a holttestet, hogy az öreg öngyilkosnak lássák, felakasztotta. Gärtnert azonnal átadták a turnaui törvényszéknek.­­ (Küzdelem farkasokkal.) A györgy­­falvi után, tegnapelőtt estefelé farkas támadta meg R­u­s­z Juán györgyfalvi lakost. A halálra ijedt legény, kinél egy vékony mogyorófa pálcán kivül semmiféle ártó szerszám nem volt, ijedtében egy fűzfára menekült s reggelig ott kucorgott. Az ordas ott tanyázott a közelben. A megijedt legény csak reggel felé mert leszállani menedékéről, hogy útját tovább folytassa.­­ Papfalván pedig a múlt héten két farkas szorított fel egy fára egy favágót. A támadás azonban a farkasokra vált végzetessé, mert a megszorított favágó bátrabb volt, mint a györgyfalvi legény s az utána ágaskodó fenevadak­nak baltájával behasitotta a fejét. — (A hamburgi gyilkosság) elfogott tettese, D­auth József Keresztély, ki áldozatát, Hülse­­b­e­r­g ügynököt, tudvalevőleg egy ládába téve vas­úton szállíttatta el, mint az Alemannia gőzös hajós­tisztje jutott Hamburgba. Azóta nem vállalt hivatalt, de gyakran eljárt menyasszonyához, a­ki egy ham­burgi vendéglőben szolgál. A menyasszonynál akad­tak rá arcképére is, melyet azonnal sokszorosítottak. A gyilkosság, azt hiszik, a gyilkos lakásán történt. Dauth mindjárt másnap délelőtt tíz órakor a gyors­von­atat, elutazott Antwerpenbe, miután a ládát a holttesttel is oda szállíttatta. A vasút pénztárosa is ráismert a kép után Dauthra, mint az egyetlen utasra, a­ki Antwerpenbe váltott jegyet. A fényké­pek alapján Dauthot Karlsruhéban fogták el. — (Tüzek Szépe­r megyében.) Poprádi leve­lezőnk jelenti: A nagyszalóki evangélikus egyház, e hó 25-én ünnepelte meg egyháza fennállá­sának századik évfordulóját. A programm szerint még csak a tűzoltóság által rendezendő táncmulat­ság volt hátra, a­mikor délután 5 órakor a község nyugati részén tűz ütött ki. A tűzoltóság a mulat­ság helyett azonnal a tűz színhelyére vonult, de minden buzgósága dacára, háromnegyed óra alatt hat csűr hamvadt el. A környékbeli tűzoltók a pop­rádi csendőrséggel együtt szintén csakhamar ott voltak a tűznél, a­melynek elfojtása után Dávid Mihály őrsvezető azonnal nyomozást indított, megtudni a tűz keletkezésének okát. Az őrsvezetőnek sikerült még az­nap elfogni egy elzüllött ácsmestert, kire a gyújtogatás gyanúja háramlott. Átadták a sze­­pesszombati járásbíróságnak.­­ A másik tűz M­á­­tyásfalván volt e hó 27-én. A tűz az esti órákban támadt és elpusztította a tem­plomot és negyven lakóházat az összes melléképületekkel együtt. A tűz, hir szerint, úgy keletkezett, hogy a község BUDAPESTI HÍRLAP. (332. sz.) 1888. december 1

Next