Budapesti Hírlap, 1889. február (9. évfolyam, 37-58. szám)
1889-02-06 / 37. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP. (3. sz. 1889. február 6. előtti tért elfoglalta. Andrássy Gyula Kálnoky Gusztáv grófok szintén magyar tábornoki egyenruhában jelentek meg. Érdekes alakok voltak a kínai követ mandarin ruhájával, melyre párkányok voltak hímezve, és hosszú copfjával, továbbá a japáni követ, ki nejével együtt európai ruhát viselt. Mindenki figyelmét magára vonta egy agg tábornok, aki folytonosan sírt. Kérdéseinkre megmondták, hogy ez O done 11 gróf, ugyanaz a tiszt, aki 36 év előtt, a Libényi-féle merénylet alkalmával, ő felsége életét megmentette. A kolostor-templom lépcsőit és az egész teret úgy ellepte már a sokaság, hogy ott nem maradt többé egy talpalattnyi hely. Maga a templom is tömve volt. Mindössze pár pillanatba telett, hogy a koporsót levegyék a kocsiról, a szt. Mihály lovára tegyék és fölvigyék a lépcsőkön a nagy kapu alá, mely mindkét szárnyát föltárta, befogadni a halott királyfit. Még csak egy másodperc és a koporsó eltűnt a gyászszal bevont templom homályába. Főurak, tábornokok, udvarbeliek tolongtak utána. Erre becsapódtak a portálé hatalmas ajtói. A kívül állók már a trónörökös koporsóját sem láthatták többé. A kapucinusok templomának falait, boltíveit fekete gyászszőnyegek fedték ; középen a viaszgyertyák százai között emelkedő aranytól ragyogó ravatal. Pont negyedfél órakor jelent meg az osztrák és magyar püspöki kar. Sem S im or kardinális, sem Navnad kardinális nem jött el ; az utóbbi betegséggel mentette ki magát Ausztria és Magyarország bíbort viselő főpapjai közül tehát csak a bécsi érsek, Ganglbauer Celeszlin volt jelen. A pápai nuncius , Monsignore Galimberti, látható volt a követek sorában. Ott sorakozott a német katonai küldöttség is, a német császár sógorának, a szász -meiningeni herceg vezetése alatt. E szerint a német udvar mégis képviseltette magát a temetésen. Az orosz katonai küldöttség távirattal jelentette, hogy a vonat elakadt a hóban és ezért nem érkezhetett meg kellő időben a temetésre. A h 1 bécsi polgármester mellett álltak Budapest város képviselői: Ráth főpolgármester, Kamermayer polgármester, Gerlóczy alpolgármester, egy városi képviselő. A ravataltól jobbra foglaltak helyet a szertartásos rendben a miniszterek, valóságos belső titkos tanácsosok, valamint a magyar és osztrák képviselőházak küldöttségei. Középen a ravatal előtt a tábornokok, élükön a festői egyenruhájú testőrökkel. A királyné és a trónörökösné nem voltak jelen a temetésen. Ők ezalatt a József-kápolnában áhitatosan imádkoztak. 3 óra 40 perckor kezdődött az udvar felvonulása. Az uralkodók, valamint a főhercegek a szűk Klostergasseban szállottak ki a kocsiból és a sekrestyén át mentek a templomba. Az udvar részéről ott voltak : Károly Lajos, Ferenc Ferdinánd, Ottó, Ferdinánd, Lajos Viktor, Albrecht, Vilmos, Rainer, Ernő, Henrik, Frigyes, János, Károly Szalvátor főhercegek, Mária Terézia, Klotild, Izabella, Mária Jozefa, Margit, Mária és Erzsébet főhercegnők, továbbá Ferdinánd toszkánai nagyherceg, Koburg Fülöp herceg, Lujza hercegasszony, a cumberlandi herceg és neje, a nasszaui herceg, Vilmos szász-meiningeni herceg, a szász-wweimári herceg, a modenai hercegnő, Lipót bajor herceg, a braganzai herceg, Gusztáv szász-weimári herceg, Miksa Emánuel és Lajos hercegek, az alengoni herceg és neje, Koburg Klementina hercegnő, az oldenburgi herceg, Mária hannoveri hercegnő, az orleánsi hercegnő stb. Legkésőbb érkezett a gyászoló közönség közé a király, Lipót belga király és a belga királyné kíséretében. Hintáik kis távolságban követték a gyászmenetet. A király az egész után barátságosan köszöngetett minden oldalra ; mindenki kalapot emelt a kettős fenség előtt, az uralkodó és a gyászoló apa fensége előtt. A király bámulatosan uralkodott magán. Nem jött köny szemébe, míg a belga királyné félájultan támaszkodott hátra a kocsiban. A király megérkezése után kezdődött az ünnepies beszentelés szertartása, mely alatt a gyászoló családban megrendítő jelenetek folytak le. Mi,kor az udvari énekkar rázendítette a Libera megható hangjait, a gyászolók felzokogtak és a belga királyné hangosan feljajdult fájdalmában. II. Lipót belga király folyton szeméhez szorította keszkenőjét és görcsösen zokogott. Lajos Viktor főherceg és Koburg Fülöp herceg is hangosan sírtak. Csak a magyar királynak nem volt kénye. Emelt fővel ült és mereven nézett a ravatalra. Midőn végre a feloldozás után a koporsót leemelték az állványról, hogy fáklyavilágnál és halottas imádságok mellett levigyék a kriptába : ekkor fájdalom cikázott át a szegény apa arcán, kezével takarta el szemét, egy pillanatig ingadozott, aztán oda rohant a koporsóhoz, mellé térdelt és hosszas, görcsös zokogás tört ki melléből Az egész gyászoló gyülekezet együtt jajongott ő felségével, ki arcára szorított kézzel térdelt a koporsó mellett, soká, soká imádkozott, azután megcsókolta a szemfödél szélét és végre kimondhatatlan lassan, nehezen fölkelt és intett, hogy a nyilvános gyászszertartás végződjék. Erre ismét fölemelték a koporsót és ének, imádság mellett vitték a szokott szertartás szerint a főudvarmester kíséretében utolsó útjára a sötét sírbolt nyilasa felé. Az apa, a király, fájdalma azonban ismét megszakította a szertartás hagyományait. Lekísérte egyetlen fiát a kriptába, vele mentek Károly Lajos, Estei Ferenc Ferdinánd főhercegek, Koburg herceg és Kálnoky gróf. Lent ismét odaborult a boldogtalan apa a koporsóra, szivtépő hangos sírással és hallania kellett, a mint a főudvarmester a kapucinusok guardiánjának e hagyományos szavakkal adta át a holttestet: — Ráismersz a boldogultban a trónörökös ő fenségére ? — Igen, a fenséges halottat kötelességszerű gonddal fogjuk megőrizni, — hangzott a válasz. Mire Hohenlohe átadta a koporsó kulcsát a gvárdiánnak, aztán valamennyien visszatértek a sírboltból a templomba, csak Rudolf trónörökös maradt ott lent őseinél. Bécs, febr. 5. (Saját tudósítónk távirata.) A Cerr. de VEst jelenti, hogy Stefánia főhercegnő évi 200.000 forint apanaget fog kapni, ami megfelel 4 millió forint tőkének. A kis Erzsébet főhercegnő nagyszülei gondozása alatt marad. Bombelles gróf, hir szerint, nyugdíjba megy és a Lipót-rend nagykeresztjét kapja. Rosenberg gróf a Ferenc Józsefrend lovagkeresztjét, Giest a vaskoronarendet kapja és őrnagygyá fog előléptettetni. — Laibachban kövekkel verték be a püspöki kastély ablakait, mert nem volt gyászlobogó kitűzve. Bécs, febr. 5. (Saját tudósítónk távirata.) Eichhorn pater, országképviselő, fioridsdorf (Bécs mellett) plébános a polgármester felszólítása dacára határozottan megtagadta a trónörökösért való gyászisteni tisztelet tartását. A községi képviselet elhatározta, hogy erélyes nyilatkozatot fog tenni. A dolog rendkívüli feltűnést kelt. Bécs, febr. 5. (Saját tudósítónk távirata.) Ogonovszki tanár Lembergből az ifju ruthén párt nevében koszorút küldött páter Grabowiczhoz Bécsbe, Rudolf sírjára. A koszorú átvételénél az mondatott Grabowicznak, hogy a király jobb szeretné, ha Rudolf emlékét jótékony alapítványokkal ülik meg. Bécs, febr. 5. A magyar miniszterek holnap még Bécsben maradnak, hogy résztvegyenek a holnap tartandó vigíliákon. Bécs, febr. 5. (Saját tudósítónk távirata.) Hire jár, hogy a trónörökös kedves frakkerosinak, Bratfisehnak, 10.000 irtot hagyott. Bécs, febr. 5. Mint a Fremdenblatt jelenti, a trónörökös hagyatékában több naplót és több, részint megkezdett, részben már befejezett dolgozatot találtak. Még nincs elhatározva, vajon a hagyaték egy részét nyilvánosságra hozzák-e. Az udvari gyász. A hivatalos lap mai száma közli a három havi udvari gyászra vonatkozó rendeletet. A cs. és kir. tábornokok, valamint a törzs- és főtisztek a gyászidő első szakában, vagyis február hó 5 től bezárólag március hó1-ig, szolgálatban és szolgálaton kívül balkarjukon gyászfátyolt viselnek, s a kardbojtot — a tábornokok ezenkívül az arany tábori szalagot (övét) is — fátyollal bevonva hordják ; a gyászidő hátralevő részében azonban szolgálatban és szolgálaton kívül csupán balkarjukon viselnek gyászfátyolt. A cs. és kir. titkos tanácsosok, a kamarások és asztalnokok az első hónapban, vagyis február hó 5-étól bezárólag március hó 4 éig nemsima posztóból készült fekete ruhában, feketén bevont karddal, fekete kertyükkel és kalapjukon gyászfátyollal tartoznak megjelenni ; a ruhák hajtókáiról a gombok ez alkalomra eltávolítandók, de a kantyhási és asztalnoki díszjelvények nem vonandók be fátyollal. A következő hónapban, vagyis március hó 5 étől bezárólag április hó 4-ig, ugyanazok sima posztóból készült fekete ruhában, befuttatott karddal és fehér kertyükkel, az utolsó hónapban, vágyás április hó 5-étől bezárólag május hó 4-ig pedig ugyanolyan ruhában, de színes (aranyozott) karddal jelennek meg. A legi, uralkodóház nőtagjai, valamint az udvarhölgyek az első hónapban, vagyis február hó 5-től bezárólag március hó 4-ig fekete gyapjúszövetből készült ruhában, fekete fejdíszszel, vagy fekete crépe-kalapokkal, fekete ékszerrel, fekete kertyükkel és fekete legyezővel; — a következő hónapban, vagyis március hó 5-étől bezárólag április hó 4-ig, fekete selyemruhában, fekete fejdiszszel, fekete ékszerrel, fehér kertyükkel és fekete legyezővel ; — az utolsó hónapban, vagyis április hó 5-étől bezárólag május hó 4-éig pedig fekete selyemruhában, fehér csipkediszítéssel és ugyanolyan fejdiszszel és valódi ékszerrel, vagy pedig szürke és fehér ruhában, fekete csipkedíszszel és fekete ékszerrel, vagy gyöngyökkel jelennek meg. A részvét. A fővárosban. A magyar főváros ma, a temetés napján, mutatta meg legjobban, hogy mily őszinte fájdalommal gyászolja a boldogtalan királyfit, a ki annyi szép reményt vitt magával a sírba. Mialatt a bécsiek egymást gázolva tolongtak az utcákon, hogy megláthassák a fényes gyászmenetet, a budapesti közönség bánatos szivvel zarándokolt a templomokba s csöndes áhitattal hallgatta imádkozó papjait. Négy órakor, a midőn Bécsben megindult a gyászmenet, bezárultak sorra a főbb utcák boltjai s megkondultak városszerte a harangok. Igazi gyásznap Volt ez a mai, méltó a nemzethez, mely egy szebb jövendő vesztett reményeit siratja. A templomok mind megteltek ájtatos közönséggel. A nők legtöbbje gyászruhát öltött, a férfiak pedig gyászfátyolt fűztek karjukra. Az evangélikus templom nem győzte befogadni a maga híveit, s amíg el nem hangzott ott benn az imádság, a Deáktéren a kinnmaradt részvevők százai szorongtak. A dohány utcai templom karzatát roskadásig ellepték a nők s attól lehetett tartani, hogy ismétlődik a katasztrófa, mely néhány évvel ezelőtt megzavarta a hosszú nap ünnepét. Az utcákon karszalagokkal járnak a képviselőház ellenzéki tagjai s az egyetemi polgárok. Az iskolás fiúk szintén gyászfátyolt kötöttek karjaikra vagy kalapjaikra s a leányiskolák növendékei, akik a tüntetések napjaiban nemzetiszín kokárdákat viseltek, most fekete szalagokat tűzdeltek ruháikra. A belvárosi plébániatemplomban pénteken délelőtt tíz órakor tartanak gyászmisét a trónörökös lelki üdvéért.•