Budapesti Hírlap, 1889. március (9. évfolyam, 60-89. szám)

1889-03-01 / 60. szám

2 ■Mp BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz. * 1889. március 1. ).............. ■ ■ ■ ■.......................I... szavazata által csorbittasék.“ Ezek ön­zetlen államférfiak — Floquet és Crispi. Nem akarunk párhuzamot vonni a francia és olasz válság s a magyar kor­mány helyzete között, miután ez még nem bukott meg. Crispi bukásáról, an­nak jelentőségéről mondunk pár szót. Crispi bukása igen kellemetlen le­het Bismarcknak, ki ez olasz állam­­férfiúban nagyon bizott, s nem lehet kellemes nekünk, kik az irredenta moz­galmai által vagyunk fenyegetve. Crispi alatt az irredenta nem volt veszélyes, mert a miniszterelnök Franciaország­nak volt ellensége s ha Olaszország franciaellenes, kénytelen barátságot tartani Ausztria-Magyarországgal, mivel mindig csak egyoldalt támadhat s hátul biztosítva kell lennie szövetség által. Hogy Párisban Boulanger követ­kezik , csak idő kérdése. A Tyrard­­kormány, átmeneti kormány 7. Hogy Ró­mában ki következik, egész bizonytalan. Boulanger keresni fogja az olasz szö­vetséget, kétségkívül. Hogy megtalálja-e, ma még bizonytalan. Umberto király alighanem ragaszkodni fog a hármas­­szövetséghez, s lehetővé fogja tenni annak fenntartását. De Umberto alkot­mányos király, ki nem tehet népe aka­rata ellen. Ez a Crispi-válság politikai jelentősége. Mindenesetre nagy fordulat állott be Rómában. Crispi nélkülözhetetlennek, a válasz­tások után megdönthetetlennek, a ki­rály és Bismarck kegyében erősnek tet­szett s mégis megbukott. Ez a minisz­terek sorsa előbb-utóbb. Az ország tiltakozása. Budapest, febr. 28. Egy biztos „igen.“ Országh Sándor, a III. ker. orsz. képviselője, levelet intézett Végi Jánoshoz, mint a febr. 17-én tartott választói köz­gyűlés elnökéhez, melyben kijelenti, hogy a 25. §­­ szavazatával támogatni fogja, mert egyrészt a határozati javaslat a kellő garanciákat megadja, másrészt pedig e­z­t illetőleg szavazata adásánál nemcsak a pillanatnyi óhajok vezetik, ha­nem az ország nemzetközi viszonyai és egész jelen politikai helyzete (!) Kassa város képviselőtestülete a február 26-diki közgyűlésen tárgyalta Hajdú vármegye ismert feliratát. A tiltakozás viharát keltette föl a szabad­­elvű párt elnökének, É­d­e­r Ödönnek, az a kijelen­tett véleménye, hogy az ellenzék vezérei nem a sé­relmes szakasz megváltoztatását akarják elérni az országos tüntetéssel, hanem arra törekszenek, hogy a kormány erejét meggyöngítve, Tisza Kálmánt le­mondásra bírják. Az ő nézete tehát az, hogy ez ma már tisztán bizalmi kérdés a kormány­yal szemben . ő, ki teljes bizalommal viselkedik a kormány iránt, nem járul hozzá, a­mit azért tartott szükségesnek hangsúlyozni, hogy tisztán álljon a valóság s ha Kassa város képviselete Hajduvármegye feliratát magáévá is teszi, tiltakozása annak lássék, a­minek ő tartja : az ellenzék nyilatkozatának. A kormány­­párti elnök e szavait óriási zsivaj, „Eláll!“ és „Nem igaz !“ kiáltások követték, mire D­e­­­­ Jenő és B­o­n­y­i Dezső rövid beszédben különösen hangsú­lyozták azt, hogy itt nem bizalmi vagy politikai dol­gokról van szó, hanem a magyar ifjúság és a ma­gyar nemzeti nyelv sérelméről, melynek orvoslása iránt e város a képviselőházat feliratilag megkérje. Az elnöklő főispán feltett kérdésére, elfogadja e a közgyűlés Hajduvármegye feliratát vagy nem ? a közgyűlés túlnyomó többsége, k­öz­tük a szabadelvű párt számos te­kintélyes tagja, a feliratot elfo­gadta, illetőleg elhatározta, hogy hasonló felirat­tal járul az országgyűlés elé. Felhívás: A most tárgyalás alatt álló v­é­d­­erőtörvény 25. §-a nemcsa­k alkotmányos jo­gainktól, hanem nemzeti nyelvünktől is bennünket megfosztani szándékozik. Minthogy ezen szakasz a képviselőház által most tárgyaltatik , hazafias köte­lességünk parancsolja, hogy ezen szakasznak törvény­erőre emelése ellen tiltakozó szavunkat felemeljük. Miért is a több oldalról hozzám intézett felszólítás­nak engedve, felkérem a monori kerület választó közönségét, hogy ez évi március 8-án d. e. 11 órakor Monor városházá­nál tartandó népgyűlésen minél szá­mosabban megjelenni szíveskedjenek. Kelt Monoron, 1889. február 26 án. Förster Aurél dr. Tolnavármegye közönsége — mint levele­zőnk írja — pártkülönbség nélkül el­itéli a szégyenletes 25 ik szakaszt. Ama választókes­rületek, melyeknek képviselői ellenzékiek, nem tar­tották ugyan szükségesnek, hogy tüntetéseket rón- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA Az udvar könyve. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — A bécsi udvari könyvnyomtató műhely­ből megint frissen került ki ez a kétfejű sasos nagy piros német kötet, az udvar almanachja az"1889-ik esztendőre. Olvasmánynak egy ki­csit száraz ez a negyedfélszáz tömött lap, a­melyen vagy huszonötezer név szorong egymás mellett, mint a gombostűre szurdalt bogarak, épp oly sűrűn és épp oly szigorú rendszerbe osztályozva. De érdekes végigtekinteni az ud­vartartás bonyodalmas apparátusának belső szerkezetén, látni ezt a tömérdek ismert és is­meretlen méltóságot, címet, hivatalt, a külön­böző nagy és kis rendek vitézeinek seregét, le egész az udvari szállítókig, a­kiknek szintén megvan a maguk zuga e népes pantheonban. Legérdekesebb maga a király udvara, a spanyol ceremóniáskönyvből átvett hivatal- és címtömeggel, a­melynek legtöbbjére nincs is magyar szó, mert közjogunkban ismeretlen fo­galmak. Hohenlohe herceg, a főudvarmester, neve után csak a rendjelek foglalnak el har­mincnégy apró nyomtatású hosszú sort s az állások előkelőségének körülbelül ez a legbiz­tosabb mérőfoka. A főkamarásmester, az ud­vari főmarsall, a főlovászmester, a négy test­­őrség kapitányai, a főkonyhamester, az ezüst­­nemű­ek főkamarása, a fő vadászrm­ester és a fő­­szertartásmester fokozatosan kereskedő rend­jelsorokkal dicsekszenek ; egyre kevesebb a japáni fölkelő nap, a dán és sziámi elefánt, a portugál torony és kard, a brazíliai déli kereszt és a szerb takova. A főudvarmester alá a hivataloknak és tisztségeknek egész raja tartozik, szám szerint vagy ezer emberrel. A segédhivatalok, az épí­tési osztály, a számvevőhivatal, a pénztárak, az udvari vasút és telegráf, az udvari plébá­nia és a címzetes udvari káplánok, az udvari orvosok, sebészek, a kamarafur­rok, a felség körül személyes szolgálatot tevő komornyikok, a lakájok, az ajtónállók, a bejelentők, az ud­vari furkrok, az udvari könyvtár, múzeum, a burgkapitányság, az udvari épületek felügyelő­sége, az opera, a burgszínház, a vadaskertek, a menazséria, a kastélyfelügyelőségek, a bécsi práter inspekciója, az udvari patikák, az ud­vari zenekar, az énekesek, a kamaraművészek, a gazdasági felügyelőség, az ellenőrségek, a táblaterítők és asztalinspektorok,­ az udvari konyha, pince, cukrászat, a tűzifa és szén tár­háza , a gyertyakezelő osztály (tizenkilenc ember), az u­dvari mosónék, az ezüstnemüek­­nek pucolói (három ur, három hölgy), a tar­­cali szőlő kezelősége, az udvari vadászok, az első cs. kir. arciere-testőrség, a magyar kirá­lyi testőrség, a cs. kir. darabonttestőrség, a cs. kir. lovastestőrszázad — ezek tartoznak a fő­udvarmester alá. A főkamarásmester alá rendelt hivata­lok : a nemességi őspróbák examinátora, a Habsburg-Lothringen-család kincstára, a csá­szári család egyiptomi régiség-, pénz-, fegyver­es képtárai és a műtörténeti könyvtár. Az udvari főmarsall a vitás kérdések felett döntő törvényszék és a becsüsök elöljárója. A főlo­­vászmester fönhatósága alatt vannak : a ne­mes apródok, az özvegyek és árvák képvise­lője, az udvari állatorvosok, lovaglóiskolák, istál­lók, kocsisok, lovászok, csatlósok, postalegények (számszerint 150), kocsiszinek, takarmánytárak, a buehsenspannerek háromféle fajtája (hol­, l­elezzenek, de szívből üdvözlik képviselőiknek haza­fias magatartását s fölkérik őket, hogy a nemzeti nyelvet arcul vágó, az ifjúság jövőjét veszély­eztető s a szülők szivét aggodalommal eltöltő 25 ik §-t szavazatukkal és minden módon megsemmisí­teni igyekezzenek. Örvendetes jelenség s erre mél­tán büszke lehet Tolnavármeye, hogy a kormány­pártiak is szívvel-lélekkel határozottan nemcsak ellene vannak, de ellene is működnek ama hírhedt szakasznak. Mindenki együtt érez itt Kossuthtal s együtt mondja vele : „Nem magyar, cudar az, kinek hazafias szive fel nem háborodik e szakasz ellen.“ A honvédelmi miniszter a királynál, F­e­­j­é­r­v­á­r­y báró honvédelmi minisztert ő fel­sége tegnap hosszabb kihallgatáson fogadta. A képviselőház bizottságaib­ól. A pénz­­ügyi bizottság mai ülésében tárgyalta a kassa-oderbergi vasút elsőbbségi kötvényeinek kon­vertálására vonatkozó törvényjavaslatot. Darányi előadó kívánatosnak tartja, hogy a törvényjavaslatban világosan kifejeztessék, hogy az újonan kibocsátandó címletek szelvényeire nézve nem adatik bélyegmentesség, hanem csakis a szel­vénybélyeg megváltása történik évi 10.000 frt átlag összeggel. A javaslat ama rendelkezését illetőleg, mely szerint a konverzióból a vasút magyar vona­lára eső nyereményösszeget a miniszter a magyar államvasutaknál szükséges beruházásokra fordít­hatja, megjegyzi, hogy ez csakis elvi felhatalmazást tartalmaz; a felhasználás céljai a költségvetésben­ külön lesznek feltüntetendők. A törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Horánszky megjegyzi, hogy miután e javaslat bélyeg- és illetékmentességé­ről szól, alkotmányos szempontokból a pénzügy­minisztérium által is aláírandó lett volna. Felveti azt az elvi kérdést, vajjon nem kellene-e a törvény­­javaslatban kifejezni azt is, hogy e kölcsönt a tör­vényhozás engedélyezi. Boross miniszter szerint formailag irreleváns kérdés, vájjon csak a szak­­miniszternek, vagy egyúttal a pénzügyminiszternek aláírásával is terjesztetik be a javaslat. A végre­hajtási klauzulában különben is megvan nevezve a pénzügyminiszter. Maga a konverzió ténye társulati aktus, melyhez a kormány beleegyezése szükséges , csakis abból a szempontból volt az a törvényhozás elé terjesztendő, hogy az itt kért kedvezményeket megadja. A nyereményösszegre nézve csakis elvi felhatalmazást kér, hogy mikor fog ez felhasznál­tatni, az a konverzió keresztülvitelétől függ. A cél s a felhatalmazás ideje önként érthetőleg a törvény­­hozás külön elhatározása alá fog tartozni. Az ellen nincs elvi kifogása, hogy a szelvénybélyeg fejében fizetendő általányösszeg magában a törvényjavaslat­ban kifejeztessék. Hegedűs felszólalása után a leib- és kammerbüchsenspanner), a leiblakájok (szám szerint ötven, közötte magyar nevű há­rom), az udvari méntelepek, lódoktorok, lová­szok stb. Ő felségének két főhadsegéde mellett nyolc szárnysegéde és egy szolgálattevő tisztje van. Kamarája (a belső személyes szolgálatra) három „leib“ komornyik és egy nem „leib“ komornyik, egy ajtónálló, három leibbüchsen­­spanner és két háziszolga. A három „leib“ komornyik : Hornung, Januschkowetz és Fer­ner számos apró érdemjel tulajdonosa s az almanach megurazza őket. Hornung és Perner mellesleg cs. k. osztrák heroldok, Januschko­­wetz pedig a Lipótrend kurssierje. A legfel­sőbb katonai iroda és a kabinetiroda után kö­vetkeznek a családi javak igazgatóságai, a pénztárak, a hitbizományi könyvtár. A királyné udvara nép­télen e tömegek­hez képest. Csak a főudvarmester és főudvar­­mesterné, három udvarhölgy, a felolvasónő (Ferenczy Ida asszony), a titkár, a titkár se­gédje és egy hivatalszolga. Kamarája pedig : egy fodrásznő, egy komorna, egy szobaleány, egy komornyik, egy ajtónálló, egy bejelentő, két „leiblakáj“ és egy háziszolga. A királyné udvartartása után vannak felsorolva a kis- és nagy „belépésú“ hölgyek és urak. Rudolf trónörökös udvartartása (az alma­nach­h része a meyerlingi katasztrófa előtt nyomtatódott) szintén elég szerény volt. Bom­­belles gróf főudvarmesteren és két szolgálat­­tevő uron kívül csak az orvos (Auchenthaler dr.), a három főből álló titkárság, Lacroma sziget felügyelője és nyolc cseléd. Ez utób­biak sorában két néven akad meg a sze­münk : ő fensége ajtónállója, Loschek János „úr“, a koronás ezüst érdemkereszt, a toscanai nagyhercegségi harmadik osztályú ezüst ér.

Next