Budapesti Hírlap, 1889. március (9. évfolyam, 60-89. szám)
1889-03-01 / 60. szám
2 ■Mp BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz. * 1889. március 1. ).............. ■ ■ ■ ■.......................I... szavazata által csorbittasék.“ Ezek önzetlen államférfiak — Floquet és Crispi. Nem akarunk párhuzamot vonni a francia és olasz válság s a magyar kormány helyzete között, miután ez még nem bukott meg. Crispi bukásáról, annak jelentőségéről mondunk pár szót. Crispi bukása igen kellemetlen lehet Bismarcknak, ki ez olasz államférfiúban nagyon bizott, s nem lehet kellemes nekünk, kik az irredenta mozgalmai által vagyunk fenyegetve. Crispi alatt az irredenta nem volt veszélyes, mert a miniszterelnök Franciaországnak volt ellensége s ha Olaszország franciaellenes, kénytelen barátságot tartani Ausztria-Magyarországgal, mivel mindig csak egyoldalt támadhat s hátul biztosítva kell lennie szövetség által. Hogy Párisban Boulanger következik , csak idő kérdése. A Tyrardkormány, átmeneti kormány 7. Hogy Rómában ki következik, egész bizonytalan. Boulanger keresni fogja az olasz szövetséget, kétségkívül. Hogy megtalálja-e, ma még bizonytalan. Umberto király alighanem ragaszkodni fog a hármasszövetséghez, s lehetővé fogja tenni annak fenntartását. De Umberto alkotmányos király, ki nem tehet népe akarata ellen. Ez a Crispi-válság politikai jelentősége. Mindenesetre nagy fordulat állott be Rómában. Crispi nélkülözhetetlennek, a választások után megdönthetetlennek, a király és Bismarck kegyében erősnek tetszett s mégis megbukott. Ez a miniszterek sorsa előbb-utóbb. Az ország tiltakozása. Budapest, febr. 28. Egy biztos „igen.“ Országh Sándor, a III. ker. orsz. képviselője, levelet intézett Végi Jánoshoz, mint a febr. 17-én tartott választói közgyűlés elnökéhez, melyben kijelenti, hogy a 25. § szavazatával támogatni fogja, mert egyrészt a határozati javaslat a kellő garanciákat megadja, másrészt pedig ezt illetőleg szavazata adásánál nemcsak a pillanatnyi óhajok vezetik, hanem az ország nemzetközi viszonyai és egész jelen politikai helyzete (!) Kassa város képviselőtestülete a február 26-diki közgyűlésen tárgyalta Hajdú vármegye ismert feliratát. A tiltakozás viharát keltette föl a szabadelvű párt elnökének, Éder Ödönnek, az a kijelentett véleménye, hogy az ellenzék vezérei nem a sérelmes szakasz megváltoztatását akarják elérni az országos tüntetéssel, hanem arra törekszenek, hogy a kormány erejét meggyöngítve, Tisza Kálmánt lemondásra bírják. Az ő nézete tehát az, hogy ez ma már tisztán bizalmi kérdés a kormányyal szemben . ő, ki teljes bizalommal viselkedik a kormány iránt, nem járul hozzá, amit azért tartott szükségesnek hangsúlyozni, hogy tisztán álljon a valóság s ha Kassa város képviselete Hajduvármegye feliratát magáévá is teszi, tiltakozása annak lássék, aminek ő tartja : az ellenzék nyilatkozatának. A kormánypárti elnök e szavait óriási zsivaj, „Eláll!“ és „Nem igaz !“ kiáltások követték, mire De Jenő és Bonyi Dezső rövid beszédben különösen hangsúlyozták azt, hogy itt nem bizalmi vagy politikai dolgokról van szó, hanem a magyar ifjúság és a magyar nemzeti nyelv sérelméről, melynek orvoslása iránt e város a képviselőházat feliratilag megkérje. Az elnöklő főispán feltett kérdésére, elfogadja e a közgyűlés Hajduvármegye feliratát vagy nem ? a közgyűlés túlnyomó többsége, köztük a szabadelvű párt számos tekintélyes tagja, a feliratot elfogadta, illetőleg elhatározta, hogy hasonló felirattal járul az országgyűlés elé. Felhívás: A most tárgyalás alatt álló véderőtörvény 25. §-a nemcsak alkotmányos jogainktól, hanem nemzeti nyelvünktől is bennünket megfosztani szándékozik. Minthogy ezen szakasz a képviselőház által most tárgyaltatik , hazafias kötelességünk parancsolja, hogy ezen szakasznak törvényerőre emelése ellen tiltakozó szavunkat felemeljük. Miért is a több oldalról hozzám intézett felszólításnak engedve, felkérem a monori kerület választó közönségét, hogy ez évi március 8-án d. e. 11 órakor Monor városházánál tartandó népgyűlésen minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Kelt Monoron, 1889. február 26 án. Förster Aurél dr. Tolnavármegye közönsége — mint levelezőnk írja — pártkülönbség nélkül elitéli a szégyenletes 25 ik szakaszt. Ama választókesrületek, melyeknek képviselői ellenzékiek, nem tartották ugyan szükségesnek, hogy tüntetéseket rón- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA Az udvar könyve. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — A bécsi udvari könyvnyomtató műhelyből megint frissen került ki ez a kétfejű sasos nagy piros német kötet, az udvar almanachja az"1889-ik esztendőre. Olvasmánynak egy kicsit száraz ez a negyedfélszáz tömött lap, amelyen vagy huszonötezer név szorong egymás mellett, mint a gombostűre szurdalt bogarak, épp oly sűrűn és épp oly szigorú rendszerbe osztályozva. De érdekes végigtekinteni az udvartartás bonyodalmas apparátusának belső szerkezetén, látni ezt a tömérdek ismert és ismeretlen méltóságot, címet, hivatalt, a különböző nagy és kis rendek vitézeinek seregét, le egész az udvari szállítókig, akiknek szintén megvan a maguk zuga e népes pantheonban. Legérdekesebb maga a király udvara, a spanyol ceremóniáskönyvből átvett hivatal- és címtömeggel, amelynek legtöbbjére nincs is magyar szó, mert közjogunkban ismeretlen fogalmak. Hohenlohe herceg, a főudvarmester, neve után csak a rendjelek foglalnak el harmincnégy apró nyomtatású hosszú sort s az állások előkelőségének körülbelül ez a legbiztosabb mérőfoka. A főkamarásmester, az udvari főmarsall, a főlovászmester, a négy testőrség kapitányai, a főkonyhamester, az ezüstneműek főkamarása, a fő vadászrmester és a főszertartásmester fokozatosan kereskedő rendjelsorokkal dicsekszenek ; egyre kevesebb a japáni fölkelő nap, a dán és sziámi elefánt, a portugál torony és kard, a brazíliai déli kereszt és a szerb takova. A főudvarmester alá a hivataloknak és tisztségeknek egész raja tartozik, szám szerint vagy ezer emberrel. A segédhivatalok, az építési osztály, a számvevőhivatal, a pénztárak, az udvari vasút és telegráf, az udvari plébánia és a címzetes udvari káplánok, az udvari orvosok, sebészek, a kamarafurrok, a felség körül személyes szolgálatot tevő komornyikok, a lakájok, az ajtónállók, a bejelentők, az udvari furkrok, az udvari könyvtár, múzeum, a burgkapitányság, az udvari épületek felügyelősége, az opera, a burgszínház, a vadaskertek, a menazséria, a kastélyfelügyelőségek, a bécsi práter inspekciója, az udvari patikák, az udvari zenekar, az énekesek, a kamaraművészek, a gazdasági felügyelőség, az ellenőrségek, a táblaterítők és asztalinspektorok, az udvari konyha, pince, cukrászat, a tűzifa és szén tárháza , a gyertyakezelő osztály (tizenkilenc ember), az udvari mosónék, az ezüstnemüeknek pucolói (három ur, három hölgy), a tarcali szőlő kezelősége, az udvari vadászok, az első cs. kir. arciere-testőrség, a magyar királyi testőrség, a cs. kir. darabonttestőrség, a cs. kir. lovastestőrszázad — ezek tartoznak a főudvarmester alá. A főkamarásmester alá rendelt hivatalok : a nemességi őspróbák examinátora, a Habsburg-Lothringen-család kincstára, a császári család egyiptomi régiség-, pénz-, fegyveres képtárai és a műtörténeti könyvtár. Az udvari főmarsall a vitás kérdések felett döntő törvényszék és a becsüsök elöljárója. A főlovászmester fönhatósága alatt vannak : a nemes apródok, az özvegyek és árvák képviselője, az udvari állatorvosok, lovaglóiskolák, istállók, kocsisok, lovászok, csatlósok, postalegények (számszerint 150), kocsiszinek, takarmánytárak, a buehsenspannerek háromféle fajtája (hol, lelezzenek, de szívből üdvözlik képviselőiknek hazafias magatartását s fölkérik őket, hogy a nemzeti nyelvet arcul vágó, az ifjúság jövőjét veszélyeztető s a szülők szivét aggodalommal eltöltő 25 ik §-t szavazatukkal és minden módon megsemmisíteni igyekezzenek. Örvendetes jelenség s erre méltán büszke lehet Tolnavármeye, hogy a kormánypártiak is szívvel-lélekkel határozottan nemcsak ellene vannak, de ellene is működnek ama hírhedt szakasznak. Mindenki együtt érez itt Kossuthtal s együtt mondja vele : „Nem magyar, cudar az, kinek hazafias szive fel nem háborodik e szakasz ellen.“ A honvédelmi miniszter a királynál, Fejérváry báró honvédelmi minisztert ő felsége tegnap hosszabb kihallgatáson fogadta. A képviselőház bizottságaiból. A pénzügyi bizottság mai ülésében tárgyalta a kassa-oderbergi vasút elsőbbségi kötvényeinek konvertálására vonatkozó törvényjavaslatot. Darányi előadó kívánatosnak tartja, hogy a törvényjavaslatban világosan kifejeztessék, hogy az újonan kibocsátandó címletek szelvényeire nézve nem adatik bélyegmentesség, hanem csakis a szelvénybélyeg megváltása történik évi 10.000 frt átlag összeggel. A javaslat ama rendelkezését illetőleg, mely szerint a konverzióból a vasút magyar vonalára eső nyereményösszeget a miniszter a magyar államvasutaknál szükséges beruházásokra fordíthatja, megjegyzi, hogy ez csakis elvi felhatalmazást tartalmaz; a felhasználás céljai a költségvetésben külön lesznek feltüntetendők. A törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Horánszky megjegyzi, hogy miután e javaslat bélyeg- és illetékmentességéről szól, alkotmányos szempontokból a pénzügyminisztérium által is aláírandó lett volna. Felveti azt az elvi kérdést, vajjon nem kellene-e a törvényjavaslatban kifejezni azt is, hogy e kölcsönt a törvényhozás engedélyezi. Boross miniszter szerint formailag irreleváns kérdés, vájjon csak a szakminiszternek, vagy egyúttal a pénzügyminiszternek aláírásával is terjesztetik be a javaslat. A végrehajtási klauzulában különben is megvan nevezve a pénzügyminiszter. Maga a konverzió ténye társulati aktus, melyhez a kormány beleegyezése szükséges , csakis abból a szempontból volt az a törvényhozás elé terjesztendő, hogy az itt kért kedvezményeket megadja. A nyereményösszegre nézve csakis elvi felhatalmazást kér, hogy mikor fog ez felhasználtatni, az a konverzió keresztülvitelétől függ. A cél s a felhatalmazás ideje önként érthetőleg a törvényhozás külön elhatározása alá fog tartozni. Az ellen nincs elvi kifogása, hogy a szelvénybélyeg fejében fizetendő általányösszeg magában a törvényjavaslatban kifejeztessék. Hegedűs felszólalása után a leib- és kammerbüchsenspanner), a leiblakájok (szám szerint ötven, közötte magyar nevű három), az udvari méntelepek, lódoktorok, lovászok stb. Ő felségének két főhadsegéde mellett nyolc szárnysegéde és egy szolgálattevő tisztje van. Kamarája (a belső személyes szolgálatra) három „leib“ komornyik és egy nem „leib“ komornyik, egy ajtónálló, három leibbüchsenspanner és két háziszolga. A három „leib“ komornyik : Hornung, Januschkowetz és Ferner számos apró érdemjel tulajdonosa s az almanach megurazza őket. Hornung és Perner mellesleg cs. k. osztrák heroldok, Januschkowetz pedig a Lipótrend kurssierje. A legfelsőbb katonai iroda és a kabinetiroda után következnek a családi javak igazgatóságai, a pénztárak, a hitbizományi könyvtár. A királyné udvara néptélen e tömegekhez képest. Csak a főudvarmester és főudvarmesterné, három udvarhölgy, a felolvasónő (Ferenczy Ida asszony), a titkár, a titkár segédje és egy hivatalszolga. Kamarája pedig : egy fodrásznő, egy komorna, egy szobaleány, egy komornyik, egy ajtónálló, egy bejelentő, két „leiblakáj“ és egy háziszolga. A királyné udvartartása után vannak felsorolva a kis- és nagy „belépésú“ hölgyek és urak. Rudolf trónörökös udvartartása (az almanachh része a meyerlingi katasztrófa előtt nyomtatódott) szintén elég szerény volt. Bombelles gróf főudvarmesteren és két szolgálattevő uron kívül csak az orvos (Auchenthaler dr.), a három főből álló titkárság, Lacroma sziget felügyelője és nyolc cseléd. Ez utóbbiak sorában két néven akad meg a szemünk : ő fensége ajtónállója, Loschek János „úr“, a koronás ezüst érdemkereszt, a toscanai nagyhercegségi harmadik osztályú ezüst ér.