Budapesti Hírlap, 1889. március (9. évfolyam, 60-89. szám)

1889-03-04 / 63. szám

iHBy. március ót. BUDAPESTI HÍRLAP. (63. sz.) Hosszú fehér süveges fiatal emberek fehér ruhája és süvege tele volt festve a 25. §-szal coki- és abcug feliratokkal. Közönség igen szép számban volt , jó kedvben sem volt hiány.­­ (Iparos-Inasok Iskoláztatása.) Az uj ipartörvény végrehajtása tárgyában kibocsátott köz­­gazdasági miniszteri rendelet szerint az iparos­ isko­lák vezetői a tanulók előmeneteléről kötelesek idő­­szakonként az iparhatóságokat értesíteni. Miután az egyes ipartestületek kötelékébe tartozó mesterek tanítványait maga az ipartestület és nem a hatóság tartja nyilván, és az inasidő le­­jártával a felszabadító levélbe a tanulók iskolai előmenetelét is az ipartestület vezeti be , ennek alapján egyik budapesti ipartestület azzal a kérés­­sel fordult a budapesti királyi tanfelügyelőséghez, rendelje el, hogy az iparos-iskolák vezetői a tanu­lók előmeneteléről az ipartestületeket is értesít­­sék. A tanfelügyelőség e kérést nem teljesítette, azzal a megokolással, hogy az ipartörvény végre­hajtására vonatkozó miniszteri rendelet szerint az iparos-iskolák vezetői a tanulók előmeneteléről csakis az „iparhatóságokat“ kötelesek ér­tesíteni. Az illető ipartestület e határozat ellen a közgazdasági miniszternél keresett orvoslást és pe­­dig sikerrel. A miniszter kimondta, hogy miután az ipar­testületek a hozzájuk tartozó iparosokra és segéd­személyzetükre nézve az elsőfokú iparhatóság teendőit is végzik s igy a képesítéshez kötött mesterségek­nél alkalmazott tanulókra és azok minden ügyeire nézve az ipartestület tekintendő iparhatóságnak , ennélfogva az iparos­ iskolák vezetői is, az ipartestületek körébe tar­tozó tanulók előmeneteléről az illető ipartestületet kötelesek értesíteni. Budapesten azonban, tekintettel az iparhatóságok, ipartestületek, iparos­ iskolák és tanulók nagy számára,­­ ez intézkedés végrehaj­tása némi nehézségekbe ütközik, a miniszter ennél­fogva fent említett elvi kijelentésének itt Budapes­ten csak akkor kíván érvényt szerezni, mikor a nehézségek el lesznek oszlatva. Ezért egyidejűleg utasította a miniszter a fővárosi tanácsot, hogy az iparos­ inasok iskolába járása és az iparhatóságok­nak, illetőleg ipartestületeknek a tanulók előmene­teléről való értesítése tárgyában kezdett tanácsko­zások befejezését siettesse s erre vonatkozó javas­latát legkésőbb ez évi május végéig terjeszsze fel. A jövő tanév kezdetén Budapesten is életbe lépte­­tik a törvény említett intézkedését, a miniszter ha­tározata szerint.­­ (Életunt varróle­ány.) Schreiber Paula tizenhatéves varróleány ma este tíz óra után a lánchíd közelében horgonyzó Fulton gőzös mellett a Dunába vetette magát a kopartról. A gőzös derék kormányosa B­a­r­­­u­s meglátta a babok között küz­­ködő leányt, utána ugrott és kimentette.­­ (Váltóhamisítás a horvát bán nevére.) Fiuméból írják nekünk : A buccarii kir. tengerésziskola egy professzorát elfogták, mert ki­derült, hogy nagyösszegű váltóhamisítást követett el Khuen-Héderváry gróf, horvát bán nevére. A professzor már teljes három esztendő óta folytatta bűnös üzelmét a bán nevével. 1886-ban Zágrábból a buccarii takarékpénztárhoz egy 1800 forintos váltót küldtek, melyen mint elfo­gadó Khuen-Héderváry gróf szerepelt. A takarék­­pénztár leszámította a váltót; lejáratkor pontosan megérkezett a pénz. Nemsokára megint egy Khuen_ Héderváry gróf által elfogadott, most már tizen, kétezer forintról szóló váltó ér­kezett Zágrábból a buccar­i takarékpénztárhoz, a benyújtó amaz ajánlatával, hogy 18 percent kamatot fog fizetni. A takarékpénztár igazgatója S t i g- 1 i c b, ki azóta elhunyt, összehívta az igazgatótaná­csot, hogy döntsön a nagy kölcsön ügye fölött. Az igazgatóság nem szavazta meg a váltót, mire Stiglich, mint privát ember, a sa­ját zsebéből kifizette a 12.000 fo­­rintot a zágrábi beküldőnek. A váltó fél évre szólt, lejár­takor pontosan prolongálta a zágrábi ember s igy tartott ez vagy két esztendeig. Időközben Stiglich meghalt és örökösei a Khuen- Héderváry bán nevével ellátott váltót forgalomba hozták, így került a váltó egy fiumei bankárhoz, ki azt a bánnál prezentálta. Khuen-Héderváry gróf kijelentette, hogy az aláírás hamis és azon­nal jelentést tett az ogulini kir. törvényszéknél, melynek hatáskörébe Buccari tartozik. A vizsgálat kiderítette, hogy a váltóhamisító a b­u c­c­a r­i­­ kir. tengerésziskola egy t­­ekintén­lyes professzora. Az illetőt rögtön letar­tóztatták s vele együtt még két más em­ber­t i­s. A vizsgálat még nincs befejezve, mert valószínű, hogy még több nagyösszegű s ugyancsak a bán nevére hamisí­tott váltó van forgalomban. — (Negyvenkilenc kongresszus lesz) — mint levelezőnk jelenti — a nemzetközi kiállítás ideje alatt Párisban. A kongresszusok nagy több­sége tudományos, de van közöttük sok olyan is, mely ipar és kereskedelmi érdekekkel vagy egyéb gyakor­lati kérdésekkel foglalkozik.­­ (B­ilyen lesz az idő ?) A korcsolyázók számára a jövő hét igen kedvező időt ígér, de an­­nál keservesebb csalódással fenyegeti azokat, a­kik a fagyos márciusi napok helyett már a tavasz lan­gyos szellőjét szeretnék érezni. Tudományosan szólva : mivel a magas légnyomás északról egyenlő mértékben kezd elterjedni nyugati és Közép-Európa felett, a közeli napokra meglehetősen nyugtalan fagyos, havazó időt várhatunk.­­ (A felsővidéki kivándorlás,) sajnos, most is egyre tart, minduntalan érkeznek újabb szomorú adatok. A csendőrségnek kiadták a szigorú rende­letet, hogy a kassa oderbergi vasút állomásain min­den észrevett kivándorlót akadályozzanak meg a továbbutazásban és kisérjék be a legközelebbi szolgabirósághoz. Mindennek dacára igen sok kiván­dorolni akaró átjut az országhatáron. A szolgabirói hivatalokban a kihallgatások alatt bevallják a kiván­dorlók, hogy mi bírta őket elhatározásukra ; leg­több esetben a nyomor az, a­mi megérleli bennük a kivándorlás gondolatát. A letartóztatottak nagy része asz­­szony, ezek már régebb idő óta az óceánon túl élő férjeik után akarnak menni. Az asszonyok rendesen magukkal viszik gyermekeiket is, sok ezek között a csecsemő. Van eset arra is, hogy 6—10 éves elhagyott szegény gyermekek egyedül akarnak szüleik után indulni, neki az ismeretlennek. A szegények sírva panaszolják el, hogy szüleik itt hagyták őket s most küldöttek nekik pénzt és hajójegyet, hogy jöjjenek utánuk. A csendőrség nemrég érdekes fogást tett, amennyiben egy csapat kivándorlóval együtt elfogta ügynöküket, W­e­i­s­e­r Sámuelt is. Az ügynököt rövid kihallgatás után átadták az i­g­­lói járásbíróságnak. Sok kivándorló, hogy a csendőrséget kijátsza, gyalog akar kijutni az országból. Sokan keresztül is jutnak a Magura vidékén át, mások pedig Árva megyén át Lengyel­­országba, majd Sziléziába. A legtöbb kivándorló most Szepes megyéből való, de Sáros, Zemplén, Borsod sem marad hátra. Rózsahegyre november óta mintegy 300 kivándorlót hoztak vissza. Sokat máshova vittek, többnyire Turóc-Szent-Mártonba vagy Liptó-Szent-Miklósba, honnan aztán hazatolon­­colták őket.­­ (Magyar divatképek.) Az első magyar szobástanitási intézet kiadásában, Csontos Imre szerkesztése mellett, magyar férfidivat-képek fognak megjelenni, a melyek hivatva vannak helyetteskén, a szabók által használt angol és francia képeket. Az első kép, mely a jövő tavaszi és nyári divatot mutatja be, most jelent meg. Megtudhatjuk belőle hogy a kabátok kivágása, mely a múlt évben le­ment a végtelenig, most megint kezd szűkülni s középnagyságú lesz, olyan, hogy a fehér ing mégis kilássák. Divatba jön egy régi és rossz ízlésű szo­­kás, az t. i., hogy szélesen beszegik a kabátokat. Nadrágokra most is a csikós szövetek lesznek leg­­elegánsabbak. A kalapok karimája valamivel széle­­sebb a múlt esztendeinél. A divatkép néhány női toalettet is mutat be, valamint a magyar ruhát is képviseli rajta két férfimodel. — (A lengyel nemzeti templomot,) a ró­mai Szaniszló templomot, az orosz kormány tudva­levőleg eladatja, mint valami közönséges bérházat, 600 ezer líráért. A lengyelek, kir szerint, nagy nem­zeti gyűjtést akarnak indítani, hogy — ha ugyan az orosz megengedi, — magukhoz váltsák a tem­plomot. — (A magszökött viros kapitány.) Körülbelül egy évvel ezelőtt Lőcse város kapitánya, Marko­­v­i­c­s Gyula, váltóhamisítás és városi pénzek el­­sikkasztása után kihajózott Amerikába. Azóta nem hallatszott róla hír, most azonban egy Pitts­­b­u­r­g­b­a­n megjelenő tót lap bővebben foglalko­zik a sikkasztó városkapitánynak Amerikában viselt dolgaival ; ezek is hasonlóak azokhoz, a­melyek miatt az újvilágba vándorolt. Markovics Steatonban pró­bált először szerencsét és itt S­c­h­w­a­r­c­z név alatt egy Nova Vlast (Új haza) címü tót lapot indí­tott meg. Markovicsnak akkor, a mikor Amerika földjére lépett, egy garasa sem volt már azokból a pénzekből, a melyeket otthon szerzett. Ismerősök utján sikerült neki nagyobb kölcsönhöz jutni s a tót közönség kezdett benne bizni, kivált akkor mikor Clauseniussal, a chicagói osztrák-magyar kon­zullal is jó barátságba jutott. Szegény­ emberek rá­ bíztak pénzeket, hogy juttassa el családjukhoz Ma­gyarországba s valamennyien igyekeztek az érdemes honfitársat segíteni. A múlt év végén egyszer csak egy szép reggelen a Nova­plast nem jelent meg. A „szerkesztő“ pedig nyom nélkül eltűnt. Elszökött s a kivándorolt tótok keservesen megtakarított pén­zével, — kedvesével együtt. Egy szegény szedőjét, kit Magyarországból csalt el magával, egy kraj­cár nélkül hagyta ott idegen helyen idegenek kö­zött. A­ tótok pénzén kívül összeszedett mindez pénzt, a­melyhez csak hozzájutott. Legújabban New- Yorkban látták utoljára, itt természetesen már más néven bukkant fel.­­ (Hét esztendő múltán) fedözött fel egy gyilkosságot az ompoieai (Alsó-Fehér m.) csendőrség. Éppen hét évvel ezelőtt az ompoicai határon, fönn a havason, egy csavargókülsejü em­bert találtak meggyilkolva. A szerencsétlen vándort eltemették az idegen földbe s máig sem tudja senki, hogy hova való, ki siratja meg valahol ? De gyilkosát sem találta meg senki. Kevéssel a gyil­kosság után Ompoica községből eltávozott egy ot­tani oláh : D­á­v­i­d­á­s György s nem is jött töb­bet vissza. De ha távozása föl is hívta a gyanút ellene, nem volt kézrekeríthető, nyoma veszett. Most, kerek hét esztendő elteltével, egyszerre visz­­szakerü­lt a falujába Dávidás. A honvágy hozta haza, de mihelyt visszaérkezett, a csendőrség, mely­nek hét esztendő előtti dolgokra is visszanyulik az emlékező-tehetsége, a gyilkosság gyanúja miatt, el­fogta. A meglepett ember mindent bevallott: beis­merte, hogy az ismeretlen szegény vándort ö ölte meg s azóta Szászváros környékén bujkált, álnév alatt tengetvén életét. Most is csak a szülei láto­gatására jött haza. — A gyulafehérvári börtönbe került. — (Szerencsétlenül járt molnár.) Frebel János csikós-töktösi (Baranya m.) molnár a minap — mint lapunknak írják — szörnyű halállal halt meg. Éjjel arra ébredt fel, hogy zúg a malom. Ki­­ment a zugéhoz, hogy megállítsa a kereket. Munka közben megcsúszott s a kerék közé zuhant, oly szerencsétlenül, hogy a malomkő fejét egészen összelapitotta. A szerencsétlen rögtön meghalt. Hozzátartozói megunták visszaj­öttét várni, kimentek s ott találták a véres kerék alatt. — (A szoknya ellenség®.) Párisban van egy excentrikus hölgy, Astié de Valsayre asz­­szony, a­ki nagy hive a nőemancipációnak és elke­seredett ellensége a szoknyának. Szerinte ez a ru­hadarab teljesen fölösleges. Megemlékeztünk már arról a mozgalomról, a­melyet ez a hölgy indított oly célból, hogy­ a nőknek engedjék meg a férfiruha viselését. Legújabban pedig elhatározta, hogy maga jár elöl jó példával és ezentúl nadrágban fog járni. Ezt az elhatározását a következő levélben tudatta városrésze rendőrkapitányával: Kapitány úr ! E hó 10-dikén abban a rettenetes hóban, a­melyet ön is láthatott, Fontenay-sous-Bois-ban volt dolgom egy értekezleten s a szoknya következtében, mely min­dent védtelenül hagy, természetesen súlyosan meg­hűltem. Tekintve azt, hogy a női ruha csak azoknak az asszonyoknak lehetséges, a kiknek éppen semmi dolguk sincsen, értesítem önt, hogy ezentúl férfi­ruhába fogok öltözködni, valahányszor szükségem lesz rá. Tisztelettel: Astié de Valsayre. — A rend­őrség még eddig nem felelt a bejelentésre. — (Véres lakodalom.) C­s­e­r­m­ő, aradme­­gyei községben — mint lapunknak írják — Gugy Mikulást lakodalomban megölték. M­u­r­á­r Jupa házánál volt a lagzi s este 7—8 óra tájban egy lövés dördült el, mely hátulról átfúrta Gugy Miku­­lás koponyáját. Hogy ki volt a gyilkos, az még nincs bizonyosan megállapítva, valamint azt sem sejtik, hogy miért esett áldozatul a szerencsét­len Gagy. — (Elhibázott öngyilkosság.) Lichten­stein Márton, nagylaki asztalossegéd — mint levelezőnk írja — tegnap hajnali 4 órakor revolverrel meglőtte magát. Az éjszakát valami mulatóhelyen töl­tötte s korán reggel anyja udvarán meglőtte magát. Jobb halántékába lőtt, de a golyó csak bőrét hor­zsolta le. Erre a legény felköltötte édes anyját,­­ szavakkal állítván be hozzá : „Édes anyám ! Sze­rencsétlen öngyilkos vagyok , még ebben sincs sze­­rencsém.“ Tettének okát nem akarja bevallani.­­ (Rettenetes láda.) A zágrábi állam­ügyészség a múlt keddi postával egy kis ládát ka­pott, mely gyanús szagával mindjárt elárulta szo­katlan tartalmát. A kis ládát nem bontották fel, de minél tovább állott, annál penetránsabb bűzt terjesz­tett maga körül. Két nappal később kapott az ál­­lamügyészség egy levelet is a jaskai járásbíróság­tól, melyben elmondják, hogy a ládában egy gya­nús tünetek között meghalt fiúnak belei vannak .

Next