Budapesti Hírlap, 1889. április (9. évfolyam, 91-118. szám)

1889-04-02 / 91. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (91. sz. , 1889. április 2 foztathat. A harc eredménye pedig bizonytalan. Ha nem lép be Szilágyi, a Pista-kabinet fennmarad nélküle is úgy, amint, van s a történendő sze­mélycserék politikai jelentőséggel nem birnak. Ez esetben kormány és több­ség változatlan, politikai rendszer és eljárás a régi s a küzdelem a húsvéti szünet után ott folytattatik, a­hol a véderővita befejeztével félbeszakadt, s mind közelebb hozza az időt, a midőn a nemzetnek kellene döntenie kor­mánypárt és ellenzék között. Budapest, ápr. 1. A véderőjavaslat a főrendiház bizottságában e hét végén letárgyalható és jövő hétre a főrendi­ház plénumában napirendre tűzhető lesz. Minthogy a honvédelmi miniszter a főrendiház ülésein lesz jelen, a kormány a honvédségről szóló törvényjavaslatot cáfol, a húsvéti szüne­tek után szándékozik tárgyalás alá vétetni.­­ A sorozásra vonatkozólag a véderőről szóló tör­­vényjavaslat tartalmazza az összes szükséges in­tézkedéseket, tehát a véderőtörvény megalkotása után az ez évi újoncjutalékra vonatkozó törvényja­vaslat előterjeszthető és annak megszavazása után a sorozás, a­nélkül, hogy a honvédségről szóló tör­vényjavaslat elintézését bevárni kellene, eszközöl­hető lesz. A sorozás ennélfogva május elejére ok­­vetetlenül várható.­­ A képviselőházban a 12-én vagy 18-án kezdődő húsvéti szünetekig különböző vasúti és kisebb törvényjavaslatok fognak tárgya­lás alá vétetni. A képviselőhöz közoktatásügyi bizottsá­gának mai ülésén a napirend előtt Csiky mi­niszter bejelenti, hogy a tiszti vizsgán bukott ön­kéntesek részére a véderőbizottság újabb tanul­mányi kedvezményt kér. A miniszter kijelenti, hogy a kérelemhez kulturális érdekek miatt nem járulhat. A félévi kedvezmény úgyis csak a jogi kar hallga­tóira terjed ki s a gyakorlatban egy évre fogja ma­gát kinőni, a mennyire a félévek beosztása ezt le­hetővé teszi. Újabb engedmény a tanulmányi szín­vonal sülyedését­ eredményezné s méltatlanság volna a többi karok hallgatóival szemben. Petty­­essy Ferenc helyesli e nyilatkozatot, a kultúrát nem sza­bad a hadsereg alá helyezni, számoljanak a kollizióval azok, a­kik megszavazták a két évet. A bizottság a kijelentést helyeslőleg veszi tudomásul. Ezután Bosner Ervin b., mint a felsőbb oktatás előadója, referál a kolozsvári egyetem­ről, ama nézetének adva kifejezést, hogy­ mielőtt a harmadik egyetem felállítására gondolnánk, előbb a meglevő másodiknak szervezését kellene befe­jezni. C­s­á­k­y gróf miniszter a harmadik egyetem felállításának eszméjét nem ejti el, de függővé teszi a kolozsvári egyetem teljes felszerelésétől. Először a második egyetemnek kell kifejlődni s csak ekkor lehet pénzügyi viszonyaink igényeihez mérten a harmadik egyetem felállításával komolyan foglal­kozni. Schwarcz Gyula dicsérve a kolozsvári egyetemi tanárok szakirodalmi működését, fizetésük felemelését tartja szükségesnek. A jogakadémiák megszüntetését nem helyesli,­­ azokat még inkább fejleszteni kellene. Jónás Ödön helyesli, hogy a műegyetemen a gépészeti szakosztály tovább fejlesz­­tetik és kívánatosnak tartaná a mezőgazdasági gép­­tani tanszék rendszeresítését, a­mire a miniszter megjegyzi, hogy az meg fog történni. Hock János a papneveldékről szólva, kijelenti, hogy nem a ta­nítási nyelv minősége, hanem legfeljebb a taní­tás irányzata lehet az állameszme szempontjából ve­szélyes. Feny­vessy Ferenc a papnöveldék kérdé­sénél meg nem ál­lhatj­a, hogy egy fontos kérdést ne intézzen a kultuszminiszterhez. Egyes lapok évek óta kürtölik, hogy Magyarország herceg­prímásának esztergomi papnövel­déjéből magyarellenes s 2 1 & v o f i 1 érzelmű papok kerülnek ki. Ideje, hogy­ e vád alaptalanságát az illetékes fórum mondja ki. C­s­á­k­y gr. miniszter készséggel konstatálja e vádak alaptalanságát. A hercegprímás tes­­test öl-lelkes­töl magyar ember. Csodálja, hogy ily vád csak egy illa­n­at­r­a is hitelre találhat, é C­s­i­v­a­i István csodálkozik, hogy valaki szük­ségét érzi annak, hogy a prímásról némely napilap­ban közlöttekre felvilágosítást kér. Némely egyének zsarolási szándékból írnak. Az Ir­assáp cím­ű lapban oly közlemények foglaltattak Magyarország főpapjai­­ról, hogy a rendőrség szükségét látta annak, hogy azt a férclapot lefoglalja. Az esztergomi papnövelde hazafias szellemben vezettetik s nem töretik oly egyén ott, a kinél kifogásolható hajlamot vesznek észre. Az egyházmegyében az iskolaügyek hivatalos nyelve a magyar. Feny­vessy Ferenc csodálja Rossival logikáját. Ő mint esztergommegyei pap csak köszönettel tartozhatik, hogy a prímás elle­nében közzétett vádak cáfolatára alkalmat nyújtott. K o­v­á­c­s Albert szól a papnevelés fontos­ságáról. Más államok e2en ügyre átalában nagyobb gondot fordítanak, mint Magyarország. Németor­szágban senki pap nem lehet, a­ki az állam egyete­­mén legalább két évet nem hallgatott. Eötvös az egyetemen mindegyik felekezetnek teológiai fakul­tást akart állítani, de az akkori liberalizmus vissza­vetette vele a törvényjavaslatot, jóllehet, inkább az államnak, mint a felekezeteknek állana érdekében, hogy a papok kivétel nélkül egyetemen képeztesse­­senek. 11­o­s n­e­r Ervin dr. kérdést intéz a kor­mányhoz, hogy a Pázmaneum áthelyezését minő ne­hézségek akadályozzák. Berzeviczy Albert: a Pázm­aneum ügyét már a házban fölvetették, de a folytatott tárgyalásokból kitűnt, hogy az alapitó le­­­velek nem engednek következtetést arra, hogy ez intézet csak ideiglenesen lett volna Bécsben fel­állítva. A hercegprímás ellenezte a tranzlációt s igy a kérdést elejtették. — F­­­r­c­z­á­k Gyula elnök : Ha­zai kultúránk sokat köszönhet a szemináriumok­nak, mert onnét kerültek ki a régen múltban a tu­dósok, tanárok, írók. A szemináriumok főleg a XVI. században nyertek egyöntetű szervezetet és az idők f­­­sztulátumai szerint azután fejlesztetek, változat­áéul tartván meg a lényegeseket. A katolikus pap­ság jó hazafias szellemű, tehát hazafiasaknak kellett lenni az őket fölnevelt szemináriumoknak is.­­ Ezzel a tárgyalás folytatása holnap délután 6 órára tűzetvén ki, az ülés véget ért. A képvis­előház pénzügyi bizottsága ma d. u. 6 órakor tartott ülésében tárgyalta az elsől­t magyar-gáckországi és a magyar nyugati vasutak­­nak államosításáról szóló törvényjavaslatot és azt rövid vita után úgy átalánosságban, valamint rész­leteiben is elfogadta. A pártkörü­kből. Az országggyűlési mérsé­kelt ellenzék ma este Királyi Pál elnök­lete alatt tartott értekezletén az elnök meleg han­gon emlékezett meg a korán elhunyt B­á­n­f­f­y György báróról. A párt jegyzőkönyvileg ad kifeje­zést fájdalmának, a ravatalra koszorút helyez és a gyászszertartáson küldöttségileg képviselteti magát Károlyi László gr. és Fenyvessy Ferenc által. Ezután az értekezlet tudomásul vette, hogy Feny­vessy Ferenc indítványát visszavonta. Nagy István indítványát illetőleg az értekez­let elhatározta, hogy annak 1., 3. és 5-dik pontjának a törvény szövegébe leen­dő felvételéhez feltétlenül ragaszko­dik; a 2-ik pontot illetőleg megnyugszik a hon­védelmi miniszter amaz ígéretében, hogy a szük­séges rendelkezés az utasításba felvétetik. A 4-ik pontot, mely az első pontban inplicite bennfoglal­­tatik, elejti az értekezlet az esetre, ha az első elfogadtatik, ha az nem történnék, a negyedikhez is ragaszkodik.­­ Az országgyűlési sza­ba­delvű párt ma este Podmaniczky Frigyes báró elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalta a véderőbizottságnak Nagy István és Fenyvessy Ferenc képviselők indítványaira vonatkozó jelentését, és elfogadta Münnich Aurél előadó és Fejérváry báró honvédelmi miniszter fel­szólalásai után a véderőbizottság határozatát. A­ szerb egyházi kongresszus választ. Hiánya, mint Karlócáról táviratban jelentik, befen­dezte működését. Legutolsó ülésén azt határozta, hogy a kongresszus, egyházi és kulturális ügyek rendezése és a pátriárka választásai végett, minél előbb összehivassék és felszólította az egyházi tanácsot, állapítsa meg a kongresszus össze­hívásának idejét és erről legmagasabb helyen te­gyen jelentést. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Az Eiffel-torony. A világ legmagasabb épülete kész. Az Eiffel-torony csúcsára tegnap tűzték föl a francia háromszínű lobogót, annak jeléül, hogy az egymásra halmozott vasgerendák immár elérték a háromszáz méter magasságot, s a legnagyobbat, a­hova eddig emberkéz a föld színéről fölvitte az anyagot. Most két éve párisi művészek és írók valóságos hadjáratot, indítottak Eiffel terve ellen. Azt mondták, hogy a Notre-Dame-ot, a Louvret és Paris összes épületremekeit agyon fogja nyomni ez a barbár nehéz tömeg. Ár­nyékot fog vetni az egész városra, szóval igazi csapás lesz. Ma már mindenki látja, hogy nem vet az árnyékot semmire, hogy tömeges éppenséggel nincsen, hogy a Notre-Dame gót ívei most is oly szépek, mint azelőtt. Paris nem változott, csak nevezetessége van egygyel több. Az Eiffel-tornyot azért szidták előre, hogy ko­­loszszális masszái lesznek. Most meg azt venni észre, hogy legnagyobb hibája épp rendkívüli könnyűsége. Messziről nézve öeztövér filigrán­­mű­nek látszik ; vonalai elmosódnak, mint a száradni terített hálóban a fonalak. Közelből azonban élesen, világosan tűnnek ki az óriás mű részletei. Az ember a rengeteg nagyság hatása alatt áll. Az alapzat rengeteg íves, a merészen égnek emelkedő iszonyú bolthajtá­sok, a levegőben függő emeletek, az eddig hallatlan méretek, mind új, most­ ig nem is ál­modott látvány szemünkben. És szép is a ke­­vély óriás. Mintha valami titkos vonzóerő élne benne: vasárnaponkint magához csődíti a vá­ros tömegeit. Naptenger bámulja némán. Tán ezért beszélnek róla az előkelő ízlésnek olyan fitymálva. Eiffel e toronynyal új érzések, új gondo­latok forrását nyitotta meg Páris számára. E magasságból két dolgot ismerünk meg. Elő­ször is az eget. Vagy azt hiszik önök, hogy már ismerik az eget ? Innen a földről bizony csak félig látták még. Aztán meglátjuk a vá­rost és környékét. Páris gyönyörűségei közül eddig hiány­zott a nagyszerű , most megvan az is. Minden percben részesülhetünk a világ egyik legfenségesebb látványában. A toronynak mind a négy lábán vezet föl lépcső. Mi a keleti toronylábon megyünk föl. A falépcsőt már jól megkoptatta az egy év óta fönn járt harmincezer látogató cipője. Az ember nem veszi észre, hogy oldalt és ferde vonalban megy. Úgy rémlik, mintha a középen és egyenesen emelkednénk. Mentél közelebb érünk az első emelethez, ai­nál sűrűbb a minden irányban kereszteződő vasgerendák erdeje. Leirhatatlan zűrzavara ez az egymást szelő vonalaknak. Az első emelet 38 méter magasan van. Egy épülő falu. Csinos svájci házak emelked­nek egyremásra. Ezek lesznek a francia, orosz stb. vendéglők, sörházak, cukrászboltok. A torony lábában levő pincéket észr­e sem vet­tük, mikor feljöttünk , ez is jellemzi az épü­let nagyságát. Ez első emelet terjedelme meg­lepő. Fél kilométernyi utat teszünk meg, ha körüljárjuk. A kilátás még semmi rendkívüli. Csak olyan, mint Páris bármely magasabb épületéről, kivéve, hogy innen be lehet látni az egész kiállítást üvegtetőivel, kertjeivel, ezernyi épületeivel. A második emelet magassága 115 méter. Hol egyenes, hol csigalépcsőkön megyünk fel. Alattunk, fölöttünk ismét az a vaserdő, mint előbb. És ez a tömérdek kereszteződő, lemez­vasból kovácsolt gerenda, melynek szövevé­nyét a szem csak kántázva bírja belátni, egy ember kis agyvelejében rendezkedett igyr­ossza és már ott logikus, bölcs szerkezet volt, min­den porcikájában összefüggő, minden szögé­ben céltudatos, már ott a fejben meg volt minden darabkának a maga, előre kigondolt szerepe. Szédülünk, ha végigképzeljük e ha­talmas tervezetet. Ez emeletről Páris végtelen. Kezdődik a léghajó sok ismeretes optikai csalódása. Merőlegesen alattunk mintha mé­lyebb volna a föld, a szemhatár pedig maga­san van. A kerek térség, a­melyet belát te­kintetünk,­ egy rengeteg táj, teli házakkal. Északon és keleten a tetők egymás fölé emel­kednek ; nem látni, hol ér véget a nagy város és hol kezdődnek a karéja csoportosuló aprók. Egy épületóceán. Különben meglehetősen egy­forma. A távolság egalizálja a házakat, az egyenes utcák mintha vésővel volnának bele­vágva a sötét tömegbe s az itt-ott kiemelkedő nagy templomok csak olyanok, mint az utca­hosszat árult n­adártávlatos mappákon. És a kép változik az éggel. Ha­ a nap kibukkanik a felhők közül, csillognak­­ a homlokzatok, de ha elbújik, a nedvességtől sötét, szögletes ház­fedelek végtelensége mogorva és a Szajna fakó­szürke. Néha a napsugár itt-ott megcsillan a homályosság között, axig amott fellegek von­tatják árnyukat a föld fölött. Leírhatatlan, tün­dérd tünemény. Abban a pillanatban, mikor fölértünk ide, iszonyú szél korbácsolt végig bennünket. Azt mondják, hogy ha szél van, mindig e régióban a legdühösebb. A harmadik emelet 207 méter magasan van. Itt már a torony négy pillére egyesülve, egy testben emelkedik a magasba és a szer­kezet is megváltozott. Nagy, könnyű kalitka

Next