Budapesti Hírlap, 1889. július (9. évfolyam, 179-208. szám)

1889-07-02 / 179. szám

n­ kéntest át oly csapatoktól, melyek ily tiszti iskolával nem bírnak s a tiszt­jelölt a törvény szerint mégis ott szol­gálni kénytelen. Az persze nyílt kérdés marad, hogy a távol tiszti iskolában és a saját csapatjánál mikép felelhessen meg az önkéntes e kétrendbéli köteles­ségének egyszerre, elméleti s gyakorlati kiképzésének csorbulása nélkül, melyek mindegyikében más-más helyőrségnél ré­szesül. Az aggodalmak nagy részén oly kijelentéssel ugrat át a hadügyminisz­ter, hogy az új terv szerint a teoretikus tanulmány a tiszti vizsgánál tulajdon­­kép csak bliktri lesz: fő súlyt a csapat­­vezetés, gyakorlati szolgálat, fegyver­­technika ág-bogainak ismeretére helyezik s ebben is a német nyelvből csak a legszükségesebbet kívánják, valamivel többet annál, a mennyit a szolgálati műszavak dolgában minden altiszt el­tanul. Nincs jogunk kétségbe vonni a had­ügyminiszter szavainak őszinteségét, jó­hiszeműségét. Bár konstatálhatjuk azt is, hogy Magyarország mai hangulatá­ban, melybe a 25. §. vitte s mely a hadügyi albizottság tagjain is megérzik, — más hangon s más értelemben nyi­ss­­t vi­latkozni a drákói törvényszakaszról, megragadni a végrehajtásnál kínálkozó alkalmat arra nézve, hogy a szigorú intézkedések szelidittessenek: bizony­­nyal nem lett volna eszélyes, politikus dolog. Mindazonáltal fölteszszük, hogy a hadügyminiszter tényleg ily­ értelem­ben akarja a törvényt applikálni, mert ezt tartja a hadsereg érdekében levőnek. De ez esetben aztán méltán kérde­z­jük: mire való volt a törvénybe föl­venni a nemzetet fölháborító szigorítá­sokat, minek adták meg a kormánynak s a hadsereg tiszti karának, vizsgáló bizottságainak azt a rettenetes hatal­mat, melynek kedvéért föl kellett for­gatni az egész tanulmányi rendszert az­­ egyetemeken s meg kellett változtatni a minősítési törvényt a szellemi munka­­ összes hivatalos pályáin? Mire való volt­­ tetején Thurzó György nádor címével, melyen VJ610. látható. Egy XVII. századbeli ezüst filigrán mű­vi gyerekjáték is különös díszét képezi az Ester­­házy-kincstárnak. Ezeknél nagyobb szabásnak, két nagy ezüst álló óra barokk stylben a XVII. század végéről s e­gy nagy ezüst, négyszögletes asztal ugyanazon modorban, felső lapján Paris ítéletét szemlélteti. Az Esterházyak­­ dús kincseihez sorako­zik 3­ubics Zsigmond kassai püspök néhány kitűnő műemléke, így a többi között egy főpapi aranygyűrű, melyen üveg alatt rubi­nokkal körített Máriakép tündököl, továbbá két XVII. századbeli másnemű gyűrű, me­lyek egyikének kövét egész óramű helyet­tesiti. A­ műkedvelő főpap régi mellkereszt­jei közel kiváló értékűek: egy régi arany filigrán mű rubinokkal és smaragdokkal ékítve, egy másik ezüst mű ametiszek­­kel és gyémántokkal s egy harmadik, melynek tartóját szép kettős sas képezi. Végre láttunk a püspöktől még egy késő renaissance modor­ban tartott tojásdail aranyszelencét világos­kék zománcozással, szélén áttetsző zöld zomán­­cos diszítménynyel. Az egész francia mes­terre vall, Andrássy Manó gróf, úgy látszik, nem­csak vérrokonságban van az Esterházy herce­gekkel, hanem a műemlékek megőrzésében szellemi rokonságot is tart velők, mint e ki­­állítás számos tárgya is tanúsítja. Kiállított többi között négy régi buzogányt, melyek kö­zöl Balassa grófé a XVII. századból és Apaffy erdélyi fejedelemé kelti föl különösen figyel­mindet, ha utólag a legfőbb hadúr uta­sításainak kell a korona által szentesí­tett törvény szigorát részint leszállítni, részint megkorigálni? S kinek érdeké­ben tették vájjon mindezt a kormány és pártja, dacára az országgyűlés pél­dátlan ellenzésének s a közvélemény impozáns felháborodásának, ha most ki­sül, hogy a hadseregnek nem állott s nem állhat érdekében? Budapest, jul. 1. A kraseváci diadalkapu feliratai. Ama nagy feltűnést keltett feliratokról, melyek a kraseváci diadalf­apun voltak olvashatók, ma teljesen hiteles tudósítást kaptunk kikül­dött tudósítónktól levélben. Az eddig megje­lent távirati tudósítások mind tévesek voltak. A főtéren nem négy, hanem egy óriás, rend­kívül díszes diadalkapu volt felállítva. A hom­lokzata, szemben a főtéren felállított pavilo­nokkal, a szerb kétfejű sassal és Sándor király­nak olajba festett arcképével volt díszítve. Ezalatt a következő feliratok voltak olvas­hatók : „A.. összetartás tartja fain a szem­eket.“ „A kétfejű sas királyunkról azt hirdeti, hogy vele hajnalodik szabadságunk. “ A homlokzat középső mezején csak ez a felirat volt olvasható : „Éljen I. Sándor, Szer­bia királya !” A jobb oszlop egyik oldalának felirata ez volt: „­-Sze­rbia, Hercegovin, Macedonia, Zeta. (Dalmáciai tengerpart.) A­ másik oldalon : ..Bánát, Horvátország, Szlavónia.11 A baloszlopon is két felirat volt olvas­ható, egyfelől: 2Szerbia, Bosznia, Dalmácia“, — másfelől. .. Bácska, Szerémség.“ Végül a homlokzat város felőli oldalának ez volt a felirata : „Nehéz a testvérnek testvér nélkül, Mint a galambnál, párja nélkül, A szerbek ne féltsék sorsukat A szlávok anyja nem hagyja el.11 Mihály metropolita kruseváci beszédé­nek utolsó sorai szóltak a szerbek egye­­sítéséről. A metropolita arra kérte az Istent, hogy a dicső szerb nemzet ismét nagg­­gyá legyen, hogy a hazától elszakí­tott tartományok mielőbb visz­­szasze­reptessenek és a régi képviselői beszámolók. Veszprémből jelentik lapunknak táviratban . Fenyvessy Fe­renc mérsékelt ellenzéki orsz. képviselő tegnap tar­totta beszámoló beszédét Ugodon, hol ünnepiesen fo­gadták. A kerület határán az intelligencia várta és annak nevében Lukács volt orsz. képviselő üdvö­zölte Fenyvessy­t. Délután tartotta meg beszámoló beszédét, kijelentve, hogy rokon­­szenvvel viseltetik az "új kabi­net iránt, mert az a mérsékelt ellenzék által hangoztatott közigazgatási és igazságügyi reformok megvalósítását tűzte ki céljául. — Aradról is táviratban kapjuk a jelentést, hogy G­aá­l Jenő mér­sékelt ellenzéki orsz. képviselő múlt szombaton tar­totta beszámolóját Pécskán és Glogovii­c­o­n. Mindkét helyen nagy ovációval fogadták. Pécakán népes banker volt. Gaál Jenő a lefolyt ülésszakról beszélt, élesen ítélve el a kor­­mán­y­pártot. Szavait lelkes éljvezéssel fo­gadták. 1889. julius S. BUDAPESTI HÍRLAP. (179. m.i münket, mert áttört müvü ékítményeikkel és drágakő-betétekkel is kitűnnek. Az Andrássyak történetére vonatkozik egy három kancsóból összeállított edény, melynek tetején Kraszna- Horka várának mintája magaslik ki; ebből a három kancsó mindegyikébe egy-egy csatorna­cső vezet aranyozott ezüstből,­­ rajtuk három arckép zománcos kerettel. Ez a XVII. század­ban készült s a gróf Andrássy-család három ágra szakadtának emlékéül. Nagyérdekű egy 1611-ben készült aranyérem Báthory Gábor jelmondatával kék zománcalapon, melyet rubin­tok és gyöngyök kerítenek be. Andrássy Ma­nónak még egy érdekes darabja az a gyémán­tokkal és smaragdokkal ékeskedő fejik, mely a francia királyi kincstárból való. Kiállítottak még Almássy Kálmán gróf (rokokó-kelyhet), Bénffy György gróf­ (X­VII. századbeli női övét, erdélyi mű­, régi ezüst kancsót, vert díszítményekkel, 1600-ban készült magyar művü női serleget és más kisebb ék­szert), Erdődy Ferenc gróf (tojásdad tálat vert és cizellált domborművel, szatir alakját aranyo­zott ezüstből a XVI. századból, billikomot dombormű­nlakokkal, az Erdödyek címerével s 3663. évszámmal, XVI. századbeli kancsót több mellképpel, többi között Lajos magyar kirá­lyéval vert műben, régi gyémántos, magyar for­r­ót, evőeszközöket, erdélyi zománcozással stb.), Hunyady Kálmán gróf (meisseni porcellán­­fogattal ellátott aranykocsit óraművel, női órát erdélyi zománccal áttört díszítésű elefánt­­csont-legyezőt) Kállay úrnő (ezüst kancsót 1621-ből, ezüst hordócskát beforrasztott arany pénzekkel, tetején vésett mellképek, m­elyek körirata Teleki Miklós gróf és neje Veér Ju­dith neveit az 1687 évszámmal tüntetik fel), Károlyi Tibor gróf (1764-ből származó, vert és cizellált müvü díszítményekkel ellátott, aranyo­zott, ezüst gyertyatartókat), Károlyi-Csekonics grófnő (ezüst gyümölcstartót, vert és részben áttört müvü ékítményekkel), Orczy Béla báró (arany láncot VI. Károly császár arany mell­­képével, gyémánt koszorúval és koronával dí­szítve, melyet 1735-ben a császár kegyének zálo­gául Orczy Istvánnak ajándékozott), Pálffy Mik­lós herceg (arany billikomot zománcozott, sza­badon vert címer- és jelvény­ diszszel, tetején hadvezér ősi viseletben, ezt 1598. adományoz­ták az osztrák rendek Pálffy Miklósnak Győr vissza,hódításának emlékére), Zichy Pál grófné (egy arany áttört művü, zománcozott díszít­ményekkel, melyeket a hit, remény és szeretet jelvényei képeznek, ez Bethlen Gábor kincs­tárából maradt hátra), végre kisebb tárgyakat láttunk még Zichy­ Lívia grófnő és Zichy- Bedern Hermina grófnő ékszerei közül. Hogy mennyire tanulságos és üdvös volt­a az ötvösség e magyar műemlékeit Bécsben is kiállítani, az onnan is kitűnik, hogy egy oszt­rák hercegasszony már jóval a magyar ötvös­­műkiállítás után azt kérdezte tőlem, csakugyan oly gazdag emlékekkel dicsekedhetik-e a régi magyar ötvösművészet és most­­ sok mással meggyőződhetett arról, hogy a magyar főurak ősei egy cseppet sem álltak hátrább más szomszéd nemzetekének az ezüst és arany műipar pártolásában. Bé­csey Viktor. ,a agy Szerbia ismét helyreállít*­­ a­s s é k. A­ hivatalos Szerbia ennél nyíltabban n­yak.T­ovábban és kihivóbban már csakugyan rsem űzheti a nagy-szerb propagandát. A szabolcsmesyai főispán, K d 11 a y András, J* mult hó 27-én tartotta meg székfoglaló beszédét, és a megyei törvényhatóság előtt. Beszédéből a követ­kező érdekes részeket közöljük. ..Bejelentem — mondd — hogy a szó szoros értelmében vett bizalmi ügyeket kivéve, minden fontosabb ügyben ki fogom kérni a megye első tisztviselőjének tanácsát; oda fogok hatni, hogy a tisztviselők kötelességüket teljesítsék s hogy a jó tisztviselők kitüntettessenek és megjutak­o­ztassanak. Politikai tekintetben — talán azt mondanom sem kell — hogy a kormánynyal teljes szolidaritásban vagyok. Óhajtanám, ha itt a zöld­­asztalnál a jelszó jutna érvényre : „Kevés politika és annál több közigazgatás", és bíznék a politikát inkább­­, választókerületekre, mindazonáltal vegye a tekintetes megyehatósági bizottság ígéretemet, hogy sem anyagi előnyök ígéretével, vagy adásával a képviselői vá­lasztásokat befolyásolni nem f­o­­g­­­da. És ha jönne kormány, mely­ tőlem ennek el­lenkezőjét követelné, nem ígéretemet hagynám cser­ben, de állásomról mondanék le. Viszont kérem a tekintetes bizottság minden tagját a politikai türe­lem gyakorlására, a tisztviselőktől pedig elvárom azt, hogy politikai nézetüknek tüntető kifejezést ne ad­janak, politikai tüntetésekben részt se vegyenek.“ Majd beszélve a társadalmi életről megjegyzi, hogy abban nincs meg a kellő érintkezés s így azt kívánja, hogy az elavult ósdi társadalmi választások lerombol­­tassanak és nyíljanak meg a társadalom so­rompói rang, felekezet és vagyonkülönbség nélkül minden tisztességes elemnek. Az uj főispán pro­­grammbeszédét nagy tetszéssel fogadták.

Next