Budapesti Hírlap, 1889. július (9. évfolyam, 179-208. szám)

1889-07-02 / 179. szám

2 1889. julius S. BUDAPESTI HÍRLAP. (179. m.i mindez, ha utólag a legfőbb hadúr uta­sításainak kell a korona által szentesí­tett törvény szigorát részint lcszállitni, részint megkorngálni? S kinek érdeké­ben tették vájjon mindezt a kormány és pártja, dacára az országgyűlés pél­dátlan ellenzésének s a közvélemény impozáns felháborodásának, ha most ki­sül, hogy a hadseregnek nem állott s nem állhat érdekében? Budapest, jul. 1. A kraseváci diadalkapu feliratai. Ama nagy feltűnést keltett feliratokról, melyek a kraseváci diadalfeapnn voltak olvashatók, ma teljesen hiteles tudósitást kaptunk kikül­dött tudósítónktól levélben. Az eddig megje­lent távirati tudósítások mind tévesek voltak. A főtéren nem négy, hanem egy óriás, rend­kívül diszes diadalkapu volt felállítva. A hom­lokzata, szemben a főtéren felállított pavilo­nokkal, a szerb kétfejű sassal és Sándor király­nak olajba festett arcképével volt díszítve. Ezalatt a következő feliratok voltak olvas­hatók : „A.? összetartás tartja fain a szerieket.“ „A kétfejű sas királyunkról azt hirdeti, hogy vele hajnalodik szabadságunk. “ A homlokzat középső mezején csak ez a felirat volt olvasható : „Éljen I. Sándor, Szer­bia királya !u A jobb oszlop egyik oldalának felirata ez volt: „Ú-Szc.rbia, Hercegovim, Macedonia, Zeta. (Dalmáciái tengerpart.) A. másik oldalon : ,.Bánát, Horvátország, Szlavónia.11 A baloszlopon is két felirat volt olvas­ható; egyfelől: 2Szerbia, Bosznia, Dalmácia“, — másfelől: .. Bácska, Szerémség.“ Végül a homlokzat város felőli oldalának ez volt a felirata : „Nehéz a testvérnek testvér nélkül, Mint a galambnál; párja nélkül, A szerbek ne féltsék sorsukat A szlávok anyja nem hagyja el.11 Mihály metropolita kruseváci beszédé­nek utolsó sorai szóltak a szerbek egye- sitéséröl. A metropolita arra kérte az Istent, hogy a dicső szerb nemzet ismét n&gy- gyá legyen, hogy a hazától elszakí­tott tartományok mielőbb visz- szászé reptessenek és a régi ,a agy Szerbia ismét helyreállít* \ a s s é k. A. hivatalos Szerbia ennél nyíltabban» yak.T.oróbbon és kihivóbban már csakugyan rfem űzheti a nagv-szerb propagandát. A sz&bolcsmesyai főispán, K d 11 a y András, J* mull hó 27-én tartotta meg székfoglaló beszédét, c'a megyei törvényhatóság előtt. Beszédéből a követ­kező érdekes részeket közöljük: ..Bejelentem — mondd — hogy a szó szoros érteimében vett bizalmi ügyeket kivéve, minden fontosabb ügyben ki fogom kérni a megye első tisztviselőjének tanácsát; oda fogok hatni, hogy a tisztviselők kötelességüket teljesítsék s hogy a jó tisztviselők kitüntettessenek és megjutalroaztassanak. Politikai tekintetben — talán azt mondanom sem kell — hogy a kormánynyal teljes szolidaritásban vagyok. Óhajtanám, ha itt a zöld' asztalnál a jelszó jutna érvényre : „Kevés politika és annál több közigazgatás'4 és biznók a politikát inkább q, választókerületekre, mindazonáltal vegye a tekintetes megyehatósági bizottság ígéretemet, hogy sem anyagi előnyök ígéretével, vagy adásával a képviselői vá­lasztásokat befolyásolni nem f o- g o ra. Es ha jönne kormány, mely' tőlem ennek el­lenkezőjét követelné, nem ígéretemet hagynám cser­ben, de állásomról mondanék le. Viszont kérem a tekintetes bizottság minden tagját a politikai türe­lem gyakorlására, a tisztviselőktől pedig elvárom azt, hogy politikai nézetüknek tüntető kifejezést ne ad­janak, politikai tüntetésekben részt he vegyenek.“ Majd beszélve a társadalmi életről megjegyzi, hogy abban nincs meg a kellő érintkezés s így azt kívánja, hogy az elavult ósdi társadalmi választalak lerombol- tassanak Ó3 nyíljanak meg a társadalom so­rompói rang, folekezet és vagyonkülünbség nélkül minden tisztességes elemnek. Az uj főispán pro- grammbeszédét nagy tetszéssel fogadták. Képviselői beszámolók. Veszprémből jelentik lapunknak táviratban : Fenyvessy Fe­renc mérsékelt ellenzéki orsz. képviselő tegnap tar­totta beszámoló beszédét Ugodon, hol ünnepiesen fo­gadták. A kerület határán az intelligencia várta é3 annak nevében Lukács volt orsz. képviselő üdvö­zölte Fenyvessy t. Délután tartotta meg beszámoló beszédét, kijelentve, hogy rokon- szenvvel viseltetik az "uj kabi­net iránt, mert az a mérsékelt ellenzék által hangoztatott közigazgatási és igazságügyi reformok megvalósítását tűzte ki céljául. — Áradról is táviratban kapjuk a jelentést, bogy G aá 1 Jenő mér­sékelt ellenzéki orsz. képviselő múlt szombaton tar­totta beszámolóját Pócskán és GlogovA* c o n. Mindkét helyen nagy óvációval fogadták. Péqakán népes banket volt. Gaál Jenő a lefolyt ülésszakról beszélt, élesen ítélve elakor- mán y pártot. Szavait lelkes éljoczéssei fo­gadták. kéntest át oly csapatoktól, mehTek ily tiszti iskolával nem bírnak s a tiszt­jelölt a törvény szerint mégis ott szol­gálni kénytelen. Az persze nyílt kérdés marad, hogy a távol tiszti iskolában és a saját csapatjánál mikép felelhessen meg az önkéntes e kétrendbéli köteles­ségének egyszerre, elméleti s gyakorlati kiképzésének csorbulása nélkül, melyek mindegyikében más-más helyőrségnél ré­szesül. Az aggodalmak nagy részén oly kijelentéssel ugrat át a hadügyminisz­ter, hogy az uj terv szerint a teoretikus tanulmány a tiszti vizsgánál tulajdon- kép csak bliktri lesz: fő súlyt a csapat- vezetés, gyakorlati szolgálat, fegyver- tehnika ág-bogainak ismeretére helyezik s ebben is a német nyelvből csak a legszükségesebbet kívánják, valamivel többet annál, a mennyit a szolgálati műszavak dolgában minden altiszt el­tanul. Nincs jogunk kétségbe vonni a had­ügyminiszter szavainak őszinteségét, jó­hiszeműségét. Bár konstatálhatjuk azt is, hogy Magyarország mai hangulatá­ban, melybe a 25. §. vitte s mely a hadügyi albizottság tagjain is megérzik, — más hangon s más értelemben nvi­s_/ t %> latkozni o drákói törvényszakaszról, megtagadni a végrehajtásnál kínálkozó alkalmat arra nézve, hogy a szigorú intézkedések szelidittessenek: bizony- nyál nem lett volna eszólyes, politikus dolog. Mindazonáltal fölteszszük, hogy a hadügyminiszter tényleg ily’ értelem­ben akarja a törvényt applikálni, mert ezt tartja a hadsereg érdekében levőnek. De ez esetben aztán méltán kérd- [ jük: mire való volt a törvénybe föl­venni a nemzetet íölháboritó szigorítá­sokat, minek adták meg a kormánynak s a hadsereg tiszti karának, vizsgáló bizottságainak azt a rettenetes hatal­mat, melynek kedvéért föl kellett for­gatni az egész tanulmányi rendszert az | egyetemeken s meg kellett változtatni a minősítési törvényt a szellemi munka 1 összes hivatalos pályáin? Mire való volt \ tetején Thurzó György nádor címével, melyen VJ610. látható. Egy XVII. századbeli ezüst filigran miivU gyerekjáték is különös díszét képezi az Ester- házy-kinestámak. Ezeknél nagyobb szabásnak, két nagy ezüst álló óra barokkstylben a XVII. század végéről s e-gy nagy ezüst, négyszögletes asztal ugyanazon modorban, felső lapján Paris ítéletét szemlélteti. Az Esterházyak c dús kincseihez sorako­zik 33ubics Zsigmond kassai püspök nehány kitűnő műemléke. így a többi között egy főpapi aranygyűrű, melyen üveg alatt rubi­nokkal köritett Máriakép tündököl, továbbá két XVII. századbeli másnemű gyűrű, me­lyek egyikének kövét egész óramű helyet­tesit;. Á. műkedvelő főpap régi mellkereszt­jei közöl kiváló értékűek: egy régi arany filigrán mű rubinokkal és smaragdokkal ékítve, egy másik ezüst mű ametiszek- kel és gyémántokkal s egy harmadik, melynek tartóját szép kettős sas képezi. Végre láttunk a püspöktől még egy késő renaissance modor­ban tartott tojásdail aranyszelencét világos­kék zománcozással, szélén áttetsző zöld zomán- cos diszitménynyel. Az egész francia mes­terre vall, Audrássy Manó gróf, úgy látszik, nem­csak vérrokonságban van az Esterházy herce­gekkel, hanem a műemlékek megőrzésében szellemi rokonságot is tart velők, mint e ki- úllitás számos tárgya is tanúsítja. Kiállított többi között négy régi buzogányt, melyek kö­zöl Balassa grófé a XVII. századból és Apafiy erdélyi fejedelemé kelti föl különösen figyel­münket, mert áttört müvü ékítményeikkel és drágakő-betétekkel is kitűnnek. Az Andrássyak történetére vonatkozik egy három kanoséból összeállított edény, melynek tetején Kraszna- Horka várának mintája magaslik ki; ebből a három kancsó mindegyikébe egy-egy csatorna­cső vezet aranyozott ezüstből, ' rajtok három arckép zománcos kerettel. Ez a XVII. század­ban készült s a gróf Andrássy-cealád három ágra szakadtának emlékéül. Nagyérdekü egy 1611-ben készült aranyérem Báthory Gábor jelmondatával kék zománcalapon, melyet rubin­tok és gyöngyök kerítenek be. Andrássy Ma­nónak még egy érdekes darabja az a gyémán­tokkal és smaragdokkal ékeskedő fejik, mely a francia királyi kincstárból való. Kiállítottak még Almássy Kálmán gróf (rokokó-kelyhet), Béuffy György gróf' (X VII. századbeli női övét, erdélyi mii, régi ezüst kancsót, vert díszítményekkel, 1600-ban készült magyar müvü női serleget és más kisebb ék­szert), Erdődy Ferenc gróf (tojáedad tálat vert és cizellált domborművel, szatir alakját aranyo­zott ezüstből a XVI. századból, billikomot dombormü-nlakokkal, az Erdödyek címerével s 3663. évszámmal, XVI. századbeli kaucsót több mellképpel, többi között Lajos magyar kirá­lyéval vert műben, régi gyómántos, magyar for­f ;ót, evőeszközöket, erdélyi zománcozással stb.), Iunyady Kálmán gróf (meisseni poreellán- fogattal ellátott aranykocsit óraművel, női órát erdélyi zománccal áttört díszítésű ciefánt- esont-legyezőt) Kállay úrnő (ezüst kancsót 1621-ből, ezüst hordócskát beforrasztott arany pénzekkel, tetején vésett mellképek, inelvek körirata Teleki Miklós gróf és neje Vóér Ju­dith neveit az 1687 évszámmal tüntetik fel), Károlyi Tibor gróf (1764-ból származó, vert és cizellált müvü díszítményekkel ellátott, aranyo­zott, ezüst gyertyatartókat), Rárolyi-Csekonics grófnő (ezüst gyümölcstartót; vert és részben áttört müvü ékítményekkel), Orczy Béla báró (arany láncot VI. Károly császár arany mell- képével, gyémánt koszorúval és koronával dí­szítve, melyet 1735-ben a császár kegyének zálo­gául Orczy Istvánnak ajándékozott), PálíFy Mik­lós herceg (arany billikomot zománcozott, sza­badon vert címer- és jclvóny-diszszel, totején hadvezér Ősi viseletben, ezt Í598. adományoz­ták az osztrák rendek Pálífy Miklósnak Győr vissza,hódításának emlékére), Zichy Pál grófné (egy arany áttört müvü, zománcozott díszít­ményekkel, melyeket a hit, remény és szeretet jelvényei képeznek, ez Bethlen Gábor kincs­tárából maradt hátra), végre kisebb tárgyakat láttunk még Zichy* Lívia grófnő és Zichy- Redern Hermina grófnő ékszerei közül. Hogy mennyire tanulságos és üdvös volt-a az ötvösség e magyar műemlékeit Becsben is kiállítani, az onnan is kitűnik, hogy egy oszt­rák hercegasszony már jóval a magyar ötvös* mükiállitás után azt kérdezte tőlem, csakugyan oly gazdag emlékekkel dicsekedhetik-e a régi magyar ötvösművészet és most ö sok mással meggyőződhetett arról, hogy a magyar fönrak ősei egy cseppet sem álltak hátrább más szomszéd nemzetekének az ezüst és arany müipar pártolásában. Eé-csoy Viktor.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék