Budapesti Hírlap, 1889. július (9. évfolyam, 179-208. szám)

1889-07-02 / 179. szám

1899. július 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (179. **.) A delegációk. — Távirati tudósítás. — BÉ03. jul. 1. 2. A magyar hadügyi albizottság ülése. A magyar delegáció hadügyi albizottsága m­a délelőtt 10 órakor tartott ülésén megkezdette az or­­dináriu­m tárgyalását. Elnök: Tisza Lajos gróf. Előadó: Stakovszky István. Jelen voltak a közös minisztérium részéről: Bauer br. hadügyminiszter, Kálnoky gr. külügyminisz­ter, Lambert osztályfőnök, Hermann ezre­­ des , Barkassy alezredes, Dobendszky és Pernhoffer intendánsok és Páter szá­zados A magyar kormány részéről Or­­c­z­y dr., W­e­k­e­r­­­e és Fejérváry br. miniszterek. Elnök bejelenti, hogy az önkén­tesi ki­mutatások tekintetében szóba hozott külön­bözeteket a hadügyminiszter közegei által felvilá­­gosíttatni kívánja. Bab­­assy előadja a kimuta­tásokat. A jelentéshez fognak mellékeltetni. Az ordinárium­ első négy címe az előadó felvi­lágosításai után változatlanul elfogadtatott. Az ötö­dik címnél Beöthy kérdi, mi történt a katonai büntető eljárás tekintetében ? Már Bylandt megígérte az ügy mielőbbi megoldását. Bauer had­ügyminiszter konstatálja, hogy a két állam minisz­tériumaival a tárgyalások előrehaladtak. Az iga­z­­ségügymini­szterek egyes kérdésekben jelentékenyen közeledtek a hadügymi­niszter álláspontjához. A hadügyminisz­ter is kész korszerű változtatásokra elvi szemponto­kat elfogadni. A tárgyalások tovább folynak. Tagad­hatatlan, még nagyok a nehézségek. Re­­méli, hogy sikerülni fog azokat eloszlatni, de óva­tosság szükséges, ne­hogy oly törvény hozassák, mely rövid alkalmazás után újra reformálásra szo­rulna. Beöthy, úgy látszik, az ügy hátra felé megy. Egyszer már készen volt a javaslat, most újra kez­dődnek a tárgyalások. Bauer hadügyminiszter sze­mélyes nézete szerint nagyon gyors elintézésre ki­látás nincs, mert rendkívül nagyok a nehézségek, m mind­azálta­l meg fogja tenni a tóle telhetőt. Az előadó megjegyzi, hogy ez az ügy mm tartozik teljesen a delegáció hatáskörébe. Beöthy nem is a szempontból említi a dolgot, csak sürgeti, mert csak a delegátusok állnak közvetetlenül szemben a hadügyminiszterrel. Az elnök kijelenti, hogy a jelentésbe a hadügyminiszter válasza föl fog vétetni. A cím elfogadtatik. A hatodik címnél Beöthy kérdi, nem lehet-e a gyalogsági főfelügyelő költségeit törölni? Nákó gróf kérdi, mért hozad­ik fel a gya­logsági főfelügyelő külön, míg a többi a tör­zsekkel együtt van összefoglalva. Bolgár kérdi, a gyalogsági főfelügyelő hatásköre azonos-e többi főfelügyelők hatáskörével. Bauer báró múlha­tatlanuul szükségesnek tartja a gyalogsági főfelügye­lői állást. Haásköre teljesen egyenlő a többi főfel­­ügyelővel, a hadügyi minisztérium segédközege és szükséges a különböző felfogások kiegyenlítésére, melyeket a felszerelés, lövészet és gyalogsági szerve­zet terem, mindezekre nézve egységes felfogást kell érvényesíteni Szükséges ez állás szert is, hogy a magasabb tiszti személyzet működése a gyalogságnál is az egység szempontjából ítéltessék meg. Beö­gy belátja az egységes vezetés jelentőségét, de kérdi, a személylyel nem változik-e a rendszer is, mint ez állítólag a többinél, különösen a lovassági főfelügye­lőnél történt. Bauer hadügyminiszter kéri a bizott­ságot, ne törődjék különféle szállongó hírekkel, me­lyek mindig túlzottak. Az albizottság a tételt elfogadja. A hetedik cím­nél Bolgár kérdi :Az ujonc­­jutalék felemelése valóban nem jut-e magasabb tételben kifejezésre, mint azt az előirányzat feltün­teti. Azt hiszi, szabadságolások által mesterségesen redukáltatik a véderő törvény okozta többszükséglet. Az elnök megemlíti, hogy a hadügyér felvi­lágosításai szerint a magasabb újonclétszám arra fordíttatik, hogy a negyedik évben szolgálók vissza ne tartassanak. Az előadó kifejti, hogy tényleg van költségemelés és pedig 75.00X­­fit , a nagyobb számú újonc behívása folytán a negyedik év fokoza­tosan elbocsátható.­­ Bolgár viszont megemlíti, ha eddig a negyedik korosztály visszatartása rend­kívüli intézmény volt, a létszám emelkedése na­gyobb számú újonc besorozása, folytán a meglevő tételt állandóan fogja emelni. Bauer hadügyminiszter megjegyzi, hogy a ma­gasabb újonclétszámból a békelétszáma tényleg bizto­sítandó nemcsak papíron, de valóságban. A negye­dik évi legénység ennek folytán elbocsátható. Wahrmann kérdi, ha eddig a csapatlétszá­mokat illetőleg fennforogtak anomáliák és német ezredeknél a szükségesnél kisebb volt a létszám, ez miért nem jutott a zárszámadásokban már­is kifeje­zésre ? Karnt­art osztály:Snök megjegyzi, hogy az intercalars eddig is rendesen vagy hatezer embert tett ki , , hatezer ember eddig hiányzott, Bsöfchy a létszámot illetőleg Wahrmann felfogásához csat­lakozik. Kérdi, hogy eddig miért nem mutatkozott e címen megtakarítás, ha az újonclétszám nem volt kielégítő. Hegedűs még eddig nem látja megvilá­­g­­va azt, hogy tulajdonkép valóban és régente minő létszám állott fenn. Ellentétesek a hadügyminiszter által adott válaszok és azok egyikét sem tartja megfelelőnek , a Lambert osztályfőnök által adott válasz sem elé­gíti ki, hiszen ez intercalare változatlan maradt; ha a létszám valamikor nem volt teljes, ennek a zárszámadásban okvetetlenü­l kifejezésre kellett jutni. Úgy látszik, hogy most fakultatíve van megadva a hadügyminiszternek, hogy az utom­­létszámot, a tar­talékosok és póttartalékosok kiképzését illető költ­ségek tekintetében minő mértékben kívánja a meg­szavazott összegeket e célok közt megosztani. Rakovszky megvilágítja a múltat illetőleg azt, hogy a zárszámadási eredmények a valóságnak megfeleltek. Kimutatja a szükséglet egyes okait és kéri a tétel elfogadását. X­ünnich nem akar jót állani azért, hogy a véd­­erőtörvényből nem szám­azhatik a prelimináltnál nagyobb költség, de ezzel szemben számba kell venni a megnyugtató felvilágosításokat, melyeket a honvé­delmi miniszter és az előadó nyújtottak. Kérdést intéz a hadügyminisztériumhoz, hogy a hadsereg menetelési képességének érdekében nem tartja-e szükségesnek intézkedéseket tenni a l­á­b­b o­­­i te­kintetében, a cipők tudtával nem egészen célszerűek, az opánkák sem bizonyultak azoknak, a vászoncipők sem. Hogyan lehet e bajokon segíteni ? Bauer báró nem tagadja, hogy a lábbeli kérdése igen fontos és nagyon nehezen megoldható kérdés és hogy a Mün­­nich által felhozott szempontok igazoltak. A spanyol vászoncipők, az úgynevezett albaigazozok, nem bizo­nyultak megfelelőknek. Jelenleg 5 féle minta van és pedig ugyanazon csapatoknak kiadva, hogy teljesen kipróbáltassanak. A hadgyakorlatok befejezése után érkeznek be az egyes csapattestekről a jelentések, akkor fog határozhatni. Ijesztő mérveket öltenek kétségkívül a lábfeltörések folytán beálló menetelési és harcképtelenségek, a­mint ez már az 1870—71-iki háborúban porosz részről is tapasztalható volt. A próbák most megtételnek, reméli, hogy sikerülni fog e fontos kérdést helyesen megoldani. A csizmát elejtik, mert nem bizonyult célszerűnek. Az albizott-­­­ság a tételt elfogadja. A nyolcadik címnél Bolgár kérdi, hogy mi-­­­után a honvédtisztek szaporításá­nak szüksége folytán felszólíttattak a közös had­seregbeli magyar tisztek is, vájjon neki volnának-e hajlandók átlépni a honvédséghez, helyes-e az, hogy a hadsereg magyar tisztjeinek száma a honvédség kedvéért csökkentessék és váljon a szolgálat érde­kében van-e elbocsátásuk? Bauer báró hadügy­miniszter megjegyzi, hogy ne feledjük, hogy a hon­védség háborúban egy sorban van hivatva a közös hadsereggel közreműködni és ennek erősítése a had­seregnek is érdekében áll. Kívánatosnak tartja egyébiránt, hogy a hadseregben mindig minél több magyar tiszt maradjon. A tétel elfogadta­tik. A 9—1 12. cím alatti tételek változatlanul elfogadtattak. Bolgár kérdi, hogy mi történik a terve-­ zett tiszti fogyasztási egyesület­tel? Kifogásolja, hogy az Bécsben állíttassák fel. Ez Magyarország károsodását vonná maga után. De más szempontból sem helyes, hogy a közös hadsereg és a honvédség részére ily intézet Bécsben össze­­pontosíttassék. Bauer hadügyminiszter kijelenti, hogy egy­előre csak az újságokban van erről szó. Fogható alap még eddig nincs. A 13- eimnél Rakovazky előadó ismertetése után Pulszk­y Ágost kérdi, hogy a Marim­ mit­­r a­­ 11 -­­­s­ök kik által kezeltetnek, és hogyan osztatnak be a hadsereg keretébe. Bauer hadügy­miniszter megemlíti, hogy a kezelés a vártüzérségnél történik és Masim-mitrauileus-ök, mint positions fegyverek fognak alkalmaztatni. A tétel elfogadtatok. A 14. 15—17. cím elfogadtatott. — A 18. címnél Walmsta­n kérdi, hogy az öngyilko­sok rendkívüli szaporodásának okai nem derithe­­tők-e ki, s hogy váljon a hadsereg szellemét illető mozzanatok, különösen vallási és társadalmi torzsal­kodások nem szerepelnek-e az okok közt ? Bauer hadügyminiszter kifejti, hogy minden öngyilkossági eset részletes vizsgálat tárgyát képezi. Az esetek nagyobb része a szolgálat iránti kedvet­lenségre, betegségre, a büntetéstől való félelemre vezethető vissza. Zaklatás kevés fordul elő, s ahol bebizonyul, legszigorúbban büntettetik és mindig törvényszéki vizsgálat alá vétetik az illető, akár al­sóbb, akár magasabb rangban álljon ; a brutalitási esetek ritkábbak mint régebben ; egyébiránt nem­csak a katonai, hanem a polgári életben is sokkal gyakoriabbak az öngyilkosságok és a hadseregnél alig nagyobb az átlagos százalék. Néha az öngyil­kosságok epidemikusakká válnak egyes hadtesteknél és ily esetekben csakis a legnagyobb szigor hasz­nál. A tétel megszavaztatik. A 19. címnél Sztáray Antal gróf panaszolja, hogy a nyugdíjazás túlságos és gyakran rendkívüli rendszabály jellegével bir. Rakovszky előadó szám­adatokkal világosítja meg a helyzetet: a nyugdí­jazottak száma 1876. óta 1541 egyénnel fogyott; 1876-ban volt 11130, 1889-ben 9589, kikből csak 3615 van nyugdíjazva régi törvény szerint. A­mi a magasabb rangban állókat illeti : táborszernagy és lovassági tábornok volt nyugdíjazva 1876-ban 29, ma csak 12 altábornagy, 1876-ban 129, ma 100, az alezredesek száma pl. 47 el, az őrnagyok száma pe­dig 595-el fogyott a nyugdíjállományban: ebből látszik, hogy csökkenés állt be a nyugdíjazásban és hogy a szigor e tekintetben sokkal nagyobb, /v. tétel megszavaztatik. A 20—21. címek változatlanul elfogadtatnak. A 22. címnél Hegedűs Sándor előadó beterjeszti az élelmezési albizottság jelenté­sét, mely szerint a cím változatlanul elfogadtatott, csak arra figyelmeztet, hogy e tételnél a n­a­g­y­­e­v­ő­k címén folyton túlkiadás történt, minélfogva kívánatos, hogy jövőre az adagok preliminálásánál a nagy evők már előzőleg figyelembe vétessenek. A tétel elfogadtatik, valamint elfogadtatik a kiküldött albizottság jelentéséhez képest a 23. cím is. A 21. cím hasonlókép elfogadtatik , de e tételnél a kikül­dött albizottság kivonatosnak tartja, hogy jövőre a tényleges beszerzési árak is közöltessenek az albi­zottsággal, mit a hadügyminisztérium kilátásba is helyezett. Ezzel kapcsolatban Hegedűs előadó is­merteti az országos iparegyesületi gyűlés központi bizottsága által, a delegációhoz intézett kérvényt. A hadügyminisztérium felvilágosítása szerint, a lábbe­liekre vonatkozó ajánlatok még nincsenek felbontva, de az iparegyesületi gyűlés lehetőleg figyelembe fog vétetni, a kérvény tehát a hadügyminiszterhez téte­tik át, lehető figyelembe vétel végett. A 25. címnél Hegedűs előadó megjegyzi, hogy a beszállásolás címén tetemesen több költség merül fel. Az új beszállásolási rendszer rendkívül drága , zárszámadásilag tetemes túllépé­sek jelentkeztek eddig is. 1887 re 360.000 írt, 1888 ra még a pótutalványozáson kívül is már OOO.COO forinton felül. Figyelmezteti a hadügymi­nisztert, hogy a tiszti lakbérilletmények megállapí­tásánál óvatosabban járjon el. — Rakovszky elő­adó megjegyzi, hogy a törvény értelmében 5 éven­­kint állapítandóak meg a lakbér-osztályyzatok. Figyel­mezteti a hadügyi kormányt, hogy e tekintetben kellő szigorral járjon el. Beöthy Ákos hasonló értelemben szólal fel és az adófizetők érdekében szükségét látja a be­­szállásolási törvény revíziójának.­­ Wekerle pénz­ügyminiszter felemlíti, hogy a beszállásolási tör­vény, valamint az utasítások revíziója iránt m­egin­­dultak a tárgyalások és reménye, hogy ezek ered­ményre fognak vezetni. Még az 1890-ben kezdődő új 5 éves ciklus előtt kívánatosnak tartja, hogy az 3 éves ciklusok rendszerétől eltérve, hosszabb idő­tartamú ciklusok állapíttassanak meg. A laktanyák­nál fölmerült költségtöbbletre nézve megjegyzi, hogy az eddig történt építkezésekre vonatkozólag a díjakat la nem szállíthatjuk, mert a községeknek 34 éves amortizációjukat változatlanul fizetni kell ; egyébiránt reméli, hogy a megkezdett tárgyalások oda fognak vezetni, hogy a további költségvetés csekélyebb mértékben fog bekövetkezni és újabb megterhelés nem fog előállani. Bauer hadügyminiszter fölemlíti, hogy e kér­désre nézve vegyes bizottsági tárgyalások vannak készülőben. A tétel elfogadtatik , a 26. és 27 címek elfo­gadtatnak, valamint változatlanul elfogadtatik .Ra­­kovszky előadó felszólalása után a saját bevételek tétele is. Ezután az elnök a legközelebbi ülést hol­nap délelőtt 10 órára tűzi ki. Tárgyai lesznek: a rendkívüli szükséglet és a póthitelekre vonatkozó előterjesztés. Ezzel az ülés véget ért. IX. Az osztrák bung­et-albizottság ülése. Bécs, jul. 1. Az osztrák delegáció költségve­tési albizottsága mai ülésén a tengerészeti költségvetést tárgyalta. Ktachterny előadó kérdi, miért nincsenek Ausztria-Magyaror­­szágnak most hajói a Levantéban. Sterneck b. ten­gernagy kijelenti: attól a szokástól, hogy az év nagy részén át a Levantéban egy osztrák magyar hajóraj cirkáljon, el kellett állani, mert a tengeré­szet kormányzatának főfigyelme a tisztikar és a legénység lehetőleg intenzív gyakorlati kiképzésére irányul, a­mi rendkívül igénybe vette a hadi kor­mányzat tevékenységét. A Levantéba nem igen küldhető hajóraj, mert erre sem alap, sem hajók nem­ állanak rendelkezésre. Mindazáltal minden évben az egész keletet bejárja az osztrák-magyar hajóhad egyik vagy másik hajója, mely eztán érinti a levantei kikötőket is. Végül megígérte, hogy fontolóra fogja venni, miként volna lehetséges a jövő tél folyamán egy hadihajót a keleti vizekre küldeni. Heilsberg­ és Brattusch kérdéseire Blameck ten­gernagy megjegyzi, hogy a haditengerészet a lehe­tőséghez képest igyekeztek belföldi szenet hasz­nálni, azonban némely szén vagy minőség, vagy költség tekintetéből nem használható. Az élelmisze­rek beszerzését illetőleg az egyes cikkek szállítása végett egyenesen a termelőkhöz fordultak. A hajó­­építést illetőleg Sterneck tengernagy kijelenti, hogy csak azon hajók rendeltetnek meg a külföldről, me­lyeket mi előállítani képesek nem vagyunk, mely­­ek azonban később mintahajókul szolgálhatnak. Egy ú­j dunai monitor építésének tételénél Júnnuso­-t támadta a dunai flottilla szükséges­­ .

Next