Budapesti Hírlap, 1889. augusztus (9. évfolyam, 209-239. szám)

1889-08-01 / 209. szám

Budapest 1889. IX. évfolyam 209. sz. Csütörtök, augusztus I. Előfizetési árak: Egész évre 14 írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep ntán való napon Is. Felelős szerkesztő: ukásbi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Olcsó utazás. Budapest, jul. 81. Ma lép életbe a zóna-tarifa, a sze­mélyforgalom nagyszerű reformja Ma­gyarországon. Baross alkotásai kö­zött a legüdvösebb és legmerészebb. Oly reform, melynek előnyeit a forga­lomra nézve mindenki érzi, belátja, melynek egész Mag}7arország örül s melyért a közönség hálás köszönettel viseltetik Baross iránt. Neki tulajdo­nítja a reformot és méltán, mert az eszmét, mely régebben felmerült, kivi­hetetlennek tartották a szakemberek s nem bátorkodott senki megvalósítani, Baross volt az első úttörő, ki, miután felfogta az eszme nagy jelentőségét, azt a magyar államvasutakra s a tőle függő vasúti társulatok vonalaira alkalmazta, beosztotta, behozta. Ez nehéz feladat és nagy munka volt, gondos számítá­sokkal és összehasonlításokkal, melyek alapján meg kellett mérni, ha vájjon az eddigi kilométer-rendszert fel lehet-e adni a szakasz-rendszer kedvéért, anél­kül, hogy túlságos veszteségek háramol­nának belőle az államkincstárra és elháríthatatlan nehézségek a sze­mélyforgalomra. Rendkívüli ügyességgel megtörtént a szakaszokra való felosz­tás s megállapíthattak a menetdijak, megoldattak a legbonyolultabb kérdé­sek s különös viszonyokra külön sza­bályok alkottattak. Oly matematikai probléma volt a zónatarifának létesí­tése s egész vasúthálózatunkra forgalmi viszonyaink és céljaink szerinti kisza­bása, mint akár a logaritmusok feltalá­lása. De minekutána a mii elkészült, sok havi előmunkálatok alapján, most a dolog oly egyszerűnek látszik, akár a Kolumbus-tojása, s kis idő múlva, ha a közönség és a vasúti hivatalnokok hozzá szoktak, mindenki csodálkozni fog, hogy egyáltalán hogyan is lehetett valaha máskép. Némelyek kételkednek, hogy a zóna­rendszer kifizeti magát. Azt mondják, azért, hogy az utazás félével olcsóbb, senki többet utazni nem fog, ha nincs t'á szüksége. A vitelbérveszteséget te­hát az állam fogja viselni. Jelenleg évi két millió körül becsülik, kik igy gon­dolkoznak, a származható veszteséget s jósolják, hogy a szakaszrendszer pénz­ügyileg meg fog bukni s ennek folytán meg fog szűnni. Meg va­gyunk róla győződve, hogy nagyot tévednek, kik igy okoskodnak. Ha­sonló reformok behozatalánál a kis- hitüek mindig igy okoskodtak s mindig elhibázták. Az az okoskodás bizonyult helyesebbnek, mely a társadalmi pira­misnak szélesebb rétegeire spekulált a nagyobb olcsósággal. Csakhogy minden ily reformnak a köztudatba kell lépni, hogy megszokják az emberek termé­szetesnek találni, hogy azzal éljenek. Posta, táviró, telefon, hírlapok stb., mind igy honosodtak meg s váltak népszerűekké, mindenkire nélkülözhe­tetlenné. Ugyanez áll az utazásra s minthogy mostanság sokkal gyorsabban terjed a szokás, mint azelőtt, nemso­kára látni fogjuk, hogy mindenki uta­zik, azaz talál magának dolgot s az utazás az életben nem lesz többé se mulatság, se fáradság, hanem egysze­rűen — kereset. Azaz mindenki föl fogja használni az utazás olcsóságát, hogy ennek segélyével munkát és pénzt keressen, többet, mintha nem mozdul ki hazulról s nézi a napot. Az embe­rek gyorsan okulnak egyik a másiknak példáján s rövid időn észre fogjuk venni a társadalom nagy keveredését. Nagy baj Barossra, vagyis az állam­vasutakra, hogy a szakaszmenetek be­hozatala összeesik a rossz terméssel. Mert, ha jó termés volna, hiszszük, hogy azonnal kitűnnék már az első évben a reform üdvös volta. De hát tudjuk, hogy ha Magyarországon a gazdának nincsen pénze, minden üzlet pang s legkivált a vasúti forgalom nagyot apad. Ez apadást ez idén az olcsó menetdi­jak sem fogják kiegyenlíthetni s az uta­sok száma ennek folytán nem fog úgy felszaporodni, hogy ellensúlyozhatná a rossz termés következéseit s a vasúti pénztár veszteségeit. E körülmény azon­ban ne csüggeszszen senkit el, mert ez múló hatású s nem képezheti a zóna­rendszer kritikáját. Normális viszonyok között is csak a második évet lehetne mértékéül tekinteni a reform sikerének. De még ha pénzügyileg nem is válnék be a kísérlet a kincstár hasz­nára, — pedig hogy be fog válni, erő­sen hiszszük — akkor is a szakasz- rendszert nagy és üdvös reformnak kel­lene kijelentenünk, melyet okvetetlen fenn kell tartani. Politikai és közgaz­dasági okok oh7 erősen küzdenek mel­lette, hogy ez okok a pénzügyi szem­pontoknál fontosabbak. Magyarország társadalmi és gazdasági egységét, álta­lános megmagyarosodását s Budapest fővárosnak Bécscsel versengő emelke­dését semmi inkább elő nem mozdít­hatja a zónatarifánál, mint azt Baross Gábor megalkotta. S az ilyen reformo­kat, ha egyszer behozattak, visszacsi­nálni többé nem lehet. A zóna-tarifa végleges műnek tekintendő. Mi több, ha Magyarországon a sza­kaszrendszer a személyforgalomban si­keresnek és jövedelmezőnek bizonyult, ugyanaz a rendszer az áruforgalomban is be fog hozatni. Utat tör magának e téren is, mert ugyanazok az okok nagy részben az áruforgalomra is szólnak. S ha ez is megtörtént, akkor Ba­ross Gábort illeti meg a dicsőség, hogy Magyarország gazdasági önállóságát meg tudta teremteni, a közös vámterü­let keretén belül Ausztriával. Akkor úgy összefogta Magyarországot, mint a méhkas, melyből a méhek más kasba nem mennek, hanem mindenünnen össze­hordják a mézet saját házukba s ott zsongva fölgyüjtik. Erre a reformra kell forgalmi, kereskedelmi és vasúti politi­kánknak ezentúl törekednie, mihelyt a személyforgalomnál tapasztalatok sze­reztettek s mihelyt állampénzügyeink helyzete e kockázatot megengedi. Magyarország a zóna-tarifával nem­csak első, de nagy előnyben is van más országok fölött, melyeknek nincs központi fővárosuk s minden irányban kiteijedö egységes államvasutjok. Az ilyen országokban sokkal nehezebb a reformot behozni és problematikusabb. Közönségünket buzdítani, hogy a zóna-tarifa előnyeivel éljen, fölösleges. Előnyeit az olcsóbb menetjegyáraknak magyarázni nem kell s mindenki ma­gára nézve levonja konzekvenciáit, hogy a hova utazni akar, most olcsón te­heti. Bárcsak kitűnnék, hogy kocsikban oly nagy a hiány, hogy a magyar ál­lamnak kétszer annyit kell beszerezni. Pár hét múlva a szolgálat is már jobb lesz, mert be lesz gyakorolva. A vasutasok nyugdija. — Az igazgatóság nyilatkozata. — Budapest, jul. 31. A m. kir. államvasutak igazgató­ságától veszszük a következő nyilatko­zatot s egész terjedelmében adjuk, minden kommentár nélkül; egyik-má­sik pontjára esetleg visszatérünk. A közlemény igy szól: Tisztelt szerkesztőség ! Becses lapjának mai nap megjelent 208. száma alkalmazottaink nyugdíjin­tézete alapszabályainak napirenden levő módosításának kérdésével újabban fog­lalkozik s ismételve azt állítja s igye­kezik bizonjútani, hogy ezen módosítás indokából nagy telindulás uralkodik a nyugdijintézeti tagok körében, mert az által a nyugdíjalap vagyonának elvo­nása, a nyugdijilletmények leszállítása stb. jogtalan erőszakkal céloztatik. A becses lapjának ez év julius hó 28-diki számában ugyanezen tárgyra vonatkozólag „sic vos non vobis“ jelige alatt közzétett vezércikkre nem tartot­tuk szükségesnek hetyreigazitússal föl­lépni, mert meg voltunk győződve, hogy alkalmazottaink a fennforgó tényállás, az érvényes alapszabályok s ezek ter­vezett módosításainak teljes ismereté­ben helyes Ítéletet fognak magoknak alkotni a cikkben foglalt téves állitá* Blai számunk 16 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék