Budapesti Hírlap, 1889. október(9. évfolyam, 271-300. szám)
1889-10-10 / 279. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (279 sz.) 1889. október 10. gesztelni, az orosz Cár a német Canossába jött s erre kényszerítve lett. III. Sándor pedig, kelletlenül bár, de megteszi a baráti formaságot, hogy a német császárnak ne legyen oka személyes nehezteléssel indulni keleti útjára s ennek megfelelő erélylyel szorgalmazni Konstantinápolyban Törökország csatlakozását Oroszország ellenfeleihez. Mindössze két elégtétele marad dölyfüs hiúsága számára : hogy II. Vilmost heteken át várakoztatta s most — ha nem vallja is be nyíltan — mégis elibe jön a német határig, Kicsig — Canossáig. Budapest, okt. 9. A főrendiház okt. 12-én (szombaton) fél 12 órakor ülést tart. Magyar 3 horvát pénzügyi egyezség. Zágrábból jelentik táviratban : A B ics által az új pénzügyi kiegyezésre vonatkozólag beadott különvélemény igy hangzik : Tekintve, hogy a regnikoláris bizottság a főszerződésben, a hányad megállapításában, az üzenetében kifejtett azon nézetét elejtette, mely szerint csak akkor akar a Horvát- és Szlavónország autonóm szükségletei fedezésére kívánt összeg megállapításához látni, ha a két regnikoláris bizottság részéről megegyezés jön létre a szent István koronája összes országainak 1870—85-iki összes jövedelmeiről, valamint közös szükségleteiről, továbbá Horvát- és Szlavonországok minden egyéb állami bevételeiről az 1870—87 iki években, mely jövedelmekből a fennálló törvények szerint bizonyos összeg e királyságok autonóm szükségleteinek fedezésére fordítandók ; továbbá tekintve, hogy a két regnik küldöttség a fennálló törvények értelmében megállapította azon módot, mely szerint ezen királyságok állami tiszta bevételei megállapítandók, anélkül, hogy ezen egyetértést elérte és az illető számításokat, vagy a kiszámítás módját megállapította s a kívánt összeg megállapítását csak megkezdette volna, tett a magyar bizottságnak javaslatokat; tekintve, hogy a regnikoláris bizottság a nunciumában kifejezett és elfogadott elvet elejtette, hogy ugyanis minden átalányozást ellenez; tekintve, hogy az országos bizottság anélkül, hogy a nunciumban érintett többi pénzügyi természetű kérdéseket érdemleges tárgyalás alá vette volna, az alkudozásokat befejezettnek nyilvánította : én a Horvátország és Magyarország közt kötendő pénzügyi kiegyezést, amint azt a közös tárgyalások folyamán a két országos bizottság megállapította, meg nem szavazhatom. A szüszke kis leány félénken, összelúszott nyakkal lapult az egyik kerülőhöz, s csontos, nagy kezébe kapaszkodott. Kuczor vagy ragadvány nevén Kuttogó Misa vissza akarta húzni a kezét, de a gyerek kövér kacsája úgy beleragadt, mint a bojtorlány. Kár, hogy Pintér Judás, a rostaforgatás nagymestere, nem látta ezt a jelenetet. A négy ember felemelte a holttestet és csendesen mentek vele a falu felé. A tömeg halk zsongással húzódott utána. S hogy a szegényes gyászpompa teljes legyen, megszólalt a kormos torony kis harangja; vecsernyére hivó hangjai összevegyültek a tölgyek suhogásával, melyek végbucsut integettek a halott felé. És az őszi este homálya ráborult a völgyre, mint egy szemfedő, eltakarta a falut, erdőt és a menetet.* Sűrű, nehéz köd gomolygott az erdő fölött. A fák zúzmarás gályái meg-megcsendültek, a szél koronkint nekidölt a ködnek s bontogatni kezdte. Ki-kibukkant olykor a nap is, néhány pillanatra arany fátyolt boritgatott a szürke ködre, azután elbújt a délnek vonuló felhők mögé. Az erdő zordon, de mégis felséges némaságát nem zavarja semmi. Legfölebb egy-egy mozgékony cinege szökdécsel a zuzos ágakon s nagy néha egy vad csörtet el a ködben, mely óriássá nagyítja a tárgyakat. Kuczor Misa ott ballag a járásán. Bal vállára vetett puskája megizzadt, vastag bajuszán ezüst színű zűzdarabok fityegnek. Míg fölfelé kapaszkodott a hegyen, két jámbor nyúl bukdácsolt keresztül az utón. A nemzeti párt mai értekezlete tudomásul vette a regnikoláris küldöttség jelentését és elhatározta, hogy azt a tartománygyűlésben is elfogadja. Az egyetemi leckepénz. Csáky Albin gr. közoktatásügyi miniszter tudvalevőleg javaslatot kért a budapesti tudományegyetemtől arról, hogy miképen lehetne a jelenlegi leckepénz-rendszert a változott viszonyoknak megfelelőleg reformálni. A három kar mindegyike e célból bizottságot küldött ki, melyek most terjesztették be a kívánt javaslatot. A jogi kar bizottsága a leghatározottabban ellenzi a fennálló leckepénz-rendszer módosítását. Az orvosi kar bizottságának javaslata csak annyiban különbözik az előbbitől, hogy a parallel-tanszékekre nézve a leckepénz megosztásának elvét kívánja alkalmazni. Egyedül a bölcsészeti kar bizottságának a kar által is elfogadott javaslata az, mely gyökeres reformot sürget az egyetemi tanárok anyagi helyzetének és függetlenségének emelése érdekében. A miniszterhez intézett fölterjesztésében elsősorban azt kívánja e kar, hogy a tandíj ne az egyes tanárnak, akinek leckéjéért fizették, ne iscsak annak a karnak, melynél befolyt, hanem az egész egyetem javadalmául szolgáljon. És pedig úgy, hogy annak egyik része, minden tekintet nélkül arra, hogy miféle tárgyat ad elő, vagy melyik karhoz tartozik valamely tanár, az összes nyilvános tanárok törzsfizetésének egyenlő emelésére, másik része, a szolgálati évekre való tekintettel, ötödéve a pótlékokban a tanárok anyagi helyzetének javítására, nemkülönben az egyes egyetemi intézetek igazgatóinak díjazására fordíttassék. A még fenmaradó részlet a magántanárok díjazására lenne fordítható. Egy másik propozíciója a bölcsészeti karnak az, hogy a tandíj felemeltessék. Legcélszerűbbnek vélné, ha félévi tandíj átalány hozatnék be, melynek fejében minden hallgató, bármely karnál, bármely tárgyat, óraszámra való tekintet nélkül hallgathatna. A tanpénzösszeg nagyságát 25—50 frtnyi félévi átalányban lehetne megszabni. Azt az átalányt, amelylyel minden nyilvános tanárnak a fizetése elsősorban lenne kiegészítendő, legalább is, mint minimumban, 500 frtban kéri megállapíttatni a felterjesztés, úgy, hogy ezáltal minden nyilv. rendes tanárnak az alapfizetése a mostani 2500 frt helyet 3000 frtra, a ny. rk. tanároké pedig 1500 frt helyett 2000 frtra emelkednék, a mostani lakáspénznek megfelelő fölemelésével a rendes tanároknál 800 frtra, a rk. tanároknál éppen előtte. Az elsőt még föl se vette, de a másodikra már nagyot mordult s együgyü, babonás lelkét kedvetlenné tette a két tapsifüles. — Másszor egy fiát se lát itt az ember, most meg kettő is, valami ilyesfélét dörmögött és pálinkás kulacsát derekasan meghúzta. Közel a vár bércéhez, a bazalt sziklák felöl éles szél hömpölygette a ködöt. Csaknem éjszakai sötétség borult az erdőre, melynek hatalmas fái komor zúgással hajladoztak. — De kettő is keresztül szaladt előttem, tűnődött Kuczor Mihály és fölemelte a fejét. A lomha ködből egy emberi alak bontakozott ki. Legalább Mihály igy látta, Egy halotthalavány, mozdulatlan emberi alak, mely nőtt, egyre nőtt a ködben. Hosszú, sárga haját lebegtette a szél, tágra nyílt szemeit a kerítlőre szegezte. A babonás ember hátán végigfutott a hideg, ajka rángatózott, mintha szólni akarna, de a hang torkán akadt. — Nagyon szerettem az erdőt, hát itt bolyongok, nem tudom elhagyni. — Ki vagy ? — Nem ismersz rám, Mihály ? Nézz ide. És az alak csontos kezével a bal mellére mutatott, hol egy nyílt, piros szélű seb volt látható. Az a nyavalyás ember minden izében reszketett a seb láttára — és tompa hangon szólt: — Mit akarsz? — Féltél ugye, hogy följelentelek a szép dzsutáért, pedig Isten látja a lelkemet, nem tettem volna, amint nem tettem azelőtt soha. A francia választások eredménye, a saintporsi pótválasztást kivéve, teljesen ismeretes. E szerint a megválasztott képviselők közül 364 köztársasági, 211 pedig monarchista, bonapartista és boulangista. A gyarmatbelieket ide nem számítva, 287 tagja volt a legutolsó kamarának, 282 pedig új képviselő, köztük 43 olyan, aki régebben viselt mandátumot. A 287 újra megválasztott képviselő közt van 187 köztársasági s 100 reakcionárius ; a 282 új képviselő közt van 171 köztársasági s 111 reakcionárius. Huszonöt kerületnek teljesen köztársasági* * négynek (Calvados, Ille-et-Vilaine, Haute-Marne és Morbihan) teljesen reakcionárius képviselete van* Tizenöt kerületben a reakcionáriusoknak csak egy képviselőjük van s öt más kerületben hasonló az arány a köztársaságiakra nézve, megjegyezvén, hogy az utóbbiak hódított kerületek. A 364 köztársasági közt van 264 mérsékelt köztársasági s 100 radikális, szocialista és intranzigens, melyek közül az elsők minden fontosabb kérdésben előreláthatólag a kormánypárttal fognak szavazni. Az ellenzékiek közt van 167 monarchista és 44 boulangista. A párisi lapok egyhangúlag oda nyilatkoznak, hogy a választásokban a köztársaság jelentékeny győzelmet aratott az egyesült ellenzéki pártok fölött. Még a konzervatív lapoknak sincs bátorságuk kétségbe vonni ezt a győzelmet. „Gyermekes dolog lenne, írja a Figaro, tagadni a köztársasági győzelmet.“ A monarchista párti Gaulois bevallja, hogy immár nem bízik a revízió sikerében. Rochefort lapja, az Intransigeant dühösen kiált föl : „Ez nem volt szavazás, hanem szemfényvesztés, s a szintén boulangista La Presse a kormány erőszakoskodásának, ijesztgetésének és rágalmazásának tulajdonítja az ellenzék csúfos vereségét. Csak Cassagnac nem vesztette el reménységét. „A parlamentáris köztársaság, írja lapjában, az Autorité-ben, lefelé megy, mégpedig gyorsan megy lefelé, ha nem is olyan gyorsan, mint sokan közülünk azt kívánják.“ A köztársasági lapok közül a Temps egyenesen a konzervatívokhoz intézi szavait. „Hogy a béke, a munka s a haladás politikája konkrét dologgá váljék, írja az említett újság, egészen más magatartást kell követniök az új konzervatív képviselőknek ama haszontalan és lealázó magatartásnál, mely elődeiknek oly sokat ártott.“ A Journal des Lébats szintén bevallja, hogy az — Mit akarsz? — Eljöttem megkérdezni tőled, mi lett A hat árvámból, meg szegény feleségemből? Kuczor nem felelt, csak a fogai vacogtak, mintha a hideg rázná. Reszkető kézzel nyúlt a puskája felé, de tekintete találkozott azzal a két meredt szemmel és keze bénán hanyatlott alá. # \ — Nyomorognak szegények, ugye ? Nincs meg a betevő falatjuk sem, kis fiam mezítláb didergi át a telet, az a szegény asszony nem bír annyit keresni, hogy hat éhes szájacskát betömhessen; sipognak az árva jószágok, mint a meztelen madárfiókák, édesanyjuknak pedig csak a könye csorog. Milyen lélekkel megy el a házak előtt, te hitvány ember ?! A puska sárkánya kettőt percegett, azután lecsattant. — Bárcsak akkor ne sült volna be ti puskád, te szívtelen lény ! — Mit akarsz velem ? — Követlek, mint árnyék a testet és nem hagylak el soha. — Lássuk hát no! Neki ment a termetes alaknak, mint egy őrült ! Az pedig folyvást nőtt, nőtt és távolodott előtte. És a sürü, nehéz ködben, a bazaltszikla élezeténél egy tompa zuhanás hangzott fel a mélységből. Egy tompa zuhanás és egy rémült kiáltás. A szél neki dőlt az ezüst szinü zúzzal bontott fáknak és komor morajjal zúgott végig az erdőn. Azután elhalt, elcsendesült a távolban ez is, mint egy hatalmas orgona utolsó akkordjai. Bodon József, 600 írtra. Végül a szolgálati évekkel járó ötödéves pótlékot, mely a mai tizedéves pótlékot is magában foglalná, a nyilv. rendes tanároknál 500 írtban, a rk. tanároknál 300 frtban véli megállapíthatónak. Mindhárom kar javaslatát legközelebb fogja tárgyalni az egyetemi tanács.