Budapesti Hírlap, 1889. október(9. évfolyam, 271-300. szám)

1889-10-10 / 279. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (279 sz.) 1889. október 10. gesztelni, az orosz Cár a német Canos­­sába jött s erre kényszerítve lett. III. Sándor pedig, kelletlenül bár, de meg­teszi a baráti formaságot, hogy a né­met császárnak ne legyen oka szemé­lyes nehezteléssel indulni keleti útjára s ennek megfelelő erélylyel szor­gal­­mazni Konstantinápolyban Törökország csatlakozását Oroszország ellenfeleihez. Mindössze két elégtétele marad dölyfüs hiúsága számára : hogy II. Vilmost he­teken át várakoztatta s most — ha nem vallja is be nyíltan — mégis elibe jön a német határig, Kicsig — Ca­­nossáig. Budapest, okt. 9. A főrendiház okt. 12-én (szombaton) fél 12 órakor ülést tart. Magyar 3 horvát pénzügyi egyezség. Zág­rábból jelentik táviratban : A B­­­­ i­c­s által az új pénzügyi kiegyezésre vonatkozólag beadott különvélemény igy hangzik : Tekintve, hogy a regnikoláris bizottság a fő­szerződésben, a hányad megállapításában, az üzene­tében kifejtett azon nézetét elejtette, mely szerint csak akkor akar a Horvát- és Szlavónország autonóm szükségletei fedezésére kívánt összeg meg­állapításához látni, ha a két regnikoláris bizottság részéről megegyezés jön létre a szent István koro­nája összes országainak 1870—85-iki összes jövedel­meiről, valamint közös szükségleteiről, továbbá H­or­­vát- és Szlavonországok minden egyéb állami bevé­teleiről az 1870—87 iki években, mely jövedelmek­ből a fennálló törvények szerint bizonyos összeg e királyságok autonóm szükségleteinek fedezésére for­dítandók ; továbbá tekintve, hogy a két regnik­ küldöttség a fennálló törvények értelmében megálla­pította azon módot, mely szerint ezen királyságok ál­lami tiszta bevételei megállapítandók, a­nélkül, hogy ezen egyetértést elérte és az illető számításokat, vagy a kiszámítás módját megállapította s a kívánt összeg megállapítását csak megkezdette volna, tett a magyar bizottságnak javaslatokat; tekintve, hogy a regnikoláris bizottság a nunciumában kifejezett és elfogadott elvet elejtette, hogy ugyanis minden átalá­nyozást ellenez; tekintve, hogy az országos bizott­ság a­nélkül, hogy a nunciumban érintett többi pénzügyi természetű kérdéseket érdemleges tárgya­lás alá vette volna, az alkudozásokat befejezettnek nyilvánította : én a Horvátország és Ma­gyarország közt kötendő pénzügyi kiegyezést, a­mint azt a közös tárgyalások folyamán a két orszá­gos bizottság megállapította, meg nem szavazhatom. A szüszke kis leány félénken, összelúszott nyakkal lapult az egyik kerülőhöz, s csontos, nagy kezébe kapaszkodott. Kuczor vagy ra­­gadvány nevén Kuttogó Misa vissza akarta húzni a kezét, de a gyerek kövér kacsája úgy beleragadt, mint a bojtorlány. Kár, hogy Pin­tér Judás, a rostaforgatás nagymestere, nem látta ezt a jelenetet. A négy ember felemelte a holttestet és csendesen mentek vele a falu felé. A tömeg halk zsongással húzódott utána. S hogy a sze­gényes gyászpompa teljes legyen, megszólalt a kormos torony kis harangja; vecsernyére hivó hangjai összevegyültek a tölgyek suho­gásával, melyek végbucsut integettek a halott felé. És az őszi este homálya ráborult a völgyre, mint egy szemfedő, eltakarta a falut, erdőt és a menetet.* Sűrű, nehéz köd gomolygott az erdő fölött. A fák zúzmarás gályái meg-megcsen­­dültek, a szél koronkint nekidölt a ködnek s bontogatni kezdte. Ki-kibukkant olykor a nap is, néhány pillanatra arany fátyolt borit­­gatott a szürke ködre, azután elbújt a délnek vonuló felhők mögé. Az erdő zordon, de mégis felséges néma­ságát nem zavarja semmi. Legfölebb egy-egy mozgékony cinege szökdécsel a zuzos ágakon s nagy néha egy vad csörtet el a ködben, mely óriássá nagyítja a tárgyakat. Kuczor Misa ott ballag a járásán. Bal vállára vetett puskája megizzadt, vastag baju­szán ezüst színű zűzdarabok fityegnek. Míg fölfelé kapaszkodott a hegyen, két jámbor nyúl bukdácsolt keresztül az utón. A nemzeti párt mai értekezlete tudomásul vette a regnikoláris küldöttség jelentését és elhatá­rozta, hogy azt a tartománygyűlésben is elfogadja. Az egyetemi leckepénz. C­s­á­k­y Albin gr. közoktatásügyi miniszter tudvalevőleg javaslatot kért a budapesti tudományegyetemtől arról, hogy miképen lehetne a jelenlegi leckepénz-rendszert a változott viszonyoknak megfelelőleg reformálni. A három kar mindegyike e célból bizottságot küldött ki, melyek most terjesztették be a kívánt javaslatot. A jogi kar bizottsága a leghatározottab­ban ellenzi a fennálló leckepénz-rendszer módosítá­­sát. Az orvosi kar bizottságának ja­vaslata csak annyiban különbözik az előbbitől, hogy a parallel-tanszékekre nézve a leckepénz megosztá­sának elvét kívánja alkalmazni. Egyedül a böl­­csészeti kar bizottságának a kar által is el­fogadott javaslata az, mely gyökeres reformot sür­get az egyetemi tanárok anyagi helyzetének és füg­getlenségének emelése érdekében. A miniszterhez intézett fölterjesztésében első­sorban azt kívánja e kar, hogy a tandíj ne az egyes tanár­nak, a­kinek leckéjéért fizették, ne iscsak annak a karnak, melynél befolyt, hanem az egész egyetem javadalmául szolgáljon. És pedig úgy, hogy annak egyik része, minden tekintet nélkül arra, hogy miféle tárgyat ad elő, vagy melyik karhoz tartozik valamely tanár, az összes nyilvá­nos tanárok törzsfizetésének egyenlő emelésére, másik része, a szol­­gálati évekre való tekintettel, ötödéve a pótlékokban a tanárok anyagi helyzetének javítására, nemkülönben az egyes egyetemi intéze­tek igazgatóinak díjazására fordíttassék. A még fen­­maradó részlet a magántanárok díjazására lenne for­dítható. Egy másik propozíciója a bölcsészeti kar­­nak az, hogy a tandíj felemeltessék. Legcélszerűbbnek vélné, ha félévi tandíj áta­lány hozatnék be, melynek fejében min­den hallgató, bármely karnál, bármely tárgyat, óra­számra való tekintet nélkül hallgathatna. A tanpénz­összeg nagyságát 25—50 frtnyi félévi átalányban le­hetne megszabni. Azt az átalányt, a­melylyel min­den nyilvános tanárnak a fizetése első­sorban lenne kiegészítendő, legalább is, mint minimumban, 500 frtban kéri megállapíttatni a felterjesztés, úgy, hogy ezáltal minden nyilv. rendes tanárnak az alapfize­tése a mostani 2500 frt helyet 3000 frtra, a ny. rk. tanároké pedig 1500 frt helyett 2000 frtra emelked­nék, a mostani lakáspénznek megfelelő fölemelésé­­vel a rendes tanároknál 800 frtra, a rk. tanároknál éppen előtte. Az elsőt még föl se vette, de a másodikra már nagyot mordult s együgyü, babonás lelkét kedvetlenné tette a két tapsi­füles. — Másszor egy fiát se lát itt az ember, most meg kettő is, valami ilyesfélét dörmögött és pálinkás kulacsát derekasan meghúzta. Közel a vár bércéhez, a bazalt sziklák fe­löl éles szél hömpölygette a ködöt. Csaknem éjszakai sötétség borult az erdőre, melynek hatalmas fái komor zúgással hajladoztak. — De kettő is keresztül szaladt előt­tem, tűnődött Kuczor Mihály és fölemelte a fejét. A lomha ködből egy emberi alak bontakozott ki. Legalább Mihály igy látta, Egy halotthalavány, mozdulatlan emberi alak, mely nőtt, egyre nőtt a ködben. Hosszú, sárga ha­ját lebegtette a szél, tágra nyílt szemeit a ke­­rítlőre szegezte. A babonás ember hátán végigfutott a hideg, ajka rángatózott, mintha szólni akarna, de a hang torkán akadt. — Nagyon szerettem az erdőt, hát itt bolyongok, nem tudom elhagyni. — Ki vagy ? — Nem ismersz rám, Mihály ? Nézz ide. És az alak csontos kezével a bal mellére mu­tatott, hol egy nyílt, piros szélű seb volt látható. Az a nyavalyás ember minden izében resz­ketett a seb láttára — és tompa hangon szólt: — Mit akarsz? — Féltél ugy­e, hogy följelentelek a szép dzsutáért, pedig Isten látja a lelkemet, nem tettem volna, a­mint nem tettem azelőtt soha. A francia választások eredménye, a saint­porsi pótválasztást kivéve, teljesen ismeretes. E szerint a megválasztott képviselők közül 364 köztár­sasági, 211 pedig monarchista, bonapartista és bou­­langista. A gyarmatbelieket ide nem számítva, 287 tagja volt a legutolsó kamarának, 282 pedig új kép­viselő, köztük 43 olyan, a­ki régebben viselt man­dátumot. A 287 újra megválasztott képviselő közt van 187 köztársasági s 100 reakcionárius ; a 282 új képviselő közt van 171 köztársasági s 111 reakcio­­nárius. Huszonöt kerületnek teljesen köztársasági* * négynek (Calvados, Ille-et-Vilaine, Haute-Marne és Morbihan) teljesen reakcionárius képviselete van* Tizenöt kerületben a reakcionáriusoknak csak egy képviselőjük van s öt más kerületben hasonló az arány a köztársaságiakra nézve, megjegyezvén, hogy az utóbbiak hódított kerületek. A 364 köztársasági közt van 264 mérsékelt köztársasági s 100 radikális, szo­cialista és intranzigens, melyek közül az elsők min­den fontosabb kérdésben előreláthatólag a kormány­párttal fognak szavazni. Az ellenzékiek közt van 167 monarchista és 44 boulangista. A párisi lapok egyhangúlag oda nyilatkoznak, hogy a választások­ban a köztársaság jelentékeny győzelmet aratott az egyesült ellenzéki pártok fölött. Még a konzervatív lapoknak sincs bátorságuk kétségbe vonni ezt a győzelmet. „Gyermekes dolog lenne, írja a Figaro, tagadni a köztársasági győzelmet.“ A monarchista párti Gaulois bevallja, hogy immár nem bízik a re­vízió sikerében. Rochefort lapja, az Intransigeant dühösen kiált föl : „Ez nem volt szavazás, hanem szemfényvesztés, s a szintén boulangista La Presse a kormány erőszakoskodásának, ijesztgetésének és rágalmazásának tulajdonítja az ellenzék csú­fos vereségét. Csak Cassagnac nem vesztette el reménységét. „A parlamentáris köztársa­ság, írja lapjában, az Autorité-ben, lefelé megy, még­pedig gyorsan megy lefelé, ha nem is olyan gyorsan, mint sokan közülünk azt kívánják.“ A köztársasági lapok közül a Temps egyenesen a konzervatívokhoz intézi szavait. „Hogy a béke, a munka s a haladás politikája konkrét dologgá váljék, írja az említett újság, egészen más magatartást kell követniök az új konzervatív képviselőknek ama haszontalan és le­alázó magatartásnál, mely elődeiknek oly sokat ár­­tott.“ A Journal des Lébats szintén bevallja, hogy az — Mit akarsz?­­ — Eljöttem megkérdezni tőled, mi lett A hat árvámból, meg szegény feleségemből? Kuczor nem felelt, csak a fogai vacogtak, mintha a hideg rázná. Reszkető kézzel nyúlt a puskája felé, de tekintete találkozott azzal a két meredt szemmel és keze bénán hanyat­lott alá. # \ — Nyomorognak szegények, ugy­e ? Nincs meg a betevő falatjuk sem, kis fiam mezítláb didergi át a telet, az a szegény asszony nem bír annyit keresni, hogy hat éhes szájacskát betömhessen; sipognak az árva jószágok, mint a meztelen madárfiókák, édesanyjuknak pedig csak a könye csorog. Milyen lélekkel megy el a házak előtt, te hitvány ember ?!­­ A puska sárkánya kettőt percegett, az­után lecsattant. — Bárcsak akkor ne sült volna be ti puskád, te szívtelen lény ! — Mit akarsz velem ? — Követlek, mint árnyék a testet és nem hagylak el soha. — Lássuk hát no! Neki ment a termetes alaknak, mint egy őrült ! Az pedig folyvást nőtt, nőtt és távolodott előtte. És a sürü, ne­héz ködben, a bazaltszikla élezeténél egy tompa zuhanás hangzott fel a mélységből. Egy tompa zuhanás és egy rémült ki­áltás. A szél neki dőlt az ezüst szinü zúzzal bontott fáknak és komor morajjal zúgott vé­gig az erdőn. Azután elhalt, elcsendesült a tá­volban ez is, mint egy hatalmas orgona utolsó akkordjai. Bodon József, 600 írtra. Végül a szolgálati évekkel járó ötödéves pótlékot, mely a mai tizedéves pótlékot is magában foglalná, a nyilv. rendes tanároknál 500 írtban, a rk. tanároknál 300 frtban véli megállapíthatónak. Mindhárom kar javaslatát legközelebb fogja tár­gyalni az egyetemi tanács.

Next