Budapesti Hírlap, 1889. november (9. évfolyam, 301-330. szám)
1889-11-09 / 309. szám
1889. november 9. BUDAPESTI HÍRLAP. (809 sz.) Pálmay Ilka búcsúja- I. A színházban. Az operett-kultusz, mely egész Európában uralkodik, ma érte el tetőpontját Magyarországon. Az operett leghivatottabb magyar képviselőjétől, Pálmay Ilkától, a népszínház közönsége oly lelkes ünneplések közt búcsúzott el, mintha a kiváló művésznő azért menne Amerikába, hogy elfoglalja az Egyesült Államok elnöki székét. Bucsu felléptéül a Kertész- leány-t választotta s a lefolyt jelenetek után egy cseppet se csudálunk, hogy manapság minden második leány művésznőnek készül s nincs az a kis külvárosi ház, melyben legalább egy fiatal szív ne ábrándoznék a színpad dicsőségéről. A színházat a közönség már d. u. 6 órakor ostrom alá fogta s a kapuk kinyitásakor a karzatra aspirálók Zrínyi Miklós csapataként rohantak föl a magasba. Háromnegyed hétkor kezdtek robogni a bérkocsik és fogatok s hét órára szinültig megtelt a színház. A zsöllyeszék első sorában a nemzeti kaszinó, a másodikban az országos kaszinó ült, a páholyokat elegáns közönség foglalta el. A habottuék ünnepies ábrázattal és bizonyos meghatottsággal sürögtek-forogtak s a laikusokat elkészítették a bekövetkezendő nagy dolgokra. Végre elkezdődött az előadás s szép csöndesen folyt addig, mig Pálmay Ilka meg nem jelent. Akkor . . . Nem ecsetelem a tapsvihart és az éljenzugást, mely körülbelül tizenöt percre megakasztotta az előadást. Fönt kezdődött és úgy terjedt lefelé. Eközben a zenekarból a virágok és koszorúk oly tömege kezdett fölvándorolni a színpadra, hogy a birnami erdő megmozdulása se lehetett impozánsabb. Két muzsikus nyújtotta, két kórista szedegette s a királyi kertet ábrázoló színpad lassan átváltozott igazi élő virágos kertté, melynek kábító illata megtöltötte a színházat. A suhogó selyemszalagok tarkasága szinte vakította a szemet. A zsinórpadlásról virágeső hullt alá. Bokrétát és koszorút nyújtottak . A népszínházi bizottság (a viszontlátásig), a nemzeti kaszinó néhány tagja, az országos kaszinó több tagja, Piufsics Klarissz (kamélia mellcsokor), Ewa Lajos, a városligeti színkör igazgatósága, Streliszky Sándor (rózsából és jácintból készült hajó), Geisztinger Mária, Schneider Hortense, Piufsics Lajos, ismét Evva Lajos (egy bokréta, benne levél, talán a meghosszabbított szerződés ?) Volt egy virágból készült nagy szív. Volt egy gyönyörű csokor kaméliából és malmaison-rózsából, tetején egy fehér galambbal, mely szájában rózsaszín szalagot tart. Mikor megszűnt a virágok vándorlása, megszűnt a taps is s Pálmay játszani kezdett. Akkor egy, az ágyudörgés túlharsogására született karzati hang lebödült a csöndbe : Éljen Pálmay Ilka ! Hatalmas visszhang keletkezett. Ez igy ment háromszor. Végre helyreállt a nyugalom s a művésznő megkezdte a játékot. Az első fölvonás végén valami tízszer kihívták s ő megjelent, nyakába akasztva egy óriási babérkoszorút. A kóristánc-apródok pedig fölragadtak egy-egy bokrétát s elvonultak a közönség előtt. A bucsuzás java a második felvonás után, a Meresztett függöny mögött folyt le. Pályatársai búcsúztatták, átnyújtván neki egy gyönyörű aranybabérkoszorút. az óriás színpadon összegyűlt a nép- színház egész személyzete, a habituék, tisztelők, hírlapírók és jóbarátok roppant tömege, elhelyezkedve az erdők, falvak, várromok, szikláshegyek és holdvilágos éjszakák között. Két csinos apród tartotta a koszorút, Szirmai tartotta a beszédet. A babérlevelek körét lent bezáró csokorra ez a felirat volt vésve : Pálmay Ilkának, a legjobb pályatársnak, 1889. nov. 8. Nehéz a válás, vigasztal a viszontlátás. Szirmai, a népszínház tagja, a következő beszédet mondotta : Ki érthetne meg téged e pillanatban jobban, mint pályatársaid, akik geniális lelkeddel együtt küzdöttek éveken keresztül e deszkákon a múló dicsőségért, a hervadó babérokért. Ki érezne veled jobban e pillanatban, mint pályatársaid, akik érdek nélkül szeretnek téged azért az önzetlen igaz barátságért, amelynek annyiszor és oly fényesen adtad jeleit. Nem is búcsúzunk mi el tőled, kedves, jó kollégánk, hiszen a hihetetlent, hogy végkép elhagysz bennünket, ily rövid idő alatt megszokni, elhinni sem lehetett, hanem szerencsét, türelmet, kitartást kívánunk neked nem merész feladathoz, amelyre nagyratörő tehetséged ösztönzött. Szerezz hirt és dicsőséget nagy világban magadnak és ezzel nekünk is. íme, átnyújtom neked a téged nagyon szerető pályatársak e szerény megemlékezését azon általános óhajtással, hogy miként Cézár, menj, láss, győzz — és jöjj vissza. Isten vezéreljen, az Isten hozzon vissza, Zajos éljenzés követte e beszédet, mire Pálmay Ilka kezdett szónokolni. De az első pár szó után elfogta a sírás s csak zokogás közt tudott köszönetet mondani pályatársainak. Újra kitörő éljengzés közt elfutott öltözőszobájába. A virágok Blaháné öltözőszobájában voltak elhelyezve s valóságos népvándorlás özönlött e szobába, mert mindenki egy szál virágot akart emlékül elvinni. Néhány bokrétát és koszorút pár pillanat alatt szétszedtek. Pálmay szobája folytonos ostrom alatt állt: barátai búcsúztak tőle. A hirlapirók együtt külön. Szóval a színpadon és a kulisszák mögött ma minden fenekestül felfordult s alig lehetett mozogni-Miközben Pálmay öltözött, a női kar egy bús szerb dalt énekelt az ajtaja előtt. A dalt Vasváriné fordította magyarra. A darab végén Pálmay Ilka még egy beszőtt kuplét énekelt, melyben összes szerepeit fölsorolja , megígéri, hogy vissza fog térni Amerikáából. Taps, számos kihívás, azután pedig a közönség lassan kivonult. De nem távozott el a színház tájékáról. Több száz ember, leginkább az egyetemi ifjúság köréből, a színház hátulsó kapujánál foglalt állást, merre a színészek szoktak távozni. Óriási tolongás volt, mindenki a kapuhoz akart férkőzni. Mikor Pálmay megjelent, oly éljen zaj támadt, hogy a sarki lovasrendőrök odarugtattak. Alig, hogy beült a kocsijába, tüstént kifogták belőle a lovakat s az ötszáz főnyi tömeg óriási diadalzajjal megindult az Erzsébetkörut felé. Az Excelsior-kávéház előtt azonban visszafordultak s a kerepesi utón, gyöngytyuk-utcán át Pálmayt a lólábú ifjak tisztességes ügetésben hazahúzták a lakására. Pálmay a középső ülésen állt, feje vörös kendővel bekötve, kezében egy fehér kendőt lobogtatott. A kis utcák sötétsége lassankint elnyelte az operettművészetnek Budapesten szokatlan diadalmenetét. A lakoma. Tizenegy óra is elmúlt már, mire Pálmay Ilka elérkezett a VI—VII. kerületi klub földszinti éttermébe, ahol mintegy 150 főnyi társaság várta. Ott voltak többi között Evva Lajos és neje, Plussich Lajos és neje, Tarcsay János és neje, Csepreghyné, Rákosi Jenő, Lukácsy Sándor és neje, a népszínház férfi- és nőtagjai, a népszínházi primadonnák közül F. Hegyi Aranka, a nemzeti színház részéről Rákosi Szidi, Gyenes László, Zilahi Gyula, a német színház több tagja, a nemzeti- és gentry-kaszinók néhány tagja és sok népszínházi habitus. A vacsora alatt a cigány egyre azt a nótát húzta, hogy : „Ne menj el, maradj itt, majd meglátod, jobb lesz itt.“ A harmadik fogásnál megkezdődtek a felköszöntök, melyeket Szirmai a távozó művésznő pályatársai nevében, Feld Zsigmond és Mészáros János mondtak Pálmay Tibára. A lakoma körülbelül 1 óra tájban ért véget, mire a társaság az első emeleti díszterembe vonult és buzgón hozzálátott a tánchoz. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, nov. 8. Napamasszony. Vígjáték 3 felvonásban. írták : Sardou és Deslandes. Először a nemzeti színházban nov. 8. A mai újdonság nem a megszokott házsártos, gyanakvó, érzékenykedő anyósfigurát hozta színpadra, akinek már annyi változatát, torzképét láttuk. Egy jószívü, csupa figyelmességtől s előzékenységtől áradozó hölgy a Sardou-féle új vígjáték hőse, aféle mintaanyós, kiről akárhány vő ábrándozik, — de a vigjátékíró bebizonyítja róla, hogy az ilyen tán még több bajt hozhat a vő házára, mint a sokat szidott, üldözött és kikacagott másik tipus. Ez a „napam asszony.“ üzv. Novielné szereti a leányát, becsüli a vejét s boldogságuk, kényelmük az ő állandó gondoskodása tárgya, de folyvást olyan furcsa eszközöket használ, hogy minden jó szándékával mindennek elrontója lesz. Vígjátéki feladatnak ez új, hálás és gazdag tárgyú. A szerzők a könnyebb végéről fonták meg dolgukat: nem az anyós jellemképét dolgozták ki darabjuk hősnőjében, hanem elénk vezettek egy tapasztalatlan, fölületes s az együgyüségig jóhiszemű fiatal hölgyet, kit szülei korán kényszeritettek férjhez, rideg üzletember oldalán unalmas 19 évet töltött s hirtelen özvegygyé, szabaddá, gazdaggá, függetlenné lett, — ami elég ok, hogy fejét kissé megzavarja s egyik hóbortot a másik után követtessen el vele. A „napam asszony“ csak annyiban szerepel e hölgy bolondságai közt, hogy ezeket többnyire a veje házánál s ennek rovására követi el. A darab nem is jellemvígjáték, hanem bobó ötletek, fordulatok, handabandák, félreértések és kergetődzések szövevénye. Az első felvonás még a szalonkomikum hangján indul s a cselekményből erős, avatott kézzel domborítja ki a fő- és mellékalakokat : ez Sardou mesterkezére vall. Itt — úgy látszik — átadta a munkát vaudeville-be dolgozó Mrsának , Deslandes-nak, hogy folytassa ő, magának csak a revíziót, átsizallást tartva fönn, így a darabból kacagtató bohóság lett, minden mélyebb tartalom, maradandóbb érték nélkül. A közönség ilyennek fogta föl s szivesen adta át magát a jókedvnek, tréfának, pajzánságnak : jól mulatott, sokat tapsolt s elnézte még a szöveg sikamlós részéből a durvábbját is. A színészek jó kedvvel játszottak, a könnyűvérű tréfák biztos sikere minden szereplőt egyaránt fölmelegített. A címszerep Hevey Laura kezében volt, neki került legtöbb fáradságába, hogy a „tapasztalatlan“ anyós, a koros naiva hangjában az őszinteséget elhitesse a hallgatósággal. Náday mint vő ismét egy pompás szerepet kreált magának Cs. Alszeghy Irma mint kis menyecske természetes bájjal, frisseséggel s minden szavában igazsággal ruházta föl szerepét. Az epizodisták közül a Vízvári pár, Benedek, Zilahi, Gyenes, Császár, Szigeti Imre és Faludi egyaránt elismerést érdemelnek. * (Opera.) A Rajna kincse holnapi és A WaU kiír holnaputáni előadásán Füredi Eszter k. a., a kölni színház volt tagja, fog föllépni. Az elsőben Erda, a másodikban Rossweise szerepét adja. A közönség figyelmeztetésére szolgáljon, hogy a Rajna kincse egyfolytában, minden félbeszakítás nélkül megy, miért is a közönséget az igazgatóság pontos megjelenésre kéri. A Walkür előadása vasárnap 7 óra helyett fél 7-kor kezdődik. * (Hangverseny.) Bürger, az opera jónevű gordonkása, igen sikerült hangversenyt rendezett ma a Vigadó kistermében. Többször elmondatott már Bürgerről, hogy technikája mesteri, de jóval hátrább marad a gondolat magyarázásában, az érzés felkeltésében. Elismeréssel hallgatta mindenki tőle Beethoven szonátájának scherzoját, Raft gordonkaversenyét, Moszkovszki Guittarját, vagy Klemgel scherzoját, de Bruch Kol Nidrei című, héber motívumok feletti miseszerű ábrándjának előadásával hidegen hagyta a közönséget. A hangversenyben résztvett N ád a y n ó asszony is, ki üde, csengő énekével elragadta a közönséget. Mozart Figaro házasságának Susanne-áriáját, Braga Serenataját és Schubert egy kedves dalát énekelte, majd pedig a nagy tapsot egy rövid német dal eléneklésével köszönte meg. Kivülök még Sárváry Irma kisasszony zongorázott, egy kettőst Bürgerrel, kész iskolázottsággal. A Kol Nidrei hárfaszólamát Moser-Pistor asszony játszotta. * (Kamara-zeneestély.) Krancsevics, Pinkus, Sábáthiel és Bürger vonósnégyes-társulat második kamarai zeneestélyét e hó 18-án, szerdán rendezi a fővárosi vigadó kistermében. Közreműködnek még az estélyen Bianchi Bianka, az operaház tagja és Mahler Gusztáv igazgató. * (Munkácsy Mihály kitüntetése.) Páriaból táviratozzák : Munkácsy Mihály a világkiállítás berekesztése alkalmából a becsületrend középkeresztjét fogja kapni. * (Tizenhárom magyar író.) Tizenhárom magyar írót mutat be a Singer és Wolfner cég jövő évre szóló Alnanach-ja, mely ma jelent meg a könyvpiacon. A harmadik Almanach jelenik meg most és évről-évre nagyobb népszerűségre tesz szert. Ezer és ezer példányban forog közkézen mindenfelé, amit tartalmasságának és olcsóságának köszönhet. A 260 lapra terjedő díszes kötet ára írt. A 13 író közül 3 nő, úgymint Beniczkyné Bajza Lenke, Gyarmanthy Zsigáné, Tutsek Anna, a többiek a következők : Jókai Mór, Vadnai Károly, Mikszáth Kálmán, Bársony István, Murai Károly, Tóth Béla, Hevesi József, Peterei István, Justh Zsigmond és Rákosi Viktor. A könyvhöz előszót Mikszáth Kálmán írt, kifejtvén, hogy a könyvlitteraturát az virágoztatja föl, ha a sajtó a színházakkal és drámákkal egyenlő pártfogásban részesíti .