Budapesti Hírlap, 1889. november (9. évfolyam, 301-330. szám)
1889-11-08 / 308. szám
Budapest, 1889. IX. évfolyam 308. sz. Péntek, november ----------r-r» ~r- . Tín— - —rmMB,. ii . ...... Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy bóra 1 frt 20 kr. Megjelenik midennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap-utca Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. 16. Igazságsértés. Budapest, nov. 7. Azért képzelték az igazság istennőjét bekötött szemekkel a rómaiak, hogy ne lássa a személyeket, ha ítéletet mond. A személyekre való tekintet nélkül köteles határozni a törvényhozás is, valahányszor az igazságszolgáltatást, magának bármi részben politikai okokból fenntartja. Mert csak politikai okok, kizárólag ilyenek lehetnek mérvadók abban, hogy a törvényhozás kivételesen a bíróságok eljárásába avatkozhat, azok teendőit magának fenntartja. A képviselők és főrendiházi tagok mentelmi joga ilyen , célja, hogy a törvényhozás tagjai politikai hivatásukat szabadon végezhessék, ebben megakadályozhatók ne legyenek, zaklatásokkal ne üldöztessenek, politikai viselkedésükért hoszúállás ellen védve, büntetéstől mentve legyenek. Ezen túl a képviselők mentelmi jogának nincs értelme, nincs jogosultsága semmi esetre, e mentelmi jog sem a polgári magánjog, sem pedig a büntető törvény kereseteit meg nem akaszthatja. Ebből kifolyólag általános elv és gyakorlat, hogy ahol a politikai zaklatás lehetősége ki van zárva, ahol a bíróság a tényálladékot eljárásra valónak találta és ahol a személy azonossága iránt kétség fenn nem forog, hogy a kapcsolat a tett és a személy között megállapítható : minden ily esetben az országgyűlés két háza köteles tagjait, a bíróság kívánatéra, ennek kiadni, a végből, hogy az ország rendes bírái törvényes igazságot szolgáltathassanak. A személyektől mi is eltekintünk egészen, midőn felháborodásunknak adunk kifejezést a képviselőháznak mentelmi ügyben ma hozott határozata felett. Az ott történteket országgyűlési tudósításunkban tessék elolvasni. Minket a dolognak jogi oldala érdekel. Egy képviselő vadászaton meglőtt egy embert, ki ennek következtében fel szemére megvakult. Feljelentés következtében az eset bírói vizsgálatra alkalmatosnak találtatott. A főrendiház, mikor még nem volt az illető képviselőnek megválasztva, mint főrendiházi tagot öt kiadta. Új mentelmi joga keletkezvén a tettesnek, miután képviselőnek meg választatott, a képviselőház a bíróság további eljárását megakasztotta, így — miután a törvényszék másodszor is kérte az illető kiadatását, most már a képviselőháztól — ez érdemileg most először foglalkozott a kérdéssel, s a mentelmi bizottság egész korrektül, a képviselő kiadatását hozta javaslatba. Ekkor történt, hogy egy más képviselő felkelt, kezeskedett arról, hogy a vadászaton véletlenül sebze meg a vadász embertársát, azt állítá, hogy a feljelentő csak zsarolni akar, s ez alapon kérte a házat, hogy tagját a bíróságnak ki ne adja. S ámbár világos volt, hogy annak megítélése, vájjon a testi sértés foglal-e magában büntetendő cselekményt vagy sem, s vájjon a feljelentőnek van-e igénye kártérítésre vagy nincs, bizonyosan a bíróság megítélése alá tartozik s a ház határozatának semmiesetre tárgyát nem képezheti, ennek dacára a képviselőház többsége a kívánt kiadatást a törvényszéknek megtagadta. Ez az igazságszolgáltatásnak legyilkolása a törvényhozás által. Nagyobb botrány, mint mindama botrányok, melyek politikai pártharcokból keletkezve, a házban történtek. Mert ez eset azt tanúsítja, hogy a képviselők magukat a törvényen fölül állóknak képzelik s mint privilegizált kaszt, jogot formálnak arra, hogy nekik polgártársaik ellen bármi sértést avagy bűntényt szabadjon elkövetni, a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás keze őket utolérhesse, csak legyen nekik a házban többségük, mely magának és a képviselőháznak arrogálva az ország ítélőszékeinek fenntartott bíráskodást, az ellenfél kihallgatása és jogi képviselete nélkül, egyszerű szavazással a felmentést kimondja. Ez tehát minden igazságszolgáltatásnak negációja. Oly visszaélés a képviselői immunitással, mely minden polgárt, ki nem képviselő, elszörnyüküdtet s a népben megrendíti a hitet az igazságszolgáltatásban, a törvényhozásban és a jogegyenlőségben. Valóságos junkerbum nyilatkozott e szavazásban. A sportkedvelő úri társaság, melynek az semmi, hogy a vadászaton egy eltévedt lövés valakit talál s kik nem szívelhetik, hogy ily csekély A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Pálmay Ilka, — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Pálmay Ilka holnap búcsút vesz a fővárostól. Minden jelentékenyebb művészi egyéniségre nézve elérkezik egyszer egy idő, amelyben az illető egy kissé nem fér a bőrébe. Ez olyan rendes dolog, hogy szinte kritérium számba megy. Nem is igazi, akin erőt nem vesz a természete. Oly bizonyosan jön, mint a gyermekbetegségek, vagy mint a fogzás. Természetesen, hogy a neve krízis és néha válságos fordulatot is vesz. Teszem azt itt, a mi szomszéd sógorunk három nevezetessége soha sem heverte ki : Gallmeyer, Geistinger asszonyok és a híres Szvoboda ezen mentek tönkre. A művész ilyenkor direktor lesz, vagy vállalkozó, vagy vándorvirtuóz, vagy ha kisebb számú nemzet szülötte, átcsap egy terjedtebb, idegen nyelv területére. Némelyik nagy szerencsét csinál, némelyik ott hagyja a fogát. De ismétlem, oly törvény szerint nyilatkozik meg ez irányban az erősebb művészi egyéniségek természete, hogy senkit sem lehet érte méltányosan gáncsolni. Minden távolabb áll tőlünk, mint hogy csak egy ürömcsöppöt is ejtsünk a pohárba, melylyel Pálmay Ilkától búcsúzunk. Elég fanyar az üröm nélkül is. Hiszen a modern múzsa egyik legbájosabb papnőjétől kell búcsúznunk. Egy alakjától művészetünk világának, melynek emlékéhez csupa kedv, mosoly, merő taps és jóizü kacaj köt bennünket: szemünknek, fülünknek és szivünknek pajzán gyönyörűsége illan el közülünk. Egy neme annak, amit éreznünk kell, ha észreveszszük, hogy arcunk elveszti az ifjúkor fris színét s hogy hajunkba fehér szálak lopóznak. A nemzedék, melyet a víg múzsa ily sokféleképpen megáldott tündére itt hagy, máról-holnapra öregebb lett azzal, hogy e kedvderítő pajkos szellemet elveszítette. Mert hat, ezrek közül van ám az kiválasztva és megáldva, aki természeti adományaképpen leírja azt a tulajdonságot, hogy kortársai indulásának, gyönyörködésének, lelki pihenésének forrása legyen. A mi fővárosi közönségünk ebben szerencsésebb és gazdagabb bármely európai fővárosnál, mert Párisban egy van, Bécsben egy sincs, Berlinben még úgy sincs és máshol sincs egy se olyan, amilyen nálunk három van egyszerre. Ily pazarságot csak a régi görögök Olympusa élvezett. Ott is t. i. éppen hárman voltak a gráciák. De most a mieink közül ime az egyik elmegy Amerikába s immár két hét óta bucsuzgat az ő honi közönségétől. S két hét óta valahányszor egy-egy szerepében utoljára lép föl, a színház tele van virágillattal, közönséggel és mérhetetlen tapsolással. A holnapi előadás jegyeiért ma délelőtt valóságos csatákat vívtak a budapesti halandók. Elegáns urak boldogok voltak, ha egy 40 krajcáros állójegy birtokába jutottak. Hogy milyen hőfokra hág ezek után holnap a lelkesedés, alig lehet csak gondolni is, de ha a búcsúzó Ilka azt túléli, akkor hiszem, hogy nem lesz a tengeri potykák eledele, azaz megjön még Amerikából is. Mert baj, azt hallom, hogy van ott ugyan sok pénz az átvitorlázó művészek számára, de szív és szeretet és szép magyar szó, az csak itt van. A nélkül pedig melyikünk tudna tartósan megélni ? Tehát eképpen vonul ki Pálmay Ilka eddigi dicsősége színhelyéről. Népszerűsége delelőjén, művészi fejlődése tetőpontján, asszonyi bájainak teljében. Mindezt veszti benne egyszerre eddigi közönsége, melynek tenyerén nőtt akkorára; nem csoda, ha verekszik azért, hogy még egyszer láthassa s tanúja lehessen, mint komorodik el végül a vigság maga, mint szakad a nevető szemből köny s mint pityeredik el a leghamiskásabb ajak, mielőtt utolszor borulna rá a népszínház függönye. Mert valószínű, hogy a holnapi zajos estének egy kis sírás lesz a vége. A függöny legördül, a diva öltözőjébe siet, de már csak vetkőzni, nem többé magát előadásra piperézni. Ha felöltötte utcai ruháját, elvégezte minden dolgát ez öltözőben is. Ha kimegy belőle, nincs többé mert visszatérjen. És végigsurran a folyosón, végig a dobogón, mely a szinpad egyik feléről a másikra szolgál — lábai kísérteties zajjal kopognak a deszkán, — aztán ki a nagy lépcsőre. Mai számunk 12 oldal.