Budapesti Hírlap, 1889. december (9. évfolyam, 331-360. szám)
1889-12-29 / 358. szám
Melléklet a „BUDAPESTI HÍRLAP“ 358-ik számához. Budapest világítása. Budapest, dec. 28. A főváros világítására nézve a légszesztársulattal kötött szerződés érvénye öt év utalva lejár. A főváros hatóságának a szerződés lejártától kezdve jogában áll vagy új világítási módról gondoskodni, vagy pedig a légszeszvilágítást továbbra is fentartani. Ha a légszeszvilágítást tartja fenn, akkor vagy a légszesztársulattal kell itt szerződést kötnie, vagy pedig a légszeszgyárakat meg kell váltania. A kérdés az, melyik módozat lenne a fővárosra nézve előnyösebb. Hogy ezt a hatóság megítélhesse, először is kérdést tett a légszesztársulatnál, hogy a légszeszt mily feltételek mellett hajlandó szolgáltatni és esetleg más világítási módozatot hajlandó-e behozni ? A légszesztársulat erre azt felelte, hogy kész a villamos világítást magánhasználatra nagyobb kiterjedésben szolgáltatni, mégpedig arra az esetre is, ha vele a gázvilágításra nézve fennálló szerződést meg sem hosszabbítják. Erre az esetre azonban azt kívánja, hogy a főváros a villamvilágítási telepet és berendezését a gázvilágítási szerződés megszűnésekor 05 százalék felülfizetéssel szintén váltsa be. A légszeszvilágításnál a társulat rendkívüli kedvezményeket csakis akkor hajlandó adni, ha egyrészt a légszeszvilágítási szerződést meghosszabbítják, másrészt pedig az egész világítási ügyet a társulat kezébe teszik le. Ha a légszeszvilágítási szerződést további 10 évre meghosszabbítják, akkor a társulat a légszesz árát évenkint mindaddig félkrajcárral fogja mérsékelni, míg a légszesz ára köbméterenkint 11 kvra le nem száll. Az árak eme leszállítása által a magán légszeszfogyasztók évenként 76.425—280.950 frt közt váltakozó megtakarítást érnének el. Ha pedig a főváros a mostani szerződésben részére kikötött nyereségi részletről lemondana, akkor a társulat 1896-tól kezdve az újonan kötendő szerződés egész tartama alatt a fővárosi utcák világítására szolgáló lámpákat ingyen látná el annyi légszeszszel, amennyit a főváros 1888-ban a közvilágításra felhasznált, úgy, hogy az 1888-ban fogyasztott mennyiségű légszeszszel ellátott lámpákért a főváros csupán 9 frt 60 krt fizetne évenkint. Ez a fővárosra nézve 153.575 frt megtakarítást képvisel. Ezzel szemben azonban a befektetett tőke után tíz százalékon felül elért jövedelemből a fővárost a mostani szerződés szerint megillető 30 százaléknyi részesedés 83.109 írtra tehető s igy a fentjelzett megtakarítás 70.466 írtra apad. Ezek volnának ama kedvezmények, melyeket a légszesztársulat arra az esetre kilátásba helyez, ha vele a légszeszvilágítási szerződést tíz évre meghosszabbítják s a villamos világítást is reá bízzák. A főváros főszámvevője, kit a légszesztársulat ajánlatának financiális tekintetben való megbirálásával megbíztak, abban a véleményben van, hogy miután a légszeszfogyasztás jövőre jóval nagyobb mérvben is emelkedhetik, mint azt a számítás alapjául vett 1883—1888. évi adatok mutatják s igy a fennálló szerződés alapján 10-75, sőt 10-50 kinyi árra is lehetne számítani, ennélfogva a főváros a 11 kinyi legkisebb árba, melyet a társulat az új szerződésben kikötni akar, ne egyezzék bele. Ami pedig a jövedelemnek 10 százalékon felüli részében való részesedést illeti, erre nézve oda nyilatkozik a főszámvevő, hogy a légszeszáraknak felajánlott leszállítása következtében a társulat évi tiszta jövedelme oly mérvben is apadhat, hogy a részesülés jelentőségét veszti, ámde annak lehetősége sincs kizárva, hogy a tiszta nyereség az árak leszállítása dacára is, sőt talán éppen ennek következtében emelkedni fog, mely esetben a főváros a légszesz árában nyert engedménynyel szemben még hátrányba is jöhet, ennélfogva nem volna tanácsos, hogy a szerződésileg máris biztosított nyereségi részletről a főváros lemondjon. A villámvilágítás behozatalára nézve a légszesztársulat által ajánlott feltételekre a főszámvevő a következő megjegyzéseket teszi: Az 50 évi engedélyidő sok ugyan, de ha a főváros a megváltási jogot magának kellően biztosítja, elfogadható. A társulat ajánlata szerint 50 év eltelte után csak a közterületen elhelyezett vezeték megy át minden kártérítés nélkül a főváros tulajdonába, ellenben a villámfejlesztő telepeket felszereléseikkel (tehát a jóval értékesebb részt) a főváros csak bírói becsáron válthatná meg. A főszámvevő határozottan kimondandónak véli, hogy a társulat a megváltást nem követelheti, hanem az teljesen a főváros szabad akaratától függ. De a bírói becslés sem fogadható el, hanem a becslés úgy volna eszközlendő, mint a légszeszgyárra nézve meg van állapítva. A főszámvevő nézete szerint az esetben, ha a villámvilágítási vállalat kockázattal nem jár, legjobb, ha azt a főváros maga létesíti, ha ellenben kockázattal jár, akkor méltányos, hogy a szerződés lejárta előtt való megváltás esetén, a társulatnak a főváros bizonyos kárpótlást adjon, de nem a konyaV szerinti érték, hanem a becsérték alapján. Az a föltétel, hogy ha a gázvilágítási szerződést meg nem hosszabbítják, akkor a villamvilágítási telep és egész berendezése is a költségen felül 35 százalék felülfizetéssel a társulat kívánatéra beváltandó, semmi szín alatt nem fogadható el, hanem a megváltásnak minden körülmények közt a főváros elhatározásától kell függnie. Az ajánlatnak az a pont a legfontosabb része, melyben a társulat kötelezi magát, hogy az utcák világításához a villamos áramot 100 volt amp ére egységenként és óránkint 5 kétharmad krajcárért szállítja. E pontban azonban csak a villamos áram elektromotorikus erősségére, nem pedig egyszersmind fényerejére vállal felelősséget a társulat. A fővárosnak pedig éppen az utóbbit kell követelnie. Az utcák villamvilágítását, ahol a főváros ezt kívánja, kész a társulat ív- vagy izzólámpákkal eszközölni, a világítási díjakból azonban csupán az izzó-lámpák után biztosít 10 százalék árleengedést. Egy egész éjjel égő izzó-lámpa költsége évenkint 104 frt 76 kr. lenne, tíz százalék levonása után 94 frt 28 la., mely összeg azonban a lámpa alapdíjának, a villámmérők költségének hozzáadásával 98 frt 22 krra emelkednék. Egy egész éjjel égő légszeszlámpa költsége most 39 frt 01 kr., a villamos lámpa tehát évenkint 58 frt 62 krral kerülne többe. 1888-ban az összes légszeszlámpák költsége 219.152 frt 25 kr. volt. Ugyanannyi villamos lámpa világítása 550.507 frt 76 krba, vagyis 331.355 frt 51 krral többe kerülne. A villamos világítás a magánosoknak szintén körülbelül oly arányban kerülne drágábba, mint a fővárosnak. A főszámvevő véleménye az, hogy a légszesztársulat ajánlatát a tárgyalás alapjául csak lényeges módosításokkal lehet elfogadni. Ha a társulattal egyezség nem jönne létre, akkor a villamos világításnak 1891. évi december 16-tól kezdve, az utcai terület igénybevételével és a fogyasztásból a magánosok kizárása nélkül való behozatalára nézve, más vállalkozókkal kell érintkezésbe lépni. nagykomlósi oláh pópa volt a vádlott. A szent férfiú paptársát, Bogdán Gyulát, 1887. október 20-án a templomban, esketési szertartás alkalmával, disznónak és szamárnak nevezte. A pópák közt az vitte kenyértörésre a dolgot, hogy Bogdán Gyula a felektől illetéktelenül fölvett esketési díjat Balián Györgynek nem adta ki. A törvényszék Balián Györgyöt vallás elleni vétség miatt két heti fogházra s 20 forint pénzbüntetésre ítélte. — Elítélt postatolvaj, Schneider Antal postaszolga egy 1158 forintot tartalmazó pénzes csomagot sikkasztott el a mozgópostáról s a kísérő levelet meghamisította. Schneiderről kiderült, hogy már 1887-ben is elsikkasztott egy 1481 forintos pénzeslevelet, csakhogy ekkor nagyobb szerencsével, mert nem jöttek rá azonnal a bűnére. A hűtlen postaszolgát a budapesti büntető törvényszék hivatali sikkasztás és lopás miatt 0 évi fegyházra ítélte, mit a kir. tábla és ma Párvy biró előadása alapján a kir. kúria is helybenhagyott. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, dec. 28. — Igazságügyi kinevezések. Az igazságügyminiszter, mint a hivatalos lap mai száma közli, kinevezte : Weér György deési és Pozsoni Gábor dr. tordai kir. törvényszéki aljegyzőket a marosvásárhelyi kir. táblához fogalmazókká, Dániel István dr. székelykereszturi járásbirósági aljegyzőt a brassói, ifjú Jakabffy Pál lippai kir. járásbirósági aljegyzőt a karánsebesi, Iray Károly fehérgyarmati kir. járásbirósági aljegyzőt a szatmárnémetii és Zoltán Béla dr. budapesti kir. törvényszéki joggyakornokot a nyitrai törvényszékhez jegyzőkké, továbbá Kovács József budapesti kir. törvényszéki írnokot ugyan eme törvényszékhez irodatisztté, Kristyófy Sándor erzsébetvárosi kir. ügyészségi írnokot a szászrégeni járásbírósághoz írnokká, Hrabovszky Rezső lipótvári fegyintézeti dijnokot a szamosujvári fegyintézethez ideiglenes minőségben a. oszt. tiszti írnokká, végül Turóczy Károly dr. nyitrai fogházorvost a nyitrai kir. törvényszék területén felmerülő törvényszéki orvosi teendők ellátásával bízta meg. — Káromkodó pópa. Furcsa port tárgyalt a minan a nagykikindai törvényszék. Balián György Regény-Csarnok. Wrat Cecil. 45 Angol regény. Nem láttam-e őt egyszer saját szemeimmel, a rémülettől színéből kikelt ábrázattal, puszta nyakkal, a csillogó fegyverrel a kezében, azon a ponton, hogy ketté vágja az élet rejtélyének csomóját ? És most talán már meg is tette, és a szív, mely oly egyetértőn dobogott az enyémmel, meghidegült örökre, és a kedves ajk örökre elnémult ! Mit nem adtam volna érte, ha az ablaknál látom őt! De minden oly csendes és elhagyottnak tetszett odafent, és én még sem mertem megzavarni magányát. Lázas sietséggel mentem haza, megkérdezni, hogy nem-e érkezett levél a számomra , de nem találva semmit, megint elsiettem, az eddigivel ellenkező irányban. De nem bírtam megszabadulnni a kísértettől, amelyet magam keltettem fel elmémben. Amint elhaladtam a Corintheumszínház előtt, dörmögő sokadalmat láttam a pénztára előtt. — Ha tudtam volna, hogy ő nem játszik, el sem jöttem volna, — szólt az egyik. — Nem ér az egész darab semmit sem nála nélkül, — boszankodott a másik. — Mily megkönnyebbüléssel hallottam a cselédtől, haza érve, hogy a hölgyek már megjöttek, — mert egy levél is hevert az előszoba asztalán, Cecil kezeirásával hozzám címezve és éreztem, hogy nem volna bátorságom egyedül elolvasni. Remegő kézzel kaptam fel és mentem vele a nappaliba, azon ürügy alatt, hogy ott világosabb van, de ide érkezve, jól esett elhalasztanom olvasását, úgy téve, mintha rendkívüli érdeklődéssel figyelnék Ben néném dicselkedésére szerencsés bevásárlásairól. — Nagyon takarékosok voltunk , de azért roppant jó vásárt csaptunk! nem igaz, Nellyt ném ? Nelly, illő elragadtatással hagyta helyben, amit néném mondott. Nem is vettem elő a levelet’ ebéd utánig, mert minek rontottam volna seg az ő ebédjüket, elég, hogy magam alig tudtam egy falatot is enni; ekkor röviden előrebocsátva a Ruth villájában történteket, hozzáfogtam elolvasásához. — Mire e sorok kezeidhez jutnak, kedves Ered, — kezdődött — én már távol leszek Londontól, hogy soha többé vissza ne térjek oda és soha többé ez életben ne lássalak benneteket. •Itt megállapodtam — nem a meglepetésről, de a megkönnyebbülésnek és hálának oly éles érzéséről, amely határos volt a fájdalommal. Nagynéniém ellenben, mintha kővé vált volna bámulatában:— Nagy Isten, — kiáltott — már meg mi jutott annak a szegény fiúnak az eszébe ? tán végképp elbúcsúzott tőle a józan esze? — Szegény, szegény Cecil — sóhajtott Nelly künytelt szemekkel. — Ez nem a pillanat elhatározása, szeretett rokonom — folyt a levél tovább — csak egy régóta elmémben forgatott szándék végrehajtása. Jelen kedélyállapotomban nem vagyok közétek illő társ ; bármikor léptem át kedves otthontok küszöbét, kioltottam kedélyes melegét, elfogtam tőle a jóltevő világosságot és mégis nem a ti kedvetekért, hagylak el "benne-