Budapesti Hírlap, 1889. december (9. évfolyam, 331-360. szám)

1889-12-29 / 358. szám

ő szerepet, hogy a brazíliai császárnét a csarnokokon körülvezesse. A boldog magyar halandónak alig mondta a felséges asszony, hogy nyújtsa a karját, alig mentek tíz lépést, mikor eléjük toppan egy száz rendjeltől csillogó mellű, nyalka ür és a fülébe súgja a kormánybiztosnak: „Szerencsétlen ember, bár ön még nem tudja, hogy elcsapták?“ A csá­szárné lovagja elsápadt, a jövevény pedig sebesen folytatta: „Nem olvasta a kábel-telegrammot? Önnek egyszerűen kitették a szűrét s a kormánybiztos én­ vagyok. Távozzék innen, boldogtalan, ne súlyo­sítsa a botrányt.“ S mialatt a magyar kormány kül­döttje jéggé dermedve tűnődött, hogy akkor hát minek van ő Filadelfiában, a rendjeles úr hódolva mutatta be magát a császárnénak. „Somoskeöy Géza gróf, meghatalmazott miniszter és kormány­biztos, a ki azért a kegyért esdekel, hogy ő fel­ségének karját ajánlhassa.“ Ismert nevű hazánkfia ezután a legszeretetreméltóbb fesztelenséggel kalau­zolta végig a brazíliai császárnét a kiállításon és egészen elragadta ő­felségét kiváló tulajdonságaival. Három nap múlva természetesen kiderült minden, kerekedett egy igazán világra szóló skandalum, de Somosheöy elmondhatta, hogy négy teljes óráig sé­tált karonfogva a brazíliai császárnéval.­­ (Budapest választói.) Az országgyűlési képviselőválasztási jogosultsággal bíró polgároknak 1880-re érvényes névjegyzéke már elkészült s az az illetékes fórumok által jóváhagyatott. E jegyzék szerint Budapesten összesen 26,703 választó van és pedig: az I. kerületben 2182, a II.-ban 2298, a V.-ban 1188, a TV-ben 3100, az V-ben 3056, a VI-ban 4032, a VH-ben 3821, a VIII-ban 4035 s a IX-ben 2841.­­ (A főváros közélelmezési bizottsága) hétfőn, december 30-dikán, d. u. fél 5 órakor ülést tart.­­ (Szeged az árvíz óta.) A Szeged-városi mérnöki hivatal érdekes adatokkal járult az alföldi metropolisz történetéhez. Statisztikai adatokat készí­tett Szeged épüléséről az árvíz óta. Kiállotta az ár­vizet összesen: 6 templom, 1 kétemeletes iskola, 15 kétemeletes lakóház, 43 egyemeletes lakóház, 327 földszintes lakóház. 1879-től 1889 végéig felépült középületek: 2 templom, 1 kálvária, 1 kápolna, 1 kétemeletes főgimnázium-épület, 5 emeletes vámház, 4 földszintes vámház, 4 egyemeletes törvényszéki épület, 1 egyemeletes régi alapra fölépített székház, 7 egyemeletes katonai laktanya, 1 csillagbörtön, 1 színház, 1 boncoló­ épület, 2 barakkórház. Magán­épületek : 22 kétemeletes lakóház, 267 emeletes lakó­ház, 2743 földszintes lakóház.­­ (A gráci püspök milliói.) A nemrég el­halt Lilienthal báró tudvalevőleg Z­w­o­r­­g­e­r gráci püspökre hagyta millióit. A báró roko­nai , Euhland és De Prati, hir szerint, pörrel fogják megtámadni az örökséget. — (Egy székely tudós viszontagságai.) Az erdélyi lapok érdekes történetét beszélik el egy sokat hányatott embernek, kinek a székelyek közt Háromszékben ringott a bölcsője. A mi egykor K­ő­­rösi Csom­a Sándort lelkesítette, az a hit vitte évek előtt Ázsiába ezt a székely embert: Szentkatol­­nai Bálint Gábort. A magyarok őshazáját akarta megtalálni s mint az akadémia küldötte járt először Kelet-Oroszországban és belső Ázsiában. Az ural­­altaji népek nyelvét tanulmányozta és ismertette is több nyelvtudományi munkában. Célt persze ő sem ért s ezért visszavágyott mindig Ázsiába. Végre ta­lált is rá módot. 1877-ben Széchenyi Béla gróf expedíciójával indult útnak, de nem jutott to­vább a kínai partoknál. Gyenge szervezete nem bírta az éghajlatot s az orvosok parancsára kényte­len volt elszakadni az expedíciótól. Haza indult és egészségét visszanyervén, török szolgálatba állott. Azóta nem sok hir hallatszott Bábut Gáborról. Az egykori jeles nyelvész az ázsiai kis városokban hányódott s most végre hir érkezik felőle Beirutból, Szíriából. Ott lakik most a székely nyelvész, kinek sorsa nagyon rosszra fordult. Úgy látszik, nincs már államszolgálatban s nagy szükséget szenved. A szé­­kelység között s a tudós világban talán lesznek olyanok, a­kik megemlékeznek a hányatott életű magyar tudósról.­­ (Névtelen ajándék.) Müller Kálmán dr. kórházi igazgató, a szegény betegek fölsegélé­­sére alakult szamaritánus bizottság elnöke, ma száz forintot kapott egy előkelő fővárosi úrnőtől, ki ne­vét titokban kívánja tartatni. Az összeget, mint a férjétől kapott karácsonyi ajándék egy részét, a nemesszivü umö a kórházakból kikerülő szegény betegek segélyezésére szánta.­­ (Egy honvédh­adnagy öngyilkossága.) R­a­m­e n­s­z­k­y István, a Nagyváradon ál­lomásozó 10-ik honvédzászlóalj hadnagya, revolveré­vel szivén lőtte magát. Az öngyilkos esztergomi származású; tettének okát homály borítja.­­ (Petőfi Sándor nemessége.) Hogy P­e­­t­ő­f­i Sándor nemes ember volt és Pozsony megyé­­ből származik , ezt bizonyítják a Turul című heral­dikai folyóirat most megjelent számában Cser­­g­h­e­ő Géza és P­r­i­k­k­e­­ Lajos. Az ő kutatásaik szerint az a Petrovics-család, melyből Petőfi szár­mazik, azonos azokkal a Petrovicsokkal, kik Po­­zsony megyéből vándoroltak az alföldre. A múlt századbeli nemesi vizsgálat alkalmával Pozsony vármegye előtt egy nemesi levelet mutattak föl, melyből, kiderül, hogy Petro­vics Mártonnak és Jánosnak I. Leopold király Laxenburgban, 1667-ben címert adományozott és hogy ezt Vág-Ujhelyen 1668. márc. 21-dikén kihirdették. A nemeslevél­­szerző Márton utódai a következő címert használ­ták : Kék mezőben zöld hármas halmon kivont kar­dot tartó könyöklő páncélos kar, fölötte arany leve­les korona. Sisakdísz : a könyöklő kar. — Takaró : kék-arany és vörös-ezüst. — Levéltári adatok sze­rint a nemeslevélben említett Mártonnak két fia volt: Pál és György, kik az 1754-ik év előtti idő­ben Pozsony vármegyében Kajal helységben laktak. Közülök azonban György már előbb Nyitravárme­­gyébe, Agacsra származott, hol négy fia született: Márton, György, Tamás és János. Adatok vannak arra nézve, hogy Petőfi öregapja, Petrovics Tamás, öcscsével, Jánossal, 1770. év táján szintén Nyitra­­vármegyéből Vág-Ujhelyről költözött Aszódra. Nem lehetetlen tehlát,­ hogy az Aszódra költözött Petro­­vics Tamás és öcscse János azonosak a pozsony­­vármegyei levéltári adatok szerint Nyitravármegyé­­ben, Agneson született Petrovics Tamással és Já­nossal. Ennek a Tamásnak az unokája volna azután Petőfi Sándor. Ez adatok alapján a Turul ezt a családfát állítja össze : Petrovics Márton 1667-ben lett nemes. I György, Nyitravármegyébe költözött 1757 előtt,­zasság­ból.­ Petőfi Sándor. — (Szoknyás gyilkosok.) Zazsiva árvamé­gi­ei községben — mint lapunknak írják — gyilkos­ság történt a múlt héten. Egy 52 esztendős gazda­ember összetalálkozott este 10 óra tájban két me­nyecskével. A menyecskék bunkókat rántottak elő kötényük alól s a gazdát úgy összeverték, hogy vérbe fagyva szedték fel az utcáról. Persebében, néhány napi kínlódás után, belehalt. A gyilkosokat csakhamar elfogták. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy nem asszonyok voltak a gyilkosok, hanem két női ruhába bújt alig 20 esztendős suhanc.­­ (Bilikor az ügyész poéta.) Mióta Svájc a szocialisták miatt konfliktusba keveredett Német­országgal, azóta a szövetségtanács komolyabban veszi a Svájcban összegyűlt különböző menekültek dolgát, a­kik hol itt, hol ott akarták a világot sar­kaiból kiemelni. A szövetségtanács külön ügyészt nevezett ki az anarkista ügyekre Stockmar úr, a szövetségtanács és a berrni kormány tagjának sze­mélyében. Az anarkisták, a maguk módja szerint, üdvözölték az ő saját külön ügyészüket. E nyáron, mikor a kinevezés történt, Svájc legtöbb városában manifesztumokat faggattak a falakra, melyekben igen kellemetlen dolgokat mondogattak Svájc szabad polgárainak. Többek között ezeket: „A svájci nyárs­polgárság, mely a leggyávább és a legkorlátoltabb az egész világon, teljesen megbolondult; gyűlölete a szocialisták és anarkisták ellen éppen annyi, a­mennyi félelme egy olyan inváziótól, mely Svájc úgynevezett semlegességének véget vetne.“ Azután azt a szeretetreméltó ígéretet tették az anarkista urak, hogy késhegyig fogják folytatni a harcot a nyárspolgárok ellen, a társadalmi rend alapját ha­lomra hányják. Azután egyenesen az új ügyész ellen fordultak, ki 10.000 frankot kap azért, hogy az anarkistákat pórázon tartsa, végül pedig a szövet­ségi kormányt figyelmeztették az anarkista szokásra: „szemet szemért, fogat fogért.“ A proklamáció ügyé­ben vizsgálatot indítottak s a minap három főanar­­kista állott e miatt a neuenburgi esküdtek előtt. A fővádlott egy N­i­k­o­l­e Albert nevű betűvész, ki­nek ebben a kárhozatos társadalomban igen jó dolga van. Nagy műhelyt tart, nyugodalmas családi életet él s e mellett vérengző anarkista, egyelőre termé­szetesen elméletben. A másik vádlott Darbellay Felicián, ki a szabólegények szelíd és a forradal­márok elkeseredett mesterségét egyesíti a személyé­ben. H­a ő a­z­­ Ferdinand, betűszedő, a harmadik vádlott. Csak 18 esztendős, de a legveszedelmesebb volt mind a három között, mert kitűnően tud bánni a nyelvével. Mindenkit kicsúfolt, bírákat, esküdte­ket, ügyészt egyaránt s egy cseppet sem aggódott sorsáér­t. Az anarkisták bevallották, hogy ők írták a proklamációt, melyet azután egy elvtárs nyomtatott ki Parisban. A határszéli erdőkön át csempészték be a proklamációkat, egy csomót ott is feledtek az erdőben, a gombaszedő parasztasszonyok számára. Mikor a végtárgyalás vége felé közeledett, Nikole, a fővádlott, fölemelkedett s engedelmet kért arra, hogy védelmére egy verset idézhessen. A vers­nek ez volt a címe: A halál szállítói s szörnyen ki­kelt azok ellen, kik az anarkistákat kiadják a zsar­nokoknak. „Mit gondolnak, kérem, ki írta ezt a ver­set?“ — kérdezte Nikole gonosz mosolylyal. „Azt hiszik talán, hogy Michel Lujza ? Nem! Hanem Stockmar úr, a mostani ügyész, a szerző, én te­hát csupán az ő tanítványa vagyok.“ Képzelhető, az ügyész micsoda örömmel hallgatta, mikor eszébe juttatták, hogy fiatal korában ő is lelkesedett a vé­res eszmékért. Az esküdtek általános bü­ledezés kö­zött vonultak vissza s mind a három vádlottat föl­mentették. Az ügyész úr „ifjúkori bűnének“ köszön­hették a fölmentő ítéletet.­­ (Karácsonyfa.) A budapesti bölcsőh­áz-eg­ye­­sület, ma tartotta karácsonyfa-ünnepét, mely alka­lommal 120 szegény gyermeket láttak el meleg téli ruhával és ajándékoztak meg játékszerekkel és édes­ségekkel. Hétfőn délután fél 4-kor a tabáni bölcső­­házban lesz hasonló ünnep.­­ A tanítóm­ országos akóházában e hó 24-én délután 4 órakor volt a ka­rácsonyfa-ünnep. Tóth József pestmegyei kir. tan­­felügyelő szép beszédben buzdította az árvákat szor­galomra. Ezután Suppan Vilmos árvaatya kiosz­totta az ajándékokat az örvendő gyermekek között. — (EEulatság®&.) A magyarországi Kárpát­­egyesület budapesti osztálya e hó 30-án, este fél 9-kor az István főherceg szálló dísztermében, hangver­senynyel egybekötött házi estélyt rendez. — A budapesti kereskedő ifjak társulata e hó 31-én tréfás hangversenynyel és tánccal egybekötött Szilveszter­­­estét rendez. — (Egyesületi kirak.) A budapesti honvédegyes­ü­let holnap, vasárnap, dél­után 4 órakor a megyeház nagytermében ülést tart. — A Vörösmarty j­ó­t­é­kon­y­­ asz­taltársaság e bő 30-tól kezdve összejövete­leit a Pongrácz-féle vendéglőben (Főherceg Sándor­­utca 22.) fogja tartani. Az összejövetelek hétfőn és csütörtökön vannak. — A budapesti bádo­gos segédek január 5-én a Weber-féle sör­csarnok helyiségében érdekeik megbeszélése céljá­ból ülést tartanak. — (Rövid hírek.) Unitárius istentisztelet lesz e hó 31-én, délután fél 4-kor, évzáró imával, a Deák-téri ev. főgimnázium dísztermében. — Nagy munké­pgyűlést terveznek a magyar munkások 1890. május 1-ére, a melynek tárgyát első­sorban a nyolc órai munkásidő behozatala fogja képezni. — Halálos verekedés. Hrabó trencsénmegyei község­ben — mint lapunknak írják — a minap a parasz­tok között verekedés volt, mely alatt egyiküket úgy megtalálták ütni, hogy ott halt meg a verekedés helyén. — A fogászati tanfolyamot az egyetemen már a jövő félévben felállítják. Egyelőre a gyakor­lati tanfolyamot rendezik be, melynek vezetésére a fogászat egyik magántanára vállalkozott. — Királyi kitüntetés. A király Jovich­ Gábor ilincsi la­kosnak, sok évi közhasznú tevékenysége elismeré­séül, az ezüst érdemkeresztet adományozta. — Név­magyarosítások. Szerencsik Ilona szakácsi-i lakos és Gyula nevű fia „Bereczkére, Mócz Mózes,Ma­­gyar-Csékén állomásozó csendőr „Mihályfi“-ra, Kuntz Antal aradi lakos, valamint Lajos, Aranka és Ká­roly gyermekei „Kádas“-ra és Winkelbauer János aradi lakos, valamint Rudolf, Lipót és Hona nevű kiskorú gyermekei „Vig“-ra változtatták vezeték­nevüket. — Uj állampolgár. Woroczyczky János gróf monostori lakos tegnap tette le a ma­gyar­­állampolgári esküt a temesmegyei alispán előtt. — Öngyilkos katona. Szegeden agyonlőtte magát egy Schaffer nevű 46-ik gyalogezredbeli gya­logos, ki egy ízben már két évi várfogságra volt ítélve. Lopott és félt a büntetéstől. — Egy operá­ció áldozata. Steiner Lipót dr., a szegedi ka­tonai kórház főorvosa, operáció után megszúrta a kezét az operáló késsel. Azt hitte, hogy csak kar­colás, de nemsokára egész karja annyira dagadni kezdett, hogy sebzett ujját amputálni kellett. — Adakozás, Az .,E. M. K. E.“ részére ma Mikos József űrtől Egerből 3 írt 20 krt kaptunk, mint egy karácsonyestén kártyázó női társaság gyűjtését. Rendeltetése helyére juttatjuk. — (Dí-yásarovat.) Elhunytak: Trsztenai Sztankovits Géza m­. kir. posta- és táviróigaz­­gató, e hó 26-án, Kassán. Elhunytáról a kassai posta- és táviróigazgatósági kerület tisztikara adott ki gyászjelentést. — Ferenczy Jolán, a hevesme­gyei ismert Ferenczy-család fiatal tagja, e hó 21-én, Szóláthon. Temetése e hó 22-én nagy részvét mellett ment végbe. Márton, György, Tamás, János, 1770-ben Aszódra 1770-ben költözött Aszódra 26 éves korában, költözött. 1 I­­1 János, György, első há-Mihály, István, 1 János. BUDAPESTI HIRLAP, (358 sz.) 1889. december 29.

Next