Budapesti Hírlap, 1890. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1890-01-01 / 1. szám

Budapest, 1890. Előfizetési Árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr.______ gjy Azokat a t. c. vidéki előfizetőinket, kik­nek előfizetésük e hó végével lejár, tisz­telettel figyelmeztetjük, hogy tekintettel az újév előtti rendkívüli postaforgalomra, az expedíciónak gyors és pontos teljesít­­hetése céljából okvetetlenül szükséges, hogy az előfizetési megrendelések ideje­korán tétessenek meg. 1890. Budapest, dec. 31. Minden olvasómnak, minden bará­tomnak és minden ellenségemnek, min­den magyar embernek, akárhol virrad is reá a holnapi nap, ha el nem felej­tette nyelvét és hazáját, boldog új esz­­tendőt kívánok és kérem, a mennyiben szavam eléri, legyen irántam türelem­mel és hallgassa meg, a­mit e helyen mondani tudok. Elbúcsúztattam tegnap a lepergett esztendőt, ma köszöntenem kell a kez­dődőt. A világ fejlődését vizsgálva, azt találtam tegnapi búcsúztatómban, hogy az előrehaladás vezetését végképp a tudomány vette által mindeneknek hasznára és semminek sem kárára, a vallásnak sem, a melylyel sokak szerint sokáig ellenkezni látszott s hogy ennél fogva fegyverünk a közelgő időkben helyesen a tudomány lévén, jelszavunk legyen a nemzeti intelligencia. Mert még csak néhány esztendő és a nemzet sem nem az arisztokrácia lesz többé, mint régen volt, sem nem a nemesség, mint azután volt, sem nem a polgárság, mint a­hogy sokfelé erre kö­vetkezett, hanem a nemzet az intelli­gencia lesz. Az lesz összetartó és fenn­tartó ereje a nemzeteknek; az lesz a jólét és a hatalom forrása ; az lesz a forrongó társadalmi torzsalkodások meg­oldó kulcsa. Nem osztályok, nem nagy­birtok és nagytőke, nem összekötteté­sek, nem szövetkezeti érdekek fogják az országok sorsát intézni, hanem az intellektus, a nemzet értelmisége. Mert kiváló értelmi erő nélkül innen-onnan sem egyén, sem nemzet a harcban meg nem állhat, tehát nála nélkül el nem lehet. Eddigi állami és társadalmi szer­vezetünkben az értelmiség a szolgáló szerepét vitte. Jövőben az van hivatva Urnak lenni. Az újságírás, a nyilvános­ság mai korszakában, az érintkezés cso­dás közvetlenségei mellett, mind köny­­nyebben kerül a nagy elme a világ szeme elé, onnan az őt megillető polcra. S hatalomhoz jutván itt is, ott is a be­csületes ész, nem dolgozhatik más, mint ismét csak az ész számára. Képzelhe­­tetlen tömege van még a régi európai társadalmakban az akadályoknak, me­lyek az ész­, az értelem virágzásának utjából elháritandók. De az emberi ge­nie nagy felfedezései mind ezt az irányt szolgálják s mind arra munkálnak, hogy az emberiség sorsa innen­tul ne buta esetlegességek, ne kieszelt különbségek, ne önkényesen osztogatott privilégiu­mok által intéztessék, hanem a legbe­­csesb emberi tulajdonság által, a szerint és viszont annak érdekében. És a nemzetek értéke nemzeti in­telligenciájuk mértékével fog meghatá­roztatok Hatalmuk, becsületük a szerint lesz több, vagy kevesebb. A jó és he­lyes kormányzás nagy része tehát abból fog állani, miképpen vagyunk képesek nemzetünk értelmi tőkéjét gyarapítani. Minő színvonalra vagyunk képesek emelni a nemzet iskolázott részét. Ha helyes tudással és nemzeti érzülettel el tudjuk tölteni, akkor sem a pokol kapui, sem a muszka, sem a német hatalom erőt nem vehetnek rajta. Mindebben, a­mit itt beszélek, egy következtetés rejlik: a rendszert, mely eddig uralkodott rajtunk, végéhez ért­nek tekintem. Ujj szellemnek, új irány­nak kell jönnie és uj embereknek hozzá. És pedig a változás meg fog indulni a ránk virradó esztendőben. A régi rend­szer megkapta a halálos döfést a le­folyt évben, az uj kor vajúdik s az uj világ apostolai el fogják foglalni helyei­ket, mielőtt ez évszázat befejeznék. Száz meg száz jele mutatkozik e fejlődésnek, csak meg kell látni. S nem is a pártok nagy harcát, nem a rekonstruált minisz­térium dolgait fogom emlegetni, hogy bizonyítsak velük. Látszólag ezeknél ki­sebb, sőt kicsinyes dolgok is bírnak bi­zonyító erővel. Talán tizenkét évig volt az ország­nak egy kultuszminisztere, a kire min­denki, mint ez ügy prófétájára tekintett. Zavartalan intézte köznevelésünk ügyét sok éven keresztül ugyanaz az elme. In­ : BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA Hogy lettem én a népszínház igazgatója ? — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Régóta járok a népszínházba s igen jól ismerem ama kávésabrosz színváltozásait, me­lyet Pártényiné hangversenyjelenetekben vi­selni szokott . Ismerem Blaháné minden mó­káját, Klárné összes dialektusait, tudom Vi­­dornak minden olyan szavát, melyet el szokott harapni s rájövök, mikor a legöregebb kó­­ristáné egy újabb ősz hajszállal jelenik meg a színpadon. Szeretnek is ott engem nagyon. A direk­tor még a kulcsait se csörgeti, ha engem meglát, pedig ez a kedvenc szokása. Ha zsú­folt ház van, akkor négy kulcsot zörget, ha üres a színház, akkor a csomóból kivesz egyet, a legkisebbet s azt forgatja az ujjun, még­pe­dig a legkisebbiken. Ha valaki vendégszerepel s hallom a direktor kulcsait csörögni, tudom, hogy a vendéget szerződtetni fogja. Ha a di­rektor kulcsai nem csörögnek, akkor senki se mer előleget, vagy gázsiemelést kérni. Te­kintélyemet az alapította meg a színháznál, hogy a direktor, engem látva, eltette kulcsait , annyi figyelmet szentelt nekem. Egyik benyújtott darabom sorsát is ez a kulcscsomó döntötte el. Egy héttel a benyúj­tás után elmentem tudakozódni. A direktort az irodájában kerestem. Az ajtó nyitva, a szoba üres. Belopóztam. Az asztalon feküdt a szín­darabom, rajta összezilálva a kulcscsomó. Vi­lágos volt előttem a dolog: hozzávágta. Ez a leglesújtóbb kritika. Fogtam a darabomat s elosontam. Azóta nem írok népszínművet. Majd ha Evva szakít a kulcsaival. Hogy mennyire szeretnek engem a szín­háznál, kitűnik abból is, hogy sohase eresztet­tek még rám a színpadon dekorációt. Pedig ezzel szokták onnan kinézni az alkalmatlan embereket. Ha valaki nagyon lábatlankodik, Lukácsy fölnéz a zsinórpadlásra s igy szól: — Ksz, ksz ! (A kss ksz a dekorátorok volapük-nyelve, annyit tesz, hogy : leeresztem.) Abban a pillanatban megindul egy góth stilü templom s ránehezedik a kinézendőnek vállára. Ha pedig félreáll, akkor nekivisznek egy pár vízesést, vagy sziklát. Ez rajtam sohse történt: templomok­kal, vízesésekkel, rendezőkkel és direktorokkal jólábon álltam. Nagy fájdalmamra szolgált, mikor nyáron a színházat ártatlanul becsukták. Inkább egy pár sikkasztóval többet csuktak volna be, csak a színházat hagyták volna nyitva. A tagok szétoszoltak a kiszugló bércei, Cinkota épülendő villái s az Orient-kávéház kártyaszobái közt. A direktor kulcsaival együtt Gömör me­­gyébe vonult, a­hol vett egy szigetet, mely annyiban előnyösen különbözik egyéb szige­tektől, hogy minden oldalról szárazföld veszi körül, a hozzá tartozó vizek kiszáradván. Gömör megyében egész nyáron gyönyör­ködhetett olyan erdőkben, melyek nem lyuka­sak, olyan kék égben, mely nem ráncos s olyan holdvilágban, melyet nem Galló mozgat hátul. Nagy élvezet ez egy színházi direktornak, kinek legsikerültebb kősziklájára otthon lyu­kat váj a kóristáné s onnan nézi a közön­séget. Elmenvén Gömör megyébe, helyettesítésé­vel megbízta Lukácsyt, a főrendezőt. Lukácsy igen szépen képviselte a direk­tort egy hétig. Tovább nem bírta, mert ő hosszúszáru csizmát és vidrabőr-sipkát viselt a méltósághoz (hogy jelezze a rangkülönbsé­get rendező és direktor közt.) Ez a viselet pedig nyár közepén megviseli egy kicsit az embert. Rábízta tehát a helyettesítést N­emess Fe­renc titkárra s rögtön sietett a Dunafürdőbe. Csak nyár végén jött ki belőle. Nemess ez időben kezdett magának Cin­­kotán egy villát épiteni. Ha ő nem volt kint személyesen, munkásai inkább a nagy ircével, mint a kis villával foglalkoztak s azért rá nézve a direktori állás nagyon terhes volt. Rá is bizta csakhamar Relle Ivánra, a­ki a színháznál ellenőri állást foglalt el. Hogy mit ellenőrzött, azt nem tudom ; de hát minél több hivatal van egy intézetnél, annál nagyobb a tekintélye. A nemzeti színháznál is nyolc ren­dező nézi, hogy a dekorátor hogyan fúrja oda a méhest a földhöz. Ha kevesebb nézné, a mé­hes­­eldülne. Denique a népszínháznál is kell ellenőri állás, nehogy azt higyjék, hogy ott nincs mit ellenőrizni. Mai számunk 16 oldal.

Next