Budapesti Hírlap, 1890. február (10. évfolyam, 31-58. szám)

1890-02-09 / 39. szám

1890. február 9 BUBAPESTI HÍRLAP. (39 cz.) látott, s mivel a kereskedő nem akarta azt meg­semmisíteni, bepörölte a biróságnál szerzői jog megsértése miatt. Kártérítés fejében 300 irtot kért a művész. A kereskedő azzal mentegetőzött, hogy ő a képet csak diszül tette a kirakatba, s esze ágában sem volt azt eladni. Felperes erre azt hozta fel, hogy á­r volt kitűzve a képen, alperes tehát mégis áruban tartotta azt. A bíróság elrendelte a bizo­­nyítási eljárást arra nézve, vájjon volt-e ár a másolaton, és hogy azonos volt-e a festett másolat az eredetinek bemutatott fénykép-másolatával. — A megsértett polgármester. Mint zágrábi levelezőnk táviratozza, Pogledics nyugalmazott osztályfőnököt, a­ki Sieber főpolgármestert a jegy­zőkönyvek meghamisításával vádolta, az utolsó fó­rum közhivatalnok megsértése miatt tizenöt frtnyi pénzbírságra ítélte. — Sulfredő ház. F. H. hivatalnok a budai körúton házat épittetett P. H. építész által s szép uj palotájába be is költözött. Azonban mindjárt az első nap örömét rémület váltotta föl, mert a ház sülyedni kezdett, úgy, hogy a fővárosi tanács azon­nal kiürittette a házat, mely ma is áll még díszes külsejéhez támasztott cölöpökkel és agyon törede­zett ablaküvegeivel. A ház javítható sem lévén, a tulajdonos felszólította az építészt, hogy az összes költségeket adja vissza és telkéről a házat hordja el. Az építész hallani sem akar erről. Azt mondja, hogy ő jókarban átadta és felperes átvette az épü­letet, tehát ők végleg leszámoltak egymással. A háztulajdonos azonban kimutatta a budapesti tör­vényszék előtt, a­hol az építészt bepörölte, hogy az alapfal nem elég mély és alperesnek, mint építész­­nek, tudni kell, hogy gyönge talajnál mélyre kell alapozni ; ha tehát ezt elhibázta, viselje az általa okozott károkat. A készfizetéseken kívül pedig a háztulajdonos azért kívánja még a háznak elhorda­­tását is, mert az, mint teljesen hasznavehetetlen tö­meg, ő neki csak teher s ha visszakapja is ezreit, de még azért nem építtethet, mert a telke ma nem üres, hanem azon az alperest illető „anyag“ áll ; már pedig felperes teljesen az építés előtti ál­lapot visszaállítását követelheti. A bíróság még nem határozott. — Halálbüntetések statisztikája. A bün­tetőtörvény életbelépése óta, mint a Jogtudományi Közlöny írja, 78 halálbüntetést mondott ki a kúria. Ebből végrehajtottak 28-at. Az egyes években a ki­végzések száma a következő volt: 1880. évben 0, 1881-ben 3, 1882-ben 3, 1883-ban 6, 1884-ben 7, 1883-ben 6, 1886-ban 1, 1887-ben 0, 1888-ban 1 , 1889-ben 1. — Tudományszomjas cipészlegények. A budapesti cipészlegények egyesülete egy beadvány­ban arra kéri a budapesti ügyvédi kamara elnö­két, lenne szives a kamara néhány tagját delegálni, a­kik nekik az egyesületben népszerű fel­olvasást tartanának a jogról. Hó­­dossy Imre, az ügyvédi kamara elnöke, mint az Ügyik. Lapja írja, udvarias levélben azt válaszolta, hogy az ilyen intézkedések megtétele nem tartozik a kamara hatásköréhez, egyúttal a kérvényezőket a budapesti ügyvédi körhöz utasította, hol bizonyára a legnagyobb készséggel tesznek eleget kérésüknek. Ténye a legtöbb iskolában nem felel meg a várakozásnak,­­ és ennek okai sok tekin­tetben a tanítók, a­kiknek különösen a magyar nyelv megtanítására vonatkozó tan­módjuk helytelen. Díjazásuk oly silány, mely sokszor megélhetésüket sem bizto­sítja, így 78 oly tanítói állomás van a megyében, a­melynek még a törvényes 300 forintnyi minimum fizetése sincs meg. * — A resicabányai magyar nyelv­terjesztő egyesület harmadfél év óta áll fenn. Keletkezésének sok akadály állta útját ; a nem-magyar ajkúak tar­tózkodással, sőt ellenszenvvel fogadták. De már az egyesület fennállása biztosítva van s első­sorban éppen az idegen ajkunkat segélyezi, hogy mily esz­közökkel, azt az egyesületnek múlt éri működéséről szóló jelentése mutatja. Vagyona 2290 fit; van 15 örökös, 60 alapitó, 171 rendes és pártoló tagja. A gyermekcserét, mint a magyar nyelvter­­jesztés egyik leghathatósabb módját, az egyesület szélesebb alapokra fektette ; közvetített Kecske­méten, Félegyházán, Szegeden, Hódmező-Vásárhe­­lyen és Szolnokon. Iparosok is jelentkeztek ina­sokért, azonban nem sikerült alkalmas fiúkat ta­lálni. Az egyesület kimondta az ottani Fröbel-gyer­­mekkert-egyesület bekebelezését. A felnőttek szá­mára rendezett magyar nyelvi tanfolyamok közül csak a hölgykurzus létesült 12 hallgatóval Speidl Ernő vezetése alatt, kik dicséretes szorgalmat tanú­sítottak mindvégig. A férfiak tanfolyama részvétlen­ség miatt nem jött létre, ez idén azonban a jelent­kezések számosabbak és igy a tanfolyam felállítása valószinü. Az egyesület elnöke Bergler Sándor, titkára T­e­r­é­n­y Lajos.* — Mulatságok. Az újpesti ág. hitv. ev. egy­ház javára e hó 9-én, az újpesti Colosseumban hang­verseny és táncmulatság lesz. T­ölnay Lajos egy „Hogyan kell az asszonyokkal bánni ?“ című rajzát fogja felolvasni.­­ A vácvidék­i egyetemi ifjak köre e hó 15-én Vácott, a kaszinó helyiségében, estélyt rendez. A táncmulatságot felolvasások, szavalatok és zongorajátékok előzik meg. — A n.-locsicói iparos­kor e hó 15-én zene- és táncostályt rendez. VIDÉK: — Baranya me­gye népoktatási állapota, a Salamon József kir. tanfelügyelő által szer­kesztett és a közigazgatási bizottság elé terjesztett jelentés adatai szerint, múlt évben következő volt: A megye 859 polgári községe közül csupán Szt.­­Kúton nincs iskola. Árva- és szeretetházak a me­gye területén nincsenek, kettő van Pécs városában, a­melyek részben a megyére is kiterjesz­tik működésüket, de korántsem felelnek meg még csak megközelítőleg sem a szükségletnek, holott a vagyontalan árvák száma a megyében százakra megy, így van a kisdedóvókkal és gyermekmenedék­helyekkel is. A fennállott öt óvó számban nem sza­porodott, m­íg az iskolák három magyar tannyelvűvel szaporodtak. A tankötelesek száma 50.053 volt, kik közül tényleg iskolába járt 49.148, még­pedig anya­nyelvük szerint 23.327 magyar, 19.642 német, a többi horvát, szerb, tót és román. A 420 iskola kö­zül magyar tannyelvű volt 214, német 54, német­magyar 90, szerb 20. Az 567 tanító közül 512 képe­sített, 55 nem képesített volt. Szomorú ered­ményt mutat föl a különböző tannyelvű tankötelesek szaporodásának statisz­tikája. E szerint a szaporodás tekintetében első helyen állanak a németek és horvátok,­­ ezután jönnek a szerbek és csak leg­végül a magyarok. A német tankötelesek szaporodási százaléka 4-4, a magyaroké 1­5. A leg­több felekezeti iskolákban nincsen rendtartási napló, nincsen tanterv. Általában véve az iskolázás ered­ Regény-Csarnok. T­ŰSBEN. Regény. Irta: fLen­tszkyak­-l£í­jza ILen­ke. 37 11-ik kötet. TIZENNYOLCADIK FEJEZET. Anna halkan, nesztelenül lépett be s né­mán, fejének tiszteletteljes meghajtásával, de feltűnő hidegen üdvözlé a grófot, ki elragad­tatva szemlélte, s hozzá sietve megragadta kezét. — így kellett távoznia, Anna? Búcsú, egyetlen szó nélkül, a legnagyobb nyugtalan­ságba hagyva barátait­ — kiáltott fel melegen; — hát ezt érdemeltem öntől? — Gróf úr . . . — Mily mentséget hozhat fel, e rideg, megvető bánásmód ellen? — Nem tudom,mit feleljek kérdésére; — viszonzá Anna földre sütött szemekkel, kezeit egymásba kulcsolva. — Felelje azt, ami igazság, ez a leg­jobb mentség a velem elkövetett megvetéssel szemben. Anna gyorsan, idegesen emelte föl fejét. — Mentségre nincs szükségem, megvetés­ről pedig szó sem lehet, — monda komolyan, — de ha igazán kívánja tudni hallgatásom okát, gróf úr, elmondom azt, bár meglehet, hogy haragját vonom magamra. — Szóljon, kérem, szóljon . . . Csak nem sértettem meg valamivel ? — Nem, de felébresztett egy álomból és tudatlanságomból s ez hasznomra vált, mert megmutatta az utat, melyet ezentúl követ­nem kell,,ha jó hírnevemet meg akarom őrizni. — És ez az út ? — Itthon kell maradnom a szüleimnél, nem szabad senki kegyét elfogadnom, még méltóságodét sem, ki nekem pedig atyám lehetne. Szendrey arcát sötét pir önté el e sza­vakra. — Mi hozta önt most e meggyőződésre, azelőtt­ nem voltak ily kételyei, mondá elfojtott haraggal. — Mert nem ismertem a világot és annak szokásait, szabályait, véleményét. Tudatlansá­gom által tűzben jártam, melyben, hogy el nem égettem szárnyaimat, a gondviselésnek köszönhetem, mely őrködött fölöttem. De fel­világosított gróf urnak egy nyilatkozata, mely annyira megdöbbentett és meglepett, hogy­­ sohasem fogom elfelejteni .... És ez volt az oka, hogy haza jöttem. Talán a hálátlanság gyanúját vontam magamra. . . — Egy nyilatkozatom ? — Már bizonynyal elfelejtő s talán az én figyelmemet is elkerülte volna, ha Mikecz András, a derék iparos, az ő egyszerű, durva, de jóakaratu modorában azon kérdést nem in­tézi hozzám pár héttel előbb, hogy mily címen fogadom el méltóságod kegyeit és tudtomra nem adja, mit beszél arról azon kis világ, mely engem ismer. — Badarság, csak nem intézi dolgait ön, Anna, egy mesterember véleménye után. — De ez a mesterember nekem jóakarom. — Szerelmes önbe, irigység nála az egész. És nem vagyok-e én is jó barátja? kérdő ne­heztelve Szendrey, kinek mind kellemetlenebb volt Anna öntudatos, komoly meggyőződéstől áthatott hangja. Vagy kétségbe vonja, hogy nem a legtisztább jóakaratból történt mindaz, a­mit jövőjéért tettem?­­ — Sőt ellenkezőleg, gróf úr, meg vagyok győződve kegyességéről, de nem fogadhatom el többé szívességét, mert . . . — Nos, folytassa kérem. — Mert nem akarok szeretőj­ének látszani! mondá erélyes tiltakozással a lelkész leánya. Tekintetében sötét tűz lobbant fel, mely megmutatta Szendrőynek, hogy minden rábeszélés hasztalan volna. És a mellett oly szép volt, puha, lenszinü selyemhajával, Goethe Margaréthájában hasonló eszményi arcával, égszinü, nedvesfényű­ sze­meivel, melyet még bánatos hangja sem birt komor kifej­ezésűvé tenni, hogy Szendrőy nem tudta levenni róla szemeit s megbűvölve tekin­tett reá. — Ke,gyed tehát teljesen visszalép ama pályától, mire oly nagy kedvvel készült ? kérdé majdnem reszketve a felindulástól. — Egyelőre itthon maradok. De nem mondom, hogy nem leszek színésznő, csak hogy más módon folytatom majd tanulmá­nyaimat. — Szabad tudnom azt a módot ? — Annyi pénzt kell szereznem, hogy függetlenül élhessek tanulmányaimnak. — K­e 11 ! De mi módon ? Szülei sze­gények s ha mástól nem fogad el segélyt, úgy • • • . . — Nem érhetem el célomat. Talán igaza van, gróf úr s legjobb leend ez elérhetetlen vágyakról lemondanom. — Hát azt hiszi, hogy azon sok fényes csillag a művészet egén, a saját erejéből és énzéből jutott a tündökléshez ? kiáltott fel évvel Szendrey. Legyen meggyőződve, hogy többé-kevésbbé mind ugyanazon nehézségek­kel küzdöttek, a­mivel ön. Sorsa mindnyájuk­nak az önéhez hasonló volt, csak hogy azok több kitartással bírtak s nem riadtak vissza képzelt rémektől, mik csak hitvány eszközök egy nagy cél elérésére. Anna némán hajtá szép fejét keblére s tűnődni látszott, Szendrey uj reménynyel te­kintett rá. — Meglehet, hogy igaza van, gróf úr, mondá azután szomorúan. De én gyengébb, ha­szontalanabb vagyok azoknál. Bátortalannak, kimerültnek érzem magam és határoztam jövöm fölött. Egy időre itthon maradok. Szendrőy gróf ajkába harapott. Ez a kis papleány teljesen megbabonázta őt s nem tudta elviselni azon gondolatot, hogy őt elve­szítse. Pár percig heves küzdelem látszott rajta... Anna csodálkozva szemlélte. — Látom, hogy határozata erősen áll, kezdő végre a gróf habozva és mintegy eről­ködve ejtvén ki szavait. Látom azt is, hogy az a gondolat, melyet ön egy odavetett , ta­lán meg sem fontolt nyilatkozatomba belema­gyarázott, rosszul esett érzékeny szívének. Nos hát, hogy megmutassam, miféle érzelmekkel vagyok én az első perc óta kegyed iránt, ezen­nel tudatom, hogy nem óhajtom, miként visz­­szatérjen a színi pályához, mert, más célom 11

Next