Budapesti Hírlap, 1890. március (10. évfolyam, 59-89. szám)
1890-03-01 / 59. szám
1890. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (59 sz.) FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, febr. 28. — A III. ker. bizottsági tagok tegnap tartott értekezletükön az üresedésben levő tanácsosi állásra Márkus József főjegyzőt jelölték ki egyhangúlag. — A köztemetői vasút építése megint újabb halasztást fog szenvedni. A városi vasúti vállalat e vonal kiépítésére nézve a fővárossal azon az alapon egyezett meg, hogy a magyar államvasutaknak a központi személypályaudvarba vezető vonalai fölé csak akkora áthidalást kell építenie, mely alatt négy pár fia elfér s a szerződési feltételeket is ezen az alapon állapították meg. Most azonban a magy. államvasutak igazgatósága oly áthidalás építését kívánja, mely alatt nem négy, hanem hat pár vágány fér el. Ezáltal természetesen a költségek jóval emelkedni fognak. A vállalat most azt akarja, hogy a költségek emelkedésével arányban az engedélyidőt hosszabbítsák meg, mert negyven év alatt a költségek amortizálása lehetetlen. Hogy a vállalat a vasútépítés terheinek emelkedése következtében a szerződési előnyök fokozását óhajtja, ezt értjük és még IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, febr. 28. , A nagy Galeotto.“ Dráma 4 felvonásban. írta Echagaray. Egy nagy költő bevonulása volt ma este a nemzeti színházba. Ünnep lehetett volna ez, ha balesetek meg nem zavarják. A diadalkocsit a művészeknek kellett volna vontatni tapsok, koszorúk közt, de a díszmenet megakadt, a kocsi megingott, mert egyensúlyát veszélyeztették azok, kikre sorsa bízva volt. A közönséget a nyugtalanság izgalma zavarta illúzióiban s a hatás tökéletlen, a taps tétova maradt, a koszorúk a félénk lelkesedéstől nem kaptak szárnyakat, hogy Echegarayt, a nagy spanyol poétát, az élet durva harcaiban elrejtett okok mesteri elemzőjét s a drámai jellemzés és nyelv erejével, bájával fölfegyverzett művészt üdvözölje. Mondjuk ki nyáran : kínos volt ez a premiere. Láttuk a mesterművet (Patthy fővárosi tanár sikerült fordításában, mely minden dicséretet megérdemel), éreztük egy kivételes erejű poéta hatását és diadalát, mégse élvezhettük az előadás fonákságai miatt. Nem szánunk szemrehányást ezért az előadóknak, kik egyenként a legjobb igyekezettel mentek neki a feladatnak. Vád csak az igazgatást érheti, mely könnyelműen, előkészítés, ellenőrzés nélkül bocsátotta őket útnak. A jelenetek számos ingadozása, boszantó fennakadások, melyek néhány kényes és feszült helyzetet csaknem a komikai reakciónak vetettek áldozatul , a próbák elégtelenségére és avatott instrukciók hiányára vallottak. A könnyelműség netovábbja pedig az a kockázat volt, hogy a dráma hősnőjét az igazgató egy fiatal kezdőre bízta, ki ma lépett fel színpadunkon először , Normándi kisasszonyra. E színésznő nincs tehetség híján, de kegyetlenség volt ezt ily kihívó módon, a legnehezebb szerepek egyikének kreáltatásával próbára tenni. A kisasszony pár évig német színésznő volt, tavaly a bécsi burgszínházhoz szerződtették. Egyszerre kellett ma a nyelv, szerep, ábrázolás nehézségeivel új környezetben, ismeretlen közönség színe előtt, a teljes elszigeteltség veszedelmei közepett megküzdeni. A vállalkozás annál végzetes lehetett rája nézve, mert külső eszközei éppen nem támogatták : se színpadi alakja, se hanganyaga nem ígért első találkozásra sokat, idegenszerű kiejtése, németes éneklő recitálása, nyelvhibája meg éppen bizalmatlanságra hangoltak. Mindezt értelmi ereje, elemző képessége és szinésztemperaiumntuma feledtette volna, ha ezek öntudatos birtokában megmaradhat. De oly gyilkos tréma szállta meg, melytől vállalata folyvást ingadozott, végre összeomlott. A darab közepén nem látszott többé maga se bízni a siker lehetőségében: tehetsége cserben hagyta s kormányzatlanul végezte a funkciót. Helyzete hasonlított a kisiklott vonatéhoz, mely a homokban vergődik s összetörik, bár a síneken maradva céljához jutott volna. Sajnáljuk az esetet, de felelőssé érte a vonatfelügyelőt teszszük. A nagy Galeotto története így vesztett az egyik főszereppel történt könnyelmű kísérlet kockáján. A költőt azonban ez a veszteség nem érheti. Neki elégtételt kell adni a sérelemért, mely darabját érte. Oly művet ismertünk meg ebben, melyhez a felfogás mélységére, a szerkezet finomságaira és a nyelv nemes szárnyalására kevés fogható van az irodalomban. A darab cime idézet a Dante Divina Comediájából. Galeotto könyvétől kárhozik el ott két piától szerelmes egymás karjában. E könyv bukásuk okozója, mert alkalmat adó szenvedélyt gerjeszt bennük reá. Echegaray ez ötletből darabot ír, melylyel azt bizonyítja, hogy a legkajánabb csábító a rágalmakon, mende-mondákon éledő világ. Nem egyes ember, hanem a nagy tömeg szerzi a legtöbb bűnt, terjeszti a szennyet az erkölcsökben, aljasítja a jellemeket,befeketíti a tisztaságot is. Ez a világ a „nagy Galeotto.“ E felfogás tán igaztalan a tömeg iránt, melynek természete az, hogy tenger gyanánt zajongva, zúgva mossa partjait, ostromolja a szigeteket, enyésztve és alkotva szüntelen. A tömeg asszimiláló ereje az egyénre nézve gyakran lehet végzetes, de ezen sarkal a közélet szellemi és erkölcsi egyensúlya. A tengerbe évenkint belesül sok ember, de azért kizúgolódnék a tenger ellen, mely szép, hatalmas és csodálatos marad, ha áldozatokat szed is. Bölcselkedésnek a „nagy Galeotto“ egyoldalú, de szerzője nem akart filozófiát írni; az ő szeme a nagy tenger áldozatait nézi, történetüket tárja föl és elmondja oly megrázó szavakkal, hogy a tenger, az embersokaság, a nagy Galeotto is megsirassa őket. Két áldozatról szól a darab. Ernesto az egyik, ki don Julián házában családtag gyanánt lakik, a háziúrban második atyját tiszteli, don Julián nejét, a szép Teodórát pedig testvérileg szereti. E nő a másik áldozat. A világ megítéli Ernesto és Teodóra feltűnő gyengéd, meghitt viszonyát. Don Julián szigorú erkölcsű öcscse , Severo s ennek neje : Mercedes, figyelmeztetik a férjet. De don Julian csupa szeretet és bizalom. A világ mendemondákat kezd, sértő megjegyzéseket tesz Teodórára. Ernesto tettleg megfenyít egy rágalmazót az úri kaszinóban. A párviadal kikerülhetetlen. Don Julian elég jókor értesül róla fecsegő unokaöcscsétől, Pepitotól, hogy férji tiszte szerint Teodóra rágalmazásáért ő álljon boszút. De ellenfele híres bajvívó és leszúrja őt. Halálosan sebezve hozzák segédei Ernesto lakására, hol don Julian Teodórát találja. A nő is hallott Ernesto afférjáról s azért jött hozzá titokban, hogy a párviadalról, mely férjét alázná meg, lebeszélje. Don Juliánban kitör a féltés ördöge, Teodóra szűzies bizalmát Ernesto iránt szemérmes rettegés alakítja át a szerelemmé, mely annál nagyobb, mentül igaztalanabb a gyanúsítás, melylyel don Julian az ő hűségét terheli. Ernesto egyre nagyobb hévvel követeli, bűntelennek érezve magát, Teodóra és don Julian becsülését s ez a hév — bár nem tud róla számot adni magának — már szerelem. A világ, a „nagy Galeotto“, így oltotta két tiszta lénybe a bűnös szenvedélyt. Don Julian halála nem menti fel őket kényes erkölcsi helyzetük terhe alól. Severo úgy bánik Teodórával, mintha ez elbukott s ő a kárhozat végrehajtatója volna : kiűzeti a férj házából. A nőt Ernesto fogja fel karjaiba: a „nagy Galeotto“ szánta s adta neki. Az előadásról még csak annyit jegyzünk meg, hogy Ernesto szerepe Mihályfinak, dán Juliáné Nagy Imrének, Severé Gyenesnek, Mercedesé Lendvaynénak és Pepitoé Benedeknek volt kiosztva. Mihályfi hévvel szavalta a szép verseket, Nagy Imre nagy erővel játszott a két főjelenetben s ezért nyílt színen kapott tapsot, Benedek ügyes Pepito volt. Ezek a dicsérhető mozzanatok. A többi csupa szintelenség, bágyadtság, é s várjon minden iparágra, vagy csak egyes iparágakra nézve volna-e és mily módon volna a gyermekek munkaideje és munkaköre megszólítandó. 4- A serdülő fiatalság munkájának szabályozása, ezekkel a mellékkérdésekkel: megszorítandó-e a gyermekkoron túllévő serdülő fiatalság munkája és esetleg mely életkorig szorítandó meg , mely megszorítások eszközbetjek és egyes iparágakra nézve lehet-e kivételeknek helye. A nők munkájának szabályozása, ezekkel a mellékkérdésekkel: megszorítandó-e a férjes asszonyok munkája nappal vagy éjszaka, továbbá megszorítandó volna-e a nőmunkások munkája általában véve és mily megszorítások volnának kívánatosak, s engedélyezhetők-e kivételek egyes iparágakra és esetleg mely iparágakra nézve. 6. A létrejött megállapodások végrehajtása, ezekkel a mellékkérdésekkel: váljon a megállapítandó határozatok végrehajtása és ellenőrzése iránt szükséges-e közös megállapodás, a résztvevő kormányok képviselői tartsanak-e ismételten értekezleteket és mily megbízások volnának a kormányok képviselőinek adandók. Páris, febr. 28. Laur interpellációját a berlini értekezlet ügyében Spuller kívánságára valószínűleg elhalasztják csütörtökig. Páris, febr. 28. (A Bp. H. eredeti távirata.) Barthélemy St. Hilaire, a volt külügyminiszter, a Newyork Herald itteni kiadásának egy munkatársa előtt úgy nyilatkozott, hogy helyesli a német császár eszméjét s hogy Franciaországnak részt kellene venni a konferenciában, jóllehet az eredmény problematikus. Bismarck herceg geniáns ember; ezt bizonyítja egyebek közt a berlini kongresszus. Ennek határozatai nélkül Oroszország lenne ma Európa választott bírája. A francia-orosz szövetségre vonatkozó indítvány nagy ügyetlenség; ez annyit jelentene, mint a hármas szövetséget az európai civilizáció védőjévé tenni a szláv barbarizmussal szemben, a német császárt kiváló uralkodónak tartja St. Hilaire, aki, bármit mondjanak is, Bismarckkal egyetért. Jules Simon a maga részéről szintén helyesli a berlini konferencián való részvételt, de azt hiszi, hogy oda nem politikai egyéniségeket kellene küldeni. Jules Simon a beszélgetés további folyamán az államszocializmus ellen nyilatkozott. Némely lap, így a Figaro is helyesli a külügyminiszter elhatározását, mások úgy vélekednek, hogy Franciaországnak semmi keresni valója sincs Berlinben. Páris, febr. 28. Bernből érkezett magánhírek szerint egyes kormányok közt tárgyalás van folyamatban az iránt, hogy a berlini értekezleten résztvevő hatalmak közül többen — elsősorban Franciaország — képviselők hatalmazását olyképp fogják megszorítani, hogy azok bizonyos kérdések, mint pl. a lefegyverzés kérdésének fölvetése esetén ki fogják jelenteni, hogy azok tárgyalására nincsenek fölhatalmazva. Páris, febr. 28. Hír szerint Burdeau képviselő, az 1890. évi költségvetés előadója és Herbette nagykövet fogják Franciaországot képviselni a berlini konferencián. Harmadik meghatalmazottnak Francis Charmes-ot a külügyminisztérium politikai osztályának volt igazgatóját emlegetik, tányoljuk, azt azonban, hogy habár az építési terv módosításáról már jó ideje tudomása volt, csak most teszi meg a kezdeményezést a dolog tisztázására, mikor már az építési idő közeledik, kénytelenek vagyunk helyteleníteni, mint oly eljárást, mely által a vasút kiépítése anélkül, hogy erre szükség lett volna, ismét el fog odáztatni. — A fővárosi közrendészeti bizottságnak Kada Mihály alpolgármester elnöklete alatt ma délután tartott ülésén az elnök jelentette, hogy az omnibusz közlekedésre kiírt pályázatra csak egy ajánlat érkezett: a Gerster Lajosé. A bizottság az ajánlat részletes megbeszélése végett albizottságot küldött ki. Tárgyalásra került ezután a fővárosi tanács és a főkapitányság által együttesen kidolgozott szabályrendeleti tervezetet a gyaloglakon való közlekedésről. Hosszas vita fejlődött ki a szabályrendelet első szakasza felett. A tanácsi tervezet ugyanis csak mint általános elvet óhajtja kimondani, hogy a gyalogközlekedésre szánt uton a közlekedést feltartóztatni, akadályozni vagy megnehezíteni nem szabad. A rendőrségi tervezet ellenben határozottan kimondatni akarja, hogy a gyalogutakon való közlekedés rendes lefolyásának biztosítása, összeütközések és a gyalogutakról való erőszakos leszorítások kikerülése szempontjából, mindenki a gyalogútnak az általa követett irány szerinti baloldalán tartozik haladni és balra kitérni; rendőri figyelmeztetésnek szükség esetén bármikor, büntetésnek pedig csak magánpanasz esetén van helye. Végre abban történt megállapodás, hogy az élénkebb forgalmú közlekedési pontokon táblák állíttassanak fel, melyek a közönséget a forgalomnak akadálytalan lebonyolítására figyelmeztessék. A többi szakaszokat lényegtelen módosításokkal elfogadták. Az idő elhaladottsága miatt a bizottság nem tárgyalhatta a bérkocsi-viteldíjak ügyében kidolgozott főkapitányi tervezetet; erre néze az elnök csak azt jegyezte meg, hogy a bérkocsisok ipartestülete arra kéri a tanácsot, hogy vele is közöltessék a főkapitány tervezete. Török János főkapitány méltányosnak tartja, hogy a bérkocsisok is meghallgattassanak. Különben megjegyzi, hogy ő igyekezett tervezetében úgy a bérkocsisok, mint a közönség érdekeit szem előtt tartani.