Budapesti Hírlap, 1890. június(10. évfolyam, 149-178. szám)

1890-06-20 / 168. szám

1890. junius 20. BUDAPESTI HÍRLAP. (168. sz.) — A Honvédőrség­ a királyi palota előtt.) A király egyenes kívánságára, mint mai lapunkban em­lítettük, a honvédség is állít ezentúl diszőrséget a budai királyi palota elé. Ezt sokan úgy magyaráz­ták, hogy ezentúl a várbeli diszőrségbe honvédeket is fognak beosztani. Ez azonban nincs így. Ha hon­védség vonul ki, akkor az egész diszőrséget a hon­védség fogja kiállítani. A diszőrség tudvalevőleg áll egy századosból, egy hadnagyból, egy zászlótartó­ból, két altisztből, két káplárból, két dobosból és busz közlegényből. Az őrség parancsnoka rendsze­rint vendége a királyi asztalnak. Most már véglege­sen el van határozva, hogy az első honvéddíszőrség e hó 23-án fog felvonulni a budai várpalota elé. Az őrség zenével — valamelyik közös hadseregbeli ez­red zenéjével — fog kivonulni a fegyvergyári lak­tanyából a városon keresztül. A honvédtisztikarban a honvédségnek ez a kitüntetése nagy lelkesedést keltett s az első honvéddiszörséget remélhetőleg örömmel fogja üdvözölni a főváros lakossága is, mi­dőn az a várba felvonul.­­ (Rákospalotaiak a miniszterelnöknél.) Rákospalota nagyközség képviselőtestülete nevében a miniszterelnöknél, mint belügyminiszternél, tegnap küldöttség tisztelgett, Bossányi László orsz. képviselő vezetése mellett, ki előadta, hogy miután Rákospalota lakossága az utóbbi években 7000 főre szaporodott, a fővárosból is mind többen járnak ki nyaralni, a képviselőtestület arra kéri a minisztert, hogy töltesse be a községi orvosi állást, melyet a község már 1888-ban rendszeresített, de a­melyet azóta még be nem töltöttek. A miniszter átvette az sz iránt benyújtott kérvényt s a küldöttség előtt kijelentette, hogy a visszás állapoton mihamarább segíteni fog. Szükség van erre annyival is inkább, mert az egészségügyi viszonyok rosszak a község­ben s a dajkaságba adott sok fővárosi gyereknek nagyon szüksége van szakértő hatósági felügyeletre. A miniszter megígérte, hogy segíteni fog a bajon.­­ (A várpalota útja.) A várhegy krisztina­városi oldalán nagy rombolás jelöli most azt az utat, mely a leendő királyi palotához vezet. Az Attila- és Lógody-utcák rendetlen régi házai között visz az uj­at, ezeket a házakat távolították el. A lakók már rég kiköltöztek belőlük, csak azok az épületek kap­tak egyelőre kegyelmet, melyek beleesnek ugyan a szabályozás alá eső területbe, de nem a most kivá­gott úton állanak. A szabadon álló útvonalon már a csatornázást is megkezdették, lenn pedig a napszá­mosok tegnap fogtak neki a megmaradt alsó bástya­falak elpusztításához. Ezek a falak tudvalevőleg ne­vezetesek arról, hogy Budavár ostroma alkalmával a Naphegyen elhelyezett honvédágyuk itt lőtték a leg­nagyobb rést. Az abszolutizmus idejében kitataroz­ták ezeket a falakat s most a kőmives-csákány rontja le az egykori vár maradványait. — (Bánhidy Béla báró) holttestét — mint levelezőnk távirata jelenti — Aradon ma délután nagy részvét mellett szentelték be. — Arad- és Csanádmegye birtokossága, Aradmegye és a város közönségének szine-java, hivatalnokai, ügyvédi kara jelen voltak a végtisztességen. A holttestet kocsin Lökösházára vitték, hol holnap délelőtt helyezik csa­ládi sírboltba.­­ (Csillagvizsgáló a Gellérthegyen.) Az akadémia matematika-természettudományi osztályá­nak e hó 16-án tartott zárt ülésében Szabó Jó­zsef osztálytitkár fölemlítette a citadella lerombolá­sának hírét s azt ajánlotta, hogy az akadémia te­gyen lépéseket a végből, hogy azon a helyen, a­hol 1849-ig az egykori magyar egyetemi csillagvizsgáló állott, ismét építsenek egy országos csillagvizsgálót vagy egy hasonló tudományos obszervatóriumot. In­dítványát az osztály egyhangúlag­­elfogadta és az akadémiai elnökkel élen egy bizottságot küldött ki, hogy ez az ügyet kísérje figyelemmel, érintkezzék a döntő tényezőkkel s állap­ítsa meg az obszervató­riumnak leginkább alkalmas helyét. A bizottság annak idején jelentést tesz az osztálynak s konkrét indítványt fog előterjeszteni.­­ (Eyraudi elutazása.) Havannából táviratoztak, hogy Eyraud-t, Goufme gyilkosát, hétfőn szállították a városból a Lafayette nevű francia ha­jóra. Erről a New- York Herald levelezője a követke­zőket jelenti lapjának : Reggel 3 órakor egy rendőrbiztos felkeltett, s a fogházba hitt, mondván, hogy most viszik Eyraud-t a gőzösre. Oda siettem. Eyraud-t cellája küszöbén találtuk, sokkal nyugodtabban, mint gondoltuk. Mi­kor megmondták neki, hogy jöjjön, egyszerűen azt felelte rá :­»Helyes !» Kézi bilincseket raktak rá s ki­vezették. Jokkor egy kakas nagyot kukorékolt, mire Eyraud összerezzent, s mormogá : „Rossz jel !“ Két börtönőrrel kocsiba szállt. A fogháztól a kikötőig katonaság kettős sorfala közt haladtak. Eyraud mély hallgatásba merült. Mikor aztán a hajó kabinjába ér­kezett, leborult a földre és sírt, esküdözvén, hogy ő ártatlan. Ekkor beléptek Loudais és Gaillarde, a francia rendőrügynökök s hivatalosan átvették a kubai rendőrségtől. E közben az elektromos fény, melylyel a Lafayette hajó világítva van, hirtelen ki­aludt : a két francia rendőr odaugrott, megragadta Eyraud-t, s fogta­ mindaddig, a­mig a lámpák újra fel nem gyuladtak. Két hét alatt Eyraud Párisban lesz, hol óriási izgatottsággal várják.­­ (A napfogyatkozás és a csillagászok.) A magyarországi csillagászoknak — mint a beérke­zett jelentésekből látható — szerencséje volt a nap­­fogyatkozással. Ó-G­yallán Konkoly Miklós 15 sikerült fényképet készített a tüneményről s B­á­r­t­­f­ay József, a meteorológiai intézet asszistense, to­vábbá Harkányi Béla és T­a­n­g­­ egyetemi hallgatók körülbelül 200 mérést tettek. Kis-Kartalon Podmaniczky Géza báró és neje, úgyszintén Kövesligeti Radó dr., egyetemi m. tanár 28 mérést végeztek, míg Herényien G­o­t­h­a r­d Jenő 48 sike­rült fényképet készített.­­ (Országos tanitógyalás.) Az országos ta­­nitógyülés megtartásának már-már elejtett ügye, a rendezőbizottságnak mai nagy­gyűlésén szerencsés megoldást nyert, a­mennyiben a Péterffy Sán­dor elnöklete alatt megtartott rendezőbizottsági nagygyűlés egyhangú határozatával kimondatott, hogy a IV. egyetemes tanítógyűlés ez évi augusztus 20—21-én fog megtartatni. A gyűlés megtartását tudvalevőleg az tette kétessé, hogy a kultuszminiszter kedvezőtlen pénzügyi viszo­nyok miatt megtagadta a rendező bizottság által kért 2000 írt államsegélyt. E lehangoló körülmény dacára is bíznak a vezető egyéniségek abban, hogy az ügynek kulturális jelentősége diadalmaskodni fog az anyagi nehézségek és akadályok fö­lött, annyival is inkább, mert az elnök jelen­tése szerint a főváros polgármesterei és tanácsosai a legnagyobb szívességgel és jó akarattal fogadták az e tárgyban járt küldöttséget, ígérve a fővárosnak nemcsak erkölcsi támogatását, hanem jelentékeny anyagi segélyezését is s ezenkívül a nagy­közönség áldozatkészsége és pártolása is bizonyára lehetővé teszik a rendezés költségeinek társadalmi után le­endő beszerzését. A rendező bizottsági ülésen oly lelkesült hangulat uralkodott, hogy annak közvetlen hatása alatt már a gyűlésen a következő önkén­tes ajánlatokat, illetve adományokat jelentettek be : A Lampel Róbert, mint Wodianer-féle cég 200 frt, Verédy Károly dr. 10 frt, Gergelyi Jakab 10 frt, Kálnay Nándor 10 frt, Nagy László dr. 10 frt, Bönyérffy János 10 frt. A munkácsi tanítótestület 5 frt. Összesen 255 frt. A rendezőbizottság társelnökéül Szathmáry György országgyűlési képviselő, tiszteletbeli tagokul pedig Verédy Károly dr. és Tóth József tanfelügye­lők s a főváros polgármesterei és tanácsosai vá­lasztattak meg.­­ Megalakították még a mai gyű­lésen az egyes szakosztályokat is. Végül György Aladár tett egy igen helyes indítványt, hogy a végre­hajtó bizottság kérje fel a közoktatásügyi kormányt arra, hogy a tanítógyűlés naplóját az egyetemi nyomda ingyen állítsa ki. — Az országos tanitó­gyűlés célja: a nemzeti népnevelés mindennél előbbre való fokozatos és céltudatos fejlesztése, bizonyára oly cél, a melynek megvalósításától egyetlen jó hazafi sem tagadja meg meleg rokonszenvét, érdek­lődését és pártolását s igy hiszszük, s kívánjuk, hogy annak valóban óhajtott fényes eredménye legyen.­­ (Az állami tisztviselők fizetése.) A bu­dapesti tisztviselőegyesületek egy küldöttsége, mint már említettük, a napokban járt Szapáry Gyula gróf miniszterelnöknél és W­e­k­e­r­­­e Sándor pénz­ügyminiszternél, kiknek a magyar állami tisztviselők anyagi helyzetének javítására vonatkozó emlékiratot nyújtottak át. Az emlékirat fölemlíti, hogy a budapesti tiszt­viselőegyesületek már a múlt évben nyújtottak át a kormánynak és az országgyűlés két házának egy em­lékiratot, melyben kimerítő adatokkal kimutatták, hogy milyen kedvezőtlen a magyar állami tisztviselőknek anyagi helyzete és fölemlítették, hogy ez kiszámíthatat­lan kárára van az államnak is. A tisztviselők számot vetettek ez állam pénzügyi helyzetével is, a­mennyi­ben megelégednek oly javadalmazással, melyet az osztrák államhivatalnokok már 1873. óta tényleg húz­nak, s mely javadalmazásnak elégtelensége már ott is mind jobban és jobban kitűnik. Az­az beérik azzal, hogy a legnagyobb fizetés, melyet az államhivatalno­kok legnagyobb része hosszas szolgálati idejének vége felé elérhet, nem úgy, mint most, évi 1000 frt, hanem mint Ausztriában, 1200, 1300 frt legyen. Nem is kérik, hogy fizetésüket, mint az más szerencsé­sebb országokban tényleg megtörtént, egyszerre fölemeljék, de beérik azzal, hogy egyelőre ama kategóriába tartozó hivatalnokok fizetése javíttassák, kik a segítségre leginkább rá vannak szorulva, ama kategóriájót tudnillik, melybe már régóta szolgáló családapák tartoznak, kik hosszú, ha szolgálat után zanyaró helyzetük súlya alatt gyakran összeroskad­­nak. Rámutatnak arra, hogy az oly államokban, me­lyekben az államhivatalnokok helyzete hasonlíthatat­lanul kedvezőbb, így Németországban és Porosz­­országban, az uralkodó maga hangsúlyozta a trónbe­szédben a fizetések fölemelésének szükségét. Végül — mint már említettük is — azt kérik az egyesü­letek, hogy múlt évi folyamodásuk értelmében leg­alább a legégetőbb szükség kielégítésére szükséges kiadások már az 1891-diki költségvetésbe fölvé­tessenek. — Esztergom az adóemelés ellen. Alig múlt egy éve — jelenti levelezőnk — hogy Eszter­gomban föloszlatták az adófelügyelőséget s a budai pénzügyigazgatóság alá sorozták a várost. Az adó­­felügyelőség körülbelül tíz esztendeig működött a városban, melynek anyagi viszonyait és adózó képes­ségét tökéletesen ismerte, s éppen azért sohase kö­vetett el olyan képtelenséget, mint a mostani új adókivetés, mely körülbelül ötven százalék­kal emeli az egész város adóját. Nagy levertséget idézett ez elő a polgárság között. H­e­­­c­z Antal dr. polgármester rögtön egybehívta az érdekelt adózó közönséget s részletes jelentést tett az adókivetés tulságai ellen. A tiltakozó érte­kezlet elhatározta, hogy Horánszky Nándor, Esztergom városa képviselője, vezetése alatt a hét elején küldöttséget meneszt a pénzügyminiszterhez. Az egész város el van keseredve.­­ (Levélhordók és rendőrök sztrájkja.) A londoni levélhordók sztrájkja már megkezdődött s ha követeléseik nem teljesittetnek, holnap, június 20-kán, az összes londoni közrendőrök megkezdik a sztrájkot, csak az irodákban dolgozó személyzet marad munkában. A postásokat távirathordó fiuk­kal helyettesítik s van az angol fővárosban olyan városrész, melyben már tizennyolc órája egyetlen levelet se hordtak ki. A rendőrök fő panasza az, hogy csak 25 évi szolgálat után lesznek nyugdíj­­képesek s ekkor is csak úgy, ha az orvosi vizsgá­lat kideríti, hogy szolgálatképtelenek. Továbbá az hogy órákig tartó különszolgálatért semmi külön ju­talmat nem kapnak. — 1A nemzetközi templom.) Chicagoban­ nagyban készülnek már most a nemzetközi kiállitásra s természetesen nincs hiány hóbortosnál­ hóbortosabb inditványokban. Csak Amerikában születhetett meg például az a gondolat, mely Utter Dávid chicagói lelkésznek ötlött az eszébe. Ez azt indítványozta hogy építsenek a kiállítási területen egy óriási tem­plomot, melybe befér 20 ezer ember. Ebben a tem­plomban minden vasárnap reggeltől estig tartsanak istentiszteleteket,­­ a világ összes népeinek szer­tartása szerint, kezdve a keresztényen és végezve a fetiszimádón. Hétköznapokon — igy okoskodik az amerikai pap — bizonyára akad vállalkozó, ki az épületet kibérli hangversenyteremnek, a templom tehát „nem vész kárba.“ — (Általános munkásmozgalom.) A bér­mozgalom a munkások körében egyre terjed. Az asztalosokhoz s az ácsokhoz újabb iparágak munká­sai csatlakoznak. Vasárnapra tervezik a kocsi­gyártók a munka beszüntetését, a­mennyiben nincs kilátásuk arra, hogy munkadóikkal békésen kiegyezhetnének. A kocsigyártó-legények közül csak azok szüntetik be a munkát, kik mestereknél dolgoz­nak s ezek már múlt vasárnap, e hó 15-én, fel is mondtak munkaadóiknak. A mesterek egy­­ része ragaszkodik ugyan a kétheti felmondáshoz, kérdés azonban, hogy a munkások hajlandók lesznek-e a két hetet kitölteni. A mozgalomban a gyárakban dolgozó kocsigyártók azért nem vesznek részt, mert az ő munkaidejük s bérük jelenleg is már annyi, a­mennyit a mestereknél alkalmazott munkások köve­telnek. A legények bizottsága­ik a kovács- és bognár­­ipartestülethez beadványt is intéztek követeléseik ügyében, de ez a beadványt visszautasította alaki hiba folytán. A bizottság a beadványt tehát az I. fokú iparhatósághoz terjesztette be. A sztrájkoló ács­legények a városligeti ,Lánényseprő­­ köz címzett vendéglőben holnap, pénteken, d. e. 10 órakor gyűlést tartanak, a következő napirenddel: 1. A be­­tegsegélyző egyesület ügye. 2. A munkaidő megrö­­viditése. 3. A munkabér fölemelése. — A budapesti gyárosok és ácslegények ma válaszoltak a legények előterjesztésére. A mesterek hajlandók egynémelyik kívánságot teljesíteni, így beleegyeznek a József­­napi munkaszünetbe, továbbá abba, hogy ünnep és vasárnapon munkára senkit se lehessen kénysze­ríteni. De nem egyeznek bele a heti illetéknek a segélypénztárba való befizetésébe, a május elsejei munkaszünetbe, a 8 órai munkaidőbe és a bér föl­emelésébe. A legények ennek következtében el van­nak tökélve, hogy szilárdul kitartanak a sztrájk mellett. Legújabban a kőbányai és az újpesti ács­­legények kezdték meg a sztrájkot. — A budapesti Icefőkötő legényeimet a mesterekhez intézett kérelmét a mesterek tudvalevőleg elutasították. A legények erre a IV. ker. elöljárósághoz, mint elsőfokú ipar­hatósághoz fordultak, közbenjárását kérve. Az elöl­járóság utasította az ipartestületet, hogy kebeléből küldjön ki egy békéltető bizottságot. E bizottság a jövő hét folyamán kezdi meg az egyezkedést a legényekkel. A kefekötőlegények ez ügyben vasár- B

Next