Budapesti Hírlap, 1890. szeptember (10. évfolyam, 241-269. szám)
1890-09-01 / 241. szám
, hanem messze kint a tengeren, mikor a kordátok egy kis gőzösein már útra keltek. De Spalatoban nagy csoport pap és szerzetes verődött össze, szájában szivarral, ruháján a horvát színekkel és a zágrábi uraságokat úgy vonultatta be a városba, mint valami meghódított tartományba, folyton veszettül ordítozva és sértegetve a nagy többség hazafias érzelmeit. Spalatoban a horvátok lakomát és uzsonnát rendeztek. Uzsonna után a Caffe al Porto termében azt a Tuskánt, aki azzal dicsekedett, hogy a horvát bánt megrugdalta, diadallal hordozták körül, mégpedig a kerületi kapitány úr jelenlétében. És ez nem elég : mikor véget ért az ozsonna, mely a jelenvoltakat igen felhevítette, a csapat végig kószálta a várost, tüntetőleg a Caffe Troccoli-hoz vonultak, a városháztérre, ahol néhány polgár volt összegyülekezve. A horvátok, úgy a zágrábiak, mint a bennszülöttek, torkuk szakadtából lázitó dolgokat ordítottak; a megsértett és fenyegetett spalatoi polgárok erre viszonzásul éltették I. Ferenc Józsefet. Ez éljenekre a horvátok lehurrogatták az uralkodót és — ez histórikum ! — akkamálták Oroszországot. Erre pokoli zűrzavar keletkezett. Söröspoharak repültek, székek szolgáltak fütykös gyanánt. A kávéházban levő katonatisztek kardot rántottak, hogy védekezzenek a betörő gyülevésznép ellen. És ki tudja, mi történik, ha nem érkezik meg a csendőrség és nem fog el néhány zavargót. A levél ezután röviden leírja a macarscai szoborleleplezések ünnepét, mely bizony nagyon szegényes volt. A bizottság ugyan tömérdek meghívót bocsátott ki s kite járt, hogy oroszok, csehek, lengyelek, szlovénok is fognak érkezni, de a vendégek száma még se volt több száznál. A horvát szabadelvű ifjúság azért maradt el, mert a Kacsics-ünnep egészen egyházi karakterű volt. A leleplezésen — folytatja a tudósító — a Katolicska Dahinácija szerkesztője, aki a radikális horvát párt élén áll, szintén beszédet akart mondani. De alig tátotta ki a száját, egy rendőrbiztos megtiltotta neki, hogy beszéljen. Az összecsődült sokaság lármázni kezdett : „Hagyják szólani ! Hagyják szólani!“ A csendőrök azonban James láng bevilágítá a megdöbbentő katasztrófát, a diadalmas elem borzasztóan fenséges bevonulását; pernyék röpködtek az üvöltő szélben, úsztak a dagadozó habokon s elbobták a csónakokat, melyeken a menekülők eveztek. Félpercenkint tompa cuppanás, recscsenés jelezte közelebb-távolabb egy-egy épület összeomlását. S ugyanekkor, midőn több mint száz élet veszett el, a viz fölszaggatta a felsővárosi temetőben a sírokat és a kitépett koporsókban az ősök hazaúsztak egykori portáikra. Mindössze néhány száz lépésnyi tér maradt szárazon, az „Iskola-utca" egy szöglete. A legsajátságosabb képet nyújtotta a szomorú város, melynek voltak halottjai, de temetője nem. A halottakat Szőregen temették el. Az újszülötteket a vasúti kocsiban keresztelték, mely e feliratot viselte : „lelkészi hivatal.“ A közlekedés csónakokon történt. Csak néhol állt egy kőház. Közbül csak a zsindelyes födelek guggoltak a hullámokon hosszú sorban. A házfedeleken ott ült a macska, az egyetlen házőrző, a legszívósabb állat. Az özönvízben különféle házi eszközök úsztak, bölcső, szekrény, szekér, egész torlaszokká gyűlve némely kőfalnál. A csónakok serényen szállították a menekülőket, kik közül némelyek egy egész éjszakát fákra felkapaszkodva töltöttek. A mentés munkája napokig folyt, borzalmat keltő részletekben gazdagon. Később deszkajárdákat kezdtek verni a megmaradt házak falaihoz. Az elmenekült polgárok visszaszállingóztak apródonkint s a szárazföldön a „Hungária“ vendégfogadóban tartották az első közgyűlést, tanácskozván tanácstalanul, mitévők legyenek, lesz-e még itt valaha élet, vagy nem lesz többé ? Az ősrégi város első gyűlése egy füstös kártyaszobában folyt le. Valóban a város sorsa is úgyszólván egy kártyán függött. De, ez a kártya, hogy egy banális kifejezéssel éljünk, jó szerencse, éppen a király volt. Fősovány pap ellen fordították szuronyaikat és mint mondják, azonnal hajóra ültették és Sebenicoba kisérték, mert zavargásoktól lehetett tartani. Az ötszáz teritékű lakomán, melynek vendégsége többnyire papokból és szerzetesekből tellett ki, az összes horvát kolomposok áldomásoztak. Amrus, Zágráb polgármestere, Dalmáciára célozva, a horvát tengerpart haladására emelte poharát; feledte a szegény, hogy ott, ahol a dolgok folyása rendes, vagyis nálunk, a horvátok nem fognak boldogulni soha. BUDAPESTI HÍRLAP. (241. sz.) 1830. szeptember 1. TÁVIRATOK. Strossmayer és a csehek. Prága, aug. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Itteni politikailag avatott körökben azt hiszik, hogy a kormány nem fogja tűrni a Strossmayer melletti tüntetéseket. A diszpolgárság megadása a hatóságok ellenőrzése alá tartozik s ezek a megerősítést még nem küldték meg ama községeknek, melyek Strossmayert díszpolgárrá választották. Lehetséges, hogy egészben meg fogják semmisíteni a községek határozatait, a mi azonban — az bizonyos — még fokozná az ifjú csehek elkeseredését. A király a hadgyakorlatokon, Vöcklabruck, aug 31. ) felsége jelen volt a reggeli misén. Délután a városon át a nép folytonos tüntetései közt a wartembergi kastélyba hajtatott, hogy az ott táborozó landwehr gyalogsági csapatok fölött szemlét tartson. A kastély udvarán a tulajdonos St. Julien gr. által fogadtatván, bejárta a tulajdonos egyik elődje által VI. Károly császár fogadására épített kastély termeit és a tulajdonos kérésére a VI. Károly császár idejéből való pompás kristály serlegből bort ivott. Hat órakor udvari ebéd volt. 2 Ő felsége 1000 ritot adományozott a helybeli szegények javára. Az osztrák-magyar hajóraj látogatása. Kiel, aug. 8.. Henrik herceg tegnap az osztrák-magyar hajóraj tiszteletére fényes diszebédet adott a királyi kastély fehér termében. Henrik herceg osztrák-magyar sorhajókapitányi egyenruhát viselt s a lakoma Jenc József őfelsége elérzékenyülve a roppant csapás által, sietve ott termett a „hajléktalan“ városban , csónakon evezett be a düledék falak közé, csónakon jöttek eléje a küldöttségek, csónakról üdvözölte a pompa nélküli bevonulásnál a város szónoka- Ez alkalommal monda a nemesszivü király megindulástól rezgő hangon az emlékezetes megnyugtató szavakat:„Szeged szebb lesz, mint volt.“ E szavak reményt öntöttek a csüggedő, lakosokba s szerencsétlenségük megnyitó mindenfelé a nagylelkűség zsilipjét. Magánosok és testületek, idegen országok, népek özönlöttek adományaikka, az országgyűlés jelentékeny összeget szavazott meg a város újjáteremtésére. A közvélemény az államhatalom által kívánta látni manifesztálva, hogy mikor egy erős nemzeti érzésű város rászorul a nemzetre, a nemzet ott meg is jelenik segítő kezével. Ez összeforrt királyi és nemzeti akarat megtestesítésével bízta meg a felség Tisza Lajost, mint teljhatalmú királyi biztost, ki még ez év nyarán megkezdő feladatát tizenkét tanácsosával és hivatalnoki személyzetével. 1883 őszén, midőn másodízben is lentjárt a király, már egy kész várost talált a romok helyén, sokkal, de sokkal szebbet, mint a minő valaha volt, szebbet, mint a minőnek regényes eszü történetírók képzelték Zsigmond idejében. Három álló napig tartott udvarát a király úgy, mint valaha Hollós Mátyás. Ide jött környezetével, udvartartásával s fényes ünnepélyek közt folyt le e három örömnap. A daliás középkor gazdag színezetű képe csillámlott itt föl. Diszruhás főurak festői csoportjai, fogatjai voltak láthatók. A szegedi polgárok díszmagyarban, kardosan, panyókásan jártak-keltek az utcákon. A mulató király jutalmakat, rendjeleket, nemességet osztogatott; maga a város újjáalkotója a Szegedi gróf címet kapta, melyet négyszáz évvel azelőtt Sárszegi István viselt utoljára. Később, a királyi biztosság távoztával, midőn a városi élet rendes köznapi medrébe visszatért, mutatkozni kezdett némi lankadtság, mely szükségképpen követi a nagyobb erőfeszítéseket ; de ez csak évekre, legfeljebb egy nemzedékre terjedhet; s a kimerülés jelei, melyek az egyes lakosok anyagi elhanyatlásában mutatkoznak, jó részben onnan eredtek, hogy a város palotáival aránylag, egy rántással, Szeged társadalmi, szellemi színvonalát is emelte az újjáalkotás. S ez volt a derekas működés nehezebb és dicséretre méltóbb része. Nemesebb, finomabb erkölcsök rügyeznek föl, gyorsan emelkedik a nép szellemben és szokásaiban s ez egyre szembetűnőbb nemcsak nagy vonásokban, de kicsiségekben is. Még látható a külvárosi paloták tükrös ablakán imittamott, hogy a verőfény ellen a Nagy Mihályné vagy Kis Péterné asszonyom viseltes köténye van odaakasztva, de már napról-napra ritkábban ; a viseltes kötények eltűnnek az ablakokról s helyüket csipkés függönyök veszik át . . . De egyébként egyes lakosok anyagi elhanyatlása miatt nincs ok aggódni a város jövője fölött. A város maga, melynek 1842-ben 87 ezer forint jövedelme s ugyanannyi kiadása volt, ma egy millió és százezer forint költségvetéssel dolgozik. E feltűnő gyarapodás előidézője éppen az újjáalkotás és a mezőgazdaság emelkedése. Az alsó tanyák szépen diszló gyümölcsösei, gazdag leherései és szántóföldjei valóságos Sahara voltak negyven évvel ezelőtt. A futóhomokterületek nagy részét csak a délibáb használta, Hogy játszszék rajtuk. E földek, melyek alig jövedelmeztek a városnak 1853-ban két forintot, ára átlag 8 forintjával vannak bérbe adva. E kis adat is alkalmas megvilágítani a fejlődés hosszú sikeres útját, melyet a halászok híres városa megfutott, magától is lépegetve, szárnyakon is vitetve. folyamán felköszöntötte Ferenc József ő felségét és családját, mire Károly István főherceg Vilmos császárra és a királyi házra mondott félköszöntővel válaszolt. Az ebéden Vilmos mecklenburgi herceg és XXVI. Reuss Henrik herceg is résztvettek. A hit Bulgária, Szófia, aug. 31. A szultán trónralépésének évfordulója alkalmából Szambulov kormányelnök és a külügyminisztérium főbb tisztviselői, valamint az idegen képviselők ma látogatást tettek Besed bégnél, a török biztosság titkáránál, hogy szerencsekivánataikat fejezzék ki. Szófia, aug. 31. A Bulgarie a szultán trónraléptének évfordulója alkalmával a szultán arcképét közli s magasztalólag szól a szultán bölcs és előrelátó politikájáról, mely Bulgáriát a hála újabb kapcsaival fűzi szuzerénjéhez. Egyúttal a legőszintébb szerencsekivánatoknak ad kifejezést a nevezett lap a trónralépés örömteljes évfordulója alkalmából. Potsdam, alig. 31. Ma délben volt Hohenszoller Vilmos herceg leányának keresztelője a császári pár, Hohenzollern Lipót herceg ésFerdinánd román trónörökös jelenlétében. A kis hercegnő a keresztségben az Auguszta Viktória Vilhelmina Antónia Matild Erzsébet Ludovika neveket kapta. A csecsemőt a császárné tartotta keresztvízre. Lauterberg, aug. 31. Wissmann őrnagy Bumiller társaságában Brüsszelbe és Osztendébe megy a belga királyhoz, aztán Brémába, Hamburgba és Kölnbe utazik s szeptember hr-án szándékozik visszatérni Berlinbe. Szófia, aug. 31. Jól értesült körökben mit sem tudnak a francia lapok ama híreszteléséről, hogy Klementina hercegasszony nyugdíjat ajánlott volna fel Páni eza anyjának. „Budapesti Hírlap/* Szeptember hó 1-sejével új előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési ára: Szeptember hóra............................1 frt 20 kr. Szeptember 1-től november 30-ig . 30 50 . Szeptember 1-től december 31-ig . 4 frt 70 kr. Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetésük augusztus hó végével lejár.