Budapesti Hírlap, 1890. október(10. évfolyam, 270-300. szám)

1890-10-01 / 270. szám

Budapest, 1890. X. évfolyam 270. sz. Szerda, október . Előfizetés! Arak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után Tálé napon is. Felelős szerkesztő: Lukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A negyedik ülésszak kezdetén: Budapest, szept. 30.­­ Holnap nyílik meg az ország­gyűlés újra. Sok várakozással néz az ország működése elé. Most kell bevál­tani a kormánynak a tavaszszal tett reformátori ígéreteket, s most fog el­válni, hogy a Tisza-korszakot követő új éra mennyit ér s a miniszterek meg­búj­ák-e a feladat és felelősség súlyát, melyet 15 éven át Tisza Kálmán — j­ól-rosszul — egymaga viselt. Mi lesz az ülésszak munkapro­­grammja, erről se a képviselők, se a nagy­közönség, nincsenek tájékoztatva. Első­sorban persze az államkölt­ségvetést fogja a pénzügyminiszter elő­terjeszteni. Milyen a mérleg?— az egy­előre államtitok. Roszszabb a tavalyinál azonban aligha lesz, ilyennel Wekerle nem igen léphetne a ház elé, a mér­leg megromlását óriási depresszió kö­vetné a kormány által hangoztatott irányelvek iránt való hitelben, megren­dülne a bizalom a pénzügyminiszter szakképessége és politikai tekintélye irányában is. Annál inkább várhatjuk a pénzügyi statusquo fenntartását­­ a jövő évre, mert a kormány — félhiva­talos jelentések szerint — a valuta rendezésével komolyan foglalkozik, ezt pedig a költségvetési egyensúly meg­rontásával bevezetni aligha volna cél­szerű. Az expozét valószínűleg október első hetében tartja Wekerle. A költség­vetés legott a pénzügyi bizottság elé kerül. Mialatt ez azt tárgyalja, a ház­nak — az alakulási teendőkön és a fok­lyó ügyek elintézésén kívül — nincs dolga. Máris azt halljuk, hogy országos ülést nem tart november derekáig. Időbeosztásnak ez nem valami sze­rencsés. Az ország elvárhatná a kor­mánytól, hogy az ülésszak alatt bőven ellássa munkával a nép képviselőit, így megnyitáskor minden miniszternek meg kéne tenni a törvényhozói évadra szóló előterjesztéseket s a gyorsan elintézhe­­tőket nyomban munkába veszié a ház, mialatt a terjedelmes­ munkálatok bi­zottsági előkészítés alá kerülnek. Csak a minap panaszkodott Darányi Ignác a vizivárosban választói előtt, hogy a parlamenti szünet nem elég hosszú s a kormánynak nincs elég ideje a törvény­­javaslatokat kidolgozni, mert a törvény­­hozásban a viták hosszadalmasak, az ülések benyúlnak a nyárba s őszig alig negyedév áll a kormány szabad rendel­kezésére. De ha így gazdálkodik a kormány az idővel, hogy az ülésszak­ból egy egész hónapot tárgytalanul vesztegettet el, akkor nincs joga pa­naszra s nincs oka az ülésszak terje­delmének korlátozását kívánni. A költségvetési törvény után a köz­­igazgatási reform alapművének van szánva az ülésszak javarésze, de nagy kérdés, hogy ez mikorra készül el. A minisztertanács még az alap­elvek fölö­tt se birt dönteni, egyéb ügyekben pedig a „reform-tevékenység­“ a miniszteri ügyosztályok félhomályára szorítkozik. Bizonynyal komoly oka volt Szapáry grófnak arra kérni kollégáit, hogy füg­­gönyözzék be egészen a minisztériumo­kat a sajtó és a nyilvánosság elől . Így akarja szemérmesen elrejteni, hogy a bejelentett nagyszabású munkásságnak felmutatható eredménye s­zérus. Ezt a semmit takargatják, mintha a függöny mögött rej­lenék egyéb is.­­ Annyit tudunk, hogy a miniszter­­tanácsból a múlt..héten kedvencívül oszkottak szét a­­kabinet tagjai: Szi­lágyi Dezső elvette gusztusukat a re­­formmunkától. Kész volt már a köz­igazgatási mű alapvázlata, Szapáry el akarta fogadtatni a"­­iak a miniszter­tanács" által. Budapesten tartózkodó kollégái készségesen hozzájárultak a munkálat elvi részéhez, — csak Sz­i­­lágyi Dezső szavazata hiányzott s a kormány nem tudta, hogy az igazság­ügyminiszter hol van. Estére volt a tanácsülés kitűzve, de Szilágyinak egész délután nem akad­tak nyomára. Végre előkerült.— Ma­ri­enbadból. A vonatról egyenest a ta­nácsülésbe hajtatott, átnézte majd arc­cal pár percig az operátumot s aztán kijelentette, hogy­ az „szamárság“. A kegyelmes urak elhültek, de Szilágyi annál rettenthetetlenebből szólalt fel s tartott négy órán át beszédet a re­­­formról. Kollégái nem mertek ellent mondani, mert féltéve egy újabb négy­párás viszonválasztól. X.A kormány Szilágyiban Szaturnusz bír, ki nemcsak a saját gyermekeit falja föl, hanem a belügyminiszterét is. Tessék ily viszonyok közt megte­remteni az állami adminisztrációt! legújabb levelére, melyet Her­man Ottóhoz intézett, a­ki a nagy hazafi véleményét és tanácsát kérte ki Ugrón akciójáról. Herman Ottó szept. 22-én írt Kossuthnak, Kossuth terjedel­mes válasza már tegnap érkezett meg. A rendkívül érdekes levél, melyet alább ismertetünk, föltétlenül elítéli Ugrón akcióját és így semmi kétség sem lehet arra nézve, hogy a holnapi konferencián melyik árnyalat fog diadalt ülni. Az értekezletekről is alább közöljük tudósításainkat. Az Eöt­­vös-pártiak, vagy mint mondani szokás, az ortodoxok, a­kik nagy számmal vet­tek részt az értekezleten, azt határoz­ták, hogy nem bocsátkoznak a függet­lenségi és 48-as párt programmjának újabb magyarázatába és hogy tiltakoz­nak a negyvenkilenceskedés méltatlan vádja ellen. E határozati javaslatból, melyet Eötvös Károly fog a konferen­cián benyújtani, kell az Ugronistáknak levonni a következtetéseket. Az Ugro­nisták értekezlete a holnapi konferen­cián benyújtandó határozati javaslatok­tól tette függővé elhatározását. Az Ugronisták ugyanis azt hiszik, hogy Irányi is ad be határozati javaslatot, ez azonban nem fog történni. Irányi a mai előértekezletektől távol maradt. Itt adjuk Kossuth levelét, továbbá az előértekezletekről szóló tudósítá­sainkat : I. Kossuth Ugrón akciójáról. Levelét azon kezdi Kossuth, hogy keve­set olvasott Ugrón vállalatáról, de a­mit olva­sott, abból azt látja, hogy p­á­r­t­b­o­m­­lást akar előidézni, a­mi nézete szerint keresztráteszi szándék, mert az olyan párt, a­mely 14 főből 90-re szaporodott, az országban számot tesz s min­denkinek meg kell becsülnie. Ugrón azonban üszköt dob vállalatával a pártba. Teljesítve Herman kérését, kifejti ezután a párt helyzetét és a maga álláspontját, tekin­tetbe véve a hozzá fordult képviselő helyzetét is. Konstatálja, hogy a párt helyzete kezdettől fogva mindig egy és ugyanaz volt. Minthogy ma mindenki tiltakozik az ellen, hogy negy­venkilences, a párt ma is a negyvennyolcas alapon áll, a­mely megfelel a pragmatika szankciónak, ez pedig megfelel az 1848-diki álláspontnak. Tehát akárhogy szabad­kozik is bárki, a párt a per­sze a­á­­­u­n­­­o alapján áll. A pragmatika szankcióra vonatkozólag megjegyzi Kossuth, hogy az kétoldalú szerző­dés a nemzet és a dinasztia között. Nemcsak úgy kell a dolgot felfogni, hogy mivel tarto­zik a nemzet a dinasztiának, hanem úgy, hogy a dinasztia mivel tartozik a nemzetnek s amit megkövetelhet a maga részére a dinasztia a­­nemzettől, azt nyilván megkövetelheti a nem­zet is a dinasztiától. A pragmatika szankció alapján, Írja a nagy száműzött, az 1790—91-ki A függetlenségi párt viszálya. Budapest, szept. 30. A függetlenségi és 48-as párt hol­napi konferenciáján dől el a háború, a­mely a függetlenségi párt két árnya­lata, az Ugronisták és az ortodox Eöt­­vös-pártiak közt egész nyáron át dúlt. Mindkét árnyalat ma értekezletet tar­tott, hogy a döntő ütközetre megtegye szükséges előkészületeit. A válság elin­tézésében nagy szerep vár Kossuth Mai számunk 16 oldal.

Next