Budapesti Hírlap, 1890. október(10. évfolyam, 270-300. szám)

1890-10-01 / 270. szám

2 X-ik törvénycikk írja körül Magyarország függetlenségét. Az 1848-diki törvényhozásnak is csak az volt a célja, hogy becsületes, békés után óvja meg a nemzet jogait s egy hajszál­nyival sem követel többet, mint a mennyit a pragmatika szankció a nemzet számára bizto­sit. E jogos és törvényes követelések beváltá­sát fegyveres erővel akadályozták meg s őt (Kossuthot) egyenesen arra kényszerítették, hogy az inkompatibilitás álláspontjára helyez­kedjék. Azért választotta a számkivetést, hogy örök figyelmeztetés gyanánt álljon a korona előtt s intse arra, hogy tiszteletben tartsa, meg ne csorbítsa a nemzet jogait. De a nemzet önmagát nem száműzheti. Itt élnie, halnia kell; számolni tartozik a tény­leges viszonyokkal s meg kell velük küzdenie, hogy jogai érvényesüljenek. Küzdjön tehát folyton törvényes alapon, békés eszközökkel, a­míg lehet, de ha ezeket kimerítette s jogai­hoz nem juthat, akkor nemcsak sza­bad a forradalom, hanem szük­séges is. Kötelessége a nemzetnek a jo­gaiért való küzdelem, mert a lojalitást úgy magy­arázni, hogy ez jogfeladást jelent, elfogadni sohasem szabad. A lojalitás vége ott van, a­hol a haza legfőbb ér­deke kezdődik. Megírja ezután Kossuth, hogy mit mon­dana Herman Ottó helyében az október else­jére kitűzött értekezleten. Azt, hogy a párt program­j­­­ár magyarázza, helyénvalónak nem tartja, mert mit mondhatna a párt ? Csak konstatálhatná, hogy nem áll negyvenkilences alapon. Erre szükség nincs, mert ezzel aztán azt is mon­daná, hogy az uralkodóház iránt való lojali­tása csak mostantól datálódik. Pedig ez nem így van, mert mindig ugyanegy alapon állott, mindig elismerte a koronás király jogait, meg­adta neki mindazt, a­mire számíthatott. A lo­jalitást tehát mostantól számítani nem lehet. A levél erősen kritizálja és elítéli Ugrón Gábor eljárását. A többi közt megjegyzi Kos­suth, hogy abban az esetben, ha Ugrón a per­­szonálunió elérését és a beszédében elmon­dottakat tartja fő célnak, azt a kérdést kell hozzá intézni, hogy mit fog tenni akkor, ha az uralkodóház, illetőleg Bécs e követeléseket nem teljesíti. Talán misét fog mondani az ő jámbor óhajtásainak emlékére ? Ez nevetséges. Figyelmezteti Kossuth levele Ugront, hogy tavaly, július 3-dikán, azon a banketten, a­melyet a függetlenségi és a mérsékelt ellen­zéki párt közösen rendezett, a mérsékelt ellen­zéknek egy igen kiváló tagja határozottan ki­fejtette felköszöntőjében, hogy a nemzetnek jogaiért való küzdelmében meg kell kísérelnie minden békés és törvényes eszközt. De ha ezek ki vannak merítve, mondta az illető szó­nok, akkor nem is hiszi, hogy akadna egyetlen ember is, a­ki nem úgy vélekednék, hogy a nemzet jogait más utakon is biztosítanunk kell. A választókerületekben, így folytatja a levél, azt hirdette Ugron Gábor, hogy a párt­ban negyvenkilencesek vannak s erre feleletül kapta az illetőktől, hogy ők nem negyvenki­lencesek. A­mikor pedig azzal vádolta Poló­­nyit, hogy Kossuthnak a dinasztia-ellenes moz­galom megindítását ajánlotta, a­mit soha sem tett, szintén megkapta a cáfolatot, de azért mégis beszél negyvenkilence­sekről, pedig ott, a­hol gentle­manek állanak egymással szem­ben s Ugront gentlemannek tartja, ilyen kétszeres megha­­zudtolás elegendő lehetne. A tizenkét sűrűn teleírt lapon nagyér­­dekű államjogi distinkciókat tesz Kossuth s a többi közt hivatkozik az angol Broughamre, a­ki ugyanazt a meggyőződést hirdeti, a melyre őt a tapasztalás tanította. Azt mondja tudni­illik, hogy a­hol két nemzet egy uralkodó alatt áll, ott az egyik nemzetnek ok­vetetten­ül a rö­vid­ebbet kell húznia, még pe­dig annak, a melynek kebelé­ben az uralkodó nem tartóz­kodik. Ezt konstatálta Brougham, Kossuthot pedig megtanította rá a tapasztalás. A nagy száműzött keserű panaszszal em­lékezik meg levele végén a honossági törvény­ről s különösen azt fájlalja, hogy Magyaror­szágon nem akadt egyetlenegy választókerület sem, mely képviselőjétől számon kérte volna e törvény megszavazását! II. Az ortodoxok értekezlet©. — Saját tudósítónktól.— Most már körülbelül tisztában vagyunk, hogyan fog végződni a függetlenségi és 48-as árt szerencsétlen házas­életének drámája. A olnapi nagy előadás főpróbáját ma megtar­tották az ortodoxok s megtudtuk, hogy mi lesz a darab vége. Annyi sok versengő közt­, a­ki a darab befejezésére pályázott, Eötvös Ká­roly lett a győztes. Ő pedig nem vérengző ember, nem öl, hanem egyszerűen elválik. Határozati javaslata, melyet a függet­lenségi párti s­öma mai bizal­mas tanácskozása a holnapi hivata­los pártértekezlet elé terjesztendőnek elfoga­dott, egy diskrét elválási kereset, mely kerüli a skandalumot s hivatkozik egyszerűen az „engesztelh­etetlen gyűlöltségre“. Az alperes vagy ezt olvassa belőle, vagy nem. Ha igen, szép simán el van intézve a dolog, ha nem, akkor is van még időnk előhozakodni az ada­tokkal és dokumentumokkal, a­melyek a ke­reset jogalapját kellőképp igazolják. Az ered­mény így is, úgyis biztos. Tehát, a­mint mondtuk, a függetlenségi párt igazhitű része ma délután 4 órakor bizal­mas tanácskozásra jött össze a kerepesi­ úti klubhelyiségbe, a­hol különben már délelőtt is eleven élet uralkodott. Számszerűit ott voltak negytvenketten, köztük többen olyanok, a­ki­ket Ugronhoz szilóknak gondoltak, míg mások, olyanok is, a­kik Ugron proskripcionális listá­ján név szerint ott szerepeltek, ma még nem jelentek meg. A jelen voltak névsora is ez : Bornemissza István, Hevessy Benedek, Páz­­mándy Dénes, Vécsey Endre, Papszász Károly, Luby Géza, Isaák Dezső, Majthényi Ádám­, Zoltán János, Kürthy Sándor, Papp Elek, Thaly Kálmán, Polónyi Géza Gencsy Albert, Csajkos Gyula, Sza­­dovszky József, Dobay János, Vá­lyi Árpád, Her­man Ottó,,Tóth Ernő , Justh Gyula, Eötvös Károly, Horváth Ádám, ,Konkoly-Thege József, Gulácsy Gyula, Beniczky Árpád, Tóth Antal, Madarász Jenő, Kun Miklós, Lukáts Gyula, Mesz­lény Lajos, Ma­darász József, Károlyi Gábor grófi Kapotsfy Jenő, Fornszeck Sándor, Szalay Károly, Petrich Ferenc, Kossa Dezső, Nagy Ferenc, Simonffay János és Tulok Benő. A tanácskozás azzal indult meg, hogy Eötvös Károly, bár nem formális értekez­letről, hanem csak bizalmas eszmecseréről van szó, jónak látta a vitatkozási rend megóvása végett, hogy elnök választassák. Javasolta is "mindjárt" mint legidősebbet, Madarász Józsefet, a­ki e­gyhangú helyeslés közt fog­lalta el az elnöki széket. Ez megtörténvén, ismét Eötvös jelentke­zett szólásra. Igen röviden beszélt. Kifejtette, hogy a párt programmja és egyesei a nyár folyamán szenvedélyes támadásoknak voltak kitéve, a­melyek szükségessé teszik, hogy a párt nyilatkozzék. Ugrón a 49-eskedés vádjá­val állott elő ; ez a vád valótlan. Mi nem csi­nálunk 49-es politikát, sem április 14-kit, sem október 6-kit. (Élénk helyeslés.) Indítványozza, hogy a holnapi pártkonferencia elé terjesztes­sék "egy határozati javaslat, melynek tartalma ez lenne. Mondja ki a párt, hogy programmja magyarázatának semmi szüksé­gét nem látja és abba nem bocsátkozik. A párt rendületlenül áll az 1874 ki programra s a függetlenségi meg a 48-as párt koalíciójakor al­kotott 1884-ki manifesztum alapján. Mondja ki a párt, hogy az ellene han­goztatott 49-eskedési vád mél­tatlan és alaptalan gyanúsítás, melyet a leghatározottabban visszautasít. (He­lyeslés.) Herman Ottó a maga dolgát akarja tisz­tázni. Ugrón őt felszólította, hogy mint a­ki nem 48-as, hanem a 74-ki programja alapján áll, lépjen ki a pártkötelékből Ő azt hiszi, hogy­ a 74-ki programoi .fincs ellentétben a 94-iki m­anifesztummal, mely egy „becsületes koalíció”1 eredménye. Esztelenségnek tartaná a 74-es programmon állókat kianathémázni. Ő különben is mint pártember mindig teljesítette a kötelességét, soha a párt ellen nem vétett, s nem látja semmi okát, hogy a pártkörből ki­lépjen. (Élénk helyeslés.) Kiss Albert elfogadja Eötvös határozati javaslatát, abban a reményben, hogy az a kí­vánt eredményre fog vezetni. De szükségesnek tartja biztosítékról gondoskodni, a­mely jövőre elejét vegye a párt­fegyelem sajná­latos me­gr­oitásának. Kívánatos, hogy alkottassák egy­h­á­z­i­­ ü­g­y­r­e­n­d, mely a pártkör tagjaira kötelező legyen. Indít­ványozza, hogy ennek elkészítésével a párt­ el­nöke bizassék meg. Holomfi Géza a Kiss Albert indítványát helyesli, azt hiszi azonban, hogy ennek a kér­désnek az eldöntése későbbre volna fmlasz­­tandó. Vállyi Árpád az ügyrend kérdését sür­gősnek tartja s bizottság kiküldését indítvá­nyozza, mely Irányival érintkezésbe lépve, munkálatát már a holnapi értekezlet elé ter-j­­eszsze. Eötvös határozati javaslatához ő is hozzájárul. Simonffay János, Meszlény Lajos, Kossa Dezső, Petriczi Ferenc és Szalay Károly jelen­tették ki ezután hozzájárulásukat Eötvös ha­tározati javaslatához. Valamennyien kijelentet­ték azonban, különös élességgel pedig Meszlény, Petrick és Szalay, hogy a határozat ily általá­nos és enyhe formalitásába csakis azért nyu­godnak bele, mert remélik, hogy Ugrón ebből is le fogja vonni a kívánatos konzekvenciát. Az értekezlet ezután egy­hangúlag elfogadta az Eötvös Károly propozicióját s megbízta őt, hogy a ma vázolt határozati javaslatot ter­jeszsze a holnapi párt­konferencia elé. Az ügy­rend dolgában Vállyi indítványát fogadták el A tanácskozás 6 órakor végződött. *?? A függetlenségi párt képviselői közt már most élénk tanácskozás tárgya volt a két alelnöki szék betöltése. Polónyi, mint azt már megírtuk volt, lemondott, U­g­­r­o­n — semmi kétség — szintén le fog mon­dani. Polónyit, hogy elégtételt adjanak neki, újra megválasztják, a­mire azonban ő ismét lemond. Sok mindenféle kombináció után ab­ban történt megállapodás, hogy a párt az alelnökségre Isaák Dezsőt és Justh Gyulát jelöli, a­kik mind aketten a társaságban tekintélyes állást elfoglaló, vagyonos gentry emberek s a­­pártnak is, ha nem is legkitű­nőbb, de erősen számot tevő tagjai. BUDAPESTI HÍRLAP. (270. sz.) 1990. októberi* III. Az Ugronisták értekezlete. — Saját tudósítónktól. — Ugrón Gábor és a vele tartó képviselők ma este 6 órakor, Ugrón lakásán, értekezle­tet tartottak. Ott voltak: H­o­ll­ó Lajos, G­y­ő­r­f­f­y Gyula, B­a­r­t­h­a Miklós, L­i­t­s Gyula, M­a­t­k­o­v­i­c­s Tivadar, Z­b­o­r­a­y Béla, Unger Alajos, Reviczky Károly, Molnár József, H­o­i­t­s­y Pál, Komj­áthy Béla, G­y­ő­r­y Elek és M­u­d­r­o­n­y Soma. Az értekezlet eltartott esti 9 óráig. Az összes fennforgó kérdéseket és eshető­ségeket tüzetesen megvitatták és végül elhatároz­ták, hogy miután Iványi Dániel határozati javas­latot fog a holnapi pártértekezlet elé terjeszteni, bevárják azt és ha megfelel kíván­ságaiknak, készségesen elfogad­ják, hogy a párt egysége és békéje meg ne bontassék. Ezt különösen és ismé­telten hangsúlyozta az értekezlet. Ha azonban Irá­nyi javaslata nem lenne elfogadható, akkor külön határozati javaslatot készítenek. Holnap délután az Ugronisták még egy értekezletet tartanak. Függetlenségi képviselői körökben azt hiszik, hogy Irányi javaslatát a pártkonferencia egyhangú­lag el fogja fogadni, akkor azután Eötvös és Po­lónyi terjesztik majd előrosszuló javasla­tukat, mely, ha elfogadtatik a több­­s­é­g által, Ugrón és hívei kilép.

Next