Budapesti Hírlap, 1890. október(10. évfolyam, 270-300. szám)
1890-10-10 / 279. szám
günk osztatlanul mehet csatázni s Oroszország nem mérheti a támadást; ha velünk van, a keleti kérdésekben nem állunk egyedül a pánszlávizmussal szemben : ha velünk van, a béke bizonyos ; ha ellenünk van, a háború bizonyos délen, keleten és északon. Crispinek nehéz volt nyilatkoznia rólunk. Franciáknak, németeknek, angoloknak rokonszenveik vannak Olaszországban . Ausztriát fél század alatt három hadjárat tette gyűlöltté. Az élő emlékezethez, hogy Ausztria az olasz szabadság elnyomója és az olasz egység megrontója volt, járul, hogy most is két olasz tartományt tart elfoglalva,Trentinot és Triesztet. Crispinek a hagyomány és a közérzület ellen kellett küzdenie, midőn Ausztria-Magyarország mellett lojálisan és bátran állást foglalt. Nem appellálhatott a szenvedélyekre, appellált az észre. Egész beszéde fényes megokolása annak, hogy Olaszország nem tehetett és nem tehet egyebet, mint hogy a közép-európai hatalmakhoz csatlakozott és a hármasszövetséghez ragaszkodik, mert máskülönben békéje és biztossága el van vesztve s egysége, és a mi ezzel azonos, királysága kockára tétetik. Ezt kimutatja a múltban s a hármasszövetségnek tapasztalt hasznát, jövőre való üdvös voltát konstatálja. Igen ügyesen az irredentisták ellen Crispi beleszóvt beszédébe, hogy nemcsak Ausztria, Svájc is, Franciaország is, Anglia is bírnak olasz tartományokat, Tessinát, Korzikát, Máltát, az irredentizmus tehát kihívja Olaszország minden szomszédját, elveszti szövetségeseit , nem szerez neki barátokat sehol. A példa, hogy" Németország lemondott az osztrák németekről, kik sokkal többen vannak, mint az osztrák olaszok, igen érthető. Az okoskodás, hogy Ausztria„Nem én vagyok! Nem engem illet!“ aztán fogai közt hozzá tette : What a miserable life! Micsoda nyomorult élet. Földhöz vágta szivarét és elment. Megértettem a dolgot: segélykérésekkel ostromolták. Amint a nevét az idegenek névsorában olvasták, azonnal megrohanták. Bizonyos, hogy voltak köztük segítségre méltatlan emberek, monakói áldozatok, feltalálók és nemzetközi gazfickók, de ez nem ok arra, hogy oly ridegen visszataszítsa valamennyit. Az óriási vagyon sok kötelezettséget ró rá, melyek alól nem járja csak így kibújni. Másnap a virágünnepen láttam újra. Egyedül ült egy szerény, alig pár gallyal díszített Viktóriában. Megismert s egy sort érő ibolyacsokorral megdobott. Rózsaáradattal viszonoztam, főztem le és szégyenítettem meg. Este nem jelent meg vacsorára , de mikor kisétáltam, hallottam, hogy a farsangi confetti-dobálás ünnepére egy ablakra alkuszik a portással. A portás tíz aranyat kért tőle , nekem reggel huszonöt frankért szerzett egy ablakot. Mackay erősen alkudott, a portás nem engedett. Sir Mackay ugyan ellenszenves hatást tett rám, de a gazdagságnak ez a kizsákmányolása felháborított s felajánlottam neki az ablakomat. Ajánlatom az első percben meglepte. Azután egy hálás tekintettel, melyben szomorúságot is fedeztem fel, elfogadta. A confetti-harc másnap volt, azért elhatároztuk, hogy villásreggeli után azonnal a Saint-François-de-Paule utcába megyünk, ahol az ablakunk volt. A portás dühös tekintetet vetett rám. Elrontottam az üzletét. Német volt, s ez megvigasztalt.* Aki nem látta a confetti-dobálást Nizzában, annak a vidámságról halavány fogalmai vannak. A felzászlózott, fölvirágozott ódon Magyarország európai szükség és hogy annak szövetsége Olaszországot a pánszláv egység nyomásától, versenyétől és veszélyétől menti meg, államférfiul mély belátásról tanúskodik s nekünk magyaroknak különösen kedves argumentum. Mert az oroszok és pánszlávok éppen Olaszország szövetségére spekulálnak, de ha mi magyarok olaszokra és németekre támaszkodhatunk, előretolt pozíciónkban a szláv ár közepette is meg bírunk állani. Azon kiengesztelhetetlen ellentét mellett, mely Rómában a pápaság és a királyság között létezik, Crispi amaz állítása, hogy a Vatikán az irredentistákkal tart, nem egész valószínűtlen. Taktikai fogásnak a választásokra alkalmatos az a feltevés, hogy ha az irredentisták győznének, általuk a Vatikán győzne s az olasz egység vagy felbomlanék. Vagy pedig lenne Olaszországból köztársaság, a pápával az élén. De eme belső pártoskodások közelebbről érdeklik az olaszokat, mint a nagy világot, mely inkább az európai egyensúly nagy kérdései iránt figyelmes. _ E tekintetben Crispi úr teljesen kielégítő felvilágosításokkal szolgált. Beszéde a külföldön megnyugtató hatással lesz, bár nem mindenkinek fog tetszeni, Olaszországban pedig mély benyomást fog gyakorolni. Mindenesetre sokakat meggyőz és meghódít, másokat lefegyverez s a kormánypártnak igazolásul és programmal fog szolgálni. Annál szenvedélyesebben fogja őt támadni az ellenzék s a pártok kemény tusijának nézhetünk elibe, de hiszünk Crispi és az olasz szabadelvűek győzelmében. Budapest, okt. 9. A temesvári szerb püspöki szék betöltése miatt a Zasztava budapesti értesülése szerint feszült viszony támadt a kultuszminiszter és Brankovich szerb pátriárka között. A kormány jelöltje Radits Emílián. Saint-Francois-de-Paule utcában hemzseg a zúgó tömeg. A szivárvány minden színébe öltözött álarcosok kavarognak és taszigálóznak. A confetti-zápor alatt gyönyörű kocsik haladnak, megrakva álarcos csoportokkal. Lovasmenetek léptetnek, elegáns, vagy groteszkalakokkal. Hintók haladnak dominókkal. Hirtelen megszólal a zene, őrült táncra perdül a tömeg, oly ember mozdulataival, aki alig lát s aki tudja, hogy nem látják. A zaj, a forgás megrészegít . . . A szegényes szoba bérleti ablakából néztük hát a ragyogó látványosságot, Mackay és én. Két rengeteg zsák volt mellettünk, tele confettivel. Kis lapátokkal bőven osztottuk a cukorkák és gipszdarabok záporát a lent tolongó sokaság nyakába, nem bánva, hogy alulról meg bennünket hajigálnak s álarcunkon egyre kopog a sok confetti. De bármily veszett is volt a mulatság, én folyton figyeltem társamat. Hiába, most sem tudtam a lelkébe látni. Mackay hallgatott. Mig a fogadóból ide értünk, alig ejtett ki tiz szót. Kitörőleg felelt kérdéseimre, mikor utazásait (az amerikaiak e kifogyhatatlan témáját) kezdtem bolygatni. Egyszer ajkamra jött ez a kifejezés : „Az ön roppant vagyona“ . Mackay vállat vont rá és megkettőzte lépteit, mint az olyan ember, aki haragszik. S a szobában is egyre néma, zárkózott volt ; mindinkább meggyőződtem, hogy mélabús, fáradt, csüggedt ember. De mikor az első ágyúlövés jelezte a mulatság kezdetét , az amerikai magára öltötte a dominót, mintha kicserélték volna. Mozdulatai fürgébbek lettek, hosszú karja úgy járt, mint a cséphadaró, egy pillanatig se volt nyugta és jóízűen nevetett. Attól fogva, hogy föltette a drót álarcot, egész más ember lett. Az idő múlt. Mi pedig fáradhatatlanul ontottuk a confettit. Zsákszámra hordattuk. Az utca kövezetét úgy elárasztotta a sok cukorkereskedelmi politika. Baross miniszter érdekes nyilatkozatokat tett a képviselőház pénzügyi bizottságának mai ülésében a közeljövő külkereskedelmi politikájáról. Részletekbe a dolog természeténél fogva nem bocsátkozhatott ugyan, de ismételten jelezte a kormány azt az álláspontját, hogy a szerződéses kereskedelmi politika teréről nem szándékozik lelépni, amíg csak össze lehet azt egyeztetni az ország életbevágó közgazdasági érdekeivel. Annak a reményének is kifejezést adott, hogy Németországgal szemben sikerülni fog a kereskedelmi viszonyokat kedvezőbbekké alakítani. A vámháború jellegével bíró legújabb északamerikai törvényhozási intézkedésekben nem lát a miniszter okot arra, hogy részünkről retorzionális lépések kezdeményezése történjék. Igen érdekes volt a miniszter előterjesztése a magyar államvasutak idei üzleti erdményeiről is. Az előterjesztés szerint tegnapelőttig, e hó 7-éig, az államvasutak 14,133.000 frtnyi bevételi fölösleget szállítottak be az állampénztárba, ami a múlt év megfelelő szakának eredményeivel szemben 4,933.000 frtnyi beszállítási többletet jelent (az államosított északkeleti vasut jövedelmei nincsenek ez összegbe beleszámítva). Leütve ebből 2.860.000 frtnyi oly bevételt, mely nem tekinthető tisztán üzleti eredménynek, még mindig harmadfél millió forintba megy az államvasutak idei tiszta jövedelemtöbblete a múlt évi eredménynyel szemben. A személyszállítás az idei aug.-szeptemberi hónapokban több mint százezer forinttal jövedelmezett többet a múlt év megfelelő szakánál, ami azt mutatja, hogy a személyforgalom még mindig emelkedő irányzatot követ. S román-bolgár per szónál unió. A Kovoje Vremja arról értesül, hogy a német kormány a bolgár kérdést olyképp akarja megoldani, hogy Bulgária perszonálunió által egyesíttessék Romániával. Ezzel szemben a RT. Fr. Presse konstatálja, hogy ez a javaslat nem most történt, hanem már évek előtt, midőn Sándor fejedelem elhagyta Bulgáriát. Akkoriban Oroszország a mingréliai herceget akarta Bulgáriára ráerőszakolni és ennek elhárítására minden képzelhető javaslattal állottak elő. Elsősorban a szultánt akarták Bulgária fejedelméül megválasztani, de az hallani sem akart róla. Milán királylyal is tárgyalták, de Szlivnica után a szerb nem volt alkalmas jelölt. Végül Károly román királyra gondoltak, hogy a két ország perszonálunió alapján egyesíttessék. Bolgár és gipsz, mint valami nem olvadó jégesés. De az élénkség már csökkenni kezdett, a farsangi bombázás végét járta. Egyszerre kopogtattak az ajtón. Hátratekintettünk. — Szabad! mondá az amerikai. Inasgyerek jött be, sürgős levelet hozott Mackay úrnak. Egy ismeretlen ember adta a ház kapujában, azzal a kéréssel, hogy tüstént adják kézhez. Az amerikai vállat vont, levette álarcát és elolvasta a levelet. „Hát még itt is !“ dürmögte boszosan, aztán ráförmedt az inasra: — Nincs rá válasz! Mondja meg, hogy nem válaszolok. És mint tegnap is, hozzátette: — Nem én vagyok ! Nem én vagyok az! Az inas eltakarodott. Mackay jókedve eltűnt. Ledobta álarcát az ágyra, aztán nagy léptekkel járt föl s alá a szobában. Észrevette, hogy nagyon nézem őt. Végre eltökélte magát és odanyújtotta nekem a levelet: — Olvassa. Mint előre sejtettem, ez is koldulás volt. „Negyven esztendő . .. boldogtalanság . . . nyomorúság . . . gyermekek . . . Maekayui kifogyhatatlan bőkezűsége . . . ötszáz frankot, csak potom ötszáz frankot, máskülönben még ma este megölöm magamat ... és ön egy ember halálának lesz az oka . . . stb. stb.“ Szóval az a rendes forma, az a drámai színfalszaggatás, amely ritkán igaz, de mindig hatásos.• Látja! szólt az amerikai, mikor végigolvastam a levelet. Idáig üldöznek! Itt sem hagynak békém ! — Hogyan, mondom. A gazdagság kötelez s ha az ember Mackay .. . Az amerikai fölegyenesedett. Elfutotta a düh, szeme vérben forgott. Szinte galléron ragadt és ezt ordította : — Nem én vagyok ! Tudja meg az úr, hogy nem én vagyok az ! ... De a másik ! A BUDAPESTI HÍRLAP, (279. sz.) 1890. október 10.