Budapesti Hírlap, 1890. október(10. évfolyam, 270-300. szám)
1890-10-29 / 298. szám
Melléklet a „BUDAPESTI HÍRLAP“ 298-ik számához. Reformátusok közgyűlése. Budapest, okt. 28. A dunamelléki ev. ref. egyhágkeridet ma délelőtt folytatta közgyűlését. Tisza Lajos gróf egyház- kerületi fogondnok és Szász Károly püspök elnököltek. Az ülés elején V árady Béla dr. előadó a jogügyi és gazdasági' bizottság jelentését terjeszti elő az egyházkerületi elnökség által feltételesen megkötött birtokvásárlási ügyről. Az egyházkerület évek előtt ugyanis elhatározta, hogy csekélyebb jövedelmű értékpapírjait jobban iövedelmezö ingatlanokba helyezhesse el. Az elnökség most Fehérvármegyében, Alsó-Szentivánon, 791 holdból álló földbirtokot szemelt ki megvásárlásra. A földbirtokot megvizsgálták szakértők, köztük Kodolányi Antal jeles gazdasági iró is s a kedvező nyilatkozatra a szerződést az elnökség a birtok megvásárlására 145.584 írt 13 kr vételárban feltételesen, a kerületi közgyűlés jóváhagyásának fentartásával meg is kötötte. A közgyűlés az előterjesztést egyhangúlag elfogadta s megadta a felhatalmazást a birtokvásárlási szerződés megkötésére. Következik a jogügyi és gazdasági bizottság egy másik előterjesztésének tárgyalása. Ez az előterjesztés egy javaslat, mely feltétlen engedélyt adna az elnökségnek arra, hogy a teológiai akadémia pesti hazai első takarék- pénztár részvényeit eladhatná, ha a pénzügyi viszonyok a részvények eladását indokolnák, vagy pedig kedvező alkalom nyílnék a pénznek földbirtokba való befektetésére, a megkötött ügyletnek utólagos bejelentése mellett. E javaslat tárgyalása hosszas vitát provokált. Kovács Albert orsz. képviselő nem tartja meg- okoltnak a részvények eladását, mert a teológiai akadémia e részvényeknek köszönheti vagyonát ; a hazai takarékpénztárnál az egyházkerület vagyona nincs veszélyeztetve. Hozzájárul a javaslathoz. K a- r a p Ferenc főrendiházi tag tiltakozik ama felfogás ellen, mintha a jogügyi bizottság javaslata bizalmatlanságot árulna el hazánk első pénzintézete, az első hazai takarékpénztár ellen. De minden pénzintézet s igy az első hazai takarékpénztár is ki van téve bizonyos esélyeknek s a javaslat csak azt célozza, hogy az egyházkerület vagyona ne legyen kitéve ilyen eshetőségeknek. Ajánlja a közgyűlésnek a javaslat elfogadását. (Általános helyeslés.) Baki István Csanádi lelkész nem fogadja el a javaslatot, mert az az egyházkerület jogát veszélyezteti. Balogh Imre tanácsbii'ó nem látja a javaslattal az egyházi kerület jogát megcsorbitva. Itt nem jogfeladásról van szó, hanem az egyházkerület vagyonának megmentéséről. Nincs kizárva annak lehetősége, hogy az elnökségnek 24 óra alatt kell intézkednie s 24 óra alatt kerületi közgyűlést egybehívni lehetetlen. Kijelenti, hogy a javaslathoz hozzájárul. (Helyeslés.) Tisza Lajos gróf főgondnok is hozzászólt a kérdéshez. Nagy és terhes felelősséget vállalna magára az elnökség ezzel a javaslattal, ha azt a közgyűlés megszavazza. A részvények eladására való felhatalmazást az' elnökség nem kérte sem a közgyűléstől, sem pedig Kovács Albert úrtól. A jogügyi bizottság állott elő a javaslattal s ha annak megszavazása után azt elfogadja az elnökség, egyedül és kizárólag az egyházkerület érdekében vállalja magára az azzal ]áró nagy felelősséget. (Hetyeslés.) Különben kijelenti, hogy a felhatalmazást csakis akkor fogadja el, ha a javaslatot egyhangúlag fogadják el. Szász Károly helyesli elnöktársának kijelentését. Elmondja, hogy boldogult L ó n y a y Menyhért gróf, volt főgondnok, egy közgyűlés alkalmával felhatalmazást kért, hogy a 3200 írton álló takarék- pénztári részvényeket eladhassa, azzal a megokolás- sal, hogy a részvények, melyeknek értéke első kibocsátásuk alkalmával 60 frt volt és a második kibocsátáskor már 1000 frtra szökött fel, tehát most már csak veszíthetnek. A közgyűlésen ő akkor azt indítványozta, hogy az elnöknek e felhatalmazást felelősség terhe mellett adják meg. a közgyűlés indítványát elfogadta s megadta az elnökségnek az engedélyt a részvények eladására, ha azt célszerűnek tartja. De az elnökség nem élt jogával, mert a részvények eladását nem sürgette semmi veszély. Mikor elődjének, a boldog emlékű Török Pálnak „méltatlan utódja“ lett, neki is megszavazták a felhatalmazást a részvények eladására, de akkor sem követelte semmi körülmény az eladást s az elnökség nem is élt jogával. Ma a részvények 8500 forinton állanak s lehet, hogy a pénzügyi viszonyok megváltozása, vagy európai konstellációk szükségessé és kivánatossá tehetik a részvények eladását. Maga is, épp úgy, mint elnöktársa, csak abban az esetben fogadhatja el a felhatalmazást, ha azt egyhangúlag adja meg a közgyűlés. (Általános helyeslés.) Kovács Albert kijelenti, hogy felszólalásának nem volt személyes éle. — Vörös Károly váci lelkész azt akarta bizonyítani, hogy e kérdés nem bizalmi, hanem jogi kérdés. Tisza Lajos gróf még egyszer hozzászól a kérdéshez s kifejti, hogy itt nem az elnökség kér valamit a közgyűléstől, hanem éppen a közgyűlés kéri fel az elnökséget egy nagy felelősség elvállalására. Ismétli, ha nem adják meg egyhangúlag, nem fogadja el. Ugyanezt mondja Szász Károly is. V á r a d y Béla dr., a jogügyi bizottság előadója, az elnökség eme kijelentése után is kéri a közgyűlést, hogy a felhatalmazást adja meg az elnökségnek, mivel itt a kerület vagyoni érdekeinek megóvásáról van szó. Erre elnök tiz tag kérésére névszerinti szavazást rendel " el. A szavazás eredménye az, hogy harminchat szavazat egy ellenében elfogadja a jogügyi bizottság javaslatát. A nemmel szavasé Baki István volt, ki jogsérelmet látott a javaslatban. Tisza Lajos gróf hivatkozva ismételt kijelentésére, nem fogadja el a felhatalmazást, mivel azt a közgyűlés nem adta meg egyhan g u lag. Szász Károly ugyanezt mondja. A közgyűlés ezután elhatározta, hogy a regále- kártalanitásból származó jövedelmet az egyházkerületnek törzsvagyon alapítására fordítja. A törzsvagyon kamatainak miként való felhasználását a kon- vent dönti el. Több alapítványi ügy elintézése után az ülés déli egy órakor ért véget. A közgyűlést holnap délelőtt folytatják. Szinészkongresszus. Budapest, nov. 28. A vármegyeház nagy termében ma kezdődött a szinészegyesület közgyűlése. Mintegy hetven képviselő volt jelen, •— nem országgyűlési képviselő, hanem vidéki társulatok képviselői, de olyan lármát csaptak, mintha országgyűlési képviselők lettek volna. De ez már szokása a szinészkongresszusok- nak: első nap kilármázzák magukat, a bizottságok választásának ürügye alatt, a többi napokon azután békében elintézik az elintézendöket. Finoman borotvált színigazgatók közt borotválatlan hős szerelmesek és szakállas, bajuszos civilek hemzsegtek, a kik mind különböző vidéki társulatok megbízottjai. Az elnökséget F e 1 e k i Miklós viszi, a ki mellett Bényei és Bártfai szoronganak. Ott voltak Váradi Antal dr., a nemzeti színháztól Latabár, Horváth, Szacsvay és Abonyi, az operától Odry, a népszínháztól Lukácsi rendező és Solymosi, a városligeti színháztól Feld Zsigmond, s a legmórgesebbek egyike : Hentaller Lajos. Féléki Miklós elnök nyitotta meg a közgyűlést. Sajnálattal említi fel, hogy az igazgató-tanács elnökét, Bibáry József min. tanácsost, betegsége akadályozza a megjelenésben. Helyette ö nyitja meg a gyűlést és fogja vezetni a tanácskozásokat. Ez az év kiváló ünnepe volt a színészetnek. Annak erkölcsi és anyagi rezultátuma egyaránt fényesnek mondható. Mindenütt konstatálták, hogy milyen számot tevő tényező a színészet a magyar közművelődésben. Fejezzük be — úgymond — a száz éves ünnepet méltón, higgadt, komoly, eredményes tanácskozással és tárgyalással. Ezután az igazoló bizottságot küldték ki, mely fél órai tanácskozás után megteszi jelentését; e szerint 10 színigazgató személyesen van jelen, a többi képviselteti magát. A kongresszusnak tehát 68 szavazatképes tagja vau. Ezután a gyűlés megalakult s m egválasztották elnöknek E e 1 e k i Miklóst, alelnöknek V á r a d i Antal és Odry Lehelt, jegyzőknek D e r ó k i Antalt és Szakács» Andort. Következett a bizottságok megválasztása, s a szavazás módja felett heves viták folytak. Többen felszólaltak, s egyszerre háromnál so'hse beszéltek kevesebben. Végre megegyeztek abban, hogy a kér- vényi bizottságot titkos szavazás utján választják. Ezt azonnal meg is tartották, s e bizottságba megválasztattak : Aradi Gerö, Bágyoni Ödön, Balassa Jenő, Pósa Lajos, Bács Károly, Fenyvessy Emil és Molnár László. — Ezután a számvizsgáló, je- lentéstevö és felebbezési bizottságokat választottak meg egyhangúlag. A bizottságok ma délután tartják meg alakuló üléseiket s a rájuk bizott ügyekről holnap tesznek jelentést. Bényei István irodaigazgató előterjeszti az igazgatósági jelentést az elmúlt esztendőről, melyet a közgyűlés felolvasottnak tekint. Az igazgatósági jelentésből átveszszük a következő adatokat: Az 1889. évi február havi közgyűlés óta tanácsülés volt 27, fegyelmi bizottsági ülés 5, felvételi 2, nyugdijA nők s a naturalizmus. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Mióta a fin de siécle (a század vége) jelszó lett Franciaországban s azon kivül is, azóta minden rendkivüliség ezt kapja cégérül. Ha a tehnika valami uj felfedezésre jut, az fin de siécle, Stanley behatol a ..legsötétebb Afrikába“, Pasteur feltalálja a veszettség gyógyítását, Kocb a kolera-bacillust: ez mind fin de siécle. A réz- krach, a panamai katasztrófa, romboló szerek, mint a dinamit, roburit, melinit, ekrazit, nem különben a fonográf, a grafofon, a telefon, a teatrofon és a többi, mind e jelszó alatt emle- gettetik. Még a politika nagyobb mozzanatai is ezt a nevet kapják. Ha a fejedelem a szocializmussal alkuba ereszkedik, ha egy trónkövetelőt becsuknak, ha Boulanger bukik, ha Bismarck lemond, szóval mindaz, a mi előbb megfoghatatl annak, elképzelhetetlennek tűnt fel s most valósággá válik : az „fin de siécle.“ E kifejezés alatt a megvénült század szellemét, raffináltságát, feslettségót és lelketlen- ségét is érthetjük. Á modern regényírók hősei és hősnői ily szellemben képviselik a század e Végső éveit. Köztük a legújabb típus az olyan nagyvilági nő, a kit Guy de Maupassant rajzol a Notre Coeur cimü regényében. Ezt a regényt az a kitüntetés érte, hogy bele jutott a rllevue des deux mondesa-ba. Ä hires folyóirat, a mely irtózik mindentől, a minek „fin de siécle“ szaga van, a mely háborút visel az irodalomban és művészetben a naturalizmus ellen, ez esetben kivételt tett; Feuillet Oktávval, Cherbuliezvel és Theurietvel egy fedél alatt engedett helyet a vaskos naturalizmus képviselőjének. Igaz, hogy Maupassant soha sem volt nagyon elvhű valamely iskola dogmái iránt, tiz évi irodalmi pályáján, mialatt vagy húsz kötetet irt, s a melyet úgy kezdett, mint Flaubert „igazi tanítványa“, átpártolt előbb a naturalizmus szélsőségeihez, végül pedig Bourget Pállal kelt versenyre a pszihologiai belletrisztikában. A „Notre Coeur“ se nem regény, se nem elbeszélés, hanem egymás után következő érdekes jelenetek csoportja. Fotográfiák csak, a melyek a hősöket, kiváltképen pedig a hősnőt minden képzelhető helyzetben elénk állítják. A hősnő fotográfiái igen „jól sikerültek.“ A „fin de siécle“ tipikus asszonya ez: szép, művelt, okos teremtés, egy kicsit szarkasztikus és pesszimista, hiú és csapodár, elegáns, tetszetős szemre és fülre, de arra nem képes, hogy valamely érzelemnek teljes szívvel átadja magát. Ideges és nyugtalan és sehol sem tudja föltalálni azt a szerelmet, a melyet szüntelenül keres, mert a természet ösztönszerüleg arra indítja az asszonyt, hogy élete pályáján a családban, gyermekeiben találja fel boldogságát, — a „fin de siécle“ asszonyának azomban ez nem kell. Négy évig volt férjnél. Ez idő alatt csak a férj zsarnokságát tapasztalta. 28 éves korában özvegygyé lett. Szalonjában párisi írók és művészek és nagyvilági gavallérok szoktak összegyűlni. Mind meg annyi nevezetes ember s mindannyian egymásután fizetik le adójukat a háziasszony szépségének, csapodárságának, de egyik sem részesülvén kiválóbb kegyében, megelégesznek a „házi barát“ címével, mulatnak rajta, bőgj’ mindannyi felsül e csodálatos asszonynál. A hősnő hajthatatlanságánalf az a magyarázata, hogy talán már házassága alatt eltökélte, hogy a férjétől szenvedett gorombaságokat vissza fogja a férfiaknak fizetni. Öröme telik benne, hogy gyötörheti azokat, a kik belészerettek. Szive nem vágyik erősebb érzelmekre ; ö különbözik a gyöngéd, érzelmes nőktől. Csak azt óhajtja mindig, hogy általános hódolat vegye őt körül. A ki nem hódolt meg neki, azt nem tudja megtűrni, ha még oly kiváló, szellemes ember is. A ki pedig egyszer az ö hódolói közé áll, az feltétlenül az ő „tulajdona.“ A követelőket elkergeti, hogy annál komolyabb feltételek alatt fogadhassa vissza. A hódolók legnagyobb része nem lát e nőben egyebet „érdekes jelenségnél.“' Kivéve az egy Mariolle-t, a ki csak a nőt látja benne. Egyik udvarló, Gaston de Lamarte regényíró, (a kiben sokan Paul Bourget-t vélik felismerni), Mariolle kérdésére, hogy miért udvarol Burle asszonynak (ez a hősnő neve), mikor tudvalevő, hogy nem nagyon tiszteli a női nemet? igy felel: „Miért? mert ö engem érdekel . . . Tiltsa meg ön az orvosnak, hogy a kórházakban a betegségeket tanulmányozza. Nekem az ilyen asszonyok a betegeim. Ha én valamelyikhez közelebb jutok, célom csak az, hogy mindazt kitudjam, a mi benno rám nézve ellenszenves. E tanulmány úgy érdekel engem, mint a vegyészt, a ki a méreg hatását kutatia. Az asszonyok