Budapesti Hírlap, 1890. október(10. évfolyam, 270-300. szám)
1890-10-29 / 298. szám
1890. október 29. BUDAPESTI HÍRLAP. (298. sz., jött olyanok, a kik nem várják be elhelyeztetésüket s inkább lemondanak állásukról s penzióba lépnek, mintsem itt hagyják a fővárost, a hova saját és családjuk érdekei kötik. Különben is a decentralizáció alkalmával tömegesebb nyugdíjazások lesznek, amelyek az öregebb birákat fogják érinteni. Viszont vannak sokan a fiatalabb birák között, akik örömest mennek valamely egészséges fekvésű városba, ahol az olcsóbb élet mellett gondtalanabbul élhetnek. A nyugdíjazások meg a bírók számának a decentralizációval járó emelkedése arra fogja indítani az igazságügyminisztert, hogy az ügyvédi kar és törvényszékek köréből tömegesen nevezzen ki új bírákat. A szétosztás végrehajtásánál természetesen a magánérdekekre alig-alig lehetnek tekintettel, elsősorban az igazságszolgáltatásérdeke dönt. A mértékadó tekintetek a nélkül is komplikálttá teszik a decentralizáció gyakorlati kivitelét. Nem csupán arra kell ügyelni, hogy a táblák között a jelesebb és gyengébb erők arányosan oszoljanak meg, hanem hogy minden táblánál legyen specialista minden szakra, a polgári, büntető, kereskedelmi, úrbéri stb. szakra. Ezeken kívül — a többek között — az is egyik princípium, hogy úgy az elnökök, mint a birák lehetőleg beszéljék ama vidék nyelvét, amely vidékre az illető tábla esik, tehát pl. a kassaihoz olyanok jussanak, kik a tót nyelvet beszélik, Erdélybe, kik a románt, Pozsonyba, kik a németet, a déli vidékre, kik a szerbet. Az igazságügyminisztert Czorda államtitkárral együtt máris elfoglalja az, hogy reformját mind a tekintetek lehető figyelembevételével vigye keresztül. Különösen nagy gondot ad és szertelen körültekintést és tapintatosságot igényel az új táblai elnökök s tanácselnökök megválasztása. Az ő kinevezésüknél az előbb említett tekinteteken kívül azt is igyekszik a miniszter szem előtt tartani, hogy az új elnök az illető vidék és társadalom viszonyaival lehetőleg ismerős legyen. Minthogy az új elnökök és tanácselnökök a mostani kir. táblai tanácselnökökön kívül a kúriai birák sorából fognak kikerülni, szükséges az ily módon megfogyatkozott kúria kiegészítése. Természetes, hogy erre nézve először is a mostani táblai birák jöhetnek tekintetbe. A miniszter azonban arra is számít, hogy az új tanácselnököket a törvényszéki elnökök sorából is pótolni fogja. A főügyészségek szervezése ügyében összehívott ankétnek — mint értesülünk — az is egyik feladata lesz, hogy megvitassa a módozatokat, miképpen lehetne a törvényszéki elnököket a kúriai birákkal egyenrangúsítani. E mozgalmak most egészen elfoglalják a tábla és kúria biráit annál is inkább, mert a fiatalabb birák közül sokan a decentralizációtól várják előmenetelüket. — Új kisegítő birák. Az igazságügyminszter, mint az Ügyvédek Lapja fija, Ludvig János nagykikindai, Fejér Barna nyíregyházi és Jancsó György dr. pestvidéki kir. törvényszéki bírákat a budapesti kir. táblához kisegítő bíráknak rendelte be. .. Az Eyraud-per végtárgyalása, mint Párisból jelentik, november 25-ére van kitűzve. Az első napot kizárólag Eyraud és Bompard Gabriella kihallgatására fordítják. A végtárgyalás körülbelül öt napot fog igénybe venni. A Literáty-Pásztélyi párbajügyet Széll Farkas biró előadása mellett ma tárgyalta a kir. tábla I. büntetőtanácsa. Négy éve már, hogy a végzetes párviadal megtörtént. A vizsgálat befejeztével kétszer fordult meg az ügy a felsőbíróságoknál s mikor a vádhatározat jogerőre emelkedett, felküldték az iratokat a királyhoz, a kitől Pásztélyi pertörlést kért. Kérését megtagadták s így került az ügy tárgyalásra. A pestvidéki törvényszék Pásztélyi Jenőt párviadal vétsége miatt három évi államfogházra ítélte. A kir. tábla megváltoztatta az ítéletet s Pásztélyi büntetését két évi államfogházra szállította le. — Elzüllött mágnás. A kir. kúria IV. büntető tanácsa ma tárgyalta Vécsy Gyula báró lopási bűnügyét. Vécsey Gyula br. neve ismeretes a törvényszéki rovat olvasói előtt. A budapesti kir. törvényszéknél okirathamisitás büntette miatt indítottak ellene a bűnvádi vizsgálatot s a báró még most is vizsgálati fogságban van. E lopási ügy régibb keletű. Azzal volt vádolva, hogy egy aranyórát és láncot lopott. Az alsóbb bíróságok lopás vétsége miatt fél évi fogházra ítélték, a kir. kúria ma Hajdú Lajos biró előadása mellett Vécsey Gyulát lopás bűntettében mondta ki bűnösnek, s félévi börtönre ítélte. — A Scudier-per. A bécsi legfőbb törvényszék a Scudier-perben elvetette Koller vádlott felebbezését és jóváhagyta az elsőbiróság ítéletét, mely Koller Károlyt, a Vaterland szerkesztőjét, nyolc havi börtönre ítélte. A dunaszerdahelyi vesztegetés ügyében a kir. tábla I. büntető tanácsa mára tűzte ki a tárgyalást. A kir. tábla azonban nem ment bele az ügy érdemleges tárgyalásába, minthogy a pozsonyi kir. törvényszék elnöke nem írta alá a tárgyalási jegyzőkönyvet. Az iratokat ennélfogva rendelvényileg visszaküldték a törvényszékhez. VIDÉK. — Debrecen város közgyűlése. Debrecen város ma tartott törvényhatósági bizottsági ülésén, mint egy távirat jelenti, állva hallgatták végig a király köszönő és elismerő kéziratát, melyet lelkes fogadtatásának viszonzásául intézett a törvényhatósághoz. A közgyűlés a királyi kézirat kinyomatását és házankint való széthordatását határozta el. A bizottság ezután az 1891-ik évi költségelőirányzatot tárgyalta le. A konvertálandó 1 és fél millió forint kölcsönnek s a 3.200.000 forintos kölcsönből a jövő évre folyósítandó 1.300.000 forintnak 190.000 forintnyi törlesztési összege, dacára a regáli-kártalanításnál szenvedett veszteségeknek, akként van beillesztve a költségvetésbe, hogy a községi pótadó kivetésére most sincs szükség, s remélhetőleg az egész 3.200,CO0 forint új kölcsön felvétele után sem fog szüksége beállani. A közgyűlés utasította a tanácsot, hogy a tisztviselők fizetésének emelése végett oly időben indítsa meg a tárgyalásokat, hogy a fizetésemeléseket az 1892-iki költségvetéssel egyidejűleg tárgyalhassák. Addig pedig a kisebb javadalmazású tisztviselők fizetésének javítására a rendkívüli költségvetésben 50OO forintot vesznek föl. A költségvetésben a rendes bevételek 870.455, a rendes kiadások 869.415, a rendkívüli bevételek 231.COO, a rendkívüli kiadások 273.386 írttal irányoztattak elő. A 41.345 forint hiány az év végével mutatkozó pénztári maradványon kívül az 1890-ik évi 69.896 forint legelőadó hátralékkal fedeztetik. E költségvetéssel együtt bemutatták a város által kezelt harmincnégy különböző rendeltetésű alapítványi pénztár költségelőirányzatot. Ez alapok összes tőkéje meghaladja a két millió forintot; bevételük 167.000, kiadásuk pedig 180.000 írtra megy. * — A körmöcbányai magyar egyesület vasárnap leplezte le az emléktáblát, melylyel Bátori Schultz Bódog szülőházát megjelölte, az emléktábla •— mint levelezőnk írja •— szürke márványból készült s rajta arany hetükkel e felírás olvasható : Jóháziban született Bátori Schultz Bódog 1848— 49-iki szabadságharcunk hőse, 1804. jan. 16. Megjelölte a Körmöcbányai magyar egyesület kegyelete. Az ünnep a városház nagytermében kezdődött, a hol Schröder Károly áll. főreáliskolai igazgató, mint a körmöcbányai magyar egyesület elnöke, emlékbeszédet mondott, Versényi György professzor pedig elszavalta ez alkalomra irt ódását. Azután a hős szülőháza elé vonult a jelenlevő közönség, hol az egyesület elnökének szavaira lehullt a lepel a csinos emléktábláról. Csabada József polgármester hazafias beszéddel kijelentette, hogy az emléktábla megőrzését a városi hatóság kedves kötelességének fogja ismerni mindenka. A Szózat eléneklése kezdte és a Himnusz-éj fejezte be a szép ünnepet. Délben társas ebéd volt, amelyen számos pohárköszöntöt inodtak. Regény-Csarnok. Isten hozzád, szerelem! REGÉNY. Irta: Serno Matild. Olaszról fordította Tóth Béla. 26 Első rész. Május utolsó napján távoztak Nápolyból. Anna a vasúthoz menet rózsabokrétát vett egy kis fiútól. Laura derült és bájos volt csipkés fehér selyem ruhájában, vállán a könnyű, de fehér gyapjú köpönyeggel. Stella a podgyászszal bíbelődött. A cselédség már előtte való nap kiment Sorrentoba. Anna az egész után gondolatokba merülve hallgatott szürke fátyla mögött. Gépiesen szállt föl és le a vonatról, mintha maga sem tudná, mit tesz. Ha Laura mondta neki: „Jer, menjünk“, engedelmeskedett, mint egy gyermek. Húga meglepetve látta, hogy nem busább most, mikor elhagyja Nápolyt, ahol Cesare Dias van. De egyszersmind észrevette, hogy lelke végképp elbágyadt, hogy minden energiája elveszett s csak nyugalomra, csöndre vágyik. Anna nem mutatott egyéb érdeklődést, mint hogy kétszerháromszor kinézett az ablakon, s mikor megérkeztek a villa Caterinához, azt érezte, hogy most valami befejeződött és élete kicsi könyvének utolsó lapján ott van ez a szó vége. A két testvér, kalapját és köpönyegét sem téve le, egyenest anyja szobájába ment, mintha fogadalmat akarna leróni. Laura kinyitotta a tengerre néző ablakokat és körüljárt megnézni, hogy van-e por a bútorokon, van-e gyűrődés a megsárgult csipkéjű függönyökön. Anna pedig rögtön leborult a faragott fa térdeplőre, a Madonna della Seggiola képe elé s odatette az illatos bokrétát. Aztán lehajtotta fejét keztyüs kezére. Laura odalépett hozzá: — Te itt maradsz? Anna nem felelt, hátra se fordult. ■— Ha majd eljössz, hozd magaddal a kulcsot, mondá a bölcs Minerva, nyugodt pillantással. Azzal kiment, csöndesen behúzva az ajtót maga után. Stella Martini, ki már átöltözött, a folyosónérte: — És Anna? — Még ott van. — Mit csinál? — Sir, imádkozik, vagy gondolkozik. Nem láthattam jól. — Szegény Anna! sóhajtott Stella. Meddig maradt ott a leány, a szentkép előtt? Senki sem merte háborgatni őt. Ezer gondolat cikázott agyában, de nyakára csak ez a fohászkodás jött: „Én szűz anyám!“ Megcsókolta a Madonna képét és lassan távozott, előbb bezárva az ablakokat. Mikor kijött a szobából, oly sápadt, oly fehér volt, hogy Stella Martini aggódva szólt hozzá: — Oly soká maradt ott . . . rosszat tett önnek. — Nem, nem, felelt Anna. Jól vagyok, igen jól. Ide kellett jönnöm, itt kell élnem. Hangja oly töredezett volt, oly lassan és szakadozottan beszólt, mintha lélekzete megmegállana. Stella Martini nem is hitte megnyugtató szavaknak, gondoskodva ügyelt Annára, mert ez a végtelen elgyöngülés jobban aggasztotta, mint bármely kitörése a szenvedélynek. Anna ettől fogva egyedül hált egy kis szobában, Laura és Stella szobája között. A társalkodóné esténkint, mikor már jó éjszakát mondott, nem ment mindjárt aludni; leveleket irt távol rokonainak, gyermekkori barátnőinek, soká imádkozott és csak későn feküdt le. Szorgoskodásában gyakran kémlelődött Anna szobája körül. Mindig csend volt benne és a gyertya égett. Ha csöndesen benyitott, látta, hogy a leány mozdulatlanul fekszik ágyában, feje alá tett kézzel, behunyt szemmel, halaványan, mint a viasz. A gyertya pedig szomorúan égett. Stella egyszer lábujjhegyen beosont és elfújta a világot. — Miért nem oltja el a gyertyát esténkint? kérdezte másnap. — Félek a sötétben, felelt Anna. Stella ekkor opálüvegű lámpácskát szerzett számára. Anna azontúl ez enyhe fénynél szenderedett el és sápadt arcával, kibontott barna hajával, a fehér leplek között olyan volt, mint egy éjjeli vízió, tengeri barlang mélyén. Stella most már szinte minden este benézett hozzá : várjon alszik-e. És a leány néha meghallotta a jó asszony lépteit; ilyenkor fölnyitotta szemét és mosolyogva nézett a belépőre. Aztán ismét elaludt. De nem volt ez álom, hanem kábulás. Stella visszasuhant szobájába és nem nyugodott meg. Legjobban aggasztotta az, hogy Anna minden nap oly sok időt tölt anyja szobájában. A villa Caterina gyönyörű volt így nyár elején, illatos kertjével, pompától ragyogó szellős szobáival. Egész június enyhe sorrentos hónap volt, a reggelek már melegek, az esték még hűvösek. Anna testben és lélekben egyre jobban megtörött. Stella immár egész anyai gondoskodással aggódott érte s mikor látta, hogy az a barna arc folyton soványabb, az a két kis két napról-napra átlátszóbb, érezte, hogy valamit tenni kell e szegény teremtésért. Egy nap meg akarta vigasztalni . — Dias úr megígérte, hogy el fog jönni.. 11