Budapesti Hírlap, 1890. október(10. évfolyam, 270-300. szám)

1890-10-29 / 298. szám

1890. október 29. BUDAPESTI HÍRLAP. (298. sz., jött olyanok, a kik nem várják be elhelyeztetésü­­ket s inkább lemondanak állásukról s penzióba lépnek, mintsem itt hagyják a fővárost, a hova saját és családjuk érdekei kötik. Különben is a de­centralizáció alkalmával tömegesebb nyugdíjazások lesznek, a­melyek az öregebb birákat fogják érin­teni. Viszont vannak sokan a fiatalabb birák kö­zött, a­kik örömest mennek valamely egészséges fekvésű városba, a­hol az olcsóbb élet mellett gondtalanabbul élhetnek. A nyugdíjazások meg a bírók számának a decentralizációval járó emelkedése arra fogja indítani az igazságügyminisztert, hogy az ügyvédi kar és törvényszékek köréből tömegesen nevezzen ki új bírákat. A szétosztás végrehajtásánál természetesen a magánérdekekre alig-alig lehetnek tekintettel, első­sorban az igazságszolgáltatás­­érdeke dönt. A mér­tékadó tekintetek a nélkül is komplikálttá teszik a decentralizáció gyakorlati kivitelét. Nem csupán arra kell ügyelni, hogy a táblák között a jelesebb és gyengébb erők arányosan oszoljanak meg, hanem hogy minden táblánál legyen specialista minden szakra, a polgári, büntető, kereskedelmi, úrbéri stb. szakra. Ezeken kívül — a többek között — az is egyik princípium, hogy úgy az elnökök, mint a birák lehetőleg beszéljék ama vidék nyelvét, a­mely vidékre az illető tábla esik, tehát pl. a kas­saihoz olyanok jussanak, kik a tót nyelvet beszélik, Erdélybe, kik a románt, Pozsonyba, kik a németet, a déli vidékre, kik a szerbet. Az igazságügyminisz­tert C­z­o­r­d­a államtitkárral együtt máris elfog­lalja az, hogy reformját mind a tekintetek lehető figyelembevételével vigye keresztül. Különösen nagy gondot ad és szertelen körültekintést és ta­pintatosságot igényel az új táblai elnökök s tanács­elnökök megválasztása. Az ő kinevezésüknél az előbb említett tekinteteken kívül azt is igyekszik a miniszter szem előtt tartani, hogy az új elnök az illető vidék és társadalom viszonyaival lehetőleg ismerős legyen. Minthogy az új elnökök és tanács­elnökök a mostani kir. táblai tanácselnökökön kívül a kúriai birák sorából fognak kikerülni, szükséges az ily módon megfogyatkozott kúria kiegészítése. Természetes, hogy erre nézve először is a mostani táblai birák jöhetnek tekintetbe. A miniszter azon­ban arra is számít, hogy az új tanácselnö­köket a törvényszéki elnökök so­rából is pótolni fogja. A főügyészsé­gek szervezése ügyében összehívott ankétnek — mint értesülünk — az is egyik feladata lesz, hogy megvitassa a módozatokat, miképpen lehetne a törvényszéki elnököket a kúriai birákkal egyenran­­gúsítani. E mozgalmak most egészen elfoglalják a tábla és kúria biráit annál is inkább, mert a fiatalabb birák közül sokan a decentralizációtól várják előmenetelüket. — Új kisegítő birák. Az igazságügyminszter, mint az Ügyvédek Lapja fija, Ludvig János nagykikindai, Fejér Barna nyíregyházi és J­a­n­­c­s­ó György dr. pestvidéki kir. törvényszéki bírá­kat a budapesti kir. táblához kisegítő bíráknak ren­delte be. .. Az Eyraud-per végtárgyalása, mint Párisból jelentik, november 25-ére van kitűzve. Az első napot kizárólag Eyraud és Bompard Gabriella kihallgatására fordítják. A végtárgyalás körülbelül öt napot fog igénybe venni.­­ A Literáty-Pásztélyi párbajügyet Széll Farkas biró előadása mellett ma tárgyalta a kir. tábla I. büntetőtanácsa. Négy éve már, hogy a vég­zetes párviadal megtörtént. A vizsgálat befejeztével kétszer fordult meg az ügy a felsőbíróságoknál s mikor a vádhatározat jogerőre emelkedett, felküld­­ték az iratokat a királyhoz, a kitől Pásztélyi pertör­lést kért. Kérését megtagadták s így került az ügy tárgyalásra. A pestvidéki törvényszék Pásztélyi Je­nőt párviadal vétsége miatt három évi államfogházra ítélte. A­ kir. tábla megváltoztatta az ítéletet s Pász­télyi büntetését két évi államfogházra szállította le. — Elzüllött mágnás. A kir. kúria IV. bün­tető tanácsa ma tárgyalta V­é­c­s­y Gyula báró lo­pási bűnügyét. Vécsey Gyula br. neve ismeretes a törvényszéki rovat olvasói előtt. A budapesti kir. törvényszéknél okirathamisitás büntette miatt indí­tottak ellene a bűnvádi vizsgálatot s a báró még most is vizsgálati fogságban van. E lopási ügy ré­gibb keletű. Azzal volt vádolva, hogy egy arany­órát és láncot lopott. Az alsóbb bíróságok lopás vétsége miatt fél évi fogházra ítélték, a kir. kúria ma Hajdú Lajos biró előadása mellett Vé­csey Gyulát lopás bűntettében mondta ki bű­nösnek, s félévi börtönre ítélte. — A Scudier-per. A bécsi legfőbb törvény­szék a Scudier-perben elvetette Koller vádlott fe­­lebbezését és jóváhagyta az elsőbiróság ítéletét, mely Koller Károlyt, a Vaterland szerkesztőjét, nyolc havi börtönre ítélte.­­ A dunaszerdahelyi vesztegetés ügyében a kir. tábla I. büntető tanácsa mára tűzte ki a tár­gyalást. A kir. tábla azonban nem ment bele az ügy érdemleges tárgyalásába, minthogy a pozsonyi kir. törvényszék elnöke nem írta alá a tárgyalási jegyző­könyvet. Az iratokat ennélfogva rendelvényileg vissza­küldték a törvényszékhez. VIDÉK. — Debrecen város közgyűlése. Debrecen város ma tartott törvényhatósági bizottsági ülésén, mint egy távirat jelenti, állva hallgatták végig a király köszönő és elismerő kéziratát, melyet lelkes fogadtatásának viszonzásául intézett a törvényható­sághoz. A közgyűlés a királyi kézirat kinyomatását és házankint való széthordatását határozta el. A bizottság ezután az 1891-ik évi költ­ségelőirányzatot tárgyalta le. A konvertálandó 1 és fél millió forint kölcsönnek s a 3.200.000 forint­os kölcsönből a jövő évre folyósítandó 1.300.000 forint­nak 190.000 forintnyi törlesztési összege, dacára a regáli-kártalanításnál szenvedett veszteségeknek, ak­ként van beillesztve a költségvetésbe, hogy a köz­ségi pótadó kivetésére most sincs szükség, s remél­hetőleg az egész 3.200,CO0 forint új kölcsön felvé­tele után sem fog szüksége beállani. A közgyűlés utasította a tanácsot, hogy a tisztviselők fizetésének emelése végett oly időben indítsa meg a tárgyalá­sokat, hogy a fizetésemeléseket az 1892-iki költség­­vetéssel egyidejűleg tárgyalhassák. Addig pedig a kisebb javadalmazású tisztviselők fizetésének javítá­sára a rendkívüli költségvetésben 50OO forintot vesz­nek föl. A költségvetésben a rendes bevételek 870.455, a rendes kiadások 869.415, a rendkívüli be­vételek 231.COO, a rendkívüli kiadások 273.386 írttal irányoztattak elő. A 41.345 forint hiány az év végé­vel mutatkozó pénztári maradványon kívül az 1890-ik évi 69.896 forint legelőadó hátralékkal fedeztetik. E költségvetéssel együtt bemutatták a város által kezelt harmincnégy különböző rendeltetésű alapítvá­nyi pénztár költségelőirányzatot. Ez alapok összes tőkéje meghaladja a két millió forintot; bevételük 167.000, kiadásuk pedig 180.000 írtra megy. * — A körmöcbányai magyar egyesület va­sárnap leplezte le az emléktáblát, melylyel B­át­o­ri Schultz Bódog szülőházát megjelölte, az em­léktábla •— mint levelezőnk írja •— szürke márvány­ból készült s rajta arany hetükkel e felírás olvas­ható : Jó­háziban született Bátori Schultz Bódog 1848— 49-iki szabadságharcunk hőse, 1804. jan. 16. Megjelölte a Körmöcbányai magyar egyesület kegyelete. Az ünnep a városház nagytermében kezdődött, a hol Schrö­der Károly áll. főreáliskolai igazgató, mint a kör­möcbányai magyar egyesület elnöke, emlékbeszédet mondott, V­e­r­s­é­n­y­i György professzor pedig el­szavalta ez alkalomra irt ódását. Azután a hős szülő­háza elé vonult a jelenlevő közönség, hol az egye­sület elnökének szavaira lehullt a lepel a csinos emléktábláról. Csabada József polgármester hazafias beszéddel kijelentette, hogy az emléktábla megőrzését a városi hatóság kedves kötelességének fogja ismerni mindenka. A Szózat eléneklése kezdte és a Himnusz-éj fejezte be a szép ünnepet. Délben társas ebéd volt, a­melyen számos pohárköszöntöt inodtak. Regény-Csarnok. Isten hozzád, szerelem! REGÉNY. Irta: Serno Matild. Olaszról fordította Tóth Béla. 26 Első rész. Május utolsó napján távoztak Nápolyból. Anna a vasúthoz menet rózsabokrétát vett egy kis fiútól. Laura derült és bájos volt csipkés fehér selyem ruhájában, vállán a könnyű, de fehér gyapjú köpönyeggel. Stella a podgyász­­szal bíbelődött. A cselédség már előtte való nap kiment Sorrentoba. Anna az egész után gondolatokba merülve hallgatott szürke fátyla mögött. Gépiesen szállt föl és le a vonatról, mintha maga sem tudná, mit tesz. Ha Laura mondta neki: „Jer, menjünk“, engedelmeske­dett, mint egy gyermek. Húga meglepetve látta, hogy nem busább most, mikor elhagyja Nápolyt, a­hol Cesare Dias van. De egyszer­smind észrevette, hogy lelke végképp elbá­gyadt, hogy minden energiája elveszett s csak nyugalomra, csöndre vágyik. Anna nem muta­tott egyéb érdeklődést, mint hogy kétszer­­háromszor kinézett az ablakon, s mikor meg­érkeztek a villa Cateriná­hoz, azt érezte, hogy most valami befejeződött és élete kicsi köny­vének utolsó lapján ott van ez a szó­ vége. A két testvér, kalapját és köpönyegét sem téve le, egyenest anyja szobájába ment, mintha fogadalmat akarna leróni. Laura kinyi­totta a tengerre néző ablakokat és körüljárt megnézni, hogy van-e por a bútorokon, van-e gyűrődés a megsárgult csipkéjű függönyökön. Anna pedig rögtön leborult a faragott fa tér­deplőre, a Madonna della Seggiola képe elé s odatette az illatos bokrétát. Aztán lehajtotta fejét keztyüs kezére. Laura odalépett hozzá: — Te itt maradsz? Anna nem felelt, hátra se fordult. ■— Ha majd eljössz, hozd magaddal a kul­csot, mondá a bölcs Minerva, nyugodt pillan­tással. Azzal kiment, csöndesen behúzva az ajtót maga után. Stella Martini, ki már átöltözött, a folyosón­­érte: — És Anna? — Még ott van. — Mit csinál? — Sir, imádkozik, vagy gondolkozik. Nem láthattam jól. — Szegény Anna! sóhajtott Stella. Meddig maradt ott a leány, a szentkép előtt? Senki sem merte háborgatni őt. Ezer gondolat cikázott agyában, de nyakára csak ez a fohászkodás jött: „Én szűz anyám!“ Megcsókolta a Madonna képét és lassan távo­zott, előbb bezárva az ablakokat. Mikor kijött a szobából, oly sápadt, oly fehér volt, hogy Stella Martini aggódva szólt hozzá: — Oly soká maradt ott . . . rosszat tett önnek. — Nem, nem, felelt Anna. Jól vagyok, igen jól. Ide kellett jönnöm, itt kell élnem. Hangja oly töredezett volt, oly lassan és szakadozottan beszólt, mintha lélekzete meg­­megállana. Stella Martini nem is hitt­e meg­nyugtató szavaknak, gondoskodva ügyelt An­nára, mert ez a végtelen elgyöngülés jobban aggasztotta, mint bármely kitörése a szenve­délynek. Anna ettől fogva egyedül hált egy kis szobában, Laura és Stella szobája között. A társalkodóné esténkint, mikor már jó éjsza­kát mondott, nem ment mindjárt aludni; leve­leket irt távol rokonainak, gyermekkori barát­nőinek, soká imádkozott és csak későn feküdt le. Szorgoskodásában gyakran kémlelődött Anna szobája körül. Mindig csend volt benne és a gyertya égett. Ha csöndesen benyitott, látta, hogy a leány mozdulatlanul fekszik ágyában, feje alá tett kézzel, behunyt szemmel, halavá­­nyan, mint a viasz. A gyertya pedig szomo­rúan égett. Stella egyszer lábujj­hegyen be­osont és elfújta a világot. — Miért nem oltja el a gyertyát estén­­kint? kérdezte másnap. — Félek a sötétben, felelt Anna. Stella ekkor opálüvegű lámpácskát szer­zett számára. Anna azontúl ez enyhe fénynél szenderedett el és sápadt arcával, kibontott barna hajával, a fehér leplek között olyan volt, mint egy éjjeli vízió, tengeri barlang mélyén. Stella most már szinte minden este benézett hozzá : várjon alszik-e. És a leány néha meg­hallotta a jó asszony lépteit; ilyenkor fölnyi­totta szemét és mosolyogva nézett a belépőre. Aztán ismét elaludt. De nem volt ez álom, hanem kábulás. Stella visszasuhant szobájába és nem nyugodott meg. Legjobban aggasztotta az, hogy Anna minden nap oly sok időt tölt anyja szobájában. A villa Caterina gyönyörű volt így nyár elején, illatos kertjével, pompá­tól ragyogó szellős szobáival. Egész június enyhe sorrentos hónap volt, a reggelek már melegek, az esték még hűvö­sek. Anna testben és lélekben egyre jobban megtörött. Stella immár egész anyai gondos­kodással aggódott érte s mikor látta, hogy az a barna arc folyton soványabb, az a két kis két napról-napra átlátszóbb, érezte, hogy va­lamit tenni kell e szegény teremtésért. Egy nap meg akarta vigasztalni . — Dias úr megígérte, hogy el fog jönni.. 11

Next