Budapesti Hírlap, 1890. november (10. évfolyam, 301-329. szám)

1890-11-08 / 307. szám

Budapest, 1890. X. évfolyam 307. sz. Szombat, november 8. Előfizetési firak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. megjelenik mindennap , hétfőn és Ünnep utáin való napon­ta* Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16.3®. Hirdetések dijszab­ily szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Külügyminiszterek találkozása. Budapest, nov. 7. Kevesebb pompával, de nagyobb jelentőséggel, mint a császárok látoga­tásai hinni szoktak, történnek az álla­mok külügyeit vezető diplomaták talál­kozásai. Ezek ismerik legjobban a hely­zetet, tanácskoznak a teendőkről, meg­állapodásaikat az uralkodók elé ter­jesztik s igy jönnek létre a szövetsé­gek. Például mint mikor Bismarck Andrássy­val konferált, abból keletkezett a kettős szövetség, s midőn Crispi Bismarckot meglátogatta, a hármas­szövetség lett belőle. Most e hármasszövetség, mely egész Európa politikájának alapja, a status quonak és békének egyetlen biz­tosítéka, nagy belső átalakuláson megy keresztül. Miután a porosz politika Oroszországban kétszer egymásután kudarcot vallott, Németország szüksé­gét érezte annak, hogy a hármasszö­­vetséget szorosabbra fűzze. A nélkül, hogy békés és defenzív jellegét meg­változtatná, a kölcsönös védelemnek szűken korlátolt kötelezettsége általá­nos szabálylyá kibővíthető s a katonai szolgálatok nagysága szabatosabban megállapítható. Minthogy a hármas­ szövetség 1892- ben lejár, Bismarck bukása után csak­hamar fel kellett merülni a kérdésnek, hogy a szerződés r megyjittassék-e és minő alapokon? Ha Oroszország más­ként fogadja II. Vilmos császárt és ajánlatait, a hármas­ szövetség talán nem szűnt volna meg, de nem is változnék. Minthogy azonban a német-orosz barát­ság annyira fagyos, az orosz-francia ba­rátság pedig annyira forró s az orosz és francia fegyverkezések egyre tarta­nak. Németországnak gondoskodnia kel­lett, hogy szövetségeseivel teljesen tisz­tában legyen, mi csakis az őszinteség és kölcsönösség alapján lehetséges. Vi­lágos a törekvés a hármas­ szövetséget minél bensőbbé tenni. A rohnstocki ta­lálkozásnál ez Németország és Ausztria- Magyarország között sikerült, Caprivi és Kálnoky megbeszélései és megálla­podásai szerint. Most Olaszországon van a sor­s Caprivi a német császár saját­kezű levelével most van Monzában Um­berto királynál. Előbb azonban Milanó­ban találkozott Crispi miniszterelnökkel, hogy alaposan megbeszéljenek mindent, mielőtt előterjesztést tesznek a király­nak. Kétségkívül igen fontos megbe­szélni valóik vannak s Caprivi láto­gatása a legtávolabbról sem látszik pusztán udvariassági ténynek. Megemlítendő, hogy midőn a német kancellár velünk alkudozott, a szász király volt jelen, most pedig, midőn Olaszországba utazik, Lipót bajor ré­­gensnél tett látogatást és Creinzheim Vadonat idegen arc nyomul elő a füg­göny mögül, nagy karimájú kalappal. Németül szólal meg. — X. Meyer. Müncheni akadémiai festő. — Ah ! Krisztikott. "Wie kétsz. A festő leszáll a staffelei mellől s kezet szorít. — Sok szép üdvözletét Benczúrtól, Wag­ner Sándortól, Lietzen-Meyertől. — Köszönöm ! Nagyon örülök. — Mind lelkemre kötötték, hogy ha itt járok, önt felkeresni és ne mulaszszam. — Tessék helyet foglalni. Ott a kerevet. Szabad egy szivarral megkínálnom ? — Oh, köszönöm ! A festő gyufát is lobbant el s odatartja a szivar végéhez. A látogató pöfékel. — Megengedi ön, hogy folytassam a mun­kámat. A tempera festék nagyon hamar beszárad. — Oh, kérem. Magam is tudom, hogy a tempera festék hamar beszárad. — Ön tanulmányokat csinálni jött Ma­gyarországra ? — Oh, igen. Hallottam magasztalni a Hortobágyot, vad lovaival és szilaj ökreivel! — Ott dolgoztam. — Fölöttébb érdekes. — Csak az a fatális dolog, hogy a hortobágyi nagy portól olyan szemgyuladást kaptam, hogy most nem vagyok képes festeni. — Ohó ! — Annál fogva egészen kereset nélkül vagyok, minden segédeszközeimből kifogytam, bajor miniszterelnökkel tanácskozott so­kat. Ez azt bizonyítja, hogy a német kancellár terveinek és politikájának megnyerni iparkodik a két legnagyobb német udvart s ezek egyetértésével cse­lekszik. Bismarck nem sokat kérdezett senkit. A békeszövetség megújítását má­sik öt esztendőre bizton remélhetjük. De" nemcsak ezt. Átalakítását is egyet­értő politika követésére minden fonto­sabb európai kérdésben s nevezetesen a keleti kérdésekben, melyek közül a görög és a bolgár legközelebb ismét napirendre kerülnek. A hatalmak nyil­ván a bolgár kérdés megoldását kere­sik oly módon, hogy Oroszország is belenyughassék, mivel óhajtják, hogy e veszedelmes kérdés elintéztetvén, egy időre legalább legyen nyugalom s a napirendről a keleti kérdés levétes­sék. Föl nem tehető, hogy ha Crispi és Caprivi találkoznak, a bolgár kérdés szóba ne hozassák. Ez azonban még sem lényeges a milánói értekezleten, mert ennél fonto­sabb a három szövetséges társ viszonya egymáshoz, hogy az egyszerűsíttessék s ne legyen annyi záradékkal körül­véve, továbbá, hogy a közgazdasági háborút gazdasági béke- és vámszövet­ség váltsa fel. Ez ama nagy probléma, melyet Németország fölvetett s melyet a másik két országnak el kell fogadni. — Alián ! — Egy ilyen idegen nagy városban ki­hez forduljon az ember, mint a pályatársai­hoz. Önnek a nemeslelküségét annyiszor hal­lottam magasztalni. — Ühüm. A festő nagy keservesen nyúl a zsebébe. — Segíthetek önön egy ötforintossal ? A látogató ezer hálára van lekötelezve. Kötelességének fogja tartani a kapott kölcsönt azonnal visszafizetni, a­mint a nagy interna­­cionális kiállításon a hortobágyi képével az első díjat megnyeri. — Aztán veszi a kalap­ját és elkomplementezik. A festő csak a szivarját sajnálja, a­mit maga segített neki meggyújtani. Pár nap múlva megint kopogtatnak az ajtón. Idegen arc. Matróz-sipka. Bársony blouse. Ez is piktor. — Münchenből jövök. Szives üdvözlete­ket Benczúrtól, Wagner Sándortól, Lietzen- Meyertől. — Köszönöm. De már szivarral nem kínálta meg. — Ide jöttem Magyarországra tanulmá­nyokat csinálni. — Igen derék. — Hallottam magasztaltatni a Balatont: tömérdek színvázlatot vettem fel. — Nagyon szép. — Azonban a víztükör folytonos csillag A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Babszemek. Jókai Mórtól. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Vili. „Ab i­n v i s i­s.“ A vak festő. Mikor dologban van az ember, olyankor nem szereti a látogatókat. Különösen a kiknél a munkának a sikere a kedélyhangulattól függ : az írók, festők, ze­nészek á átalában mindenféle múzsaivadék. A hangulat melegségét nem lehet úgy visz­­szaidézni, mint a kihűlt kandallót újra befűteni. A­kik pedig legkevésbbé szeretik a láto­gatókat, azok a festők. Nincs kellemetlenebb figura, mint egy profánus ember egy félig kész kép előtt. An­nak látszik a pofáján, hogy nincs megelé­gedve, nem érti, hogy mi lesz ebből? Mi a fránya lesz abból a szürkefakó liktáriumból, a­mit ott most szétkennek ? Kivételt képez, ha festő látogatja meg a festőt. Azt már szívesen fogadják. Az érzi, tudja, előre sejti, hogy mi fog ebből a szin­­kaoszból kikeveredni ? Ha tesz észrevételt, annak komoly alapja van. Megint kopogtatnak! „Hogy a kánya vitt volna el! Tessék !“ Mai számunk 16 oldal.

Next