Budapesti Hírlap, 1890. november (10. évfolyam, 301-329. szám)
1890-11-08 / 307. szám
Budapest, 1890. X. évfolyam 307. sz. Szombat, november 8. Előfizetési firak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. megjelenik mindennap , hétfőn és Ünnep utáin való naponta* Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16.3®. Hirdetések dijszabily szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Külügyminiszterek találkozása. Budapest, nov. 7. Kevesebb pompával, de nagyobb jelentőséggel, mint a császárok látogatásai hinni szoktak, történnek az államok külügyeit vezető diplomaták találkozásai. Ezek ismerik legjobban a helyzetet, tanácskoznak a teendőkről, megállapodásaikat az uralkodók elé terjesztik s igy jönnek létre a szövetségek. Például mint mikor Bismarck Andrássyval konferált, abból keletkezett a kettős szövetség, s midőn Crispi Bismarckot meglátogatta, a hármasszövetség lett belőle. Most e hármasszövetség, mely egész Európa politikájának alapja, a status quonak és békének egyetlen biztosítéka, nagy belső átalakuláson megy keresztül. Miután a porosz politika Oroszországban kétszer egymásután kudarcot vallott, Németország szükségét érezte annak, hogy a hármasszövetséget szorosabbra fűzze. A nélkül, hogy békés és defenzív jellegét megváltoztatná, a kölcsönös védelemnek szűken korlátolt kötelezettsége általános szabálylyá kibővíthető s a katonai szolgálatok nagysága szabatosabban megállapítható. Minthogy a hármas szövetség 1892- ben lejár, Bismarck bukása után csakhamar fel kellett merülni a kérdésnek, hogy a szerződés r megyjittassék-e és minő alapokon? Ha Oroszország másként fogadja II. Vilmos császárt és ajánlatait, a hármas szövetség talán nem szűnt volna meg, de nem is változnék. Minthogy azonban a német-orosz barátság annyira fagyos, az orosz-francia barátság pedig annyira forró s az orosz és francia fegyverkezések egyre tartanak. Németországnak gondoskodnia kellett, hogy szövetségeseivel teljesen tisztában legyen, mi csakis az őszinteség és kölcsönösség alapján lehetséges. Világos a törekvés a hármas szövetséget minél bensőbbé tenni. A rohnstocki találkozásnál ez Németország és Ausztria- Magyarország között sikerült, Caprivi és Kálnoky megbeszélései és megállapodásai szerint. Most Olaszországon van a sors Caprivi a német császár sajátkezű levelével most van Monzában Umberto királynál. Előbb azonban Milanóban találkozott Crispi miniszterelnökkel, hogy alaposan megbeszéljenek mindent, mielőtt előterjesztést tesznek a királynak. Kétségkívül igen fontos megbeszélni valóik vannak s Caprivi látogatása a legtávolabbról sem látszik pusztán udvariassági ténynek. Megemlítendő, hogy midőn a német kancellár velünk alkudozott, a szász király volt jelen, most pedig, midőn Olaszországba utazik, Lipót bajor régensnél tett látogatást és Creinzheim Vadonat idegen arc nyomul elő a függöny mögül, nagy karimájú kalappal. Németül szólal meg. — X. Meyer. Müncheni akadémiai festő. — Ah ! Krisztikott. "Wie kétsz. A festő leszáll a staffelei mellől s kezet szorít. — Sok szép üdvözletét Benczúrtól, Wagner Sándortól, Lietzen-Meyertől. — Köszönöm ! Nagyon örülök. — Mind lelkemre kötötték, hogy ha itt járok, önt felkeresni és ne mulaszszam. — Tessék helyet foglalni. Ott a kerevet. Szabad egy szivarral megkínálnom ? — Oh, köszönöm ! A festő gyufát is lobbant el s odatartja a szivar végéhez. A látogató pöfékel. — Megengedi ön, hogy folytassam a munkámat. A tempera festék nagyon hamar beszárad. — Oh, kérem. Magam is tudom, hogy a tempera festék hamar beszárad. — Ön tanulmányokat csinálni jött Magyarországra ? — Oh, igen. Hallottam magasztalni a Hortobágyot, vad lovaival és szilaj ökreivel! — Ott dolgoztam. — Fölöttébb érdekes. — Csak az a fatális dolog, hogy a hortobágyi nagy portól olyan szemgyuladást kaptam, hogy most nem vagyok képes festeni. — Ohó ! — Annál fogva egészen kereset nélkül vagyok, minden segédeszközeimből kifogytam, bajor miniszterelnökkel tanácskozott sokat. Ez azt bizonyítja, hogy a német kancellár terveinek és politikájának megnyerni iparkodik a két legnagyobb német udvart s ezek egyetértésével cselekszik. Bismarck nem sokat kérdezett senkit. A békeszövetség megújítását másik öt esztendőre bizton remélhetjük. De" nemcsak ezt. Átalakítását is egyetértő politika követésére minden fontosabb európai kérdésben s nevezetesen a keleti kérdésekben, melyek közül a görög és a bolgár legközelebb ismét napirendre kerülnek. A hatalmak nyilván a bolgár kérdés megoldását keresik oly módon, hogy Oroszország is belenyughassék, mivel óhajtják, hogy e veszedelmes kérdés elintéztetvén, egy időre legalább legyen nyugalom s a napirendről a keleti kérdés levétessék. Föl nem tehető, hogy ha Crispi és Caprivi találkoznak, a bolgár kérdés szóba ne hozassák. Ez azonban még sem lényeges a milánói értekezleten, mert ennél fontosabb a három szövetséges társ viszonya egymáshoz, hogy az egyszerűsíttessék s ne legyen annyi záradékkal körülvéve, továbbá, hogy a közgazdasági háborút gazdasági béke- és vámszövetség váltsa fel. Ez ama nagy probléma, melyet Németország fölvetett s melyet a másik két országnak el kell fogadni. — Alián ! — Egy ilyen idegen nagy városban kihez forduljon az ember, mint a pályatársaihoz. Önnek a nemeslelküségét annyiszor hallottam magasztalni. — Ühüm. A festő nagy keservesen nyúl a zsebébe. — Segíthetek önön egy ötforintossal ? A látogató ezer hálára van lekötelezve. Kötelességének fogja tartani a kapott kölcsönt azonnal visszafizetni, amint a nagy internacionális kiállításon a hortobágyi képével az első díjat megnyeri. — Aztán veszi a kalapját és elkomplementezik. A festő csak a szivarját sajnálja, amit maga segített neki meggyújtani. Pár nap múlva megint kopogtatnak az ajtón. Idegen arc. Matróz-sipka. Bársony blouse. Ez is piktor. — Münchenből jövök. Szives üdvözleteket Benczúrtól, Wagner Sándortól, Lietzen- Meyertől. — Köszönöm. De már szivarral nem kínálta meg. — Ide jöttem Magyarországra tanulmányokat csinálni. — Igen derék. — Hallottam magasztaltatni a Balatont: tömérdek színvázlatot vettem fel. — Nagyon szép. — Azonban a víztükör folytonos csillag A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Babszemek. Jókai Mórtól. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Vili. „Ab in v i s is.“ A vak festő. Mikor dologban van az ember, olyankor nem szereti a látogatókat. Különösen a kiknél a munkának a sikere a kedélyhangulattól függ : az írók, festők, zenészek á átalában mindenféle múzsaivadék. A hangulat melegségét nem lehet úgy viszszaidézni, mint a kihűlt kandallót újra befűteni. Akik pedig legkevésbbé szeretik a látogatókat, azok a festők. Nincs kellemetlenebb figura, mint egy profánus ember egy félig kész kép előtt. Annak látszik a pofáján, hogy nincs megelégedve, nem érti, hogy mi lesz ebből? Mi a fránya lesz abból a szürkefakó liktáriumból, amit ott most szétkennek ? Kivételt képez, ha festő látogatja meg a festőt. Azt már szívesen fogadják. Az érzi, tudja, előre sejti, hogy mi fog ebből a szinkaoszból kikeveredni ? Ha tesz észrevételt, annak komoly alapja van. Megint kopogtatnak! „Hogy a kánya vitt volna el! Tessék !“ Mai számunk 16 oldal.