Budapesti Hírlap, 1890. december (10. évfolyam, 330-358. szám)
1890-12-03 / 332. szám
Budapest, IOOO.______________X. évfolyam 332. sz. Szerda, december 3. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Lukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Az igazságügyi vita. Budapest, dec. 2. Ellenzék nélkül való parlament következett be Magyarországon. Csodálatos versengés, midőn három oppozició azon iparkodik, hogy melyik képes leginkább túllicitálni a kormánypártot a miniszterek dicséretében. Irigylésreméltó Szapáry, ki Tiszát a hatalomban követte és semmit sem örökölt az ellenzéki haragból. A miniszterek alig tudják hogyan viszonozni az ellenzéki bókokat. Már Wekerle úgy betelt dicséretekkel, hogy az ellenzéknek szemére vetette, hogy ha ő lenne oppozició, jobban tudná budgetjét megkritizálni. Utána Baross lett elhalmozva magasztalásokkal s mikor Bethlen következett, ennek — még nem lévén érdemes — az ellenzék a miniszter jóakaratára zengett himnuszokat s a bizalmat neki előlegezte. Csáky az elkeresztelési vitákban tüntetéseket aratott a legszélsőbb baloldalon s Apponyi is a minisztert, kinek rendeletét kifogásolta, keresett udvariassággal kimélte. Ily előzmények után majdnem természetesnek tűnik fel, hogy Szilágyi Dezsőt tömjénfüst-fellegek között látjuk ünnepeltetni. Egyik ügyvéd a másik után járul a miniszter magas színe elé, hogy elismerésének kedves adóját neki bemutassa. Bírálatot tettei és tervei fölött egyáltalán nem hallottunk s még Veszter Imre tanúsított legtöbb bátorságot, midőn a reformokban sebesebb tempót követelt tőle, sőt esküdtszéket a bűntető eljárásban s a katonai bíráskodásnak törvényes megoldását, úgy látszik, a mérsékelt ellenzék még leginkább megóvta önállóságát és ellenzéki önérzetét a jelen kormánynyal szemben, akár pénzügyi, akár közigazgatási, akár igazságszolgáltatási, vallásügyi vagy közgazdasági kérdésekről van szó, mert a két függetlenségi párt már egyáltalán nem is opponál a kormánynak, hanem csak egymásnak vagy a mérsékelt ellenzéknek. Áldott állapot ez a kormányra nézve. Játszhatók a parlamenttel és nem találkozik komoly akadálylyal tervei keresztülvitelében. Hiszen ezt éppen nem bánjuk, ha ez merészebb reformokra és gyorsabb haladásra ösztönözné a minisztériumot. Ámbár komoly kritikára mindig van szükség, ha nem akarjuk az irodalomban vagy művészetekben az elfajulást s a politikában a bizantinizmust, mely a kormányzókat elbizakodottakká, a kormányzottakat alázatosakká teszi s a hibákat a politikában megsokszorozza. A minisztérium idáig is túlsúlyban volt a parlament felett, immár az ellenzéki pártok elgyengülése járulván a szabadelvű párt szolgaiságához, a végrehajtó hatalom terjeszkedő uralma a törvényhozó hatalom felett ennek elsatnyulását vonhatja maga után. A magyar alkotmányosság szempontjából ez legkevésbbé sem kívánatos. Egy bizonyos, látván, hallván a parlamenti pártokat és azok vitatkozásait, hogy nem egészséges állapotok tatok mentén zakatoló vízi malmok mind régi, megszokott kedves ismerősök. Ha átkelek a Sztara-planinán, ha meglátom a Vitos-hegy tiszteletre méltó ormát, ha a Bilo-hegység sűrű, sötét zöld erdejének levegője érint, vagy ha a Romanje-planina kopár fensíkjain haladok étlen-szomjan, ha a fekete hegyek szakadékai között barangolok, úgy nemcsak a tájék ismerős alakzatait látom, de fölelevenednek emlékezetemben mindazok a jelenetek és események, melyeknek e helyeken tanúja voltam a lezajlott másfél évtized alatt. Ez a viszontlátás, és az ezzel kapcsolatos emlékek lelkemben igaz, őszinte örömöt, gyönyörűséget ébresztenek, melylyel nem ér föl a nyugaton föllelhető élvezet. Jól érzem magamat a keleti emberek között. Oka ennek abban keresendő, mert jól ismerem a keleti emberek mimóza természetét . Óvakodom érinteni érzékeny oldalukat, nehogy elzárkózzanak előlem, mint a mimóza teszi minden kellemetlen érintkezésnél. Évről-évre mind többen óhajtották volna megismerni azt az utazási módot, melylyel a keleten járni szoktam. De nemcsak elvben kívánnak ezzel megismerkedni, hanem gyakorlatilag. Részt akarnak belőle ők is, utazni akarnak velem, tekintet nélkül arra, hogy merre veszem majd utamat. Kevés kétutazási vállalat van, ahol egyegy kiránduláshoz annyian jelentkeznének önként, mint nálam minden tavaszszal. És minő , társaság ez. Főispán és kereskedő, képviselő azok, melyek pártéletünkben nyilvánulnak. Az összes pártok korhadtak s a pártviszonyok tarthatatlanok. Azért is, mert logikai képtelenségek csupa mesterséges válaszfalakat emeltek mind a négy párt között s ezek a gyakorlati politikai élet szükségeiből és céljaiból kifolyó pártalakulást az egy elvet és meggyőződést vallók között akadályozzák; azért is, mert személyes ellentétek merültek fel a kormánypártban és a függetlenségi pártban, melyek a bizalmat aláaknázzák és visszavonást szülnek, így parlamentarizmust folytatni és, politikát csinálni nem lehet. Ezért előbb vagy utóbb még nagyobb és általános pártbomlásnak s azután új pártalakulásoknak kell bekövetkezni. Szinte nevetséges volt látni, amint tegnap és ma egyik szónok a másik után Szilágyi Dezső előtt hajlongva defilrozott. S mert Veszter, ki első pártolta Szilágyi igazságügyi politikáját, azt mondotta, hogy ezt a politikát a szabadelvű párt egész múltjában megtagadta, a mérsékelt ellenzék pedig régen követelte, mely párthoz Szilágyi Dezső is tartozott s tehát „a miniszterrel együtt“ a szabadelvű párt átvette az ellenzék igazságügyi politikáját, a mi tény, és mert Veszter némely dolgokban opponálni mert Szilágyinak jöttek egymásután a negyvennyolcas és a függetlenségi párt s kezdték védeni a minisztert és a szabadelvű pártot a mérsékelt ellenzék ellen. Valóban azt kell hinnünk, hogy Szilágyi Dezső két évi miniszterkedése alatt nagy tetteket mivelt s már és szabómester, piktor és lókupec: ez mind a keletre vágyik s előre is biztositanak, hogy kellő útiköltséggel ellátják magukat s terhemre nem fognak esni. Jött is már többször útitárs, vitt is magával elegendő pénzt, de terhemre esett kevés kivétellel valamennyi. Ha egyedül utazom, nemcsak többet élvezek és hasznosabb dolgok iránt érdeklődhetem, hanem sokkal olcsóbban tehetem meg az egész keleti utazást. A kelet annak, aki már ismeri és külsőségekre nem nagy súlyt fektet, nagyon, de nagyon olcsó. Az ételeknél is azt az álláspontot kell követnünk, mint az embereknél: úgy kell venni, amint vannak. Az emberek nem roszszak keleten, csak bánni kell tudni velük és az ételek sem rosszak keleten, csak okoskodás és ceremónia nélkül kell hozzálátni. A keleti konyha leginkább hasonlít a magyarhoz gazdag fűszerezés dolgában. Azt pedig meg kell adni, hogy az élelem bámulatos olcsó mindenütt, hacsak keleten nem megyünk nyugati embernek nyugat! berendezésű helyiségébe. De most, hogy már elmondtam, milyen kellemetlen nekem keleten az útitárs, s azt hiszem, hogy legalább azok, kik e sorokat olvassák, nem fognak többé ajánlkozni kíséretül, elárulom azt, hogy keleten még úgy is lehet utazni, még pedig úri módon, hogy nem költünk semmit. A lehető legtöbbet látunk, hallunk, tapasztalunk, nem vonunk meg magunk- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA Ingyen utazás a Balkánon át. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Mikor őszszel keletre száll a fecske , tavaszszal visszakerül elhagyott fészkébe, elnézem e vándorlást s eszembe jut a magam rendes vándorlása keletre, mely csak olyan pontos, mint a fecskéé. Másfél évtizede járok évről-évre én is a keletre, mint a vándorfecske, csakhogy én tavaszszal indulok és őszszel kerülök vissza, úgy érzem, hogy ha csak egy évben nem tehetném meg szokott vándorutamat, ha a nyár tüzében nem láthatnám a kelet tündérvilágát, mely elhódítá szivemet s megragadta lelkemet, beteg lennék, talán el sem viselhetném. Csodálatos érzés ez s naiv dolognak fogják tartani, de tény, hogy Európa az ő nagy művészi alkotásaival, megmérhetetlen kincseivel nem tudja lelkemnek megszerezni azt a gyönyörűséget, melyet a keleten érzek. Vannak országok, mint Bulgária, Bosznia, Rumélia, melyekben minden egyes hegy, völgy, az országutakon egy-egy nagyobb fa vagy kút régi, jó ismerősöm, melyeket újból és újból szeretek látni, mint valamely megszokott, kedves barátot. A városok és falvakban a templomok és nagyobb épületek, a körülötte sürgölődő emberek, a mezők munkásai, a folyók és pa pai számunk 14 oldal.