Budapesti Hírlap, 1891. február (11. évfolyam, 32-58. szám)
1891-02-23 / 53. szám
Budapest, 1891. XI. évfolyam 53. sz. Hétfő, február 23. ————— ■ Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő* Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., kalap-utca lé, fsz. Hirdetések dijszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A bírói és ügyészi szervezet. Budapest, febr. 22. (1.) Azok után, amiket a bírói és ügyészi szervezet módosítására vonatkozó javaslatról irtunk, mikor az még előadói tervezet volt, érdeklődéssel vártuk az igazságügyminiszter által véglegesen megállapított szöveget. Most íme itt fekszik előttünk a miniszter javaslata, mely már legközelebb az igazságügyi bizottság elé kerül. Kétségkívül sokat nyert világosság és szabatosság tekintetében az új javaslat, melynek kifejezései határozottabbak, szövege tisztább és magyarosabb, mint a régié, az egyes intézkedések egymásutánja s az egész javaslat iránya azonban ma sem mondható szerencsésnek. A javaslat élén áll a felügyelet szabályozása, holott a felügyelet csak betetőzése a bírói szervezésnek, melyet minden egyéb intézkedésnek meg kell előznie. Ezután következnek a bírói képesítésről, a bírói és ügyészi szervezet kiegészítéséről, az összeférhetetlenségről s az együttműködést akadályozó rokonsági és sógorsági viszonyról, az összlétszám és rangsorról, az ügyészek áthelyezéséről s végre a törvény hatályba léptetéséről és egyebekről szóló intézkedések. A tárgyak e nagy halmazából figyelmünket mindenekelőtt a bírói képesítés kellékeit meghatározó fejezet kelti fel. Annak idején a napi és szaksajtó egyhangú elismeréssel fogadta az előadói tervezetnek azt a javaslatát, hogy jövőre a bíró képesítése ne legyen kisebbfokú, mint az előtte tárgyaló ügyvédé. Az igazságügyminiszter azonban nem fogadta el egész teljességében ez eszmét, mert javaslatának 17—21. §§-ai szerint a bírói képesítés elméleti kellékéül ismét a gyakorlati bírói vizsgálat letételét állította fel. Igaz, hogy ennek előfeltételéül megkívánja a jogtudom cím elnyerését s ezzel kétségkívül magasabb fokra emelte a képesítés kellékeit, mint fennálló törvényeink, de minthogy e mellett az ügyvédi vizsgálat helyett beéri a gyakorlati bírói vizsgálattal , ezáltal továbbra is fenntartja, éspedig a bírói tekintély rovására, az ügyvéd és bíró képesítése között fennálló különbséget. Ennek következménye előreláthatólag az lesz, hogy a bírói pályára lépők legnagyobb része jövőre is ki fogja kerülni az ügyvédi gyakorlatot s a jogi tanfolyam bevégzése után mint joggyakornok vagy aljegyző valamely bíróságnál kezdi meg pályafutását, így azután felkerülhet egész a kir. kúriáig, a nélkül, hogy a valódi életet megismerte volna. Mert a biró csak egyik oldaláról s nem mindig teljes világítása mely épp oly hibás, mint a többi. Az Adriaitenger körülbelül azon a helyen van rajta, ahol Belgrádot kellene keresnünk, a Duna egyenes vonalban szeli át Magyarországot s a helynevek részint olaszul, részint pedig latinul vannak írva. Néhány évvel később, a nyomtatás helyének megnevezése nélkül, alkalmasint Antwerpenben jelent meg egy nagyon különös térkép, amelynek valami Hans von Liefenek a készítő-mestere. Fölül ez van írva: Bass khynigreich Ungarn, alul pedig ez : Waderachtige Beschryung van den Lande met alle de vernaemsde Steden des Connyxrycks va Hongaren en dy seghern der Christen ende Turcken Anno 1566. Hadi térkép akart lenni. A hegyek és fák egyszerűen rá vannak pingálva s a tornyokra biggyesztett félhold azt mutatja, hogy az illető városokban a török az ur. Esztergom körül táboroznak a keresztény hadak nagy ágyúikkal, iszonyú puskaporfelhőbe burkoltan. Franciaország 1631-ben látta először Magyarország mappáját. Párisban jelent meg francia magyarázó szöveggel, amely nagy erdőkről, vad állatokról, bátor harcosokról regél. A második francia térképet, melynek rajzát Bethlen Gábor dolgozószobájában találták, 1661-ben adta ki Párisban a fejedelem rajzolója. Ez a térkép, ha még nem ismeretes, méltán érdekelheti a magyar történetírókat. A Bibliothéque Nationale-ban van. A velencei köztársaság kozmográfusa is készített egy csomó térképet Magyarországról. Az angolok a tizenhetedik században rajzolták az első magyar térképeket s ezek valamennyi közt a legjobbak. Spanyol- és Oroszország ebben az időben nem foglalkozott Magyarországgal. Alig hogy megjelent Németországban azban látja a jogéletet, míg az ügyvéd azt minden nyilvánulásában hamisítatlanul megismeri. Ezért a művelt nyugaton felső bírói állásokra nem is juthat be oly bíró, aki bizonyos ideig ügyvédként nem működött, holott nálunk épp az a ritkaság, ha ügyvédet neveznek ki a bírósághoz, vagy ha a bíró legalább az elméleti és gyakorlati képesítés megszerzése előtt ügyvédi gyakorlaton volt. Kívánatos volna tehát, hogy az elméleti képesítés tekintetében az előadói tervezethez térjenek vissza. A harmadik fejezet, mely a bírósági és ügyészségi szervezetet kiegészítő intézkedéseket tartalmaz, lényegileg megegyezik az előadói tervezet analóg rendelkezéseivel. Az elsőfokú bíróságok elnökei eddigi állásukban kúriai bírói rangot és fizetést nyerhetnek, a törvényszéki és járásbírák közül a kitűnőbbeket eddigi székhelyükön kir. táblai birákká, a kir. ügyészt főügyészi helyettessé lehet kinevezni, — a budapesti kir. ügyészség vezetője pedig állásánál fogva főügyészi helyettes leend. Az utóbbi intézkedés úgyszólván az egyedüli újítás a javaslat harmadik fejezetében, de nem állíthatjuk, hogy ezzel a javaslat orvosolta a sérelmet, mely az ügyészi kart e törvény megalkotásánál fenyegeti. Annak idején kiemeltük azt az igazságtalanságot; első magyar térkép, Schweiger Salamon tübingai teológus kiadta Bécsből Konstantinápolyba tett útjának leírását, mely a magyar tudósok előtt nem ismeretlen. A tübingai diák, aki egy politikai missziót kisért Konstantinápolyba, Magyarországot is útba ejtette s meglehetős rokonszenvvel, de annál nagyobb tudatlansággal ír róla. E könyv után gyorsan követték egymást Németországban a Magyarországot ismertető munkák. Akadtak magyar hazafiak is, akik megismertették hazájukat a németekkel, de mondottak nekik sok olyat is, ami őket egyáltalán nem érdekelhette. Amit a németek maguk írtak Magyarországról, csupa rágalom és rosszakaratú mese volt. Legkülönb ezek közt Demian osztrák tiszt földrajzi és etnográfiai munkája, amely 1809-ben francia nyelven is megjelent. Ezekből a könyvekből azt lehet kiolvasni, hogy Németország jól ismerte akkor Magyarország földrajzi és gazdasági viszonyait, de erkölcseit megérteni és igazságosan megítélni nem tudta. A franciákat azzal szokták vádolni, hogy rossz geográfusok. A spanyolok is annyira ismerik csak Európát, különösen keleti országait, mint akár a kínaiak, de azért mégsem lehet rossz geográfusnak nevezni azt a népet, amely Amerikát fölfedezte. A dolog egyszerűen úgy áll, hogy a franciák is, a spanyolok is többet törődnek az idegen világrészekkel, mint Európával, amely nekik valóban terra incognita. Az első francia könyv, amely Magyarországot ismerteti, a tizenhetedik század elejéről való. Egy Laboureur nevű francia nemes irta, a ki a lengyel király menyasszonyát, XIV. Lajos rokonát, Lengyelországba kísérte A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Magyarország külföldi ismertetői. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Paris, februárius. A magyar közönség bizonyára tudni óhajtja, hogy a külföld hogyan vélekedik hazájáról, hogyan ítéli meg természeti szépségeit és kulturális vívmányait. A Magyarországról írt francia és német munkák közül a legújabbakat ismeri is eléggé, de arról még keveset hallott, hogy Magyarországnak e geográfusai hogyan fejlődtek ennyire, micsoda eszméket, fogalmakat örököltek elődeiktől, szóval : mit írtak a régi időkben idegen emberek a magyar népről és hazájáról ? A világ legnagyobb könyvtárai , a párisi Bibliothéque Nationale és a British Múzeum könyvtára adhatnak csak erről felvilágosítást ritka könyveikkel és kézirataikkal. Itt persze csak azokról a művekről lehet szó, amelyeket a nagyközönség számára írtak idegen nyelveken s mellőznünk kell a tudományos, vagy éppen latin könyveket. Úgy látszik, hogy a nyugat ránvelt népei csak Amerika fölfedezése után kezdtek érdeklődni európai szomszédaik iránt. Magyarország első térképét tudvalevőleg 1528-ban készítette Lazarus, az esztergomi érsek titkára. Ingolstadtban nyomtatták s onnan is bocsátották világgá. Ettől fogva számos térkép jelent meg Magyarországról Bécsben és Németországban, sőt 1559-ben Rómából is küldöttek szét egyet, amelyet kevésbé ismernek a történetírók, de Mai számunk 8 oldal.