Budapesti Hírlap, 1891. február (11. évfolyam, 32-58. szám)

1891-02-23 / 53. szám

Budapest, 1891. XI. évfolyam 53. sz. Hétfő, február 23. ————— ■ Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő* Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., kalap-utca lé, fsz. Hirdetések dijszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A bírói és ügyészi szervezet. Budapest, febr. 22. (1.) Azok után, a­miket a bírói és ügyészi szervezet módosítására vonat­kozó javaslatról irtunk, mikor az még előadói tervezet volt, érdeklődéssel vár­tuk az igazságügyminiszter által vég­legesen megállapított szöveget. Most íme itt fekszik előttünk a miniszter javaslata, mely már legközelebb az igazságügyi bizottság elé kerül. Kétségkívül sokat nyert világosság és szabatosság tekintetében az új javas­­lat, melynek kifejezései határozottab­­bak, szövege tisztább és magyarosabb, mint a régié, az egyes intézkedések egymásutánja s az egész javaslat iránya azonban ma sem mondható szeren­csésnek. A javaslat élén áll a felügyelet szabályozása, holott a felügyelet csak betetőzése a bírói szervezésnek, melyet minden egyéb intézkedésnek meg kell előznie. Ezután következnek a bírói ké­pesítésről, a bírói és ügyészi szervezet kiegészítéséről, az összeférhetetlenségről s az együttműködést akadályozó rokon­sági és sógorsági viszonyról, az össz­­létszám és rangsorról, az ügyészek át­helyezéséről s végre a törvény hatályba léptetéséről és egyebekről szóló intéz­kedések. A tárgyak e nagy halmazából figyelmünket mindenekelőtt a bírói ké­pesítés kellékeit meghatározó fejezet kelti fel. Annak idején a napi és szak­sajtó egyhangú elismeréssel fogadta az előadói tervezetnek azt a javaslatát, hogy jövőre a bíró képesítése ne le­gyen kisebbfokú, mint az előtte tár­gyaló ügyvédé. Az igazságügyminiszter azonban nem fogadta el egész teljes­ségében ez eszmét, mert javaslatának 17—21. §§-ai szerint a bírói képesítés elméleti kellékéül ismét a gyakorlati bírói vizsgálat letételét állította fel. Igaz, hogy ennek előfeltételéül megkí­vánja a jogtudom­ cím elnyerését s ezzel kétségkívül magasabb fokra emelte a képesítés kellékeit, mint fennálló tör­vényeink, de minthogy e mellett az ügyvédi vizsgálat helyett beéri a gya­korlati bírói vizsgálattal , ez­által to­vábbra is fenntartja, és­pedig a bírói tekintély rovására, az ügyvéd és bíró képesítése között fennálló különbséget. Ennek következménye előrelátha­tólag az lesz, hogy a bírói pályára lé­pők legnagyobb része jövőre is ki fogja kerülni az ügyvédi gyakorlatot s a jogi tanfolyam bevégzése után mint joggyakornok vagy aljegyző valamely bíróságnál kezdi meg pályafutását, így azután felkerülhet egész a kir. kúriáig, a nélkül, hogy a valódi életet megis­merte volna. Mert a biró csak egyik oldaláról s nem mindig teljes világítás­a mely épp oly hibás, mint a többi. Az Adriai­­tenger körülbelül azon a helyen van rajta, a­hol Belgrádot kellene keresnünk, a Duna egyenes vonalban szeli át Magyarországot s a helynevek részint olaszul, részint pedig latinul vannak írva. Néhány évvel később, a nyomta­tás helyének megnevezése nélkül, alkalmasint Antwerpenben jelent meg egy nagyon különös térkép, a­melynek valami Hans von Liefenek a készítő-mestere. Fölül ez van írva: Bass khynigreich Ungarn, alul pedig ez : Waderach­tige Beschryung van den Lande met alle de ver­­naemsde Steden des Connyxrycks va Hongaren en dy seghern der Christen ende Turcken Anno 1566. Hadi térkép akart lenni. A hegyek és fák egyszerűen rá vannak pingálva s a tornyokra biggyesztett félhold azt mutatja, hogy az illető városokban a török az ur. Esztergom körül táboroznak a keresztény hadak nagy ágyúikkal, iszonyú puskaporfelhőbe burkoltan. Franciaország 1631-ben látta először Ma­gyarország mappáját. Párisban jelent meg francia magyarázó szöveggel, a­mely nagy er­dőkről, vad állatokról, bátor harcosokról regél. A második francia térképet, melynek rajzát Bethlen Gábor dolgozószobájában találták, 1661-ben adta ki Párisban a fejedelem raj­zolója. Ez a térkép, ha még nem ismeretes, méltán érdekelheti a magyar történetírókat. A Bibliothéque Nationale-ban van. A velencei köz­társaság kozmográfusa is készített egy csomó térképet Magyarországról. Az angolok a tizen­hetedik században rajzolták az első magyar térképeket s ezek valamennyi közt a legjob­bak. Spanyol- és Oroszország ebben az időben nem foglalkozott Magyarországgal. Alig hogy megjelent Németországban az­ban látja a jogéletet, míg az ügyvéd azt minden nyilvánulásában hamisítat­lanul megismeri. Ezért a művelt nyu­gaton felső bírói állásokra nem is jut­hat be oly bíró, a­ki bizonyos ideig ügyvédként nem működött, holott ná­lunk épp az a ritkaság, ha ügyvédet neveznek ki a bírósághoz, vagy ha a bíró legalább az elméleti és gyakorlati képesítés megszerzése előtt ügyvédi gyakorlaton volt. Kívánatos volna te­hát, hogy az elméleti képesítés tekin­­tetében az előadói tervezethez térjenek vissza. A harmadik fejezet, mely a bíró­sági és ügyészségi szervezetet kiegé­szítő intézkedéseket tartalmaz, lényegi­leg megegyezik az előadói tervezet analóg rendelkezéseivel. Az elsőfokú bíróságok elnökei eddigi állásukban kú­riai bírói rangot és fizetést nyerhetnek, a törvény­széki és járásbírák közül a kitűnőbbeket eddigi székhelyükön kir. táblai birákká, a kir. ügyészt főügyészi helyettessé lehet kinevezni, — a buda­pesti kir. ügyészség vezetője pedig ál­lásánál fogva főügyészi helyettes leend. Az utóbbi intézkedés úgyszólván az egyedüli újítás a javaslat harmadik fe­jezetében,­­ de nem állíthatjuk, hogy ezzel a javaslat orvosolta a sérelmet, mely az ügyészi kart e törvény megal­kotásánál fenyegeti. Annak idején kiemeltük azt az igazságtalanságot; első magyar térkép, Schweiger Salamon tü­­bingai teológus kiadta Bécsből Konstantiná­­polyba tett útjának leírását, mely a magyar tudósok előtt nem ismeretlen. A tübingai diák, a­ki egy politikai missziót kisért Konstantiná­­polyba, Magyarországot is útba ejtette s meg­lehetős rokonszenvvel, de annál nagyobb tu­datlansággal ír róla. E könyv után gyorsan követték egymást Németországban a Magyar­­országot ismertető munkák. Akadtak magyar hazafiak is, a­kik megismertették hazájukat a németekkel, de mondottak nekik sok olyat is, a­mi őket egyáltalán nem érdekelhette. A­mit a németek maguk írtak Magyarországról, csupa rágalom és rosszakaratú mese volt. Legkülönb ezek közt Demian osztrák tiszt földrajzi és etnográfiai munkája, a­mely 1809-ben francia nyelven is megjelent. Ezekből a könyvekből azt lehet kiolvasni, hogy Németország jól is­merte akkor Magyarország földrajzi és gazda­sági viszonyait, de erkölcseit megérteni és igazságosan megítélni nem tudta. A franciákat azzal szokták vádolni, hogy rossz geográfusok. A spanyolok is annyira is­merik csak Európát, különösen keleti országait, mint akár a kínaiak, de azért még­sem lehet rossz geográfusnak nevezni azt a népet, a­mely Amerikát fölfedezte. A dolog egyszerűen úgy áll, hogy a franciák is, a spanyolok is többet törődnek az idegen világrészekkel, mint Európával, a­mely nekik valóban terra in­cognita. Az első francia könyv, a­mely Magyar­­országot ismerteti, a tizenhetedik század elejé­ről való. Egy Laboureur nevű francia nemes irta, a ki a lengyel király menyasszonyát, XIV. Lajos rokonát, Lengyelországba kísérte A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Magyarország külföldi ismertetői. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Paris, februárius. A magyar közönség bizonyára tudni óhajtja, hogy a külföld hogyan vélekedik ha­zájáról, hogyan ítéli meg természeti szépségeit és kulturális vívmányait. A Magyarországról írt francia és német munkák közül a legújab­­bakat ismeri is eléggé, de arról még keveset hallott, hogy Magyarországnak e geográfusai hogyan fejlődtek ennyire, micsoda eszméket, fogalmakat örököltek elődeiktől, szóval : mit írtak a régi időkben idegen emberek a magyar népről és hazájáról ? A világ legnagyobb könyvtárai , a párisi Bibliothéque Nationale és a British Múzeum könyvtára adhatnak csak erről felvilágosítást ritka könyveikkel és kézira­taikkal. Itt persze csak azokról a művekről lehet szó, a­melyeket a nagy­közönség számára ír­tak idegen nyelveken s mellőznünk kell a tudományos, vagy éppen latin könyveket. Úgy látszik, hogy a nyugat ránvelt népei csak Amerika fölfedezése után kezdtek érdeklődni európai szomszédaik iránt. Magyarország első térképét tudvalevőleg 1528-ban készítette La­zarus, az esztergomi érsek titkára. Ingolstadt­­ban nyomtatták s onnan is bocsátották vi­lággá. Ettől fogva számos térkép jelent­ meg Magyarországról Bécsben és Németországban, sőt 1559-ben Rómából is küldöttek szét egyet, a­melyet kevésb­é ismernek a történetírók, de Mai számunk 8 oldal.

Next