Budapesti Hírlap, 1891. március (11. évfolyam, 59-88. szám)

1891-03-18 / 76. szám

­ BUDAPESTI HÍRLAP. (76. sz.) 1891. március 18. iró azzal vádolja Richepint, hogy az ő Zoroaszter cím­ű regényéből irta az operaszöveget. * (A nemzeti zenede jubileuma) alkalmából kibocsátott felhívásra százforintos alapítványok ér­keztek Baliczky Sándor, Pintsich Lajos, id. Wo­­diáner Albert báró, Gárdos János dr., Samassa József egri érsek, a magyar orsz. közp. takarék­­pénztár, Lechner Gyuláné, ifj. Wodiáner Albert báró, Lobkovitz Rezső herceg, Harkányi Frigyes, Kléh István és az egyesült fővárosi takarékpénztár részéről. * (Reményi Ede) szolnoki hangversenye nem e hó 24 ikén, hanem egy nappal előbb, 23-án lesz. * (Szabadi Frank Ignác) a régi jó magyar zeneszerző e hó 14-én Gyöngyösön hegedű­hangver­­senyt rendezett, melyen közreműködött Tévén Tilda és Kékessy Gizella kisasszony is. A tömött terem folyton lelkesen tapsolta az előadókat. * (A műbarátok köre) ma sorsolta ki a tagjai számára vásárolt festményeket, legyezőlapokat és iparművészeti tárgyakat a műcsarnok nagy termé­ben. A húzásnál a műbarátok körének vezetősége volt jelen. Első nyerő volt Justh Zsigmond, a­ki Tornai Gyulának Tangert zálogház című 1000 frtos képét nyerte meg. A legkisebb nyeremény P­á 1­f­f­y Miklós hercegnek jutott: egy 18 frtos fayence-váza. A húzás után a bizottság kiosztotta a legyezőkre kitűzött pályadíjakat. Első díjat nyert P­á 1f y a Celestin : „Najádok holdfényben“ című legyezőképe ; második díjat nyert Neogrády Antal, harmadik dijat Pap Henrik legyezőképe. Pej­a­­csevich Jolán grófnő és Keleti Károly le­gyezőit pedig dicsérő elismerésben részesítette a bizottság. * (A Teleki-díjat) a m. t. akadémia e hó 19-én délután 5 órakor tartandó rendkívüli összes ülésén dönti el. A jelentést Berczik Árpád teszi. A pályázatnak, hír szerint, kedvező eredménye van. * (A Hubay-Popper-négyes) e hó 18-iki, szerdai hangversenyének műsora : 1. Mozart: C-dúr négyes. 2. Schumann : F-dúr zongorah­ármas (a zon­gorarészt játszó Szendy Árpád, az orsz. zene- és színművészeti akadémia tanára.) 3. Mendelssohn: E-m­oll vonósnégyes. *(A tékozló fiú) párisi nagy sikere olyan hatás­sal volt a párisi színházakra, hogy most már az ope­­rett-színházak egy részében pantom­imikát játsza­nak s az operettirók és zeneszerzők ez uj zsáner­­ben próbálkoznak. A népszínház előadása iránt kül­földön is nagy érdeklődést mutatnak, különösen a párisiak várják kíváncsian az első kísérlet sikerét. Bécsi színházi körökből többen le fognak jönni a premierre. Körülbelül a népszínház előadása fog dön­­teni a darab és a műfaj sorsa fölött a német szín­padokon. * (A főúri hangverseny,­ melyet Szápáry Gézáné grófné a pesti jótékony nőegyesü­let javára rendez, nem a VI—VII. ker. kör dísztermében, ha­nem a fővárosi vigadó kistermében lesz szombaton, e hó 21-én, délután 3 órakor. A műsor tíz számot foglal magában. A budavári Mátyás-templom ének­kara is közre fog működni V­avrinecz Mór székesegyházi karnagy igazgatása alatt. Jegyek a Harmónia zeneműkereskedésben kaphatók. * (A magyar protestáns irodalmi társa­ság) hatodik felolvasó estéje e hó 19-ed, d. u. 6 órakor lesz a budapesti ág. ev. egyház Deák-téri dísztermében. A felolvasást Szász Károly dunamel­­léki ref. püspök tartja ily címmel : „Visszapillantás a felolvasásokra s a Prot. Irodalmi Társaság további teendői.“ * (Magyar írók élete és munkái.) Id. Sziny­­nyei Józsefnek e cimü nagy munkájából megjelent a 7. füzet. A Bersényi-Bocsor névcsoportot tárgyalja benne, minden egyes íróról rövid, velős ismertetést adván. * (Értekezések.) A feltételes elítélés. Előadta Gruber Lajos dr. A­ feltételes elítélés kérdésének néhány vitás pontjáról. Irta Reinhard Zsigmond dr. A feltéte­les elítéltekről. Büntetési és börtönrendszerünk reformja. Valamennyit, a Magyar jogászegyesület adta ki. Egy­­egy füzet ára 20 kr. A lánchidak merevítő tartóinak grafikai elméletéről. Akadémiai értekezés Kherndl Antaltól. A hangáttétellel előidézett hangidomokról kifeszitett, rezgő hártyákon és üveglemezen. Akadémiai értekezés Antolik Károlytól. — Körmöcbánya és éjszak­nyugati vidékének kőzetei. Irta Teschder György, reáliskolai tanár. Kiadta a m­. t. akadémia mate­matikai és természettudományi bizottsága. * (Folyóiratok.) Az erdélyi múzeum-egyesület kiadványainak ez évi első füzetében közleménye­ket találunk Brassai Sámueltől (ebben ajánlja Bras­­sai bácsi a szigorú helyett sanyarú-t, szigor helyett sanyar-t,szigorlat helyet sanyarlat­ ot.)Csernátoni Gyulá­tól, Cserés­i Józseftől stb. — A magyar filozófiai szem­lének ez évi első füzete közli Jeszenszky De­zső cikkét a középiskolai reformról és Berják B. Pál elmélkedését a következtetés lélektanáról. — Az Arméniának márciusi száma közleményeket hoz Kábdebó Ferenc drtól, Szongott Kristóftól, Rud­­nyánszky Gyulától stb. — Az Ethnographia című néprajzi folyóiratnak megjelent ez évi II. füzete. — Az Egyetemes filológiai közlönynek márciusi füzetében közleményt találunk Demek Győzőtől, Bayer József­től, Haraszti Gyulától, Kassai Gusztávtól stb. — Az Orsz. középiskolai tanáregyesületi közlönynek megje­lent a márciusi füzete. Napoleon Jeromos herceg. ] 1822—1891. A vörös herceg, mint Rómából nekünk­­ táviratoztak, ma este 7 órakor meghalt. A herceg tegnap óta eszmélet nélkül volt s ebben az állapotban látta őt el Pujol abbé a haldoklók szentségével. Az éjjel deliriumba esett s folyton félrebeszélt és heves kifakadásokkal illette fiát, Viktor herceget és pártját. Több­ször ejtette ki a Boulanger nevet is. A haldoklók szentségének felvétele után néhány pillanatra visszanyerte eszméletét a beteg s a lelkész ekkor azt kérdezte tőle, hogy nem bántja-e még valami a szívét ? A herceg erre nem­mel válaszolt. Pár perc múlva azonban azzal for­dult az abbéhoz, hogy utána akarja mondani az imádságot, mert hisz az Istenben, mint minden élő lény urában. Halkan utána mor­molta ezután a pap imáját, de csakhamar tel­jes letargiába esett s nem is eszmélt fel be­lőle többé. Az utolsó pillanatokban bejött a szobába Viktor herceg, kezet szorított hal­dokló atyjával és sírva távozott. Napóleon herceg öt másolatban készült végrendeletet hagy hátra, melyek megőrzését a legelőkelőbb személyiségekre bízta. Az a hír, mintha fiát, Viktor herceget, örökéből kitagadta volna, nem való. A király és a királyné ép­pen ebédhez akartak ülni, mikor hírül hozták nekik a herceg elhunytát. A Hotel Russia előtt százakra menő néptömeg áll. A képviselőház holnapi ülését a herceg fölött mondandó em­lékbeszéd után a gyász jeléül bezárják. Azt hiszik, hogy Napoleon herceg végrende­lete a hadsegéde, Brunet báró őrizetére van bízva s a végrendelet szerint vagy a her­cegi, vagy a királyi ház fogja a teme­tést rendezni. A halottasszobát kápolnává fogják átalakítani s oltárt állítanak fel benne. A halottas menet a papság asszisz­tenciája mellett a Hotel Russie-ből a Sant Mari del Popolo templomba viszi a herceg holttes­tét. A templomtól a pályaudvarig a gyászme­net tisztán polgári lesz, de valószínű, hogy egy lelkész is kisérni fogja kocsin a tetemet a pályaudvarig. A tetemet hír szerint Super­­gália, a szárd fejedelmek temetkezési helyére, fogják szállítani. Az elhunyt herceg második fia volt Hierony­mus Napóleon westfáliai királynak és Katalin württembergi hercegnőnek . 1822 szeptember 9-én született Triesztben. A keresztségben a Napóleon József Károly Pál nevet kapta. A Jerome nevet, a­melyet 1847-ben elhunyt bátyja viselt, csak később vette fel. A nép „vörös herceginek és Plon-Plon­­nak hívta ; az utóbbi név onnan ragadt reá, hogy gyermekkorában így ejtette ki a Napoleon nevet. Bátyjával együtt württembergi szolgálatba lépett. Az idősb 1832-ben lett a ludwigsburgi katonai aka­démia növendéke, kitűnő tanuló, jeles katona volt s már 1840-ben ezredese lett a 8-dik gyalogezrednek. Co­sc­se, Jerome herceg, tökéletes ellentéte volt bátyjának. 1836-ban jött ugyanabba az akadémiába, de nem bírta vinni semmire, a szolgálatba sehogy se tudta beletalálni magát, rossz bajtársnak ismer­ték tanulótársai s a stuttgarti társaságban sem igen ismerték valami előnyös oldalait. Unokabátyja, Lajos Napóleon, vette a keze alá s Arenenbergben maga próbált belőle valamit formálni. A család érdekében megengedték neki 1845-ben, hogy rövidebb időközökre Párisban is megj­elenhessen. Rendkívüli hasonlatossága I. Napóleonnal, mely különben elhunyt testvérbátyjánál és atyjuknál, Jérome királynál még sokkal feltűnőbb volt, Páris­ban bizonyos rokonszenvet szerzett számára, melyet ő később, midőn az ellenzékhez csatlakozott, hatá­rozottan fokozni is tudott. 1848-ban Korzika meg­választotta képviselőjének az alkotmányozó nemzet­gyűlésbe. Egy évre rá unokabátyja, akkor konzul, Madridba küldte nagykövetnek, de úgy itt, mint későbbi diplomáciai küldetéseiben kevés eredmény­nyel tudta hasznát venni. Az öreg Jérome királyt a császár 1850-ben Franciaország marsalljává s a minisztertanácsban saját helyettesítőjévé nevezte ki, s a Palais Royalt adta neki székhelyül. A joviális öreg úr itt tartotta meg 1853-ban harmadik menyegzőjét Giustina Bar­­tolini-Baldelli márkinővel. A legitim császári családot, a császári herceg még nem lévén a világon, csak az öreg Jérome ki­rály alkotta, fiával a vörös herceggel és leányával Mathilde hercegnővel, a­ki szintén főként a stutt­garti udvarban neveltetett. Ezek voltak csak a csá­szári család teljes jogú tagjai. Jérome herceg fölvitte az altábornagyságig, anélkül, hogy komolyan puskaport szagolt volna valaha és a szenátorságig, a­nélkül, hogy arra akár a diplomáciában, akár hivatalos vagy más té­ren kiválóbb érdemet szerzett volna. Mint szenátor­nak az volt a megbízása, hogy a császárnak lojális ellenzéket csináljon. 1857-ben ő volt a világkiállí­tási bizottság elnöke s a párisi művészeti akadémia megválasztó tagjának. Egy ideig volt a gyarmatok minisztere is s II. Napóleon több kényes diplomá­­ciai küldetésben használta fel. Viktor Emánuel leányával, Klotilddal­ kötött házasságából két fia született. Az 1862. július 18-án született idősebbnek teljes neve Viktor Jérome Fré­déric, az 1864. július 16-án született kisebbiké Na­poleon Lajos József Jeromos. Nagy zenebonát csinált 1883. január 15-én, a­mikor Páris város falai tele voltak Napoleon aláírású plakátokkal. A falragaszok miatt beszállították őt a Conciergeriebe. A manifesztumban, melyet Napó­leon Jeromos herceg a francia nemzethez intézett, jóformán úgy mutatta be magát, mint fiának ver­senytársát, az esetre, ha a császári trón felállíttat­­nék. Midőn Napóleon Lajos III. Napóleon név alatt császárrá lön, az 1852-ben tartott családi konferen­cián Jeromos herceg jön esetleges utódává kisze­melve a császári trónon. De sohase bírta teljes mértékben a nemzet rokonszenvét, sőt még a bona­­partistákét sem, kik sokkal inkább látták a csá­szárságot megszilárdítva, ha III. Napóleon megnő­sül­ő fiyutódról gondoskodik. Mint tudjuk, ez meg is történt, III. Napoleon összekelt Montijo Eugéniával s e házasságból született Napoleon Lajos herceg, ki által Jeromos a közvetlen trónöröklési jogtól el­esett. Innen származott a gyűlölködés is, melylyel Jeromos a császárné és fia iránt viseltetett. Addig, mig III. Napoleon fia életben volt, Jeromos nem is gondolhatott arra, hogy a francia nemzet ő rá úgy tekintsen, mint majdani császárjára. De sőt, midőn Napoleon Lajos a zuluföldön elesett, Jeromosnak még akkor sem ragyogott föl reménycsillaga, mert Napoleon Lajos herceg hátrahagyott végrendeleté­ben nem őt magát, hanem idősb fiát, Viktor herce­get, nevezte meg utódjának. A bonapartisták nagy reményeket kötöttek Viktor herceghez, mint igen derék, lovagias fiúhoz, kit a párt hírlapírói „bátorszivü“ jelzővel ruháztak föl, mintegy ellentétül atyjának, a­ki ily jelzővel soha sem igyekezett jogot szerezni életében. Diplomáciai küldetéseiben, mikor a többi kö­zött Konstantinápolyba is elment, 1868. nyarán Budapesten is töltött néhány napot. Fejedelmet megillető pompával fogadta őt az akkori hivatalos világ s mikor junius 21-én tovább utazott Török­ország felé, Kétegyházáig Andrássy Gyula gróf mi­­niszterelnök, Wenckheim Béla báró és Liechten­stein herceg hadtestparancsnok ment vele kíséret­képpen. Míg Budapesten volt, sok ünneplés­ben részesítették s eléje tártak mindent, a mi érdekes és nevezetes az akkor még egész vidékies fővárosban találkozott. A többi kö­zött a császárfürdőben, a híres platánok alatt, bált rendeztek a tiszteletére és erősen zavarba hozták az egyszerű, józan polgári észjárású embert azzal, hogy az udvar felé nyitott teremben lépcsőzetes trónt állítottak neki. Még jobban meglephette őt, mikor a magyar ruhás hölgyek e trón lépcsőire te­lepedtek festői csoportozatban, míg az akkori idők egy híres táncos menyecskéje a legnyalkább gaval­lérral szóló csárdást járt előtte. Romantikus napok voltak azok. Az alföldön végig bandériumokkal kí­sérték és egész falvak csődültek ki tiszteletére. Kossuth Lajoshoz a vörös herceget igen régi politikai és személyes barátság fűzte. Az emigráció idejében ő közvetítette III. Napóleon és Kossuth tárgyalásait és jelen volt azon a nevezetes éjjeli

Next