Budapesti Hírlap, 1891. március (11. évfolyam, 59-88. szám)
1891-03-18 / 76. szám
BUDAPESTI HÍRLAP. (76. sz.) 1891. március 18. iró azzal vádolja Richepint, hogy az ő Zoroaszter című regényéből irta az operaszöveget. * (A nemzeti zenede jubileuma) alkalmából kibocsátott felhívásra százforintos alapítványok érkeztek Baliczky Sándor, Pintsich Lajos, id. Wodiáner Albert báró, Gárdos János dr., Samassa József egri érsek, a magyar orsz. közp. takarékpénztár, Lechner Gyuláné, ifj. Wodiáner Albert báró, Lobkovitz Rezső herceg, Harkányi Frigyes, Kléh István és az egyesült fővárosi takarékpénztár részéről. * (Reményi Ede) szolnoki hangversenye nem e hó 24 ikén, hanem egy nappal előbb, 23-án lesz. * (Szabadi Frank Ignác) a régi jó magyar zeneszerző e hó 14-én Gyöngyösön hegedűhangversenyt rendezett, melyen közreműködött Tévén Tilda és Kékessy Gizella kisasszony is. A tömött terem folyton lelkesen tapsolta az előadókat. * (A műbarátok köre) ma sorsolta ki a tagjai számára vásárolt festményeket, legyezőlapokat és iparművészeti tárgyakat a műcsarnok nagy termében. A húzásnál a műbarátok körének vezetősége volt jelen. Első nyerő volt Justh Zsigmond, aki Tornai Gyulának Tangert zálogház című 1000 frtos képét nyerte meg. A legkisebb nyeremény Pá 1ffy Miklós hercegnek jutott: egy 18 frtos fayence-váza. A húzás után a bizottság kiosztotta a legyezőkre kitűzött pályadíjakat. Első díjat nyert Pá 1f y a Celestin : „Najádok holdfényben“ című legyezőképe ; második díjat nyert Neogrády Antal, harmadik dijat Pap Henrik legyezőképe. Pejacsevich Jolán grófnő és Keleti Károly legyezőit pedig dicsérő elismerésben részesítette a bizottság. * (A Teleki-díjat) a m. t. akadémia e hó 19-én délután 5 órakor tartandó rendkívüli összes ülésén dönti el. A jelentést Berczik Árpád teszi. A pályázatnak, hír szerint, kedvező eredménye van. * (A Hubay-Popper-négyes) e hó 18-iki, szerdai hangversenyének műsora : 1. Mozart: C-dúr négyes. 2. Schumann : F-dúr zongorahármas (a zongorarészt játszó Szendy Árpád, az orsz. zene- és színművészeti akadémia tanára.) 3. Mendelssohn: E-moll vonósnégyes. *(A tékozló fiú) párisi nagy sikere olyan hatással volt a párisi színházakra, hogy most már az operett-színházak egy részében pantomimikát játszanak s az operettirók és zeneszerzők ez uj zsánerben próbálkoznak. A népszínház előadása iránt külföldön is nagy érdeklődést mutatnak, különösen a párisiak várják kíváncsian az első kísérlet sikerét. Bécsi színházi körökből többen le fognak jönni a premierre. Körülbelül a népszínház előadása fog dönteni a darab és a műfaj sorsa fölött a német színpadokon. * (A főúri hangverseny, melyet Szápáry Gézáné grófné a pesti jótékony nőegyesület javára rendez, nem a VI—VII. ker. kör dísztermében, hanem a fővárosi vigadó kistermében lesz szombaton, e hó 21-én, délután 3 órakor. A műsor tíz számot foglal magában. A budavári Mátyás-templom énekkara is közre fog működni Vavrinecz Mór székesegyházi karnagy igazgatása alatt. Jegyek a Harmónia zeneműkereskedésben kaphatók. * (A magyar protestáns irodalmi társaság) hatodik felolvasó estéje e hó 19-ed, d. u. 6 órakor lesz a budapesti ág. ev. egyház Deák-téri dísztermében. A felolvasást Szász Károly dunamelléki ref. püspök tartja ily címmel : „Visszapillantás a felolvasásokra s a Prot. Irodalmi Társaság további teendői.“ * (Magyar írók élete és munkái.) Id. Szinynyei Józsefnek e cimü nagy munkájából megjelent a 7. füzet. A Bersényi-Bocsor névcsoportot tárgyalja benne, minden egyes íróról rövid, velős ismertetést adván. * (Értekezések.) A feltételes elítélés. Előadta Gruber Lajos dr. A feltételes elítélés kérdésének néhány vitás pontjáról. Irta Reinhard Zsigmond dr. A feltételes elítéltekről. Büntetési és börtönrendszerünk reformja. Valamennyit, a Magyar jogászegyesület adta ki. Egyegy füzet ára 20 kr. A lánchidak merevítő tartóinak grafikai elméletéről. Akadémiai értekezés Kherndl Antaltól. A hangáttétellel előidézett hangidomokról kifeszitett, rezgő hártyákon és üveglemezen. Akadémiai értekezés Antolik Károlytól. — Körmöcbánya és éjszaknyugati vidékének kőzetei. Irta Teschder György, reáliskolai tanár. Kiadta a m. t. akadémia matematikai és természettudományi bizottsága. * (Folyóiratok.) Az erdélyi múzeum-egyesület kiadványainak ez évi első füzetében közleményeket találunk Brassai Sámueltől (ebben ajánlja Brassai bácsi a szigorú helyett sanyarú-t, szigor helyett sanyar-t,szigorlat helyet sanyarlat ot.)Csernátoni Gyulától, Cserési Józseftől stb. — A magyar filozófiai szemlének ez évi első füzete közli Jeszenszky Dezső cikkét a középiskolai reformról és Berják B. Pál elmélkedését a következtetés lélektanáról. — Az Arméniának márciusi száma közleményeket hoz Kábdebó Ferenc drtól, Szongott Kristóftól, Rudnyánszky Gyulától stb. — Az Ethnographia című néprajzi folyóiratnak megjelent ez évi II. füzete. — Az Egyetemes filológiai közlönynek márciusi füzetében közleményt találunk Demek Győzőtől, Bayer Józseftől, Haraszti Gyulától, Kassai Gusztávtól stb. — Az Orsz. középiskolai tanáregyesületi közlönynek megjelent a márciusi füzete. Napoleon Jeromos herceg. ] 1822—1891. A vörös herceg, mint Rómából nekünk táviratoztak, ma este 7 órakor meghalt. A herceg tegnap óta eszmélet nélkül volt s ebben az állapotban látta őt el Pujol abbé a haldoklók szentségével. Az éjjel deliriumba esett s folyton félrebeszélt és heves kifakadásokkal illette fiát, Viktor herceget és pártját. Többször ejtette ki a Boulanger nevet is. A haldoklók szentségének felvétele után néhány pillanatra visszanyerte eszméletét a beteg s a lelkész ekkor azt kérdezte tőle, hogy nem bántja-e még valami a szívét ? A herceg erre nemmel válaszolt. Pár perc múlva azonban azzal fordult az abbéhoz, hogy utána akarja mondani az imádságot, mert hisz az Istenben, mint minden élő lény urában. Halkan utána mormolta ezután a pap imáját, de csakhamar teljes letargiába esett s nem is eszmélt fel belőle többé. Az utolsó pillanatokban bejött a szobába Viktor herceg, kezet szorított haldokló atyjával és sírva távozott. Napóleon herceg öt másolatban készült végrendeletet hagy hátra, melyek megőrzését a legelőkelőbb személyiségekre bízta. Az a hír, mintha fiát, Viktor herceget, örökéből kitagadta volna, nem való. A király és a királyné éppen ebédhez akartak ülni, mikor hírül hozták nekik a herceg elhunytát. A Hotel Russia előtt százakra menő néptömeg áll. A képviselőház holnapi ülését a herceg fölött mondandó emlékbeszéd után a gyász jeléül bezárják. Azt hiszik, hogy Napoleon herceg végrendelete a hadsegéde, Brunet báró őrizetére van bízva s a végrendelet szerint vagy a hercegi, vagy a királyi ház fogja a temetést rendezni. A halottasszobát kápolnává fogják átalakítani s oltárt állítanak fel benne. A halottas menet a papság asszisztenciája mellett a Hotel Russie-ből a Sant Mari del Popolo templomba viszi a herceg holttestét. A templomtól a pályaudvarig a gyászmenet tisztán polgári lesz, de valószínű, hogy egy lelkész is kisérni fogja kocsin a tetemet a pályaudvarig. A tetemet hír szerint Supergália, a szárd fejedelmek temetkezési helyére, fogják szállítani. Az elhunyt herceg második fia volt Hieronymus Napóleon westfáliai királynak és Katalin württembergi hercegnőnek . 1822 szeptember 9-én született Triesztben. A keresztségben a Napóleon József Károly Pál nevet kapta. A Jerome nevet, amelyet 1847-ben elhunyt bátyja viselt, csak később vette fel. A nép „vörös herceginek és Plon-Plonnak hívta ; az utóbbi név onnan ragadt reá, hogy gyermekkorában így ejtette ki a Napoleon nevet. Bátyjával együtt württembergi szolgálatba lépett. Az idősb 1832-ben lett a ludwigsburgi katonai akadémia növendéke, kitűnő tanuló, jeles katona volt s már 1840-ben ezredese lett a 8-dik gyalogezrednek. Coscse, Jerome herceg, tökéletes ellentéte volt bátyjának. 1836-ban jött ugyanabba az akadémiába, de nem bírta vinni semmire, a szolgálatba sehogy se tudta beletalálni magát, rossz bajtársnak ismerték tanulótársai s a stuttgarti társaságban sem igen ismerték valami előnyös oldalait. Unokabátyja, Lajos Napóleon, vette a keze alá s Arenenbergben maga próbált belőle valamit formálni. A család érdekében megengedték neki 1845-ben, hogy rövidebb időközökre Párisban is megjelenhessen. Rendkívüli hasonlatossága I. Napóleonnal, mely különben elhunyt testvérbátyjánál és atyjuknál, Jérome királynál még sokkal feltűnőbb volt, Párisban bizonyos rokonszenvet szerzett számára, melyet ő később, midőn az ellenzékhez csatlakozott, határozottan fokozni is tudott. 1848-ban Korzika megválasztotta képviselőjének az alkotmányozó nemzetgyűlésbe. Egy évre rá unokabátyja, akkor konzul, Madridba küldte nagykövetnek, de úgy itt, mint későbbi diplomáciai küldetéseiben kevés eredménynyel tudta hasznát venni. Az öreg Jérome királyt a császár 1850-ben Franciaország marsalljává s a minisztertanácsban saját helyettesítőjévé nevezte ki, s a Palais Royalt adta neki székhelyül. A joviális öreg úr itt tartotta meg 1853-ban harmadik menyegzőjét Giustina Bartolini-Baldelli márkinővel. A legitim császári családot, a császári herceg még nem lévén a világon, csak az öreg Jérome király alkotta, fiával a vörös herceggel és leányával Mathilde hercegnővel, aki szintén főként a stuttgarti udvarban neveltetett. Ezek voltak csak a császári család teljes jogú tagjai. Jérome herceg fölvitte az altábornagyságig, anélkül, hogy komolyan puskaport szagolt volna valaha és a szenátorságig, anélkül, hogy arra akár a diplomáciában, akár hivatalos vagy más téren kiválóbb érdemet szerzett volna. Mint szenátornak az volt a megbízása, hogy a császárnak lojális ellenzéket csináljon. 1857-ben ő volt a világkiállítási bizottság elnöke s a párisi művészeti akadémia megválasztó tagjának. Egy ideig volt a gyarmatok minisztere is s II. Napóleon több kényes diplomáciai küldetésben használta fel. Viktor Emánuel leányával, Klotilddal kötött házasságából két fia született. Az 1862. július 18-án született idősebbnek teljes neve Viktor Jérome Frédéric, az 1864. július 16-án született kisebbiké Napoleon Lajos József Jeromos. Nagy zenebonát csinált 1883. január 15-én, amikor Páris város falai tele voltak Napoleon aláírású plakátokkal. A falragaszok miatt beszállították őt a Conciergeriebe. A manifesztumban, melyet Napóleon Jeromos herceg a francia nemzethez intézett, jóformán úgy mutatta be magát, mint fiának versenytársát, az esetre, ha a császári trón felállíttatnék. Midőn Napóleon Lajos III. Napóleon név alatt császárrá lön, az 1852-ben tartott családi konferencián Jeromos herceg jön esetleges utódává kiszemelve a császári trónon. De sohase bírta teljes mértékben a nemzet rokonszenvét, sőt még a bonapartistákét sem, kik sokkal inkább látták a császárságot megszilárdítva, ha III. Napóleon megnősülő fiyutódról gondoskodik. Mint tudjuk, ez meg is történt, III. Napoleon összekelt Montijo Eugéniával s e házasságból született Napoleon Lajos herceg, ki által Jeromos a közvetlen trónöröklési jogtól elesett. Innen származott a gyűlölködés is, melylyel Jeromos a császárné és fia iránt viseltetett. Addig, mig III. Napoleon fia életben volt, Jeromos nem is gondolhatott arra, hogy a francia nemzet ő rá úgy tekintsen, mint majdani császárjára. De sőt, midőn Napoleon Lajos a zuluföldön elesett, Jeromosnak még akkor sem ragyogott föl reménycsillaga, mert Napoleon Lajos herceg hátrahagyott végrendeletében nem őt magát, hanem idősb fiát, Viktor herceget, nevezte meg utódjának. A bonapartisták nagy reményeket kötöttek Viktor herceghez, mint igen derék, lovagias fiúhoz, kit a párt hírlapírói „bátorszivü“ jelzővel ruháztak föl, mintegy ellentétül atyjának, aki ily jelzővel soha sem igyekezett jogot szerezni életében. Diplomáciai küldetéseiben, mikor a többi között Konstantinápolyba is elment, 1868. nyarán Budapesten is töltött néhány napot. Fejedelmet megillető pompával fogadta őt az akkori hivatalos világ s mikor junius 21-én tovább utazott Törökország felé, Kétegyházáig Andrássy Gyula gróf miniszterelnök, Wenckheim Béla báró és Liechtenstein herceg hadtestparancsnok ment vele kíséretképpen. Míg Budapesten volt, sok ünneplésben részesítették s eléje tártak mindent, a mi érdekes és nevezetes az akkor még egész vidékies fővárosban találkozott. A többi között a császárfürdőben, a híres platánok alatt, bált rendeztek a tiszteletére és erősen zavarba hozták az egyszerű, józan polgári észjárású embert azzal, hogy az udvar felé nyitott teremben lépcsőzetes trónt állítottak neki. Még jobban meglephette őt, mikor a magyar ruhás hölgyek e trón lépcsőire telepedtek festői csoportozatban, míg az akkori idők egy híres táncos menyecskéje a legnyalkább gavallérral szóló csárdást járt előtte. Romantikus napok voltak azok. Az alföldön végig bandériumokkal kísérték és egész falvak csődültek ki tiszteletére. Kossuth Lajoshoz a vörös herceget igen régi politikai és személyes barátság fűzte. Az emigráció idejében ő közvetítette III. Napóleon és Kossuth tárgyalásait és jelen volt azon a nevezetes éjjeli