Budapesti Hírlap, 1891. április (11. évfolyam, 89-118. szám)
1891-04-11 / 99. szám
Az új vármegye a bizottságban. — A részletes tárgyalás. — Budapest, ápr. 10. A közigazgatási bizottság mai ülésén elfogadta Apponyi Albert gróf tegnap beadott indítványainak ama részét, hogy a megyének politikai és az állami közegekkel szemben gyakorolt ellenőrzési jogkörében hozott határozatai, valamint a megyei vagyon és közügyek folyó kezelésére vonatkozó határozatok teljes önállósággal hozassanak, vagyis csupán a törvényesség szempontjából lehessenek felebbezhetők, továbbá, hogy felebbezéssel megtámadott határozatok csupán a felebbezésben felhozott okok alapján jöhessenek felülbírálat alá, egyéb szempontok kizárásával. Mindezeket a bizottság a miniszterelnök és az előadó szövegezésében elfogadta. Érdekes vita fejlődött a 161. szakasz körül, mely fenntartja azt az elvet, hogy mindenki csak egy törvényhatósági bizottságnak lehet tagja, kivéve oly megyét, melynek székhelye törvényhatósági joggal felruházott városban van, ahol bárki ugyanazon megyei és városi bizottságnak is tagja lehet. Miklós Gyula azt indítványozza, hogy a törvényhatósági bizottságnak tagja lehessen, aki a törvényhatóság területén birtokos. A bizottság hosszabb vita után elvetette Miklós Gyula módosítványát. A 162. és 164. szakasznál Perczel Dezsőtől fogadott el két módosítványt a bizottság. A 168. szakaszig jutottak el és itt félbeszakították a tárgyalást. A részletes tárgyalást itt közöljük. A bizottság a 153. szakaszszal kapcsolatban az Apponyi Albert gróf által tegnap javaslatba hozott új szakaszt tárgyalja. Dárday Sándor előadó azt, hogy csak a közvetlen érdekeltségre szoríttassék a felebbezés, igen határozatlannak tartja s a kormány diskrecionárius hatalmának bizonyos tekintetben nem megszólítását, hanem tágítását látja benne. Hogy közérdekű ügyekben hozott határozat mellett hogyan lehet megállapítani azt, hogy valaki közvetlenül vagy közvetve van érdekelve, azt alig tudja elképzelni. Azt, hogy a felebbezési jog megszorítása itt a közszabadság érdekében állana, egyáltalán nem ismerheti el. Az indítvány ama pontját, hogy csak a felebbezésben felhozott és igazolt körülmények alapján legyen a határozat megbírálható, elfogadja, megjegyezvén, hogy ez hozzátoldandó lenne a 153-ik §-hoz. Az indítvány végső pontját, a mely a közigazgatási bíróság előtt követendő eljárásra utal, mint fölöslegest elhagyandónak véli, Apponyi Albert gróf feltétlenül ragaszkodik indítványa első pontjának lényegéhez, azt tartván, hogy itt dől el az a kérdés, lesz-e komolyan vehető önkormányzat vagy nem? Elismeri, hogy nem lehet szigorúan definiálni, mi a közvetlen érdekeltség , s csakis azért nem járultamaz elvileg szabatos állásponthoz, hogy a fölebbezés csak a jog és nem az érdek szempontjából engedtessék, mert oly nagy önkormányzati területeken, mint a mi megyéink, az érdekek közt oly összeütközések támadhatnak, hogy a méltányosság megkívánja, hogy a határozatok semleges tényező által felülbíráltassanak. De egy korlátot mégis fel kellett állítani, máskülönben minden megyei határozat a kormány elé vihető lenne. E korlátlan joggal szemben a kormányt arra akarja a törvény által utaltatni, hogy maga ítélje meg, mikor nincs joga a határozatba beavatkozni. Az egyén jogáról nincs szó, csak arról, melyik hatóság határozzon minden helyi érdekű dologban, a megyei vagy a központi hatóság. Akik az utóbbit akarják, oly eszmekörben mozognak, amely az önkormányzat jogosultságával egészen ellentétes. Ha az érdekek szempontjából való felebbezést egyáltalán megengedjük, az egész önkormányzatból semmi realitás nem marad fenn. Vadnay Andor kezdettől fogva meg volt arról győződve, hogy minden érdek és célszerűség szempontjából való felebbezés illuzóriussá teszi az önkormányzatot, de a tegnap felmerült aggodalmak elől nem zárkózhatott el. Tisza István a hivatalból való beavatkozást odiózusnak tartja s kicsinyesnek ott, a hol az állami érdek nem kívánja meg s ezért járni Apponyi gróf indítványa második pontjához, de viszont megadni óhajtja a fölebbezhetést ott, a hol valaki a határozatot fontos érdekekre nézve sérelmesnek látja. Szederkényi Nándor az egyénileg érdekelt félnek mindig meg akarja adni azt a jogot, hogy orvoslást kereshessen s ennélfogva elfogadja Apponyi gróf indítványát azzal a módosítással, hogy az illető felebbezésében tartozik érdekeltségét kimutatni. Szalavszky Gyula államtitkár Apponyi gróf indítványában oly kérdés felvetését látja, melyet a bizottság voltaképpen szavazatával már eldöntött. Rokonszenvezik Apponyi ama törekvésével, hogy az önkormányzati érdeklődés és érzék fokoztassék, de erre nem alkalmas eszköz a javasolt módozat, magának az érdekeltségnek korlátozása. Nem tapasztalta a közönségnél azt, hogy nagyon sűrűen jogorvoslatot keresne oly esetekben, midőn nem forog fenn érdekeltség, csak a törvény szempontja vagy közérdek , azt pedig, hogy érdekeltség esetében se adassák hely a felebbezésnek, Apponyi gróf maga sem óhajtja. Gulner Gyula hangsúlyozza, hogy ha a megyék önkormányzati jogát tartalmassá akarjuk tenni, nem szabad azt kitenni annak az eshetőségnek, hogy bárki, akár tartozik reá, akár nem, minden határozatot megappellálhasson. Kéri a bizottságot, járuljon hozzá ahhoz az elvi állásponthoz, amelyet Apponyi gróf kifejtett. Apponyi Albert gróf kéri javaslata első pontjának akként való megállapítását, hogy nem vehető figyelembe a felebbezés, ha világos, hogy beadója nincs a határozat által érdekelve. A bizottság mellőzi az indítványozott szakasz első pontját, ellenben a 153. §-t megtoldandónak határozza az indítványozott szakasz második pontjával, amely szerint a határozat csakis a felebbezésben felhozott s igazolt körülmények alapján vonható felülbírálás alá, a 141. §. a) és b) pontjaiban említett szempontok (törvényességi szempontok) kivételével. Ezután az Apponyi Albert gróf által a meg nem felebbezhető határozatokra vonatkozó új szakaszt tárgyalta a bizottság. Szápáry Gyula gróf miniszterelnök az indítványban foglaltak figyelembe vételével az új szakaszt következőleg kéri megállapítani: „Olyan határozat, mely a) e törvény 191. §-a 2., 5. vagy 6-ik pontja alapján hozatott; b) mely a jóváhagyott költségvetés keretén belül ingó vagy ingatlan vagyon és megyei közművek kezelésére vonatkozik, csak a 141. §. a) és b) pontjainak eseteiben fölebbezhető.“ Apponyi Albert grófnak nincs a szövegezés ellen kifogása, de inappellabilisnak kívánná kimondatni a pótadó kivetését is a törvény által megállapított százalékon belöl, továbbá az oly kölcsönök és szerződések iránti határozatokat, melyek az 5%-os pótadón belől, vagy 10 éven túl a 200-os pótadón belül mozognak. A bizottság rövid vita után a §-t a miniszterelnök által javasolt szövegezésben fogadja el. Ezután tárgyalták a megyei pótadóra vonatkozó 148—149. szakaszt. Dárday Sándor előadó indítványozza a 149. §-ban annak kimondását, hogy a pótadók leírása is az állami adók módjára eszközöltetik ; továbbá, hogy „ha az állami adó bizonyos mennyisége leírásba kerülne, a jogosult község vagy jogosult fél igényelheti, hogy a megyei pótadónak megfelelő része is leírassák.“ Szederkényi Nándor szükségesnek tartja annak kimondását, hogy midőn behajthatatlanság esetén az állami adó töröltetik, a megyei pótadó is töröltessék. Szalavszky Gyula államtitkár azt tartja, hogy az illetőnek igényelnie kell a leírást, másként megtörténhetnék oly pótadónak leírása is, ami tulajdonképpen már ki van fizetve. A bizottság elvileg fentartandónak határozza a két szakaszt, végleges szövegezését következő ülésére halasztván. A 150—153. szakaszokat változatlanul fogadták el. A 154. szakaszt, mely szerint a megyék önkormányzati hatásköre csak azon ügyekre terjed ki, melyeket e törvény vagy későbbi törvény oda utal; mindaz, mi korábbi törvények szerint a megye hatáskörébe tartozott, de a jelen törvény szerint oda nem utaltatott, ha csak valamely törvény másként nem intézkedik, az alispán hatáskörébe tartozónak tekintendő, a bizottság változatlanul fentartandónak határozta. A 157. §-nál, mely a megyei törvényhatósági bizottság összeállítását szabályozza, Tisza István annak kimondását javasolja, hogy azon tisztviselők, kik állásuknál fogva tagjai a bizottságnak, a közgyűléseken személyesen megjelenni, akadályoztatásuk esetén magukat képviseltetni s a netán szükséges felvilágosításokat megadni tartoznak. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök nem tesz kifogást e rendelkezés felvétele ellen. A bizottság elfogadja az indítványt. A 161. §-nál, mely szerint mindenki csak egy törvényhatósági bizottságnak lehet tagja, kivéve oly megyét, melynek székhelye törvényhatósági joggal felruházott városban van, ahol ugyanazon egyén a megyei s városi bizottságnak is tagja lehet. Miklós Gyula kívánatosnak tartja annak általánosságban való kimondását, hogy bármely törvényhatóság bizottságának tagja lehessen az, aki azon törvényhatóság területén birtokkal bír. Vadnay Andor és Széll Ákos gyakorlati szemppontból nem járulnak ez indítványhoz. Szederkényi Andor, Vojnics István elfogadják Miklós Gyula indítványát. Tisza István az indítványra nézve megjegyzi, hogy ez tág kaput nyithat esetleg oly elemek megjelenésére, amelyek nem fognák tisztán a közigazgatás érdekeit szem előtt tartani. Perczel Dezső elfogadja Miklós Gyula indítványát. Dárday Sándor előadó nem szeretné a különben is nehéz törvény megalkotását a virilis intézmény tárgyalásával is komplikálni s tisztán e szempontból kéri, hogy a §-t változatlanul fogadják el. Boncza Miklós a virilis intézményben csak szükséges rosszat lát s reméli, el fog érkezni az ideje megváltoztatásának esetleg oly irányban, amint Szederkényi javasolta. A §-t szóló változatlanul fentartandónak véli. Miklós Gyula ismételve elfogadásra ajánlja módosítványát. Bárczay Ödön üdvös újításnak tartja, hogy a székhelyet képező város s a megye bizottságának is lehessenek ugyanazok tagjai, mert különben a reform, nevezetesen a közigazgatási bizottságra vonatkozó része, sok helyütt alig lenne célszerűen keresztülvihető. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök elvileg nem szólhatna Miklós Gyula indítványa ellen. De figyelembe véve azt a sok nehézséget, melylyel e törvény megalkotása jár, nem tartotta szükségesnek a status quot bolygatandónak. A 161. §-ban foglalt dispozíciót, mely mellett igen sok érv és érdek szól elfogadásra ajánlja. A bizottság változatlanul elfogadja a §-t. A 162. §-t Perczel Dezső azon módosításával fogadta el a bizottság, hogy az igazoló választmány tagjai nem egy, hanem három évre választassanak A 164. szakasznál Perczel Dezső kimondandónak tartja, hogy akik az adó kétszeres számítását igénybe kívánják venni, erre való jogukat igazolják, azoknak nyilvántartását az igazoló választmány eszközli. Dárday Sándor előadó, mint a virilizmusnál, úgy itt sem tartja helyesnek a privilégiumok tovább terjesztését s a §-t változatlanul fogadja el. A bizottság többek felszólalása után elfogadta Perczel Dezső indítványát. A 168. § nál Szederkényi, tekintettel arra, hogy a megyék tevékenysége jövőre inkább a helyi érdekekre fog szoríttatni, indokoltnak látná, hogy a választó jogosultság minden adófizetőre kiterjesztessék. Ami a törvényjavaslat tárgyalásának folytatása a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre tűzetvén ki, az ülés véget ért. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Budapest, ápr. 10. — A párbaj. Kolozsvárról jelenti tudósítónk táviratban . A tavalyi nőegyesületi bálon történt botrány tudvalevőleg azzal végződött, hogy az erdélyi piágrások közül többen provokálták Bródy Sándort, a Magyarság volt szerkesztőjét, mivel egy cikkben őket vádolta a botrány inszcenálásával. Silling Frigyes báróval meg is verekedett Bródy, ellenben Miksa Imrével, aki szintén kihívta, nem került ennyire a dolog, mert a segédek ezt a párbajt fölöslegesnek jelentették ki. A törvényszék ma Bródy Sándort és Silling Frigyes bárót párviadal vétségéért egy-egy havi, Miksa Imrét pedig kihívásért kétheti államfogházra ítélte. — Igazságügyi kinevezések. Az Ügyvédek Lapja értesülése szerint Mezei Albert, Bene Kálmán és Nagy Sándor királyi táblai bírákat kúriai kisegítő birákká, Nagy Ödön királyi táblai birót a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék elnökévé, Kramplin Viktor, Katona Béla és Szerémi Lajos ügyészeket pedig főügyészi helyettesekké fogják legközelebb kinevezni. — A harmadik feleség panasza. Közöltük a minap, hogy egy királyi kamarás mostani harmadik felesége azért kéri református férjével kötött házassága megsemmisítését, mert időközben arról értesült, hogy férjének első (elvált) felesége még életben van s így ő, aki katolikus vallású, a kánonjog szerint vele érvényes házasságot nem köthet. E perben ma mondott ítélet a budapesti kir. törvényszék és a személyesen védekezett alperes férj által kifejtett álláspontot magáévá tévén, felperesnőt keresetével az esztergomi szentszékhez utasította. A megokolás kifejti, hogy a római katolikus felperesnőt illetőleg kánonjogi szempontból elbírálandó házasságkötés fölött a polgári bíróság nincs hivatva ítéletet mondani, hozzá csakis az alperes (férj) házassági érvényességének kérdése tartozik, mert ez református , de ugyanebből az okból az alperesre nézve érvényes is lévén a házasság, azt különben sem lehetne megsemmisíteni, a felperesnő tehát saját személyére nézve csakis a szentszék előtt kereshet orvoslást. Halálra ítélt magyarok Amerikában. Azt a három magyar kivándorlót, akik a badfordi acélgyárban ez év január 1-én előfordult ribillióban résztvettek s akiket Quinn művezető meggyilkolásával vádolnak, mint New Yorkból jelentik, a bíróság halálra ítélte. Az elitéltek megkegyelmezése érdekében nagy erőfeszítéseket tettek, mert általános a vélemény, hogy tettük csak gádatlanságból származó emberölés és nem gyilkosság.