Budapesti Hírlap, 1891. április (11. évfolyam, 89-118. szám)

1891-04-11 / 99. szám

Az új vármegye a bizottságban. — A részletes tárgyalás. — Budapest, ápr. 10. A közigazgatási bizottság mai ülésén elfo­gadta Apponyi Albert gróf tegnap beadott indít­ványainak ama részét, hogy a megyének politi­kai és az állami közegekkel szemben gyako­rolt ellenőrzési jogkörében hozott határozatai, valamint a megyei vagyon és közügyek folyó kezelésére vonatkozó határozatok teljes önálló­sággal hozassanak, vagyis csupán a törvényes­ség szempontjából lehessenek felebbezhetők, továbbá, hogy felebbezéssel megtámadott ha­tározatok csupán a felebbezésben felhozott okok alapján jöhessenek felülbírálat alá, egyéb szempontok kizárásával. Mindezeket a bizott­ság a miniszterelnök és az előadó szövegezésé­ben elfogadta. Érdekes vita fejlődött a 161. szakasz kö­rül, mely fenntartja azt az elvet, hogy min­denki csak egy törvényhatósági bizottságnak lehet tagja, kivéve oly megyét, melynek szék­helye törvényhatósági joggal felruházott városban van, ahol bárki ugyanazon megyei és városi bizott­ságnak is tagja lehet. Miklós Gyula azt­ indít­ványozza, hogy a törvényhatósági bizottságnak tagja lehessen, a­ki a törvényhatóság terüle­tén birtokos. A bizottság hosszabb vita után elvetette Miklós Gyula módosítványát. A 162. és 164. szakasznál Perczel Dezsőtől fogadott el két módosítványt a bizottság. A 168. szakaszig jutottak el és itt félbe­szakították a tárgyalást. A részletes tárgyalást itt közöljük. A bizottság a 153. szakaszszal kapcsolatban az Apponyi Albert gróf által tegnap javaslatba hozott új szakaszt tárgyalja. Dárday Sándor előadó azt, hogy csak a közvet­len érdekeltségre szoríttassék a felebbezés, igen hatá­rozatlannak tartja s a kormány diskrecionárius ha­talmának bizonyos tekintetben nem megszólítását, hanem tágítását látja benne. Hogy közérdekű ügyek­ben hozott határozat mellett hogyan lehet megálla­pítani azt, hogy valaki közvetlenül vagy közvetve van érdekelve, azt alig tudja elképzelni. Azt, hogy a felebbezési jog megszorítása itt a közszabadság érdekében állana, egyáltalán nem ismerheti el. Az indítvány ama pontját, hogy csak a felebbezésben felhozott és igazolt körülmények alapján legyen a határozat megbírálható, elfogadja, megjegyezvén, hogy ez hozzátoldandó lenne a 153-ik §-hoz. Az in­dítvány végső pontját, a mely a közigazgatási bíró­ság előtt követendő eljárásra utal, mint fölöslegest elhagyandónak véli, Apponyi Albert gróf feltétlenül ragaszkodik indítványa első pontjának lényegéhez, azt tartván, hogy itt dől el az a kérdés, lesz-e komolyan vehető önkormányzat vagy nem? Elismeri, hogy nem lehet szigorúan definiálni, mi a közvetlen érdekeltség , s csakis azért nem járult­amaz elvileg szabatos állás­ponthoz, hogy a fölebbezés csak a jog és nem az érdek szempontjából engedtessék, mert oly nagy önkormányzati területeken, mint a mi megyéink, az érdekek közt oly összeütközések támadhatnak, hogy a méltányosság megkívánja, hogy a határozatok sem­leges tényező által felülbíráltassanak. De egy kor­látot mégis fel kellett állítani, máskülönben minden megyei határozat a kormány elé vihető lenne. E korlátlan joggal szemben a kormányt arra akarja a törvény által utaltatni, hogy maga ítélje meg, mikor nincs joga a határozatba beavatkozni. Az egyén jo­gáról nincs szó, csak arról, melyik hatóság határoz­zon minden helyi érdekű dologban, a megyei vagy a központi hatóság. A­kik az utóbbit akarják, oly eszmekörben mozognak, a­mely az önkormányzat jogosultságával egészen ellentétes. Ha az érdekek szempontjából való felebbezést egyáltalán megen­gedjük, az egész önkormányzatból semmi realitás nem marad f­enn. Vadnay Andor kezdettől fogva meg volt ar­ról győződve, hogy minden érdek és célszerűség szempontjából való felebbezés illuzóriussá teszi az önkormányzatot, de a tegnap felmerült aggodalmak elől nem zárkózhatott el. Tisza István a hivatalból való beavatkozást odiózusnak tartja s kicsinyesnek ott, a hol az ál­lami érdek nem kívánja meg s ezért járni Apponyi gróf indítványa második pontjához, de viszont megadni óhajtja a fölebbezhetést ott, a hol va­laki a határozatot fontos érdekekre nézve sérelmes­nek látja. Szederkényi Nándor az egyénileg érdekelt félnek mindig meg akarja adni azt a jogot, hogy orvoslást kereshessen s ennélfogva elfogadja Ap­ponyi gróf indítványát azzal a módosítással, hogy az illető felebbezésében tartozik érdekeltségét ki­mutatni. Szalavszky Gyula államtitkár Apponyi gróf indítványában oly kérdés felvetését látja, melyet a bizottság voltaképpen szavazatával már eldöntött. Rokonszenvezik Apponyi ama törekvésével, hogy az önkormányzati érdeklődés és érzék fokoztassék, de erre nem alkalmas eszköz a javasolt módozat, ma­gának az érdekeltségnek korlátozása. Nem tapasz­talta a közönségnél azt, hogy nagyon sűrűen jog­orvoslatot keresne oly esetekben, midőn nem forog fenn érdekeltség, csak a törvény szempontja vagy közérdek , azt pedig, hogy érdekeltség esetében se adassák hely a felebbezésnek, Apponyi gróf maga sem óhajtja. Gulner Gyula hangsúlyozza, hogy ha a megyék önkormányzati jogát tartalmassá akarjuk tenni, nem szabad azt kitenni annak az eshetőségnek, hogy bárki, akár tartozik reá, akár nem, minden határo­zatot megappellálhasson. Kéri a bizottságot, járuljon hozzá ahhoz az elvi állásponthoz, a­melyet Apponyi gróf kifejtett. Apponyi Albert gróf kéri javaslata első pont­jának akként való megállapítását, hogy nem vehető figyelembe a felebbezés, ha világos, hogy beadója nincs a határozat által érdekelve. A bizottság mel­lőzi az indítványozott szakasz első pontját, ellenben a 153. §-t megtoldandónak határozza az indítványo­zott szakasz második pontjával, a­mely szerint a határozat csakis a felebbezésben felhozott s igazolt körülmények alapján vonható felülbírálás alá, a 141. §. a) és b) pontjaiban említett szempontok (törvé­nyességi szempontok) kivételével. Ezután az Apponyi Albert gróf által a meg nem felebbezhető határozatokra vonatkozó új sza­kaszt tárgyalta a bizottság. Szápáry Gyula gróf miniszterelnök az indít­ványban foglaltak figyelembe vételével az új sza­kaszt következőleg kéri megállapítani: „Olyan hatá­rozat, mely a) e törvény 191. §-a 2., 5. vagy 6-ik pontja alapján hozatott; b) mely a jóváhagyott költ­ségvetés keretén belül ingó vagy ingatlan vagyon és megyei közművek kezelésére vonatkozik, csak a 141. §. a) és b) pontjainak eseteiben fölebbezhető.“ Apponyi Albert grófnak nincs a szövegezés ellen kifogása, de inappellabilisnak kívánná kimon­datni a pótadó kivetését is a törvény által megálla­pított százalékon belöl, továbbá az oly kölcsönök és szerződések iránti határozatokat, melyek az 5%-os pótadón belől, vagy 10 éven túl a 20­0-os pótadón belül mozognak. A bizottság rövid vita után a §-t a miniszterelnök által javasolt szövegezésben fo­gadja el. Ezután tárgyalták a megyei pótadóra vonat­kozó 148—149. szakaszt. Dárday Sándor előadó indítványozza a 149. §-ban annak kimondását, hogy a pótadók leírása is az állami adók módjára eszközöltetik ; továbbá, hogy „ha az állami adó bizonyos mennyisége le­írásba kerülne, a jogosult község vagy jogosult fél igényelheti, hogy a megyei pótadónak megfelelő része is leírassák.“ Szederkényi Nándor szükségesnek tartja annak kimondását, hogy midőn behajthatatlanság esetén az állami adó töröltetik, a megyei pótadó is töröltessék. Szalavszky Gyula államtitkár azt tartja, hogy az illetőnek igényelnie kell a leírást, másként meg­történhetnék oly pótadónak leírása is, a­mi tulaj­donképpen már ki van fizetve. A bizottság elvileg fentartandónak határozza a két szakaszt, végleges szövegezését következő ülé­sére halasztván. A 150—153. szakaszokat változatlanul fogad­ták el. A 154. szakaszt, mely szerint a megyék ön­­kormányzati hatásköre csak azon ügyekre terjed ki, melyeket e törvény vagy későbbi törvény oda utal; mindaz, mi korábbi törvények szerint a megye ha­táskörébe tartozott, de a jelen törvény szerint oda nem utaltatott, ha csak valamely törvény másként nem intézkedik, az alispán hatáskörébe tartozónak tekintendő, a bizottság változatlanul fentartandónak határozta. A 157. §-nál, mely a megyei törvényha­tósági bizottság összeállítását szabályozza, Tisza István annak kimondását javasolja, hogy azon tiszt­viselők, kik állásuknál fogva tagjai a bizottságnak, a közgyűléseken személyesen megjelenni, akadályoz­tatásuk esetén magukat képviseltetni s a netán szükséges felvilágosításokat megadni tartoznak. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök nem tesz kifogást e rendelkezés felvétele ellen. A bizottság elfogadja az indítványt. A 161. §-nál, mely szerint mindenki csak egy törvényhatósági bizottságnak le­h­et tagja, kivéve oly megyét, melynek székhelye törvényhatósági joggal felruházott városban van, a­hol ugyanazon egyén a megyei s városi bizottság­nak is tagja lehet. Miklós Gyula kívánatosnak tartja annak ál­talánosságban való kimondását, hogy bármely tör­vényhatóság bizottságának tagja lehessen az, a­ki azon törvényhatóság területén birtokkal bír. Vadnay Andor és Széll Ákos gyakorlati szempp­ontból nem járulnak ez indítványhoz. Szederkényi Andor, Vojnics István elfogadják Miklós Gyula indítványát. Tisza István az indítványra nézve megjegyzi, hogy ez tág kaput nyithat esetleg oly elemek meg­jelenésére, a­melyek nem fognák tisztán a közigaz­gatás érdekeit szem előtt tartani. Perczel Dezső elfogadja Miklós Gyula indítványát. Dárday Sándor előadó nem szeretné a különben is nehéz törvény megalkotását a virilis intézmény tárgyalásával is komplikálni s tisztán e szempontból kéri, hogy a §-t változatlanul fogadják el. Boncza Miklós a virilis intézményben csak szükséges rosszat lát s reméli, el fog érkezni az ideje megváltoztatásának esetleg oly irányban, a­mint Szederkényi javasolta. A §-t szóló változatlanul fentartandónak véli. Miklós Gyula ismételve elfoga­dásra ajánlja módosítványát. Bárczay Ödön üdvös újításnak tartja, hogy a székhelyet képező város s a megye bizottságának is lehessenek ugyanazok tag­jai, mert különben a reform, nevezetesen a köz­­igazgatási bizottságra vonatkozó része, sok helyü­tt alig lenne célszerűen keresztülvihető. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök elvileg nem szólhatna Miklós Gyula indítványa ellen. De figye­lembe véve azt a sok nehézséget, melylyel e tör­vény megalkotása jár, nem tartotta szükségesnek a status quot bolygatandónak. A 161. §-ban foglalt dispozíciót, mely mellett igen sok érv és érdek szól elfogadásra ajánlja. A bizottság változatlan­ul elfogadja a §-t. A 162. §-t Perczel Dezső azon módosításával fogadta el a bizottság, hogy az igazoló választmány tagjai nem egy, hanem három évre választassanak A 164. szakasznál Perczel Dezső kimondan­dónak tartja, hogy a­kik az adó kétszeres számítá­sát igénybe kívánják venni, erre való jogukat iga­zolják, azoknak nyilvántartását az igazoló választ­mány eszközli. Dárday Sándor előadó, mint a virilizmusnál, úgy itt sem tartja helyesnek a privilégiumok tovább terjesztését s a §-t változatlanul fogadja el. A bizottság többek felszólalása után elfogadta Perczel Dezső indítványát. A 168. § nál Szederkényi, tekintettel arra, hogy a megyék tevékenysége jövőre inkább a helyi érdekekre fog szoríttatni, indokoltnak látná, hogy a választó jogosultság minden adófizetőre kiterjesztes­­sék. A­m­i a törvényjavaslat tárgyalásának folytatá­sa a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre tűzet­vén ki, az ülés véget ért. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Budapest, ápr. 10. — A párbaj. Kolozsvárról jelenti tudósítónk táviratban . A tavalyi nőegyesü­leti bálon történt botrány tudvalevőleg azzal végződött, hogy az er­délyi piágr­ások közül többen provokálták Bródy Sándort, a Magyarság volt szerkesztőjét, mivel egy cikkben őket vádolta a botrány inszcenálásával. Silling Frigyes báróval meg is verekedett Bródy, ellenben Miksa Imrével, a­ki szintén kihívta, nem került ennyire a dolog, mert a segédek ezt a párbajt fölöslegesnek jelentették ki. A törvényszék ma Bródy Sándort és Silling Frigyes bárót párvia­dal vétségéért e­g­y-e­g­y havi, Miksa Imrét pedig kihívásért kétheti államfogház­­r­a ítélte. — Igazságügyi kinevezések. Az Ügyvédek Lapja értesülése szerint Mezei Albert, Bene Kálmán és Nagy Sándor királyi táblai bírákat kúriai kisegítő birákká, Nagy Ödön királyi táblai birót a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék elnökévé, Kramplin Viktor, Katona Béla és Szerémi Lajos ügyészeket pedig főügyészi he­lyettesekké fogják legközelebb kinevezni. — A harmadik feleség panasza. Közöltük a minap, hogy egy királyi kamarás mostani harmadik felesége azért kéri református férjével kötött há­zassága megsemmisítését, mert időközben arról értesült, hogy férjének első (elvált) felesége még életben van s így ő, a­ki katolikus vallású, a kánonjog szerint vele érvényes házasságot nem köt­het. E perben ma mondott ítélet a budapesti kir. törvényszék és a személyesen védekezett alperes férj által kifejtett álláspontot magáévá tévén, fel­­peresnőt keresetével az esztergomi szentszékhez utasította. A megokolás kifejti, hogy a római kato­likus felperesnőt illetőleg kánonjogi szempontból elbírálandó házasságkötés fölött a polgári bíróság nincs hivatva ítéletet mondani, hozzá csakis az al­peres (férj) házassági érvényességének kérdése tar­tozik, mert ez református , de ugyanebből az okból az alperesre nézve érvényes is lévén a házasság, azt különben sem lehetne megsemmisíteni, a felperesnő tehát saját személyére nézve csakis a szentszék előtt kereshet orvoslást.­­ Halálra ítélt magyarok Amerikában. Azt a három magyar kivándorlót, a­kik a badfordi acélgyárban ez év január 1-én előfordult ribillióban résztvettek s a­kiket Quinn művezető meggyilkolá­sával vádolnak, mint New­ Yorkból jelentik, a bíró­ság halálra ítélte. Az elitéltek megkegyelmezése ér­dekében nagy erőfeszítéseket tettek, mert általános a vélemény, hogy tettük csak gádatlanságból szár­mazó emberölés és nem gyilkosság.

Next