Budapesti Hírlap, 1891. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
1891-05-01 / 119. szám
választ fog adni. A közgyűlés Merlin indítványát elfogadta . Ráth Károly főpolgármester a határozatot kimondotta, hogy ez értelemben újabb fölterjesztés tétessék, így tehát nemsokára magyar hitszónoklatokat fogunk hallgatni az öszszes budapesti r.kát, templomokban, magyar egyházi énekek fognak fölhangzani s a perselythordó sekrestyések sem fogják német nyelven köszönni meg a jótékonysági fillért. Ki volt mondva a határozat, midőn Bogisich Mihály, budavári apátplébános, a főpolgármesterhez lépett s elmondá neki, hogy nem szükséges minduntalan hivatkozni az 1822-iki kanonika-vizitációra, mintha az akadályozná meg az istentisztelet megmagyarosítását: megteheti azt minden plébános saját igyekezetéből, akképpen, ahogy ő is megtette, midőn 1886-ban a prímáshoz fordult azzal a kéréssel, engedje meg neki, hogy az ő plébániájában a magyar nyelv állíttassák a német helyére. Simor ezt megengedte s azóta Buda várában minden prédikáció és egyházi ének kizárólag magyarul megy. Ugyanezt állította nyomban Dégen Titusz, erzsébetvárosi plébános, az ő plébániájáról. Tessék eme jó példákat követni! Tessék Budapest főváros kezdeményezését utánozni mindenütt Magyarországon, ahol a nép tud magyarul. Minden kát. plébános tegyen úgy, mint Bogisich s ne legyen a szokásnak rabja és hanyag egy indokolt kérvényt nyujtani be püspökéhez. Meg vagyunk róla győződve, hogy egész Magyarországon nincs egyetlen r.kát, megyés püspök, — akár latin, akár görög szertartási! — ki valamely plébánosának ilyetén hazafias folyamodását elutasítaná, nincs, a ki tilalmazná, hogy nem magyar nép lakta vidéken is Magyarországon vegyest magyarul is prédikáljanak a templomokban. Mert ezt lehetetlen ellenezni. Ezt még egy orosz, vagy román kát. püspök sem ellenezheti: annyira méltányos, igazságos és jogosult ez a kívonat két sorban, mögöttük a fiatal urak állottak, végül Branzevetter úr, a két gyerek és én. A színpadból nem láttam semmit, a karzat egy részét azonban jól láthattam. Fájdalom, nem volt odafenn egy ismerősöm sem, aki láthatott volna a páholyban. — Ki játszik most ? kérdezte Branzevetter úr. — Azt hiszem, Blaha Ilka, mondta Malesikné. — Nem, hiszen nem énekel. — Jászai Emilia lesz . . . mondta az az úr, akit tizennegyediknek invitáltunk meg. Most láttam csak, hogy tévedtem a személyében. Ezzel az úrral soha nem játszottam még padikát. A hölgyeink közt mozgás támadt. Branzevetterné visszaszólt a férjének. — Te, egy hölgy a szomszéd páholyban azt mondja, hogy benzinszaguak vagyunk ! — Hát milyen szaguak legyünk ? Valamennyien jóízű kacagásra fakadtunk. A színházban pisszegni kezdtek. — Vájjon miért pisszegnek? — Valószínüleg azért, mert rosszul játszanak. A fiatal urak tréfából szintén pisszegtek, a gyerekek meg a sarkukkal kezdtek dobolni. A páholyban iszonyú hőség volt, a lábaim is kezdtek zsibbadni, kimentem hát a folyosóra. Ott is látok annyit, mint odabenn, aztán meglehet, hogy találkozom valakivel, akinek elmondhatom, hogy páholyban vagyok. Nemsokára egy szemüveges úr és egy rendőrtiszt rohantak fel a lépcsőn, nyomukban két szolga és egy rendőrság, annyira érdekében áll nemcsak az államnak, hanem a polgároknak s az egyháznak is. Induljon meg tehát ebben az irányban a mozgalom egész Magyarországon s a nyilvánosság legyen a sikernek ellenére. BUDAPESTI HÍRLAP. (119. sz.) 1891. május 1. Budapest, ápr. 30. Igazságügyi kinevezések. A király az igazságügyminiszter előterjesztésére a pécsi kir. ítélőtáblához Lukács Adolf pécsi jogliceumi tanárt bíróvá nevezte ki. A győri kir. ítélőtáblához Csák Lajos Csáktornyai kir. járásbirósági írnokot, Írnokká kinevezte. Az erzsébetvárosi templom. Budapest, ápr. 30. Tizenhat tárgyat gyorsan végzett el a közgyűlés : egyet, a legfontosabbat, hosszasan és roszszul. A nagy többség szavazással a Steindl műépítész tervét fogadta el az erzsébetvárosi templomra nézve a Petz terve helyett. Pedig Schulek, a Mátyás templom építője, a pályázat fölött írott kritikájában a leghatározottabban Petz tanár tervét ítélte legszebbnek s valóban magasztalással nyilatkozott annak eredetisége és művészi tökélye fölött. S akárki megnézi a terveket, meggyőződhetik, hogy a Steindlé jó, a Petzé pedig kitűnő. A kilences albizottság, az építészeti bizottság és a tanács tartózkodtak minden kritikától. Várjon azért-e, mert nem akarták Petzet kidicsérni, vagy pedig, hogy bíztak Steindl tekintélyében ? A tanács indokolás nélkül egyszerűen azt indítványozta, hogy építésre a Steindl terve fogadtassák el. Ez egy meglehetős egyszerű góthikus hosszú négyszög-épület, két mérsékelt szépségű középmagasságú toronynyal, kifogástalan olyan templom, mint van tízezer. A Petzé ellenben egy hatszögű alapon épült kupolás gothikus templom, elöl két nagyobb toronynyal s a szögleteken kisebb tornyokkal. A kupola hatszöge és a külső hatszöglet közelben vannak elhelyezve az oltárok s ezen felépítés harmonikusan egy egészszé összekötve. Minden egyes részlete remek. De hát mégis elbukott, mert napok óta folyt a korteskedés a Seindl terve mellett, s a Petzé ellen. És most jön az érdekes és korunkra jellemző, t. i., hogy mivel korteskedtek ? Azzal, hogy „a Petz terve nem katolikus jellegű“, s elnevezték kerek formájáról „cirkusznak“, „mauzóleumnak“, elfelejtkezvén arról, hogy Rómában áll a híres Santa Maria ad Martyres templom, a régi Pantheon, a közel Esz— Ki kell őket dobni ! mondta a szemüveges úr dühösen. Egyenesen a mi páholyunknak tartottak. Utánuk mentem, már nagyban veszekedtek Branzevetter úrral. — Hiszen ez tűrhetetlen! Ez a lárma és ez a benzinszag . . . Egy hölgy már elájult a mellékpáholyban . . . ■— Bocsánatot, mondta Branzevetter úr. Én szabadpolgár vagyok, nekem jogom van, hogy olyan szagú legyek, amint nekem tetszik . . . — A törvény nevében felszólítom, hogy ürítsék ki a páholyt! szólt a rendőrtiszt erélyesen. A rendőr és a szolgák harcrakészen állottak, azt hiszem, ha harmadszori felszólításra sem engedelmeskedünk, tüzet adtak volna. Hanem mi engedelmeskedtünk. Hangosan méltatlankodva, hosszú, kigyós menetben vonultunk le a lépcsőn. Én a hátvéddel még az emeleten jártam, mikor Brauzevetter úr a csapat élén már a pénztár ablakát zörgette. — Adják vissza a pénzünket! Kifizettek hat forintot. Az utcán azt mondta Brauzevetter úr : — Önök vendégeim, tudom, hogy elégtétellel tartozom önöknek. A népszínházba nem megyünk többé, de holnapra meghívom önöket az operába, — a páholyomba. Megígértük, hogy eljövünk. Az az úr, akivel nem szoktam pacikázni, szintén megígérte. —Esztergomban is áll egy rotunda, Páriában pedig a görög stilü Madelaine — és ezen templomok katolikus jellege ellen senki kifogást nem tett. A korteskedés őszintesége azonban hamar kitűnt eféle mondásokban : „nem lehet luteránusra bízni a kát. templom építését“ ; továbbá : „építsék fel maguknak a luteránusok.“ Ez a mai korszellem szellemnek igen szellemtelen. Hiába igyekezett Prayer Hugó a közgyűlést kapacitálni, hogy itt csak arról van szó, melyik terv szebb s hogy a főváros egy díszes, monumentális templomot emeljen, ha már épit, s a sok közönséges mellé ne építsen egy uj közönségest. Hasztalan volt minden fáradság s csakugyan nem marad egyéb hátra, mint hogy Petz terve szerint épitsenek maguknak a luteránusok szebb templomot a katolikusoknál. Részletes tudósításunk a következő : Az ülés megnyitása után Haberbauer tanácsos adta elő a tanács ama javaslatát, hogy a fővárosi kórházak részére 200.000 frt forgalmi alapot adjanak, miután az ápolási díjak nagyon lassan folynak be, s ilyen alap nélkül a kórházak kezelésében zavar állana be. Dezsényi József a 200.000 forintot nem hajlandó megszavazni, mert póthitelt előre adni nem szokás. Lampl főszámvevő ama felvilágosítása után, hogy ha a kint lévő, mintegy ötszázezer forintra rúgó ápolási költség hátralékot behajtják, a községi alap a 200.000 forintot vissza fogja kapni, a tanács javaslatát elfogadták, de egyúttal fölkérik a belügyminisztert, hogy a megyéket a hátralékos betegápolási díjak megtérítésére szorítsa, esetleg a minisztérium térítse azt meg a fővárosnak, s azután a megyékre pótadó alakjában vesse ki. A temesvári ipar- és mezőgazdasági kiállításra 750 forintot szavaztak meg. A Rökk Szilárd által női kórházra tett 100.000 forint kamatait 60 évre átengedik a kormánynak, úgy, hogy annak fejében a kormány által felállítandó női kórházban egy Rökk-osztályt állítanak fel, s abban 6 szegény nőt ingyen fognak ápolni. Ez ügygyel kapcsolatosan elfogadták Gergelyt bizottsági tagnak azt az indítványát, hogy a tanács egy fővárosi gyermekkórház felállítására nézve tegyen javaslatot. A közmunkák tanácsának a városliget egy részének az állatkiálltásra való átengedése miatt kifejezett helytelenítését a tanács visszautasítani javasolta, mit a közgyűlés tüntetőleg el is fogadott. Az árvízbizottságnak azt a javaslatát, hogy a Dunaszabályozás folytatása ügyében a kormányhoz feliratot intézzenek, elfogadták, s Örley Lajos felszólalására azt is elhatározták, hogy a kormánytól arra nézve adatokat kérjenek, hogy ha a fővároson alul a Dunát szabályozzák, szükséges lesz-e a fővárosi kopartokat kilenc méter magasra felemelni ? Az erzsébetvárosi templomra beérkezett tervekre vonatkozó előterjesztésnél Preger Hugó dr. szólalt fel. Szerinte a kiállított tervekből bajos volna, belátni, miért akarják a Steindl tervét elfogadni. Ő Schulek Frigyesnek, legelső szaktekintélyünknek a pályaművekre nézve beadott véleményéből arról győződött meg, hogy oly eredeti és oly kitűnő terv nincs a pályaművek közt, mint a Petz Samué. Schulek azt mondja róla, hogy oly megragadó originalitás van benne, hogy feltétlenül remélhető, hogy ha azt fogadják el, a főváros műremeket nyer benne. A Steindl tervére pedig csak annyit mond, hogy az igen szép, de nem egyéb, mint régi kipróbált sablonok egyesítése. Itt az az eset forog fenn, hogy nem akarják elhinni, hogy a tanítvány a mestert utólérheti és Steindlnek régi érdemeiért akarják elhibázott tervét elfogadni. (Zajos ellenmodások.) A főpolgármester figyelmezteti szólót, hogy rövidebben adja elő véleményét. Freyer Hugó : Én a közügynek szolgálatában veszem az időt igénybe. Ráth Károly főpolgármester: Éppen azért beszéljen rövidebben! (Zajos derültség.) Freyer Hugó dr. indítványozza, hogy a Pét? Samu tervét fogadják el, mely valóságos díszelesz Budapestnek. Bobula János: Sehol a világon nem történik az, hogy ilyen sok tagból álló testület határozzon pályaművek felett. Nem tartja helyesnek, hogy a szakközegek véleményével korteskedjenek. Steindl terve a területhez viszonyítva, ahol a templomot fel fogják építeni, a legjobb. Ezért fogadta azt el a középítési bizottság, tiszta meggyőződésből, s ő annak a javaslatát pártolja. A többség a Steindl tervének elfogadása mellett szavazott. A budai plébánosok fizetésének felemelése került ezután tárgyalás alá. Morlin Imre készséggel szavazza meg a fizetésjavítást, de ahhoz a feltételhez kívánja azt kötni, hogy az illető plébánosokat kötelezzék, hogy az isteni tiszteletet magyarul tartsák. (Helyeslés.) Ő néhány évvel ezelőtt indítványt adott be a közgyűléshez a magyar isteni tisztelet tárgyában, melyet akkor el is fogadtak s felirtak a prímáshoz, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg. A főváros felirata azonban máig is elintézetlenül maradt. Ráth Károly főpolgármester megjegyzi, hogy a leghelyesebbnek tartaná, ha ez ügyből kifolyólag a közgyűlés a fővárosnak a magyar isteni tiszteletek tárgyában kelt feliratát megsürgetné az isteté-